Az életben minden mindennel összefügg. Igaz ez a szellemi gyakorlatokra is, amelyeket mindig valamilyen konkrét céllal végzünk. A legtöbb esetben az önfejlesztő tevékenységek nemcsak a végcél eléréséhez járulnak hozzá, hanem az élet más területeire is hatással vannak. A fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) a legszélsőségesebb gyakorlat, ahol a gyakorló képes tudatosságát teljesen megőrizni, miközben teljesen eltávolodik hétköznapi világától. Ehhez meg kell tanulni irányítani a gondolatokat és az érzéseket, még ha csak ideiglenesen is. Az indirekt technikáknál ezt elég egy perc erejéig megtenni, és máris érhetünk el eredményeket. Azonban a rendszeresen fázisozóknak érdemes egy kissé csiszolni a mindennapi szokásaikon is, a konstans eredmények érdekében. Ez pedig nemcsak a gyakorlatra lesz jótékony hatással, hanem az élet és a személyiség más területeire is.

 

Töltsd le és olvasd el az ingyenes e-bookot itt!

 

Már önmagában is, egy mély fázisélmény óriási hatással van az emberre. A professzionális és tapasztalt tudatos álmodó eredményei pedig egészen elképesztőek lehetnek. A gyakorló tapasztalatainak hatására elkezd változni, de ez a változás nem elméleti impulzus eredménye, hiszen a fázisos olyan új élményekkel gazdagodik, amelyeket ugyanúgy (sokszor magasabb minőségben) lát, hall, tapint, ízlel, érez, mint ahogyan a hétköznapi fizikai valóságban. Tulajdonképpen ezekért az élményekért válnak legtöbben a fázis aktív gyakorlóivá. Az elején talán nem is sejtik, hogy az elkötelezett gyakorlás a mindennapi életvitelükre is gyümölcsözően hat.

“Az átlagember alvásigénye: még öt perc.” – Max Kaufmann

Minőségi alvás: Manapság rengeteg információnk van a rossz alvás következményeiről. Az elégtelen minőségű és/vagy mennyiségű alvás káros az egészségre, a pszichére és a teljesítményre egyaránt. Viszont amikor valaki valóban elkötelezett fázis gyakorlóvá válik, hirtelen kritikus lesz számára az alvás minősége, a minél gyakoribb, hosszabb és mélyebb fázisok érdekében. Ezáltal nem csak az élmények színvonala és gyakorisága javul. A fázisos kipihentebb és energikusabb lesz, szervezetének pedig lehetősége adódik a testi és szellemi regenerációra, amire jelenlegi tudásunk szerint az alvás leginkább szolgál.

“Az álom csupán a valóság másik arca.” – Heike Hoyer

Valóságtesztek: Sokan nem szeretik a valóságteszteket rendszeresen és következetesen végrehajtani, mert úgy érzik az eredmények nehezen jönnek, és nagyon meg kell értük dolgozni. Pedig a valóságtesztek helyes és kitartó alkalmazása révén nem csak a tudatos álmok felbukkanásának valószínűsége növekszik, hanem az indirekt és direkt technikák eredményessége is. De itt álljunk meg egy pillanatra! Miért nem jövünk rá álmunkban alapból, hogy nem a valóságban vagyunk? (Leszámítva a spontán élményeket, és azokat a szerencséseket, akiknek többször van rögtönzött tudatos álmuk.) Hiszen utólag visszagondolva általában teljesen evidensnek tűnik, hogy amit álmunkban átéltünk, az köszönőviszonyban sincs fizikai valóságunk törvényeivel. Efelett pedig álmodás közben mégis rendszeresen és észrevétlenül elsiklunk. Miért? Mert nem szoktattuk hozzá magunkat a kritikus gondolkozáshoz. Nem úgy éljük az életünket, hogy bármit is őszintén megkérdőjeleznénk, pláne észleleteink valóságosságát. A valóságtesztek eredménye a kritikus gondolkodás kialakulása, ami alapossá és objektívabbá tesz. “Hogyan kerültem oda, ahol most vagyok? Miért csinálom amit csinálok? Hol voltam ezelőtt 10 perccel?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolása során, amikor elemezzük önmagunkat és környezetünket, rengeteg észrevétlen dolog felszínre bukkanhat. Például, hogy sokszor napközben is egészen következetlenül viselkedünk, és amit csinálunk, amögött sokszor nem tudatosság áll, hanem ösztönös viselkedésminták. Az önelemzés során rájövünk, hogy többnyire a külvilág hatásainak adjuk át magunkat, mindenféle kritikai gondolkodás nélkül. Megtanulunk odafigyelni környezetünkre és önmagunkra, ezáltal pedig igyekszünk egész életünket is tudatosan élni.

“Amikor az ember tudja, hogy mit akar, akkor mindenre képes.” – Ina Valcsanova

Motiváció: A fázisba jutni nem olyan nehéz. Legalábbis nem annyira, mint amennyire elsőre gondolnánk. Nyilván fontos az útmutatások betartása, és a megfelelő lelkiállapot kialakítása. Ilyen például a motiváltság. Bármennyire is elcsépelt manapság a motiváció szavunk, mégis: ha nem születik meg egy nyomós ok, amiért érdemes belépni a fázisba, akkor a fázisos a folyamatba nem tesz bele annyi energiát és figyelmet, ami elegendő a fázis eléréséhez. Ha úgy érezzük, hogy sok múlik az eredményen, akkor jóval pontosabban és vehemensebben hajtjuk végre a gyakorlatot. Ha valaki megtanulja hogyan motiválja magát a fázishoz, akkor ezt alkalmazhatja az élet más területein is, ahol szintén elengedhetetlen az izzó vágy.

“Hamis lelkiállapot az üres bánkódás. Elégedetlenség az önbizalom hiánya: akaratgyöngeség.” – Ralph Waldo Emerson

Pozitív lelki beállítottság: Elengedhetetlen, hogy a gyakorló bízzon önmagában, és tisztában legyen vele: meg tudja csinálni, és ezért meg is csinálja. E nélkül a hozzáállás nélkül megjelenik a kétely, ami az önbizalomhiány melegágya, és rontja az esélyeket. Egy opció van: megtenni amit kell, és sikeresen belépni a fázisba. Ez a helyes hozzáállás. Megpróbálni újra és újra, amíg nem sikerül, fenntartva a lelkesedést és a határozottságot. A lelkesedés pedig szintén egy olyan lelkiállapot, amit ha megtanulunk elérni, hasznunkra válhat a hétköznapi életünkben is.

“A célok és a megvalósítás között a híd az önfegyelem” – Jim Rohn

Önfegyelem: Talán most arra gondolsz: “Hogy jön ez ide? Semmi kedvem hozzá!” Lehet, hogy valóban úgy érzed, ez már tényleg túlzás, de nyugodtan kérdezz meg bárkit, hogy minek köszönheti az eredményeit. Biztos lehetsz benne, hogy nem azt  fogja mondani: “A szétszórtságomnak hála sikerült!” Nem arról van szó, hogy a nap minden egyes másodpercében 100%-os kontroll alatt kell tartani önmagunkat. Ez nem is lehetséges. Viszont legalább a gyakorlat ideje alatt fontos az összeszedettség, ami segít fókuszálni energiáinkat. Hogy megértsük ennek jelentőségét, jussanak eszünkbe azok az élmények, amikor egy határozott cselekvési tervvel léptünk a fázisba, valami mégis elterelte a figyelmünket, és csak ébredéskor eszméltünk rá: a kitűzött feladatot nem hajtottuk végre. Ha sikerül az önfegyelmet elsajátítanunk, akkor szintén egy olyan tulajdonság birtokosai leszünk, amit máshol is kamatoztatni tudunk, nem csak a fázisban.

A fázis gyakorlása egyfajta rendszert visz az életünkbe, ritmust. Ez pedig nagyon fontos, hiszen abban a korban élünk, amikor gyakorlatilag minden irányból igyekeznek felborítani életritmusunkat, és próbálják megakadályozni, hogy visszaállítsuk azt. Amikor a gyakorló elhivatottá és következetessé válik, rangsorolni tudja életében a valóban fontos tennivalókat, amelyek őt szolgálják, nem pedig mások érdekeit.

SZERETNÉL TÖBBET TUDNI? KATTINTS A KÉPRE!