fbpx

“… vagy azt kapjuk meg amit szeretnénk, vagy az okot, hogy miért nem kaphatjuk meg.”

Korábban már volt szó róla, hogy azért fellelhető némi magyar nyelvű irodalom a fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény) kapcsolatban, csak egy kicsit kutakodni kell. Persze természetesen az is előfordulhat, hogy amiről első ránézésre úgy tűnik, hogy sok köze van a fázishoz, később kiderül: nem igazán. Ez persze a legtöbb esetben nem a szerző hibája, most éppen én nyúltam alaposan mellé. Ugyanis teljesen más élmény volt végigolvasni ezt a könyvet, mint amire számítottam. A cím, és a borító, illetve egy kis belelapozás után úgy döntöttem érdemes energiát tenni a könyv végigolvasásába. Valójában végül csak azért olvastam el, hogy nyugodt lelkiismerettel meg tudjam írni a beszámolót, nehogy más is abba a hibába essen, mint amibe én. Egyébként volt szó a könyvben a tudatos álmodásról is, de egyáltalán nem ez volt a központi téma. Még egyszer: ez nem a  szerző és a kiadó hibája, egyszerűen másra számítottam. De hogy mit is vártam volna, azt majd a bejegyzés végén kifejtem. Egyenlőre  nagy vonalakban nézzük meg a könyv fő irányvonalait.

“Félünk kitörni a tömegből, és valami teljesen mást csinálni.”

A szerző, Dr. Alberto Villoldo több mint 25 éven keresztül tanulmányozta az Andok és az Amazonos környékén élő sámánok spirituális hitrendszereit és szokásait. Könyveket ír, expedíciókat vezet, és elmondása szerint sok sámán úgy tekint rá, mint aki ősi üzeneteiket eljuttatja a modern civilizáció számára.

A könyv alapvetően a teremtésről szól, arról, hogy a sámánok hogyan “álmodják életre” a valóságot. Ennek a módját igyekszik Alberto megosztani, de ami engem összezavart, hogy nincsenek megadva az egymás utáni konkrét gyakorlati lépések (véleményem szerint ez a megszokott és legjobban kivitelezhető stratégia válik be leginkább). Ugyan vannak leírt gyakorlatok, de a könyv nagy részét elméletek és különböző történetek teszik ki.

Az álmodás szót sem feltétlenül abban az értelemben használja, ahogyan a tudatos álmodás kontextusában használni szoktuk. Sokszor inkább arról a fajta álmodásról beszél, amit nap közben is végzünk, amikor például arra gondolunk, hogy mennyire jó lenne a Hawaii szigeteken koktélt szürcsölni. Máskor azonban, a tényleges tudatos álmodásról van szó, bár nem sok. Például itt:

“Az ausztrál őslakosok úgy tartják, két különálló valóság létezik: az egyik a mindennapi élet valósága, a másik pedig az álomidőé, az időtlen valóságé, ahonnan az energialények (istenek) először “létre énekelték” a világot. … a sámánok szerint ez a fontosabb a két valóság közül, mivel ez szüli, formálja, és alakítja a fizikai valóságot.”

Nagyon örültem volna, ha ebbe jobban belemegy a szerző, kifejti pontosan, hogy hogyan képzelik és élik meg a sámánok ezt a folyamatot, illetve ők hogyan csinálják.

Szóval nem kaptam olyan konkrétumokat, mint amikre valamiért számítottam. Az író azonban valamennyire mégis elkezdi ezeket magyarázni. Kiderül például, hogy ebben a megközelítésben a tudatnak négy szintje van: sastudat, kolibritudat, jaguártudat, kígyótudat. A sastudat az érzékelés legmagasabb szintje, ami a mély alvás állapotában történik, a teremtés tartománya. Valószínűleg most felcsillan a szemed, és arra gondolsz: “Azta, ezt meg akarom tanulni!” Sajnos azonban valamiért ennek az eljárásnak a mikéntje nincs leírva. Könnyedén lehetne “érveket” találni rá, hogy ha ez működik is, miért nincs róla részletesebb tájékoztató, de a hasonló magyarázkodások nem célravezetőek. A nemet mindig meg lehet indokolni, gyakorlatiasabb azonban a hogyanra fókuszálni. A kolibritudat a szív és a lélek szintje, és az alvás, álmodás, eltűnődés állapota, egy kreatív állapot, amelyben megjelennek azok a gondolatok, amelyek egyébként napközben el vannak nyomva.  Ezen a szinten érdemes vizualizációt alkalmazni a teremtés érdekében. A jaguártudat az ötletek birodalma, kapcsolódik a meditációhoz, relaxáláshoz, éber átmeneti álmodáshoz. A kígyótudat a fizikai szint, az ösztönös cselekvés színtere. A könyv fő gerince, hogy ezen a négy tudatszinten kell egyszerre teremtenünk, – természetesen nem egoista módon – , és akkor az ősi sámán hagyományoknak, illetve a kvantumfizikának köszönhetően “létre álmodjuk” az univerzummal közösen együttműködve a valóságunkat.

Szeretnél többet tudni a tudatos álmodásról? Kattints a képre, és töltsd le az e-bookot!

Tehát konkrétan arról, hogy ezeket a különböző tudatállapotokat hogyan lehet elérni, és bennük tudatos jelenléttel előidézni a teremtést, nem volt szó. Se tudatos álmodás technikák, se hasonló módszerek. Holott ez egy nagyon izgalmas téma, de úgy látszik ezzel így direktbe Dr. Villoldo nem foglalkozik, legalábbis ebben a könyvben biztosan nem.

Jobb lett volna nyíltan a sámánok által használt módszerekről olvasni, amikkel el lehet érni a tudatos álmodást, és a tudatos mély alvás állapotát. Illetve további gyakorlati útmutatásokról arra vonatkozóan, hogy ezekben a tudatállapotokban hogyan éljük át, konkrétan hogyan modellezzük le azokat az élethelyzeteket, amelyeket a fizikai világban is meg akarunk tapasztalni (persze a józan ész határain belül). Az érthetőség kedvéért például tegyük fel, hogy hiába eszem jókat egy tudatos álmomban, ha az ébrenléti világomban éhezek. De mit tegyek ahhoz a fázisban, hogy az ételt a fizikai valóságban se kelljen nélkülöznöm, és szert tudjak rá tenni? Persze erre már vannak jól kiforrott technikák, például az információszerzés. Azonban elég valószínű, hogy ezen túlmenően a fázisban vannak még kiaknázatlan lehetőségek, bár nem biztos, hogy olyanok, amilyenekre elsőre gondolnánk.

Mindenesetre ez az irány erőteljesen felkelti az érdeklődést, ezért kísérletezek vele: ha lemodellezzük azt, amit a fizikai világban is át akarunk élni, várhatunk-e bármilyen eredményt?

Ha nem, miért nem? És ha igen, akkor hogyan lehet ezt egzakt módszerekkel kidolgozni? Esetleg használna-e bármilyen más megközelítés? Ez egy rendkívül izgalmas téma, és bárhogyan is legyen, az élmény 100 százalékig megtapasztalható a fázisban, ami már önmagában is hihetetlen energiát ad az embernek. És ebben alapvetően már így is hatalmas potenciál rejtőzik. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy rengeteg kiemelkedő teljesítményt felmutató ember (pl. sportolók, üzletemberek) életútja bizonyítja: a vizualizáció és a tervezés mindig az első, és talán a legfontosabb lépés. Viszont a meditatív állapoton kívül ez egy jóval mélyebb tudatszinten is megtehető: a fázisban.

“Lehet, hogy mindkét oldal csak a történet egyes részeit látja.”

A könyvre visszatérve, ha kezdő vagy és a tudatos álmodás eszközeiről szeretnél több információt megtudni, akkor nem ajánlom számodra. (De türelem: a közeljövő blogbejegyzéseiben még lesz szó ilyen könyvekről.) Viszont ha érdekelnek az amerikai őslakos sámánok elméletei/módszerei, és szereted az ezoterikus irodalmat, akkor a könyv neked való lehet.