LABERGE ÉS THOLEY PÁRBESZÉDE

LABERGE ÉS THOLEY PÁRBESZÉDE

A tudatos álmodás az a képesség, amikor az álmodó felismeri az álmot, és bizonyos mértékig irányítani is tudja. Ez a különleges tudatállapot egyszerre nyit kaput a tudatalatti mélyebb rétegeihez és a kreatív önismerethez. Stephen LaBerge és Paul Tholey beszélgetése alapján körüljárjuk a tudatos álmodás legizgalmasabb kérdéseit, technikáit és elméleti hátterét. Az eredeti interjú az ASD 1989-es londoni konferenciáján készült. LaBerge és Tholey már ismerték egymás munkásságát, de ezen a konferencián találkoztak először személyesen. 

 

A tudatos álmodás az a képesség, amikor az álmodó felismeri az álmot, és bizonyos mértékig irányítani is tudja. Ez a különleges tudatállapot egyszerre nyit kaput a tudatalatti mélyebb rétegeihez és a kreatív önismerethez. Stephen LaBerge és Paul Tholey beszélgetése alapján körüljárjuk a tudatos álmodás legizgalmasabb kérdéseit, technikáit és elméleti hátterét. Az eredeti interjú az ASD 1989-es londoni konferenciáján készült. LaBerge és Tholey már ismerték egymás munkásságát, de ezen a konferencián találkoztak először személyesen. 

 

ÁLOMKARAKTEREK TUDATOSSÁGA

ÁLOMKARAKTEREK TUDATOSSÁGA

Az egyik legérdekesebb kérdés amelyet LaBerge és Tholey felvetnek, az álombeli szereplők, azaz álomkarakterek tudatosságának problémája. Tholey szerint előfordulhat, hogy egy álom azért nem marad meg az emlékezetben, mert a tudatos álmodó nem azonos az álom-énnel. Az álom központi szereplője ilyenkor nem feltétlenül tudatos, de nem is teljesen öntudatlan.

 

Felmerül a kérdés: vajon az álomfigurák valóban érzékelik az álombeli világot, vagy csak úgy tűnik, mintha érzékelnék? Tholey kísérletei során előfordult, hogy egy álomfigura képes volt lerajzolni vagy lefesteni őt, ami azt sugallja, hogy ezek a szereplők sajátos nézőponttal rendelkeznek. Ugyanakkor LaBerge szerint ez magyarázható azzal is, hogy az agy különböző, tudattalan folyamatai hozzák létre ezeket a jelenségeket.

 

Az egyik legérdekesebb kérdés amelyet LaBerge és Tholey felvetnek, az álombeli szereplők, azaz álomkarakterek tudatosságának problémája. Tholey szerint előfordulhat, hogy egy álom azért nem marad meg az emlékezetben, mert a tudatos álmodó nem azonos az álom-énnel. Az álom központi szereplője ilyenkor nem feltétlenül tudatos, de nem is teljesen öntudatlan.

 

Felmerül a kérdés: vajon az álomfigurák valóban érzékelik az álombeli világot, vagy csak úgy tűnik, mintha érzékelnék? Tholey kísérletei során előfordult, hogy egy álomfigura képes volt lerajzolni vagy lefesteni őt, ami azt sugallja, hogy ezek a szereplők sajátos nézőponttal rendelkeznek. Ugyanakkor LaBerge szerint ez magyarázható azzal is, hogy az agy különböző, tudattalan folyamatai hozzák létre ezeket a jelenségeket.

 

​KÉT ÉN, KÉT NÉZŐPONT: AZ ÉN HASADÁSA

​KÉT ÉN, KÉT NÉZŐPONT: AZ ÉN HASADÁSA

Tholey arról számol be, hogy bizonyos álmokban két különálló én-tapasztalat is megjelenhet. Ez azt jelenti, hogy az álmodó egyszerre két nézőpontból is képes lehet érzékelni az álmot. Ez a jelenség leggyakrabban testen kívüli élmények (OBE) során fordul elő, amikor az álmodó „szétválasztja” az álom-ént, és az úgynevezett én-magot különválasztja a testtől.

 

Az én-magot Tholey az érzékelés, az akarat, a figyelem, a gondolatok és a beszéd eredőjeként írja le. Szerinte az én-mag képes megtapasztalni az úgynevezett testen kívüli élményt, és akár puszta pontként is létezhet az álomban. Ez a tapasztalat különösen intenzív és szokatlan tudatállapotot eredményezhet.

 

(Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy Paul Tholey nem hitt abban, hogy a testen kívüli élmény valódi, a fizikai testtől független létezés lenne. Ehelyett azt vallotta, hogy ezek a tapasztalatok különleges, intenzív tudatos álmok, amelyekben az álmodó én elhagyja a szokásos álomtestet, és akár más álomfigurákba is „áthelyeződhet”, vagy testetlen pontként létezhet az álomban. Tholey kritikus realizmus szemléletét hangsúlyozta: világosan el kell különíteni a fizikai valóságot a tudatunkban megjelenő képektől. Szerinte veszélyes lehet, ha valaki nem tesz különbséget a mentális és a fizikai valóság között, mert ez félreértésekhez és akár mentális zavarokhoz is vezethet.)

 

Tholey arról számol be, hogy bizonyos álmokban két különálló én-tapasztalat is megjelenhet. Ez azt jelenti, hogy az álmodó egyszerre két nézőpontból is képes lehet érzékelni az álmot. Ez a jelenség leggyakrabban testen kívüli élmények (OBE) során fordul elő, amikor az álmodó „szétválasztja” az álom-ént, és az úgynevezett én-magot különválasztja a testtől.

 

Az én-magot Tholey az érzékelés, az akarat, a figyelem, a gondolatok és a beszéd eredőjeként írja le. Szerinte az én-mag képes megtapasztalni az úgynevezett testen kívüli élményt, és akár puszta pontként is létezhet az álomban. Ez a tapasztalat különösen intenzív és szokatlan tudatállapotot eredményezhet.

 

(Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy Paul Tholey nem hitt abban, hogy a testen kívüli élmény valódi, a fizikai testtől független létezés lenne. Ehelyett azt vallotta, hogy ezek a tapasztalatok különleges, intenzív tudatos álmok, amelyekben az álmodó én elhagyja a szokásos álomtestet, és akár más álomfigurákba is „áthelyeződhet”, vagy testetlen pontként létezhet az álomban. Tholey kritikus realizmus szemléletét hangsúlyozta: világosan el kell különíteni a fizikai valóságot a tudatunkban megjelenő képektől. Szerinte veszélyes lehet, ha valaki nem tesz különbséget a mentális és a fizikai valóság között, mert ez félreértésekhez és akár mentális zavarokhoz is vezethet.)

 

A TUDATOS ÁLMODÁS FIZIOLÓGIÁJA

A TUDATOS ÁLMODÁS FIZIOLÓGIÁJA

A beszélgetés során szó esik arról is, hogy milyen fiziológiai állapotok kísérik a tudatos álmodást. Tholey például arról számol be, hogy laboratóriumi körülmények között akár öt órán keresztül is képes volt tudatos állapotban maradni, és irányítani az álmait. Állítása szerint ilyenkor az EEG-felvételek szokatlan mintázatokat mutattak, amelyek nem feleltek meg a hagyományos alvási szakaszoknak.

 

LaBerge kétségét fejezi ki, hogy Tholey valóban folyamatosan tudatos maradt volna öt órán át, mert szerinte a tudat kihagyásait nem lehet észlelni. Sajnos a labor adatait nem publikálták, így Tholey ezen állítása független, külső tudományos igazolás nélkül marad. Kijelentése szubjektív tapasztalaton alapul, és bár LaBerge is elismeri Tholey képességeit, a folyamatos ötórás tudatosság fiziológiai feltételeit nem sikerült objektíven igazolni.

 

Mindenesetre mindkét kutató úgy gondolja, hogy a tudatos álmodás fiziológiája eltérhet a megszokott REM vagy NREM alvási fázisoktól. Ez is arra utal, hogy a tudatos álmodás egyedi, kutatásra érdemes tudatállapot.

 

A beszélgetés során szó esik arról is, hogy milyen fiziológiai állapotok kísérik a tudatos álmodást. Tholey például arról számol be, hogy laboratóriumi körülmények között akár öt órán keresztül is képes volt tudatos állapotban maradni, és irányítani az álmait. Állítása szerint ilyenkor az EEG-felvételek szokatlan mintázatokat mutattak, amelyek nem feleltek meg a hagyományos alvási szakaszoknak.

 

LaBerge kétségét fejezi ki, hogy Tholey valóban folyamatosan tudatos maradt volna öt órán át, mert szerinte a tudat kihagyásait nem lehet észlelni. Sajnos a labor adatait nem publikálták, így Tholey ezen állítása független, külső tudományos igazolás nélkül marad. Kijelentése szubjektív tapasztalaton alapul, és bár LaBerge is elismeri Tholey képességeit, a folyamatos ötórás tudatosság fiziológiai feltételeit nem sikerült objektíven igazolni.

 

Mindenesetre mindkét kutató úgy gondolja, hogy a tudatos álmodás fiziológiája eltérhet a megszokott REM vagy NREM alvási fázisoktól. Ez is arra utal, hogy a tudatos álmodás egyedi, kutatásra érdemes tudatállapot.

 

TESTEN KÍVÜLI ÉLMÉNYEK INDUKÁLÁSA

TESTEN KÍVÜLI ÉLMÉNYEK INDUKÁLÁSA

Tholey egyik legismertebb módszere a „tükörtechnika”, amelyet az úgynevezett testen kívüli élmények előidézésére fejlesztett ki. A technika lényege, hogy az álmodó lefekszik, és egy tükröt helyez maga fölé, amelyben csak a saját tükörképét látja. Ezt követően becsukja a szemét, és elképzeli, hogy a tükörben látott fej valóságos. Az érzékelést és a figyelmet teljesen a tükörképbe helyezi át.

 

A gyakorlat eleinte hosszú ideig tart, akár fél órán keresztül is szükséges lehet fenntartani a koncentrációt. Idővel azonban az elképzelés egyre inkább valódi érzékeléssé válik, és az álmodó képes lehet átélni a testen kívüli élményt.

 

Tholey egyik legismertebb módszere a „tükörtechnika”, amelyet az úgynevezett testen kívüli élmények előidézésére fejlesztett ki. A technika lényege, hogy az álmodó lefekszik, és egy tükröt helyez maga fölé, amelyben csak a saját tükörképét látja. Ezt követően becsukja a szemét, és elképzeli, hogy a tükörben látott fej valóságos. Az érzékelést és a figyelmet teljesen a tükörképbe helyezi át.

 

A gyakorlat eleinte hosszú ideig tart, akár fél órán keresztül is szükséges lehet fenntartani a koncentrációt. Idővel azonban az elképzelés egyre inkább valódi érzékeléssé válik, és az álmodó képes lehet átélni a testen kívüli élményt.

 

A LÁTÁS ÉS A TUDATOS ÁLMODÁS STABILIZÁLÁSA

A LÁTÁS ÉS A TUDATOS ÁLMODÁS STABILIZÁLÁSA

A tükörtechnikán túl Tholey egy stabilizációs módszert is ismertet. Ez abból áll, hogy az ember álmában a két hüvelykujját maga elé tartja, majd addig közelíti őket, amíg egybe nem olvadnak a látómezőben. Ez a gyakorlat segít abban, hogy az álmodó a teljes teret érzékelje, ne csak egy pontra fókuszáljon, így csökkentve az ébredés kockázatát.

 

A technika alkalmazható sportolás közben is: Tholey például snowboardozás közben egyszerre figyelte a lábait és a környezetet, így növelve a térbeli tudatosságot és csökkentve a félelemérzetet. Az álomban mindez a térérzékelés és az intuíció fejlesztését szolgálja.

 

A tükörtechnikán túl Tholey egy stabilizációs módszert is ismertet. Ez abból áll, hogy az ember álmában a két hüvelykujját maga elé tartja, majd addig közelíti őket, amíg egybe nem olvadnak a látómezőben. Ez a gyakorlat segít abban, hogy az álmodó a teljes teret érzékelje, ne csak egy pontra fókuszáljon, így csökkentve az ébredés kockázatát.

 

A technika alkalmazható sportolás közben is: Tholey például snowboardozás közben egyszerre figyelte a lábait és a környezetet, így növelve a térbeli tudatosságot és csökkentve a félelemérzetet. Az álomban mindez a térérzékelés és az intuíció fejlesztését szolgálja.

 

AZ ÉN-MAG ÉS A KOZMIKUS EGYSÉG ÉLMÉNYE

AZ ÉN-MAG ÉS A KOZMIKUS EGYSÉG ÉLMÉNYE

A beszélgetés egyik legmélyebb szakasza az én-mag, vagyis az ego-core megsemmisítésének élményét járja körül. Tholey szerint ez a folyamat lehet rendkívül kellemetlen vagy éppen rendkívül felemelő is. Az „én” ilyenkor feloldódik a kozmoszban, megszűnik az alany és tárgy közötti különbség, és csak az egység, a tiszta tapasztalás marad.

 

A módszer egyik formája, hogy az álmodó elképzeli, amint az álomtestét vagy az én-magot tűzbe veti. Ez a teljes önfeloldódás élményéhez vezethet, amelyet a tibeti álomjóga is leír. Ilyenkor nincs többé nézőpont, nincs többé gondolkodó vagy érzékelő alany, csak a tiszta létezés.

 

A beszélgetés egyik legmélyebb szakasza az én-mag, vagyis az ego-core megsemmisítésének élményét járja körül. Tholey szerint ez a folyamat lehet rendkívül kellemetlen vagy éppen rendkívül felemelő is. Az „én” ilyenkor feloldódik a kozmoszban, megszűnik az alany és tárgy közötti különbség, és csak az egység, a tiszta tapasztalás marad.

 

A módszer egyik formája, hogy az álmodó elképzeli, amint az álomtestét vagy az én-magot tűzbe veti. Ez a teljes önfeloldódás élményéhez vezethet, amelyet a tibeti álomjóga is leír. Ilyenkor nincs többé nézőpont, nincs többé gondolkodó vagy érzékelő alany, csak a tiszta létezés.

 

A TUDATOS ÁLMODÁS SZOMATIZÁCIÓS HATÁSAI ÉS VESZÉLYEI

A TUDATOS ÁLMODÁS SZOMATIZÁCIÓS HATÁSAI ÉS VESZÉLYEI

Tholey hangsúlyozza, hogy ezek a kísérletek veszélyesek lehetnek. A frankfurti tudatos álmodó csoport rendszeresen végez hasonló kísérleteket, amelyek gyakran agresszióhoz, félelemhez vagy testi tünetekhez vezetnek. A tudatos álmodás során átélt traumák akár pszichoszomatikus zavarokat is okozhatnak, ezért a kutatók óvatosságot javasolnak.

 

A veszélyek ellenére Tholey úgy véli, hogy ezeknek a technikáknak a feltárása és tudományos vizsgálata elengedhetetlen. Ha a kutatók nem foglalkoznak ezekkel a határterületekkel, akkor a sarlatánok és okkultisták fogják betölteni az űrt.

 

Tholey hangsúlyozza, hogy ezek a kísérletek veszélyesek lehetnek. A frankfurti tudatos álmodó csoport rendszeresen végez hasonló kísérleteket, amelyek gyakran agresszióhoz, félelemhez vagy testi tünetekhez vezetnek. A tudatos álmodás során átélt traumák akár pszichoszomatikus zavarokat is okozhatnak, ezért a kutatók óvatosságot javasolnak.

 

A veszélyek ellenére Tholey úgy véli, hogy ezeknek a technikáknak a feltárása és tudományos vizsgálata elengedhetetlen. Ha a kutatók nem foglalkoznak ezekkel a határterületekkel, akkor a sarlatánok és okkultisták fogják betölteni az űrt.

 

AZ ÁLOMFIGURÁK MENTÁLIS KÉPESSÉGEI

AZ ÁLOMFIGURÁK MENTÁLIS KÉPESSÉGEI

A tudatos álmodással kapcsolatban gyakran felmerül, hogy az álomfigurák milyen mentális képességekkel rendelkeznek. Tholey szerint a tapasztalt álmodók által kreált álomfigurák sokszor meglepően ügyesek lehetnek, akár verset is írhatnak vagy bonyolult feladatokat oldhatnak meg.

 

LaBerge azonban úgy véli, hogy ezek a képességek nem feltétlenül bizonyítják az álomfigurák tudatosságát. Szerinte az álomfigurák viselkedése nagyrészt az álmodó elvárásaitól függ, és sok mentális művelet automatikusan, tudattalanul zajlik. Az álomfigurák tehát nem rendelkeznek saját, független tudattal, hanem az álmodó agyának különböző folyamatai hozzák őket létre.

 

A tudatos álmodással kapcsolatban gyakran felmerül, hogy az álomfigurák milyen mentális képességekkel rendelkeznek. Tholey szerint a tapasztalt álmodók által kreált álomfigurák sokszor meglepően ügyesek lehetnek, akár verset is írhatnak vagy bonyolult feladatokat oldhatnak meg.

 

LaBerge azonban úgy véli, hogy ezek a képességek nem feltétlenül bizonyítják az álomfigurák tudatosságát. Szerinte az álomfigurák viselkedése nagyrészt az álmodó elvárásaitól függ, és sok mentális művelet automatikusan, tudattalanul zajlik. Az álomfigurák tehát nem rendelkeznek saját, független tudattal, hanem az álmodó agyának különböző folyamatai hozzák őket létre.

 

A TUDAT ÉS TUDATOSSÁG DEFINÍCIÓJA

A TUDAT ÉS TUDATOSSÁG DEFINÍCIÓJA

A beszélgetés során világossá válik, hogy LaBerge és Tholey eltérően definiálják a tudatosságot. Tholey többféle tudatosságot különböztet meg, köztük fenomenológiai és episztemológiai szempontokat is. LaBerge szerint azonban a tudatosság egyfajta „globális munkatér”, amely lehetővé teszi az információk rugalmas kezelését, míg az automatikus folyamatok gyorsak, de kevésbé alkalmazkodóak.

 

A tudatos álmodás éppen azért különleges, mert lehetőséget ad arra, hogy az álmodó tudatosan irányítsa a mentális folyamatait, miközben az álomvilág automatikus, tudattalan elemei is működnek.

 

A beszélgetés során világossá válik, hogy LaBerge és Tholey eltérően definiálják a tudatosságot. Tholey többféle tudatosságot különböztet meg, köztük fenomenológiai és episztemológiai szempontokat is. LaBerge szerint azonban a tudatosság egyfajta „globális munkatér”, amely lehetővé teszi az információk rugalmas kezelését, míg az automatikus folyamatok gyorsak, de kevésbé alkalmazkodóak.

 

A tudatos álmodás éppen azért különleges, mert lehetőséget ad arra, hogy az álmodó tudatosan irányítsa a mentális folyamatait, miközben az álomvilág automatikus, tudattalan elemei is működnek.

 

ÖSSZEGZÉS

ÖSSZEGZÉS

A tudatos álmodás kutatása izgalmas és kihívásokkal teli terület. LaBerge és Tholey beszélgetése rávilágít arra, hogy a tudatos álmodás nem csupán szórakoztató és önismereti eszköz, hanem a tudat működésének mélyebb megértéséhez is hozzájárulhat. A technikák – mint a tükörmódszer vagy az én-mag megsemmisítése – új perspektívákat kínálnak az álmodás és a tudat kapcsolatának feltárásában.

 

Az álomfigurák tudatosságának kérdése, az álmodó én kettéválása, a testen kívüli élmények és a pszichoszomatikus hatások mind-mind arra ösztönöznek, hogy óvatosan, de kíváncsian közelítsünk ehhez a különleges tudatállapothoz. A tudatos álmodás gyakorlása és kutatása nemcsak önmagunk megismerését, hanem a tudatosság természetének mélyebb megértését is szolgálja.

 

A tudatos álmodás kutatása izgalmas és kihívásokkal teli terület. LaBerge és Tholey beszélgetése rávilágít arra, hogy a tudatos álmodás nem csupán szórakoztató és önismereti eszköz, hanem a tudat működésének mélyebb megértéséhez is hozzájárulhat. A technikák – mint a tükörmódszer vagy az én-mag megsemmisítése – új perspektívákat kínálnak az álmodás és a tudat kapcsolatának feltárásában.

 

Az álomfigurák tudatosságának kérdése, az álmodó én kettéválása, a testen kívüli élmények és a pszichoszomatikus hatások mind-mind arra ösztönöznek, hogy óvatosan, de kíváncsian közelítsünk ehhez a különleges tudatállapothoz. A tudatos álmodás gyakorlása és kutatása nemcsak önmagunk megismerését, hanem a tudatosság természetének mélyebb megértését is szolgálja.

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

A tudatos álmodás és a deperszonalizáció (DP) témaköre az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a pszichológiai és neurológiai kutatásokban. Deperszonalizáció során az egyén elszakadtnak, idegennek érzi magát a saját testétől vagy önmagától. Ez az állapot akár...

AZ AGY HACKELÉSÉNEK JÖVŐJE

AZ AGY HACKELÉSÉNEK JÖVŐJE

A tudatos álmodás az emberi tudat egyik legizgalmasabb és legtitokzatosabb jelensége. Sokan álmodtunk már úgy, hogy közben tudtuk, álmodunk, de csak kevesen képesek tudatosan irányítani az álmaikat. Az utóbbi években a tudományos világ egyre nagyobb figyelmet fordít...

Forrás: LaBerge, S., Tholey, P., & Holzinger, B. (1991). Conversation Between Stephen LaBerge and Paul Tholey in July of 1989. Lucidity Letter, 10(1 & 2), 1–12.

Link: https://journals.macewan.ca/lucidity/article/view/417

Forrás: Tholey, P. (1989). Overview of the Development of Lucid Dream Research in Germany. Lecture at the VI. International Conference of the Association for the Study of Dreams in London 1989. First published in: Lucidity Letter, 8(2) , pp 1-30

Link: https://www.gestalttheory.net/uploads/pdf/archive/Overview_Development_Lucid_Dream_paul_tholey.pdf

Forrás: LaBerge, S., Tholey, P., & Holzinger, B. (1991). Conversation Between Stephen LaBerge and Paul Tholey in July of 1989. Lucidity Letter, 10(1 & 2), 1–12.

Link: https://journals.macewan.ca/lucidity/article/view/417

Forrás: Tholey, P. (1989). Overview of the Development of Lucid Dream Research in Germany. Lecture at the VI. International Conference of the Association for the Study of Dreams in London 1989. First published in: Lucidity Letter, 8(2) , pp 1-30

Link: https://www.gestalttheory.net/uploads/pdf/archive/Overview_Development_Lucid_Dream_paul_tholey.pdf

AGYHULLÁMOK, EMLÉKEK ÉS TUDATOSSÁG

AGYHULLÁMOK, EMLÉKEK ÉS TUDATOSSÁG

A tudatos álmodás világa sokakat vonz, hiszen álmaink irányításának képessége nemcsak izgalmas, hanem a tudatosság fejlesztésének is fontos eszköze lehet. Azonban ahhoz, hogy igazán megértsük, mi történik az agyunkban alvás közben, és hogyan lehet ezt a folyamatot optimalizálni, érdemes mélyebben beleásni magunkat az alvás neurofiziológiájába. Egy 2006-ban publikált kutatás új fényt vetett arra, hogy az agy lassú hullámai miként segítik az emlékek megerősödését, és milyen lehetőségek rejlenek ezek célzott serkentésében.

 

A tudatos álmodás világa sokakat vonz, hiszen álmaink irányításának képessége nemcsak izgalmas, hanem a tudatosság fejlesztésének is fontos eszköze lehet. Azonban ahhoz, hogy igazán megértsük, mi történik az agyunkban alvás közben, és hogyan lehet ezt a folyamatot optimalizálni, érdemes mélyebben beleásni magunkat az alvás neurofiziológiájába. Egy 2006-ban publikált kutatás új fényt vetett arra, hogy az agy lassú hullámai miként segítik az emlékek megerősödését, és milyen lehetőségek rejlenek ezek célzott serkentésében.

 

AZ ALVÁS ÉS AZ EMLÉKEK KAPCSOLATA

AZ ALVÁS ÉS AZ EMLÉKEK KAPCSOLATA

Az alvás egyik legfontosabb funkciója az újonnan szerzett emlékek hosszú távú megszilárdítása. Ezt a folyamatot főként a lassú (<1 Hz) agyi hullámokhoz kötik, amelyek főként a prefrontális kéregből indulnak ki, és a lassú hullámú alvás (SWS) során a legjelentősebbek. Ezek a hullámok nem csupán az idegsejtek szinkronizált aktivitását tükrözik, hanem aktívan hozzájárulnak az emlékek konszolidációjához.

 

A lassú hullámok során az agyi hálózatok váltakozva vannak „fel” (depolarizált, aktív) és „le” (hiperpolarizált, csendes) állapotban. Ez a ritmus szinkronizálja a neokortikális, thalamikus és hippocampális áramkörök aktivitását, ami kulcsfontosságú az emlékek alvás közbeni feldolgozásában.

 

Az alvás egyik legfontosabb funkciója az újonnan szerzett emlékek hosszú távú megszilárdítása. Ezt a folyamatot főként a lassú (<1 Hz) agyi hullámokhoz kötik, amelyek főként a prefrontális kéregből indulnak ki, és a lassú hullámú alvás (SWS) során a legjelentősebbek. Ezek a hullámok nem csupán az idegsejtek szinkronizált aktivitását tükrözik, hanem aktívan hozzájárulnak az emlékek konszolidációjához.

 

A lassú hullámok során az agyi hálózatok váltakozva vannak „fel” (depolarizált, aktív) és „le” (hiperpolarizált, csendes) állapotban. Ez a ritmus szinkronizálja a neokortikális, thalamikus és hippocampális áramkörök aktivitását, ami kulcsfontosságú az emlékek alvás közbeni feldolgozásában.

 

​A KÍSÉRLET FELÉPÍTÉSE

​A KÍSÉRLET FELÉPÍTÉSE

A kutatás során egészséges fiatal felnőtteken vizsgálták, hogy mi történik, ha mesterségesen serkentik a lassú hullámokat alvás közben. Ehhez transzkraniális (koponyán keresztüli) elektromos stimulációt alkalmaztak, amely 0,75 Hz-es oszcilláló áramot bocsátott a prefrontális kéregre az éjszaka korai, nem REM alvási szakaszában. Ez az időszak különösen gazdag lassú hullámokban, és ekkor a legintenzívebb az emlékek konszolidációja.

 

A résztvevők két alkalommal vettek részt a kísérletben: egyszer valódi stimulációval, egyszer pedig placebo (sham) stimulációval. Mindkét esetben este megtanultak egy szópáros feladatot, majd reggel tesztelték, mennyit tudtak visszaidézni belőle. Emellett egy ujj-szekvencia gépelési feladattal a procedurális (nem deklaratív) memória változását is mérték.

 

A kutatás során egészséges fiatal felnőtteken vizsgálták, hogy mi történik, ha mesterségesen serkentik a lassú hullámokat alvás közben. Ehhez transzkraniális (koponyán keresztüli) elektromos stimulációt alkalmaztak, amely 0,75 Hz-es oszcilláló áramot bocsátott a prefrontális kéregre az éjszaka korai, nem REM alvási szakaszában. Ez az időszak különösen gazdag lassú hullámokban, és ekkor a legintenzívebb az emlékek konszolidációja.

 

A résztvevők két alkalommal vettek részt a kísérletben: egyszer valódi stimulációval, egyszer pedig placebo (sham) stimulációval. Mindkét esetben este megtanultak egy szópáros feladatot, majd reggel tesztelték, mennyit tudtak visszaidézni belőle. Emellett egy ujj-szekvencia gépelési feladattal a procedurális (nem deklaratív) memória változását is mérték.

 

EREDMÉNYEK

EREDMÉNYEK

A stimuláció hatására a résztvevők jelentősen több szót tudtak visszaidézni reggel, mint a placebo stimuláció esetén. A stimulációval átlagosan 4,77 szót, placebóval 2,08 szót javult a teljesítményük. Ez a különbség azért is figyelemreméltó, mert a résztvevők többsége már eleve jól teljesített a tanulási feladatban.

 

A procedurális memória (ujj-szekvencia feladat) viszont nem mutatott jelentős különbséget a két feltétel között. Ez megerősíti azt az elképzelést, hogy a lassú hullámú alvás főként a hippocampus-függő, deklaratív emlékek megszilárdításában játszik szerepet, míg a nem deklaratív, készségjellegű emlékek inkább a REM alvás során fejlődnek.

 

A stimuláció hatására a résztvevők jelentősen több szót tudtak visszaidézni reggel, mint a placebo stimuláció esetén. A stimulációval átlagosan 4,77 szót, placebóval 2,08 szót javult a teljesítményük. Ez a különbség azért is figyelemreméltó, mert a résztvevők többsége már eleve jól teljesített a tanulási feladatban.

 

A procedurális memória (ujj-szekvencia feladat) viszont nem mutatott jelentős különbséget a két feltétel között. Ez megerősíti azt az elképzelést, hogy a lassú hullámú alvás főként a hippocampus-függő, deklaratív emlékek megszilárdításában játszik szerepet, míg a nem deklaratív, készségjellegű emlékek inkább a REM alvás során fejlődnek.

 

AZ AGYI HULLÁMOK VÁLTOZÁSAI

AZ AGYI HULLÁMOK VÁLTOZÁSAI

A stimuláció során és azt követően jelentősen megnőtt a lassú hullámok (0,5-1 Hz) teljesítménye, különösen a prefrontális területeken. Ezzel együtt nőtt a lassú orsótevékenység (8-12 Hz) is, amely szintén az emlékek konszolidációjában játszik fontos szerepet . Ezek a változások főként az első három stimulációs periódusban voltak a legerősebbek.

 

A gyors orsótevékenység (12-15 Hz) a parietális területeken nem változott jelentősen, ami arra utal, hogy a stimuláció hatása specifikus volt a lassú hullámokra és a kapcsolódó lassú orsókra.

 

A stimuláció során és azt követően jelentősen megnőtt a lassú hullámok (0,5-1 Hz) teljesítménye, különösen a prefrontális területeken. Ezzel együtt nőtt a lassú orsótevékenység (8-12 Hz) is, amely szintén az emlékek konszolidációjában játszik fontos szerepet . Ezek a változások főként az első három stimulációs periódusban voltak a legerősebbek.

 

A gyors orsótevékenység (12-15 Hz) a parietális területeken nem változott jelentősen, ami arra utal, hogy a stimuláció hatása specifikus volt a lassú hullámokra és a kapcsolódó lassú orsókra.

 

KONTROLL KÍSÉRLETEK ÉS SPECIFIKUSSÁG

KONTROLL KÍSÉRLETEK ÉS SPECIFIKUSSÁG

A kutatók kontrollkísérletet is végeztek, amelyben a stimulációt az éjszaka végére, az ébredés előtti időszakra időzítették. Ebben az esetben a szópáros feladatban nem volt jelentős különbség a stimulált és a placebo csoport között. Ez kizárja, hogy a stimuláció közvetlenül a tesztelés előtt általános kognitív élénkítő hatást fejtene ki.

 

Egy másik kontrollban a stimulációt 5 Hz-es (theta) frekvencián alkalmazták, amely a REM alvásra jellemző hullám. Ez a stimuláció nem növelte, hanem inkább csökkentette a lassú hullámok erejét, és nem javította a deklaratív memória teljesítményét sem.

 

A kutatók kontrollkísérletet is végeztek, amelyben a stimulációt az éjszaka végére, az ébredés előtti időszakra időzítették. Ebben az esetben a szópáros feladatban nem volt jelentős különbség a stimulált és a placebo csoport között. Ez kizárja, hogy a stimuláció közvetlenül a tesztelés előtt általános kognitív élénkítő hatást fejtene ki.

 

Egy másik kontrollban a stimulációt 5 Hz-es (theta) frekvencián alkalmazták, amely a REM alvásra jellemző hullám. Ez a stimuláció nem növelte, hanem inkább csökkentette a lassú hullámok erejét, és nem javította a deklaratív memória teljesítményét sem.

 

A LASSÚ HULLÁMOK FIZIOLÓGIAI SZEREPE

A LASSÚ HULLÁMOK FIZIOLÓGIAI SZEREPE

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a lassú hullámok nem csupán az alvás melléktermékei, hanem aktívan hozzájárulnak az emlékek megszilárdításához. A stimuláció során létrehozott elektromos tér hasonló volt ahhoz, amit az agy természetes lassú hullámai hoznak létre. Ez a tér már önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy javítsa a memóriát.

 

Az egyik lehetséges mechanizmus az, hogy a lassú hullámok által vezérelt orsótevékenység kalcium beáramlást idéz elő a neokortikális idegsejtekben. Ez a kalcium beáramlás elősegíti a hosszú távú szinaptikus megerősödést (LTP), amely az emlékek alapja. Az orsók szinkronizált aktivitása különösen azoknál a szinapszisoknál jelentkezik, amelyeket korábban intenzív tanulás aktivált.

 

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a lassú hullámok nem csupán az alvás melléktermékei, hanem aktívan hozzájárulnak az emlékek megszilárdításához. A stimuláció során létrehozott elektromos tér hasonló volt ahhoz, amit az agy természetes lassú hullámai hoznak létre. Ez a tér már önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy javítsa a memóriát.

 

Az egyik lehetséges mechanizmus az, hogy a lassú hullámok által vezérelt orsótevékenység kalcium beáramlást idéz elő a neokortikális idegsejtekben. Ez a kalcium beáramlás elősegíti a hosszú távú szinaptikus megerősödést (LTP), amely az emlékek alapja. Az orsók szinkronizált aktivitása különösen azoknál a szinapszisoknál jelentkezik, amelyeket korábban intenzív tanulás aktivált.

 

GYAKORLATI KÖVETKEZTETÉSEK

GYAKORLATI KÖVETKEZTETÉSEK

A lassú hullámok mesterséges serkentése új lehetőségeket nyithat az emlékezet fejlesztésében, a tanulási folyamatok optimalizálásában, és akár a tudatos álmodás támogatásában is. Bár a kutatás nem közvetlenül a tudatos álmodásra fókuszált, eredményei azt mutatják, hogy a lassú hullámú alvás minőségének vagy mennyiségének növelése javíthatja az álmainkban megjelenő emlékek élénkségét és visszaidézhetőségét.

 

A tudatos álmodás gyakorlói számára különösen fontos lehet a lassú hullámú alvás támogatása, hiszen az emlékek és az önreflexió képessége szorosan összefügg. A célzott relaxációs technikák, a megfelelő alváshigiénia és – a jövőben – akár a transzkraniális stimuláció is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az álmaink tudatosabbá és tartalmasabbá váljanak.

 

A lassú hullámok mesterséges serkentése új lehetőségeket nyithat az emlékezet fejlesztésében, a tanulási folyamatok optimalizálásában, és akár a tudatos álmodás támogatásában is. Bár a kutatás nem közvetlenül a tudatos álmodásra fókuszált, eredményei azt mutatják, hogy a lassú hullámú alvás minőségének vagy mennyiségének növelése javíthatja az álmainkban megjelenő emlékek élénkségét és visszaidézhetőségét.

 

A tudatos álmodás gyakorlói számára különösen fontos lehet a lassú hullámú alvás támogatása, hiszen az emlékek és az önreflexió képessége szorosan összefügg. A célzott relaxációs technikák, a megfelelő alváshigiénia és – a jövőben – akár a transzkraniális stimuláció is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az álmaink tudatosabbá és tartalmasabbá váljanak.

 

AJÁNLÁSOK TUDATOS ÁLMODÓKNAK

AJÁNLÁSOK TUDATOS ÁLMODÓKNAK

  • Törekedj a rendszeres, elegendő mennyiségű alvásra, különösen a mélyalvási szakaszok maximalizálására.

 

  • Alkalmazz relaxációs technikákat lefekvés előtt, hogy elősegítsd a lassú hullámú alvás kialakulását.

 

  • Kerüld a késő esti kék fényt és a stimulánsokat, amelyek megzavarhatják az alvásciklust.

 

  • Figyeld meg, hogyan változik az álmaid élénksége és visszaidézhetősége, ha javítod az alvásminőségedet.

 

  • A jövőben érdemes lehet kipróbálni a biztonságos, szakember által felügyelt agyi stimulációs technikákat is, ha elérhetővé válnak.

 

A tudatos álmodás és az emlékek megszilárdítása szorosan összefonódik. Az agy lassú hullámainak megértése és támogatása új távlatokat nyit mind az önismeret, mind a tanulás, mind pedig az álomkutatás területén.

 

Ez a cikk is tetszeni fog: Tudatos álmodás és éber tudatosság.

 

  • Törekedj a rendszeres, elegendő mennyiségű alvásra, különösen a mélyalvási szakaszok maximalizálására.

 

  • Alkalmazz relaxációs technikákat lefekvés előtt, hogy elősegítsd a lassú hullámú alvás kialakulását.

 

  • Kerüld a késő esti kék fényt és a stimulánsokat, amelyek megzavarhatják az alvásciklust.

 

  • Figyeld meg, hogyan változik az álmaid élénksége és visszaidézhetősége, ha javítod az alvásminőségedet.

 

  • A jövőben érdemes lehet kipróbálni a biztonságos, szakember által felügyelt agyi stimulációs technikákat is, ha elérhetővé válnak.

 

A tudatos álmodás és az emlékek megszilárdítása szorosan összefonódik. Az agy lassú hullámainak megértése és támogatása új távlatokat nyit mind az önismeret, mind a tanulás, mind pedig az álomkutatás területén.

 

Ez a cikk is tetszeni fog: Tudatos álmodás és éber tudatosság.

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

A tudatos álmodás és a deperszonalizáció (DP) témaköre az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a pszichológiai és neurológiai kutatásokban. Deperszonalizáció során az egyén elszakadtnak, idegennek érzi magát a saját testétől vagy önmagától. Ez az állapot akár...

AZ AGY HACKELÉSÉNEK JÖVŐJE

AZ AGY HACKELÉSÉNEK JÖVŐJE

A tudatos álmodás az emberi tudat egyik legizgalmasabb és legtitokzatosabb jelensége. Sokan álmodtunk már úgy, hogy közben tudtuk, álmodunk, de csak kevesen képesek tudatosan irányítani az álmaikat. Az utóbbi években a tudományos világ egyre nagyobb figyelmet fordít...

Forrás: Marshall, L., Helgadóttir, H., Mölle, M., & Born, J. (2006). Boosting slow oscillations during sleep potentiates memory. Nature, 444(7119), 610–613.

Link: https://doi.org/10.1038/nature05278

Forrás: Marshall, L., Helgadóttir, H., Mölle, M., & Born, J. (2006). Boosting slow oscillations during sleep potentiates memory. Nature, 444(7119), 610–613.

Link: https://doi.org/10.1038/nature05278

RÉMÁLMOK KEZELÉSE TUDATOS ÁLMODÁSSAL

RÉMÁLMOK KEZELÉSE TUDATOS ÁLMODÁSSAL

A rémálmok ismétlődő, erős és negatív érzelmekkel járó, élénken felidézhető álmok, amelyekben az álmodó gyakran fenyegetve érzi magát, vagy veszélyben látja saját vagy mások testi épségét. Ezek az álmok leggyakrabban a gyors szemmozgásos alvás (REM) fázisában jelennek meg, és gyakran ébredéssel, valamint rossz alvásminőséggel járnak. Az ébredést követően az álmodó erős érzelmi és fizikai stressz jeleit mutatja, például félelmet, szapora szívverést, izzadást.

 

Mindez a nappali életben is negatívan befolyásolja a hangulatot, a kognitív funkciókat és a társas kapcsolatok minőségét. Különösen gyakoriak a poszttraumás stressz zavarban (PTSD), szorongásban és depresszióban szenvedőknél.

 

A „My Dream, My Rules: Can Lucid Dreaming Treat Nightmares?” című tanulmány szerzői a tudatos álmodás terápiás lehetőségeit vizsgálják visszatérő rémálmok kezelésében. A tanulmány szisztematikus irodalomkutatás alapján tíz eredeti vizsgálatot elemez, amelyek között esettanulmányok és kontrollált klinikai vizsgálatok is szerepelnek.

 

A rémálmok ismétlődő, erős és negatív érzelmekkel járó, élénken felidézhető álmok, amelyekben az álmodó gyakran fenyegetve érzi magát, vagy veszélyben látja saját vagy mások testi épségét. Ezek az álmok leggyakrabban a gyors szemmozgásos alvás (REM) fázisában jelennek meg, és gyakran ébredéssel, valamint rossz alvásminőséggel járnak. Az ébredést követően az álmodó erős érzelmi és fizikai stressz jeleit mutatja, például félelmet, szapora szívverést, izzadást.

 

Mindez a nappali életben is negatívan befolyásolja a hangulatot, a kognitív funkciókat és a társas kapcsolatok minőségét. Különösen gyakoriak a poszttraumás stressz zavarban (PTSD), szorongásban és depresszióban szenvedőknél.

 

A „My Dream, My Rules: Can Lucid Dreaming Treat Nightmares?” című tanulmány szerzői a tudatos álmodás terápiás lehetőségeit vizsgálják visszatérő rémálmok kezelésében. A tanulmány szisztematikus irodalomkutatás alapján tíz eredeti vizsgálatot elemez, amelyek között esettanulmányok és kontrollált klinikai vizsgálatok is szerepelnek.

 

A RÉMÁLMOK TÍPUSAI ÉS ELŐFORDULÁSA

A RÉMÁLMOK TÍPUSAI ÉS ELŐFORDULÁSA

A kutatás két fő rémálomtípust különböztet meg: idiopátiás (ismeretlen eredetű) és poszttraumás rémálmokat. Az idiopátiás rémálmok tartalma változatos, például üldözés, baleset, katasztrófa, vagy más fenyegető helyzetek. Ezek a lakosság 2-8%-át érintik. Ezzel szemben a poszttraumás rémálmok valamilyen traumatikus eseményhez kapcsolódnak, és a poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedők akár 80%-ánál is előfordulhatnak, gyakran hasonló tartalommal, mint a valódi trauma.

 

A rémálmok gyakorisága mellett fontos megkülönböztetni a rémálom-distreszt, vagyis azt a negatív érzést, amit az álmodó az ébredés után tapasztal. Ez a distressz sokszor nagyobb hatással van az életminőségre, mint maga a rémálmok gyakorisága. A rémálmok növelhetik az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat vagy a kísérletek kockázatát is, különösen depressziós vagy szorongásos betegek esetén.

 

 

A kutatás két fő rémálomtípust különböztet meg: idiopátiás (ismeretlen eredetű) és poszttraumás rémálmokat. Az idiopátiás rémálmok tartalma változatos, például üldözés, baleset, katasztrófa, vagy más fenyegető helyzetek. Ezek a lakosság 2-8%-át érintik. Ezzel szemben a poszttraumás rémálmok valamilyen traumatikus eseményhez kapcsolódnak, és a poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedők akár 80%-ánál is előfordulhatnak, gyakran hasonló tartalommal, mint a valódi trauma.

 

A rémálmok gyakorisága mellett fontos megkülönböztetni a rémálom-distreszt, vagyis azt a negatív érzést, amit az álmodó az ébredés után tapasztal. Ez a distressz sokszor nagyobb hatással van az életminőségre, mint maga a rémálmok gyakorisága. A rémálmok növelhetik az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat vagy a kísérletek kockázatát is, különösen depressziós vagy szorongásos betegek esetén.

 

 

​A RÉMÁLMOK ÉS A TUDATOS ÁLMODÁS KAPCSOLATA

​A RÉMÁLMOK ÉS A TUDATOS ÁLMODÁS KAPCSOLATA

A rémálmok gyakran olyan érzelmi terheket hordoznak, amelyek a nappali élet stresszhelyzeteiből vagy traumáiból erednek. A tudatos álmodás során az álmodó képes lehet a rémálom „újraértelmezésére”. Ez azt jelenti, hogy felismeri az álom valóságtartalmának hiányát, és ezzel csökkenti a félelmet. Az álomban szembeszállhat a félelmetes alakokkal, vagy konstruktív párbeszédet folytathat velük, ami segíthet a félelmek feldolgozásában.

 

A rémálmok gyakran olyan érzelmi terheket hordoznak, amelyek a nappali élet stresszhelyzeteiből vagy traumáiból erednek. A tudatos álmodás során az álmodó képes lehet a rémálom „újraértelmezésére”. Ez azt jelenti, hogy felismeri az álom valóságtartalmának hiányát, és ezzel csökkenti a félelmet. Az álomban szembeszállhat a félelmetes alakokkal, vagy konstruktív párbeszédet folytathat velük, ami segíthet a félelmek feldolgozásában.

 

A RÉMÁLMOK PSZICHOLÓGIAI ÉS NEUROBIOLÓGIAI MODELLJEI

A RÉMÁLMOK PSZICHOLÓGIAI ÉS NEUROBIOLÓGIAI MODELLJEI

A rémálmok eredete összetett. A „fenyegetés-szimulációs elmélet” szerint a rémálmok segítik az alkalmazkodást a stresszes helyzetekhez, de a legújabb kutatások inkább káros hatásokat találtak: a rémálmok rontják az alvásminőséget és a nappali funkcionalitást.

 

A neurokognitív elmélet kiemeli, hogy nem csak az agytörzs REM-szabályozása, hanem az agy homloklebenyi folyamatai is szerepet játszanak az álmodásban és a rémálmok kialakulásában. Az „impaired fear extinction” modell szerint a félelmi emlékek feldolgozása zavart szenved, míg az „affect network dysfunction” modell szerint az érzelmi terhelés és distressz növeli a rémálmok kockázatát. Ezek a tényezők hozzájárulnak ahhoz, hogy a rémálmok ismétlődő, „forgatókönyvszerű” elemeket tartalmazzanak.

 

A rémálmok eredete összetett. A „fenyegetés-szimulációs elmélet” szerint a rémálmok segítik az alkalmazkodást a stresszes helyzetekhez, de a legújabb kutatások inkább káros hatásokat találtak: a rémálmok rontják az alvásminőséget és a nappali funkcionalitást.

 

A neurokognitív elmélet kiemeli, hogy nem csak az agytörzs REM-szabályozása, hanem az agy homloklebenyi folyamatai is szerepet játszanak az álmodásban és a rémálmok kialakulásában. Az „impaired fear extinction” modell szerint a félelmi emlékek feldolgozása zavart szenved, míg az „affect network dysfunction” modell szerint az érzelmi terhelés és distressz növeli a rémálmok kockázatát. Ezek a tényezők hozzájárulnak ahhoz, hogy a rémálmok ismétlődő, „forgatókönyvszerű” elemeket tartalmazzanak.

 

A TUDATOS ÁLMODÁS FOGALMA ÉS LEHETŐSÉGEI

A TUDATOS ÁLMODÁS FOGALMA ÉS LEHETŐSÉGEI

Tudatos álmodás esetén az álmodó felismeri, hogy álmodik, és képes lehet irányítani az álom tartalmát. Ez a képesség lehetőséget teremt arra, hogy az álmodó átírja, újraértelmezze a rémálom jeleneteit, vagy akár szembeszálljon a félelmetes álomalakokkal. Az álmodó felismeri, hogy az álom nem jelent valós veszélyt, így csökkenhet a félelem és a stressz.

 

Tudatos álmodás esetén az álmodó felismeri, hogy álmodik, és képes lehet irányítani az álom tartalmát. Ez a képesség lehetőséget teremt arra, hogy az álmodó átírja, újraértelmezze a rémálom jeleneteit, vagy akár szembeszálljon a félelmetes álomalakokkal. Az álmodó felismeri, hogy az álom nem jelent valós veszélyt, így csökkenhet a félelem és a stressz.

 

A TUDATOS ÁLMODÁS TERÁPIÁS ALKALMAZÁSA

A TUDATOS ÁLMODÁS TERÁPIÁS ALKALMAZÁSA

A tudatos álmodás terápiát több kutatás is vizsgálta rémálmok kezelésére. A terápia célja, hogy az álmodó megtanulja felismerni az álomállapotot, és képes legyen módosítani annak tartalmát. Ezáltal a rémálmok kevésbé lesznek félelmetesek, vagy akár teljesen megszűnhetnek. A terápia során gyakran alkalmaznak álomnapló vezetést, indukciós technikákat, relaxációs gyakorlatokat és pszichoedukációt.

 

A tudatos álmodás terápiát több kutatás is vizsgálta rémálmok kezelésére. A terápia célja, hogy az álmodó megtanulja felismerni az álomállapotot, és képes legyen módosítani annak tartalmát. Ezáltal a rémálmok kevésbé lesznek félelmetesek, vagy akár teljesen megszűnhetnek. A terápia során gyakran alkalmaznak álomnapló vezetést, indukciós technikákat, relaxációs gyakorlatokat és pszichoedukációt.

 

A TUDATOS ÁLMODÁS TERÁPIA KUTATÁSI EREDMÉNYEI

A TUDATOS ÁLMODÁS TERÁPIA KUTATÁSI EREDMÉNYEI

A kutatás tíz eredeti vizsgálatot elemzett, köztük esettanulmányokat és randomizált kontrollált vizsgálatokat. Az esettanulmányok (pl. Halliday, Brylowski, Been és Garg) szerint a tudatos álmodás terápia jelentős javulást hozott, például egy PTSD-s, depressziós vagy balesetet átélt páciensnél a rémálom tartalma semleges vagy kellemes álommá alakult, vagy csökkent a felébredés utáni distressz.

 

Kisebb mintaszámú, de strukturáltabb vizsgálatokban (Zadra és Pihl, Spoormaker et al., Spoormaker és van den Bout) pozitív, de statisztikailag nem szignifikáns eredményeket találtak a rémálmok gyakoriságának és intenzitásának csökkenésében. A nagyobb mintaszámú, randomizált kontrollált vizsgálatok (pl. Lancee et al., Holzinger et al.) vegyes eredményeket hoztak: az imagery rehearsal therapy (IRT) önmagában hatékonyabbnak bizonyult, mint a tudatos álmodás terápia vagy a kombinált módszerek, ugyanakkor a Gestalt terápia és a tudatos álmodás terápia kombinációja jobb eredményeket hozott, mint a Gestalt terápia önmagában.

 

A kutatás tíz eredeti vizsgálatot elemzett, köztük esettanulmányokat és randomizált kontrollált vizsgálatokat. Az esettanulmányok (pl. Halliday, Brylowski, Been és Garg) szerint a tudatos álmodás terápia jelentős javulást hozott, például egy PTSD-s, depressziós vagy balesetet átélt páciensnél a rémálom tartalma semleges vagy kellemes álommá alakult, vagy csökkent a felébredés utáni distressz.

 

Kisebb mintaszámú, de strukturáltabb vizsgálatokban (Zadra és Pihl, Spoormaker et al., Spoormaker és van den Bout) pozitív, de statisztikailag nem szignifikáns eredményeket találtak a rémálmok gyakoriságának és intenzitásának csökkenésében. A nagyobb mintaszámú, randomizált kontrollált vizsgálatok (pl. Lancee et al., Holzinger et al.) vegyes eredményeket hoztak: az imagery rehearsal therapy (IRT) önmagában hatékonyabbnak bizonyult, mint a tudatos álmodás terápia vagy a kombinált módszerek, ugyanakkor a Gestalt terápia és a tudatos álmodás terápia kombinációja jobb eredményeket hozott, mint a Gestalt terápia önmagában.

 

A TUDATOS ÁLMODÁS TERÁPIA NEUROBIOLÓGIAI ÉS PSZICHOLÓGIAI MECHANIZMUSAI

A TUDATOS ÁLMODÁS TERÁPIA NEUROBIOLÓGIAI ÉS PSZICHOLÓGIAI MECHANIZMUSAI

Neurobiológiai szinten a tudatos álmodás során a frontális agykéreg aktivitása nő, ami gátolja a limbikus rendszer érzelmi feldolgozását. Ez csökkentheti a rémálmok érzelmi intenzitását. A precuneus agyi terület aktivitása is nő, amely az én-tudat és a kontroll érzésével kapcsolatos. Ez a kontroll érzése fontos szerepet játszik a rémálmok kezelésében.

 

Pszichológiai szempontból a tudatos álmodás terápia segíthet a hiedelmek megváltoztatásában, az elkerülő viselkedés csökkentésében, az izgalmi állapot mérséklésében, az alvásfunkciók helyreállításában és az érzelmi feldolgozásban. A kontroll érzése az álomban növeli az önbizalmat és a megküzdési képességet, ami a nappali életben is pozitív hatással lehet.

 

Neurobiológiai szinten a tudatos álmodás során a frontális agykéreg aktivitása nő, ami gátolja a limbikus rendszer érzelmi feldolgozását. Ez csökkentheti a rémálmok érzelmi intenzitását. A precuneus agyi terület aktivitása is nő, amely az én-tudat és a kontroll érzésével kapcsolatos. Ez a kontroll érzése fontos szerepet játszik a rémálmok kezelésében.

 

Pszichológiai szempontból a tudatos álmodás terápia segíthet a hiedelmek megváltoztatásában, az elkerülő viselkedés csökkentésében, az izgalmi állapot mérséklésében, az alvásfunkciók helyreállításában és az érzelmi feldolgozásban. A kontroll érzése az álomban növeli az önbizalmat és a megküzdési képességet, ami a nappali életben is pozitív hatással lehet.

 

A TUDATOS ÁLMODÁS TERÁPIA GYAKORLATI LÉPÉSEI

A TUDATOS ÁLMODÁS TERÁPIA GYAKORLATI LÉPÉSEI

A terápia első lépése, hogy a páciens megértse: képes lehet irányítani álmait. A terapeuta vezetésével különböző indukciós technikákat tanul, mint például álomnapló vezetését, relaxációt, vagy a tudatosság fejlesztését. A cél, hogy az álmodó felismerje az álomállapotot, és képes legyen módosítani annak tartalmát, például szembenézni a félelmetes álomalakokkal, vagy konstruktív párbeszédet folytatni velük. A tapasztalatok szerint már az indukciós gyakorlatok is segíthetnek, még ha nem is sikerül elérni a teljes tudatosságot az álomban. Ezek a gyakorlatok növelhetik a kontroll érzését, csökkenthetik a félelmet, és javíthatják az alvásminőséget.

 

A terápia során fontos a páciens motivációja, a hosszabb távú pszichoterápia lehetősége, illetve a közösségi támogatás szerepe is. Egyes esetekben külső szenzoros stimuláció vagy speciális anyagok alkalmazása is szóba jöhet az indukció elősegítésére, különösen azoknál, akik nehezebben érik el a tudatos álmodás állapotát.

 

A terápia első lépése, hogy a páciens megértse: képes lehet irányítani álmait. A terapeuta vezetésével különböző indukciós technikákat tanul, mint például álomnapló vezetését, relaxációt, vagy a tudatosság fejlesztését. A cél, hogy az álmodó felismerje az álomállapotot, és képes legyen módosítani annak tartalmát, például szembenézni a félelmetes álomalakokkal, vagy konstruktív párbeszédet folytatni velük. A tapasztalatok szerint már az indukciós gyakorlatok is segíthetnek, még ha nem is sikerül elérni a teljes tudatosságot az álomban. Ezek a gyakorlatok növelhetik a kontroll érzését, csökkenthetik a félelmet, és javíthatják az alvásminőséget.

 

A terápia során fontos a páciens motivációja, a hosszabb távú pszichoterápia lehetősége, illetve a közösségi támogatás szerepe is. Egyes esetekben külső szenzoros stimuláció vagy speciális anyagok alkalmazása is szóba jöhet az indukció elősegítésére, különösen azoknál, akik nehezebben érik el a tudatos álmodás állapotát.

 

TOVÁBBI GYAKORLATI JAVASLATOK ÉS LIMITÁCIÓK

TOVÁBBI GYAKORLATI JAVASLATOK ÉS LIMITÁCIÓK

A tudatos álmodás elérése sokak számára nehéz, ezért szükség lehet speciális technikákra vagy eszközökre az indukció elősegítésére. A terápiás folyamat során fontos a páciens motivációjának fenntartása, a hosszabb távú pszichoterápia lehetősége, illetve a társas támogatás szerepe. A kutatás kiemeli, hogy már az indukciós gyakorlatok is segíthetnek abban, hogy az álmodó korábban felébredjen a rémálomból, vagy kevésbé legyen megijedve tőle.

 

A tudatos álmodás elérése sokak számára nehéz, ezért szükség lehet speciális technikákra vagy eszközökre az indukció elősegítésére. A terápiás folyamat során fontos a páciens motivációjának fenntartása, a hosszabb távú pszichoterápia lehetősége, illetve a társas támogatás szerepe. A kutatás kiemeli, hogy már az indukciós gyakorlatok is segíthetnek abban, hogy az álmodó korábban felébredjen a rémálomból, vagy kevésbé legyen megijedve tőle.

 

A TUDATOS ÁLMODÁS TERÁPIA ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI MÁS MÓDSZEREKKEL SZEMBEN

A TUDATOS ÁLMODÁS TERÁPIA ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI MÁS MÓDSZEREKKEL SZEMBEN

A kutatás szerint a tudatos álmodás terápia két fő előnye más terápiákkal szemben, például az imagery rehearsal therapy-val (IRT): egyrészt közvetlenül az álomban célozza meg a rémálmot, ami különösen hasznos lehet nem ismétlődő rémálmok esetén; másrészt jobban csökkenti a rémálom intenzitását, mivel a kontroll érzése erősebb lehet. Ugyanakkor az IRT hatékonyabbnak bizonyult a rémálmok gyakoriságának csökkentésében a nagyobb mintaszámú vizsgálatokban. A tudatos álmodás terápia előnye lehet továbbá, hogy már az álomban való felismerés („ez csak egy álom”) is csökkentheti a félelmet, még akkor is, ha az álmodó nem képes teljes kontrollt gyakorolni az álom felett.

 

A kutatás szerint a tudatos álmodás terápia két fő előnye más terápiákkal szemben, például az imagery rehearsal therapy-val (IRT): egyrészt közvetlenül az álomban célozza meg a rémálmot, ami különösen hasznos lehet nem ismétlődő rémálmok esetén; másrészt jobban csökkenti a rémálom intenzitását, mivel a kontroll érzése erősebb lehet. Ugyanakkor az IRT hatékonyabbnak bizonyult a rémálmok gyakoriságának csökkentésében a nagyobb mintaszámú vizsgálatokban. A tudatos álmodás terápia előnye lehet továbbá, hogy már az álomban való felismerés („ez csak egy álom”) is csökkentheti a félelmet, még akkor is, ha az álmodó nem képes teljes kontrollt gyakorolni az álom felett.

 

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS JÖVŐBELI KUTATÁSI IRÁNYOK

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS JÖVŐBELI KUTATÁSI IRÁNYOK

A tudatos álmodás terápia ígéretes módszer lehet a rémálmok kezelésében. Segítségével csökkenthető a rémálmok gyakorisága és intenzitása, valamint a velük járó pszichés distressz. A terápia neurobiológiai és pszichológiai mechanizmusokon keresztül fejti ki hatását, főként a kontroll érzésének növelésével és az érzelmi feldolgozás javításával.

 

Ugyanakkor a jelenlegi kutatások még korlátozottak, a mintanagyságok kicsik, ezért további vizsgálatok szükségesek a módszer hatékonyságának pontosabb megértéséhez és klinikai alkalmazásához.

 

Már az indukciós gyakorlatok is segíthetnek, még ha nem is sikerül mindig elérni a tudatos álmodás állapotát. A tudatos rémálmok kockázata miatt a terápiát mindig szakember irányításával, körültekintően érdemes alkalmazni. A módszer különösen azok számára lehet hasznos, akik krónikus rémálmoktól szenvednek, és új, nem gyógyszeres megoldást keresnek álmaik kezelésére.

 

A tudatos álmodás terápia ígéretes módszer lehet a rémálmok kezelésében. Segítségével csökkenthető a rémálmok gyakorisága és intenzitása, valamint a velük járó pszichés distressz. A terápia neurobiológiai és pszichológiai mechanizmusokon keresztül fejti ki hatását, főként a kontroll érzésének növelésével és az érzelmi feldolgozás javításával.

 

Ugyanakkor a jelenlegi kutatások még korlátozottak, a mintanagyságok kicsik, ezért további vizsgálatok szükségesek a módszer hatékonyságának pontosabb megértéséhez és klinikai alkalmazásához.

 

Már az indukciós gyakorlatok is segíthetnek, még ha nem is sikerül mindig elérni a tudatos álmodás állapotát. A tudatos rémálmok kockázata miatt a terápiát mindig szakember irányításával, körültekintően érdemes alkalmazni. A módszer különösen azok számára lehet hasznos, akik krónikus rémálmoktól szenvednek, és új, nem gyógyszeres megoldást keresnek álmaik kezelésére.

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

A tudatos álmodás és a deperszonalizáció (DP) témaköre az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a pszichológiai és neurológiai kutatásokban. Deperszonalizáció során az egyén elszakadtnak, idegennek érzi magát a saját testétől vagy önmagától. Ez az állapot akár...

AZ AGY HACKELÉSÉNEK JÖVŐJE

AZ AGY HACKELÉSÉNEK JÖVŐJE

A tudatos álmodás az emberi tudat egyik legizgalmasabb és legtitokzatosabb jelensége. Sokan álmodtunk már úgy, hogy közben tudtuk, álmodunk, de csak kevesen képesek tudatosan irányítani az álmaikat. Az utóbbi években a tudományos világ egyre nagyobb figyelmet fordít...

Forrás: Macêdo, T. C. F., Ferreira, G. H., Almondes, K. M., Kirov, R., & Mota-Rolim, S. A. (2019). My Dream, My Rules: Can Lucid Dreaming Treat Nightmares? Frontiers in Psychology, 10, 2618.

Link: https://doi.org/10.3389/fpsyg.2019.02618

Forrás: Macêdo, T. C. F., Ferreira, G. H., Almondes, K. M., Kirov, R., & Mota-Rolim, S. A. (2019). My Dream, My Rules: Can Lucid Dreaming Treat Nightmares? Frontiers in Psychology, 10, 2618.

Link: https://doi.org/10.3389/fpsyg.2019.02618

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

A tudatos álmodás és a deperszonalizáció (DP) témaköre az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a pszichológiai és neurológiai kutatásokban. Deperszonalizáció során az egyén elszakadtnak, idegennek érzi magát a saját testétől vagy önmagától. Ez az állapot akár zavaró is lehet, különösen, ha tartóssá válik. Egy 514 fő részvételével készült kutatás a deperszonalizációs jegyek és a testi önélmény kapcsolatát vizsgálta ébrenlét és álmodás során. A tanulmány különlegessége, hogy nem klinikai mintán, hanem egészséges felnőtteken mérte fel a deperszonalizációs tünetek gyakoriságát, intenzitását és ezek összefüggéseit az álomélményekkel.

 

A tudatos álmodás és a deperszonalizáció (DP) témaköre az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a pszichológiai és neurológiai kutatásokban. Deperszonalizáció során az egyén elszakadtnak, idegennek érzi magát a saját testétől vagy önmagától. Ez az állapot akár zavaró is lehet, különösen, ha tartóssá válik. Egy 514 fő részvételével készült kutatás a deperszonalizációs jegyek és a testi önélmény kapcsolatát vizsgálta ébrenlét és álmodás során. A tanulmány különlegessége, hogy nem klinikai mintán, hanem egészséges felnőtteken mérte fel a deperszonalizációs tünetek gyakoriságát, intenzitását és ezek összefüggéseit az álomélményekkel.

 

A DP JELENSÉGE

A DP JELENSÉGE

A deperszonalizációt a szakirodalom a testhez és az önmagunkhoz való viszony alapvető megváltozásaként írja le. Az érintettek gyakran tapasztalnak elidegenedést a saját testüktől, érzéketlenséget, sőt, néha a környezetüktől is eltávolodnak (derealizáció). Ezek az élmények átmenetiek is lehetnek, ám ha tartóssá válnak, deperszonalizációs zavar (DPD) diagnosztizálható. A lakosság 1-2%-át érinti tartós formában, de átmeneti DP-élmények akár a népesség 26-74%-ánál is előfordulhatnak. A DP egyik kulcstünete a test és az én közötti „szakadék” érzése, amely során a személy úgy érzi, mintha kívülről szemlélné önmagát vagy a világot.

 

A deperszonalizációt a szakirodalom a testhez és az önmagunkhoz való viszony alapvető megváltozásaként írja le. Az érintettek gyakran tapasztalnak elidegenedést a saját testüktől, érzéketlenséget, sőt, néha a környezetüktől is eltávolodnak (derealizáció). Ezek az élmények átmenetiek is lehetnek, ám ha tartóssá válnak, deperszonalizációs zavar (DPD) diagnosztizálható. A lakosság 1-2%-át érinti tartós formában, de átmeneti DP-élmények akár a népesség 26-74%-ánál is előfordulhatnak. A DP egyik kulcstünete a test és az én közötti „szakadék” érzése, amely során a személy úgy érzi, mintha kívülről szemlélné önmagát vagy a világot.

 

​AZ ÉN SZINTJEI ÉS A TESTI ÖNÉLMÉNY

​AZ ÉN SZINTJEI ÉS A TESTI ÖNÉLMÉNY

A tudományos és filozófiai megközelítések többféle én-szintet különböztetnek meg. A magasabb szintekhez tartozik a narratív vagy autobiografikus* én, amely emlékekre, történetekre, nyelvre épül. Ezekkel szemben áll az alacsonyabb szintű, ún. minimális én, amely a tudatos tapasztalat szubjektumaként való létezés élményét jelenti. A minimális én egyik alapvető összetevője a testi önélmény, vagyis az, hogy saját testünket a tapasztalat kiindulópontjaként, sajátunkként éljük meg. A modern kutatások szerint a test multiszenzoros jeleinek agyi integrációja alapvető szerepet játszik ebben az élményben.

 

A tudományos és filozófiai megközelítések többféle én-szintet különböztetnek meg. A magasabb szintekhez tartozik a narratív vagy autobiografikus* én, amely emlékekre, történetekre, nyelvre épül. Ezekkel szemben áll az alacsonyabb szintű, ún. minimális én, amely a tudatos tapasztalat szubjektumaként való létezés élményét jelenti. A minimális én egyik alapvető összetevője a testi önélmény, vagyis az, hogy saját testünket a tapasztalat kiindulópontjaként, sajátunkként éljük meg. A modern kutatások szerint a test multiszenzoros jeleinek agyi integrációja alapvető szerepet játszik ebben az élményben.

 

A TESTI ÖNÉLMÉNY ZAVARAI DP ESETÉN

A TESTI ÖNÉLMÉNY ZAVARAI DP ESETÉN

A DP-ben szenvedők gyakran számolnak be négyféle anomális testi élményről:

 

  • Testtulajdonlás elvesztése,

 

  • Cselekvőképesség elvesztése,

 

  • Testen kívüliség érzése,

 

  • Szomatoszenzoros torzulások.

 

Ezek az élmények összefüggésben állhatnak az agy multiszenzoros területeinek, különösen a parietális kéregnek az eltérő működésével. A DP tünetei gyakran társulnak a testhatárok gyengülésével, vagyis azzal, hogy az egyén kevésbé érzékeli saját testének határait, illetve a test és a külvilág közötti különbséget.

 

A DP-ben szenvedők gyakran számolnak be négyféle anomális testi élményről:

 

  • Testtulajdonlás elvesztése,

 

  • Cselekvőképesség elvesztése,

 

  • Testen kívüliség érzése,

 

  • Szomatoszenzoros torzulások.

 

Ezek az élmények összefüggésben állhatnak az agy multiszenzoros területeinek, különösen a parietális kéregnek az eltérő működésével. A DP tünetei gyakran társulnak a testhatárok gyengülésével, vagyis azzal, hogy az egyén kevésbé érzékeli saját testének határait, illetve a test és a külvilág közötti különbséget.

 

ÁLMODÁS ÉS TESTI ÖNÉLMÉNY

ÁLMODÁS ÉS TESTI ÖNÉLMÉNY

Az emberek életük egyharmadát alvással töltik, és ennek jelentős részében álmodnak. A szimulációs elméletek szerint az álom egyfajta „én a világban” élményt nyújt, amely azonban jelentősen eltérhet az ébrenléti tapasztalatoktól. Az álombeli éntapasztalat változatos, gyakran kíséri disszociáció, kognitív és testi élmények módosulása.

 

Bizonyos álomélmények, például a test kívülről való szemlélése, különös testi érzések vagy a test érzékelésének megváltozása, párhuzamba állíthatók a DP ébrenléti tüneteivel. Ezek az álmok gyakran nyugtalanítóak, sőt, rémálmokhoz is vezethetnek, amelyekben zavaró testi élmények (pl. bénultság, zuhanás) jelennek meg.

 

Az emberek életük egyharmadát alvással töltik, és ennek jelentős részében álmodnak. A szimulációs elméletek szerint az álom egyfajta „én a világban” élményt nyújt, amely azonban jelentősen eltérhet az ébrenléti tapasztalatoktól. Az álombeli éntapasztalat változatos, gyakran kíséri disszociáció, kognitív és testi élmények módosulása.

 

Bizonyos álomélmények, például a test kívülről való szemlélése, különös testi érzések vagy a test érzékelésének megváltozása, párhuzamba állíthatók a DP ébrenléti tüneteivel. Ezek az álmok gyakran nyugtalanítóak, sőt, rémálmokhoz is vezethetnek, amelyekben zavaró testi élmények (pl. bénultság, zuhanás) jelennek meg.

 

A KUTATÁS MÓDSZERTANA

A KUTATÁS MÓDSZERTANA

A vizsgálatban 514 egészséges felnőtt vett részt, akik online kérdőívet töltöttek ki. A kutatás során a következő mérőeszközöket alkalmazták:

 

  • Cambridge Depersonalisation Scale (CDS-29): a deperszonalizációs élmények gyakoriságát és intenzitását méri,

 

  • Testi élmények az álmokban skála: négy egyedi tétel, amelyek az álombeli testi tapasztalatokat vizsgálják (pl. kívülről szemlélés, test jelenléte/hiánya, különös testi érzések, test megváltozott érzékelése),

 

  • Rémálom- és álomemlékezeti gyakoriság skála,

 

  • Testhatárok vizuális analóg skála: a testhatárok szubjektív érzékelését méri ébrenlétben,

 

  • Interoceptív tudatosság (MAIA-2): a belső testi jelek észlelését és azokba vetett bizalmat vizsgálja.

 

A résztvevők kizárólag egészséges felnőttek voltak, akik nem szedtek antidepresszánst vagy antipszichotikumot, és nem szenvedtek epilepsziában.

 

A vizsgálatban 514 egészséges felnőtt vett részt, akik online kérdőívet töltöttek ki. A kutatás során a következő mérőeszközöket alkalmazták:

 

  • Cambridge Depersonalisation Scale (CDS-29): a deperszonalizációs élmények gyakoriságát és intenzitását méri,

 

  • Testi élmények az álmokban skála: négy egyedi tétel, amelyek az álombeli testi tapasztalatokat vizsgálják (pl. kívülről szemlélés, test jelenléte/hiánya, különös testi érzések, test megváltozott érzékelése),

 

  • Rémálom- és álomemlékezeti gyakoriság skála,

 

  • Testhatárok vizuális analóg skála: a testhatárok szubjektív érzékelését méri ébrenlétben,

 

  • Interoceptív tudatosság (MAIA-2): a belső testi jelek észlelését és azokba vetett bizalmat vizsgálja.

 

A résztvevők kizárólag egészséges felnőttek voltak, akik nem szedtek antidepresszánst vagy antipszichotikumot, és nem szenvedtek epilepsziában.

 

EREDMÉNYEK: DP ÉS ÁLOMÉLMÉNYEK KAPCSOLATA

EREDMÉNYEK: DP ÉS ÁLOMÉLMÉNYEK KAPCSOLATA

A kutatás főbb eredményei a következők:

 

  • Magasabb DP-jegyekkel rendelkező személyek gyakrabban tapasztaltak álmaikban kívülről szemlélő perspektívát (r = 0,28),

 

  • Gyakoribbak voltak náluk a különös, markáns testi érzések az álmokban (r = 0,23),

 

  • Többször élték át, hogy álmukban testük érzékelése megváltozott, például a test alakja vagy működése eltért az ébrenléti élménytől (r = 0,24),

 

  • Magasabb DP-pontszámok mellett gyakoribbak voltak a rémálmok (r = 0,33) és az álomemlékezés (r = 0,17),

 

  • A testhatárok érzékelése ébrenlétben gyengébb volt (r = -0,31), vagyis a magas DP-jegyekkel rendelkező résztvevők kevésbé érzékelték testük határait,

 

  • A belső testi jelekbe vetett bizalom (interoceptív bizalom) jelentősen alacsonyabb volt DP esetén (r = -0,52).

 

Fontos megjegyezni, hogy a DP-jegyek nem befolyásolták jelentősen, hogy álmukban mennyire voltak tudatában a résztvevők testük jelenlétének vagy hiányának.

 

A kutatás főbb eredményei a következők:

 

  • Magasabb DP-jegyekkel rendelkező személyek gyakrabban tapasztaltak álmaikban kívülről szemlélő perspektívát (r = 0,28),

 

  • Gyakoribbak voltak náluk a különös, markáns testi érzések az álmokban (r = 0,23),

 

  • Többször élték át, hogy álmukban testük érzékelése megváltozott, például a test alakja vagy működése eltért az ébrenléti élménytől (r = 0,24),

 

  • Magasabb DP-pontszámok mellett gyakoribbak voltak a rémálmok (r = 0,33) és az álomemlékezés (r = 0,17),

 

  • A testhatárok érzékelése ébrenlétben gyengébb volt (r = -0,31), vagyis a magas DP-jegyekkel rendelkező résztvevők kevésbé érzékelték testük határait,

 

  • A belső testi jelekbe vetett bizalom (interoceptív bizalom) jelentősen alacsonyabb volt DP esetén (r = -0,52).

 

Fontos megjegyezni, hogy a DP-jegyek nem befolyásolták jelentősen, hogy álmukban mennyire voltak tudatában a résztvevők testük jelenlétének vagy hiányának.

 

DP ÉS TESTI ÖNÉLMÉNY ÉBRENLÉTBEN

DP ÉS TESTI ÖNÉLMÉNY ÉBRENLÉTBEN

A DP-szimptómák és az ébrenléti testi önélmény között is szoros összefüggések mutatkoztak. A magasabb DP-pontszámokkal rendelkező személyek testhatárai kevésbé voltak élesek, azaz „átjárhatóbbnak” érezték saját testüket. Ez a tapasztalat összhangban áll a DP egyik fő tünetével, a test és az én közötti távolság érzésével.

 

Az interoceptív tudatosság** két aspektusát vizsgálták: a testi jelek észlelését és azokba vetett bizalmat. A DP-jegyek nem befolyásolták jelentősen a testi jelek észlelését, viszont erősen csökkentették a testi jelekbe vetett bizalmat. Ez azt jelenti, hogy a DP-vel élők kevésbé érzik „otthon magukat” a testükben, kevésbé bíznak a belső testi visszacsatolásban.

 

A DP-szimptómák és az ébrenléti testi önélmény között is szoros összefüggések mutatkoztak. A magasabb DP-pontszámokkal rendelkező személyek testhatárai kevésbé voltak élesek, azaz „átjárhatóbbnak” érezték saját testüket. Ez a tapasztalat összhangban áll a DP egyik fő tünetével, a test és az én közötti távolság érzésével.

 

Az interoceptív tudatosság** két aspektusát vizsgálták: a testi jelek észlelését és azokba vetett bizalmat. A DP-jegyek nem befolyásolták jelentősen a testi jelek észlelését, viszont erősen csökkentették a testi jelekbe vetett bizalmat. Ez azt jelenti, hogy a DP-vel élők kevésbé érzik „otthon magukat” a testükben, kevésbé bíznak a belső testi visszacsatolásban.

 

ÁLMODÁS, DP ÉS TUDATOS ÁLMODÁS

ÁLMODÁS, DP ÉS TUDATOS ÁLMODÁS

​A kutatás eredményei alapján felvethető, hogy a deperszonalizációs élmények és az álmodás bizonyos aspektusai között átfedések vannak. Az álombeli kívülről szemlélő perspektíva, a különös testi érzések vagy a test megváltozott érzékelése mind olyan élmények, amelyek a DP tüneteire emlékeztetnek. Ez különösen érdekes a tudatos álmodás szempontjából, hiszen a tudatos álmodók gyakran számolnak be arról, hogy képesek kívülről szemlélni önmagukat, vagy tudatosan alakítani álombeli testüket.

 

A kutatás azt is felveti, hogy az álomállapot akár „védett tér” is lehet, ahol a DP-vel élők ideiglenesen visszanyerhetik a testhez kötött éntapasztalatot. Ugyanakkor sokan épp az álmaikban is megélik a DP-tüneteket, sőt, ezek akár intenzívebbek is lehetnek, mint ébrenlétben.

 

​A kutatás eredményei alapján felvethető, hogy a deperszonalizációs élmények és az álmodás bizonyos aspektusai között átfedések vannak. Az álombeli kívülről szemlélő perspektíva, a különös testi érzések vagy a test megváltozott érzékelése mind olyan élmények, amelyek a DP tüneteire emlékeztetnek. Ez különösen érdekes a tudatos álmodás szempontjából, hiszen a tudatos álmodók gyakran számolnak be arról, hogy képesek kívülről szemlélni önmagukat, vagy tudatosan alakítani álombeli testüket.

 

A kutatás azt is felveti, hogy az álomállapot akár „védett tér” is lehet, ahol a DP-vel élők ideiglenesen visszanyerhetik a testhez kötött éntapasztalatot. Ugyanakkor sokan épp az álmaikban is megélik a DP-tüneteket, sőt, ezek akár intenzívebbek is lehetnek, mint ébrenlétben.

 

TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEK ÉS TOVÁBBI KUTATÁSI IRÁNYOK

TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEK ÉS TOVÁBBI KUTATÁSI IRÁNYOK

A kutatás eredményei alapján a DP és az álmodás kapcsolatának mélyebb megértése új terápiás lehetőségeket nyithat meg. Az álommunka, az álomnapló vezetése vagy a tudatos álmodás gyakorlása segítheti a testhez kötött éntapasztalat erősítését. A testhatárok érzékelésének fejlesztése, a belső testi jelekbe vetett bizalom növelése szintén fontos lehet a DP tüneteinek enyhítésében.

 

A jövőben érdemes lenne vizsgálni, hogy a tudatos álmodás technikái miként befolyásolják a DP-jegyeket, illetve, hogy a tudatos álmodók körében mennyire gyakoriak a deperszonalizációs élmények. Az is kérdés, hogy a DP-vel élők mennyire képesek irányítani álmaikat, illetve, hogy az álombeli testélmények tudatosítása hogyan hat vissza az ébrenléti önélményre.

 

A kutatás eredményei alapján a DP és az álmodás kapcsolatának mélyebb megértése új terápiás lehetőségeket nyithat meg. Az álommunka, az álomnapló vezetése vagy a tudatos álmodás gyakorlása segítheti a testhez kötött éntapasztalat erősítését. A testhatárok érzékelésének fejlesztése, a belső testi jelekbe vetett bizalom növelése szintén fontos lehet a DP tüneteinek enyhítésében.

 

A jövőben érdemes lenne vizsgálni, hogy a tudatos álmodás technikái miként befolyásolják a DP-jegyeket, illetve, hogy a tudatos álmodók körében mennyire gyakoriak a deperszonalizációs élmények. Az is kérdés, hogy a DP-vel élők mennyire képesek irányítani álmaikat, illetve, hogy az álombeli testélmények tudatosítása hogyan hat vissza az ébrenléti önélményre.

 

ÖSSZEFOGLALÁS

ÖSSZEFOGLALÁS

A bemutatott kutatás úttörő módon vizsgálta a deperszonalizációs jegyek és a testi önélmény kapcsolatát ébrenlétben és álmodás közben. Az eredmények alapján a magasabb DP-jegyekkel rendelkező személyek gyakrabban élnek át kívülről szemlélő álomélményeket, intenzívebb testi érzéseket és testérzékelési változásokat álmaikban, valamint gyakrabban tapasztalnak rémálmokat és emlékeznek vissza álmaikra. Ébrenlétben kevésbé érzékelik testük határait és kevésbé bíznak a belső testi jelekben. Ezek az összefüggések rámutatnak arra, hogy a DP nem csupán ébrenléti jelenség, hanem az álomélményekben is megjelenik, sőt, az álmodás akár terápiás lehetőséget is kínálhat a testhez kötött éntapasztalat visszanyerésére.

 

A tudatos álmodás gyakorlása, az álomélmények tudatosítása és az interoceptív tudatosság fejlesztése mind hozzájárulhat a deperszonalizációs tünetek enyhítéséhez, és segítheti az önmagunkhoz és testünkhöz való mélyebb kapcsolódást. A kutatás eredményei új irányokat jelölnek ki a DP és az álmodás kapcsolatának megértésében, és hangsúlyozzák a testi önélmény központi szerepét az én-tapasztalat kialakulásában és fenntartásában.

 

Ez a cikk is érdekes: Tudatos álmodás és misztikus tudtosság


*Autobiografikus én: az a részünk, amely emlékszik arra, hogy kik vagyunk, mi történt velünk, és hogyan kapcsolódnak össze életünk eseményei. Ez teszi lehetővé, hogy saját történetünket elmeséljük, és azonosuljunk a múltunkkal.

 

**Interoceptív tudatosság: azt jelenti, hogy mennyire figyelünk oda a testünk belső jelzéseire, és mennyire tudjuk ezeket helyesen értelmezni. Például, hogy észrevesszük-e, ha gyorsabban ver a szívünk, vagy ha éhséget, feszültséget érzünk, és tudjuk-e, mit üzen ezzel a testünk.

 

A bemutatott kutatás úttörő módon vizsgálta a deperszonalizációs jegyek és a testi önélmény kapcsolatát ébrenlétben és álmodás közben. Az eredmények alapján a magasabb DP-jegyekkel rendelkező személyek gyakrabban élnek át kívülről szemlélő álomélményeket, intenzívebb testi érzéseket és testérzékelési változásokat álmaikban, valamint gyakrabban tapasztalnak rémálmokat és emlékeznek vissza álmaikra. Ébrenlétben kevésbé érzékelik testük határait és kevésbé bíznak a belső testi jelekben. Ezek az összefüggések rámutatnak arra, hogy a DP nem csupán ébrenléti jelenség, hanem az álomélményekben is megjelenik, sőt, az álmodás akár terápiás lehetőséget is kínálhat a testhez kötött éntapasztalat visszanyerésére.

 

A tudatos álmodás gyakorlása, az álomélmények tudatosítása és az interoceptív tudatosság fejlesztése mind hozzájárulhat a deperszonalizációs tünetek enyhítéséhez, és segítheti az önmagunkhoz és testünkhöz való mélyebb kapcsolódást. A kutatás eredményei új irányokat jelölnek ki a DP és az álmodás kapcsolatának megértésében, és hangsúlyozzák a testi önélmény központi szerepét az én-tapasztalat kialakulásában és fenntartásában.

 


*Az autobiografikus én az a részünk, amely emlékszik arra, hogy kik vagyunk, mi történt velünk, és hogyan kapcsolódnak össze életünk eseményei. Ez teszi lehetővé, hogy saját történetünket elmeséljük, és azonosuljunk a múltunkkal.

 

**Az interoceptív tudatosság azt jelenti, hogy mennyire figyelünk oda a testünk belső jelzéseire, és mennyire tudjuk ezeket helyesen értelmezni. Például, hogy észrevesszük-e, ha gyorsabban ver a szívünk, vagy ha éhséget, feszültséget érzünk, és tudjuk-e, mit üzen ezzel a testünk.

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

A tudatos álmodás és a deperszonalizáció (DP) témaköre az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a pszichológiai és neurológiai kutatásokban. Deperszonalizáció során az egyén elszakadtnak, idegennek érzi magát a saját testétől vagy önmagától. Ez az állapot akár...

AZ AGY HACKELÉSÉNEK JÖVŐJE

AZ AGY HACKELÉSÉNEK JÖVŐJE

A tudatos álmodás az emberi tudat egyik legizgalmasabb és legtitokzatosabb jelensége. Sokan álmodtunk már úgy, hogy közben tudtuk, álmodunk, de csak kevesen képesek tudatosan irányítani az álmaikat. Az utóbbi években a tudományos világ egyre nagyobb figyelmet fordít...

Forrás: Gwyther, M. P. D., Lenggenhager, B., Windt, J. M., Aspell, J. E., & Ciaunica, A. (2024). Examining the association between depersonalisation traits and the bodily self in waking and dreaming. Scientific Reports, 14, 6107.

Link:  https://doi.org/10.1038/s41598-024-56119-w

Forrás: Gwyther, M. P. D., Lenggenhager, B., Windt, J. M., Aspell, J. E., & Ciaunica, A. (2024). Examining the association between depersonalisation traits and the bodily self in waking and dreaming. Scientific Reports, 14, 6107.

Link:  https://doi.org/10.1038/s41598-024-56119-w

AZ ÁLMOK ÉS A KÜLVILÁG INTEGRÁCIÓJA

AZ ÁLMOK ÉS A KÜLVILÁG INTEGRÁCIÓJA

A tudatos álmodás régóta izgalmas kérdéseket vet fel a tudatosságsal, az álomkontrollal és az alvás alatti információfeldolgozással kapcsolatban. A klasszikus nézet szerint az alvás egyfajta viselkedési elszakadást* jelent a külvilágtól, vagyis az alvó nem reagál a külső ingerekre. Egy kutatás azonban alapjaiban kérdőjelezi meg ezt a dogmát, és új fényt vet arra, hogyan képes az alvó agy – különösen tudatos álmodás során – feldolgozni és integrálni a külvilágból érkező információkat.

 

A tudatos álmodás régóta izgalmas kérdéseket vet fel a tudatosságsal, az álomkontrollal és az alvás alatti információfeldolgozással kapcsolatban. A klasszikus nézet szerint az alvás egyfajta viselkedési elszakadást* jelent a külvilágtól, vagyis az alvó nem reagál a külső ingerekre. Egy kutatás azonban alapjaiban kérdőjelezi meg ezt a dogmát, és új fényt vet arra, hogyan képes az alvó agy – különösen tudatos álmodás során – feldolgozni és integrálni a külvilágból érkező információkat.

 

A KUTATÁS CÉLJA ÉS MÓDSZERTANA

A KUTATÁS CÉLJA ÉS MÓDSZERTANA

A vizsgálat célja az volt, hogy feltárja: valóban teljes a külvilágtól való elzártság alvás közben, vagy léteznek átmeneti időablakok, amikor az alvó személy képes magas szintű kognitív feldolgozásra és viselkedési válaszadásra. A kutatásban 49 résztvevő vett részt: 27 narkolepsziás páciens (akiknél gyakori a tudatos álmodás) és 22 egészséges önkéntes.

 

A résztvevők egy lexikális döntési feladatot kaptak: ha hallottak egy szót vagy álszót, arcizmaik (homlokráncolás vagy mosoly) összehúzásával kellett jelezniük, hogy milyen típusú szót hallottak. Az izomaktivitást EMG-vel mérték, az alvásfázisokat pedig poliszomnográfiával követték nyomon. A kísérlet során az ébrenléti, N1, N2, N3 (mélyalvás) és REM szakaszokban vizsgálták a reakcióképességet. A narkolepsziás résztvevők több rövid nappali alvást, az egészségesek egy hosszabb szundítást teljesítettek.

 

A vizsgálat célja az volt, hogy feltárja: valóban teljes a külvilágtól való elzártság alvás közben, vagy léteznek átmeneti időablakok, amikor az alvó személy képes magas szintű kognitív feldolgozásra és viselkedési válaszadásra. A kutatásban 49 résztvevő vett részt: 27 narkolepsziás páciens (akiknél gyakori a tudatos álmodás) és 22 egészséges önkéntes.

 

A résztvevők egy lexikális döntési feladatot kaptak: ha hallottak egy szót vagy álszót, arcizmaik (homlokráncolás vagy mosoly) összehúzásával kellett jelezniük, hogy milyen típusú szót hallottak. Az izomaktivitást EMG-vel mérték, az alvásfázisokat pedig poliszomnográfiával követték nyomon. A kísérlet során az ébrenléti, N1, N2, N3 (mélyalvás) és REM szakaszokban vizsgálták a reakcióképességet. A narkolepsziás résztvevők több rövid nappali alvást, az egészségesek egy hosszabb szundítást teljesítettek.

 

​AZ ALVÓK REAKCIÓKÉPESSÉGE: A KÜLSŐ INGEREK FELDOLGOZÁSA

​AZ ALVÓK REAKCIÓKÉPESSÉGE: A KÜLSŐ INGEREK FELDOLGOZÁSA

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy mind a narkolepsziás, mind az egészséges résztvevők képesek voltak viselkedési választ* adni a verbális ingerekre az alvás több szakaszában. Ez a válaszadás nemcsak az elalvás kezdeti szakaszában (N1), hanem az N2 és REM fázisokban is megfigyelhető volt, bár a reakciók gyakorisága az alvás mélyülésével csökkent.

 

A válaszadási arány jelentősen magasabb volt az ingerelt (ON) időszakokban, mint az ingermentes (OFF) periódusokban. Ez azt jelzi, hogy a válaszok valóban a külső ingerekre adott reakciók, nem pedig spontán izommozgások vagy álombeli történések eredményei.

 

Az egészséges résztvevők főként az N1 és N2 szakaszokban, míg a narkolepsziások a REM és néha még az N3 (mélyalvás) során is mutattak válaszkészséget. A narkolepsziás csoport általában magasabb válaszadási arányt mutatott minden alvásfázisban.

 

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy mind a narkolepsziás, mind az egészséges résztvevők képesek voltak viselkedési választ* adni a verbális ingerekre az alvás több szakaszában. Ez a válaszadás nemcsak az elalvás kezdeti szakaszában (N1), hanem az N2 és REM fázisokban is megfigyelhető volt, bár a reakciók gyakorisága az alvás mélyülésével csökkent.

 

A válaszadási arány jelentősen magasabb volt az ingerelt (ON) időszakokban, mint az ingermentes (OFF) periódusokban. Ez azt jelzi, hogy a válaszok valóban a külső ingerekre adott reakciók, nem pedig spontán izommozgások vagy álombeli történések eredményei.

 

Az egészséges résztvevők főként az N1 és N2 szakaszokban, míg a narkolepsziások a REM és néha még az N3 (mélyalvás) során is mutattak válaszkészséget. A narkolepsziás csoport általában magasabb válaszadási arányt mutatott minden alvásfázisban.

 

A VÁLASZOK PONTOSSÁGA ÉS KOGNITÍV SZINTJE

A VÁLASZOK PONTOSSÁGA ÉS KOGNITÍV SZINTJE

A válaszok nem véletlenszerűek voltak: mindkét csoportban az átlagos helyes válaszadási arány jóval meghaladta a véletlen szintet. Ez azt mutatja, hogy a résztvevők nemcsak észlelték az ingert, hanem képesek voltak feldolgozni és helyesen értelmezni is.

 

Érdekes megfigyelés, hogy az ál-szavakra adott válaszok lassabbak voltak, mint a valódi szavakra adottak – ez a jelenség ébrenlétben is ismert, és arra utal, hogy az alvó agyban is működnek a magasabb szintű nyelvi feldolgozási folyamatok.

 

A válaszok nem véletlenszerűek voltak: mindkét csoportban az átlagos helyes válaszadási arány jóval meghaladta a véletlen szintet. Ez azt mutatja, hogy a résztvevők nemcsak észlelték az ingert, hanem képesek voltak feldolgozni és helyesen értelmezni is.

 

Érdekes megfigyelés, hogy az ál-szavakra adott válaszok lassabbak voltak, mint a valódi szavakra adottak – ez a jelenség ébrenlétben is ismert, és arra utal, hogy az alvó agyban is működnek a magasabb szintű nyelvi feldolgozási folyamatok.

 

A TUDATOS ÁLMODÁS ÉS A KÜLSŐ INFORMÁCIÓ INTEGRÁCIÓJA

A TUDATOS ÁLMODÁS ÉS A KÜLSŐ INFORMÁCIÓ INTEGRÁCIÓJA

A kutatás egyik kiemelt területe a tudatos álmodás volt, amely főként a narkolepsziás résztvevők körében jelent meg. A tudatos REM alvás során a válaszadási arány kiemelkedően magas volt, és a résztvevők gyakran számoltak be arról, hogy álmodás közben tudatosan hajtották végre a feladatot.

 

A reakcióidők ebben a fázisban hosszabbak voltak, mint más alvásfázisokban. Mindez arra utal, hogy a külső és belső (álombeli) információk között versengés zajlik a tudatos álmodás során. Az is kiderült, hogy a tudatos REM fázisban a résztvevők többször emlékeztek vissza a feladatra, mint a nem-tudatos álmodók.

 

A kutatás egyik kiemelt területe a tudatos álmodás volt, amely főként a narkolepsziás résztvevők körében jelent meg. A tudatos REM alvás során a válaszadási arány kiemelkedően magas volt, és a résztvevők gyakran számoltak be arról, hogy álmodás közben tudatosan hajtották végre a feladatot.

 

A reakcióidők ebben a fázisban hosszabbak voltak, mint más alvásfázisokban. Mindez arra utal, hogy a külső és belső (álombeli) információk között versengés zajlik a tudatos álmodás során. Az is kiderült, hogy a tudatos REM fázisban a résztvevők többször emlékeztek vissza a feladatra, mint a nem-tudatos álmodók.

 

AGYI FOLYAMATOK: AKTIVÁCIÓK ÉS KOGNITÍV ÁLLAPOTOK

AGYI FOLYAMATOK: AKTIVÁCIÓK ÉS KOGNITÍV ÁLLAPOTOK

Az EEG-analízisek azt mutatták, hogy a válaszképes alvásperiódusokban a háttér-aktivitás megegyezett az adott alvásfázisra jellemző mintázattal (például magas delta és alacsony alfa hullámok), vagyis a résztvevők valóban aludtak a válaszadás közben.

 

Ugyanakkor a válaszadást megelőzően és azt követően lokális, időben és térben behatárolt agyi aktivációk jelentek meg, főként az alfa és béta frekvenciasávokban, elsősorban a homloklebeny területén. Ezek az aktivációk a motoros előkészítéshez és a kognitív feldolgozáshoz köthetők.

 

Az EEG-analízisek azt mutatták, hogy a válaszképes alvásperiódusokban a háttér-aktivitás megegyezett az adott alvásfázisra jellemző mintázattal (például magas delta és alacsony alfa hullámok), vagyis a résztvevők valóban aludtak a válaszadás közben.

 

Ugyanakkor a válaszadást megelőzően és azt követően lokális, időben és térben behatárolt agyi aktivációk jelentek meg, főként az alfa és béta frekvenciasávokban, elsősorban a homloklebeny területén. Ezek az aktivációk a motoros előkészítéshez és a kognitív feldolgozáshoz köthetők.

 

AZ EEG KOGNITÍV ÁLLAPOTJELZŐI ÉS A VÁLASZKÉPESSÉG

AZ EEG KOGNITÍV ÁLLAPOTJELZŐI ÉS A VÁLASZKÉPESSÉG

A kutatók olyan EEG-markereket is vizsgáltak, amelyek a magasabb kognitív állapotokat jelzik (például komplexitás, gyorsabb oszcillációk, csökkent delta aktivitás). Ezek az értékek magasabbak voltak a válaszképes próbák előtt, mint a válaszképteleneknél.

 

Egy gépi tanulási algoritmus (random forest) segítségével sikerült előre jelezni, hogy egy adott próbában lesz-e válasz, pusztán az inger előtti EEG-jellemzők alapján. Ez azt sugallja, hogy az alvás során rövid, gazdagabb kognitív állapotok jelennek meg, amelyek lehetővé teszik a külvilágból érkező információk feldolgozását és a válaszadást.

 

A kutatók olyan EEG-markereket is vizsgáltak, amelyek a magasabb kognitív állapotokat jelzik (például komplexitás, gyorsabb oszcillációk, csökkent delta aktivitás). Ezek az értékek magasabbak voltak a válaszképes próbák előtt, mint a válaszképteleneknél.

 

Egy gépi tanulási algoritmus (random forest) segítségével sikerült előre jelezni, hogy egy adott próbában lesz-e válasz, pusztán az inger előtti EEG-jellemzők alapján. Ez azt sugallja, hogy az alvás során rövid, gazdagabb kognitív állapotok jelennek meg, amelyek lehetővé teszik a külvilágból érkező információk feldolgozását és a válaszadást.

 

TUDATOS FELDOLGOZÁS TUDATOS ÁLOMBAN

TUDATOS FELDOLGOZÁS TUDATOS ÁLOMBAN

A tudatos REM alvásban a válaszadást megelőző EEG-markerek már eleve magas szinten voltak, függetlenül attól, hogy történt-e válasz. Ez egyfajta „plafonhatást” jelez, vagyis a tudatos álmodás során tartósan magas kognitív állapot jellemző.

 

A tudatos feldolgozás további bizonyítéka, hogy a válaszképes tudatos REM próbákban olyan EEG-mintázat jelent meg, amely a tudatos ingerfeldolgozásra jellemző (hosszabb, stabil agyi válasz az ingerre). Emellett a résztvevők szubjektíven is beszámoltak arról, hogy álmodás közben hajtották végre a feladatot.

 

A tudatos REM alvásban a válaszadást megelőző EEG-markerek már eleve magas szinten voltak, függetlenül attól, hogy történt-e válasz. Ez egyfajta „plafonhatást” jelez, vagyis a tudatos álmodás során tartósan magas kognitív állapot jellemző.

 

A tudatos feldolgozás további bizonyítéka, hogy a válaszképes tudatos REM próbákban olyan EEG-mintázat jelent meg, amely a tudatos ingerfeldolgozásra jellemző (hosszabb, stabil agyi válasz az ingerre). Emellett a résztvevők szubjektíven is beszámoltak arról, hogy álmodás közben hajtották végre a feladatot.

 

A TUDATOS ÁLMODÁS JELENTŐSÉGE ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

A TUDATOS ÁLMODÁS JELENTŐSÉGE ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

A kutatás eredményei alapján a tudatos álmodás nem csupán a metakognitív és akarati képességek visszatérésével jár REM alvás közben, hanem lehetőséget ad a külvilágból érkező információk tudatos feldolgozására és integrációjára is. Ez a felismerés új távlatokat nyit a valós idejű kommunikáció és a tudatállapotok vizsgálatában.

 

A kutatás eredményei alapján a tudatos álmodás nem csupán a metakognitív és akarati képességek visszatérésével jár REM alvás közben, hanem lehetőséget ad a külvilágból érkező információk tudatos feldolgozására és integrációjára is. Ez a felismerés új távlatokat nyit a valós idejű kommunikáció és a tudatállapotok vizsgálatában.

 

A KÜLSŐ INFORMÁCIÓ FELDOLGOZÁSÁNAK HATÁRAI ALVÁS KÖZBEN

A KÜLSŐ INFORMÁCIÓ FELDOLGOZÁSÁNAK HATÁRAI ALVÁS KÖZBEN

A nem tudatos álmodás során is előfordultak válaszok, de a résztvevők általában nem tudtak visszaemlékezni a feladatra. Ez felveti a kérdést, hogy ezekben az esetekben tudatos vagy tudattalan feldolgozás zajlott-e. Több jel utal arra, hogy legalább részben tudatos folyamatokról lehet szó: a válaszadást megelőző EEG-mintázat hasonló volt a tudatos álmodókéhoz, a válaszadás módja szokatlan és nem automatizálható, valamint a reakcióidők is hosszabbak voltak, mint az automatikus válaszoknál.

 

A nem tudatos álmodás során is előfordultak válaszok, de a résztvevők általában nem tudtak visszaemlékezni a feladatra. Ez felveti a kérdést, hogy ezekben az esetekben tudatos vagy tudattalan feldolgozás zajlott-e. Több jel utal arra, hogy legalább részben tudatos folyamatokról lehet szó: a válaszadást megelőző EEG-mintázat hasonló volt a tudatos álmodókéhoz, a válaszadás módja szokatlan és nem automatizálható, valamint a reakcióidők is hosszabbak voltak, mint az automatikus válaszoknál.

 

A KUTATÁS KORLÁTAI, JÖVŐBELI LEHETŐSÉGEK

A KUTATÁS KORLÁTAI, JÖVŐBELI LEHETŐSÉGEK

A vizsgálat főként nappali alvásokat elemzett, így a mélyalvás (N3) szakaszából kevesebb adat állt rendelkezésre. A válaszok értékelése vizuális módszerrel történt, de automatikus algoritmus is megerősítette. A tudatos REM eredmények főként narkolepsziás résztvevőktől származnak, ezért további kutatások szükségesek egészséges tudtos álmodókkal.

 

A jövőben ezek az eredmények lehetővé tehetik a valós idejű kommunikációt alvókkal, akár tudatos álmodás, akár másféle alvás során. Ez új utakat nyithat a tudatosság, az álomfeldolgozás, az alvás alatti tanulás és a klinikai gyakorlat területén is.

 

A vizsgálat főként nappali alvásokat elemzett, így a mélyalvás (N3) szakaszából kevesebb adat állt rendelkezésre. A válaszok értékelése vizuális módszerrel történt, de automatikus algoritmus is megerősítette. A tudatos REM eredmények főként narkolepsziás résztvevőktől származnak, ezért további kutatások szükségesek egészséges tudtos álmodókkal.

 

A jövőben ezek az eredmények lehetővé tehetik a valós idejű kommunikációt alvókkal, akár tudatos álmodás, akár másféle alvás során. Ez új utakat nyithat a tudatosság, az álomfeldolgozás, az alvás alatti tanulás és a klinikai gyakorlat területén is.

 

ÖSSZEFOGLALÁS

ÖSSZEFOGLALÁS

A kutatás egyértelműen igazolja, hogy az alvásban lévő személy – még a klasszikusan „elzárt” fázisokban is – átmenetileg képes a külvilágból érkező információk magas szintű feldolgozására és viselkedési válaszadásra*. A tudatos álmodás során ez a képesség kiemelkedően erős, de a nem-tudatos alvásfázisokban is jelen lehet, ha az agy megfelelő kognitív állapotban van.

 

Ezek az eredmények újradefiniálják az alvás és ébrenlét közötti határokat, és hangsúlyozzák, hogy a tudatos álmodás nem csupán belső élmények, hanem a külvilág integrációjának terepe is lehet. Ez a felismerés új lehetőségeket teremt a tudatos álmodás kutatásában, az alvás alatti tanulásban, valamint az emberi tudatosság alapvető természetének megértésében.

 


*Videlkedési elszakadás: Alvás közben az ember viselkedése és reakciói teljesen elválnak a külvilág történéseitől. Más szóval: az alvó személy általában nem reagál semmilyen külső ingerre, mintha „leválna” a környezetéről. Ilyenkor az agy és a test nem válaszol a hangokra, fényekre vagy érintésekre, mintha egy láthatatlan „fal” választaná el az embert a külvilágtól. Ezen klasszikus elképzelés szerint az alvás egyik fő jellemzője, vagyis az, hogy az alvó ember „kikapcsolódik” a külvilágból érkező információk feldolgozásából, és nem mutat semmilyen tudatos vagy szándékos viselkedést a külső ingerekre.​

A kutatás egyértelműen igazolja, hogy az alvásban lévő személy – még a klasszikusan „elzárt” fázisokban is – átmenetileg képes a külvilágból érkező információk magas szintű feldolgozására és viselkedési válaszadásra*. A tudatos álmodás során ez a képesség kiemelkedően erős, de a nem-tudatos alvásfázisokban is jelen lehet, ha az agy megfelelő kognitív állapotban van.

 

Ezek az eredmények újradefiniálják az alvás és ébrenlét közötti határokat, és hangsúlyozzák, hogy a tudatos álmodás nem csupán belső élmények, hanem a külvilág integrációjának terepe is lehet. Ez a felismerés új lehetőségeket teremt a tudatos álmodás kutatásában, az alvás alatti tanulásban, valamint az emberi tudatosság alapvető természetének megértésében.

 


*Videlkedési elszakadás: Alvás közben az ember viselkedése és reakciói teljesen elválnak a külvilág történéseitől. Más szóval: az alvó személy általában nem reagál semmilyen külső ingerre, mintha „leválna” a környezetéről. Ilyenkor az agy és a test nem válaszol a hangokra, fényekre vagy érintésekre, mintha egy láthatatlan „fal” választaná el az embert a külvilágtól. Ezen klasszikus elképzelés szerint az alvás egyik fő jellemzője, vagyis az, hogy az alvó ember „kikapcsolódik” a külvilágból érkező információk feldolgozásából, és nem mutat semmilyen tudatos vagy szándékos viselkedést a külső ingerekre.​

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

ÖNIDEGENSÉG A TUDATOS ÁLMOKBAN

A tudatos álmodás és a deperszonalizáció (DP) témaköre az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a pszichológiai és neurológiai kutatásokban. Deperszonalizáció során az egyén elszakadtnak, idegennek érzi magát a saját testétől vagy önmagától. Ez az állapot akár...

AZ AGY HACKELÉSÉNEK JÖVŐJE

AZ AGY HACKELÉSÉNEK JÖVŐJE

A tudatos álmodás az emberi tudat egyik legizgalmasabb és legtitokzatosabb jelensége. Sokan álmodtunk már úgy, hogy közben tudtuk, álmodunk, de csak kevesen képesek tudatosan irányítani az álmaikat. Az utóbbi években a tudományos világ egyre nagyobb figyelmet fordít...

Forrás: Türker, B., Musat, E. M., Chabani, E., Fonteix-Galet, A., Maranci, J.-B., Wattiez, N., Pouget, P., Sitt, J., Naccache, L., Arnulf, I., & Oudiette, D. (2023). Behavioral and brain responses to verbal stimuli reveal transient periods of cognitive integration of the external world during sleep. Nature Neuroscience.

Link: https://www.nature.com/articles/s41593-023-01449-7

Forrás: Türker, B., Musat, E. M., Chabani, E., Fonteix-Galet, A., Maranci, J.-B., Wattiez, N., Pouget, P., Sitt, J., Naccache, L., Arnulf, I., & Oudiette, D. (2023). Behavioral and brain responses to verbal stimuli reveal transient periods of cognitive integration of the external world during sleep. Nature Neuroscience.

Link: https://www.nature.com/articles/s41593-023-01449-7

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.