fbpx

A fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) bármennyire is az emberek érdeklődésének peremterületére kényszerült szorulni (egyenlőre), azért ha valaki kitartóan és elég körültekintően keresgél, a hazai könyvpiacon is talál olyan szakirodalmat, amely a témába vág.  Az már más kérdés, hogy ebből a választékból mit érdemes komolyan venni és mennyire, és mi az, amit inkább csak erős szkepticizmussal szabad forgatni. Ehhez kíván egy kis segítséget adni ez a bejegyzés, amit több hasonló leírás fog követni. Érdemes lesz tehát időnként visszatérni.

Mostani szerzőnk Fraternitas Mercurii Hermetis, akinek Az asztrálutazás gyakorlata címet viseli idevonatkozó könyve.

Valójában a könyv kifejezés kissé túlzó, maradjunk inkább a füzetnél, a félretájékoztatás elkerülése végett. Az oldalak száma ugyanis nem emelkedik 120 fölé, a mérete is meglehetősen kicsire sikerült (190x120mm).

Az írónak egyébként egyező álnévvel az alább műveket sikerült publikálnia.
(Felsorolás a teljesség igénye nélkül, csak hogy legyen némi fogalmunk munkásságának jellegéről.)

– A varázslás titkos iratai
– A fekete mágia
– A gyógyító fehér mágia

A könyvre visszatérve: szerkezete meglehetősen egyszerű, egy 25 oldalas bevezető után a maradék részét gyakorlatok teszik ki, szám szerint 73.

Az olvasás során vegyes érzésekkel tudtam szemeimet a sorokon tartani. Néhol ugyanis az volt az érzésem, hogy az írónak sok saját tapasztalata lehet, mert nem egyszer felhívja a figyelmet olyan sztereotípiákra, amik erősen élnek a köztudatban és a kevésbé gyakorlottak fejében. Máskor azonban (és ez sem kevés alkalommal volt így) azt éreztem, hogy mintha csak kigyűjtött volna máshonnan összeollózott gyakorlatokat. Olyanokat is, amikről már régóta tudvalevő, hogy nem működnek minden esetben (pl. kártya teszt).

Pozitívum, hogy már a bevezetőben megemlíti, nem kell tartanunk a test megszállásától, és hogy a más irodalmakban oly gyakran említett ezüstszállal sem találkozott még soha “utazásai” során. Ebben jórészt csak azok hisznek, akik sokat olvastak róla, vagy azok, akik annyira hisznek benne, hogy ezért már látták is. Több gyakorló azonban arról számol be (köztük én is), hogy nem látták ezt a szálat.

Tisztában van a szerző azzal is, hogy az “asztrálszféra” nem egy sötét és titokzatos hely, de azt már tévesen magyarázza, hogy miért nem az – pedig erről is rengeteg tapasztalat összegyűlt már. Hasonlóan jár el a félelem kezelésével kapcsolatban is, amit többnyire helyes módon közelít meg, bár nem írja le a részéletes lépéseket,  inkább csak egy általános alap lelkiállapotot javasol leküzdésére.

Tehát az író korántsem egy teljesen elvakult ezoterikus nézőpontból közelíti meg a témát, viszont a szokásos okkultista magyarázatok még így is ott lapulnak a tarsolyában, amiket előszeretettel a nyilvánosság elé is tár. Persze ez egyáltalán nem meglepő, a fázis természetéből fakadóan. Ez is csupán egy, a szerző számára szimpatikus világnézetre felépített rendszer.

Az alap kiinduló helyzetnek az ellazult testet és egy mentálisan relaxált állapotot javasolja, az éber tudat jelenlétének megőrzésével. Ezután pedig a vibrációk megjelenésével sürgeti az azonnali testelhagyást. Ez is amolyan féligazság. Ugyanis a vibrációk beköszöntével valóban ideális állapot teremtődik a “testelhagyásra”, azonban nem ez az egyedüli indikátor – sokakkal együtt magam sem éreztem ezt soha, mások viszont már beszámoltak róla a szemináriumokon, és előszeretettel használják is. Kiindulópontnak sem kizárólag a “relaxált” állapot tekinthető, bár valóban ideális lehet, ha a gyakorló el tudja azt érni, és megfelelően ki tudja használni. Azonban az ébredés utáni pillanatokat felhasználva gyakorlatilag átugorhatjuk ezt a legtöbb kezdő számára kivitelezhetetlen metódust.

Nézzük meg pár konkrét gyakorlat elemzését. Ezek egyébként tükrözni fogják a könyvre vonatkozó általános javaslatomat az olvasó számára: van közöttük megfontolandó és hasznos, míg a többi csak amolyan sallang.

Például ami használható, az a 48. oldalon található 15. gyakorlat, “A tudatos elalvás”. Erről számos más könyvben is találhatunk információkat.

Amit viszont (többek között) nem javasolnék, mert felesleges és csak eltereli az ember figyelmét a lényeges elemekről, az a 41. oldal 7. és 8. gyakorlata. Az előbbiben arra buzdítja az érdeklődőt, hogy miközben sétál, képzelje el milyen lenne, ha nem lenne feje… Utóbbiban azt az érzést szeretné begyakoroltatni, miszerint az ember az utcán járva nem ő maga mozog, hanem a világegyetem mozdul, illetve halad el mellette. Hogy ennek milyen funkciói vannak, és mi a kivitelezés oka, arról nem ad bővebb tájékoztatást, sajnos magam sem jöttem rá. Ezek, és más hasonló gyakorlatok meglehetősen feleslegesek és a tapasztalatlanok számára rengeteg félreértésre adhatnak okot, így összességében az eredményesség is erősen megkérdőjelezhető. A probléma az, hogy az ilyen és hasonló technikák nagyon divatosak az ezoterikus irodalomban, mert izgalmasnak tűnnek, azonban inkább csak arra jók, hogy az emberek elfantáziáljanak a különböző képzetek létrehozása közben.

És ez azért is elszomorító, mert egyébként máskor a szerző képes teljesen logikusan és hatásosan körvonalazni a hosszú távú stratégiai cselekvéshez szükséges erőfeszítéseket. Tud olyan gyakorlatokat adni, amelyek még az élet más területeire kivetítve is hasznosak lehetnek, mert általuk fókuszáltabb és céltudatosabb lesz az ember – ami valóban elengedhetetlen a konstans sikerekhez, bármennyire is kényelmetlen érzéseket is ébreszt ez néhányakban. Ezek között olyan gyakorlatok is vannak, amelyeket valóban alapvetőnek tartok, és tudom hogy működnek. Számos alkalommal tapasztaltam, és mások is, akiknek elmagyaráztam és tréningeztem őket.

Viszont a már korábban említetteknek köszönhetően, ez az egész nem áll össze ebben a könyvben egy rendszerré, amely alapján következetesen lehetne gyakorolni. Továbbá hiányoznak a más, idevonatkozó tapasztalatok leírásai, olyanoké, mint például a tudatos álmodás, vagy a téves ébredés. Így az egész könyv nagyon hiányos, kusza, nem alakul ki belőle egy használható praxis. Olyan ez, mintha lenne néhány nagyon jó minőségű téglánk, mellette pedig lenne pár teljesen hibás és felesleges, nekünk pedig ebből kellene házat építenünk minden tervrajz és a pontos utasítások rendelkezésünkre bocsájtása nélkül… Pedig vannak a műben jó gondolatok, amelyek viszont más hasonló irodalomból hiányoznak.

A könyv egyébként elég nehezen beszerezhető, de ez ne kedvtelenítsen el senkit. Ez nem egy alapvető tanulmány a fázishoz (tudatos álom/testen kívüli élmény), és kezdőknek sem ajánlom. Inkább gyűjtőknek való (már ha van ilyen rajtam kívül), és azoknak, akik már jelentős tapasztalattal rendelkeznek, de mégis szeretnének kedvtelésből szakirodalmat olvasni.