… Soha nem felejtem el a szeretetet és a békét, amit akkor éreztem; még most is fölmelegszik tőle az egész testem. Azt hiszem, jobb ember lett belőlem – kevésbé önző, kedvesebb és feltétlenül boldogabb. Most sokkal elégedettebb vagyok az életemmel. Szilárd meggyőződésem, hogy többé nem kell semmiért sem pánikba esnem. Úgy veszem az életet, ahogyan jön. Igaza volt apámnak, amikor azt mondta, hogy a családomnak, különösen Julie-nak szüksége van rám …

… Szikrányi félelmet sem éreztem, pedig elég szokatlan látvány volt. Olyan tökéletes kezek jelentek meg előttem, mint egy balerináé.  Az egyik kéz előrenyúlt, mintha fel akarna segíteni az ágyból. Éppen meg akartam fogni a felém nyúló kezet, amikor valamilyen okból hátrafordítottam a fejem, és dermedtem láttam, hogy alvó testem mögöttem fekszik az ágyon. Ekkor körbetekintettem magam mögött. A kezek eltűntek, és éreztem ahogyan visszacsúszok a testembe. Másnap reggel felébredve az volt az első dolgom, hogy ellenőrizzem: rendesen be voltak-e csukva éjszakára az ablakok. Be voltak kallantyúzva. Soha nem fejeltem el ezt az élményt. Rövid volt, és egyszerű, mégis megváltoztatta az egész életfelfogásomat. Tudom, hogy nem álmodtam: valóságos kezeket láttam, és valóságos zenét hallottam …

… Hajnali kettő tájban leheveredtem egy hosszú tartály tetejére, és olvasni kezdtem egy könyvet. Végül elszunnyadtam. Éreztem, hogy kiemelkedem a testemből, és ha lenézek, láthatom, ahogyan a testem békésen elnyújtózik a tartály tetején, és továbbra sem ereszti el a könyvet, ami rábukott a mellkasomra. Tökéletesen normális dolognak éreztem, hogy keresztüllebegek a szobán, és emlékszem, szemernyi félelem sem volt bennem, pedig nagy fejtörést okozott, hogy egyszerre két helyen is vagyok …

… Lenéztem magam alá, és láttam, hogy én meg a feleségem az ágyban fekszünk. Gyorsan hozzászoktam új állapotomhoz, és hirtelen teljesen belekábultam a felismerésbe, hogy tudok repülni. Azon kaptam magam, hogy egyenesen átrepülök hálószobám ablakán, és kiszállok az éjszakai levegőbe. Olyan ügyesen tudtam kormányozni magamat, hogy ha kedvem szottyant itt vagy ott befordulni, lassítani vagy gyorsítani, magasabbra vagy alacsonyabbra szállni, egyszerűen csak kívánni kellett, és máris teljesült …