FIGYELEM: ÚJ UTAKAT KERESÜNK A FEJLŐDÉSHEZ

Ingyenes hozzáférés a legújabb

eszközhöz, ami azért jött létre, hogy

több tudatos álmod legyen.

 

FIGYELEM: ÚJ UTAKAT KERESÜNK A FEJLŐDÉSHEZ

Ingyenes hozzáférés a legújabb

eszközhöz, ami azért jött létre, hogy

több tudatos álmod legyen.

 

A FILM, AMI SEGÍT TUDATOSAN ÁLMODNI.

Miért akarnak az emberek tudatosan álmodni?


 

  • Egyedülálló lehetőség, hogy befolyásold tested működését.

 

  • Eszköz az időben és térben való utazáshoz. (Az álom világán belül.)

 

  • Határtalan módon fejleszti kreativitásod, segít új ötleteket  gyűjteni.

 

  • A szórakozás messze legmagasabb minőségét adja számodra, kiélheted legtitkosabb vágyaid, amelyekre még gondolni sem mersz.

 

  • Megajándékoz egy rendkívüli nézőponttal.

 

  • Szemtől szembeni lehetőséget biztosít a tudatalattival vagy magasabb énnel való kommunikációhoz.

 

  • Az információszerzés egyedülálló módja.

 

  • A problémák és feladatok megoldásának extrém és egyedülálló lehetősége.

 

  • Végső soron a tudatos álmodás az önfejlesztés egy radikális formája.

 

  • A tudatos álomban az álmodó tisztában van a ténnyel, hogy álmodik.

 

Miért akarnak az emberek tudatosan álmodni?


 

  • Egyedülálló lehetőség, hogy befolyásold tested működését.

 

  • Eszköz az időben és térben való utazáshoz. (Az álom világán belül.)

 

  • Határtalan módon fejleszti kreativitásod, segít új ötleteket  gyűjteni.

 

  • A szórakozás messze legmagasabb minőségét adja számodra, kiélheted legtitkosabb vágyaid, amelyekre még gondolni sem mersz.

 

  • Megajándékoz egy rendkívüli nézőponttal.

 

  • Szemtől szembeni lehetőséget biztosít a tudatalattival vagy magasabb énnel való kommunikációhoz.

 

  • Az információszerzés egyedülálló módja.

 

  • A problémák és feladatok megoldásának extrém és egyedülálló lehetősége.

 

  • Végső soron a tudatos álmodás az önfejlesztés egy radikális formája.

 

  • A tudatos álomban az álmodó tisztában van a ténnyel, hogy álmodik.

 

MÁSHOGYAN ÁLMODOK, MÁSHOGYAN ÉLEK.

MÁSHOGYAN ÁLMODOK, MÁSHOGYAN ÉLEK.

Milyen filmről van szó?

 

  • Ez a film arra sarkallja az elmédet, hogy álmodás közben észrevedd: nem a fizikai valóságban, hanem egy álomban vagy.

 

  • A filmhez felhasznált hanganyag „bianuar music”, ami erősíti a hatást.

 

  • A vizuális hatás következtében gyorsan elfáradsz és ellazulsz, ami könnyebbé teszi az információ befogadását, miszerint fel kell ismerned, ha álmodsz.

 

  • Hossza 15 perc, érdemes minden nap 1-2 alkalommal megnézni.

 

  • A regisztráció után kapsz egy rövid segédanyagot is.

 

  • A film összesített hatásainak következtében egy olyan új módszer áll rendelkezésedre, ami segít a belső univerzumod felfedezésében, és egyedülálló élmények megszerzésében.

 

Milyen filmről van szó?

  • Ez a film arra sarkallja az elmédet, hogy álmodás közben észrevedd: nem a fizikai valóságban, hanem egy álomban vagy.

 

  • A filmhez felhasznált hanganyag „bianuar music”, ami erősíti a hatást.

 

  • A vizuális hatás következtében gyorsan elfáradsz és ellazulsz, ami könnyebbé teszi az információ befogadását, miszerint fel kell ismerned, ha álmodsz.

 

  • Hossza 15 perc, érdemes minden nap 1-2 alkalommal megnézni.

 

  • A regisztráció után kapsz egy rövid segédanyagot is.

 

  • A film összesített hatásainak következtében egy olyan új módszer áll rendelkezésedre, ami segít a belső univerzumod felfedezésében, és egyedülálló élmények megszerzésében.

 

HOGYAN TUDOM MEGNÉZNI?

 

  • Kattints a „Kérem a hozzáférést” gombra!

 

  • Add meg a neved, és az e-mail címed!

 

  • Kattints a „Megnézem a filmet!” gombra!

  • Küldünk egy linket/jelszót a hozzáféréshez.

 

  • Már nézheted is a filmet!

 

  • Küldd el a tapasztalataidat!

  • Add meg a neved, az email címed!

 

  • Írd le, hogy miért akarsz tudatosan álmodni!

 

  • Kattints a „Kérem a hozzáférést a filmhez!” gombra!

 

  • Küldünk egy linket/jelszót a hozzáféréshez.

 

  • Már nézheted is a filmet!

 

  • Küldd el a tapasztalataidat!

#1 Egyszer csak azon kapom magam, hogy elhunyt nagyszüleim azóta eladott házban vagyok, amit annyira szerettem, és rájöttem, hogy ez egy álom. Minden nagyon részletes volt, és egyszerűen jól éreztem magam.

 

Ott akartam maradni, pusztán azért, mert a valóságban már nem lehetek ott sohasem, és a valóság már sohasem lesz olyan, mint a múlt. Ekkor jöttem rá, hogy egész életemben itt éreztem magam teljesen kiegyensúlyozottan, teljes nyugalomban és biztonságban.

 

Azonnal elvetettem a cselekvési tervem és csak ott akartam maradni. Arra gondoltam, hogy régen szándékomban állt, hogy visszamegyek a valóságban mamáék házához, de rájöttem, hogy csak elrondítaná az emlékeim. Rájöttem, hogy az álom az egyedüli hely, ahol újra felkeresem majd a házat.

 

Belenézek a tükörbe és most először álmomban is ugyanazt az arcot látom, amit a valóságban is szoktam. Nézem a tárgyakat, a könyveket a polcokon és a családomra és a régi időkre gondolok közben. Miután felébredek és a szobám szürke homályban úszik, sokkal inkább tűnik illúziónak, mint maga az álom.

#2 Ma sikerült, tudtam hogy egy álomban vagyok, ami pixeles volt, de tenyér dörzsöléssel olyan volt, mint ahogy most érzékelek. Rendkívül reális volt, ott voltam. Egy történelmi esemény helyszínén találtam magam, amit ott láttam visszanéztem neten és minden stimmelt. A ruhák amiket láttam az embereken és minden. A helyszínt nem én választottam, de nem akartam elmenni, mert végre tudatos voltam.

 

#3 Egy fehér szobában vagyok, a lakásomban (az ébrenlétben nem ismerem a helyet). Kinyitom a hűtőt, üres. Átsétálok a fürdőszobába. Beállok a WC elé, majd lenézek, és a WC már nem ott van, hanem egy méterrel odébb! Ránézek gyorsan a tenyeremre, és csak két ujjam van! Elönt a boldogság, mert rájövök, hogy álmodom.

 

 

Elnézek jobbra, ott egy tükör a falon. Nagyon érdekes, csodálom, hogy milyen élethű benne az arcom. Bizonyos vonásaim elkezdenek megváltozni, a szemhéjaim megereszkednek. A tükörben a háttérben egy ismeretlen fickó mászik át éppen egy kerítésen. Közben a háttérben megszólal az Illés együttes Az utcán című számának “Hova, de hova, de hova megyek” refrénje, jópofa.

 

 

Jöhet a második feladat, ennék egy Rudit. Egyből meg is jelenik a kezemben, már ki is van bontva. Nem kívánom az édeset, de kíváncsi vagyok, mennyire lesz élethű az íze. Beleharapok, érzem, hogy a lekváros fajta, és nagyon valóságszerű!

 

 

Már kint ülök egy csendes utca padkáján, elmegy előttem egy öltönyös, napszemüveges, aktatáskás, szakállas férfi, rámosolygok, és nézelődök. A háttérben a messzeségben egy nagyváros felhőkarcolói, a másik irányba óriási hegyek sorakoznak. Süt a nap, élvezem az élményt, mesés ez a természet. Felébredek.

#4 A következőket álmodtam: Eltévedtem egy iskolában, nem találtam a kiutat. Sopronban voltam. Megkértem egy ott dolgozót, hogy mutassa meg, hogyan jutok ki onnan. Elkezdett kivezetni, és egy helyen az út véget ért, aztán egy hatalmas égbolthoz hasonló tér jelent meg. Olyasmi volt mint a tejút, vagy a csillagos ég.

 

 

Ekkor jöttem rá, hogy álmodok. Ránéztem a kezeimre, hogy megszámoljam az ujjaim, és folyamatosan nőttek ki új ujjak. Megkérdeztem az emberemet, hogy amit látok, az a tudatalattim-e, mire ő igennel válaszolt. Mondtam, hogy akkor mutasson valami nagyon szépet, és vártam. Nem történt semmi, illetve lefagyott az egész, én pedig sírni kezdtem, hogy miért nem mutat valami nagyon szépet nekem.

 

 

Aztán megjelent egy kép, amin sikeres emberek voltak, és én is közöttük voltam, de ki volt rajta satírozva az arcom. Újra sírni kezdtem, és megkérdeztem, hogy miért nem látom magamat. Azt mondta a kísérőm, hogy győztes vagyok, de mivel mindig arra figyelek, hogy kik a legsikeresebbek és hogyan kerülhetek közéjük, emiatt nem magamra koncentrálok, hanem másokra, ezért a tudatalattim is csak mások képét tudja nekem megmutatni, a sajátomat nem.

#5 Most éjszaka sikerült álmomban tudatosnak lenni, és jó ideig maradni is! Úgy feküdtem le, hogy kicsit relaxáltam, s konkrétan, határozottan mondtam magamnak, most tudatos akarok lenni álmomban. És úgy éreztem, nem tűrök ellentmondást, már tényleg akartam! Valahogy egyik álmodás közben bevillant elég erőteljesen hogy ez csak álom…

 

 

Próbáltam nem felizgatni magam, kicsit közömbös maradni, s gyorsan kipróbáltam néhány dolgot, pl. falon átmentem, vízben lélegeztem, sőt gyógyítottam a tesómat energiával. Azután ott kezdett szétesni az álom, és ment el az erőm, hogy újra át akartam menni egy falon, de megkérdőjeleztem. Tényleg megint sikerül? A repülést is próbáltam, az már végképp nem ment, így el is múlt a tudatosság, de nagyon jó volt! Sok sikert mindenkinek!

#6 A lépcsőházban álltunk az ablak előtt, és egyszer csak hirtelen rájöttem, hogy álmodok. Megkérdeztem a többieket, hogy ez biztosan egy álom-e, azt mondták, hogy az. Kérdeztem tőlük, hogy akkor kiugorhatok-e az ablakon, azt mondták igen. Erre megjegyeztem, hogy ez furcsa, mert minden nagyon valóságos.

 

 

Aztán csináltam egy valóságtesztet a biztonság kedvéért: átdugtam az ujjam az üvegen. Megint ugyanúgy fájt eleinte ahogyan szokott, de aztán egy idő után csak sikerült átdugnom. Kimásztam az ablak párkányra, elrugaszkodtam és repültem egy jót. Nálam ez az ablakból kiugrálás eddig mindig kényes kérdés volt, mert hiába tudtam, hogy a fázisban vagyok, sohasem mertem megtenni.

 

 

Mi van ha tévedek? Egy tévedésért az életemmel fizetni, ezek nem éppen jó kilátások. Jobb alaposan meggyőződni arról, hogy biztosan a fázisban vagyunk-e, mielőtt életveszélyes kísérletezésbe kezdünk! Hajrá!

#7 Egy férfival és egy nővel voltam egy idegen városban, és az álom elejétől tudatos voltam. A cselekvési tervemben általában van valamilyen információ szerzésére irányuló akcióm. Most is elterveztem, hogy konkrétan kivel szeretnék találkozni, de az álomban ennek ellenére csak annyit mondtam, hogy jelenjen meg egy tanítóm.

 

 

Egyből sejtettem, hogy hibát követtem el, ugyanis egy hatalmas szörny termett elém, amitől először megijedtem, de aztán éreztem, hogy le kell győznöm. Energiát használtam a megfélemlítésére, és elmenekült. Azonnal megértettem, hogy az egész arról szól, hogy eddzem magam a tudatos álombéli helyzetek kezelésére és az irányításra.

 

 

Illetve másik síkon éreztem, hogy ennek az egésznek az üzenete még az is, hogy a kihívások a legnagyobb tanítóim, mert miközben megtanulom leküzdeni őket, fejlődök. Mindenesetre a mellettem lévő férfi is megerősített a megérzésemben, ugyanis azt mondta, hogy néha teremtsek a tudatos álmaimban szörnyet, és aztán győzzem le, hogy tudjam én vagyok az irányító és semmi sem árthat nekem…

 

 

Amikor felébredtem nagyon erősnek és diadalittasnak éreztem magam, ami rányomta a pozitív bélyegét az egész napomra.

#1 Egyszer csak azon kapom magam, hogy elhunyt nagyszüleim azóta eladott házban vagyok, amit annyira szerettem, és rájöttem, hogy ez egy álom. Minden nagyon részletes volt, és egyszerűen jól éreztem magam.

 

Ott akartam maradni, pusztán azért, mert a valóságban már nem lehetek ott sohasem, és a valóság már sohasem lesz olyan, mint a múlt. Ekkor jöttem rá, hogy egész életemben itt éreztem magam teljesen kiegyensúlyozottan, teljes nyugalomban és biztonságban.

 

Azonnal elvetettem a cselekvési tervem és csak ott akartam maradni. Arra gondoltam, hogy régen szándékomban állt, hogy visszamegyek a valóságban mamáék házához, de rájöttem, hogy csak elrondítaná az emlékeim. Rájöttem, hogy az álom az egyedüli hely, ahol újra felkeresem majd a házat.

 

Belenézek a tükörbe és most először álmomban is ugyanazt az arcot látom, amit a valóságban is szoktam. Nézem a tárgyakat, a könyveket a polcokon és a családomra és a régi időkre gondolok közben. Miután felébredek és a szobám szürke homályban úszik, sokkal inkább tűnik illúziónak, mint maga az álom.

#2 Ma sikerült, tudtam hogy egy álomban vagyok, ami pixeles volt, de tenyér dörzsöléssel olyan volt, mint ahogy most érzékelek. Rendkívül reális volt, ott voltam. Egy történelmi esemény helyszínén találtam magam, amit ott láttam visszanéztem neten és minden stimmelt. A ruhák amiket láttam az embereken és minden. A helyszínt nem én választottam, de nem akartam elmenni, mert végre tudatos voltam.

 

#3 Egy fehér szobában vagyok, a lakásomban (az ébrenlétben nem ismerem a helyet). Kinyitom a hűtőt, üres. Átsétálok a fürdőszobába. Beállok a WC elé, majd lenézek, és a WC már nem ott van, hanem egy méterrel odébb! Ránézek gyorsan a tenyeremre, és csak két ujjam van! Elönt a boldogság, mert rájövök, hogy álmodom.

 

 

Elnézek jobbra, ott egy tükör a falon. Nagyon érdekes, csodálom, hogy milyen élethű benne az arcom. Bizonyos vonásaim elkezdenek megváltozni, a szemhéjaim megereszkednek. A tükörben a háttérben egy ismeretlen fickó mászik át éppen egy kerítésen. Közben a háttérben megszólal az Illés együttes Az utcán című számának “Hova, de hova, de hova megyek” refrénje, jópofa.

 

 

Jöhet a második feladat, ennék egy Rudit. Egyből meg is jelenik a kezemben, már ki is van bontva. Nem kívánom az édeset, de kíváncsi vagyok, mennyire lesz élethű az íze. Beleharapok, érzem, hogy a lekváros fajta, és nagyon valóságszerű!

 

 

Már kint ülök egy csendes utca padkáján, elmegy előttem egy öltönyös, napszemüveges, aktatáskás, szakállas férfi, rámosolygok, és nézelődök. A háttérben a messzeségben egy nagyváros felhőkarcolói, a másik irányba óriási hegyek sorakoznak. Süt a nap, élvezem az élményt, mesés ez a természet. Felébredek.

#4 A következőket álmodtam: Eltévedtem egy iskolában, nem találtam a kiutat. Sopronban voltam. Megkértem egy ott dolgozót, hogy mutassa meg, hogyan jutok ki onnan. Elkezdett kivezetni, és egy helyen az út véget ért, aztán egy hatalmas égbolthoz hasonló tér jelent meg. Olyasmi volt mint a tejút, vagy a csillagos ég.

 

 

Ekkor jöttem rá, hogy álmodok. Ránéztem a kezeimre, hogy megszámoljam az ujjaim, és folyamatosan nőttek ki új ujjak. Megkérdeztem az emberemet, hogy amit látok, az a tudatalattim-e, mire ő igennel válaszolt. Mondtam, hogy akkor mutasson valami nagyon szépet, és vártam. Nem történt semmi, illetve lefagyott az egész, én pedig sírni kezdtem, hogy miért nem mutat valami nagyon szépet nekem.

 

 

Aztán megjelent egy kép, amin sikeres emberek voltak, és én is közöttük voltam, de ki volt rajta satírozva az arcom. Újra sírni kezdtem, és megkérdeztem, hogy miért nem látom magamat. Azt mondta a kísérőm, hogy győztes vagyok, de mivel mindig arra figyelek, hogy kik a legsikeresebbek és hogyan kerülhetek közéjük, emiatt nem magamra koncentrálok, hanem másokra, ezért a tudatalattim is csak mások képét tudja nekem megmutatni, a sajátomat nem.

#5 Most éjszaka sikerült álmomban tudatosnak lenni, és jó ideig maradni is! Úgy feküdtem le, hogy kicsit relaxáltam, s konkrétan, határozottan mondtam magamnak, most tudatos akarok lenni álmomban. És úgy éreztem, nem tűrök ellentmondást, már tényleg akartam! Valahogy egyik álmodás közben bevillant elég erőteljesen hogy ez csak álom…

 

 

Próbáltam nem felizgatni magam, kicsit közömbös maradni, s gyorsan kipróbáltam néhány dolgot, pl. falon átmentem, vízben lélegeztem, sőt gyógyítottam a tesómat energiával. Azután ott kezdett szétesni az álom, és ment el az erőm, hogy újra át akartam menni egy falon, de megkérdőjeleztem. Tényleg megint sikerül? A repülést is próbáltam, az már végképp nem ment, így el is múlt a tudatosság, de nagyon jó volt! Sok sikert mindenkinek!

#6 A lépcsőházban álltunk az ablak előtt, és egyszer csak hirtelen rájöttem, hogy álmodok. Megkérdeztem a többieket, hogy ez biztosan egy álom-e, azt mondták, hogy az. Kérdeztem tőlük, hogy akkor kiugorhatok-e az ablakon, azt mondták igen. Erre megjegyeztem, hogy ez furcsa, mert minden nagyon valóságos.

 

 

Aztán csináltam egy valóságtesztet a biztonság kedvéért: átdugtam az ujjam az üvegen. Megint ugyanúgy fájt eleinte ahogyan szokott, de aztán egy idő után csak sikerült átdugnom. Kimásztam az ablak párkányra, elrugaszkodtam és repültem egy jót. Nálam ez az ablakból kiugrálás eddig mindig kényes kérdés volt, mert hiába tudtam, hogy a fázisban vagyok, sohasem mertem megtenni.

 

 

Mi van ha tévedek? Egy tévedésért az életemmel fizetni, ezek nem éppen jó kilátások. Jobb alaposan meggyőződni arról, hogy biztosan a fázisban vagyunk-e, mielőtt életveszélyes kísérletezésbe kezdünk! Hajrá!

#7 Egy férfival és egy nővel voltam egy idegen városban, és az álom elejétől tudatos voltam. A cselekvési tervemben általában van valamilyen információ szerzésére irányuló akcióm. Most is elterveztem, hogy konkrétan kivel szeretnék találkozni, de az álomban ennek ellenére csak annyit mondtam, hogy jelenjen meg egy tanítóm.

 

 

Egyből sejtettem, hogy hibát követtem el, ugyanis egy hatalmas szörny termett elém, amitől először megijedtem, de aztán éreztem, hogy le kell győznöm. Energiát használtam a megfélemlítésére, és elmenekült. Azonnal megértettem, hogy az egész arról szól, hogy eddzem magam a tudatos álombéli helyzetek kezelésére és az irányításra.

 

 

Illetve másik síkon éreztem, hogy ennek az egésznek az üzenete még az is, hogy a kihívások a legnagyobb tanítóim, mert miközben megtanulom leküzdeni őket, fejlődök. Mindenesetre a mellettem lévő férfi is megerősített a megérzésemben, ugyanis azt mondta, hogy néha teremtsek a tudatos álmaimban szörnyet, és aztán győzzem le, hogy tudjam én vagyok az irányító és semmi sem árthat nekem…

 

 

Amikor felébredtem nagyon erősnek és diadalittasnak éreztem magam, ami rányomta a pozitív bélyegét az egész napomra.

OOBE – l i v e – 2018. Minden jog fenntartva!