MIÉRT ÁLMODUNK? (2018)

MIÉRT ÁLMODUNK? (2018)

Az álmokkal, és azon belül is a tudatos álmokkal foglalkozó szakirodalomból hazánkban nincs túl nagy választék, de szerencsére időnként megjelennek újabb kiadások. Ezek között elég éles a kontraszt, ugyanis vannak, akik teljesen ezoterikus módszerekkel járják körül a jelenséget, míg más művek hangsúlyozzák a tudományos megközelítés elengedhetetlenségét. Utóbbiak közé tartozik Alice Robb, Miért álmodunk? – A tudatos álmodás sorsformáló módszere (Why we dreams? – The Transformative Power) című könyve, amely nem árul zsákbamacskát, és nem beszél mellé. Pontosan arról szól, amit a cím alapján várhatunk tőle, bár kissé aránytalanul.

A könyv irodalmazásához lapozva azonnal feltűnik, hogy Alice hatalmas gyűjtőmunkát végzett az íráshoz, és rengeteg munkát fektetett bele. Hiszen a 437 hivatkozás, a könyv lényegi tartalmát adó (252-9) 243 oldalon azt jelenti, hogy minden egyes lapon átlagosan 1,8 utalás található más kiadványokra, cikkekre, interjúkra. Ebből is látható, hogy a szerző igyekezett egy széles spektrumú, objektív hangvételű könyvet a kezünkbe adni, amelyben leginkább valóban arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért álmodunk, és hogy jelenleg hol tartanak a kutatók ennek a kérdésnek a megválaszolásában.

„Ha arra szeretnénk használni az álmainkat, hogy új megoldásokat találjunk általuk a problémáinkra, muszáj emlékeznünk rájuk.”

Ennek köszönhetően olyan izgalmas témákba nyerhetünk bepillantást, amelyekről máshonnan keveset hallhatunk. Részletekbe menően ismerkedhetünk meg a tudatos álmodás néhány úttörőjének munkásságával, akik nyugati világunkban igyekeztek létjogosultságot szerezni a jelenségnek. Hatalmas hálával tartozunk nekik!

„Úgy tűnik, valami különös történik álmunkban, olyasvalami, amit éber állapotban nem lehet elvégezni.”

De nem csak a tudatos álmodással kapcsolatos kutatásokba nyerünk bepillantást a könyv által, hanem a hétköznapibb álmok világát is jobban megismerhetjük. Így például megtudhatjuk többek között, hogy milyen jellemzői vannak a depressziósok álmainak, milyen hatásai vannak, ha valakit nem hagynak aludni, vagy ha „csak” a REM szakaszoktól fosztják meg az alanyt hosszabb időszakon keresztül.

 

Negyven tény a tudatos álmodásról. Töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

Arról is olvashatunk, hogyan adnak az álmok jelzéseket és útmutatást mindennapi problémáink és döntéseink segítése céljából, és hogyan igyekeznek a tudósok és magánemberekből álló csoportok megfejteni álmaink jelentéseit. Nehéz lenne kitérni minden egyes, a könyvben felsorolt kutatásra és az ezekhez kapcsolódó konklúziók bemutatására, mivel tényleg sok minden szóba kerül, részletes leírásokkal bemutatva.

Mindemellett Alice elmeséli kalandos történetét, hogy hogyan ismerkedett meg a tudatos álmodás módszerével, mely könyv volt rá a legnagyobb hatással, és hogy hol, és milyen társaságokhoz csatlakozva igyekezett tudását elmélyíteni.

„A tudatos álmodás mesterei konkrét problémákról álmodhatnak, válaszokat kereshetnek álmukban, katartikus találkozásaik lehetnek, és felszínre hozhatják a tudatalattijuk mélyén rejtőző dolgokat. A tudatos álmodók élen járnak a rémálmok gyógyításában és az emlékezetes, érzelmileg felszabadító és jó érzést okozó álmok létrehozásában.”

Azonban a tudatos álmodás módszereiről már jóval kevesebbet olvashatunk a könyvben, bár a szerző ezeket is igyekezett kellő alapossággal bemutatni. Az általa ismert alapvető technikák hatékonysága nem túlzottan kiemelkedő, ezeknél már jóval eredményesebb módszerek is kidolgozásra és igazolásra kerültek. Talán ennek is köszönhető, hogy egy-egy tudatos álmot egy heti előkészülettel és koncentrációval igyekszik elérni, ami eléggé megdöbbentő.

Illetve a pozitív kritika lehetőségeit kihasználva szeretnék két megjegyzésére reflektálni, amelyeket olvasva alaposan meglepődtem:

„A tudatos álmodás egyik leginkább zavarba ejtő vonása, hogy a többi szereplő teljesen önálló és független benne – akárcsak a való életben, nemigen tudjuk mások viselkedését befolyásolni álmunkban.”

Igaz, a kevesebb tapasztalattal rendelkező tudatos álmodó könnyedén jut a fenti következtetésre, hiszen éppen a saját határait feszegetve talán eszébe sem jut, hogy hatással lehet az álmában megjelenő karakterek viselkedésére. És valóban, ilyen irányú kísérletekkel és leírásokkal magam sem találkoztam. Ezért is döbbentem meg rajta, amikor hosszú évek tapasztalatai eljuttattak egy olyan szintre, ahol képessé váltam az álomalakokat először csak szavakkal és érvekkel, később pedig gondolatokkal és elvárásokkal is irányítani. Egészen elképesztő élmény, ami további kérdéseket is felvet. Most elégedjünk meg ezzel kapcsolatban annyival, hogy bármennyire is megdöbbentő, de lehetséges.

„A tudatos álmodás gyakoriságát nem könnyű mérni, és a fogalom meghatározása körüli bizonytalanságok komplikálják a kérdést: a tudatosság egy spektrum, és a tudósoknak egyelőre nem sikerült konszenzusra jutniuk abban, hogy milyen fokú tudatosságtól és kontrolltól tekinthető egy álom tudatosnak.”

Tény, hogy az álmodó éber álmaiban különböző tudatossági szinteket tapasztalhat meg önmagán, melyek legtöbbjét csak ébredés után képes kiértékelni. Azonban óriási akadályokba ütköznénk a különböző módszerek és stratégiák hatékonyságának osztályozáskor, ha nem lennénk képesek megállapítani, hogy mely technikákkal, mennyi idő alatt, mennyi tudatos álmot sikerült elérni. Tudtommal már régen sikerült a kutatásoknak eljutni arra szintre, hogy egyezményesen kijelenthetjük: ha az álmodó tisztában van a ténnyel, hogy álmodik, akkor tudatos álomról beszélünk. Az más kérdés, hogy egy ilyen felismerés után az ember könnyedén elvesztheti a megszerzett tudatosságát, és hogy bizonyos esetekben a tudatossága ellenére sem képes teljesen kitartani józan logikája és elhatározásai mellett, de ennek elkerülésére is léteznek módszerek.

Összességében a Miért álmodunk? egy komoly kiadvány, tele izgalmas adatokkal és történetekkel, amelyekkel az álmodás és a tudatos álmodás iránt érdeklődőknek érdemes megismerkedniük. Akik a témában teljesen járatlanok, és az a céljuk, hogy minél gyorsabban és minél hatékonyabban elsajátítsák a tudatos álmodás gyakorlatát, azoknak mást ajánlanék első olvasmánynak. Ha azonban már rendelkezel tapasztalatokkal, és szeretnéd elmélyíteni a tudásodat, vagy egyszerűen csak szeretnél több információhoz jutni erről a területről, akkor biztosan nem fogsz csalódni a könyvben.

 

A FŐNIX ÉBREDÉSE (2009)

A FŐNIX ÉBREDÉSE (2009)

Az emberiség, történelmének kezdete óta különös figyelmet szentel az álmoknak, és a különböző történeteknek. Általuk olyan világokba juthatunk, és olyan tapasztalatokat szerezhetünk, amilyenekre egyébként esélyünk sem lenne. Az embernek szüksége  van rá, hogy ne csak a hétköznapi, szűk keretek között létezzen, hanem időnként elmerüljön más dimenziókban is, ahol újra önmagára ismerhet, más perspektívákból. A főnix ébredése zseniálisan keresztezi a fantasy világot a tudatos álmodással, még ha olykor logikátlan elemekkel is játszik. Anthony Sheenard (Szélesi Sándor), lebilincselő és egyedülálló alkotásában mintha összefonódott volna A Gyűrűk Ura, és az Eredet.

„Elaludt, és egy mágikus világban ébredt fel. Aztán felébredt itt is. És vissza fog térni oda. Van benne logika, mondta magának, van benne logika.”

Bár rengeteg könyv és film kapcsolódik a fázishoz (tudatos álom/testen kívüli élmény), ezek közül eléggé sok hasonlít egymásra, és általában nem túl komplexek. Ilyen például  az Álomcsapda, vagy a Maniac, illetve a Dreamscape. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy emiatt bármivel is értéktelenebbek, mintha önmagukban vizsgálnánk őket, de az embernek egy idő után olyan érzése támad, mintha az írók nem mernének kilépni bizonyos keretek közül.

 

A tudatos álmodásról szóló ingyenes e-bookot ide kattintva tudod letölteni.

 

A Dreamworld trilógia azonban egy teljesen új felfogásba helyezi az álomvilágban játszódó legendáját. Valódi párhuzamos univerzumot teremt a fizikai mellé, ami leginkább A Gyűrűk Urára emlékezteti az olvasót. Miközben az emberek nagy része éjszakánként öntudatlan és összefüggéstelen álmokba merül, vannak kiválasztottak, akik egy tényleges párhuzamos világban kezdenek életet élni, az evilági létükhöz hasonlóan. Ők tisztában vannak vele, hogy álmodnak, de ebben az álomvilágban mégsem mindenki ilyen álmodó. Az itt élők nagy részének ez a világ az egyedüli otthona, és nem ismerik a miénket. Mivel egyre több ember kerül álmában ebbe a Trónok harcára emlékeztető szövevényes univerzumba, egy idő után komoly hatással vannak rá. Háború, szerelem, politika, gyilkosságok. Ezek mind köthetőek azokhoz az utazókhoz, akik második életüket itt kénytelenek élni.

„Az nem mágia, hogy ha lefekszel az ágyadba, egy másik világban ébredsz fel?”

A trilógia első kötete A főnix ébredése, a második A sárkánypap álmai, a harmadikra pedig egyelőre várni kell, elég régóta.

A főnix ébredésében megismerjük Stevet, és Főnixet, az írót és a grafikust. Tanújává válunk, ahogyan másokkal együtt igyekeznek beintegrálódni az álmaikban egyre jobban feltérképezett  különös világba. Mindeközben nyilvánvalóvá válik, hogy a két sík elkerülhetetlenül hatással van egymásra. A főszereplők komoly kríziseken mennek keresztül, mialatt identitásukat megváltoztatja a két világban létezés. Többek között az olyan kérdések, hogy melyik világban kell megtalálniuk a szerelmet, és lopás-e ha egyik helyről a másikba visznek át ötleteket a karrierjük és előrehaladásuk érdekében, felerősítik egyébként is komoly belső vívódásaikat.

„Ha tényleg olyan sokan ébrednek itt közülünk, akkor ez a világ jelentősen megváltoztathatja a mi világunkat is.”

Tisztában kell lennünk vele, hogy bármennyire is sóvárognak néhányan azután, hogy álmukban egy hasonló világba jussanak, mint amit Szélesi Sándor leírt művében, ez (sajnos vagy sem) jelenlegi tudásunk szerint ebben a formában nem lehetséges. Az, ahogyan álomról-álomra egymásból következik és egymásra épül minden a Dreamworldben, hasonlóan a fizikai világunkhoz, sajnos még tudatos álmokban is csak ritkán jön össze.

Általában álmainkban különböző helyszínekről indulunk, és különböző karakterekkel vagyunk körülvéve, még akkor is, ha nagy átfedések vannak. Természetesen lehet kísérletezni folytatásos történetek megálmodásával, és ezek valóban nagy élményt adnak. Például miközben az álmodó ugyanazzal az álomkarakterrel álomról-álomra újra találkozik és fokozatosan kialakít bármilyen típusú kapcsolatot, egészen elképesztő és tanulságos tapasztalatot szerez.

„Az új világot könnyebb megszokni, mint sejtenéd. A régit azonban nehéz utána ugyanolyannak látni.”

A főnix ébredése egy kivételes könyv, az álmok, a fantasy, és a tudatos álmodás iránt érdeklődőknek különösen ajánlott olvasmány. Teljesen magával ragadja az olvasót, és könnyedén motivációt és inspirációt nyújthat a tudatos álmodás elsajátításához és műveléséhez. Bízzunk benne, hogy hamarosan kiderül a befejező rész várható megjelenésének időpontja. Igazán kár lenne, ha lezárás nélkül maradna Dreamworld históriája.

DREAMSCAPE (1984)

DREAMSCAPE (1984)

Az álmok, és azon belül is a tudatos álmok rengeteg filmkészítőt megihlettek, már a ’80-as években is. Ennek egyik ékes példája a Dreamscape, magyarul Álomküzdők. Nézzük meg, miről is van szó.

„Csodás adottságaid vannak, te meg eljátszod őket.”

Alex egy parapszichológiai képességekkel rendelkező fiatalember, akit régi kutatóorvosa felkeres, hogy felkínálja neki az új programjában való részvételt. Mivel Alex múltjában fellelhető néhány törvénybe ütköző cselekedet, amivel könnyedén sarokba tudják szorítani, kénytelen elvállalni a munkát. A kutatás lényege, hogy két ember agyhullámait gépek segítségével úgy hangolják össze, hogy egyszerre legyenek REM szakaszban. Ebben az állapotban egy Alex képességeivel rendelkező személy be tud lépni a mellette alvó ember álmába. Alex felkeresése előtt ezt már többször is sikeresen megtették, de most az ő segítségével akarnak továbbhaladni. A módszert leginkább lélekgyógyászati célokra használják, például lidérces álmok kezelésére. Az egyik beteg Buddy, aki egyedül képtelen megbirkózni rémálmaival, ezért Eduardot, egy másik segítőt bíznak meg vele, hogy csatlakozzon hozzá. Nem minden működik azonban tökéletesen. Eduard nem tud rajta segíteni, és a kísérletbe bele is roppan.

 

„Ez álom, Alex. Mindent megtehetsz, amit csak akarsz. Még nem jöttél rá?”

Hamarosan kiderül, hogy a kísérletezésben a kormány emberei is érdekeltek, de erről egy kicsit később. Eközben Alex első gyakorlati feladataként az egyik paciens álmába lépve felderíti, hogy súlyos kisebbségi komplexusai miatt vannak szexuális jellegű panaszai. Később rábeszéli a kísérlet vezetőjét, hogy engedje belépni Buddy álmába is. Ehhez annyi instrukciót kap, hogy mutassa meg a gyereknek az álomban, le tudja győzni azt, amitől fél. Sikerül is nekik a rettegett kígyófejű szörnyet alaposan helybenhagyni, Buddy pedig megmenekül a rémálmaitól.

 

A tudatos álmodásról szóló ingyenes e-bookot ide kattintva tudod letölteni.

 

A kutatás egy másik alanya, Tommy viszont veszélyes vizekre evez. Amikor egy idős nőn kellene segítenie álmában, végez vele. A film fő bonyodalmának alaptézise ugyanis éppen az, hogy:

„Ha álmodban meghalsz, meghalsz valóban.”

Érdekes, hogy ez más íróknak is megmozgatta a fantáziáját, például Amy Plum írónőjét, miközben az Álomcsapdán dolgozott. Erre az elméletre azonban továbbra sincsenek bizonyítékok, bár egy ilyen esetet elég nehéz is lenne alátámasztani, az álmok intim jellegének köszönhetően. (Az biztos, hogy vannak olyan álmaink, amelyekben meghalunk, reggel mégis felébredünk.) De éppen ez a bizonyíthatatlanság kelti fel a kormány titkosszolgálatainak figyelmét is, egy rendkívül diszkrét fegyvert látnak a lehetőségben. Szóval amíg Alex azon dolgozik, hogy mások álmába lépve segítsen rajtuk, Tommynak és megbízóinak teljesen más tervei vannak.

 

 

„Csak ül ott magában az irodában, és döntéseket hoz az álmai alapján… Biztosan nem ő az első vezető, aki komolyan veszi az álmait.”

Mivel az elnök régóta rémálmokkal küzd, arra hivatkoznak, hogy Tommy álmába lépve segít rajta, ezzel az érvvel pedig engedélyt kapnak, hogy bejussanak az elméjébe. Viszont valójában meg akarják ölni. Az elnök álmai ugyanis rendszeresen atomkatasztrófákat formálnak, ő pedig ezen álmok hatására szeretné leállítani az atomprogramot, amit nem mindenki gondol jó ötletnek. Alex az elnök segítségére siet, és együttes erővel legyőzik Tommyt az álomban.

„Mind úgy tartjuk, hogy a tervben rejlő lehetőségek mérhetetlenül izgalmasak.”

A ’80-as évek hidegháborújában, amikor az emberek a paranormális jelenségek felé is nagyobb érdeklődést mutattak, érdekesnek és ígéretesnek mutatkozott a Dreamscape forgatókönyve. Adva van benne minden, ami akkoriban különösen izgalmas volt: atomkatasztrófa, titkos ügynökök, titkos kísérletek, összeesküvés-elmélet, természetfeletti, rémálmok. Ha az ember nem a mai filmekhez igazodó elvárásaival közelít hozzá, akkor egy teljesen nézhető, érdekes sci-fi thrillert láthat, ami a tudatos álmok iránt érdeklődőknek igazi csemege lehet.

 

Kattints a képre, és töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

HAT HETES TRÉNING

HAT HETES TRÉNING

Az érdeklődők sokféleképpen igyekeznek elsajátítani a fázisozáshoz (tudatos álom/testen kívüli élmény) szükséges ismereteket, hogy rájuk támaszkodva később sikeresen szerezzenek gyakorlati tapasztalatokat. A sok éves munkát, és az ezáltal felgyülemlett rutint azonban rendkívül nehéz bármivel is helyettesíteni. Éppen ezért, az OOBE – l i v e –  hat hetes tréningje hosszú évek kísérletezései, és az eredmények kiértékelése során úgy lett megalkotva, hogy a résztvevők számára egyértelműen és pontosan meghatározott feladatok álljanak rendelkezésre. Ezek azt a célt szolgálják, hogy a gyakorló már az első pillanattól kezdve a lehető leghatékonyabb technikákkal ismerkedjen meg, és sikeresen elsajátítsa a tapasztalatok megszerzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati tudást. Az így felépített rendszer lényege, hogy segítségével az ember kialakítson egy olyan konkrét életritmust és folyamatot, amivel képes a lehető legtöbb fázisélményben részesülni. Eközben olyan módszereket is megismer, amelyek lehetővé teszik, hogy ezeket a megszerzett élményeket fel tudja használni egyéni szándékai megvalósítására. A következő sorokban Fitos Sándor válaszol az ezeket a végcélokat szolgáló, hat hetes tréninggel kapcsolatos néhány kérdésre, miután lelkiismeretesen és határozottan végigcsinálta a programot.

 

Miért kezdett el érdekelni a fázis?

Valahogy beleütköztem A FÁZIS című filmbe, végignéztem és úgy éreztem meg kell tapasztalnom nekem is.

Pár évtizede voltak fura tapasztalataim, és úgy tűnik,  mintha a válaszok a „fázisnak” nevezett állapotban lennének.

 

Miért jelentkeztél a hat hetes tréningre?

Úgy éreztem hogy közvetlen személyes támogatással és instrukciókkal elkerülhetem a buktatókat, és nem kell éveket a kísérletezéssel töltenem hogy fázisba tudjak lépni.

 

Mi a véleményed az eltelt hat hétről?

Hasznos volt, mind az oktatási oldal, mind a személyes megtapasztalásaim és próbálkozásaim kiértékelése, átbeszélése, és a hibákra való rámutatás tekintetében. Ez az idő elegendő hogy a módszereket elmélyítsük, hogy automatikusan megjelenjenek a szükséges lépések és teendők az egyes helyzetekben.

 

A fázisról szóló ingyenes e-bookot ide kattintva tudod letölteni.

 

Milyen hatással volt rád a tréning?

Ez az egész egy kicsit olyan, mint önmagunk megismerése.

Itt nem a fázisban töltött időről és akciókról beszélek elsősorban, hanem annak megfigyeléséről, hogy a cél érdekében milyen áldozatokat vagyunk képesek hozni, illetve a hozzáállás és kitartás milyen szintjét vagyunk képesek önmagunkban létrehozni.

 

Voltak-e olyan élményeid, amelyek valamilyen változást idéztek elő benned?

Amíg nincs konkrét tapasztalat, addig legfeljebb elképzelések lehetnek az emberben, ami vagy igaz, vagy nem. Amikor vannak tapasztalatok, van bizonyosság is.

Számomra a hat hét alatt az az érzés volt a legérdekesebb, amikor fizikailag éreztem ahogyan próbálok kilépni a testemből, – ahogyan megpróbál visszatartani mint egy mágnes, és aztán megjelenik a bizonyosság érzése, amikor a testet hátrahagyva belekerülünk egy új térbe és eseménybe.

 

Megérte végig csinálni ezt a hat hetet?

Azt gondolom igen.

A gyakorlás közben nagyon jó megtudni, hogy az, aki tapasztalt fázisozó, hogyan és milyen tapasztalatokkal rendelkezik. Így nem vakugrás az egész, hanem minden furcsa tapasztalatot meg lehet beszélni.

 

Mire fogod használni a tanultakat?

Megpróbálok a tanultak szerint eljárni, és további személyes tapasztalatokat gyűjteni, hogy még több rutint szerezzek a fázisba lépés különböző módszereivel.

 

 Szerinted kinek érdemes végigcsinálnia ezt a hat hetet?

Akinek erős a szándéka, és szeretné hatékonyan megtanulni a technikákat ahhoz, hogy minél hamarabb öröme legyen a fázis állapotokban.

 

Kattints a képre, és töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

 

TE BENT MARADNÁL A FÁZISBAN?

TE BENT MARADNÁL A FÁZISBAN?

A fázisban (tudatos álom/testen kívüli élmény) alvás közben az öntudatosságért felelős központok aktiválódnak. Ezáltal miközben a testünk regenerálódik, elkezdünk érzékelni és tudatosan létezni úgy, ahogyan a valóságban.

Ez lehetőséget biztosít olyan élmények átélésére, amilyenekre a fizikai világban nincs módunk, köszönhetően a fázis képlékenységének. Azon túl, hogy a fázis nem szokásos módja az önfejlesztésnek és az emberek életében felbukkanó feladatok és problémák megoldásának, sokan egyfajta virtuális valóságként tekintenek rá, ahol függetleníthetik magukat hétköznapi kötöttségeiktől, és szabadabban élhetnek.

Sok kutató és sci-fi író ezt az állapotot kizárólag valamilyen high-tech eszközzel látja megvalósíthatónak, miközben már számos ember túl van ilyen tapasztalatok megszerzésén, mindenféle kütyük igénybevétele nélkül. Az élményt legtöbben tudatos álmodásnak nevezik, és különböző technikákat alkalmaznak eléréséhez. Mások egyszerűen spontán módon élik át a fázist.

 

Töltsd le és olvasd el az ingyenes e-bookot itt!

 

Az olyan filmek, mint a Mátrix, és a Maniac, a fázis világát úgy mutatják be az embereknek, mint egy jövőben megvalósuló technológiai rendszert, ahová az emberek tetszésük szerint ki- és beléphetnek, hogy megtapasztaljanak a valóságtól eltérő, mesterségesen teremtett világokat. Talán egyszer eljutunk arra a szintre, hogy ezt valóban meg tudjuk tenni. Ez sokakat aggaszt, és sokakban izgalmas kérdéseket és morális aggodalmakat indít el, amiből elgondolkodtató alkotások születnek. Ilyen a Black Mirror 3. évadának 4. része, a San Junipero.

Ne ijesszen el senkit, hogy rögtön a harmadik évadhoz ugrunk, a Black Mirror ugyanis egy antológia-sorozat, ami azt jelenti, hogy a részek között nincs összefüggés. Minden epizódót más szereplőgárda játszik el, eltérő valóságokban, eltérő történetekkel. Így ez a rész is egy önálló sztori, megértéséhez nem szükséges a sorozatot elejétől követni. Egyébként a széria legtöbb része olyan világokat mutat be, ahol az információs technológia forradalmi változásokat eredményezett.

San Junipero történetét nagyon okosan vezetik fel.

Az elején még mit sem sejtve azt gondoljuk, hogy egyszerűen egy fiatal pár megismerkedéséről van szó, ami kissé klisésnek tűnik elsőre. A két karakter mégis zseniálisan lett megalkotva, és a szereplők is fantasztikusan hozzák azt a szintet, amit már nem igazán lehetne überelni. Yorkie félénk, tapasztalatlan, okos és szűzies kisugárzása, természetes és esetlen megjelenésével párosítva, azonnal a néző szívébe lopja a karaktert. Ami meglepő, hogy ugyanezt a hatást éri el Kelly is, aki Yorkienak pont az ellentéte. Vagányságával, nyíltságával és életszeretetével gyorsan magára vonja a figyelmet. Kettejük találkozása előrevetíti, hogy mindkettőjükben valamilyen változás fog bekövetkezni. Ahogyan alakul a történet, a néző kezdi érezni, hogy itt valami jóval többről van szó, mint egy hagyományos szerelmi történetről. A finom utalások egészen a film végég bizonytalanságban tartják az embert, a cselekmény valódi hátterét illetően. Miután Yorkiet nem hagyja nyugodni, hogy miről is maradna le, ha visszautasítaná Kelly egyéjszakás ajánlatát, beadja a derekát. Azonban ami Kellynek csak egy kaland a sok közül, az Yorkie számára jóval többet jelent. Ám később hiába próbálja utolérni, hosszú ideig sehol sem találja.

Aztán szépen lassan lerántják a leplet San Junipero valódi természetéről.

Ez a hely ugyanis egy virtuális valóság, amihez az emberek önszántukból csatlakoznak, leginkább szórakozást keresve. A város a 80-as éveket modellezi, a valóságban pedig valahol a nem túl távoli jövőben vagyunk. Yorkie és Kelly is jóval idősebbek San Junipero-i énjüknél, ráadásul Yorkie huszonegy éves korától kómában fekszik, autóbaleset következtében. Ugyanis miután szüleinek coming  outolt, kénytelen volt autóval elmenekülni előlük. Kelly halálos beteg, az orvosok három hónapot jósoltak neki, és ennek hatására úgy döntött, hogy a fennmaradó idejét San Juniperoban tölti, és egyszerűen jól érzi magát.

A programot két módon lehet igénybe venni. Minden hétvégén, miközben az egyén hétköznap éli szokásos életét, de az is megoldható, hogy az ember halála után az örökkévalóságig San Juniperoban éljen tovább, vagy amíg önként véget nem vet ennek a virtuális létnek. Yorkie szeretne örökké ebben a világban maradni, és erre igyekszik rábeszélni Kellyt is, akinek nem ilyen könnyű a helyzete. Ugyanis neki volt egy családja, lánya 39 éves korában elhunyt, amit a férjével nem tudtak feldolgozni. Férje önként lemondott San Junipero-ról amikor eltávozott, mivel lányukat sem tudták a programba juttatni. Ezután Kelly úgy érzi, hogy elárulná családját, ha ő mégis az öröklétet választaná, ebben a virtuális mennyországban. Végül mégis úgy dönt, hogy marad, és ezzel záródik a film.

A forgatókönyv, a rendezés, a vágás, a casting, és a színészi játék sem hagy  kívánnivalót maga után. Érdemes megnézni a filmet, aminek a végén számtalan kérdés hagy keserédes utóízt az ember szájában.

  • Ezek közül a legégetőbb, hogy ha képesek vagyunk új világokat teremteni, és ugyanúgy létezni bennük, mint ahogyan ebben, akkor mi a különbség a két valóság között.
  • Ha pedig ezt megtesszük és kihasználjuk a lehetőséget, akkor a valódi világunk mennyire értékes, és mennyire lehet figyelmen kívül hagyni?
  • Egyáltalán, ha mi magunk is képesek vagyunk világokat teremteni, akkor tulajdonképpen mi az élet?
  • Ha pedig más dimenziókat teremtünk, akkor mi a helyzet ezzel az eredetivel? Tekinthető ez egyáltalán az eredetinek? Vagy ez is egy szimuláció, amiben részt veszünk, de nem 100%-os a tudatosságunk, ezért ezt észre sem vesszük?

Mielőtt nagyon belegabalyodnánk, és a távol-keleti tanoknál kötnénk ki, térjünk vissza egy éles kanyarral a jelenbe.

Manapság még nem léteznek olyan fejlett technológiák, amelyek  képesek lennének számunkra biztosítani ezt a létformát. Hogy valaha eljutunk-e idáig, az jó kérdés. Jelenleg azonban csak a fázis segítségével juthatunk hasonló tudatállapotba, ennek pedig megvannak a fiziológiai feltételei. Tehát bármennyire is szeretnéd, nem maradhatsz végleg egy általad alkotott valóságban. Ugyanis jelenlegi tudásunk szerint ehhez a test alvó állapotában lévő REM szakaszra van szükségünk, ami nagyjából maximum 20 perces lehet.

De ha lehetne, Te választanád a virtuális mennyországot?