UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

A tudatos álmodás jelensége régóta foglalkoztatja az emberiséget. Tudatos álomról akkor beszélhetünk, amikor az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, miközben az álom még tart. Mindez különleges betekintést nyújt a tudat működésébe. De hogyan kapcsolódik ez más rendkívüli élményekhez, és milyen szerepet játszik a tudat fejlődésében? Jayne Gackenbach átfogó tanulmánya alapján egy olyan elméleti keretet mutatunk be, amely összeköti ezeket a látszólag különböző jelenségeket, és ezáltal új perspektívát nyit a tudatosság természetének megértésében.

 

A tudatos álmodás jelensége régóta foglalkoztatja az emberiséget. Tudatos álomról akkor beszélhetünk, amikor az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, miközben az álom még tart. Mindez különleges betekintést nyújt a tudat működésébe. De hogyan kapcsolódik ez más rendkívüli élményekhez, és milyen szerepet játszik a tudat fejlődésében? Jayne Gackenbach átfogó tanulmánya alapján egy olyan elméleti keretet mutatunk be, amely összeköti ezeket a látszólag különböző jelenségeket, és ezáltal új perspektívát nyit a tudatosság természetének megértésében.

 

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TÁRSAI

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TÁRSAI

​Gackenbach szerint a tudatos álmodás csak a jéghegy csúcsa, amikor a tudatosság megjelenéséről beszélünk az alvás kapcsán. A szerző három másik jelenséget vizsgál a tudatos álmodással összefüggésben:

 

1. Testen kívüli élmények (OBE): Amikor úgy érezzük, hogy „énünk” elhagyta a testünket és kívülről szemléljük azt.

 

2. Halálközeli élmények (NDE): Súlyos biológiai stressz során átélt élmények, amelyek gyakran tartalmaznak testen kívüli élmény szerű elemeket.

 

3. UFO-elrablási élmények: Olyan tapasztalatok, amikor valaki úgy érzi, idegenek rabolták el.

 

Bár ezek az élmények általában a „valóság” téves értelmezései, mégis kapcsolódnak a tudatos álmodáshoz, amely definíció szerint a valódi tapasztalás pontos felismerése az álomban. Gackenbach szerint a tudatos álmodás szorosan összefügg a meditáció gyakorlásával, és így a tiszta tudatosság vagy tartalommentes éberség élményével is.

 

​Gackenbach szerint a tudatos álmodás csak a jéghegy csúcsa, amikor a tudatosság megjelenéséről beszélünk az alvás kapcsán. A szerző három másik jelenséget vizsgál a tudatos álmodással összefüggésben:

 

1. Testen kívüli élmények (OBE): Amikor úgy érezzük, hogy „énünk” elhagyta a testünket és kívülről szemléljük azt.

 

2. Halálközeli élmények (NDE): Súlyos biológiai stressz során átélt élmények, amelyek gyakran tartalmaznak testen kívüli élmény szerű elemeket.

 

3. UFO-elrablási élmények: Olyan tapasztalatok, amikor valaki úgy érzi, idegenek rabolták el.

 

Bár ezek az élmények általában a „valóság” téves értelmezései, mégis kapcsolódnak a tudatos álmodáshoz, amely definíció szerint a valódi tapasztalás pontos felismerése az álomban. Gackenbach szerint a tudatos álmodás szorosan összefügg a meditáció gyakorlásával, és így a tiszta tudatosság vagy tartalommentes éberség élményével is.

 

A VALÓSÁG FÉLREÉRTELMEZÉSÉTŐL A PONTOS FELISMERÉSIG

A VALÓSÁG FÉLREÉRTÉSÉTŐL A PONTOS FELISMERÉSIG

A testen kívüli élmények, halálközeli élmények és UFO-elrablások olyan képzeletbeli birodalmak, amelyek „valóságosabbnak” tűnnek, mint az álmok, de hozzájuk hasonlóan pontatlan valóságértelmezést hordoznak. A tudatos álom ezzel szemben áttörést jelent: az élmény valóságosnak érződik, miközben teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem „valóságos”.

 

Gackenbach szerint ez a „felébredés” a tudatos álomban csak egy átmenet vagy kezdőpont a magasabb tudatállapotok, különösen a tiszta tudatosság felé.

 

A testen kívüli élmények, halálközeli élmények és UFO-elrablások olyan képzeletbeli birodalmak, amelyek „valóságosabbnak” tűnnek, mint az álmok, de hozzájuk hasonlóan pontatlan valóságértelmezést hordoznak. A tudatos álom ezzel szemben áttörést jelent: az élmény valóságosnak érződik, miközben teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem „valóságos”.

 

Gackenbach szerint ez a „felébredés” a tudatos álomban csak egy átmenet vagy kezdőpont a magasabb tudatállapotok, különösen a tiszta tudatosság felé.

 

A MEDITÁCIÓ ÉS A TUDATOS ÁLMODÁS KAPCSOLATA

A MEDITÁCIÓ ÉS A TUDATOS ÁLMODÁS KAPCSOLATA

A tudatos álmodás képessége feltűnően hasonlít az önreflektív tudat fejlődéséhez olyan meditációs hagyományokban, mint a zen, a théraváda és a tibeti buddhizmus. Néhány fontos párhuzam:

 

        • Erős felszabadulás és eufória érzése,

 

        • Szélesebb perspektíva érzékelése,

 

        • Az ellentétes attitűdök egyensúlya,

 

        • Erős „én vagyok” vagy „létezés” élmény.

 

Számos pszichológiai és fiziológiai kutatás alátámasztja a tudatos álmodás és a meditáció közötti kapcsolatot. A tudatos álmodók és a meditálók hasonló különbségeket mutatnak más emberekhez képest olyan területeken, mint a kreativitás, az alacsonyabb szorongás és az abszorpció képessége. (Az „abszorpció” egy pszichológiai fogalom, amely a teljes elmerülés képességét jelenti egy adott élménybe, tevékenységbe vagy mentális állapotba.)

 

A tudatos álmodás képessége feltűnően hasonlít az önreflektív tudat fejlődéséhez olyan meditációs hagyományokban, mint a zen, a théraváda és a tibeti buddhizmus. Néhány fontos párhuzam:

 

        • Erős felszabadulás és eufória érzése,

 

        • Szélesebb perspektíva érzékelése,

 

        • Az ellentétes attitűdök egyensúlya,

 

        • Erős „én vagyok” vagy „létezés” élmény.

           

Számos pszichológiai és fiziológiai kutatás alátámasztja a tudatos álmodás és a meditáció közötti kapcsolatot. A tudatos álmodók és a meditálók hasonló különbségeket mutatnak más emberekhez képest olyan területeken, mint a kreativitás, az alacsonyabb szorongás és az abszorpció képessége. (Az „abszorpció” egy pszichológiai fogalom, amely a teljes elmerülés képességét jelenti egy adott élménybe, tevékenységbe vagy mentális állapotba.)

 

​ÚT A TISZTA TUDATOSSÁG FELÉ

​ÚT A TISZTA TUDATOSSÁG FELÉ

Gackenbach modellje szerint a tudatos álmodás egy fejlődési folyamat része, amely végső soron a tiszta tudatosság állapotához vezet. Ez az állapot egyfajta csendes, belső éberség állapota, amelyben nincs gondolat vagy nincs az észlelésnek tárgya.

 

A szerző öt szakaszt azonosít a tudatos álmodástól a tiszta tudatosságig vezető úton:

 

1. Kezdeti tudatosság,

 

2. Belső és külső én szétválása,

 

3. Rövid tudatos álmok,

 

4. Belső éberség,

 

5. Transzcendentális állapot.

 

Ez a fejlődési folyamat nem feltétlenül lineáris, és egyénenként változhat. A lényeg azonban az, hogy a tudatos álmodás egy kapu lehet a magasabb tudatállapotok felé.

 

Gackenbach modellje szerint a tudatos álmodás egy fejlődési folyamat része, amely végső soron a tiszta tudatosság állapotához vezet. Ez az állapot egyfajta csendes, belső éberség állapota, amelyben nincs gondolat vagy nincs az észlelésnek tárgya.

 

A szerző öt szakaszt azonosít a tudatos álmodástól a tiszta tudatosságig vezető úton:

 

1. Kezdeti tudatosság,

 

2. Belső és külső én szétválása,

 

3. Rövid tudatos álmok,

 

4. Belső éberség,

 

5. Transzcendentális állapot.

 

Ez a fejlődési folyamat nem feltétlenül lineáris, és egyénenként változhat. A lényeg azonban az, hogy a tudatos álmodás egy kapu lehet a magasabb tudatállapotok felé.

 

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JELENTŐSÉG

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JELENTŐSÉG

​Gackenbach munkája fontos keretet nyújt a rendkívüli élmények megértéséhez. Ahelyett, hogy ezeket az élményeket egyszerűen elutasítanánk vagy patologizálnánk, a szerző egy olyan modellt javasol, amely összeköti őket a tudatosság fejlődésével.

 

Néhány kulcsfontosságú következtetés:

 

1. A tudatos álmodás, a testen kívüli élmények, a halálközeli élmények és az UFO-elrablási élmények mind a tudat különböző megnyilvánulásai, amelyek egy közös forrásból erednek.

 

2. A tudatos álmodás egyedülálló abban, hogy pontos valóságfelismerést tesz lehetővé az álomban, és így híd lehet a hétköznapi tudat és a magasabb tudatállapotok között.

 

3. A meditáció gyakorlása elősegítheti a tudatos álmodást és más magasabb tudatállapotokat.

 

4. A tiszta tudatosság állapota a tudat legmagasabb formája, amelyből minden más élmény ered.

 

Ez a megközelítés nem csak elméleti jelentőségű. Ha elfogadjuk, hogy ezek az élmények a tudat fejlődésének különböző állomásai, az befolyásolhatja, hogyan viszonyulunk hozzájuk mind egyéni, mind társadalmi szinten.

 

​Gackenbach munkája fontos keretet nyújt a rendkívüli élmények megértéséhez. Ahelyett, hogy ezeket az élményeket egyszerűen elutasítanánk vagy patologizálnánk, a szerző egy olyan modellt javasol, amely összeköti őket a tudatosság fejlődésével.

 

Néhány kulcsfontosságú következtetés:

 

1. A tudatos álmodás, a testen kívüli élmények, a halálközeli élmények és az UFO-elrablási élmények mind a tudat különböző megnyilvánulásai, amelyek egy közös forrásból erednek.

 

2. A tudatos álmodás egyedülálló abban, hogy pontos valóságfelismerést tesz lehetővé az álomban, és így híd lehet a hétköznapi tudat és a magasabb tudatállapotok között.

 

3. A meditáció gyakorlása elősegítheti a tudatos álmodást és más magasabb tudatállapotokat.

 

4. A tiszta tudatosság állapota a tudat legmagasabb formája, amelyből minden más élmény ered.

 

Ez a megközelítés nem csak elméleti jelentőségű. Ha elfogadjuk, hogy ezek az élmények a tudat fejlődésének különböző állomásai, az befolyásolhatja, hogyan viszonyulunk hozzájuk mind egyéni, mind társadalmi szinten.

 

TISZTA TUDATOSSÁG ÉS MEDITÁCIÓ

TISZTA TUDATOSSÁG ÉS MEDITÁCIÓ

A tiszta tudatosság állapotát, amelyet a meditációs hagyományok keresnek, Alexander és kollégái így írják le: „egy csendes, belső éberség állapota, amelyben nincs gondolat vagy észlelés tárgya”. Ez az állapot nem kulturális vagy intellektuális feltételektől függ, hanem alapvető pszichofiziológiai feltételektől, amelyek univerzálisan elérhetőek minden kultúrában.

 

A tiszta tudatosság élményének fiziológiai korrelátumai közé tartozik a mély fiziológiai nyugalom elérése, amit a légzés, az anyagcsere és különböző hormonszintek változásai jeleznek. Ugyanakkor az éberség fokozódása is megfigyelhető, amit az agyi véráramlás növekedése és más neurológiai markerek mutatnak.

 

A meditáció rendszeres gyakorlása elősegítheti a tiszta tudatosság állapotának elérését, és ez az állapot fokozatosan kiterjeszthető az alvás és az álmodás időszakára is. Ez vezet a „passzív tanú” kialakulásához, amely csendesen megfigyeli az összes többi tudatállapotot (ébrenlét, alvás és álmodás) anélkül, hogy megpróbálná megváltoztatni azokat.

 

A tiszta tudatosság állapotát, amelyet a meditációs hagyományok keresnek, Alexander és kollégái így írják le: „egy csendes, belső éberség állapota, amelyben nincs gondolat vagy észlelés tárgya”. Ez az állapot nem kulturális vagy intellektuális feltételektől függ, hanem alapvető pszichofiziológiai feltételektől, amelyek univerzálisan elérhetőek minden kultúrában.

 

A tiszta tudatosság élményének fiziológiai korrelátumai közé tartozik a mély fiziológiai nyugalom elérése, amit a légzés, az anyagcsere és különböző hormonszintek változásai jeleznek. Ugyanakkor az éberség fokozódása is megfigyelhető, amit az agyi véráramlás növekedése és más neurológiai markerek mutatnak.

 

A meditáció rendszeres gyakorlása elősegítheti a tiszta tudatosság állapotának elérését, és ez az állapot fokozatosan kiterjeszthető az alvás és az álmodás időszakára is. Ez vezet a „passzív tanú” kialakulásához, amely csendesen megfigyeli az összes többi tudatállapotot (ébrenlét, alvás és álmodás) anélkül, hogy megpróbálná megváltoztatni azokat.

 

ECSTASY ÉS VOID: A TUDATOSSÁG KÉT ÚTJA

ECSTASY ÉS VOID: A TUDATOSSÁG KÉT ÚTJA

​Érdekes megfigyelni, hogy mind a tudatos álmokban, mind a meditációs élményekben két fő irány figyelhető meg: az „ecstasy” (aktív, érzékszervi túlterheléssel járó) és a „void” (passzív, érzékszervi deprivációval járó) állapotok.

 

Az „ecstasy” állapotokban intenzív érzelmi és érzékszervi élmények dominálnak, míg a „void” állapotokban a tudat kiürül, és egy csendes, tartalommentes éberség marad. Mindkét út vezethet a tiszta tudatosság megtapasztalásához, bár különböző módon.

 

Fisher szerint ezek a látszólag ellentétes állapotok valójában összekapcsolódnak, és a legintenzívebb „ecstasy” élmények gyakran átbillennek a „void” állapotba, amit ő „trophotropic rebound”-nak nevez. Ez a jelenség fiziológiai védőmechanizmusként is értelmezhető.

 

​Érdekes megfigyelni, hogy mind a tudatos álmokban, mind a meditációs élményekben két fő irány figyelhető meg: az „ecstasy” (aktív, érzékszervi túlterheléssel járó) és a „void” (passzív, érzékszervi deprivációval járó) állapotok.

 

Az „ecstasy” állapotokban intenzív érzelmi és érzékszervi élmények dominálnak, míg a „void” állapotokban a tudat kiürül, és egy csendes, tartalommentes éberség marad. Mindkét út vezethet a tiszta tudatosság megtapasztalásához, bár különböző módon.

 

Fisher szerint ezek a látszólag ellentétes állapotok valójában összekapcsolódnak, és a legintenzívebb „ecstasy” élmények gyakran átbillennek a „void” állapotba, amit ő „trophotropic rebound”-nak nevez. Ez a jelenség fiziológiai védőmechanizmusként is értelmezhető.

 

ZÁRÓ GONDOLATOK

ZÁRÓ GONDOLATOK

​Gackenbach munkája izgalmas perspektívát nyit a tudat természetének megértésében. Azáltal, hogy összeköti a tudatos álmodást, a rendkívüli élményeket és a meditációt, egy olyan átfogó keretet kínál, amely segíthet jobban megérteni saját tudatunkat és annak lehetőségeit.

 

Ez a megközelítés arra ösztönöz, hogy nyitottabban és kíváncsian viszonyuljunk saját tudatállapotainkhoz, legyen szó akár álmainkról, meditációs élményeinkről vagy más rendkívüli tapasztalatainkról. Végső soron mindezek ablakot nyithatnak a tudat mélyebb rétegeire, és segíthetnek felfedezni azt, amit Gackenbach „tiszta tudatosságnak” nevez – a lét forrását, amelyből minden tapasztalat ered.

 

A tudatos álmodás gyakorlása így nem csak egy érdekes képesség fejlesztése lehet, hanem lépés is a mélyebb önmegismerés és tudatosság felé vezető úton. Ez a perspektíva új jelentőséget ad álmainknak és más tudatállapotoknak. Arra bátorít, hogy merüljünk el mélyebben saját tudatunk felfedezésében.

 

Ahogy Chopra megjegyzi: „Az érzékszerveink által ismert világ, az atomok és molekulák világa nem ér véget hirtelen. Észrevétlenül átmegy egy másik valóságba, az egyik valóság átbillen a másikba. Az idő és a tér más jelentést kap, a belső és külső valóság közötti éles határok eltűnnek.”

 

Ez a felfedezőút a tudatos álmodástól a tiszta tudatosságig nem csak elméleti jelentőségű, hanem gyakorlati következményekkel is jár. Ahogy jobban megértjük tudatunk működését és lehetőségeit, úgy válhatunk képessé arra, hogy teljesebb és gazdagabb életet éljünk, mélyebb kapcsolatot teremtve önmagunkkal és a minket körülvevő világgal.

 

​Gackenbach munkája izgalmas perspektívát nyit a tudat természetének megértésében. Azáltal, hogy összeköti a tudatos álmodást, a rendkívüli élményeket és a meditációt, egy olyan átfogó keretet kínál, amely segíthet jobban megérteni saját tudatunkat és annak lehetőségeit.

 

Ez a megközelítés arra ösztönöz, hogy nyitottabban és kíváncsian viszonyuljunk saját tudatállapotainkhoz, legyen szó akár álmainkról, meditációs élményeinkről vagy más rendkívüli tapasztalatainkról. Végső soron mindezek ablakot nyithatnak a tudat mélyebb rétegeire, és segíthetnek felfedezni azt, amit Gackenbach „tiszta tudatosságnak” nevez – a lét forrását, amelyből minden tapasztalat ered.

 

A tudatos álmodás gyakorlása így nem csak egy érdekes képesség fejlesztése lehet, hanem lépés is a mélyebb önmegismerés és tudatosság felé vezető úton. Ez a perspektíva új jelentőséget ad álmainknak és más tudatállapotoknak. Arra bátorít, hogy merüljünk el mélyebben saját tudatunk felfedezésében.

 

Ahogy Chopra megjegyzi: „Az érzékszerveink által ismert világ, az atomok és molekulák világa nem ér véget hirtelen. Észrevétlenül átmegy egy másik valóságba, az egyik valóság átbillen a másikba. Az idő és a tér más jelentést kap, a belső és külső valóság közötti éles határok eltűnnek.”

 

Ez a felfedezőút a tudatos álmodástól a tiszta tudatosságig nem csak elméleti jelentőségű, hanem gyakorlati következményekkel is jár. Ahogy jobban megértjük tudatunk működését és lehetőségeit, úgy válhatunk képessé arra, hogy teljesebb és gazdagabb életet éljünk, mélyebb kapcsolatot teremtve önmagunkkal és a minket körülvevő világgal.

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

ZENE A TUDATOS ÁLMOKBAN

ZENE A TUDATOS ÁLMOKBAN

A tudatos álmodás egy lenyűgöző jelenség, amely során az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, és képes irányítani az álom tartalmát. Ez a különleges állapot számos lehetőséget rejt magában, a kreativitás fejlesztésétől kezdve a félelmek leküzdéséig. Egy friss...

KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYEK KUTATÁSA

KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYEK KUTATÁSA

Az alvás és az álmodás világa régóta foglalkoztatja az emberiséget. Bár általában az alvást a tudatosság hiányával társítjuk, léteznek olyan különleges állapotok, amikor a tudat valamilyen formában jelen van. Egy friss kutatás most mélyebben megvizsgálta ezeket a...

UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

A tudatos álmodás jelensége régóta foglalkoztatja az emberiséget. Tudatos álomról akkor beszélhetünk, amikor az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, miközben az álom még tart. Mindez különleges betekintést nyújt a tudat működésébe. De hogyan kapcsolódik ez más...

Forrás: Gackenbach, J. I. (1989). From lucid dreaming to pure consciousness: A conceptual framework for the OBE, UFO abduction and NDE experiences. Lucidity Letter, 8(2), 1-43.​

Link: https://journals.macewan.ca/lucidity/article/download/456/358

Forrás: Gackenbach, J. I. (1989). From lucid dreaming to pure consciousness: A conceptual framework for the OBE, UFO abduction and NDE experiences. Lucidity Letter, 8(2), 1-43.​

Link: https://journals.macewan.ca/lucidity/article/download/456/358

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

Az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság régóta vitatott téma mind a keleti, mind a nyugati filozófiában és tudományban. Míg a hagyományos nyugati felfogás szerint az álom nélküli alvás a tudatosság teljes hiányával jellemezhető, egyes indiai filozófiai iskolák azt állítják, hogy valamiféle minimális tudatosság ilyenkor is jelen lehet. Evan Thompson filozófus új megközelítést javasol ebben a vitában, amely ötvözi a keleti és nyugati perspektívákat, és új utakat nyit az álom nélküli alvás tudományos vizsgálata előtt.

 

Az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság régóta vitatott téma mind a keleti, mind a nyugati filozófiában és tudományban. Míg a hagyományos nyugati felfogás szerint az álom nélküli alvás a tudatosság teljes hiányával jellemezhető, egyes indiai filozófiai iskolák azt állítják, hogy valamiféle minimális tudatosság ilyenkor is jelen lehet. Evan Thompson filozófus új megközelítést javasol ebben a vitában, amely ötvözi a keleti és nyugati perspektívákat, és új utakat nyit az álom nélküli alvás tudományos vizsgálata előtt.

 

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK KLASSZIKUS INDIAI VITÁJA

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK KLASSZIKUS INDIAI VITÁJA

​Thompson rekonstruálja az álom nélküli alvás tudatosságáról szóló klasszikus indiai vitát az Advaita Vedānta és Nyāya iskolák között. A vita központi kérdése: Honnan tudjuk felébredés után, hogy békésen aludtunk?

 

Az Advaita Vedānta iskola szerint az álom nélküli alvásról szóló beszámolók emlékeken alapulnak – közvetlenül emlékezünk egy olyan állapotra, amelyben fenomenális tudatosságunk volt, de nem tapasztaltunk semmilyen konkrét gondolatot vagy képet. Szerintük az álom nélküli alvás során egy tartalommentes, tiszta tudatosság van jelen, amelyre elvileg lehet emlékezni és pontosan felidézhető ébredéskor.

 

Ezzel szemben a Nyāya iskola azt állítja, hogy az álom nélküli alvásról szóló beszámolók következtetésen alapulnak. Szerintük ha az álom nélküli alvás egyfajta nem-tudás állapota, akkor ez a nem-tudás nem lehet ismert sem alvás közben, sem visszamenőleg. Legfeljebb arra következtethetünk ébredéskor, hogy békésen aludtunk, ha kipihentnek érezzük magunkat és nem emlékszünk semmire.

 

​Thompson rekonstruálja az álom nélküli alvás tudatosságáról szóló klasszikus indiai vitát az Advaita Vedānta és Nyāya iskolák között. A vita központi kérdése: Honnan tudjuk felébredés után, hogy békésen aludtunk?

 

Az Advaita Vedānta iskola szerint az álom nélküli alvásról szóló beszámolók emlékeken alapulnak – közvetlenül emlékezünk egy olyan állapotra, amelyben fenomenális tudatosságunk volt, de nem tapasztaltunk semmilyen konkrét gondolatot vagy képet. Szerintük az álom nélküli alvás során egy tartalommentes, tiszta tudatosság van jelen, amelyre elvileg lehet emlékezni és pontosan felidézhető ébredéskor.

 

Ezzel szemben a Nyāya iskola azt állítja, hogy az álom nélküli alvásról szóló beszámolók következtetésen alapulnak. Szerintük ha az álom nélküli alvás egyfajta nem-tudás állapota, akkor ez a nem-tudás nem lehet ismert sem alvás közben, sem visszamenőleg. Legfeljebb arra következtethetünk ébredéskor, hogy békésen aludtunk, ha kipihentnek érezzük magunkat és nem emlékszünk semmire.

 

A VITA HÁTTERÉBEN AZ ÁLL, HOGY A KÉT ISKOLA ELTÉRŐEN ÉRTELMEZI A TUDATOSSÁG ÉS AZ ÉN VISZONYÁT

A VITA HÁTTERÉBEN AZ ÁLL, HOGY A KÉT ISKOLA ELTÉRŐEN ÉRTELMEZI A TUDATOSSÁG ÉS AZ ÉN VISZONYÁT

A Nyāya szerint a tudatosság az én járulékos tulajdonsága, vagyis az én akkor is létezhet, amikor a tudatosság megszűnik. Úgy vélik, hogy a megismerés mindig valamilyen tárgyra irányul, ami elkülönül magától a megismerési állapottól. Ez összeegyeztethető azzal, hogy álmok során tárgyakra irányuló gondolatok és képek jelenjenek meg, de kizárja a tárgy nélküli kognitív állapotok lehetőségét.

 

Az Advaita Vedānta szerint viszont az én maga a tiszta, reflexív (önmagát megvilágító) tudatosság. Ezért nem engedhetik meg, hogy a tudatosság teljesen eltűnjön alvás során, mert ez az én eltűnését is jelentené. Ugyanakkor nem gondolják, hogy a tudatosságnak szükségszerűen tárgyra kell irányulnia. A tudatosság és az én lényegi reflexivitását és önmegvilágító jellegét elkülönítik a tárgyra irányuló gondolkodástól, sőt ez utóbbi feltételének tekintik.

 

A Nyāya szerint a tudatosság az én járulékos tulajdonsága, vagyis az én akkor is létezhet, amikor a tudatosság megszűnik. Úgy vélik, hogy a megismerés mindig valamilyen tárgyra irányul, ami elkülönül magától a megismerési állapottól. Ez összeegyeztethető azzal, hogy álmok során tárgyakra irányuló gondolatok és képek jelenjenek meg, de kizárja a tárgy nélküli kognitív állapotok lehetőségét.

 

Az Advaita Vedānta szerint viszont az én maga a tiszta, reflexív (önmagát megvilágító) tudatosság. Ezért nem engedhetik meg, hogy a tudatosság teljesen eltűnjön alvás során, mert ez az én eltűnését is jelentené. Ugyanakkor nem gondolják, hogy a tudatosságnak szükségszerűen tárgyra kell irányulnia. A tudatosság és az én lényegi reflexivitását és önmegvilágító jellegét elkülönítik a tárgyra irányuló gondolkodástól, sőt ez utóbbi feltételének tekintik.

 

A NÉZETELTÉRÉSEK ELLENÉRE A KÉT ISKOLA SZÁMOS PONTON EGYETÉRT

A NÉZETELTÉRÉSEK ELLENÉRE A KÉT ISKOLA SZÁMOS PONTON EGYETÉRT

      • ​Mindkét iskola elfogadja, hogy tárgyra irányuló tudatosság (pl. álmok formájában) előfordulhat alvás során, de nem tart ki végig.

 

      • Egyetértenek abban is, hogy az álom nélküli alvás olyan állapot, amelyben a tárgyra irányultság megszűnik.

 

      • Végül abban is egyetértenek, hogy az én fennmarad az álom nélküli alvás során, még a tárgyra irányultság hiányában is.

 

A vita tehát főként arról szól, hogy pontosan mit jelent az én fennmaradása az álom nélküli alvás során, illetve hogyan értelmezzük a tudatosság, az én és az emlékezeti beszámolók viszonyát.

 

      • ​Mindkét iskola elfogadja, hogy tárgyra irányuló tudatosság (pl. álmok formájában) előfordulhat alvás során, de nem tart ki végig.

 

      • Egyetértenek abban is, hogy az álom nélküli alvás olyan állapot, amelyben a tárgyra irányultság megszűnik.

 

      • Végül abban is egyetértenek, hogy az én fennmarad az álom nélküli alvás során, még a tárgyra irányultság hiányában is.

 

A vita tehát főként arról szól, hogy pontosan mit jelent az én fennmaradása az álom nélküli alvás során, illetve hogyan értelmezzük a tudatosság, az én és az emlékezeti beszámolók viszonyát.

 

THOMPSON KRITIKÁJA ÉS JAVASLATA

THOMPSON KRITIKÁJA ÉS JAVASLATA

Thompson rekonstruálja és bírálja a Nyāya érvelését, amely szerint az álom nélküli alvásról való tudásunk következtetésen alapul. Rámutat, hogy ez az érvelés vagy körkörös, vagy végtelen regresszushoz vezet. Ahhoz ugyanis, hogy arra következtessek, hogy egy különleges állapotban voltam, amelyben semmit sem tudtam, először indokolnom kell, hogy miért gondolom, hogy különleges állapotban voltam. Ha az indokom az, hogy semmit sem tudtam ebben az állapotban, akkor előfeltételezem azt, amit bizonyítani kellene, és az érvelés körkörössé válik.

 

Thompson szerint az Advaita Vedānta megközelítése kínál kiutat ebből a problémából. Eszerint amikor felébredünk egy álom nélküli alvásból, úgy tűnik, hogy közvetlenül tudunk arról beszámolni, hogy épp egy ilyen alvásból ébredtünk fel, anélkül hogy ezt ki kellene következtetnünk. Thompson fő célja annak megállapítása, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság logikailag lehetséges. Ehhez elegendő, ha elvben lehetségesek az ilyen alvásról szóló hiteles emlékek és beszámolók.

 

Ugyanakkor Thompson álláspontja óvatosabb az Advaita Vedānta nézeténél:

 

      • Nem állítja, hogy a tudatosság folyamatosan fennmarad az alvás során, hanem megengedi, hogy lehetnek tudattalan periódusok is.

 

      • Elismeri, hogy az álom nélküli alvásról szóló emlékeink tévesek is lehetnek.

 

Thompson fő érve, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság puszta lehetősége is megkérdőjelezi az uralkodó nyugati felfogást, és rávilágít egy finomabb alvásállapot-taxonómia szükségességére. Ez a finomabb taxonómia lenne az álom nélküli alvás tudatosságának kísérleti vizsgálatának feltétele.

 

Thompson rekonstruálja és bírálja a Nyāya érvelését, amely szerint az álom nélküli alvásról való tudásunk következtetésen alapul. Rámutat, hogy ez az érvelés vagy körkörös, vagy végtelen regresszushoz vezet. Ahhoz ugyanis, hogy arra következtessek, hogy egy különleges állapotban voltam, amelyben semmit sem tudtam, először indokolnom kell, hogy miért gondolom, hogy különleges állapotban voltam. Ha az indokom az, hogy semmit sem tudtam ebben az állapotban, akkor előfeltételezem azt, amit bizonyítani kellene, és az érvelés körkörössé válik.

 

Thompson szerint az Advaita Vedānta megközelítése kínál kiutat ebből a problémából. Eszerint amikor felébredünk egy álom nélküli alvásból, úgy tűnik, hogy közvetlenül tudunk arról beszámolni, hogy épp egy ilyen alvásból ébredtünk fel, anélkül hogy ezt ki kellene következtetnünk. Thompson fő célja annak megállapítása, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság logikailag lehetséges. Ehhez elegendő, ha elvben lehetségesek az ilyen alvásról szóló hiteles emlékek és beszámolók.

 

Ugyanakkor Thompson álláspontja óvatosabb az Advaita Vedānta nézeténél:

 

      • Nem állítja, hogy a tudatosság folyamatosan fennmarad az alvás során, hanem megengedi, hogy lehetnek tudattalan periódusok is.

 

      • Elismeri, hogy az álom nélküli alvásról szóló emlékeink tévesek is lehetnek.

 

Thompson fő érve, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság puszta lehetősége is megkérdőjelezi az uralkodó nyugati felfogást, és rávilágít egy finomabb alvásállapot-taxonómia szükségességére. Ez a finomabb taxonómia lenne az álom nélküli alvás tudatosságának kísérleti vizsgálatának feltétele.

 

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK VIZSGÁLATI LEHETŐSÉGEI

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK VIZSGÁLATI LEHETŐSÉGEI

Thompson több javaslatot is tesz az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

 

1. A résztvevőket nem a tudatosság tárgyairól vagy tartalmáról kellene kérdezni (pl. „Mire gondolt ébredés előtt?”), hanem inkább az alvás fenomenális jellegére kellene irányítani figyelmüket (pl. „Milyen érzések vagy minőségi állapotok voltak jelen ébredés előtt?”).

 

2. A meditációs gyakorlat segítheti a hozzáférést az álom nélküli alvás állapotához, és pontosabb beszámolókat eredményezhet. Tapasztalt meditálók arról számolnak be, hogy „tanúi” voltak az álom nélküli alvásnak, vagy „tudatossá váltak” benne.

 

3. Az EEG-mintázatok változása lassú hullámú alvás során tapasztalt meditálóknál empirikus bizonyítékot szolgáltathat az álom nélküli alvás tudatosságára.

 

Thompson hangsúlyozza, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálatához új kísérleti protokollokra van szükség, amelyek ötvözik a fegyelmezett beszámolókat és az idegtudományi módszereket.

Thompson több javaslatot is tesz az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

 

1. A résztvevőket nem a tudatosság tárgyairól vagy tartalmáról kellene kérdezni (pl. „Mire gondolt ébredés előtt?”), hanem inkább az alvás fenomenális jellegére kellene irányítani figyelmüket (pl. „Milyen érzések vagy minőségi állapotok voltak jelen ébredés előtt?”).

 

2. A meditációs gyakorlat segítheti a hozzáférést az álom nélküli alvás állapotához, és pontosabb beszámolókat eredményezhet. Tapasztalt meditálók arról számolnak be, hogy „tanúi” voltak az álom nélküli alvásnak, vagy „tudatossá váltak” benne.

 

3. Az EEG-mintázatok változása lassú hullámú alvás során tapasztalt meditálóknál empirikus bizonyítékot szolgáltathat az álom nélküli alvás tudatosságára.

 

Thompson hangsúlyozza, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálatához új kísérleti protokollokra van szükség, amelyek ötvözik a fegyelmezett beszámolókat és az idegtudományi módszereket.

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGA MINT TISZTA IDŐBELI TAPASZTALAT

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGA MINT TISZTA IDŐBELI TAPASZTALAT

Jennifer Windt filozófus Thompson megközelítését továbbgondolva azt javasolja, hogy az álom nélküli alvás tudatosságát tiszta időbeli tapasztalatként írjuk le. Ez olyan fenomenális állapotokat jelent, amelyeknek időbeli szerkezetükön kívül nincs más intencionális tartalmuk – csak a szubjektív időtapasztalat jellemzi őket.

 

A tiszta időbeli tapasztalat nem strukturálódik észlelési tárgyak, események vagy érzelmek köré – ez egyszerűen az „éppen most”-ban levés tapasztalata. Windt szerint ez a megközelítés azért vonzó, mert nemcsak az álom nélküli alvás tudatosságának sajátosságait ragadja meg, hanem azt is megmutatja, hogyan illeszthető be ez a tapasztalat a különböző alvás közben tapasztalt élmények (beleértve az álmokat) tágabb elméleti keretébe.

 

A kulcsgondolat az, hogy miközben még a legegyszerűbb álmokat is a fenomenális éntudat, vagyis az én-tapasztalat jellemzi, az álom nélküli alvás tudatosságában még ez a minimális éntudat is elvész. Az álmok elemzése segíthet azonosítani a minimális fenomenális éntudat feltételeit, az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata pedig betekintést nyújthat egy még egyszerűbb (talán minimális) fenomenális tapasztalati formába.

Jennifer Windt filozófus Thompson megközelítését továbbgondolva azt javasolja, hogy az álom nélküli alvás tudatosságát tiszta időbeli tapasztalatként írjuk le. Ez olyan fenomenális állapotokat jelent, amelyeknek időbeli szerkezetükön kívül nincs más intencionális tartalmuk – csak a szubjektív időtapasztalat jellemzi őket.

 

A tiszta időbeli tapasztalat nem strukturálódik észlelési tárgyak, események vagy érzelmek köré – ez egyszerűen az „éppen most”-ban levés tapasztalata. Windt szerint ez a megközelítés azért vonzó, mert nemcsak az álom nélküli alvás tudatosságának sajátosságait ragadja meg, hanem azt is megmutatja, hogyan illeszthető be ez a tapasztalat a különböző alvás közben tapasztalt élmények (beleértve az álmokat) tágabb elméleti keretébe.

 

A kulcsgondolat az, hogy miközben még a legegyszerűbb álmokat is a fenomenális éntudat, vagyis az én-tapasztalat jellemzi, az álom nélküli alvás tudatosságában még ez a minimális éntudat is elvész. Az álmok elemzése segíthet azonosítani a minimális fenomenális éntudat feltételeit, az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata pedig betekintést nyújthat egy még egyszerűbb (talán minimális) fenomenális tapasztalati formába.

ÍGÉRETES KUTATÁSI IRÁNYOK

ÍGÉRETES KUTATÁSI IRÁNYOK

Windt három olyan jelenséget határoz meg, amelyek különösen alkalmasak lehetnek az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

 

1. Minimális vizuális tartalmú vagy képek nélküli tudatos álmok: Ezek olyan álomszerű tapasztalatok, amelyekben a vizuális képalkotás és a narratív komplexitás minimális vagy teljesen hiányzik, de valamiféle tudatosság még jelen van.

 

2. Fehér álmok: Olyan alvási epizódok, amelyekből felébredve az alany biztos benne, hogy álmodott, de semmilyen konkrét tartalomra nem emlékszik.

 

3. Az alvásállapot téves észlelése: Ez legdrámaiabban a szubjektív álmatlanságban figyelhető meg, amikor valaki úgy érzi, hogy egész éjjel ébren volt, miközben az objektív mérések szerint aludt.

 

Ezek a példák kiszélesítik a vizsgálandó jelenségek körét. Arra utalnak, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának elméleti és kísérleti vizsgálatai túlmutatnak a Thompson által tárgyalt tapasztalt meditálók esetén.

 

Windt három olyan jelenséget határoz meg, amelyek különösen alkalmasak lehetnek az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

 

1. Minimális vizuális tartalmú vagy képek nélküli tudatos álmok: Ezek olyan álomszerű tapasztalatok, amelyekben a vizuális képalkotás és a narratív komplexitás minimális vagy teljesen hiányzik, de valamiféle tudatosság még jelen van.

 

2. Fehér álmok: Olyan alvási epizódok, amelyekből felébredve az alany biztos benne, hogy álmodott, de semmilyen konkrét tartalomra nem emlékszik.

 

3. Az alvásállapot téves észlelése: Ez legdrámaiabban a szubjektív álmatlanságban figyelhető meg, amikor valaki úgy érzi, hogy egész éjjel ébren volt, miközben az objektív mérések szerint aludt.

 

Ezek a példák kiszélesítik a vizsgálandó jelenségek körét. Arra utalnak, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának elméleti és kísérleti vizsgálatai túlmutatnak a Thompson által tárgyalt tapasztalt meditálók esetén.

 

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KITEKINTÉS

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KITEKINTÉS

Az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata izgalmas új területet nyit meg a tudatkutatásban. Ez a megközelítés ötvözi a keleti és nyugati filozófiai hagyományokat, miközben a modern idegtudományi módszereket is felhasználja. A kutatás potenciális eredményei messze túlmutatnak az alvás jobb megértésén:

 

      • Új perspektívát nyújthatnak a tudat természetéről és az én-tapasztalat minimális feltételeiről.

 

      • Segíthetnek jobban megérteni a különböző tudatállapotok közötti átmeneteket.

 

      • Hozzájárulhatnak a meditáció és más megváltozott tudatállapotok mélyebb megértéséhez.

 

      • Új megközelítéseket kínálhatnak az alvászavarok, különösen az álmatlanság kezelésében.

 

Ugyanakkor számos kihívással is szembe kell nézni:

 

      • Módszertani nehézségek: Hogyan lehet megbízhatóan vizsgálni egy olyan állapotot, amelyről már a definíció szerint is nehéz beszámolni?

 

      • Fogalmi kérdések: Hogyan definiáljuk pontosan az álom nélküli alvás tudatosságát, és hogyan különböztetjük meg más alvási és éber állapotoktól?

 

      • Filozófiai problémák: Milyen következményei vannak ennek a megközelítésnek a tudat és az én természetére vonatkozó elméleteinkre?

 

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása még gyerekcipőben jár, de izgalmas lehetőségeket kínál mind az elméleti, mind a gyakorlati tudatkutatás számára. A keleti és nyugati megközelítések ötvözése, valamint a beszámolók és az idegtudományi módszerek integrálása új utakat nyithat meg a tudat természetének mélyebb megértése felé.

 

Mint tudatos álmodóknak, érdemes lehet kísérletezni az álom nélküli alvás tudatosságának megtapasztalásával is. Próbáljuk meg alvás közben fenntartani a tudatosságot akkor is, amikor már nincsenek álomképek vagy gondolatok. Figyeljük meg, milyen az, amikor csak a tiszta időbeli tapasztalat marad. Ez nemcsak érdekes élmény lehet, de hozzájárulhat az önmegismeréshez és a tudatosság természetének mélyebb megértéséhez is.

 

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása emlékeztet minket arra, hogy a tudat sokkal összetettebb és rejtélyesebb, mint azt gyakran gondoljuk. Még azokban a pillanatokban is, amikor látszólag „nem történik semmi”, a tudatosság egy alapvető formája jelen lehet. Ez a felismerés arra ösztönöz minket, hogy újragondoljuk a tudatról és az énről alkotott elképzeléseinket, és nyitottak legyünk az emberi tapasztalat eddig feltáratlan dimenzióira.

 

​Ez a blogcikk is hasonló témáról szól: Álomtalan alvás és tudatosság

 

Az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata izgalmas új területet nyit meg a tudatkutatásban. Ez a megközelítés ötvözi a keleti és nyugati filozófiai hagyományokat, miközben a modern idegtudományi módszereket is felhasználja. A kutatás potenciális eredményei messze túlmutatnak az alvás jobb megértésén:

 

      • Új perspektívát nyújthatnak a tudat természetéről és az én-tapasztalat minimális feltételeiről.

 

      • Segíthetnek jobban megérteni a különböző tudatállapotok közötti átmeneteket.

 

      • Hozzájárulhatnak a meditáció és más megváltozott tudatállapotok mélyebb megértéséhez.

 

      • Új megközelítéseket kínálhatnak az alvászavarok, különösen az álmatlanság kezelésében.

 

Ugyanakkor számos kihívással is szembe kell nézni:

 

      • Módszertani nehézségek: Hogyan lehet megbízhatóan vizsgálni egy olyan állapotot, amelyről már a definíció szerint is nehéz beszámolni?

 

      • Fogalmi kérdések: Hogyan definiáljuk pontosan az álom nélküli alvás tudatosságát, és hogyan különböztetjük meg más alvási és éber állapotoktól?

 

      • Filozófiai problémák: Milyen következményei vannak ennek a megközelítésnek a tudat és az én természetére vonatkozó elméleteinkre?

 

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása még gyerekcipőben jár, de izgalmas lehetőségeket kínál mind az elméleti, mind a gyakorlati tudatkutatás számára. A keleti és nyugati megközelítések ötvözése, valamint a beszámolók és az idegtudományi módszerek integrálása új utakat nyithat meg a tudat természetének mélyebb megértése felé.

 

Mint tudatos álmodóknak, érdemes lehet kísérletezni az álom nélküli alvás tudatosságának megtapasztalásával is. Próbáljuk meg alvás közben fenntartani a tudatosságot akkor is, amikor már nincsenek álomképek vagy gondolatok. Figyeljük meg, milyen az, amikor csak a tiszta időbeli tapasztalat marad. Ez nemcsak érdekes élmény lehet, de hozzájárulhat az önmegismeréshez és a tudatosság természetének mélyebb megértéséhez is.

 

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása emlékeztet minket arra, hogy a tudat sokkal összetettebb és rejtélyesebb, mint azt gyakran gondoljuk. Még azokban a pillanatokban is, amikor látszólag „nem történik semmi”, a tudatosság egy alapvető formája jelen lehet. Ez a felismerés arra ösztönöz minket, hogy újragondoljuk a tudatról és az énről alkotott elképzeléseinket, és nyitottak legyünk az emberi tapasztalat eddig feltáratlan dimenzióira.

 

​Ez a blogcikk is hasonló témáról szól: Álomtalan alvás és tudatosság

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

ZENE A TUDATOS ÁLMOKBAN

ZENE A TUDATOS ÁLMOKBAN

A tudatos álmodás egy lenyűgöző jelenség, amely során az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, és képes irányítani az álom tartalmát. Ez a különleges állapot számos lehetőséget rejt magában, a kreativitás fejlesztésétől kezdve a félelmek leküzdéséig. Egy friss...

KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYEK KUTATÁSA

KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYEK KUTATÁSA

Az alvás és az álmodás világa régóta foglalkoztatja az emberiséget. Bár általában az alvást a tudatosság hiányával társítjuk, léteznek olyan különleges állapotok, amikor a tudat valamilyen formában jelen van. Egy friss kutatás most mélyebben megvizsgálta ezeket a...

UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

A tudatos álmodás jelensége régóta foglalkoztatja az emberiséget. Tudatos álomról akkor beszélhetünk, amikor az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, miközben az álom még tart. Mindez különleges betekintést nyújt a tudat működésébe. De hogyan kapcsolódik ez más...

Forrás: Windt, J. M. (2015). Just in Time—Dreamless Sleep Experience as Pure Subjective Temporality. In T. Metzinger & J. M. Windt (Eds.), Open MIND. Frankfurt am Main: MIND Group.

Link: https://researchmgt.monash.edu/ws/portalfiles/portal/211320603/2696565_oa.pdf

Forrás: Windt, J. M. (2015). Just in Time—Dreamless Sleep Experience as Pure Subjective Temporality. In T. Metzinger & J. M. Windt (Eds.), Open MIND. Frankfurt am Main: MIND Group.

Link: https://researchmgt.monash.edu/ws/portalfiles/portal/211320603/2696565_oa.pdf

EGYENESEN ÁT (1990) – FILM A HALÁLRÓL

EGYENESEN ÁT (1990) – FILM A HALÁLRÓL

Az Egyenesen át (Flatliners) című 1990-es film egy lenyűgöző és elgondolkodtató utazásra invitál minket az élet és halál határmezsgyéjére. Joel Schumacher rendezése nem csupán egy izgalmas thriller, hanem egy mély filozófiai elmélkedés is az emberi létezés nagy kérdéseiről. A film párhuzamba állítható a testen kívüli élményekkel és a tudatos álmodással, miközben izgalmas kérdéseket vet fel a tudat természetéről és a halál utáni létezésről.

 

Az Egyenesen át (Flatliners) című 1990-es film egy lenyűgöző és elgondolkodtató utazásra invitál minket az élet és halál határmezsgyéjére. Joel Schumacher rendezése nem csupán egy izgalmas thriller, hanem egy mély filozófiai elmélkedés is az emberi létezés nagy kérdéseiről. A film párhuzamba állítható a testen kívüli élményekkel és a tudatos álmodással, miközben izgalmas kérdéseket vet fel a tudat természetéről és a halál utáni létezésről.

 

A TÖRTÉNET MÉLYEBB RÉTEGEI

A TÖRTÉNET MÉLYEBB RÉTEGEI

A film öt ambiciózus orvostanhallgató történetét meséli el, akik egy veszélyes kísérletre vállalkoznak: szándékosan előidézik saját klinikai halálukat, hogy megtapasztalják, mi van a túloldalon. Ez a merész vállalkozás nem csupán a halál utáni élet titkait kutatja, hanem mély személyes utazássá is válik mindegyikük számára.

 

Nelson (Kiefer Sutherland) vezeti a csapatot ebben a kockázatos kísérletben. Motivációja nem pusztán tudományos kíváncsiság, hanem egy mélyebb, szinte megszállott vágy, hogy betekintsen a halál utáni létezésbe. Nelson megszállottsága a magas kockázat miatt sokak számára túlzó lehet.

 

Ugyanakkor ez a kíváncsiság és útkeresés párhuzamba állítható sok spirituális gyakorlattal, például a meditációval, de akár a tudatos álmodással is. Michael Raduga például szintén a halálközeli élmények természetét kutatta az általa fázisnak (tudatos álom/testen kívüli élmény) nevezett tudatállapotban. Nelsonban és a hasonló érdeklődésű személyiségekben közös a tudásvágy, viszont az úgynevezett fázison keresztüli tapasztalatszerzés nem jár az élet elvesztésének kockázatával.

 

A film öt ambiciózus orvostanhallgató történetét meséli el, akik egy veszélyes kísérletre vállalkoznak: szándékosan előidézik saját klinikai halálukat, hogy megtapasztalják, mi van a túloldalon. Ez a merész vállalkozás nem csupán a halál utáni élet titkait kutatja, hanem mély személyes utazássá is válik mindegyikük számára.

 

Nelson (Kiefer Sutherland) vezeti a csapatot ebben a kockázatos kísérletben. Motivációja nem pusztán tudományos kíváncsiság, hanem egy mélyebb, szinte megszállott vágy, hogy betekintsen a halál utáni létezésbe. Nelson megszállottsága a magas kockázat miatt sokak számára túlzó lehet.

 

Ugyanakkor ez a kíváncsiság és útkeresés párhuzamba állítható sok spirituális gyakorlattal, például a meditációval, de akár a tudatos álmodással is. Michael Raduga például szintén a halálközeli élmények természetét kutatta az általa fázisnak (tudatos álom/testen kívüli élmény) nevezett tudatállapotban. Nelsonban és a hasonló érdeklődésű személyiségekben közös a tudásvágy, viszont az úgynevezett fázison keresztüli tapasztalatszerzés nem jár az élet elvesztésének kockázatával.

 

TESTEN KÍVÜLI ÉLMÉNYEK ÉS TUDATOS ÁLMODÁS

TESTEN KÍVÜLI ÉLMÉNYEK ÉS TUDATOS ÁLMODÁS

Az Egyenesen át által bemutatott „halálközeli” élmények sok szempontból hasonlítanak a testen kívüli élményekhez (OBE, OOBE) és a tudatos álmodáshoz. Mindkét jelenség lehetővé teszi az egyén számára, hogy a normál tudatállapottól eltérő perspektívából tapasztalja meg a valóságot.

 

Ugyanakkor a testen kívüli élmények során az emberek gyakran úgy érzik, hogy elhagyják fizikai testüket és egy külső nézőpontból figyelik az eseményeket. A filmben viszont érdekes módon a halálközeli élmények másképpen jelennek meg. A szereplők különböző víziókat, emlékeket és hallucinációkat tapasztalnak a halál során.

 

Nelson például egy gyermekkori incidenssel szembesül, ahol közvetetten felelős volt egy fiú haláláért, Joe erotikus élményeket él át. David egy lányt lát, akit gyerekkorában bántalmazott, Rachel pedig apja öngyilkosságával kapcsolatos emlékekkel szembesül.

 

Ezek az élmények inkább belső, pszichológiai utazások, nem pedig klasszikus testen kívüli élmények. A film inkább a szereplők múltbeli tetteivel és azok következményeivel foglalkozik, mintsem a hagyományos értelemben vett testen kívüli tapasztalatokkal.

 

A tudatos álmodás egy olyan állapot, ahol az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, és képessé válik irányítani az álom eseményeit. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a film szereplői képesek valamelyest navigálni és befolyásolni halál utáni élményeiket. Mindkét esetben a tudat egy alternatív valóságban működik, ami lehetőséget ad az önfelfedezésre és a személyes fejlődésre.

 

Az Egyenesen át által bemutatott „halálközeli” élmények sok szempontból hasonlítanak a testen kívüli élményekhez (OBE, OOBE) és a tudatos álmodáshoz. Mindkét jelenség lehetővé teszi az egyén számára, hogy a normál tudatállapottól eltérő perspektívából tapasztalja meg a valóságot.

 

Ugyanakkor a testen kívüli élmények során az emberek gyakran úgy érzik, hogy elhagyják fizikai testüket és egy külső nézőpontból figyelik az eseményeket. A filmben viszont érdekes módon a halálközeli élmények másképpen jelennek meg. A szereplők különböző víziókat, emlékeket és hallucinációkat tapasztalnak a halál során.

 

Nelson például egy gyermekkori incidenssel szembesül, ahol közvetetten felelős volt egy fiú haláláért, Joe erotikus élményeket él át. David egy lányt lát, akit gyerekkorában bántalmazott, Rachel pedig apja öngyilkosságával kapcsolatos emlékekkel szembesül.

 

Ezek az élmények inkább belső, pszichológiai utazások, nem pedig klasszikus testen kívüli élmények. A film inkább a szereplők múltbeli tetteivel és azok következményeivel foglalkozik, mintsem a hagyományos értelemben vett testen kívüli tapasztalatokkal.

 

A tudatos álmodás egy olyan állapot, ahol az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, és képessé válik irányítani az álom eseményeit. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a film szereplői képesek valamelyest navigálni és befolyásolni halál utáni élményeiket. Mindkét esetben a tudat egy alternatív valóságban működik, ami lehetőséget ad az önfelfedezésre és a személyes fejlődésre.

 

A FILM PSZICHOLÓGIAI MÉLYSÉGEI

A FILM PSZICHOLÓGIAI MÉLYSÉGEI

Az Egyenesen át nem csupán a halál utáni életet kutatja, hanem mély pszichológiai kérdéseket is feszeget. Minden szereplő szembesül saját múltjának árnyoldalaival, elfojtott bűntudatával és félelmeivel. Ez a szembesülés párhuzamba állítható a jungi pszichológia árnyék-koncepciójával, ahol az egyén kénytelen szembenézni személyiségének elnyomott, sötét oldalaival.

 

Például Nelson traumája meghatározza karakterét és motiválja a kísérletben való részvételre. A többi szereplő hasonló módon konfrontálódik saját múltjával, ami egy katartikus önismereti utazássá alakítja a filmet.

 

Az Egyenesen át nem csupán a halál utáni életet kutatja, hanem mély pszichológiai kérdéseket is feszeget. Minden szereplő szembesül saját múltjának árnyoldalaival, elfojtott bűntudatával és félelmeivel. Ez a szembesülés párhuzamba állítható a jungi pszichológia árnyék-koncepciójával, ahol az egyén kénytelen szembenézni személyiségének elnyomott, sötét oldalaival.

 

Például Nelson traumája meghatározza karakterét és motiválja a kísérletben való részvételre. A többi szereplő hasonló módon konfrontálódik saját múltjával, ami egy katartikus önismereti utazássá alakítja a filmet.

 

A FILM VIZUÁLIS VILÁGA ÉS ATMOSZFÉRÁJA

A FILM VIZUÁLIS VILÁGA ÉS ATMOSZFÉRÁJA

Joel Schumacher rendezése nem csak tartalmilag, de vizuálisan is lenyűgöző. A film neo-gótikus atmoszférája, amely nagyrészt a Chicagói Egyetem századfordulós épületeiben került felvételre, tökéletesen illeszkedik a történet misztikus hangulatához. A sötét árnyékok, a vízköpők és a színes üvegablakok mind hozzájárulnak ahhoz az érzéshez, hogy a szereplők valóban élet és halál határán egyensúlyoznak.

 

Ez a vizuális megközelítés nem csak esztétikai szempontból érdekes, hanem mélyebb szimbolikus jelentőséggel is bír. A gótikus elemek a halál és a túlvilág hagyományos ábrázolásait idézik, míg a modern orvosi berendezések kontrasztot képeznek ezzel, jelezve a tudomány és a spiritualitás közötti feszültséget, ami a film központi témája.

 

Joel Schumacher rendezése nem csak tartalmilag, de vizuálisan is lenyűgöző. A film neo-gótikus atmoszférája, amely nagyrészt a Chicagói Egyetem századfordulós épületeiben került felvételre, tökéletesen illeszkedik a történet misztikus hangulatához. A sötét árnyékok, a vízköpők és a színes üvegablakok mind hozzájárulnak ahhoz az érzéshez, hogy a szereplők valóban élet és halál határán egyensúlyoznak.

 

Ez a vizuális megközelítés nem csak esztétikai szempontból érdekes, hanem mélyebb szimbolikus jelentőséggel is bír. A gótikus elemek a halál és a túlvilág hagyományos ábrázolásait idézik, míg a modern orvosi berendezések kontrasztot képeznek ezzel, jelezve a tudomány és a spiritualitás közötti feszültséget, ami a film központi témája.

 

TUDOMÁNYOS HÁTTÉR ÉS SPEKULÁCIÓ

TUDOMÁNYOS HÁTTÉR ÉS SPEKULÁCIÓ

Bár az Egyenesen át alapvetően fikció, érdekes módon reflektál valós tudományos kutatásokra és filozófiai kérdésekre. A halálközeli élmények (NDE) kutatása valóban létező tudományterület, számos beszámoló létezik olyan emberektől, akik a klinikai halál állapotából tértek vissza.

 

Ezek a beszámolók gyakran tartalmaznak olyan elemeket, mint a fényalagút, a békesség érzése, vagy a test elhagyásának élménye. Az Egyenesen át tehát nem csak fantáziál, hanem valós tudományos kérdéseket is felvet a tudat természetéről és a halál utáni létezés lehetőségéről.

 

Bár az Egyenesen át alapvetően fikció, érdekes módon reflektál valós tudományos kutatásokra és filozófiai kérdésekre. A halálközeli élmények (NDE) kutatása valóban létező tudományterület, számos beszámoló létezik olyan emberektől, akik a klinikai halál állapotából tértek vissza.

 

Ezek a beszámolók gyakran tartalmaznak olyan elemeket, mint a fényalagút, a békesség érzése, vagy a test elhagyásának élménye. Az Egyenesen át tehát nem csak fantáziál, hanem valós tudományos kérdéseket is felvet a tudat természetéről és a halál utáni létezés lehetőségéről.

 

A FILM HATÁSA ÉS ÖRÖKSÉGE

A FILM HATÁSA ÉS ÖRÖKSÉGE

Az Egyenesen át megjelenése óta kultikus státuszt ért el, és jelentős hatást gyakorolt a popkultúrára. A film sikeresen ötvözi a thriller, a horror és a filozófiai dráma elemeit, ami egyedivé és emlékezetessé teszi.

 

A film által felvetett kérdések ma is aktuálisak. A halál, az önismeret és a tudat természetének kérdései továbbra is foglalkoztatják mind a tudományos közösséget, mind a szélesebb közönséget. Az Egyenesen át érdeme, hogy ezeket a mély filozófiai kérdéseket egy izgalmas és vizuálisan lenyűgöző történetbe ágyazva tárja elénk.

 

Az Egyenesen át megjelenése óta kultikus státuszt ért el, és jelentős hatást gyakorolt a popkultúrára. A film sikeresen ötvözi a thriller, a horror és a filozófiai dráma elemeit, ami egyedivé és emlékezetessé teszi.

 

A film által felvetett kérdések ma is aktuálisak. A halál, az önismeret és a tudat természetének kérdései továbbra is foglalkoztatják mind a tudományos közösséget, mind a szélesebb közönséget. Az Egyenesen át érdeme, hogy ezeket a mély filozófiai kérdéseket egy izgalmas és vizuálisan lenyűgöző történetbe ágyazva tárja elénk.

 

ÖSSZEGZÉS

ÖSSZEGZÉS

Az Egyenesen át több mint egy egyszerű thriller. Inkább egy mély, filozofikus utazás az emberi psziché sötét zugaiba és a halál utáni lét misztériumába. A film párhuzamba állítható a testen kívüli élményekkel és a tudatos álmodással. Izgalmas kérdéseket vet fel a tudat természetéről és az önismeret fontosságáról.

 

A történet arra emlékeztet minket, hogy a legnagyobb kihívások és félelmek gyakran nem kívülről, hanem belülről, saját tudatalattinkból erednek. A film arra ösztönöz, hogy szembenézzünk ezekkel a belső démonokkal, és így jussunk el egy mélyebb önismerethez és belső növekedéshez.

 

Az alkotás hiába több mint 30 éves, üzenete és kérdésfelvetései ma is aktuálisak. Az Egyenesen át egy időtlen klasszikus, amely továbbra is elgondolkodtatja és inspirálja a nézőket, arra ösztönözve őket, hogy mélyebben elgondolkodjanak az élet, a halál és a tudat nagy kérdéseiről.

 

Érdekel egy másik, hasonló film? Ha igen, akkor olvasd el ezt is: Dreamscape

 

Az Egyenesen át több mint egy egyszerű thriller. Inkább egy mély, filozofikus utazás az emberi psziché sötét zugaiba és a halál utáni lét misztériumába. A film párhuzamba állítható a testen kívüli élményekkel és a tudatos álmodással. Izgalmas kérdéseket vet fel a tudat természetéről és az önismeret fontosságáról.

 

A történet arra emlékeztet minket, hogy a legnagyobb kihívások és félelmek gyakran nem kívülről, hanem belülről, saját tudatalattinkból erednek. A film arra ösztönöz, hogy szembenézzünk ezekkel a belső démonokkal, és így jussunk el egy mélyebb önismerethez és belső növekedéshez.

 

Az alkotás hiába több mint 30 éves, üzenete és kérdésfelvetései ma is aktuálisak. Az Egyenesen át egy időtlen klasszikus, amely továbbra is elgondolkodtatja és inspirálja a nézőket, arra ösztönözve őket, hogy mélyebben elgondolkodjanak az élet, a halál és a tudat nagy kérdéseiről.

 

Érdekel egy másik, hasonló film? Ha igen, akkor olvasd el ezt is: Dreamscape

 

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

ZENE A TUDATOS ÁLMOKBAN

ZENE A TUDATOS ÁLMOKBAN

A tudatos álmodás egy lenyűgöző jelenség, amely során az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, és képes irányítani az álom tartalmát. Ez a különleges állapot számos lehetőséget rejt magában, a kreativitás fejlesztésétől kezdve a félelmek leküzdéséig. Egy friss...

KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYEK KUTATÁSA

KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYEK KUTATÁSA

Az alvás és az álmodás világa régóta foglalkoztatja az emberiséget. Bár általában az alvást a tudatosság hiányával társítjuk, léteznek olyan különleges állapotok, amikor a tudat valamilyen formában jelen van. Egy friss kutatás most mélyebben megvizsgálta ezeket a...

UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

A tudatos álmodás jelensége régóta foglalkoztatja az emberiséget. Tudatos álomról akkor beszélhetünk, amikor az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, miközben az álom még tart. Mindez különleges betekintést nyújt a tudat működésébe. De hogyan kapcsolódik ez más...

A TUDATOS ÁLMODÁS VESZÉLYEI

A TUDATOS ÁLMODÁS VESZÉLYEI

Érthető hogy sokan, mielőtt belekezdenek egy olyan ismeretlen terület tanulmányozásba és gyakorlásába, mint a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény), szeretnének utánajárni, hogy  hordoz-e bármiféle veszélyt és kockázatot.

 

Ezért ebben a cikkben átnézzük a legújabb kutatás eredményeit ezzel kapcsolatban, aztán olyan kérdéseket érintünk, amelyek a leggyakrabban fel szoktak bukkanni az emberekben. A szerző saját, és az általa tréningezett emberek élményeiből szerzett tapasztalatok fényében tisztázza a kérdéseket.

 

Röviden, tömören: Az APA PsycNet oldalán olvasható Tadas Stumbrys 2021-es cikke szerint (1), (amelynek címe: Dispelling the shadows of the lucid night: An exploration of potential adverse effects of lucid dreaming – A világos éjszaka árnyainak eloszlatása: A tudatos álmodás lehetséges káros hatásainak feltárása) nem igazán van káros hatása a tudatos álmodásnak.

 

Bár a jelenségehez általában építő jellegű hatásokat társítunk, mint például a pozitív, erőt adó élmények; a rémálmok és az álmatlanság mértékének enyhítése; a motoros készségek javítása; a kreativitás fokozása; és a személyes növekedés, fejlődés; mégis egyre inkább előtérbe kerül a kérdés, hogy gyakorolhat-e az alvásra és az egészségre valamilyen kockázatot. Ebből a kérdésből kiindulva jött létre a kutatás. A tanulmány a káros hatások három lehetséges területét – az alvásminőséget, a disszociációt (2) , és a mentális állapotot – igyekezett feltárni a résztvevők saját, önmagukon végzett megfigyelésén keresztül.

 

Érthető hogy sokan, mielőtt belekezdenek egy olyan ismeretlen terület tanulmányozásba és gyakorlásába, mint a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény), szeretnének utánajárni, hogy  hordoz-e bármiféle veszélyt és kockázatot.

 

Ezért ebben a cikkben átnézzük a legújabb kutatás eredményeit ezzel kapcsolatban, aztán olyan kérdéseket érintünk, amelyek a leggyakrabban fel szoktak bukkanni az emberekben. A szerző saját, és az általa tréningezett emberek élményeiből szerzett tapasztalatok fényében tisztázza a kérdéseket.

 

Röviden, tömören: Az APA PsycNet oldalán olvasható Tadas Stumbrys 2021-es cikke szerint (1), (amelynek címe: Dispelling the shadows of the lucid night: An exploration of potential adverse effects of lucid dreaming – A világos éjszaka árnyainak eloszlatása: A tudatos álmodás lehetséges káros hatásainak feltárása) nem igazán van káros hatása a tudatos álmodásnak.

 

Bár a jelenségehez általában építő jellegű hatásokat társítunk, mint például a pozitív, erőt adó élmények; a rémálmok és az álmatlanság mértékének enyhítése; a motoros készségek javítása; a kreativitás fokozása; és a személyes növekedés, fejlődés; mégis egyre inkább előtérbe kerül a kérdés, hogy gyakorolhat-e az alvásra és az egészségre valamilyen kockázatot. Ebből a kérdésből kiindulva jött létre a kutatás. A tanulmány a káros hatások három lehetséges területét – az alvásminőséget, a disszociációt (2) , és a mentális állapotot – igyekezett feltárni a résztvevők saját, önmagukon végzett megfigyelésén keresztül.

 

A kérdőívet 489 ember töltötte ki, akiknek 94%-a tudatos álmodó. Hogy a maradék 6%-ra, (akik bár nem tudatos álmodók, de kitöltötték a tesztet, és a válaszaik beleszámítottak az eredménybe) mi szükség volt, az jó kérdés, de legalább ilyen nagyszámú mintánál nem vitte félre túlságosan az eredményeket.

 

A kérdőívet 489 ember töltötte ki, akiknek 94%-a tudatos álmodó. Hogy a maradék 6%-ra, (akik bár nem tudatos álmodók, de kitöltötték a tesztet, és a válaszaik beleszámítottak az eredménybe) mi szükség volt, az jó kérdés, de legalább ilyen nagyszámú mintánál nem vitte félre túlságosan az eredményeket.

 

A KIÉRTÉKELÉS SZERINT A TUDATOS ÁLMOK GYAKORISÁGA NEM A ROSSZABB ALVÁSMINŐSÉGGEL VAGY A NAGYOBB DISSZOCIÁCIÓVAL, HANEM A JOBB MENTÁLIS JÓLÉTTEL FÜGGÖTT ÖSSZE.

A KIÉRTÉKELÉS SZERINT A TUDATOS ÁLMOK GYAKORISÁGA NEM A ROSSZABB ALVÁSMINŐSÉGGEL VAGY A NAGYOBB DISSZOCIÁCIÓVAL, HANEM A JOBB MENTÁLIS JÓLÉTTEL FÜGGÖTT ÖSSZE.

Sőt, a legtöbb tudatos álmot érzelmileg pozitív élményként tapasztalták, és a tudatos álmodók többsége semmilyen negatív következményt nem tulajdonított a tudatos álmoknak. Szóval – legalábbis a jelenlegi eredmények alapján -, úgy tűnik, hogy a tudatos álmodás megtapasztalása nem fejt ki nyilvánvaló káros hatásokat, bár a tudatos álmok kis része (körülbelül 10%) negatív tónusú volt. Az ok-okozati összefüggések megállapításához azonban jövőbeni longitudinális (3)  vizsgálatokra van szükség.

 

Sőt, a legtöbb tudatos álmot érzelmileg pozitív élményként tapasztalták, és a tudatos álmodók többsége semmilyen negatív következményt nem tulajdonított a tudatos álmoknak. Szóval – legalábbis a jelenlegi eredmények alapján -, úgy tűnik, hogy a tudatos álmodás megtapasztalása nem fejt ki nyilvánvaló káros hatásokat, bár a tudatos álmok kis része (körülbelül 10%) negatív tónusú volt. Az ok-okozati összefüggések megállapításához azonban jövőbeni longitudinális (3)  vizsgálatokra van szükség.

 

A FENTIEKBŐL LÁTSZIK, HOGY JELENLEGI TAPASZTALATAINK ÉS TUDÁSUNK SZERINT NEM BESZÉLHETÜNK ARRÓL, HOGY A FÁZIS TAPASZTALATOKNAK (TUDATOS ÁLMODÁS/TESTEN KÍVÜLI ÉLMÉNY) SÚLYOS, NEGATÍV KÖVETKEZMÉNYEI LEHETNEK, MÉGIS SZÁMOS EGYÉB AGGODALOM IS FEL SZOKOTT MERÜLNI AZ EMBEREKBEN, AMELYEK ÁLTALÁBAN A KÖVETKEZŐK.

A FENTIEKBŐL LÁTSZIK, HOGY JELENLEGI TAPASZTALATAINK ÉS TUDÁSUNK SZERINT NEM BESZÉLHETÜNK ARRÓL, HOGY A FÁZIS TAPASZTALATOKNAK (TUDATOS ÁLMODÁS/TESTEN KÍVÜLI ÉLMÉNY) SÚLYOS, NEGATÍV KÖVETKEZMÉNYEI LEHETNEK, MÉGIS SZÁMOS EGYÉB AGGODALOM IS FEL SZOKOTT MERÜLNI AZ EMBEREKBEN, AMELYEK ÁLTALÁBAN A KÖVETKEZŐK.

Sokak szerint például a fázis gyakorlása elidegeníthet az élettől, mivel a fázisban bármely tetszőleges élmény megtapasztalható, így az ember könnyedén olyan függővé válhat, aki folyton a fázisban akar lenni, a fizikai világ pedig egyre kevésbé érdekli. Azonban fontos tudni, hogy a fázisba lépéshez az agy meghatározott állapotára van szükség (REM szakasz, az alvás egy fázisa), így nem fordulhat elő, hogy az ember tetszőleges ideig tartózkodik benne, hiszen előbb-utóbb mindenképpen ébredés lesz a kimenetel.

 

Ha szeretne is valaki több időt eltölteni a fázisban, ez akkor sem lehetséges számára, hiszen az alvás és a REM szakasz ideje limitált. Maximum a belépési kísérletek sikerességi arányának növelésével lehet fokozni a fázisok számát és ezáltal a benne töltött időt, amihez a gyakorlatok helyes, kiegyensúlyozott  és pontos kivitelezése járul hozzá. Szóval a fázis nem egy korlátlanul rendelkezésünkre álló állapot, így elég nehéz függőség kialakulásáról beszélni.

 

Sokak szerint például a fázis gyakorlása elidegeníthet az élettől, mivel a fázisban bármely tetszőleges élmény megtapasztalható, így az ember könnyedén olyan függővé válhat, aki folyton a fázisban akar lenni, a fizikai világ pedig egyre kevésbé érdekli. Azonban fontos tudni, hogy a fázisba lépéshez az agy meghatározott állapotára van szükség (REM szakasz, az alvás egy fázisa), így nem fordulhat elő, hogy az ember tetszőleges ideig tartózkodik benne, hiszen előbb-utóbb mindenképpen ébredés lesz a kimenetel.

 

Ha szeretne is valaki több időt eltölteni a fázisban, ez akkor sem lehetséges számára, hiszen az alvás és a REM szakasz ideje limitált. Maximum a belépési kísérletek sikerességi arányának növelésével lehet fokozni a fázisok számát és ezáltal a benne töltött időt, amihez a gyakorlatok helyes, kiegyensúlyozott  és pontos kivitelezése járul hozzá. Szóval a fázis nem egy korlátlanul rendelkezésünkre álló állapot, így elég nehéz függőség kialakulásáról beszélni.

 

AZONBAN AZT MINDENKÉPPEN FONTOS MEGJEGYEZNI, HOGY TERMÉSZETESEN A GYAKORLÓBAN OLYKOR INTENZÍV VÁGY ÉBREDHET A FÁZISOZÁS IRÁNT, AMELY AKÁR TERHÉRE IS LEHET.

AZONBAN AZT MINDENKÉPPEN FONTOS MEGJEGYEZNI, HOGY TERMÉSZETESEN A GYAKORLÓBAN OLYKOR INTENZÍV VÁGY ÉBREDHET A FÁZISOZÁS IRÁNT, AMELY AKÁR TERHÉRE IS LEHET.

Amennyiben ezt a vágyat kordában tudja tartani, mintegy üzemanyagként felhasználva a gyakorlatok végzésének motorjához, ez még segítségére is válhat. Viszont amikor a vágy elér egy túlzottan magas fokot, az könnyedén zavart okozhat a koncentrációban és a gyakorlati megvalósításban, akár átmeneti alvászavarokat is okozva.

 

Végül ennek az lesz a következménye, hogy sokkal ritkábban és spontán módon történik meg a fázisba lépés, amely csalódottsághoz, vagy akár feszültséghez is vezethet. Az ideális állapot, amikor a gyakorló a fizikai világot és a fázis világát szét tudja választani magában, egyensúlyban tudja tartani, pontosan tudván azt, hogy mikor minek van itt az ideje, mikor mit kell megtennie, és mikor melyikre kell koncentrálnia.

 

Ezáltal a két világ nem egymás rovására, hanem mintegy egymást kiegészítve és erősítve van jelen az ember életében. Szóval nem valószínű, hogy valaki olyan mértékű függőségi viszonyba kerül a fázissal, mint például az alkoholisták az alkohollal, ugyanis a valóság idő előtt az orrára koppint.

 

Amennyiben ezt a vágyat kordában tudja tartani, mintegy üzemanyagként felhasználva a gyakorlatok végzésének motorjához, ez még segítségére is válhat. Viszont amikor a vágy elér egy túlzottan magas fokot, az könnyedén zavart okozhat a koncentrációban és a gyakorlati megvalósításban, akár átmeneti alvászavarokat is okozva.

 

Végül ennek az lesz a következménye, hogy sokkal ritkábban és spontán módon történik meg a fázisba lépés, amely csalódottsághoz, vagy akár feszültséghez is vezethet. Az ideális állapot, amikor a gyakorló a fizikai világot és a fázis világát szét tudja választani magában, egyensúlyban tudja tartani, pontosan tudván azt, hogy mikor minek van itt az ideje, mikor mit kell megtennie, és mikor melyikre kell koncentrálnia.

 

Ezáltal a két világ nem egymás rovására, hanem mintegy egymást kiegészítve és erősítve van jelen az ember életében. Szóval nem valószínű, hogy valaki olyan mértékű függőségi viszonyba kerül a fázissal, mint például az alkoholisták az alkohollal, ugyanis a valóság idő előtt az orrára koppint.

 

MÁSOK ATTÓL TARTANAK, HOGY A FÁZISOZÁS SORÁN IDEGEN LÉNYEK HATÁSA ALÁ KERÜLNEK, AMELYEKTŐL NEM TUDNAK MEGSZABADULNI.

MÁSOK ATTÓL TARTANAK, HOGY A FÁZISOZÁS SORÁN IDEGEN LÉNYEK HATÁSA ALÁ KERÜLNEK, AMELYEKTŐL NEM TUDNAK MEGSZABADULNI.

Ahogyan az előzőekben már emíltésre került, a fázis az alvás REM szakaszában történik, amelyen minden éjszaka többször is keresztülmegyünk, illetve a tudatos álmok, és a testen kívüli élmények egyébként is előfordulnak spontán módon.

 

Tehát, ha fiziológiai szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor kijelenthetjük, hogy mivel agyunk minden éjszaka többször is időzik a REM szakaszban (bár az esetek többségében nem vagyunk tudatosak), és mégsem leszünk megszállottak, ebből az következik, hogy ettől továbbra sem kell félnünk.

 

Amennyiben okkultista, ezoterikus nézőpontból állunk a kérdéshez, a következtetés akkor is hasonló. Ugyanis ha azt feltételezzük, hogy az asztráltest és az én minden éjszaka kiemelkedik a fizikai és az étertestből, és minden reggel visszatér oda, mégsem történik megszállás, akkor joggal feltételezhetjük, hogy ha ezt tudatosan igyekszünk végrehajtani, ez akkor sem fog megtörténni.

 

Ahogyan az előzőekben már emíltésre került, a fázis az alvás REM szakaszában történik, amelyen minden éjszaka többször is keresztülmegyünk, illetve a tudatos álmok, és a testen kívüli élmények egyébként is előfordulnak spontán módon.

 

Tehát, ha fiziológiai szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor kijelenthetjük, hogy mivel agyunk minden éjszaka többször is időzik a REM szakaszban (bár az esetek többségében nem vagyunk tudatosak), és mégsem leszünk megszállottak, ebből az következik, hogy ettől továbbra sem kell félnünk.

 

Amennyiben okkultista, ezoterikus nézőpontból állunk a kérdéshez, a következtetés akkor is hasonló. Ugyanis ha azt feltételezzük, hogy az asztráltest és az én minden éjszaka kiemelkedik a fizikai és az étertestből, és minden reggel visszatér oda, mégsem történik megszállás, akkor joggal feltételezhetjük, hogy ha ezt tudatosan igyekszünk végrehajtani, ez akkor sem fog megtörténni.

 

A FELTÉTELEZÉSEKNEK TALÁN AZ ALVÁSI PARALÍZIS JELENSÉGE ADTA MEG AZ ALAPJÁT, AMELY VALÓBAN LEHET SZÉLSŐSÉGESEN KELLEMETLEN ÁLLAPOT, VISZONT A KELLŐ INFORMÁCIÓVAL ÉS GYAKORLATTAL FELVÉRTEZVE EZEK AKÁR ÉLVEZETESSÉ IS TRANSZFORMÁLHATÓAK.

A FELTÉTELEZÉSEKNEK TALÁN AZ ALVÁSI PARALÍZIS JELENSÉGE ADTA MEG AZ ALAPJÁT, AMELY VALÓBAN LEHET SZÉLSŐSÉGESEN KELLEMETLEN ÁLLAPOT, VISZONT A KELLŐ INFORMÁCIÓVAL ÉS GYAKORLATTAL FELVÉRTEZVE EZEK AKÁR ÉLVEZETESSÉ IS TRANSZFORMÁLHATÓAK.

Fontos megjegyezni, hogy a szerző és a segítségével gyakorlók tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a kellemetlen élményekre hatással lehetünk, és azok végkimenetelét megváltoztathatjuk. Tulajdonképpen nem maga a fázis hordoz magában félelmet kiváltó okokat, hanem éppen fordítva.

 

A gyakorló elnyomott vagy tudatos félelmei jelenhetnek meg a fázisban, ezért aki fokozottan fél a jelenség hatásaitól, annak érdemes először fokozatosan, és a megfelelő tudással megalapozottan hozzáfogni a gyakorláshoz.

 

Fontos megjegyezni, hogy a szerző és a segítségével gyakorlók tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a kellemetlen élményekre hatással lehetünk, és azok végkimenetelét megváltoztathatjuk. Tulajdonképpen nem maga a fázis hordoz magában félelmet kiváltó okokat, hanem éppen fordítva.

 

A gyakorló elnyomott vagy tudatos félelmei jelenhetnek meg a fázisban, ezért aki fokozottan fél a jelenség hatásaitól, annak érdemes először fokozatosan, és a megfelelő tudással megalapozottan hozzáfogni a gyakorláshoz.

 

AMIKOR VALAKI ATTÓL TART, HOGY A FÁZISOZÁS SORÁN KÉPTELEN LESZ VISSZATÉRNI A TESTÉBE, EZ ESETBEN IS AZ ELŐZŐEKBEN FELSOROLT GONDOLATMENETRE HIVATKOZVA ÉRVELHETÜNK ELLENE.

AMIKOR VALAKI ATTÓL TART, HOGY A FÁZISOZÁS SORÁN KÉPTELEN LESZ VISSZATÉRNI A TESTÉBE, EZ ESETBEN IS AZ ELŐZŐEKBEN FELSOROLT GONDOLATMENETRE HIVATKOZVA ÉRVELHETÜNK ELLENE.

Ugyanis ha minden éjszaka alszunk, és minden reggel felébredünk, akkor aligha képzelhető el, hogy csupán azért, mert tudatosságot viszünk az alvás bizonyos szakaszaiba, ez ne lenne másképpen.

 

Illetve ha a félelem azon alapul, hogy asztrális projekció során elszakadunk a fizikai testtől és nem találunk vissza hozzá, akkor is mondhatjuk, hogy ez szionitén egy logikátlan feltételezés, hiszen az okkultista tanok szerint egyébként is minden elalváskor elválunk a fizikai testünktől, és ennek ellenére minden reggel visszatérünk hozzá.

 

Ugyanis ha minden éjszaka alszunk, és minden reggel felébredünk, akkor aligha képzelhető el, hogy csupán azért, mert tudatosságot viszünk az alvás bizonyos szakaszaiba, ez ne lenne másképpen.

 

Illetve ha a félelem azon alapul, hogy asztrális projekció során elszakadunk a fizikai testtől és nem találunk vissza hozzá, akkor is mondhatjuk, hogy ez szionitén egy logikátlan feltételezés, hiszen az okkultista tanok szerint egyébként is minden elalváskor elválunk a fizikai testünktől, és ennek ellenére minden reggel visszatérünk hozzá.

 

A FENTIEKBŐL LÁTHATÓ, HOGY EGYELŐRE ÚGY TŰNIK, A FÁZISOZÁSNAK NINCSENEK KOMOLY KOCKÁZATAI.

A FENTIEKBŐL LÁTHATÓ, HOGY EGYELŐRE ÚGY TŰNIK, A FÁZISOZÁSNAK NINCSENEK KOMOLY KOCKÁZATAI.

A megkérdezettek csupán tíz százaléka számolt be negatív tónusú tudatos álmokról, 90% pedig pozitív, építő jellegű élményként emlékezett tapasztalataira; a túlzott vágyakozás természetes ellenszere pedig a dekoncentráció által elmaradt élmények kijózanító utóhatása. Mindenestre valóban érdemes a kutatóknak tovább vizsgálni a témát, mi pedig kíváncsian várjuk az eredményeket, miközben saját tapasztalatainkat gazdagítjuk.

 

A megkérdezettek csupán tíz százaléka számolt be negatív tónusú tudatos álmokról, 90% pedig pozitív, építő jellegű élményként emlékezett tapasztalataira; a túlzott vágyakozás természetes ellenszere pedig a dekoncentráció által elmaradt élmények kijózanító utóhatása. Mindenestre valóban érdemes a kutatóknak tovább vizsgálni a témát, mi pedig kíváncsian várjuk az eredményeket, miközben saját tapasztalatainkat gazdagítjuk.

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

ZENE A TUDATOS ÁLMOKBAN

ZENE A TUDATOS ÁLMOKBAN

A tudatos álmodás egy lenyűgöző jelenség, amely során az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, és képes irányítani az álom tartalmát. Ez a különleges állapot számos lehetőséget rejt magában, a kreativitás fejlesztésétől kezdve a félelmek leküzdéséig. Egy friss...

KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYEK KUTATÁSA

KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYEK KUTATÁSA

Az alvás és az álmodás világa régóta foglalkoztatja az emberiséget. Bár általában az alvást a tudatosság hiányával társítjuk, léteznek olyan különleges állapotok, amikor a tudat valamilyen formában jelen van. Egy friss kutatás most mélyebben megvizsgálta ezeket a...

UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

A tudatos álmodás jelensége régóta foglalkoztatja az emberiséget. Tudatos álomról akkor beszélhetünk, amikor az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, miközben az álom még tart. Mindez különleges betekintést nyújt a tudat működésébe. De hogyan kapcsolódik ez más...

A FÁZIS KUTATÁSA IV.

A FÁZIS KUTATÁSA IV.

Egyre több embert érdekelnek a fázis jelenségek (tudatos álom/testen kívüli élmény), és ennek köszönhetően a tudományos érdeklődés is egyre inkább növekszik a téma iránt. A kutatók eltérő stratégiákkal és módszerekkel igyekeznek különböző kérdéskörökre egzakt válaszokat találni, ám sokszor előfordul, hogy az eredmények fényében csak további kérdések merülnek fel.

 

A kutatások egyik módszere – amelyet Michael Raduga is alkalmaz egyik projektjében, a Project Elijah-ban – olyan önkéntesek gyűjtése, akik képesek a fázisba lépni, és ezután különböző feladatokat végrehajtani, amelyeket később kiértékelnek. Ebben a cikksorozatban a szerző saját élményeit osztja meg a Project Elijah-val kapcsolatban. A feladatok csupán vázlatosan kerülnek ismertetésre, a vizsgálatok céljai nélkül.

 

Nagyon fontos, hogy ezekből a tapasztalatokból semmilyen komoly következtetés nem vonható le, hiszen ezen kutatások célja éppen a tömeges eredményeken keresztül történő ismeretszerzés, hogy általuk nagyobb rálátásunk legyen a fázisra.

 

Egyre több embert érdekelnek a fázis jelenségek (tudatos álom/testen kívüli élmény), és ennek köszönhetően a tudományos érdeklődés is egyre inkább növekszik a téma iránt. A kutatók eltérő stratégiákkal és módszerekkel igyekeznek különböző kérdéskörökre egzakt válaszokat találni, ám sokszor előfordul, hogy az eredmények fényében csak további kérdések merülnek fel.

 

A kutatások egyik módszere – amelyet Michael Raduga is alkalmaz egyik projektjében, a Project Elijah-ban – olyan önkéntesek gyűjtése, akik képesek a fázisba lépni, és ezután különböző feladatokat végrehajtani, amelyeket később kiértékelnek. Ebben a cikksorozatban a szerző saját élményeit osztja meg a Project Elijah-val kapcsolatban. A feladatok csupán vázlatosan kerülnek ismertetésre, a vizsgálatok céljai nélkül.

 

Nagyon fontos, hogy ezekből a tapasztalatokból semmilyen komoly következtetés nem vonható le, hiszen ezen kutatások célja éppen a tömeges eredményeken keresztül történő ismeretszerzés, hogy általuk nagyobb rálátásunk legyen a fázisra.

 

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, KERESSEN VALAKIT AKIT ISMER, CSÍPJE MEG ÉS ÉBREDÉS UTÁN ELLENŐRIZZE A CSÍPÉS NYOMÁT A VALÓSÁGBAN.

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, KERESSEN VALAKIT AKIT ISMER, CSÍPJE MEG ÉS ÉBREDÉS UTÁN ELLENŐRIZZE A CSÍPÉS NYOMÁT A VALÓSÁGBAN.

XY-al egy ismeretlen településre jutottunk. Hegyvidéki volt, olyasmi, mint Sopron. Kerestük a település nevét, de nem láttuk sehol. Össze-vissza mászkáltunk, mindenféle épületekben, de senkivel sem találkoztunk. Egyszer csak rájöttem, hogy ez egy álom, és mondtam neki, hogy csipkedjen meg, de aztán eszembe jutott, hogy nekem kell megcsípnem őt.

 

Erősen és hosszan megcsíptem a bal vállát, kicsit fájhatott is neki, az arcán láttam a fájdalmat. Felébresztettem magam, de nem látszódott semmi a karján, ő már ébren feküdt mellettem az ágyban. Viszont pont a csípés helyén van az oltás nyoma, ami hasonlít egy csípésre.

 

XY-al egy ismeretlen településre jutottunk. Hegyvidéki volt, olyasmi, mint Sopron. Kerestük a település nevét, de nem láttuk sehol. Össze-vissza mászkáltunk, mindenféle épületekben, de senkivel sem találkoztunk. Egyszer csak rájöttem, hogy ez egy álom, és mondtam neki, hogy csipkedjen meg, de aztán eszembe jutott, hogy nekem kell megcsípnem őt.

 

Erősen és hosszan megcsíptem a bal vállát, kicsit fájhatott is neki, az arcán láttam a fájdalmat. Felébresztettem magam, de nem látszódott semmi a karján, ő már ébren feküdt mellettem az ágyban. Viszont pont a csípés helyén van az oltás nyoma, ami hasonlít egy csípésre.

 

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, VEGYEN BE EGY, A CSÚCSHATÁS FILMBŐL ISMERT NZT PIRULÁT, ÉS FIGYELJE MEG A TUDATÁRA GYAKOROLT HATÁSÁT.

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, VEGYEN BE EGY, A CSÚCSHATÁS FILMBŐL ISMERT NZT PIRULÁT, ÉS FIGYELJE MEG A TUDATÁRA GYAKOROLT HATÁSÁT.

Első kísérlet: Az asztalon kerestem, de nem találtam és gyorsan kiestem.

 

Második kísérlet: Ott volt az asztalon. Bevettem és először nem éreztem semmit, de aztán hamar kitisztult a tudatosságom. Nehéz elmagyarázni. Csak álltam egy helyben és vártam, hogy mi lesz. Jobban éreztem a testem és a fázist is. Mélyebb lett a fázis. Az asztalon a mobiltelefonom elkezdett magától nagyon élénk színekben játszani. Ki akartam menni az ablakon, de nem sikerült.

 

Harmadik kísérlet: Könnyedén beléptem újra, és megint be akartam venni a tablettát. Az előbb meglehetősen jó érzés volt, érezni akartam újra. Kerestem a zsebemben, de nem találtam. Végül úgy döntöttem semmi értelme a keresésnek, inkább a kezembe teremtettem meg a pirulát, a saját szemem láttára. Miután bevettem, megint hasonlóan jó érzés volt, csak erőteljesebb.

 

Erős lett a fázis és kiélesedett. Az utcán álltam és nem tudtam mit kezdjek ezzel a helyzettel. Harcolni akartam egy fickóval, aki először megijedt, de aztán az elmémmel maradásra bírtam. Végül nem harcoltunk, nem láttam értelmét. Aztán megjelent Michael R., és elkezdtünk versenyt futni. Mindig egy lépéssel előttem volt, és egyszer csak azt mondta, hogy ne a fázis környezetre koncentráljak, hanem saját magamra.

 

Ezt megértettem, amitől azonnal felgyorsultam és lehagytam könnyedén. Egy üres rétre értem, és találkozni akartam valakivel, akivel régóta szeretnék. Meg is jelent, de túl távol volt tőlem. Aztán homályosabb lett, mintha csak a fejemben lenne, és onnan vetülne ki a fázis térbe. Végül ezt is meguntam és repülni akartam. Ébredés után azonnal újra be akartam kerülni, hogy újra bevehessek egy tablettát, valamiért nagyon jó volt.

 

Első kísérlet: Az asztalon kerestem, de nem találtam és gyorsan kiestem.

 

Második kísérlet: Ott volt az asztalon. Bevettem és először nem éreztem semmit, de aztán hamar kitisztult a tudatosságom. Nehéz elmagyarázni. Csak álltam egy helyben és vártam, hogy mi lesz. Jobban éreztem a testem és a fázist is. Mélyebb lett a fázis. Az asztalon a mobiltelefonom elkezdett magától nagyon élénk színekben játszani. Ki akartam menni az ablakon, de nem sikerült.

 

Harmadik kísérlet: Könnyedén beléptem újra, és megint be akartam venni a tablettát. Az előbb meglehetősen jó érzés volt, érezni akartam újra. Kerestem a zsebemben, de nem találtam. Végül úgy döntöttem semmi értelme a keresésnek, inkább a kezembe teremtettem meg a pirulát, a saját szemem láttára. Miután bevettem, megint hasonlóan jó érzés volt, csak erőteljesebb.

 

Erős lett a fázis és kiélesedett. Az utcán álltam és nem tudtam mit kezdjek ezzel a helyzettel. Harcolni akartam egy fickóval, aki először megijedt, de aztán az elmémmel maradásra bírtam. Végül nem harcoltunk, nem láttam értelmét. Aztán megjelent Michael R., és elkezdtünk versenyt futni. Mindig egy lépéssel előttem volt, és egyszer csak azt mondta, hogy ne a fázis környezetre koncentráljak, hanem saját magamra.

 

Ezt megértettem, amitől azonnal felgyorsultam és lehagytam könnyedén. Egy üres rétre értem, és találkozni akartam valakivel, akivel régóta szeretnék. Meg is jelent, de túl távol volt tőlem. Aztán homályosabb lett, mintha csak a fejemben lenne, és onnan vetülne ki a fázis térbe. Végül ezt is meguntam és repülni akartam. Ébredés után azonnal újra be akartam kerülni, hogy újra bevehessek egy tablettát, valamiért nagyon jó volt.

 

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, ÉS TÉPJE VAGY VÁGJA LE AZ EGYIK UJJÁT, FIGYELJE MEG A FÁJDALMAT, VALAMINT HOGY ÉRZI-E A LEVÁGOTT UJJAT ÉS TUDJA-E IRÁNYÍTANI.

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, ÉS TÉPJE VAGY VÁGJA LE AZ EGYIK UJJÁT, FIGYELJE MEG A FÁJDALMAT, VALAMINT HOGY ÉRZI-E A LEVÁGOTT UJJAT ÉS TUDJA-E IRÁNYÍTANI.

A régi lakásban vagyok a nappaliban. Ott van Fifi (a kutyám) is, és leginkább azzal múlatom az időt, hogy simogatom. A. behoz egy tálcán egy adag sült húst, aminek B. nagyon megörül. Odamegy, hogy levegyen belőle egy darabot, de aztán észreveszi, hogy ez nem az ő szájíze szerint van elkészítve. Ezen nagyon megsértődik és hisztizni kezd, kimegy a szobából.

 

Én is nézem a húsokat az ágyon ülve és az előbb látott jelenetre gondolok, hogy mégis mi történhetett. Elkezdem számolni az ujjaim, és 7-et számolok. Mivel a múlt éjjel is megettem ugyanezt, de akkor nem lettem tudatos (amit utólag nagyon felróttam magamnak), most azonnal azzá válok, gyorsan felállok és bemegyek a szobámba. A. utánam akár jönni, de kicsukom.

 

Egyedül akarok lenni, mert tudom, hogy ez a feladat nekem elég megterhelő. Valójában már többször eszembe jutott a fázisban, de sohasem tudtam levágni az ujjam. Egyszerűen képtelen voltam megtenni. És ez most sincs másképp. A kezeimből kijövő energiával újra és újra tárgyakat reptetek, hogy ezzel váljak benne biztossá újra és újra, hogy ez a fázis.

 

Elsőre sikerül megtalálnom vagy 4 fajta kést, de egyszerűen nem bírom levágni az ujjam. Minden nagyon mély és reális, mélyítéssel nem is kell foglalkoznom, gondolom az intenzív undor, hogy le kell vágnom az ujjam, automatikusan mélyít.

 

Eszembe jut, hogy talán ha elkezdem a jobb kezemmel a bal kezem mutató ujját leszakítani,  az elviselhetőbb lesz, bár hosszadalmasabb. El is kezdem húzni, de ahelyett, hogy leszakadna, elkezd nyúlni, mint a tészta és fáj is. Arra gondolok, hogy ez így csak nem lesz jó, mert ha így folytatom, akkor soha az életben nem végzek a feladattal, mégiscsak egy késsel kellene levágni.

 

Újra a késekre nézek, de úgy tűnik, hogy az ízületek miatt ez sem menne túl gyorsan, és félek hogy egy hosszadalmas trancsírozásba torkollna az öncsonkításom, amihez szintén nincs semmi kedvem. Arra gondolok, talán egy recés élű késsel jobban menne és találok is egyet, mégsem tudom ezzel sem megtenni. Elkezdem megint húzni az ujjam, megint elkezd nyúlni és megint fáj.

 

Aztán újra a kés használatán kezdek gondolkodni és ez a kör még megismétlődik párszor, aztán szépen lassan felébredek, de annyira homályos a tudatom, hogy nem bírok egy ciklust sem végig csinálni az indirekt technikákkal, és felébredek teljesen. Az ujjamban ugyanaz a fájó, zsibbadó érzés van, mint a fázisban. Egy adott ponton fáj, a kézfejem felöli ujjperc közepe, a fázisban ez a rész vékonyodott el, amikor húztam.

 

Még most is érzékeny ha rá gondolok, pedig már vagy negyedóra eltelt. Ha mozgatom az ujjaim, egyértelműen érzem a fájdalmat, ami most már inkább zsibbadás, a többi ujjamhoz viszonyítva. Az érdekes, hogy ébredés után elkezdtem ugyanúgy húzni egy másik ujjamat mint a fázisban, de a valóságban egyáltalán nem úgy fáj. A fázisban egy adott ponton fájt, ahol elvékonyodott, a valóságban viszont az egész ujjam.

 

A fázisban nem is éreztem a másik kezem szorítását az ujjamon, most ez is feltűnt, a fázisban eszembe sem jutott. Számomra egyértelmű, hogy az érzést az agyam hozta létre, egyszerűen ezt a típusú fájdalmat így tartotta reálisnak. Ezzel kapcsolatba nem hiszem, hogy volt konkrét tapasztalata, amiből ki tudott volna indulni. (Sohasem húztam/húzta senki semmilyen testrészemet, azért, hogy leszakítsa.) Az érdekes, hogy ez a modellezett fájdalom megmaradt ébredés után, és még most is érzem kicsit. Persze, a fázisból felébredve a fizikai és mentális érzések is velem maradnak, de a fázisból kiindulva nem emlékszem ilyen intenzívre korábbról.

 

A régi lakásban vagyok a nappaliban. Ott van Fifi (a kutyám) is, és leginkább azzal múlatom az időt, hogy simogatom. A. behoz egy tálcán egy adag sült húst, aminek B. nagyon megörül. Odamegy, hogy levegyen belőle egy darabot, de aztán észreveszi, hogy ez nem az ő szájíze szerint van elkészítve. Ezen nagyon megsértődik és hisztizni kezd, kimegy a szobából.

 

Én is nézem a húsokat az ágyon ülve és az előbb látott jelenetre gondolok, hogy mégis mi történhetett. Elkezdem számolni az ujjaim, és 7-et számolok. Mivel a múlt éjjel is megettem ugyanezt, de akkor nem lettem tudatos (amit utólag nagyon felróttam magamnak), most azonnal azzá válok, gyorsan felállok és bemegyek a szobámba. A. utánam akár jönni, de kicsukom.

 

Egyedül akarok lenni, mert tudom, hogy ez a feladat nekem elég megterhelő. Valójában már többször eszembe jutott a fázisban, de sohasem tudtam levágni az ujjam. Egyszerűen képtelen voltam megtenni. És ez most sincs másképp. A kezeimből kijövő energiával újra és újra tárgyakat reptetek, hogy ezzel váljak benne biztossá újra és újra, hogy ez a fázis.

 

Elsőre sikerül megtalálnom vagy 4 fajta kést, de egyszerűen nem bírom levágni az ujjam. Minden nagyon mély és reális, mélyítéssel nem is kell foglalkoznom, gondolom az intenzív undor, hogy le kell vágnom az ujjam, automatikusan mélyít.

 

Eszembe jut, hogy talán ha elkezdem a jobb kezemmel a bal kezem mutató ujját leszakítani,  az elviselhetőbb lesz, bár hosszadalmasabb. El is kezdem húzni, de ahelyett, hogy leszakadna, elkezd nyúlni, mint a tészta és fáj is. Arra gondolok, hogy ez így csak nem lesz jó, mert ha így folytatom, akkor soha az életben nem végzek a feladattal, mégiscsak egy késsel kellene levágni.

 

Újra a késekre nézek, de úgy tűnik, hogy az ízületek miatt ez sem menne túl gyorsan, és félek hogy egy hosszadalmas trancsírozásba torkollna az öncsonkításom, amihez szintén nincs semmi kedvem. Arra gondolok, talán egy recés élű késsel jobban menne és találok is egyet, mégsem tudom ezzel sem megtenni. Elkezdem megint húzni az ujjam, megint elkezd nyúlni és megint fáj.

 

Aztán újra a kés használatán kezdek gondolkodni és ez a kör még megismétlődik párszor, aztán szépen lassan felébredek, de annyira homályos a tudatom, hogy nem bírok egy ciklust sem végig csinálni az indirekt technikákkal, és felébredek teljesen. Az ujjamban ugyanaz a fájó, zsibbadó érzés van, mint a fázisban. Egy adott ponton fáj, a kézfejem felöli ujjperc közepe, a fázisban ez a rész vékonyodott el, amikor húztam.

 

Még most is érzékeny ha rá gondolok, pedig már vagy negyedóra eltelt. Ha mozgatom az ujjaim, egyértelműen érzem a fájdalmat, ami most már inkább zsibbadás, a többi ujjamhoz viszonyítva. Az érdekes, hogy ébredés után elkezdtem ugyanúgy húzni egy másik ujjamat mint a fázisban, de a valóságban egyáltalán nem úgy fáj. A fázisban egy adott ponton fájt, ahol elvékonyodott, a valóságban viszont az egész ujjam.

 

A fázisban nem is éreztem a másik kezem szorítását az ujjamon, most ez is feltűnt, a fázisban eszembe sem jutott. Számomra egyértelmű, hogy az érzést az agyam hozta létre, egyszerűen ezt a típusú fájdalmat így tartotta reálisnak. Ezzel kapcsolatba nem hiszem, hogy volt konkrét tapasztalata, amiből ki tudott volna indulni. (Sohasem húztam/húzta senki semmilyen testrészemet, azért, hogy leszakítsa.) Az érdekes, hogy ez a modellezett fájdalom megmaradt ébredés után, és még most is érzem kicsit. Persze, a fázisból felébredve a fizikai és mentális érzések is velem maradnak, de a fázisból kiindulva nem emlékszem ilyen intenzívre korábbról.

 

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, ÉS TIZENÖT MÁSODPERCEN KERESZTÜL TAPOGASSA MEG INTENZÍVEN A SAJÁT TESTÉT, MIKÖZBEN MEGFIGYELI, HOGY MENNYIRE LETT REALISZTIKUSABB A FÁZIS TERE, ÉS A TESTÉRZÉKELÉSE.

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, ÉS TIZENÖT MÁSODPERCEN KERESZTÜL TAPOGASSA MEG INTENZÍVEN A SAJÁT TESTÉT, MIKÖZBEN MEGFIGYELI, HOGY MENNYIRE LETT REALISZTIKUSABB A FÁZIS TERE, ÉS A TESTÉRZÉKELÉSE.

A gyermekkori szobámban vagyok és elkezdem számolni az ujjaimat. Hatot számolok, és ettől rájövök, hogy egy álomban vagyok. Eszembe jut a feladat, és elkezdem tapogatni gyorsan a fejemet, aztán az egész testemet is. Ami feltűnik azonnal, hogy eddig nem éreztem a testemet, csak volt egyfajta testem, de a tapogatás után kezd el igazán a testem érzékelése beindulni, és egy intenzív hő is elkezd keletkezni a dörzsöléstől, de a fázis tér érzékelése nem lesz mélyebb.

 

Azt gondolom ideje valami mást is csinálni. Repülni akarok, elvetve egy másik cselekvési tervemet. Találkozni akartam pár másik emberrel, hogy megkérdezzen tőlük mit gondolnak rólam, de ezt most hirtelen teljesen lényegtelennek érzem. Megpróbálok felemelkedni a szobában, de nem sikerül. Kimegyek a bejárati ajtóhoz, hogy kintről rugaszkodjak el, a szabad ég alatt. Ahogyan kinyitom az ajtót, egy ismeretlen helyen találom magam, egy réten, hatalmas fákkal, gyönyörű az egész.

 

Egy óriási épület ajtajában vagyok, aminek a bejáratához egy magas lépcsősor visz. Ideális az elrugaszkodásra, és amint megteszem, ki is nézem magamnak a repülés irányát, és arra haladok. Érzem a levegőt magam körül, és arra gondolok, vajon miért ilyen népszerű a repülés a fázisban, és miért élvezem ennyire. Tudom, hogy bármit csinálhatnék, mégis ez az egyszerű folyamat annyira élvezetes számomra, hogy csak erre vágyom.

 

Közben megállok a levegőben és ismét elkezdem tapogatni magam, de az eredmény ugyanaz. Nem mélyül el a fázis. Egy idő után elsötétül minden. Ez igazán remek állapot a mélyítés tesztelésére, ezért újra elkezdem tapogatni a testem, arra vagyok kíváncsi, hogy ettől vajon újra megjelenik-e a tér, mert most még mindig egy sötét helyen vagyok, de nem járok sikerrel.

 

Nagyon szeretnék visszatérni egy teljes értékű fázisba, ezért váltok a szenzomotoros vizualizációra, aztán a kézdörzsölésre. A szenzomotoros vizualizációtól zöld foltok kezdenek el megjelenni, de nem fejlődnek tovább, ezért váltok a kézdörzsölésre, amitől megjelennek homályosan a kezeim, amikkel elkezdek újra tapogatni és kibontakozik egy helyiség.

 

Két kolléganőm van velem, egy ismeretlen teremben. Valamelyik oktatóról kezdenek el beszélni, és az egyikőjük kitessékel az ajtón, hogy ez most nem rám tartozik. Kicsit rosszul esik, de igazából nem érdekel a pletyka, megint repülni akarok. Ugyanannak az épületnek az ajtajához jutok ahonnan először próbálkoztam, és most kicsit nehezebben megy a repülés, de azért sikerül.

 

Látok a levegőben egy egyszarvút (szárnyak nélkül) repülni, és arra gondolok, hogy milyen menő lenne ráülni és vele együtt repülni, ezért próbálom utolérni, de nagyon hamar szem elől tévesztem. A fázis pedig megint elkezd elsötétülni. Igyekszem mindent alaposan fejben tartani, és a lényeg, hogy nekem nem mélyítette el a fázisomat a testen tapogatása, de a testemet sokkal intenzívebben érzékeltem tőle.

 

A gyermekkori szobámban vagyok és elkezdem számolni az ujjaimat. Hatot számolok, és ettől rájövök, hogy egy álomban vagyok. Eszembe jut a feladat, és elkezdem tapogatni gyorsan a fejemet, aztán az egész testemet is. Ami feltűnik azonnal, hogy eddig nem éreztem a testemet, csak volt egyfajta testem, de a tapogatás után kezd el igazán a testem érzékelése beindulni, és egy intenzív hő is elkezd keletkezni a dörzsöléstől, de a fázis tér érzékelése nem lesz mélyebb.

 

Azt gondolom ideje valami mást is csinálni. Repülni akarok, elvetve egy másik cselekvési tervemet. Találkozni akartam pár másik emberrel, hogy megkérdezzen tőlük mit gondolnak rólam, de ezt most hirtelen teljesen lényegtelennek érzem. Megpróbálok felemelkedni a szobában, de nem sikerül. Kimegyek a bejárati ajtóhoz, hogy kintről rugaszkodjak el, a szabad ég alatt. Ahogyan kinyitom az ajtót, egy ismeretlen helyen találom magam, egy réten, hatalmas fákkal, gyönyörű az egész.

 

Egy óriási épület ajtajában vagyok, aminek a bejáratához egy magas lépcsősor visz. Ideális az elrugaszkodásra, és amint megteszem, ki is nézem magamnak a repülés irányát, és arra haladok. Érzem a levegőt magam körül, és arra gondolok, vajon miért ilyen népszerű a repülés a fázisban, és miért élvezem ennyire. Tudom, hogy bármit csinálhatnék, mégis ez az egyszerű folyamat annyira élvezetes számomra, hogy csak erre vágyom.

 

Közben megállok a levegőben és ismét elkezdem tapogatni magam, de az eredmény ugyanaz. Nem mélyül el a fázis. Egy idő után elsötétül minden. Ez igazán remek állapot a mélyítés tesztelésére, ezért újra elkezdem tapogatni a testem, arra vagyok kíváncsi, hogy ettől vajon újra megjelenik-e a tér, mert most még mindig egy sötét helyen vagyok, de nem járok sikerrel.

 

Nagyon szeretnék visszatérni egy teljes értékű fázisba, ezért váltok a szenzomotoros vizualizációra, aztán a kézdörzsölésre. A szenzomotoros vizualizációtól zöld foltok kezdenek el megjelenni, de nem fejlődnek tovább, ezért váltok a kézdörzsölésre, amitől megjelennek homályosan a kezeim, amikkel elkezdek újra tapogatni és kibontakozik egy helyiség.

 

Két kolléganőm van velem, egy ismeretlen teremben. Valamelyik oktatóról kezdenek el beszélni, és az egyikőjük kitessékel az ajtón, hogy ez most nem rám tartozik. Kicsit rosszul esik, de igazából nem érdekel a pletyka, megint repülni akarok. Ugyanannak az épületnek az ajtajához jutok ahonnan először próbálkoztam, és most kicsit nehezebben megy a repülés, de azért sikerül.

 

Látok a levegőben egy egyszarvút (szárnyak nélkül) repülni, és arra gondolok, hogy milyen menő lenne ráülni és vele együtt repülni, ezért próbálom utolérni, de nagyon hamar szem elől tévesztem. A fázis pedig megint elkezd elsötétülni. Igyekszem mindent alaposan fejben tartani, és a lényeg, hogy nekem nem mélyítette el a fázisomat a testen tapogatása, de a testemet sokkal intenzívebben érzékeltem tőle.

 

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, EGYEN VALAMIT ÉS ÉREZZE, HOGY JÓLLAKOTT. A FÁZISBÓL KILÉPVE ELLENŐRIZZE, HOGY MEGMARADT-E VELE A JÓLLAKOTTSÁG ÉRZÉSE.

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, EGYEN VALAMIT ÉS ÉREZZE, HOGY JÓLLAKOTT. A FÁZISBÓL KILÉPVE ELLENŐRIZZE, HOGY MEGMARADT-E VELE A JÓLLAKOTTSÁG ÉRZÉSE.

Egyszer csak kikelek az ágyból, a régi lakásban vagyok. Elindulok az utcán, de még sötét van, és fura érzés vesz erőt rajtam. Az emberek körülöttem túl harsányak az utcán, nem akarok a közelükben lenni. Furcsállom, hogy az öltönyöm van rajtam, hiszen nem abban aludtam el, és nem is emlékszem, hogy miután felkeltem, felöltöztem volna. A szemmaszk a szememen van, és fura, hogy az egyik szememre mégis látok, átlátok rajta.

 

Ekkor jövök rá, hogy ez a fázis. Tapogatom a szemem, és rájövök, hogy tényleg ott a maszk, de átlátok rajta, csak a bal szememmel nem. Elhatározom, hogy azzal is látni akarok, ezért megteremtem a látásom, de kicsit tartok tőle, hogy felébredek közben. Szerencsére ez nem történik meg, sikerül teljesen bent maradnom. Fel akarok repülni, de nem járok sikerrel.

 

Eszembe jut, hogy ennem kell valamit, ezért gyorsan a konyhába teleportálom magam. Kinyitom a hűtőt, de nincs benne semmi olyasmi, amit szívesen megennék, viszont az előbb láttam az asztalon egy pizzát. Gondolom az is jó lesz, és szeretem is, úgyhogy odamegyek megenni. Előtte még megtapogatom a konyhabútort, hogy fenntartsak.

 

Mire odaérek a pizzához, addigra az már nem is pizza, hanem virslik egy kupacban, amikre sajt van olvasztva. Elkezdem enni, és közben bejön a konyhába A. Azt mondja, hogy nincs rendben az étkezésem és rendbe kellene rakni, amivel egyet is értek, a fázisban is, meg a valóságban is. De félre tolom A.-t, mert az ételre akarok koncentrálni.

 

Nem érzek semmi különöset, lenyelem a falatokat és érzem a gyomromat, azt érzem üres és éhes vagyok továbbra is. Próbálok még jobban koncentrálni, de ezen kívül nem érzek mást, aztán szép lassan felébresztem magam, de a valóságban is inkább csak üresnek és éhesek érzem a gyomrom, a virslit nem érzem benne.

 

Egyszer csak kikelek az ágyból, a régi lakásban vagyok. Elindulok az utcán, de még sötét van, és fura érzés vesz erőt rajtam. Az emberek körülöttem túl harsányak az utcán, nem akarok a közelükben lenni. Furcsállom, hogy az öltönyöm van rajtam, hiszen nem abban aludtam el, és nem is emlékszem, hogy miután felkeltem, felöltöztem volna. A szemmaszk a szememen van, és fura, hogy az egyik szememre mégis látok, átlátok rajta.

 

Ekkor jövök rá, hogy ez a fázis. Tapogatom a szemem, és rájövök, hogy tényleg ott a maszk, de átlátok rajta, csak a bal szememmel nem. Elhatározom, hogy azzal is látni akarok, ezért megteremtem a látásom, de kicsit tartok tőle, hogy felébredek közben. Szerencsére ez nem történik meg, sikerül teljesen bent maradnom. Fel akarok repülni, de nem járok sikerrel.

 

Eszembe jut, hogy ennem kell valamit, ezért gyorsan a konyhába teleportálom magam. Kinyitom a hűtőt, de nincs benne semmi olyasmi, amit szívesen megennék, viszont az előbb láttam az asztalon egy pizzát. Gondolom az is jó lesz, és szeretem is, úgyhogy odamegyek megenni. Előtte még megtapogatom a konyhabútort, hogy fenntartsak.

 

Mire odaérek a pizzához, addigra az már nem is pizza, hanem virslik egy kupacban, amikre sajt van olvasztva. Elkezdem enni, és közben bejön a konyhába A. Azt mondja, hogy nincs rendben az étkezésem és rendbe kellene rakni, amivel egyet is értek, a fázisban is, meg a valóságban is. De félre tolom A.-t, mert az ételre akarok koncentrálni.

 

Nem érzek semmi különöset, lenyelem a falatokat és érzem a gyomromat, azt érzem üres és éhes vagyok továbbra is. Próbálok még jobban koncentrálni, de ezen kívül nem érzek mást, aztán szép lassan felébresztem magam, de a valóságban is inkább csak üresnek és éhesek érzem a gyomrom, a virslit nem érzem benne.

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

ZENE A TUDATOS ÁLMOKBAN

ZENE A TUDATOS ÁLMOKBAN

A tudatos álmodás egy lenyűgöző jelenség, amely során az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, és képes irányítani az álom tartalmát. Ez a különleges állapot számos lehetőséget rejt magában, a kreativitás fejlesztésétől kezdve a félelmek leküzdéséig. Egy friss...

KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYEK KUTATÁSA

KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYEK KUTATÁSA

Az alvás és az álmodás világa régóta foglalkoztatja az emberiséget. Bár általában az alvást a tudatosság hiányával társítjuk, léteznek olyan különleges állapotok, amikor a tudat valamilyen formában jelen van. Egy friss kutatás most mélyebben megvizsgálta ezeket a...

UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

UTAZÁS A RENDKÍVÜLI ÉLMÉNYEK BIRODALMÁBA

A tudatos álmodás jelensége régóta foglalkoztatja az emberiséget. Tudatos álomról akkor beszélhetünk, amikor az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik, miközben az álom még tart. Mindez különleges betekintést nyújt a tudat működésébe. De hogyan kapcsolódik ez más...