Szerző: Eszenyi Zsolt | 2020.09.17. | film
Ha nyitott szemmel járunk, magunk is meggyőződhetünk róla, hogy a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) sokkal inkább beívódott a kultúránkba, mint azt elsőre gondolnánk. Egyre több filmben, regényben, kutatásban bukkan fel mint központi téma, és ez még csak a jéghegy csúcsa, pláne ha figyelmen kívül hagyjuk a különböző finom utalásokat és a mindennapi életünkre gyakorolt közvetett hatásokat. Az előző sorokat igazolja, hogy még olyan karakterek is átélik a tudatos álmodás élményét, mint például Batman. És valóban, a Batman: The Animated Series 26. része teljes egészében egy olyan álomról szól, amelyben Bruce Wayne idilli világban találja magát, ahol szüleit nem gyilkolták meg, hamarosan feleségül veszi Selina-t, és nem ő Batman, hanem valaki más. A rengeteg álomjelző hatására ráébred a tényre, hogy egy álomban van, és azt is megtudja, kinek köszönhetően került ebbe a számára kellemetlen szituációba. Nem érdekel Batman, vagy alig tudsz róla valamit? Nem baj, ettől függetlenül valószínűleg ez a bejegyzés (is), érdekes lesz számodra.
A jelenleg 20-30 éves generáció számára bizonyára nem ismeretlen a rendkívül igényesen animált és történeteiben is jól összerakott Batman animációs sorozat, amely 1992 – 1995 között futott, és amit még Emmy díjra is jelöltek. Mindebből két dolog figyelemfelkeltő, ami a tudatos álmodás iránt érdeklődők számára is érdekes lehet. Egyrészt az, hogy az egyik legnépszerűbb szuperhős, – akit valószínűleg mindenki ismer -, egy jól összerakott, és azóta bizonyos körökben kultikussá vált sorozatában egy teljes rész a tudatos álmodással foglalkozik, nagyon jól felépítve. Másrészt pedig az, hogy a készítők, legalábbis Joe R. Lansdale ezek szerint biztosan tisztában van a tudatos álmodás fogalmával, és bátran használja, mint központi szálat. Száz szónak is egy a vége: a fázis nem kerüli el a filmkészítők figyelmét, és ennek köszönhetően egyre elterjedtebb lesz a köztudatban, legalábbis fogalmi szinten biztosan.
“Az életem egy álom. A legjobb, amit csak kívánhatok.”
Szóval az Álomvilág (Perchance to Dream) című epizódban Batman különös dolgokat tapasztal. Először is, egy szokatlan álom után téves ébredéssel indul a napja, és ez fel sem tűnik neki. Ez számunkra azért valamelyest megnyugtató, hiszen ha még Bruce Wayne sem ismeri fel azonnal a hamis ébredést, akkor talán magunkkal is lehetünk egy kicsit elnézőbbek. Persze azért nem árt résen lenni.
Bruce álmában ezután elkezdenek sokasodni az álomjelzők. Az egyik ilyen árulkodó jel, hogy Alfréd nem tudja ki az a Robin, Batman pedig nem emlékszik rá, hogyan került haza előző éjjel. A barlang is eltűnik, amelyben a sötét lovag bűnüldöző eszközeit rejtegeti a kíváncsi szemek elől, illetve találkozik gyermekkorában meggyilkolt szüleivel, akikkel ebben az álomban nem történt meg a bűntény.
“Nem, ez lehetetlen.”
Lassan körvonalazódnak ennek a Batman számára ismeretlen világnak a törvényei. Bruce szülei nyugdíjba mentek, ő pedig ezután a Wayne vállalat feje lett, jövő héten pedig összeházasodni készül Selina Kyle-al, azaz a Macskanővel. Az összes eddigi álomjelző közül talán ez sokkolja le leginkább a denevérembert. Úgy dönt, felkeresi a család orvosát, aki azzal magyarázza élményeit, hogy Bruce túl könnyen kapott meg mindent az életében, ezért szeretne Batman-nel azonosulni, aki sokat küzd, és nagy tetteket hajt végre. Ez az elmélet meggyőzi, és ettől teljesen megnyugszik.
“Úgy érzem, mintha valaki más lennék.”
Viszont újra összezavarodik, amikor olvasni szeretne egy könyvet, azonban az összefolyó sorok és a kusza betűk miatt képtelen rá. Felkeresi Batman-t az álomban, hogy megtudja mi folyik itt. Harcolni kezdenek, és a küzdelem során Bruce kimondja, hogy tudja, hogy egy álomban van. Kiderül az is, hogy egyik ellensége juttatta ide, szándékosan egy olyan álomvilágot teremtett számára, ami idilli. Ettől remélte, hogy amíg Batman az álomvilágában él, addig is legalább békén hagyja.
Az Álomvilág néhány pontatlanságától eltekintve egy érdekes filmélményben lehet része a nézőnek, akit foglalkoztat a tudatos álmodás, és Batman világa sem áll tőle távol. Nagyon jól fel vannak sorakoztatva a történetben az álomjelzők, olyannyira, hogy hasonlókkal, vagy akár teljesen azonosakkal is találkozhat a gyakorló élményei során. (Elhunyt hozzátartozók megjelenése, olvashatatlan vagy nehezen olvasható írás, ismerősök más szerepben való feltűnése.) Ugyanakkor Batman konklúziója a tudatos álmodással szemben, illetve a felhasználási mód hiányos bemutatása már nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Mindenesetre a nagyjából 20 percet megéri rászánni, még akkor is, ha az ember nem nézi meg a sorozat többi részét.
Szerző: Eszenyi Zsolt | 2019.08.10. | képregény
Sok író fantáziáját megmozgatta a párhuzamos univerzumok elmélete (Doctor Strange, Maniac, Álomcsapda), aminek segítségével komplexebb, izgalmasabb és mélyebben szántó történetekkel igyekeznek a közönséget szórakoztatni, és elgondolkodtatni. Ilyen a Végtelen Világok Krízise képregény is. A képregényeknek kultúrájuk van, és nagy hatást gyakoroltak több nemzedékre, ezért ha témába vágnak, érdemes velük foglalkozni. Elvégre ki ne ismerné Supremant, vagy Batmant? A jól megírt és kitalált történeteknek ráadásul mindig van valamilyen szimbolikája. (Például Batman megtestesíti számunkra, a minden egészséges lelkületű emberben szunnyadó vágyat, hogy felszámoljunk a bűnözéssel, a korrupcióval és a sötét hatalmakkal.) Ebben a rövid összefoglalóban a Végtelen Világok Krízise mögött megbújó üzenetre vetünk egy pillantást.
“Az univerzum valaha sok részre szakadt… Mindegyik rész más lett, különálló… De gyengébb is, mint a sok rész együtt.”
A multiverzum elképzelése nemcsak a cselekmények bonyolultabbá tételére biztosít lehetőséget, hanem a bonyolultabb cselekmények leegyszerűsítésére is. Ezt pedig Mary Wolfman író ki is használta 1985-ben, a DC Végtelen Világok Krízise 12 részes képregény sorozatában. Az ezt megelőző években a DC világának szereplői annyi változáson és variáción mentek keresztül, hogy az átlag-, és főként a frissen becsatlakozó olvasók számára követhetetlenné váltak a történetek, és azok karakterei. Ezt a problémakört igyekezett megoldani egy elegáns sztorival Mary, ehhez pedig számtalan univerzumot teremtett.
“Megannyi rész között kell felosztania energiáját. Mindegyiknek van ereje, de egyenként mind erőtlen.”
A lényeg, hogy a sok eltérő tulajdonsággal és háttérsztorival rendelkező hősök és ellenségeik más-más világban léteznek. Az egyik univerzumban például Superman őszül, az általunk ismertben nem. Ezeket az univerzumokat a pusztulás veszélye fenyegeti, ugyanis az antianyag sorra kebelezi be, és tünteti el őket. A multiverzumot Monitor felügyeli, az antianyag terjeszkedését és pusztítását pedig Anti-Monitor irányítja. A Föld számtalan verziója közül több is megsemmisül, de az általunk leginkább ismert szuperhősök világa, a Föld I még létezik. Monitor utasítására Hírvivő összegyűjti a szupererővel rendelkező hősöket, hogy a még megmaradt világokat együttes erejükkel megmentsék. Időközben Hírvivő elpusztítja Montiort, Anti-Monitor befolyása alatt.
A halála előtti utolsó pillanatban a még megmaradt 5 Földet sikerül biztonságba helyeznie, amelyek így érintetlenül maradnak. Hírvivő később itt toborozza össze csapatát, mellyel támadást indít Anti-Monitor ellen, az antianyag univerzumba. A küzdelemben életét veszti Supergirl, az ellenlábasokat pedig Brainac egyesíti, akik szeretnék átvenni az irányítást a megmaradt Földek felett, melyek közben elkezdenek eggyé válni, térben és időben egyaránt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Föld érintett részein egyszerre létezik a múlt, a jelen és a jövő, illetve más Földek is. Monitor visszatérése után ezeket a maradék világokat is igyekszik elpusztítani.
Töltsd le, és olvasd el a NEGYVEN TÉNY A TUDATOS ÁLMODÁSRÓL ingyenes e-bookot itt!
A harcban Flash életét veszti, Anti-Monitor pedig visszautazik az időben, hogy megakadályozza a különböző univerzumok létrejöttét. A hősök utána erednek, hogy megállítsák terve végigvitelében. Végül az öt Föld eggyé válik, az előző Földek hősei és gonoszai pedig ezen az egyesült Földön élnek tovább. Ez az Új Föld. Anti-Monitor ezt az eggyé vált, új világot is igyekszik elpusztítani, para-démonok segítségével. Az ütközet után az Új Föld megmenekül, azonban néhány szuperhős, akik emlékeznek előző otthonaikra, nem kívánnak az újonnan létrejött Földön maradni, ezért eltávoznak Luthor Junior által kreált másik univerzumba. Az Új Földön maradó minden szuperhős története újrakezdődik. A történet lezárásában, az Új Földön egyedül Hírvivő emlékszik az összes korábbi univerzumra. Egy elmegyógyintézetben találja magát, mivel senki sem hisz neki, és az univerzumok elvesztése miatt érzett fájdalomba beleőrül.
A képregény nem könnyű olvasmány, a rengeteg szereplő és a helyszínek közötti folyamatos ugrálás fokozott figyelmet igényel az olvasótól, de még így is nehéz teljesen képben lenni.
A történet vezérvonala, hogy léteznek természetes úton létrejött párhuzamos univerzumok, amelyek kisebb-nagyobb mértékben térnek el a Föld I-től. Ezek elpusztulhatnak, és csak a szuperképességekkel rendelkező, különleges élőlények képesek ezt a folyamatot megakadályozni. A végtelen világoknak van egy felügyelője, Monitor, illetve felbukkan Anti-Monitor is, akinek legfőbb vágya, hogy ezeket a világokat az antianyag segítségével elpusztítsa.
“… minden változik körülöttünk. Az életünkre ismeretlen erők hatnak.”
De ha a történet mögé nézünk, és elkezdünk szabadon gondolkodni róla, milyen tanulságot szűrhetünk le belőle magunkra vonatkoztatva?
A mi világunkban a párhuzamos univerzumokban létezés leggyakorlatiasabb eszköze jelenlegi tudásunk szerint a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény). Legalábbis a fázist sok gyakorló úgy éli át, hogy párhuzamos világokban jár, néhányan pedig erről teljesen meg vannak győződve. Bárhogyan legyen is, azt mindenképpen el kell fogadnunk, hogy a fázisban szerzett tapasztalatoknak köszönhetően a gyakorlók jogosan érzik, hogy amit átélnek, teljesen valóságos, és minőség tekintetében nem különbözik a mindannyiunk által ismert hétköznapi, fizikai valóságtól. Ennek megtapasztalásához azonban nincs szükségünk semmilyen eszközre, semmilyen szuperképességre. Viszont a Végtelen Világok Krízisével ellentétben, ezek a világok számunkra nem léteznek, hiszen ha nincs róluk tudomásunk, és nem éljük át őket, akkor lényegében jelenlétük számunkra nem valóságos. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy magával az átéléssel hozzuk őket létre. Más szóval, a párhuzamos világok megtapasztalásának lehetősége mindenkinek adott, viszont ha nem teszünk ezért semmit, akkor ezek számunkra létre sem jönnek. A Végtelen Világok Krízisével ellentétben, minket nem az a veszély fenyeget, hogy elpusztulnak ezek a világok, hanem az, hogy meg sem teremtjük őket.
“Menj és válj hasznára a társadalomnak.”
De ha mégis keresnünk kellene egy fő “gonoszt”, aki azon munkálkodik, hogy ezeket a még létre sem jött világokat megsemmisítse, akkor talán nem is kellene olyan messzire mennünk. Ugyanis napjainkban, számos önkéntes kutatónak köszönhetően, már tényleg elegendő információ áll rendelkezésünkre, hogy képesek legyünk ezeket a lehetőségeket kihasználni. Akkor mégis, ki állhatna utunkba? Félreértés ne essék, nem az a cél, hogy az ember mire a bejegyzés végére ér, földbe döngölve érezze magát, és sírva törje darabokra az összes tükröt a lakásban, mert nem képes többé beléjük nézni. Éppen ellenkezőleg: amint rájövünk, hogy ebben az olvasatban a Végtelen Világok Krízise sokkal inkább játszódik bennünk, mint a képregények oldalain, képesnek kell lennünk kihasználni ezt a különleges lehetőséget. Tényleg ne legyenek illúzióink: mi magunk vagyunk Monitor, aki ezeket a végtelen belső (megtapasztalva rajtunk kívülálló) világokat felügyeli. De bennünk van Anti-Monitor is, aki azon dolgozik, hogy ezen univerzumok létjogosultságát megszüntesse. És mi vagyunk azok a szupererővel rendelkező lények is, akik ezt megakadályozhatják. A kérdés csak az, hogy ezt valóban megtesszük-e, vagy ez a hatalmas lehetőség kihasználatlan marad. Megelégszünk-e az általunk ismert egyetlen világgal, miközben képesek vagyunk korlátlan tapasztalatokat szerezni? Át akarjuk-e érezni, hogy valóban létező világokban járunk éjjelente, nappal pedig éljük szokásos életünket?
Forrás: Végtelen Világok Krízise képregény
Fabulous Industriues YouTube csatorna
