PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

Az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság régóta vitatott téma mind a keleti, mind a nyugati filozófiában és tudományban. Míg a hagyományos nyugati felfogás szerint az álom nélküli alvás a tudatosság teljes hiányával jellemezhető, egyes indiai filozófiai iskolák azt állítják, hogy valamiféle minimális tudatosság ilyenkor is jelen lehet. Evan Thompson filozófus új megközelítést javasol ebben a vitában, amely ötvözi a keleti és nyugati perspektívákat, és új utakat nyit az álom nélküli alvás tudományos vizsgálata előtt.

 

Az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság régóta vitatott téma mind a keleti, mind a nyugati filozófiában és tudományban. Míg a hagyományos nyugati felfogás szerint az álom nélküli alvás a tudatosság teljes hiányával jellemezhető, egyes indiai filozófiai iskolák azt állítják, hogy valamiféle minimális tudatosság ilyenkor is jelen lehet. Evan Thompson filozófus új megközelítést javasol ebben a vitában, amely ötvözi a keleti és nyugati perspektívákat, és új utakat nyit az álom nélküli alvás tudományos vizsgálata előtt.

 

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK KLASSZIKUS INDIAI VITÁJA

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK KLASSZIKUS INDIAI VITÁJA

​Thompson rekonstruálja az álom nélküli alvás tudatosságáról szóló klasszikus indiai vitát az Advaita Vedānta és Nyāya iskolák között. A vita központi kérdése: Honnan tudjuk felébredés után, hogy békésen aludtunk?

 

Az Advaita Vedānta iskola szerint az álom nélküli alvásról szóló beszámolók emlékeken alapulnak – közvetlenül emlékezünk egy olyan állapotra, amelyben fenomenális tudatosságunk volt, de nem tapasztaltunk semmilyen konkrét gondolatot vagy képet. Szerintük az álom nélküli alvás során egy tartalommentes, tiszta tudatosság van jelen, amelyre elvileg lehet emlékezni és pontosan felidézhető ébredéskor.

 

Ezzel szemben a Nyāya iskola azt állítja, hogy az álom nélküli alvásról szóló beszámolók következtetésen alapulnak. Szerintük ha az álom nélküli alvás egyfajta nem-tudás állapota, akkor ez a nem-tudás nem lehet ismert sem alvás közben, sem visszamenőleg. Legfeljebb arra következtethetünk ébredéskor, hogy békésen aludtunk, ha kipihentnek érezzük magunkat és nem emlékszünk semmire.

 

​Thompson rekonstruálja az álom nélküli alvás tudatosságáról szóló klasszikus indiai vitát az Advaita Vedānta és Nyāya iskolák között. A vita központi kérdése: Honnan tudjuk felébredés után, hogy békésen aludtunk?

 

Az Advaita Vedānta iskola szerint az álom nélküli alvásról szóló beszámolók emlékeken alapulnak – közvetlenül emlékezünk egy olyan állapotra, amelyben fenomenális tudatosságunk volt, de nem tapasztaltunk semmilyen konkrét gondolatot vagy képet. Szerintük az álom nélküli alvás során egy tartalommentes, tiszta tudatosság van jelen, amelyre elvileg lehet emlékezni és pontosan felidézhető ébredéskor.

 

Ezzel szemben a Nyāya iskola azt állítja, hogy az álom nélküli alvásról szóló beszámolók következtetésen alapulnak. Szerintük ha az álom nélküli alvás egyfajta nem-tudás állapota, akkor ez a nem-tudás nem lehet ismert sem alvás közben, sem visszamenőleg. Legfeljebb arra következtethetünk ébredéskor, hogy békésen aludtunk, ha kipihentnek érezzük magunkat és nem emlékszünk semmire.

 

A VITA HÁTTERÉBEN AZ ÁLL, HOGY A KÉT ISKOLA ELTÉRŐEN ÉRTELMEZI A TUDATOSSÁG ÉS AZ ÉN VISZONYÁT

A VITA HÁTTERÉBEN AZ ÁLL, HOGY A KÉT ISKOLA ELTÉRŐEN ÉRTELMEZI A TUDATOSSÁG ÉS AZ ÉN VISZONYÁT

A Nyāya szerint a tudatosság az én járulékos tulajdonsága, vagyis az én akkor is létezhet, amikor a tudatosság megszűnik. Úgy vélik, hogy a megismerés mindig valamilyen tárgyra irányul, ami elkülönül magától a megismerési állapottól. Ez összeegyeztethető azzal, hogy álmok során tárgyakra irányuló gondolatok és képek jelenjenek meg, de kizárja a tárgy nélküli kognitív állapotok lehetőségét.

 

Az Advaita Vedānta szerint viszont az én maga a tiszta, reflexív (önmagát megvilágító) tudatosság. Ezért nem engedhetik meg, hogy a tudatosság teljesen eltűnjön alvás során, mert ez az én eltűnését is jelentené. Ugyanakkor nem gondolják, hogy a tudatosságnak szükségszerűen tárgyra kell irányulnia. A tudatosság és az én lényegi reflexivitását és önmegvilágító jellegét elkülönítik a tárgyra irányuló gondolkodástól, sőt ez utóbbi feltételének tekintik.

 

A Nyāya szerint a tudatosság az én járulékos tulajdonsága, vagyis az én akkor is létezhet, amikor a tudatosság megszűnik. Úgy vélik, hogy a megismerés mindig valamilyen tárgyra irányul, ami elkülönül magától a megismerési állapottól. Ez összeegyeztethető azzal, hogy álmok során tárgyakra irányuló gondolatok és képek jelenjenek meg, de kizárja a tárgy nélküli kognitív állapotok lehetőségét.

 

Az Advaita Vedānta szerint viszont az én maga a tiszta, reflexív (önmagát megvilágító) tudatosság. Ezért nem engedhetik meg, hogy a tudatosság teljesen eltűnjön alvás során, mert ez az én eltűnését is jelentené. Ugyanakkor nem gondolják, hogy a tudatosságnak szükségszerűen tárgyra kell irányulnia. A tudatosság és az én lényegi reflexivitását és önmegvilágító jellegét elkülönítik a tárgyra irányuló gondolkodástól, sőt ez utóbbi feltételének tekintik.

 

A NÉZETELTÉRÉSEK ELLENÉRE A KÉT ISKOLA SZÁMOS PONTON EGYETÉRT

A NÉZETELTÉRÉSEK ELLENÉRE A KÉT ISKOLA SZÁMOS PONTON EGYETÉRT

      • ​Mindkét iskola elfogadja, hogy tárgyra irányuló tudatosság (pl. álmok formájában) előfordulhat alvás során, de nem tart ki végig.

 

      • Egyetértenek abban is, hogy az álom nélküli alvás olyan állapot, amelyben a tárgyra irányultság megszűnik.

 

      • Végül abban is egyetértenek, hogy az én fennmarad az álom nélküli alvás során, még a tárgyra irányultság hiányában is.

 

A vita tehát főként arról szól, hogy pontosan mit jelent az én fennmaradása az álom nélküli alvás során, illetve hogyan értelmezzük a tudatosság, az én és az emlékezeti beszámolók viszonyát.

 

      • ​Mindkét iskola elfogadja, hogy tárgyra irányuló tudatosság (pl. álmok formájában) előfordulhat alvás során, de nem tart ki végig.

 

      • Egyetértenek abban is, hogy az álom nélküli alvás olyan állapot, amelyben a tárgyra irányultság megszűnik.

 

      • Végül abban is egyetértenek, hogy az én fennmarad az álom nélküli alvás során, még a tárgyra irányultság hiányában is.

 

A vita tehát főként arról szól, hogy pontosan mit jelent az én fennmaradása az álom nélküli alvás során, illetve hogyan értelmezzük a tudatosság, az én és az emlékezeti beszámolók viszonyát.

 

THOMPSON KRITIKÁJA ÉS JAVASLATA

THOMPSON KRITIKÁJA ÉS JAVASLATA

Thompson rekonstruálja és bírálja a Nyāya érvelését, amely szerint az álom nélküli alvásról való tudásunk következtetésen alapul. Rámutat, hogy ez az érvelés vagy körkörös, vagy végtelen regresszushoz vezet. Ahhoz ugyanis, hogy arra következtessek, hogy egy különleges állapotban voltam, amelyben semmit sem tudtam, először indokolnom kell, hogy miért gondolom, hogy különleges állapotban voltam. Ha az indokom az, hogy semmit sem tudtam ebben az állapotban, akkor előfeltételezem azt, amit bizonyítani kellene, és az érvelés körkörössé válik.

 

Thompson szerint az Advaita Vedānta megközelítése kínál kiutat ebből a problémából. Eszerint amikor felébredünk egy álom nélküli alvásból, úgy tűnik, hogy közvetlenül tudunk arról beszámolni, hogy épp egy ilyen alvásból ébredtünk fel, anélkül hogy ezt ki kellene következtetnünk. Thompson fő célja annak megállapítása, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság logikailag lehetséges. Ehhez elegendő, ha elvben lehetségesek az ilyen alvásról szóló hiteles emlékek és beszámolók.

 

Ugyanakkor Thompson álláspontja óvatosabb az Advaita Vedānta nézeténél:

 

      • Nem állítja, hogy a tudatosság folyamatosan fennmarad az alvás során, hanem megengedi, hogy lehetnek tudattalan periódusok is.

 

      • Elismeri, hogy az álom nélküli alvásról szóló emlékeink tévesek is lehetnek.

 

Thompson fő érve, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság puszta lehetősége is megkérdőjelezi az uralkodó nyugati felfogást, és rávilágít egy finomabb alvásállapot-taxonómia szükségességére. Ez a finomabb taxonómia lenne az álom nélküli alvás tudatosságának kísérleti vizsgálatának feltétele.

 

Thompson rekonstruálja és bírálja a Nyāya érvelését, amely szerint az álom nélküli alvásról való tudásunk következtetésen alapul. Rámutat, hogy ez az érvelés vagy körkörös, vagy végtelen regresszushoz vezet. Ahhoz ugyanis, hogy arra következtessek, hogy egy különleges állapotban voltam, amelyben semmit sem tudtam, először indokolnom kell, hogy miért gondolom, hogy különleges állapotban voltam. Ha az indokom az, hogy semmit sem tudtam ebben az állapotban, akkor előfeltételezem azt, amit bizonyítani kellene, és az érvelés körkörössé válik.

 

Thompson szerint az Advaita Vedānta megközelítése kínál kiutat ebből a problémából. Eszerint amikor felébredünk egy álom nélküli alvásból, úgy tűnik, hogy közvetlenül tudunk arról beszámolni, hogy épp egy ilyen alvásból ébredtünk fel, anélkül hogy ezt ki kellene következtetnünk. Thompson fő célja annak megállapítása, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság logikailag lehetséges. Ehhez elegendő, ha elvben lehetségesek az ilyen alvásról szóló hiteles emlékek és beszámolók.

 

Ugyanakkor Thompson álláspontja óvatosabb az Advaita Vedānta nézeténél:

 

      • Nem állítja, hogy a tudatosság folyamatosan fennmarad az alvás során, hanem megengedi, hogy lehetnek tudattalan periódusok is.

 

      • Elismeri, hogy az álom nélküli alvásról szóló emlékeink tévesek is lehetnek.

 

Thompson fő érve, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság puszta lehetősége is megkérdőjelezi az uralkodó nyugati felfogást, és rávilágít egy finomabb alvásállapot-taxonómia szükségességére. Ez a finomabb taxonómia lenne az álom nélküli alvás tudatosságának kísérleti vizsgálatának feltétele.

 

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK VIZSGÁLATI LEHETŐSÉGEI

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK VIZSGÁLATI LEHETŐSÉGEI

Thompson több javaslatot is tesz az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

 

1. A résztvevőket nem a tudatosság tárgyairól vagy tartalmáról kellene kérdezni (pl. „Mire gondolt ébredés előtt?”), hanem inkább az alvás fenomenális jellegére kellene irányítani figyelmüket (pl. „Milyen érzések vagy minőségi állapotok voltak jelen ébredés előtt?”).

 

2. A meditációs gyakorlat segítheti a hozzáférést az álom nélküli alvás állapotához, és pontosabb beszámolókat eredményezhet. Tapasztalt meditálók arról számolnak be, hogy „tanúi” voltak az álom nélküli alvásnak, vagy „tudatossá váltak” benne.

 

3. Az EEG-mintázatok változása lassú hullámú alvás során tapasztalt meditálóknál empirikus bizonyítékot szolgáltathat az álom nélküli alvás tudatosságára.

 

Thompson hangsúlyozza, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálatához új kísérleti protokollokra van szükség, amelyek ötvözik a fegyelmezett beszámolókat és az idegtudományi módszereket.

Thompson több javaslatot is tesz az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

 

1. A résztvevőket nem a tudatosság tárgyairól vagy tartalmáról kellene kérdezni (pl. „Mire gondolt ébredés előtt?”), hanem inkább az alvás fenomenális jellegére kellene irányítani figyelmüket (pl. „Milyen érzések vagy minőségi állapotok voltak jelen ébredés előtt?”).

 

2. A meditációs gyakorlat segítheti a hozzáférést az álom nélküli alvás állapotához, és pontosabb beszámolókat eredményezhet. Tapasztalt meditálók arról számolnak be, hogy „tanúi” voltak az álom nélküli alvásnak, vagy „tudatossá váltak” benne.

 

3. Az EEG-mintázatok változása lassú hullámú alvás során tapasztalt meditálóknál empirikus bizonyítékot szolgáltathat az álom nélküli alvás tudatosságára.

 

Thompson hangsúlyozza, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálatához új kísérleti protokollokra van szükség, amelyek ötvözik a fegyelmezett beszámolókat és az idegtudományi módszereket.

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGA MINT TISZTA IDŐBELI TAPASZTALAT

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGA MINT TISZTA IDŐBELI TAPASZTALAT

Jennifer Windt filozófus Thompson megközelítését továbbgondolva azt javasolja, hogy az álom nélküli alvás tudatosságát tiszta időbeli tapasztalatként írjuk le. Ez olyan fenomenális állapotokat jelent, amelyeknek időbeli szerkezetükön kívül nincs más intencionális tartalmuk – csak a szubjektív időtapasztalat jellemzi őket.

 

A tiszta időbeli tapasztalat nem strukturálódik észlelési tárgyak, események vagy érzelmek köré – ez egyszerűen az „éppen most”-ban levés tapasztalata. Windt szerint ez a megközelítés azért vonzó, mert nemcsak az álom nélküli alvás tudatosságának sajátosságait ragadja meg, hanem azt is megmutatja, hogyan illeszthető be ez a tapasztalat a különböző alvás közben tapasztalt élmények (beleértve az álmokat) tágabb elméleti keretébe.

 

A kulcsgondolat az, hogy miközben még a legegyszerűbb álmokat is a fenomenális éntudat, vagyis az én-tapasztalat jellemzi, az álom nélküli alvás tudatosságában még ez a minimális éntudat is elvész. Az álmok elemzése segíthet azonosítani a minimális fenomenális éntudat feltételeit, az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata pedig betekintést nyújthat egy még egyszerűbb (talán minimális) fenomenális tapasztalati formába.

Jennifer Windt filozófus Thompson megközelítését továbbgondolva azt javasolja, hogy az álom nélküli alvás tudatosságát tiszta időbeli tapasztalatként írjuk le. Ez olyan fenomenális állapotokat jelent, amelyeknek időbeli szerkezetükön kívül nincs más intencionális tartalmuk – csak a szubjektív időtapasztalat jellemzi őket.

 

A tiszta időbeli tapasztalat nem strukturálódik észlelési tárgyak, események vagy érzelmek köré – ez egyszerűen az „éppen most”-ban levés tapasztalata. Windt szerint ez a megközelítés azért vonzó, mert nemcsak az álom nélküli alvás tudatosságának sajátosságait ragadja meg, hanem azt is megmutatja, hogyan illeszthető be ez a tapasztalat a különböző alvás közben tapasztalt élmények (beleértve az álmokat) tágabb elméleti keretébe.

 

A kulcsgondolat az, hogy miközben még a legegyszerűbb álmokat is a fenomenális éntudat, vagyis az én-tapasztalat jellemzi, az álom nélküli alvás tudatosságában még ez a minimális éntudat is elvész. Az álmok elemzése segíthet azonosítani a minimális fenomenális éntudat feltételeit, az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata pedig betekintést nyújthat egy még egyszerűbb (talán minimális) fenomenális tapasztalati formába.

ÍGÉRETES KUTATÁSI IRÁNYOK

ÍGÉRETES KUTATÁSI IRÁNYOK

Windt három olyan jelenséget határoz meg, amelyek különösen alkalmasak lehetnek az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

 

1. Minimális vizuális tartalmú vagy képek nélküli tudatos álmok: Ezek olyan álomszerű tapasztalatok, amelyekben a vizuális képalkotás és a narratív komplexitás minimális vagy teljesen hiányzik, de valamiféle tudatosság még jelen van.

 

2. Fehér álmok: Olyan alvási epizódok, amelyekből felébredve az alany biztos benne, hogy álmodott, de semmilyen konkrét tartalomra nem emlékszik.

 

3. Az alvásállapot téves észlelése: Ez legdrámaiabban a szubjektív álmatlanságban figyelhető meg, amikor valaki úgy érzi, hogy egész éjjel ébren volt, miközben az objektív mérések szerint aludt.

 

Ezek a példák kiszélesítik a vizsgálandó jelenségek körét. Arra utalnak, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának elméleti és kísérleti vizsgálatai túlmutatnak a Thompson által tárgyalt tapasztalt meditálók esetén.

 

Windt három olyan jelenséget határoz meg, amelyek különösen alkalmasak lehetnek az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

 

1. Minimális vizuális tartalmú vagy képek nélküli tudatos álmok: Ezek olyan álomszerű tapasztalatok, amelyekben a vizuális képalkotás és a narratív komplexitás minimális vagy teljesen hiányzik, de valamiféle tudatosság még jelen van.

 

2. Fehér álmok: Olyan alvási epizódok, amelyekből felébredve az alany biztos benne, hogy álmodott, de semmilyen konkrét tartalomra nem emlékszik.

 

3. Az alvásállapot téves észlelése: Ez legdrámaiabban a szubjektív álmatlanságban figyelhető meg, amikor valaki úgy érzi, hogy egész éjjel ébren volt, miközben az objektív mérések szerint aludt.

 

Ezek a példák kiszélesítik a vizsgálandó jelenségek körét. Arra utalnak, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának elméleti és kísérleti vizsgálatai túlmutatnak a Thompson által tárgyalt tapasztalt meditálók esetén.

 

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KITEKINTÉS

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KITEKINTÉS

Az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata izgalmas új területet nyit meg a tudatkutatásban. Ez a megközelítés ötvözi a keleti és nyugati filozófiai hagyományokat, miközben a modern idegtudományi módszereket is felhasználja. A kutatás potenciális eredményei messze túlmutatnak az alvás jobb megértésén:

 

      • Új perspektívát nyújthatnak a tudat természetéről és az én-tapasztalat minimális feltételeiről.

 

      • Segíthetnek jobban megérteni a különböző tudatállapotok közötti átmeneteket.

 

      • Hozzájárulhatnak a meditáció és más megváltozott tudatállapotok mélyebb megértéséhez.

 

      • Új megközelítéseket kínálhatnak az alvászavarok, különösen az álmatlanság kezelésében.

 

Ugyanakkor számos kihívással is szembe kell nézni:

 

      • Módszertani nehézségek: Hogyan lehet megbízhatóan vizsgálni egy olyan állapotot, amelyről már a definíció szerint is nehéz beszámolni?

 

      • Fogalmi kérdések: Hogyan definiáljuk pontosan az álom nélküli alvás tudatosságát, és hogyan különböztetjük meg más alvási és éber állapotoktól?

 

      • Filozófiai problémák: Milyen következményei vannak ennek a megközelítésnek a tudat és az én természetére vonatkozó elméleteinkre?

 

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása még gyerekcipőben jár, de izgalmas lehetőségeket kínál mind az elméleti, mind a gyakorlati tudatkutatás számára. A keleti és nyugati megközelítések ötvözése, valamint a beszámolók és az idegtudományi módszerek integrálása új utakat nyithat meg a tudat természetének mélyebb megértése felé.

 

Mint tudatos álmodóknak, érdemes lehet kísérletezni az álom nélküli alvás tudatosságának megtapasztalásával is. Próbáljuk meg alvás közben fenntartani a tudatosságot akkor is, amikor már nincsenek álomképek vagy gondolatok. Figyeljük meg, milyen az, amikor csak a tiszta időbeli tapasztalat marad. Ez nemcsak érdekes élmény lehet, de hozzájárulhat az önmegismeréshez és a tudatosság természetének mélyebb megértéséhez is.

 

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása emlékeztet minket arra, hogy a tudat sokkal összetettebb és rejtélyesebb, mint azt gyakran gondoljuk. Még azokban a pillanatokban is, amikor látszólag „nem történik semmi”, a tudatosság egy alapvető formája jelen lehet. Ez a felismerés arra ösztönöz minket, hogy újragondoljuk a tudatról és az énről alkotott elképzeléseinket, és nyitottak legyünk az emberi tapasztalat eddig feltáratlan dimenzióira.

 

​Ez a blogcikk is hasonló témáról szól: Álomtalan alvás és tudatosság

 

Az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata izgalmas új területet nyit meg a tudatkutatásban. Ez a megközelítés ötvözi a keleti és nyugati filozófiai hagyományokat, miközben a modern idegtudományi módszereket is felhasználja. A kutatás potenciális eredményei messze túlmutatnak az alvás jobb megértésén:

 

      • Új perspektívát nyújthatnak a tudat természetéről és az én-tapasztalat minimális feltételeiről.

 

      • Segíthetnek jobban megérteni a különböző tudatállapotok közötti átmeneteket.

 

      • Hozzájárulhatnak a meditáció és más megváltozott tudatállapotok mélyebb megértéséhez.

 

      • Új megközelítéseket kínálhatnak az alvászavarok, különösen az álmatlanság kezelésében.

 

Ugyanakkor számos kihívással is szembe kell nézni:

 

      • Módszertani nehézségek: Hogyan lehet megbízhatóan vizsgálni egy olyan állapotot, amelyről már a definíció szerint is nehéz beszámolni?

 

      • Fogalmi kérdések: Hogyan definiáljuk pontosan az álom nélküli alvás tudatosságát, és hogyan különböztetjük meg más alvási és éber állapotoktól?

 

      • Filozófiai problémák: Milyen következményei vannak ennek a megközelítésnek a tudat és az én természetére vonatkozó elméleteinkre?

 

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása még gyerekcipőben jár, de izgalmas lehetőségeket kínál mind az elméleti, mind a gyakorlati tudatkutatás számára. A keleti és nyugati megközelítések ötvözése, valamint a beszámolók és az idegtudományi módszerek integrálása új utakat nyithat meg a tudat természetének mélyebb megértése felé.

 

Mint tudatos álmodóknak, érdemes lehet kísérletezni az álom nélküli alvás tudatosságának megtapasztalásával is. Próbáljuk meg alvás közben fenntartani a tudatosságot akkor is, amikor már nincsenek álomképek vagy gondolatok. Figyeljük meg, milyen az, amikor csak a tiszta időbeli tapasztalat marad. Ez nemcsak érdekes élmény lehet, de hozzájárulhat az önmegismeréshez és a tudatosság természetének mélyebb megértéséhez is.

 

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása emlékeztet minket arra, hogy a tudat sokkal összetettebb és rejtélyesebb, mint azt gyakran gondoljuk. Még azokban a pillanatokban is, amikor látszólag „nem történik semmi”, a tudatosság egy alapvető formája jelen lehet. Ez a felismerés arra ösztönöz minket, hogy újragondoljuk a tudatról és az énről alkotott elképzeléseinket, és nyitottak legyünk az emberi tapasztalat eddig feltáratlan dimenzióira.

 

​Ez a blogcikk is hasonló témáról szól: Álomtalan alvás és tudatosság

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

Az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság régóta vitatott téma mind a keleti, mind a nyugati filozófiában és tudományban. Míg a hagyományos nyugati felfogás szerint az álom nélküli alvás a tudatosság teljes hiányával jellemezhető, egyes indiai filozófiai...

ÁLOMTALAN ALVÁS ÉS TUDATOSSÁG

ÁLOMTALAN ALVÁS ÉS TUDATOSSÁG

Az alvás és az álmodás kutatása az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Míg korábban az álomtalan alvást gyakran a tudatosság teljes hiányával azonosították, az újabb kutatások arra utalnak, hogy ez a kép túlságosan leegyszerűsítő. Jennifer M....

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TISZTA TUDAT

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TISZTA TUDAT

A tudatos álmodás egy izgalmas és titokzatos jelenség, amely régóta foglalkoztatja az álomkutatókat és a spirituális gyakorlókat egyaránt. A következő tanulmány a tudatos álmodás és egy még mélyebb tudatállapot, a "tiszta tudat" közötti különbségeket vizsgálja. A...

Forrás: Windt, J. M. (2015). Just in Time—Dreamless Sleep Experience as Pure Subjective Temporality. In T. Metzinger & J. M. Windt (Eds.), Open MIND. Frankfurt am Main: MIND Group.

Link: https://researchmgt.monash.edu/ws/portalfiles/portal/211320603/2696565_oa.pdf

Forrás: Windt, J. M. (2015). Just in Time—Dreamless Sleep Experience as Pure Subjective Temporality. In T. Metzinger & J. M. Windt (Eds.), Open MIND. Frankfurt am Main: MIND Group.

Link: https://researchmgt.monash.edu/ws/portalfiles/portal/211320603/2696565_oa.pdf

A TUDATOS ÁLMODÁS ÚTTÖRŐI

A TUDATOS ÁLMODÁS ÚTTÖRŐI

Szerencsére egyre többen hallanak a fázisjelenségekről (tudatos álom, testen kívüli élmény), egyre többen vannak tisztában vele, hogy mit is jelentenek, emiatt pedig egyre többen ismerik fel jelentőségüket. Mindez átterjed a tudomány világába is, egyre több kutató foglalkozik tudatos álmodással kapcsolatos kutatásokkal. Elsőre azonban nem is gondolnánk, hogy ha tudatos álmodás kutatásokról van szó, akkor nem csak a napjainkban zajló tanulmányokra (például: A legőrültebb tudatos álmodás kutatás), és a legfrissebb eredményekre érdemes figyelni. Ugyanis ha egy kicsit visszatekerjük az idő kerekét, könnyen találhatunk olyan érdekes eredményeket, amelyek elgondolkodtatóak.

Szerencsére egyre többen hallanak a fázisjelenségekről (tudatos álom, testen kívüli élmény), egyre többen vannak tisztában vele, hogy mit is jelentenek, emiatt pedig egyre többen ismerik fel jelentőségüket. Mindez átterjed a tudomány világába is, egyre több kutató foglalkozik tudatos álmodással kapcsolatos kutatásokkal. Elsőre azonban nem is gondolnánk, hogy ha tudatos álmodás kutatásokról van szó, akkor nem csak a napjainkban zajló tanulmányokra (például: A legőrültebb tudatos álmodás kutatás), és a legfrissebb eredményekre érdemes figyelni. Ugyanis ha egy kicsit visszatekerjük az idő kerekét, könnyen találhatunk olyan érdekes eredményeket, amelyek elgondolkodtatóak.

Andrew Brylowski, Lynne Levitan, és Stephen LaBerge 1989-ben arra voltak kíváncsiak a Stanford Egyetemen, hogy hogyan változnak bizonyos élettani paraméterek tudatos álmodás során a normál REM alváshoz képest. Különös figyelmet szenteltek a H-reflex amplitúdójának, amely az izomtónus fontos mutatója.

Andrew Brylowski, Lynne Levitan, és Stephen LaBerge 1989-ben arra voltak kíváncsiak a Stanford Egyetemen, hogy hogyan változnak bizonyos élettani paraméterek tudatos álmodás során a normál REM alváshoz képest. Különös figyelmet szenteltek a H-reflex amplitúdójának, amely az izomtónus fontos mutatója.

A KUTATÓK EGY GYAKORLOTT TUDATOS ÁLMODÓT VIZSGÁLTAK 4 ÉJSZAKÁN KERESZTÜL, ALVÁSLABORATÓRIUMBAN.

A KUTATÓK EGY GYAKORLOTT TUDATOS ÁLMODÓT VIZSGÁLTAK 4 ÉJSZAKÁN KERESZTÜL, ALVÁSLABORATÓRIUMBAN. 

A résztvevő előre megbeszélt szemmozgás-jelzésekkel jelezte, amikor tudatossá vált álmában. Folyamatosan rögzítették az EEG-t, EOG-t, EMG-t, EKG-t, és a légzést. Továbbá különös figyelmet szenteltek az úgynevezett H-reflex amplitúdójának. Ez az izomtónus fontos mutatója, ami segít megérteni, mennyire ellazult a test alvás közben.

A résztvevő előre megbeszélt szemmozgás-jelzésekkel jelezte, amikor tudatossá vált álmában. Folyamatosan rögzítették az EEG-t, EOG-t, EMG-t, EKG-t, és a légzést. Továbbá különös figyelmet szenteltek az úgynevezett H-reflex amplitúdójának. Ez az izomtónus fontos mutatója, ami segít megérteni, mennyire ellazult a test alvás közben.

​AZ EREDMÉNYEK MEGLEPŐEK ÉS IZGALMASAK:

​AZ EREDMÉNYEK MEGLEPŐEK ÉS IZGALMASAK:

1. A tudatos álmodás során az izmok még lazábbak, mint a normál REM alvásban. Ez azt jelenti, hogy bár az agy rendkívül aktív, a test szinte teljesen mozdulatlan.

 

    • Ezt úgy mérték, hogy gyenge elektromos impulzusokat küldtek az idegekbe, és figyelték, mennyire rándulnak meg az izmok válaszul.

    • Minél kisebb volt a rándulás, annál lazábbak voltak az izmok.

 

2. A tudatos álom kezdete előtt és utána is fokozott izomellazulás tapasztalható. Mintha a test már felkészülne erre a különleges állapotra!

 

3. Az izomellazulás mértéke szorosan összefüggött más fiziológiai jelekkel:

 

    • Több gyors szemmozgás,

    • gyorsabb szívverés,

    • gyorsabb légzés.

 

1. A tudatos álmodás során az izmok még lazábbak, mint a normál REM alvásban. Ez azt jelenti, hogy bár az agy rendkívül aktív, a test szinte teljesen mozdulatlan.

 

    • Ezt úgy mérték, hogy gyenge elektromos impulzusokat küldtek az idegekbe, és figyelték, mennyire rándulnak meg az izmok válaszul.

    • Minél kisebb volt a rándulás, annál lazábbak voltak az izmok.

 

2. A tudatos álom kezdete előtt és utána is fokozott izomellazulás tapasztalható. Mintha a test már felkészülne erre a különleges állapotra!

 

3. Az izomellazulás mértéke szorosan összefüggött más fiziológiai jelekkel:

 

    • Több gyors szemmozgás,

    • gyorsabb szívverés,

    • gyorsabb légzés.

 

TEHÁT, AMIKOR LEGKÖZELEBB AZT ÁLMODJUK, HOGY REPÜLÜNK, ÉS HIRTELEN RÁJÖVÜNK, HOGY ÁLMODUNK, GONDOLJUNK ARRA: TESTÜNK MOST LAZÁBB, MINT VALAHA, MIKÖZBEN ÉLETÜNK EGYIK LEGCSODÁLATOSABB KALANDJÁT ÉLJÜK ÁT!

TEHÁT, AMIKOR LEGKÖZELEBB AZT ÁLMODJUK, HOGY REPÜLÜNK, ÉS HIRTELEN RÁJÖVÜNK, HOGY ÁLMODUNK, GONDOLJUNK ARRA: TESTÜNK MOST LAZÁBB, MINT VALAHA, MIKÖZBEN ÉLETÜNK EGYIK LEGCSODÁLATOSABB KALANDJÁT ÉLJÜK ÁT!

Paul Tholey és kutatócsoportja a németországi Johann Wolfgang Goethe Egyetemen az 1950-es évektől kezdődően arra a kérdésre keresték a választ, hogy hogyan lehet tudományosan megközelíteni és vizsgálni a tudatos álmodást.

 

Tholey és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogyan lehet szándékosan előidézni tudatos álmokat, és milyen lehetőségeket rejt magában ez az állapot. Azt gondolták, hogy a tudatos álmodás kutatása azért különösen fontos, mert egyedülálló betekintést nyújthat a tudatosság és az emberi elme működésébe. Emellett gyakorlati alkalmazási lehetőségekre is gondoltak, például pszichológiai problémák feltárására és kezelésére.

 

Paul Tholey és kutatócsoportja a németországi Johann Wolfgang Goethe Egyetemen az 1950-es évektől kezdődően arra a kérdésre keresték a választ, hogy hogyan lehet tudományosan megközelíteni és vizsgálni a tudatos álmodást.

 

Tholey és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogyan lehet szándékosan előidézni tudatos álmokat, és milyen lehetőségeket rejt magában ez az állapot. Azt gondolták, hogy a tudatos álmodás kutatása azért különösen fontos, mert egyedülálló betekintést nyújthat a tudatosság és az emberi elme működésébe. Emellett gyakorlati alkalmazási lehetőségekre is gondoltak, például pszichológiai problémák feltárására és kezelésére.

 

BÁR KORÁBBAN IS VOLTAK BESZÁMOLÓK TUDATOS ÁLMOKRÓL FILOZÓFUSOKTÓL, KÖLTŐKTŐL ÉS OKKULTISTÁKTÓL, EZEKET A TUDOMÁNYOS KÖZÖSSÉG SOKÁIG FIGYELMEN KÍVÜL HAGYTA. 

BÁR KORÁBBAN IS VOLTAK BESZÁMOLÓK TUDATOS ÁLMOKRÓL FILOZÓFUSOKTÓL, KÖLTŐKTŐL ÉS OKKULTISTÁKTÓL, EZEKET A TUDOMÁNYOS KÖZÖSSÉG SOKÁIG FIGYELMEN KÍVÜL HAGYTA. 

Tholey kutatása volt az első szisztematikus, több alanyt bevonó vizsgálat ezen a területen.

 

A kutatócsoport több módszert is kifejlesztett a tudatos álmok előidézésére:

 

1. Reflexiós technika: A személy napközben többször megkérdezi magától: „Ébren vagyok vagy álmodom?”. Ez segít kialakítani egy kritikus hozzáállást a tudatállapothoz.

 

2. Kombinált technika: Az eredeti reflexiós technika kiegészítve szándék és autoszuggesztió elemekkel.

 

3. Fenomenológiai kísérletek: Az alanyok konkrét feladatokat hajtanak végre tudatos álmaikban, megfigyelik azok hatásait, és ébredés után azonnal rögzítik tapasztalataikat.

 

A kutatások számos érdekes eredményt hoztak:

 

    • A tudatos álmokban lehetséges komplex kognitív feladatok végrehajtása, például matematikai műveletek vagy logikai problémák megoldása.

    • Az álomkarakterekkel való interakció fontos betekintést nyújthat a személyiség különböző aspektusaiba.

    • Lehetséges az álmok manipulálása, például az álomkörnyezet vagy az álom-én megváltoztatása.

    • Az álom-én mellett más álomkarakterek is mutathatnak „tudatosságot”.

 

Tholey kutatása volt az első szisztematikus, több alanyt bevonó vizsgálat ezen a területen.

 

A kutatócsoport több módszert is kifejlesztett a tudatos álmok előidézésére:

 

1. Reflexiós technika: A személy napközben többször megkérdezi magától: „Ébren vagyok vagy álmodom?”. Ez segít kialakítani egy kritikus hozzáállást a tudatállapothoz.

 

2. Kombinált technika: Az eredeti reflexiós technika kiegészítve szándék és autoszuggesztió elemekkel.

 

3. Fenomenológiai kísérletek: Az alanyok konkrét feladatokat hajtanak végre tudatos álmaikban, megfigyelik azok hatásait, és ébredés után azonnal rögzítik tapasztalataikat.

 

A kutatások számos érdekes eredményt hoztak:

 

    • A tudatos álmokban lehetséges komplex kognitív feladatok végrehajtása, például matematikai műveletek vagy logikai problémák megoldása.

    • Az álomkarakterekkel való interakció fontos betekintést nyújthat a személyiség különböző aspektusaiba.

    • Lehetséges az álmok manipulálása, például az álomkörnyezet vagy az álom-én megváltoztatása.

    • Az álom-én mellett más álomkarakterek is mutathatnak „tudatosságot”.

 

THOLEY ÉS CSOPORTJA ÚTTÖRŐ VOLT A TUDATOS ÁLMODÁS KUTATÁSÁBAN.

THOLEY ÉS CSOPORTJA ÚTTÖRŐ VOLT A TUDATOS ÁLMODÁS KUTATÁSÁBAN.

Eredményeik rávilágítottak, hogy a tudatos álmodás nem csupán egy érdekes jelenség, hanem egy potenciálisan hasznos eszköz az önismeret fejlesztésében és a pszichológiai problémák kezelésében. A kutatás rámutatott arra is, hogy az álomvilág gazdag szimbolikus tartalma közvetlen betekintést nyújthat pszichológiai valóságunkba.

 

Tholey egyetértett Freuddal abban, hogy az álmok fontos utat jelentenek a tudattalan megismeréséhez. Azonban szerinte a hagyományos pszichoanalízis módszerei, amikor homályos tudatállapotban éljük meg az álmainkat, vagy utólag próbáljuk felidézni és értelmezni őket egy terapeuta segítségével, nem igazán hatékonyak. Ehelyett sokkal hasznosabb, ha tudatosan, aktívan veszünk részt az álmainkban.

 

Eredményeik rávilágítottak, hogy a tudatos álmodás nem csupán egy érdekes jelenség, hanem egy potenciálisan hasznos eszköz az önismeret fejlesztésében és a pszichológiai problémák kezelésében. A kutatás rámutatott arra is, hogy az álomvilág gazdag szimbolikus tartalma közvetlen betekintést nyújthat pszichológiai valóságunkba.

 

Tholey egyetértett Freuddal abban, hogy az álmok fontos utat jelentenek a tudattalan megismeréséhez. Azonban szerinte a hagyományos pszichoanalízis módszerei, amikor homályos tudatállapotban éljük meg az álmainkat, vagy utólag próbáljuk felidézni és értelmezni őket egy terapeuta segítségével, nem igazán hatékonyak. Ehelyett sokkal hasznosabb, ha tudatosan, aktívan veszünk részt az álmainkban.

 

A TUDATOS ÁLMODÁS SORÁN KÉPESEK VAGYUNK KÖZVETLENÜL KAPCSOLATBA LÉPNI A TUDATTALAN SZIMBOLIKUS VILÁGÁVAL, ÉS SZABADON CSELEKEDNI BENNE.

A TUDATOS ÁLMODÁS SORÁN KÉPESEK VAGYUNK KÖZVETLENÜL KAPCSOLATBA LÉPNI A TUDATTALAN SZIMBOLIKUS VILÁGÁVAL, ÉS SZABADON CSELEKEDNI BENNE.

Ez megnyitja az utat ahhoz, hogy mélyebb betekintést nyerjünk pszichológiai problémáinkba és megoldjuk azokat. Tholey hangsúlyozta, hogy el kell különíteni a fizikai valóságot a tudatunkban megjelenő képektől. A fizikai világ objektív törvényszerűségek szerint működik, míg az elménkben lévő képek folyamatosan változnak az észlelésünk és gondolkodásunk hatására. Fontos, hogy ne keverjük össze ezt a két szintet.

 

Szerinte a naiv realista felfogások, amelyek nem tesznek különbséget a fizikai és a mentális valóság között, kifejezetten veszélyesek lehetnek a tudatos álmodás és a testen kívüli élmények kutatása során. Félreértelmezésekhez és akár mentális zavarokhoz is vezethetnek.

 

Tholey úgy vélte, a tudatos álmodás során képesek vagyunk aktívan kapcsolatba lépni tudattalan szimbolikus világunkkal, hasonlóan ahhoz, ahogyan éber állapotban a fizikai valósággal lépünk interakcióba.

 

Ez megnyitja az utat ahhoz, hogy mélyebb betekintést nyerjünk pszichológiai problémáinkba és megoldjuk azokat. Tholey hangsúlyozta, hogy el kell különíteni a fizikai valóságot a tudatunkban megjelenő képektől. A fizikai világ objektív törvényszerűségek szerint működik, míg az elménkben lévő képek folyamatosan változnak az észlelésünk és gondolkodásunk hatására. Fontos, hogy ne keverjük össze ezt a két szintet.

 

Szerinte a naiv realista felfogások, amelyek nem tesznek különbséget a fizikai és a mentális valóság között, kifejezetten veszélyesek lehetnek a tudatos álmodás és a testen kívüli élmények kutatása során. Félreértelmezésekhez és akár mentális zavarokhoz is vezethetnek.

 

Tholey úgy vélte, a tudatos álmodás során képesek vagyunk aktívan kapcsolatba lépni tudattalan szimbolikus világunkkal, hasonlóan ahhoz, ahogyan éber állapotban a fizikai valósággal lépünk interakcióba.

 

EZ LEHETŐVÉ TESZI, HOGY MÉLYEBBEN MEGISMERJÜK ÉS FELDOLGOZZUK PSZICHOLÓGIAI PROBLÉMÁINKAT.

EZ LEHETŐVÉ TESZI, HOGY MÉLYEBBEN MEGISMERJÜK ÉS FELDOLGOZZUK PSZICHOLÓGIAI PROBLÉMÁINKAT.

Érdekesség, hogy a korábban említett, reflexiós technika segítségével még a módszer megalkotójának is egy hónapba telt, mire sikerült tudatos álmot elérnie, így ír erről:

 

„Négy hét után volt az első tudatos álmom. Felismertem, hogy álmodom, mert láttam egy nénit, akiről tudtam, hogy egy ideje halott. Mivel akkor még egyáltalán nem ismertem az ilyen jelenségeket, eleinte lenyűgözött ez az új élmény. Később azonban egyfajta klausztrofóbiás érzés fogott el, mert nem tudtam, mikor és hogyan fogok tudni kikerülni ebből az álomvilágból. Végül arra ébredtem, hogy az álomkörnyezetben egy virágot bámultam, amíg a virág és az egész környezet elmosódottá vált.”

 

Érdekesség, hogy a korábban említett, reflexiós technika segítségével még a módszer megalkotójának is egy hónapba telt, mire sikerült tudatos álmot elérnie, így ír erről:

 

„Négy hét után volt az első tudatos álmom. Felismertem, hogy álmodom, mert láttam egy nénit, akiről tudtam, hogy egy ideje halott. Mivel akkor még egyáltalán nem ismertem az ilyen jelenségeket, eleinte lenyűgözött ez az új élmény. Később azonban egyfajta klausztrofóbiás érzés fogott el, mert nem tudtam, mikor és hogyan fogok tudni kikerülni ebből az álomvilágból. Végül arra ébredtem, hogy az álomkörnyezetben egy virágot bámultam, amíg a virág és az egész környezet elmosódottá vált.”

 

THOLEY ÉS MUNKATÁRSAI FELFEDEZTÉK AZT IS, HOGY A TUDATOS ÁLOM ÁLLAPOTÁBAN LÉVŐ ALANYOK NEMCSAK ÉBRENLÉTI ÁLLAPOTUKRA, HANEM KORÁBBI ÁLMAIKRA IS EMLÉKEZNEK.

THOLEY ÉS MUNKATÁRSAI FELFEDEZTÉK AZT IS, HOGY A TUDATOS ÁLOM ÁLLAPOTÁBAN LÉVŐ ALANYOK NEMCSAK ÉBRENLÉTI ÁLLAPOTUKRA, HANEM KORÁBBI ÁLMAIKRA IS EMLÉKEZNEK.

Ezt a korábbi álmaik után felvett feljegyzések összehasonlításával tudták megállapítani. Úgy tűnik, hogy a hosszú távú memória valamivel jobban működik, mint a rövid távú memória tudatos álmodozás során.

 

Továbbá megfigyelték, hogy a tanulási folyamatok valószínűleg nagy szerepet játszanak a többi álomszereplővel való kommunikációban. Tholeyék szerint a tapasztalatlan tudatos álmodók gyakran nehezen tudnak racionális párbeszédet folytatni álomfigurákkal.

 

Ennek oka, hogy a legtöbb ilyen figura olyan szójátékokat játszik, amelyek rejtett üzenetet hordoznak, vagy több jelentést tartalmaznak egyszerre, és ezeket az álmodó magában az álomban nem tud megérteni. Így nem meglepő, hogy az álom-egó a többi álomfigura beszédét egyszerűen nonszensznek tartja – bár később, ébredés után, gyakran kiderül, hogy logikus jelentése van.

 

Ezt a korábbi álmaik után felvett feljegyzések összehasonlításával tudták megállapítani. Úgy tűnik, hogy a hosszú távú memória valamivel jobban működik, mint a rövid távú memória tudatos álmodozás során.

 

Továbbá megfigyelték, hogy a tanulási folyamatok valószínűleg nagy szerepet játszanak a többi álomszereplővel való kommunikációban. Tholeyék szerint a tapasztalatlan tudatos álmodók gyakran nehezen tudnak racionális párbeszédet folytatni álomfigurákkal.

 

Ennek oka, hogy a legtöbb ilyen figura olyan szójátékokat játszik, amelyek rejtett üzenetet hordoznak, vagy több jelentést tartalmaznak egyszerre, és ezeket az álmodó magában az álomban nem tud megérteni. Így nem meglepő, hogy az álom-egó a többi álomfigura beszédét egyszerűen nonszensznek tartja – bár később, ébredés után, gyakran kiderül, hogy logikus jelentése van.

 

MÁSKOR AZONBAN AZT TAPASZTALTÁK, HOGY AZ ÁLOMSZEREPLŐK KÉPESEK MAGASABB TUDATOSSÁGI SZINTTEL RENDELKEZNI, MINT MAGA AZ ÁLMODÓ.

MÁSKOR AZONBAN AZT TAPASZTALTÁK, HOGY AZ ÁLOMSZEREPLŐK KÉPESEK MAGASABB TUDATOSSÁGI SZINTTEL RENDELKEZNI, MINT MAGA AZ ÁLMODÓ.

Továbbá kommunikációjuk lehet teljesen tiszta és egyértelmű, amelyek fontos felismeréseket hordoznak, akár az álom természetéről és az álmodó tudatállapotáról is. Mindezeket láthatjuk a következő álomból, amelyről egy nő számolt be:

 

„Álmomban egy szürke, nyálkás masszán erőltettem magam keresztül. Azóta sem tudom, hogy mi lehetett az. Kellemetlen volt, de valamiért túl kellett jutnom rajta, hogy tovább haladhassak. Aztán egy erősen megvilágított helyre értem ennek a szürke iszapnak a közepén, ahol egy ember volt. Láttam, hogy Mr. Spock, az Enterprise (a Star Trek sorozat űrhajója) tudósa. Azt mondta: „Ne aggódj, álmodsz!” Nem hittem neki, és megkérdeztem tőle, hogy mi az, amin most átmentem. Azt válaszolta, hogy a saját agyamon, vagyis a saját elmémen haladtam keresztül. Nem hittem neki, de sokkal többet tudotott nálam. Azt mondta, hogy felugrik és a levegőben marad, csak azért, hogy lássam, egy álom részei vagyunk. Ez valóban meg is történt, és csak ekkor sikerült meggyőződnöm róla, hogy álmodok…

 

Mondtam neki, hogy magamtól sosem jöttem volna rá. Azt válaszolta, hogy tudja, és ezért volt ott. Azt is mondta, hogy sokkal többet tud nálam és ennek így is kell lennie. Nagyon érthetően elmagyarázta az utam értelmét… Továbbá elmagyarázta, miért nem kell mindent rögtön az elején tudnom, és később azt is, hogy nem kell többé félnem. Ezenkívül mesélt még sokat, és olyan dolgokat mutatott, amiket nem hittem el azonnal. Nagyszerű élmény, hogy valaki olyan volt az álmomban, aki sokkal többet tudott, mint én.”

 

Továbbá kommunikációjuk lehet teljesen tiszta és egyértelmű, amelyek fontos felismeréseket hordoznak, akár az álom természetéről és az álmodó tudatállapotáról is. Mindezeket láthatjuk a következő álomból, amelyről egy nő számolt be:

 

„Álmomban egy szürke, nyálkás masszán erőltettem magam keresztül. Azóta sem tudom, hogy mi lehetett az. Kellemetlen volt, de valamiért túl kellett jutnom rajta, hogy tovább haladhassak. Aztán egy erősen megvilágított helyre értem ennek a szürke iszapnak a közepén, ahol egy ember volt. Láttam, hogy Mr. Spock, az Enterprise (a Star Trek sorozat űrhajója) tudósa. Azt mondta: „Ne aggódj, álmodsz!” Nem hittem neki, és megkérdeztem tőle, hogy mi az, amin most átmentem. Azt válaszolta, hogy a saját agyamon, vagyis a saját elmémen haladtam keresztül. Nem hittem neki, de sokkal többet tudotott nálam. Azt mondta, hogy felugrik és a levegőben marad, csak azért, hogy lássam, egy álom részei vagyunk. Ez valóban meg is történt, és csak ekkor sikerült meggyőződnöm róla, hogy álmodok…

 

Mondtam neki, hogy magamtól sosem jöttem volna rá. Azt válaszolta, hogy tudja, és ezért volt ott. Azt is mondta, hogy sokkal többet tud nálam és ennek így is kell lennie. Nagyon érthetően elmagyarázta az utam értelmét… Továbbá elmagyarázta, miért nem kell mindent rögtön az elején tudnom, és később azt is, hogy nem kell többé félnem. Ezenkívül mesélt még sokat, és olyan dolgokat mutatott, amiket nem hittem el azonnal. Nagyszerű élmény, hogy valaki olyan volt az álmomban, aki sokkal többet tudott, mint én.”

 

THOLEY-ÉK AZ ÁLOMSZEREPLŐ SPOCK URAT ÚGY JELLEMEZTÉK, MINT AKI EGY ÚGYNEVEZETT BELSŐ ÖNSEGÍTŐT KÉPVISEL, AKI FONTOS TANÁCSOKAT AD AZ ÁLMODÓNAK ÁLMAIHOZ, ÉS MINDENNAPI ÉLETÉHEZ.

THOLEY-ÉK AZ ÁLOMSZEREPLŐ SPOCK URAT ÚGY JELLEMEZTÉK, MINT AKI EGY ÚGYNEVEZETT BELSŐ ÖNSEGÍTŐT KÉPVISEL, AKI FONTOS TANÁCSOKAT AD AZ ÁLMODÓNAK ÁLMAIHOZ, ÉS MINDENNAPI ÉLETÉHEZ.

Korábbi eredményeik azt sugallják, hogy a belső önsegítővel egy megfelelő, alvás előtti szándék segítségével (cselekvési terv) lehet találkozni. Sőt, a tudatos álmodás során a belső önsegítővel leegyeztethető egy találkozás valamely következő álomra vonatkoztatva is.

 

Tholey-ék azt modják, hogy gyakran találni az álomban belső önsegítőt olyan helyen, amelyet nehéz elérni, magasan van, és fényes vagy világít (mint Mr. Spock példájában). Létező tapasztalat, hogy fel kell mászni egy hegy tetejére, ahol a belső önsegítő egy szerzetesnek, gurunak vagy esetleg pszichoterapeutának nevezi magát.

 

Mások őrangyalnak vagy segítőkész szellemnek adják ki magukat. Vannak olyan esetekre is példák, amikor a belső önsegítő bizonyos dolgokat tud az álmodó múltjából – olyan dolgokat, amelyekről maga az álmodó nem tud, még ébredés után sem, de további vizsgálatok alapján igaznak bizonyulnak. A kutató megjegyezte, hogy megfelelő fenomenológiai kísérletekre van szükség a tudatos álmodás ezen fontos összetevőjének további tisztázásához.

 

Korábbi eredményeik azt sugallják, hogy a belső önsegítővel egy megfelelő, alvás előtti szándék segítségével (cselekvési terv) lehet találkozni. Sőt, a tudatos álmodás során a belső önsegítővel leegyeztethető egy találkozás valamely következő álomra vonatkoztatva is.

 

Tholey-ék azt modják, hogy gyakran találni az álomban belső önsegítőt olyan helyen, amelyet nehéz elérni, magasan van, és fényes vagy világít (mint Mr. Spock példájában). Létező tapasztalat, hogy fel kell mászni egy hegy tetejére, ahol a belső önsegítő egy szerzetesnek, gurunak vagy esetleg pszichoterapeutának nevezi magát.

 

Mások őrangyalnak vagy segítőkész szellemnek adják ki magukat. Vannak olyan esetekre is példák, amikor a belső önsegítő bizonyos dolgokat tud az álmodó múltjából – olyan dolgokat, amelyekről maga az álmodó nem tud, még ébredés után sem, de további vizsgálatok alapján igaznak bizonyulnak. A kutató megjegyezte, hogy megfelelő fenomenológiai kísérletekre van szükség a tudatos álmodás ezen fontos összetevőjének további tisztázásához.

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

Az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság régóta vitatott téma mind a keleti, mind a nyugati filozófiában és tudományban. Míg a hagyományos nyugati felfogás szerint az álom nélküli alvás a tudatosság teljes hiányával jellemezhető, egyes indiai filozófiai...

ÁLOMTALAN ALVÁS ÉS TUDATOSSÁG

ÁLOMTALAN ALVÁS ÉS TUDATOSSÁG

Az alvás és az álmodás kutatása az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Míg korábban az álomtalan alvást gyakran a tudatosság teljes hiányával azonosították, az újabb kutatások arra utalnak, hogy ez a kép túlságosan leegyszerűsítő. Jennifer M....

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TISZTA TUDAT

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TISZTA TUDAT

A tudatos álmodás egy izgalmas és titokzatos jelenség, amely régóta foglalkoztatja az álomkutatókat és a spirituális gyakorlókat egyaránt. A következő tanulmány a tudatos álmodás és egy még mélyebb tudatállapot, a "tiszta tudat" közötti különbségeket vizsgálja. A...

Forrás:

Allan Rechtschaffen, The Single-Mindedness and Isolation of Dreams, Sleep, Volume 1, Issue 1, September 1978, Pages 97–109

Link: https://www.researchgate.net/publication/20392936_H Reflex_Suppression_and_Autonomic_Activation_During_Lucid_REM_Sleep_A_Case_Study

Phaul Toley: Overview of the Development of Lucid Dream Research in Germany (1991.) Lucidity Letter, Vol. 10, No. 1&2

Link: https://journals.macewan.ca/lucidity/article/view/470

 

Forrás:

Allan Rechtschaffen, The Single-Mindedness and Isolation of Dreams, Sleep, Volume 1, Issue 1, September 1978, Pages 97–109

Link: https://www.researchgate.net/publication/20392936_H Reflex_Suppression_and_Autonomic_Activation_During_Lucid_REM_Sleep_A_Case_Study

Phaul Toley: Overview of the Development of Lucid Dream Research in Germany (1991.) Lucidity Letter, Vol. 10, No. 1&2

Link: https://journals.macewan.ca/lucidity/article/view/470

TUDÓSOK MÁSOK ÁLMAIBA LÉPTEK BE

TUDÓSOK MÁSOK ÁLMAIBA LÉPTEK BE

Az Eredetben eljátszottak a gondolattal (a filmről készült korábbi cikkeket itt és itt tudod elérni), hogy bizonyos tapasztalt álmodók képesek lehetnek mások álmába lépni, kapcsolatot létesíteni velük, és így féltve őrzött titkaikat megkaparinthatják a tudatalattijukból, illetve új információkat/gondolatokat ültethetnek el mások tudatalattijában.

 

Úgy látszik, hogy ehhez a science fiction elképzeléshez egy hangyányival közelebb kerültünk a valóságban is, ugyanis kutatóknak sikerült “beszélgetésbe” bonyolódniuk tudatos álmodókkal (álmodókkal, akik tisztában vannak vele hogy álmodnak, miközben álmodnak) különböző kérdésekről és matematikai feladatokról.

 

Az Eredetben eljátszottak a gondolattal (a filmről készült korábbi cikkeket itt és itt tudod elérni), hogy bizonyos tapasztalt álmodók képesek lehetnek mások álmába lépni, kapcsolatot létesíteni velük, és így féltve őrzött titkaikat megkaparinthatják a tudatalattijukból, illetve új információkat/gondolatokat ültethetnek el mások tudatalattijában.

 

Úgy látszik, hogy ehhez a science fiction elképzeléshez egy hangyányival közelebb kerültünk a valóságban is, ugyanis kutatóknak sikerült “beszélgetésbe” bonyolódniuk tudatos álmodókkal (álmodókkal, akik tisztában vannak vele hogy álmodnak, miközben álmodnak) különböző kérdésekről és matematikai feladatokról.

 

“EZ A MUNKA MEGKÉRDŐJELEZI AZ ALVÁS ALAPVETŐ FUNKCIÓIT.” – BENJAMIN BAIRD

“EZ A MUNKA MEGKÉRDŐJELEZI AZ ALVÁS ALAPVETŐ FUNKCIÓIT.” – BENJAMIN BAIRD

Ezidáig az alvást általában úgy határozták meg, mint egy olyan állapotot, amelyben az agynak nincs kapcsolata a külvilággal és nincs is tudatában annak. Bár néhány tanulmány szerint korábban már megpróbáltak kommunikálni tudatos álmodókkal például fények, rezgések és hangok segítségével, hogy „belépjenek” az álmaikba, de ezek a kísérletek csak minimális válaszokat eredményeztek az alvóktól, és nem jártak bonyolult információtovábbítással.

 

Franciaországban, Németországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban négy független csoport próbált továbbhaladni ezen elképzelés mentén, és komplex, kétirányú kommunikációt alakítottak ki az álmok során, hangokat használva.

 

Olyan kérdéseket tettek fel a kísérletben résztvevőknek, amelyekkel az alvók nem találkozhattak a tréningezés alkalmával. 36 önkéntest toboroztak, köztük néhány tapasztalt tudatos álmodót, és olyanokat, akik korábban soha nem éltek át tudatos álmot, de hetente legalább egy álomra emlékeztek.

 

Ezidáig az alvást általában úgy határozták meg, mint egy olyan állapotot, amelyben az agynak nincs kapcsolata a külvilággal és nincs is tudatában annak. Bár néhány tanulmány szerint korábban már megpróbáltak kommunikálni tudatos álmodókkal például fények, rezgések és hangok segítségével, hogy „belépjenek” az álmaikba, de ezek a kísérletek csak minimális válaszokat eredményeztek az alvóktól, és nem jártak bonyolult információtovábbítással.

 

Franciaországban, Németországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban négy független csoport próbált továbbhaladni ezen elképzelés mentén, és komplex, kétirányú kommunikációt alakítottak ki az álmok során, hangokat használva.

 

Olyan kérdéseket tettek fel a kísérletben résztvevőknek, amelyekkel az alvók nem találkozhattak a tréningezés alkalmával. 36 önkéntest toboroztak, köztük néhány tapasztalt tudatos álmodót, és olyanokat, akik korábban soha nem éltek át tudatos álmot, de hetente legalább egy álomra emlékeztek.

 

A KUTATÓK ELŐSZÖR ARRA TANÍTOTTÁK A RÉSZTVEVŐKET, HOGY FELISMERJÉK A SAJÁT ÁLMUKAT, AMIKOR ÁLMODNAK.

A KUTATÓK ELŐSZÖR ARRA TANÍTOTTÁK A RÉSZTVEVŐKET, HOGY FELISMERJÉK A SAJÁT ÁLMUKAT, AMIKOR ÁLMODNAK.

Elmagyarázták nekik, hogyan működik a tudatos álmodás, és olyan jeleket egyeztettek le – hangokat, fényeket vagy ujjkoppintásokat –, amelyeket később az alvás során használtak. Az ötlet az volt, hogy ezek a jelek felhívják a résztvevők figyelmét arra, hogy álmodnak.

 

Az alvásokat különböző időpontokra ütemezték: néhányaknak éjszakára, amikor egyébként is aludni tértek volna, másoknak pedig kora reggelre. Mindegyik laboratórium más-más módon kommunikált az alvókkal, például szóban kimondott kérdésekkel és villogó fényekkel.

 

Az alvóknak jelezniük kellett amikor tudatos álomba léptek, és válaszolniuk kellett a kérdésekre szemük és arcuk meghatározott módon történő mozgatásával – például háromszor balra mozgatva a szemet.

 

Miközben a résztvevők aludtak, a tudósok elektródákkal ellátott EEG készülékekkel figyelték agyi tevékenységüket, szemmozgásukat és arcizom-összehúzódásaikat – amelyek a REM alvás gyakori jelei.

 

A kísérlet során hat személy jelezte 15 alkalommal, hogy tudatosan álmodik, az összesen 57 alvási alkalomból. A tesztek során a kutatók egyszerű eldöntendő kérdéseket tettek fel, vagy matematikai feladatokat adtak az álmodóknak, például, hogy mennyi nyolcból hat.

 

A válaszadáshoz az álmodók azokat a jeleket használták, amelyeket elalvás előtt tanítottak nekik, beleértve a mosolygást vagy a szemöldökráncolást, illetve a szemük többszöri mozgatását is, hogy ezáltal jelezzék a kapott eredményeket. A német laboratóriumban a szemüket morzekódnak megfelelő minták szerint mozgatták.

 

158 kérdést tettek fel a tudatos álmodóknak, akik az esetek 18,6%-ában helyesen válaszoltak – számolnak be a kutatók a Current Biology című folyóiratban. Az álmodók csak a kérdések 3,2%-ára adtak rossz választ; válaszaik 17,7%-a nem volt egyértelmű, és a kérdések 60,8%-ára nem érkezett visszajelzés.

 

A szakemberek szerint ezek a számok azt mutatják, hogy a kommunikáció, még ha nehéz is, de lehetséges.

 

Elmagyarázták nekik, hogyan működik a tudatos álmodás, és olyan jeleket egyeztettek le – hangokat, fényeket vagy ujjkoppintásokat –, amelyeket később az alvás során használtak. Az ötlet az volt, hogy ezek a jelek felhívják a résztvevők figyelmét arra, hogy álmodnak.

 

Az alvásokat különböző időpontokra ütemezték: néhányaknak éjszakára, amikor egyébként is aludni tértek volna, másoknak pedig kora reggelre. Mindegyik laboratórium más-más módon kommunikált az alvókkal, például szóban kimondott kérdésekkel és villogó fényekkel.

 

Az alvóknak jelezniük kellett amikor tudatos álomba léptek, és válaszolniuk kellett a kérdésekre szemük és arcuk meghatározott módon történő mozgatásával – például háromszor balra mozgatva a szemet.

 

Miközben a résztvevők aludtak, a tudósok elektródákkal ellátott EEG készülékekkel figyelték agyi tevékenységüket, szemmozgásukat és arcizom-összehúzódásaikat – amelyek a REM alvás gyakori jelei.

 

A kísérlet során hat személy jelezte 15 alkalommal, hogy tudatosan álmodik, az összesen 57 alvási alkalomból. A tesztek során a kutatók egyszerű eldöntendő kérdéseket tettek fel, vagy matematikai feladatokat adtak az álmodóknak, például, hogy mennyi nyolcból hat.

 

A válaszadáshoz az álmodók azokat a jeleket használták, amelyeket elalvás előtt tanítottak nekik, beleértve a mosolygást vagy a szemöldökráncolást, illetve a szemük többszöri mozgatását is, hogy ezáltal jelezzék a kapott eredményeket. A német laboratóriumban a szemüket morzekódnak megfelelő minták szerint mozgatták.

 

158 kérdést tettek fel a tudatos álmodóknak, akik az esetek 18,6%-ában helyesen válaszoltak – számolnak be a kutatók a Current Biology című folyóiratban. Az álmodók csak a kérdések 3,2%-ára adtak rossz választ; válaszaik 17,7%-a nem volt egyértelmű, és a kérdések 60,8%-ára nem érkezett visszajelzés.

 

A szakemberek szerint ezek a számok azt mutatják, hogy a kommunikáció, még ha nehéz is, de lehetséges.

 

„EZ A KONCEPCIÓ BIZONYÍTÉKA.” – MONDJA BAIRD.

„EZ A KONCEPCIÓ BIZONYÍTÉKA.” – MONDJA BAIRD.

„És az a tény, hogy a különböző laboratóriumok különböző módszereket alkalmaztak annak bizonyítására, hogy lehetséges ez a fajta kétirányú kommunikáció… megerősíti az eredményeket.”

 

Néhány kérdés után az álmodókat felébresztették, és megkérték, hogy írják le álmaikat. Néhányan az álom részeként emlékeztek a kérdésekre. Az egyik álmodó egy autórádióból hallotta a matematikai feladatokat, egy másik bulin volt, amikor meghallotta, hogy a kutató félbeszakítja álmát, mint egy narrátor egy filmben, és megkérdezi tőle, beszél-e spanyolul.

 

A kísérlet az eddigieknél jobb módszert kínál az álmok tanulmányozására, mondja Karen Konkoly, a vezető kutató, a Northwestern Egyetem kognitív idegtudósa.

 

„És az a tény, hogy a különböző laboratóriumok különböző módszereket alkalmaztak annak bizonyítására, hogy lehetséges ez a fajta kétirányú kommunikáció… megerősíti az eredményeket.”

 

Néhány kérdés után az álmodókat felébresztették, és megkérték, hogy írják le álmaikat. Néhányan az álom részeként emlékeztek a kérdésekre. Az egyik álmodó egy autórádióból hallotta a matematikai feladatokat, egy másik bulin volt, amikor meghallotta, hogy a kutató félbeszakítja álmát, mint egy narrátor egy filmben, és megkérdezi tőle, beszél-e spanyolul.

 

A kísérlet az eddigieknél jobb módszert kínál az álmok tanulmányozására, mondja Karen Konkoly, a vezető kutató, a Northwestern Egyetem kognitív idegtudósa.

 

„MAJDNEM MINDEN, AMIT AZ ÁLMOKRÓL TUDUNK, A VISSZAMENŐLEGES BESZÁMOLÓKRA TÁMASZKODIK, AMIKOR AZ EMBER MÁR ÉBREN VAN, ÉS EZEK AZ EMLÉKEK TORZULHATNAK.” – KAREN KONKOLY

„MAJDNEM MINDEN, AMIT AZ ÁLMOKRÓL TUDUNK, A VISSZAMENŐLEGES BESZÁMOLÓKRA TÁMASZKODIK, AMIKOR AZ EMBER MÁR ÉBREN VAN, ÉS EZEK AZ EMLÉKEK TORZULHATNAK.” – KAREN KONKOLY

Konkoly azt reméli, hogy ezt a technikát a jövőben terápiák során is felhasználhatják az emberek álmainak befolyásolására, hogy jobban megbirkózzanak traumákkal, szorongással és depresszióval.

 

Az alvás alatti „beszélgetések” segíthetnek az álmodónak problémák megoldásában, új készségek elsajátításában, vagy akár kreatív ötletekben létrehozásában is – mondja Baird.

 

Konkoly azt reméli, hogy ezt a technikát a jövőben terápiák során is felhasználhatják az emberek álmainak befolyásolására, hogy jobban megbirkózzanak traumákkal, szorongással és depresszióval.

 

Az alvás alatti „beszélgetések” segíthetnek az álmodónak problémák megoldásában, új készségek elsajátításában, vagy akár kreatív ötletekben létrehozásában is – mondja Baird.

 

„AZ ÁLOM ERŐSEN ASSZOCIATÍV ÁLLAPOT, AMI ELŐNYÖS LEHET A KREATIVITÁS TERÉN.” – BAIRD

„AZ ÁLOM ERŐSEN ASSZOCIATÍV ÁLLAPOT, AMI ELŐNYÖS LEHET A KREATIVITÁS TERÉN.” – BAIRD

Álmodás közben az emberek gondolatainak megváltoztatása még mindig sci-fi, hangsúlyozza Ken Paller társszerző és kognitív idegtudós, szintén Northwesternben. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a kísérlet fontos első lépés az álmodókkal való kommunikációban.

 

Jelentőségét az első telefonáláshoz vagy egy másik bolygón lévő űrhajóssal történő információcseréhez hasonlítja. Most úgy tűnik, hogy a kutatók megtalálták a módját, hogy kommunikáljanak az emberekkel az álomvilágban.

 

Álmodás közben az emberek gondolatainak megváltoztatása még mindig sci-fi, hangsúlyozza Ken Paller társszerző és kognitív idegtudós, szintén Northwesternben. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a kísérlet fontos első lépés az álmodókkal való kommunikációban.

 

Jelentőségét az első telefonáláshoz vagy egy másik bolygón lévő űrhajóssal történő információcseréhez hasonlítja. Most úgy tűnik, hogy a kutatók megtalálták a módját, hogy kommunikáljanak az emberekkel az álomvilágban.

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

Az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság régóta vitatott téma mind a keleti, mind a nyugati filozófiában és tudományban. Míg a hagyományos nyugati felfogás szerint az álom nélküli alvás a tudatosság teljes hiányával jellemezhető, egyes indiai filozófiai...

ÁLOMTALAN ALVÁS ÉS TUDATOSSÁG

ÁLOMTALAN ALVÁS ÉS TUDATOSSÁG

Az alvás és az álmodás kutatása az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Míg korábban az álomtalan alvást gyakran a tudatosság teljes hiányával azonosították, az újabb kutatások arra utalnak, hogy ez a kép túlságosan leegyszerűsítő. Jennifer M....

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TISZTA TUDAT

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TISZTA TUDAT

A tudatos álmodás egy izgalmas és titokzatos jelenség, amely régóta foglalkoztatja az álomkutatókat és a spirituális gyakorlókat egyaránt. A következő tanulmány a tudatos álmodás és egy még mélyebb tudatállapot, a "tiszta tudat" közötti különbségeket vizsgálja. A...

AZ ÁLOM ÉS ALVÁS TIBETI JÓGÁJA (2008)

AZ ÁLOM ÉS ALVÁS TIBETI JÓGÁJA (2008)

A tudatos álmodás és a testen kívüli élmény jelenségei különböző népekre és kultúrákra eltérő mértékben hatottak. A tibeti buddhizmusban az alvásnak és az álmodásnak különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Évszázadokra nyúlnak vissza azok a gyakorlatok, amelyeket a kiválasztott, magas szinten lévő lámák, szerzetesek és jógik hajtottak végre, ezzel a világon egyedülálló hagyományt teremtve, amely a tudatos álmodásban a tudat fejlesztésének, és az illúziók felismerésének eszközét látja.

 

Az álomjóga értelmezéseiben elmerülve sok hasonlóság fedezhető fel a nyugati világban élő fázis (tudatos álmodás/testen kívüli élmény) gyakorlók és a tibeti álomjóga gyakorlók nézőpontjai között. Az álom és alvás tibeti jógája könyvön keresztül Tenzin Wangyal Rinpócse megismerteti az olvasóval a tibeti álomjóga rendszerét, és gyakorlati útmutatásokkal is segíti az érdeklődőt.

 

Tenzin Wangyal Rinpócse szülei a kínai megszállás elől kénytelenek voltak elmenekülni Tibetből, a könyv szerzője nem sokkal ezután született. Édesanyja Bön gyakorló, édesapja buddhista láma. Miután az apa elhunyt, édesanyja új férjével együtt úgy döntött, hogy a gyermeket a doljini Bön kolostorba küldik, ahol szerzetessé szentelték. Később a kolostorban felismerik, mint Khyungtul Rinpócse reinkarnációját, miután Lopön Szangye Tenzin tanítványává válik.

 

A tudatos álmodás és a testen kívüli élmény jelenségei különböző népekre és kultúrákra eltérő mértékben hatottak. A tibeti buddhizmusban az alvásnak és az álmodásnak különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Évszázadokra nyúlnak vissza azok a gyakorlatok, amelyeket a kiválasztott, magas szinten lévő lámák, szerzetesek és jógik hajtottak végre, ezzel a világon egyedülálló hagyományt teremtve, amely a tudatos álmodásban a tudat fejlesztésének, és az illúziók felismerésének eszközét látja.

 

Az álomjóga értelmezéseiben elmerülve sok hasonlóság fedezhető fel a nyugati világban élő fázis (tudatos álmodás/testen kívüli élmény) gyakorlók és a tibeti álomjóga gyakorlók nézőpontjai között. Az álom és alvás tibeti jógája könyvön keresztül Tenzin Wangyal Rinpócse megismerteti az olvasóval a tibeti álomjóga rendszerét, és gyakorlati útmutatásokkal is segíti az érdeklődőt.

 

Tenzin Wangyal Rinpócse szülei a kínai megszállás elől kénytelenek voltak elmenekülni Tibetből, a könyv szerzője nem sokkal ezután született. Édesanyja Bön gyakorló, édesapja buddhista láma. Miután az apa elhunyt, édesanyja új férjével együtt úgy döntött, hogy a gyermeket a doljini Bön kolostorba küldik, ahol szerzetessé szentelték. Később a kolostorban felismerik, mint Khyungtul Rinpócse reinkarnációját, miután Lopön Szangye Tenzin tanítványává válik.

 

„MÉLY BENYOMÁST HAGYOTT BENNEM, HOGY MENNYIRE NAGYRA ÉRTÉKELIK AZ ÁLMOKAT A TIBETI KULTÚRÁBAN ÉS A BÖN VALLÁSBAN, ÉS HOGY A TUDATTALANBÓL ÉRKEZŐ INFORMÁCIÓ GYAKRAN JÓVAL ÉRTÉKESEBB, MINT AZ, AMIT A TUDATOS ELME BIZTOSÍTANI TUD.”

„MÉLY BENYOMÁST HAGYOTT BENNEM, HOGY MENNYIRE NAGYRA ÉRTÉKELIK AZ ÁLMOKAT A TIBETI KULTÚRÁBAN ÉS A BÖN VALLÁSBAN, ÉS HOGY A TUDATTALANBÓL ÉRKEZŐ INFORMÁCIÓ GYAKRAN JÓVAL ÉRTÉKESEBB, MINT AZ, AMIT A TUDATOS ELME BIZTOSÍTANI TUD.”

A szerzetesi képzés során az álmokkal kapcsolatos legnagyobb hatást a Zhang Zhung Nyan Gyud, az Anyatantra és a Shrazda Rinpócse iratai gyakorolták rá. Tizenkilenc éves korától elkezdett tanítani. 1989-ben a nyugati világba utazott, ahol szintén tanítással is foglalkozott.

 

1991-ben kutatást kezdett a Rice Egyetemen, 1993-ban pedig publikálta első könyvét nyugaton, The Wonders of The Natural Mind címmel. Tudományos munkái mellett folyamatosan nagy hangsúlyt fektetett az álmaival kapcsolatos gyakorlásra is. Az álom és alvás tibeti jógája tulajdonképpen a szerző kaliforniai és új-mexikói tanításainak gyűjteménye, a könyv hat részből áll, mindegyik rész pedig további pontokból.

 

A szerzetesi képzés során az álmokkal kapcsolatos legnagyobb hatást a Zhang Zhung Nyan Gyud, az Anyatantra és a Shrazda Rinpócse iratai gyakorolták rá. Tizenkilenc éves korától elkezdett tanítani. 1989-ben a nyugati világba utazott, ahol szintén tanítással is foglalkozott.

 

1991-ben kutatást kezdett a Rice Egyetemen, 1993-ban pedig publikálta első könyvét nyugaton, The Wonders of The Natural Mind címmel. Tudományos munkái mellett folyamatosan nagy hangsúlyt fektetett az álmaival kapcsolatos gyakorlásra is. Az álom és alvás tibeti jógája tulajdonképpen a szerző kaliforniai és új-mexikói tanításainak gyűjteménye, a könyv hat részből áll, mindegyik rész pedig további pontokból.

 

1.  RÉSZ: AZ ÁLOM TERMÉSZETE

1.  RÉSZ: AZ ÁLOM TERMÉSZETE

Az első részben az álmok természetéről osztja meg a szerző nézeteit, a tibeti álomjóga értelmezési módján keresztül. Hiába álmodik mindenki, ha nem emlékszik az álmaira, mert nem foglalkozik velük eléggé, vagy ha emlékszik is, akkor sem tulajdonít nekik nagy jelentőséget.

 

Holott az álmodásban hatalmas spirituális és misztikus folyamatok játszódnak le, amelyek óriási lehetőséget hordoznak magukban. A tibeti álomjóga szerint az álom egy kiváló lehetőség arra, hogy felismerjük: a nappali ébrenlét is valótlan mint egy álom, ezért az álomjóga tulajdonképpen a nappali „álmokra” és az álmokra is ugyanúgy alkalmazható.

 

Ebben az első részben szó van számos egyéb téma mellett a karmáról is, ami egy ok-okozati összefüggést jelent a történések és a cselekedetek között. Azonban ez a karmikus folyamat a tibeti álomjóga szerint álmodás közben sem áll le, tehát a nappali ébrenlét során történtek hatással vannak az álmokra, és ugyanez fordított irányban is igaz.

 

Ez a kölcsönhatás az álomélet és a fizikai élet között gyakorlatilag a nyugati világban is alapvető az álmokkal való foglalkozás során. Azonban természetesen teljesen más szintnek tekinthető, amikor az ember tudatosan vesz részt az álom alakításában, nem pedig csak öntudatlanul sodródik az álmok eseményeiben.

 

A tanítások szerint a létezésnek hat birodalma van, amelyek az istenek, félistenek, emberek, állatok, éhes szellemek és pokollakók birodalmai. Ezek a birodalmak bár szilárdnak tűnnek, valójában álomszerűek.

 

Az első részben az álmok természetéről osztja meg a szerző nézeteit, a tibeti álomjóga értelmezési módján keresztül. Hiába álmodik mindenki, ha nem emlékszik az álmaira, mert nem foglalkozik velük eléggé, vagy ha emlékszik is, akkor sem tulajdonít nekik nagy jelentőséget.

 

Holott az álmodásban hatalmas spirituális és misztikus folyamatok játszódnak le, amelyek óriási lehetőséget hordoznak magukban. A tibeti álomjóga szerint az álom egy kiváló lehetőség arra, hogy felismerjük: a nappali ébrenlét is valótlan mint egy álom, ezért az álomjóga tulajdonképpen a nappali „álmokra” és az álmokra is ugyanúgy alkalmazható.

 

Ebben az első részben szó van számos egyéb téma mellett a karmáról is, ami egy ok-okozati összefüggést jelent a történések és a cselekedetek között. Azonban ez a karmikus folyamat a tibeti álomjóga szerint álmodás közben sem áll le, tehát a nappali ébrenlét során történtek hatással vannak az álmokra, és ugyanez fordított irányban is igaz.

 

Ez a kölcsönhatás az álomélet és a fizikai élet között gyakorlatilag a nyugati világban is alapvető az álmokkal való foglalkozás során. Azonban természetesen teljesen más szintnek tekinthető, amikor az ember tudatosan vesz részt az álom alakításában, nem pedig csak öntudatlanul sodródik az álmok eseményeiben.

 

A tanítások szerint a létezésnek hat birodalma van, amelyek az istenek, félistenek, emberek, állatok, éhes szellemek és pokollakók birodalmai. Ezek a birodalmak bár szilárdnak tűnnek, valójában álomszerűek.

 

2. RÉSZ: AZ ÁLMOK HASZNÁLATA ÉS FAJTÁI

2. RÉSZ: AZ ÁLMOK HASZNÁLATA ÉS FAJTÁI

Tenzin Wangyal Rinpócse és a tibeti álomjóga tanításai szerint az álomgyakorlat célja kettős lehet: egyrészt a megszabadulás, másrészt az úgynevezett relatív haszon. Utóbbi azt jelenti, hogy az álmodás pozitív hatással lehet a hétköznapi életre is, információszerzés és az álmokból nyerhető tapasztalatok útján.

 

Az álmoknak három típusa van, ezek a következők:

 

    • közönséges, szamszárikus álmok;

    • tiszta világosság álmai;

    • tiszta fény álmai.

 

Legtöbbször szamszárikus álmokat látunk, amelyeket a karmikus lenyomatok építenek fel, amelyek tulajdonképpen jelentés nélküliek, jelentést csupán az álmodó vetít rájuk.

 

A tiszta világosság álmai tekinthetőek egy magasabb szintnek, megjelenésük pedig annak köszönhető, hogy a gyakorló egyre nagyobb tudatossággal van jelen az álomban, ezáltal az álmok egyre részletesebbé válnak és egyre több minden marad meg belőlük az emlékezetben.

 

Ezen álmok átélése során az álmodó stabil, továbbá olyan tartalmak bukkannak fel, amelyek a konvencionális én szintje alatti tudatosságból származnak. Fontos, hogy a gyakorló ne keverje össze a szamszárikus álmokat a tiszta világosság álmaival, hiszen ezáltal összekeverhet helytelen, félelmekből és vágyakból származó információkat és tapasztalatokat olyanokkal, amelyek magasabb forrásból származnak.

 

A tiszta fény álmai azok, amelyekben nincs sem ego, sem szubjektív álmodó, és nem keletkezik dualisztikus kapcsolat az én és az álom tartalma között, bármilyen tartalom is legyen az. Az álmodás tehát felhasználható egyfajta spirituális haladáshoz, illetve az álmokon keresztül a gyakorló képessé válhat saját gyakorlati érettségének megfigyelésére.

 

Tenzin Wangyal Rinpócse és a tibeti álomjóga tanításai szerint az álomgyakorlat célja kettős lehet: egyrészt a megszabadulás, másrészt az úgynevezett relatív haszon. Utóbbi azt jelenti, hogy az álmodás pozitív hatással lehet a hétköznapi életre is, információszerzés és az álmokból nyerhető tapasztalatok útján.

 

Az álmoknak három típusa van, ezek a következők:

 

    • közönséges, szamszárikus álmok;

    • tiszta világosság álmai;

    • tiszta fény álmai.

 

Legtöbbször szamszárikus álmokat látunk, amelyeket a karmikus lenyomatok építenek fel, amelyek tulajdonképpen jelentés nélküliek, jelentést csupán az álmodó vetít rájuk.

 

A tiszta világosság álmai tekinthetőek egy magasabb szintnek, megjelenésük pedig annak köszönhető, hogy a gyakorló egyre nagyobb tudatossággal van jelen az álomban, ezáltal az álmok egyre részletesebbé válnak és egyre több minden marad meg belőlük az emlékezetben.

 

Ezen álmok átélése során az álmodó stabil, továbbá olyan tartalmak bukkannak fel, amelyek a konvencionális én szintje alatti tudatosságból származnak. Fontos, hogy a gyakorló ne keverje össze a szamszárikus álmokat a tiszta világosság álmaival, hiszen ezáltal összekeverhet helytelen, félelmekből és vágyakból származó információkat és tapasztalatokat olyanokkal, amelyek magasabb forrásból származnak.

 

A tiszta fény álmai azok, amelyekben nincs sem ego, sem szubjektív álmodó, és nem keletkezik dualisztikus kapcsolat az én és az álom tartalma között, bármilyen tartalom is legyen az. Az álmodás tehát felhasználható egyfajta spirituális haladáshoz, illetve az álmokon keresztül a gyakorló képessé válhat saját gyakorlati érettségének megfigyelésére.

 

3. RÉSZ: AZ ÁLOMJÓGA GYAKORLATA

3. RÉSZ: AZ ÁLOMJÓGA GYAKORLATA

Bár az előző részben említésre került a tibeti álomjóga azon felfogása, miszerint az álmodást használhatjuk a megszabaduláshoz, illetve relatív haszon eléréséhez is, a tanítások szerint az előbbi fontosabb.

 

A cél, hogy az álmodó ugyanolyan tudatos maradjon a köztes lét állapotában a halál után (bardo), mint amennyire ezt a tudatosságot megtapasztalta az álmodás során a gyakorlata által. A lényeg a halál folyamán a tudatfolytonosság elérése, mialatt a tudat eltávozik az életből.

 

A tibeti álomjóga gyakorlatai elsősorban ezt a célt szolgálják. Az éber tudatosságot először az ébrenléti időben kell megteremteni, amelynek célja, hogy a gyakorló megőrizze jelenlétét. Ezt a Siné segíti, amely összpontosítja és lecsendesíti a tudatot. Ez tulajdonképpen egy tárgyra irányuló meditációs gyakorlat.

 

Bár az előző részben említésre került a tibeti álomjóga azon felfogása, miszerint az álmodást használhatjuk a megszabaduláshoz, illetve relatív haszon eléréséhez is, a tanítások szerint az előbbi fontosabb.

 

A cél, hogy az álmodó ugyanolyan tudatos maradjon a köztes lét állapotában a halál után (bardo), mint amennyire ezt a tudatosságot megtapasztalta az álmodás során a gyakorlata által. A lényeg a halál folyamán a tudatfolytonosság elérése, mialatt a tudat eltávozik az életből.

 

A tibeti álomjóga gyakorlatai elsősorban ezt a célt szolgálják. Az éber tudatosságot először az ébrenléti időben kell megteremteni, amelynek célja, hogy a gyakorló megőrizze jelenlétét. Ezt a Siné segíti, amely összpontosítja és lecsendesíti a tudatot. Ez tulajdonképpen egy tárgyra irányuló meditációs gyakorlat.

 

„A GYAKORLÓ OLYAN, MINT A SZŐLŐVENYIGE, ÚGY TUD NŐNI, HA VAN TÁMASZA.”

„A GYAKORLÓ OLYAN, MINT A SZŐLŐVENYIGE, ÚGY TUD NŐNI, HA VAN TÁMASZA.”

Egy másik gyakorlat nagyon hasonlít ahhoz, amit valóságtesztelésnek nevezünk, azzal a különbséggel, hogy a gyakorló ebben az esetben nem azt próbálja megfigyelni, hogy melyek az ébrenléti és az álomvilág közötti eltérések (hogy erről eszébe jusson álmodás során hogy álmodik). Ehelyett napközben igyekszik folyamatosan arra gondolni, hogy a nappali élet is csak egy álom. Ennek köszönhetően minden tapasztalás azt a gondolatot fogja magával vonni, hogy „mindez álom”, ezért az álomban megtörténik magának az álomnak a felismerése.

 

Ne feledjük, hogy a tibeti buddhizmus felfogása szerint a fizikai élet tapasztalatai is csupán álom természetűek, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy természetesen Tenzin Wangyal Rinpócse is tisztában van az úgynevezett konvencionális világ korlátaival, azaz felhívja a figyelmet rá, hogy ez a gyakorlat nem azt jelenti, hogy a fizikai világban is úgy kell viselkednünk ahogyan egy álomban, hiszen: „Ha nem dolgozol, a számlákat senki sem fizeti ki. Tedd a kezed a tűzbe, és megég.”

 

Szóval a relatív világban többen élünk és tetteink következményeivel számolni kell. Ennek a gyakorlatnak a következő verziója, amikor a gyakorló a saját reakcióira is igyekszik úgy tekinteni mint álomra, a tárgyakon túl. A szándék megerősítésének gyakorlata elalvás előtti végzendő teendő, amely során a gyakorló igyekszik megerősíteni szándékát, hogy az álomban felismerje az álmot.

 

Ez is meglehetősen elterjedt gyakorlat a nyugati világban is, ám a tibeti álomjóga gyakorlói emellett tanítóiknak, buddháknak és istenségeknek is küldenek imákat és szándékot, valamint ígéretet tesznek, hogy igyekeznek tudatosságban maradni. Újabb hasonlóságra bukkanunk a nyugati tudatos álmodók eszköztára és az álomjóga gyakorlatai kapcsán, ugyanis Az emlékezőképesség és örömteli erőfeszítés kialakítása nevű gyakorlat az álmokra való emlékezés képességét fejleszti, illetve igyekszik megteremteni a gyakorlás folytonosságát és az iránta érzett örömöt.

 

Ilyen és ehhez hasonló módszereket a nyugati világban is alkalmaznak, ahogyan például az Álomnapló és az Álomnapló applikációk I. cikkekben is olvasható.

 

Egy másik gyakorlat nagyon hasonlít ahhoz, amit valóságtesztelésnek nevezünk, azzal a különbséggel, hogy a gyakorló ebben az esetben nem azt próbálja megfigyelni, hogy melyek az ébrenléti és az álomvilág közötti eltérések (hogy erről eszébe jusson álmodás során hogy álmodik). Ehelyett napközben igyekszik folyamatosan arra gondolni, hogy a nappali élet is csak egy álom. Ennek köszönhetően minden tapasztalás azt a gondolatot fogja magával vonni, hogy „mindez álom”, ezért az álomban megtörténik magának az álomnak a felismerése.

 

Ne feledjük, hogy a tibeti buddhizmus felfogása szerint a fizikai élet tapasztalatai is csupán álom természetűek, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy természetesen Tenzin Wangyal Rinpócse is tisztában van az úgynevezett konvencionális világ korlátaival, azaz felhívja a figyelmet rá, hogy ez a gyakorlat nem azt jelenti, hogy a fizikai világban is úgy kell viselkednünk ahogyan egy álomban, hiszen: „Ha nem dolgozol, a számlákat senki sem fizeti ki. Tedd a kezed a tűzbe, és megég.”

 

Szóval a relatív világban többen élünk és tetteink következményeivel számolni kell. Ennek a gyakorlatnak a következő verziója, amikor a gyakorló a saját reakcióira is igyekszik úgy tekinteni mint álomra, a tárgyakon túl. A szándék megerősítésének gyakorlata elalvás előtti végzendő teendő, amely során a gyakorló igyekszik megerősíteni szándékát, hogy az álomban felismerje az álmot.

 

Ez is meglehetősen elterjedt gyakorlat a nyugati világban is, ám a tibeti álomjóga gyakorlói emellett tanítóiknak, buddháknak és istenségeknek is küldenek imákat és szándékot, valamint ígéretet tesznek, hogy igyekeznek tudatosságban maradni. Újabb hasonlóságra bukkanunk a nyugati tudatos álmodók eszköztára és az álomjóga gyakorlatai kapcsán, ugyanis Az emlékezőképesség és örömteli erőfeszítés kialakítása nevű gyakorlat az álmokra való emlékezés képességét fejleszti, illetve igyekszik megteremteni a gyakorlás folytonosságát és az iránta érzett örömöt.

 

Ilyen és ehhez hasonló módszereket a nyugati világban is alkalmaznak, ahogyan például az Álomnapló és az Álomnapló applikációk I. cikkekben is olvasható.

 

„HA STRESSZT ÉS FESZÜLTSÉGET VISZÜNK MAGUNKKAL AZ ÁGYBA, AZ KÖVETI FOG MINKET AZ ALVÁSBA.”

„HA STRESSZT ÉS FESZÜLTSÉGET VISZÜNK MAGUNKKAL AZ ÁGYBA, AZ KÖVETI FOG MINKET AZ ALVÁSBA.”

A tibeti álomjóga és Tenzin Wangyal Rinpócse tanítása szerint az alvásra való felkészülés is fontos, aminek lényege, hogy az ember a nappali élet benyomásait igyekezzen magában helyes irányba terelni, és energiáit az alvásra és az álmodásra összpontosítsa.

 

Ehhez is különböző gyakorlatok állnak rendelkezésre, mint például a Kilenc tisztító légzés, a Guru jóga, és a Védelem. A Guru jóga végrehajtása során tulajdonképpen egy mestert kell vizualizálni, akitől a gyakorló áldást kap. A védelem során pedig dákiniktől (gyönyörű istennőkként kell őket vizualizálni) kell segítséget kérni, hogy az alvás során vigyázzák az álmodót.

 

A tibeti álomjóga és Tenzin Wangyal Rinpócse tanítása szerint az alvásra való felkészülés is fontos, aminek lényege, hogy az ember a nappali élet benyomásait igyekezzen magában helyes irányba terelni, és energiáit az alvásra és az álmodásra összpontosítsa.

 

Ehhez is különböző gyakorlatok állnak rendelkezésre, mint például a Kilenc tisztító légzés, a Guru jóga, és a Védelem. A Guru jóga végrehajtása során tulajdonképpen egy mestert kell vizualizálni, akitől a gyakorló áldást kap. A védelem során pedig dákiniktől (gyönyörű istennőkként kell őket vizualizálni) kell segítséget kérni, hogy az alvás során vigyázzák az álmodót.

 

„AZ ALVÁS NORMÁLIS FOLYAMATA ÚGY INDUL, HOGY A TUDATOSSÁG VISSZAVONUL AZ ÉRZÉKSZERVEKBŐL, A TUDAT SZÉTSZÓRTSÁGBA VÉSZ, MENTÁLIS KÉPZETEKKÉ ÉS GONDOLATOKKÁ VÉKONYODIK, AZTÁN TELJES SÖTÉTSÉGBE MERÜL.”

„AZ ALVÁS NORMÁLIS FOLYAMATA ÚGY INDUL, HOGY A TUDATOSSÁG VISSZAVONUL AZ ÉRZÉKSZERVEKBŐL, A TUDAT SZÉTSZÓRTSÁGBA VÉSZ, MENTÁLIS KÉPZETEKKÉ ÉS GONDOLATOKKÁ VÉKONYODIK, AZTÁN TELJES SÖTÉTSÉGBE MERÜL.”

Amikor az ember ezeken túl van, elalvás során vizualizálnia kell egy négyszirmú vörös lótuszt a torok csakrájában, mind a négy szirmán különböző szavakkal. Miután elaludt, két órával később fel kell kelnie, egy légző gyakorlatot kell végrehajtania, és egy fehér fénygömböt, úgynevezett tiglé-t (vagy bindu-t) kell vizualizálnia a csakrájában.

 

Ezután újbóli elalvás következik, majd nagyjából két óra elteltével ismét ébredésnek kell bekövetkeznie, amiből egy speciális testpozícióban kell visszaaludni, és közben a szív csakrában a „HUNG” szótagot kell vizualizálni. A gyakorlat negyedik részében a nemi szervek mögött lévő csakra fényes, fekete tigléjébe kell belépni.

 

A tibeti álomjóga szerint nagyon fontos, hogy a tudatos álmokban az álmodó elkezdje irányítani az álmokat, ezzel úgymond rugalmassá téve a tudatát. Ezáltal lebontódnak a szokás jellegű korlátok, ami jótékony hatást fejt ki a tudatra. Ennek során érdemes megváltoztatni az álmokban a méretet, mennyiséget, minőséget, gyorsaságot stb.

 

Amikor az ember ezeken túl van, elalvás során vizualizálnia kell egy négyszirmú vörös lótuszt a torok csakrájában, mind a négy szirmán különböző szavakkal. Miután elaludt, két órával később fel kell kelnie, egy légző gyakorlatot kell végrehajtania, és egy fehér fénygömböt, úgynevezett tiglé-t (vagy bindu-t) kell vizualizálnia a csakrájában.

 

Ezután újbóli elalvás következik, majd nagyjából két óra elteltével ismét ébredésnek kell bekövetkeznie, amiből egy speciális testpozícióban kell visszaaludni, és közben a szív csakrában a „HUNG” szótagot kell vizualizálni. A gyakorlat negyedik részében a nemi szervek mögött lévő csakra fényes, fekete tigléjébe kell belépni.

 

A tibeti álomjóga szerint nagyon fontos, hogy a tudatos álmokban az álmodó elkezdje irányítani az álmokat, ezzel úgymond rugalmassá téve a tudatát. Ezáltal lebontódnak a szokás jellegű korlátok, ami jótékony hatást fejt ki a tudatra. Ennek során érdemes megváltoztatni az álmokban a méretet, mennyiséget, minőséget, gyorsaságot stb.

 

4. RÉSZ: ALVÁS

4. RÉSZ: ALVÁS

Az alvásnak három fajtája van:

 

    • a nem-tudás alvása,

    • szamszárikus alvás,

    • tiszta fény alvása.

 

Az első esetben az alvó nincs tudatában semminek, ez gyakorlatilag a nagy sötétség. A szamszárikus alvás során megjelennek az álmok, az olyan álmok, amelyeket a múlt karmikus cselekedetei keltenek életre. A tiszta fény alvásban az álmodó a tiszta fény tudatosságában van.

 

Az alvásnak három fajtája van:

 

    • a nem-tudás alvása,

    • szamszárikus alvás,

    • tiszta fény alvása.

 

Az első esetben az alvó nincs tudatában semminek, ez gyakorlatilag a nagy sötétség. A szamszárikus alvás során megjelennek az álmok, az olyan álmok, amelyeket a múlt karmikus cselekedetei keltenek életre. A tiszta fény alvásban az álmodó a tiszta fény tudatosságában van.

 

5. RÉSZ: AZ ALVÁS JÓGÁJÁNAK GYAKORLATA

5. RÉSZ: AZ ALVÁS JÓGÁJÁNAK GYAKORLATA

Először is kapcsolatot kell kialakítani Szalgye Du Dalmával, aki egy olyan dákini, aki védelmezi és őrzi a szakrális alvást. Ehhez elalvás során ragyogó fénygömbként kell vizualizálni, illetve célszerű napközben is felidézni újra és újra. Tulajdonképpen azt kell elérni, hogy a gyakorló mintegy társként és a gyakorlat vezetőjeként tekintsen rá és igyekezzen megtapasztalni.

 

Ha ez a gyakorlónak valamiért kényelmetlen, akkor gondolhat egy másik lényre, istenségre, vagy szimbólumra is, de a tibeti álomjóga szerint a legtanácsosabb Szalgye Du Dalmát választani, mintegy eggyé kellene vele válni. Az előkészítő gyakorlat során el lehet végezni a kilenc tisztító légzést és guru-jógát, illetve menedéket lehet venni a lámában, jidamban és a dákiniben.

 

Egy gyertya vagy lámpa fénye pedig éberséget ad a tudatnak az éjszaka során. Egy másik előkészítő gyakorlat folyamán a gyakorló nem alszik 1-5 éjszakán keresztül (ennek egészségügyi kockázatai jelentősek – a cikk írójának megjegyzése), majd amikor a tanítvány elalszik, mestere rendszeresen felkelti és megkérdezi tőle, hogy álmodott-e, és sikerült-e ébernek maradnia.

 

Először is kapcsolatot kell kialakítani Szalgye Du Dalmával, aki egy olyan dákini, aki védelmezi és őrzi a szakrális alvást. Ehhez elalvás során ragyogó fénygömbként kell vizualizálni, illetve célszerű napközben is felidézni újra és újra. Tulajdonképpen azt kell elérni, hogy a gyakorló mintegy társként és a gyakorlat vezetőjeként tekintsen rá és igyekezzen megtapasztalni.

 

Ha ez a gyakorlónak valamiért kényelmetlen, akkor gondolhat egy másik lényre, istenségre, vagy szimbólumra is, de a tibeti álomjóga szerint a legtanácsosabb Szalgye Du Dalmát választani, mintegy eggyé kellene vele válni. Az előkészítő gyakorlat során el lehet végezni a kilenc tisztító légzést és guru-jógát, illetve menedéket lehet venni a lámában, jidamban és a dákiniben.

 

Egy gyertya vagy lámpa fénye pedig éberséget ad a tudatnak az éjszaka során. Egy másik előkészítő gyakorlat folyamán a gyakorló nem alszik 1-5 éjszakán keresztül (ennek egészségügyi kockázatai jelentősek – a cikk írójának megjegyzése), majd amikor a tanítvány elalszik, mestere rendszeresen felkelti és megkérdezi tőle, hogy álmodott-e, és sikerült-e ébernek maradnia.

 

„VÉGSŐ SORON AZ ÁLMOT ARRA AKARJUK HASZNÁLNI, HOGY MEGSZABADULJUNK MINDEN RELATÍV FELTÉTELTŐL, NEMCSAK ARRA, HOGY JAVÍTSUNK RAJTUK.”

„VÉGSŐ SORON AZ ÁLMOT ARRA AKARJUK HASZNÁLNI, HOGY MEGSZABADULJUNK MINDEN RELATÍV FELTÉTELTŐL, NEMCSAK ARRA, HOGY JAVÍTSUNK RAJTUK.”

Az alvás gyakorlatát négyszer kell elvégezni egy éjszaka, meghatározott testhelyzetben. Itt szintén lótuszvirágot kell vizualizálni, és imádkozni kell a dákinihez. Az alvás öt szakaszra tagozódik, amelyek a tudatosságot irányítják. Ezek tulajdonképpen az elalvás során az érzékszervek folyamatos visszahúzódását mutatják be a fizikai világból.

 

Mindeközben a tiglé segítségével a tudatosságra kell hatással lenni. A fejezet részletesebben foglalkozik a tiglével, az előrehaladással és az akadályokkal, illetve további támogató gyakorlatok kerülnek bemutatásra, amelyek a fő alvás gyakorlataihoz járulnak hozzá. Ezek csak felsorolás szintjén a következők: Mester, Dákini, Magatartás, Ima, Feloldás, Kiterjedés és összehúzódás. Az integrációról szóló rész bemutatja, hogyan kell adaptálni a ringpát az életbe.

 

Az alvás gyakorlatát négyszer kell elvégezni egy éjszaka, meghatározott testhelyzetben. Itt szintén lótuszvirágot kell vizualizálni, és imádkozni kell a dákinihez. Az alvás öt szakaszra tagozódik, amelyek a tudatosságot irányítják. Ezek tulajdonképpen az elalvás során az érzékszervek folyamatos visszahúzódását mutatják be a fizikai világból.

 

Mindeközben a tiglé segítségével a tudatosságra kell hatással lenni. A fejezet részletesebben foglalkozik a tiglével, az előrehaladással és az akadályokkal, illetve további támogató gyakorlatok kerülnek bemutatásra, amelyek a fő alvás gyakorlataihoz járulnak hozzá. Ezek csak felsorolás szintjén a következők: Mester, Dákini, Magatartás, Ima, Feloldás, Kiterjedés és összehúzódás. Az integrációról szóló rész bemutatja, hogyan kell adaptálni a ringpát az életbe.

 

6. RÉSZ: TOVÁBBI SZEMPONTOK

6. RÉSZ: TOVÁBBI SZEMPONTOK

Az utolsó rész tulajdonképpen egy kiegészítés a könyvben, amely a gyakorlat megalapozásának megértésében segít. Szó van benne arról, miszerint nagyon fontossá válhat, hogy a gyakorló személyes kapcsolatot létesítsen egy tanítóval, aki segíti őt az útján, még ha ritkán is kommunikálnak egymással. Továbbá szóba kerül a szenvedéstől és a nem-tudástól való szabadulás.

 

Meg kell tanulni különbséget tenni a fogalmi tudat és a tudat természetének tiszta tudatossága között. A fogalmi tudat az a tudat, amellyel a hétköznapjaink során már nagyon jól megismerkedtünk. Folyamatosan cikáznak benne a gondolatok, érzelmek, képzetek, emlékek, belső dialógusok. Ezt érzékeljük énként. A rigpa pedig a nem-kettős tudatosság.

 

Leginkább a tükörhöz hasonlítható, ami mindent visszatükröz a világból válogatás nélkül, ugyanakkor nincsenek rá hatással azok a tárgyak, amelyeket visszatükröz. A fejezet további részei szintén a tudat természetével, a tudat és a világ kapcsolatával és az egymásra gyakorolt hatásaival foglalkoznak.

 

Szóba kerül a künsi, amely minden létezés alapja. Továbbá a szerző ír még a megismerésről, a tiszta világosság és üresség felismeréséről, az énről és a lényeg nélküli én paradoxonáról.

 

Az utolsó rész tulajdonképpen egy kiegészítés a könyvben, amely a gyakorlat megalapozásának megértésében segít. Szó van benne arról, miszerint nagyon fontossá válhat, hogy a gyakorló személyes kapcsolatot létesítsen egy tanítóval, aki segíti őt az útján, még ha ritkán is kommunikálnak egymással. Továbbá szóba kerül a szenvedéstől és a nem-tudástól való szabadulás.

 

Meg kell tanulni különbséget tenni a fogalmi tudat és a tudat természetének tiszta tudatossága között. A fogalmi tudat az a tudat, amellyel a hétköznapjaink során már nagyon jól megismerkedtünk. Folyamatosan cikáznak benne a gondolatok, érzelmek, képzetek, emlékek, belső dialógusok. Ezt érzékeljük énként. A rigpa pedig a nem-kettős tudatosság.

 

Leginkább a tükörhöz hasonlítható, ami mindent visszatükröz a világból válogatás nélkül, ugyanakkor nincsenek rá hatással azok a tárgyak, amelyeket visszatükröz. A fejezet további részei szintén a tudat természetével, a tudat és a világ kapcsolatával és az egymásra gyakorolt hatásaival foglalkoznak.

 

Szóba kerül a künsi, amely minden létezés alapja. Továbbá a szerző ír még a megismerésről, a tiszta világosság és üresség felismeréséről, az énről és a lényeg nélküli én paradoxonáról.

 

ÖSSZEGZÉS

ÖSSZEGZÉS

Első olvasásra annak, aki ezen a könyvön keresztül találkozik a tibeti álomjógával először, egy kissé zavarosnak tűnhet a sok filozófiai, vallásos és spirituális gondolat és gyakorlat. Viszont ha az ember többször átforgatja az oldalakat, azért összeállhat benne hogy pontosan mit és miért kell csinálni.

 

Azoknak, akik már legalább egy kicsit is ismernek más tudatos álmodás módszereket és esetleg voltak is már tudatos álmaik, mindenképpen kitűnik a tibeti álomjóga kapcsán, hogy vannak közös pontjai a nyugati álmodás és tudatos álmodás módszerekkel, ugyanakkor jelentős eltérések is tapasztalhatóak. Ezek a következők.

 

Hasonlóságok az álomjóga és bizonyos nyugati tudatos álmodás módszerek között:

 

    • A tudatos álmodók sok esetben maguk is arra a következtetésre, illetve feltételezésre jutnak a tudatos álmaiknak köszönhetően, hogy a világ valamennyire illuzórikus, legalábbis megtapasztalása erősen szubjektív, az egyén képességeitől és tudatállapotától függő, korlátokhoz kötött.

    • A nyugati gyakorlók között is meglehetősen elterjedt számtalan meditációs módszer, amelyekkel a koncentrációs képességet és a tudatosságot kívánják fokozni, ami közvetett, de akár közvetlen módon is pozitív hatással van a tudatos álmok megtapasztalásának valószínűségére.

    • Az álomnapló sem csak az álomjógából ismeretes, a legtöbb tudatos álmodással foglalkozó szakirodalom erősen javasolja és alapnak tekinti használatát a tudatos álmodás eléréséhez.

    • A valóságtesztelést szintén megemlíti a legtöbb nyugati szakirodalom, bár kissé eltérő formában és módszerrel mint az álomjóga.

    • Az elalvás során történő koncentrációt ugyancsak sok könyv megemlíti, mint fontos metódust.

    • Az alvásra történő felkészüléssel is rengeteget foglalkozik más szakirodalom is.

    • Az álmok irányítása és az álmok során történő tapasztalatszerzés egyaránt nélkülözhetetlen eleme a nem álomjógát gyakorló tudatos álmodók körének is.

 

Eltérések az álomjóga és bizonyos nyugati tudatos álmodás módszerek között:

 

    • A tibeti álomjógát erősen átszövi a tibeti vallás, aminek köszönhetően rengeteg fogalom és rituálé vallásos jegyeket hordoz magában. Ilyenek például az imák, a szellemi lényekben való hit stb. A nyugati szakirodalmakban nem igazán jelennek meg a tudatos álmodás kapcsán vallásos elemek, viszont filozófiai okfejtések már gyakrabban megtalálhatóak.

    • A tibeti álomjóga tanításai Tibetben sokáig csakis egy hierarchikus rendszeren keresztül voltak elérhetőek a tanítványok számára, csupán a kiváltságosok férhettek hozzá. Napjainkban leginkább a kínai megszállás következtében a Tibetből elmenekült szerzetesek közvetítésének köszönhetően mindenki hozzáférhet az álomjógához, könyveken és az interneten keresztül.

    • Bár nyugaton sokan tekintenek úgy a tudatos álmodásra, mint a halálhoz közeli állapotra, mégsem mindenki gondolkodik így, és nem feltétlenül ebben a szellemben közelítik meg az emberek a gyakorlást. Az álomjóga tanításai szerint az álom és alvás tibeti jógájának fő célja, hogy az ember általa tudatossá váljon a bardóban, felkészüljön a halálra és megvilágosodjon.

 

Első olvasásra annak, aki ezen a könyvön keresztül találkozik a tibeti álomjógával először, egy kissé zavarosnak tűnhet a sok filozófiai, vallásos és spirituális gondolat és gyakorlat. Viszont ha az ember többször átforgatja az oldalakat, azért összeállhat benne hogy pontosan mit és miért kell csinálni.

 

Azoknak, akik már legalább egy kicsit is ismernek más tudatos álmodás módszereket és esetleg voltak is már tudatos álmaik, mindenképpen kitűnik a tibeti álomjóga kapcsán, hogy vannak közös pontjai a nyugati álmodás és tudatos álmodás módszerekkel, ugyanakkor jelentős eltérések is tapasztalhatóak. Ezek a következők.

 

Hasonlóságok az álomjóga és bizonyos nyugati tudatos álmodás módszerek között:

 

    • A tudatos álmodók sok esetben maguk is arra a következtetésre, illetve feltételezésre jutnak a tudatos álmaiknak köszönhetően, hogy a világ valamennyire illuzórikus, legalábbis megtapasztalása erősen szubjektív, az egyén képességeitől és tudatállapotától függő, korlátokhoz kötött.

    • A nyugati gyakorlók között is meglehetősen elterjedt számtalan meditációs módszer, amelyekkel a koncentrációs képességet és a tudatosságot kívánják fokozni, ami közvetett, de akár közvetlen módon is pozitív hatással van a tudatos álmok megtapasztalásának valószínűségére.

    • Az álomnapló sem csak az álomjógából ismeretes, a legtöbb tudatos álmodással foglalkozó szakirodalom erősen javasolja és alapnak tekinti használatát a tudatos álmodás eléréséhez.

    • A valóságtesztelést szintén megemlíti a legtöbb nyugati szakirodalom, bár kissé eltérő formában és módszerrel mint az álomjóga.

    • Az elalvás során történő koncentrációt ugyancsak sok könyv megemlíti, mint fontos metódust.

    • Az alvásra történő felkészüléssel is rengeteget foglalkozik más szakirodalom is.

    • Az álmok irányítása és az álmok során történő tapasztalatszerzés egyaránt nélkülözhetetlen eleme a nem álomjógát gyakorló tudatos álmodók körének is.

 

Eltérések az álomjóga és bizonyos nyugati tudatos álmodás módszerek között:

 

    • A tibeti álomjógát erősen átszövi a tibeti vallás, aminek köszönhetően rengeteg fogalom és rituálé vallásos jegyeket hordoz magában. Ilyenek például az imák, a szellemi lényekben való hit stb. A nyugati szakirodalmakban nem igazán jelennek meg a tudatos álmodás kapcsán vallásos elemek, viszont filozófiai okfejtések már gyakrabban megtalálhatóak.

    • A tibeti álomjóga tanításai Tibetben sokáig csakis egy hierarchikus rendszeren keresztül voltak elérhetőek a tanítványok számára, csupán a kiváltságosok férhettek hozzá. Napjainkban leginkább a kínai megszállás következtében a Tibetből elmenekült szerzetesek közvetítésének köszönhetően mindenki hozzáférhet az álomjógához, könyveken és az interneten keresztül.

    • Bár nyugaton sokan tekintenek úgy a tudatos álmodásra, mint a halálhoz közeli állapotra, mégsem mindenki gondolkodik így, és nem feltétlenül ebben a szellemben közelítik meg az emberek a gyakorlást. Az álomjóga tanításai szerint az álom és alvás tibeti jógájának fő célja, hogy az ember általa tudatossá váljon a bardóban, felkészüljön a halálra és megvilágosodjon.

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

Az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság régóta vitatott téma mind a keleti, mind a nyugati filozófiában és tudományban. Míg a hagyományos nyugati felfogás szerint az álom nélküli alvás a tudatosság teljes hiányával jellemezhető, egyes indiai filozófiai...

ÁLOMTALAN ALVÁS ÉS TUDATOSSÁG

ÁLOMTALAN ALVÁS ÉS TUDATOSSÁG

Az alvás és az álmodás kutatása az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Míg korábban az álomtalan alvást gyakran a tudatosság teljes hiányával azonosították, az újabb kutatások arra utalnak, hogy ez a kép túlságosan leegyszerűsítő. Jennifer M....

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TISZTA TUDAT

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TISZTA TUDAT

A tudatos álmodás egy izgalmas és titokzatos jelenség, amely régóta foglalkoztatja az álomkutatókat és a spirituális gyakorlókat egyaránt. A következő tanulmány a tudatos álmodás és egy még mélyebb tudatállapot, a "tiszta tudat" közötti különbségeket vizsgálja. A...

A FÁZIS KUTATÁSA IV.

A FÁZIS KUTATÁSA IV.

Egyre több embert érdekelnek a fázis jelenségek (tudatos álom/testen kívüli élmény), és ennek köszönhetően a tudományos érdeklődés is egyre inkább növekszik a téma iránt. A kutatók eltérő stratégiákkal és módszerekkel igyekeznek különböző kérdéskörökre egzakt válaszokat találni, ám sokszor előfordul, hogy az eredmények fényében csak további kérdések merülnek fel.

 

A kutatások egyik módszere – amelyet Michael Raduga is alkalmaz egyik projektjében, a Project Elijah-ban – olyan önkéntesek gyűjtése, akik képesek a fázisba lépni, és ezután különböző feladatokat végrehajtani, amelyeket később kiértékelnek. Ebben a cikksorozatban a szerző saját élményeit osztja meg a Project Elijah-val kapcsolatban. A feladatok csupán vázlatosan kerülnek ismertetésre, a vizsgálatok céljai nélkül.

 

Nagyon fontos, hogy ezekből a tapasztalatokból semmilyen komoly következtetés nem vonható le, hiszen ezen kutatások célja éppen a tömeges eredményeken keresztül történő ismeretszerzés, hogy általuk nagyobb rálátásunk legyen a fázisra.

 

Egyre több embert érdekelnek a fázis jelenségek (tudatos álom/testen kívüli élmény), és ennek köszönhetően a tudományos érdeklődés is egyre inkább növekszik a téma iránt. A kutatók eltérő stratégiákkal és módszerekkel igyekeznek különböző kérdéskörökre egzakt válaszokat találni, ám sokszor előfordul, hogy az eredmények fényében csak további kérdések merülnek fel.

 

A kutatások egyik módszere – amelyet Michael Raduga is alkalmaz egyik projektjében, a Project Elijah-ban – olyan önkéntesek gyűjtése, akik képesek a fázisba lépni, és ezután különböző feladatokat végrehajtani, amelyeket később kiértékelnek. Ebben a cikksorozatban a szerző saját élményeit osztja meg a Project Elijah-val kapcsolatban. A feladatok csupán vázlatosan kerülnek ismertetésre, a vizsgálatok céljai nélkül.

 

Nagyon fontos, hogy ezekből a tapasztalatokból semmilyen komoly következtetés nem vonható le, hiszen ezen kutatások célja éppen a tömeges eredményeken keresztül történő ismeretszerzés, hogy általuk nagyobb rálátásunk legyen a fázisra.

 

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, KERESSEN VALAKIT AKIT ISMER, CSÍPJE MEG ÉS ÉBREDÉS UTÁN ELLENŐRIZZE A CSÍPÉS NYOMÁT A VALÓSÁGBAN.

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, KERESSEN VALAKIT AKIT ISMER, CSÍPJE MEG ÉS ÉBREDÉS UTÁN ELLENŐRIZZE A CSÍPÉS NYOMÁT A VALÓSÁGBAN.

XY-al egy ismeretlen településre jutottunk. Hegyvidéki volt, olyasmi, mint Sopron. Kerestük a település nevét, de nem láttuk sehol. Össze-vissza mászkáltunk, mindenféle épületekben, de senkivel sem találkoztunk. Egyszer csak rájöttem, hogy ez egy álom, és mondtam neki, hogy csipkedjen meg, de aztán eszembe jutott, hogy nekem kell megcsípnem őt.

 

Erősen és hosszan megcsíptem a bal vállát, kicsit fájhatott is neki, az arcán láttam a fájdalmat. Felébresztettem magam, de nem látszódott semmi a karján, ő már ébren feküdt mellettem az ágyban. Viszont pont a csípés helyén van az oltás nyoma, ami hasonlít egy csípésre.

 

XY-al egy ismeretlen településre jutottunk. Hegyvidéki volt, olyasmi, mint Sopron. Kerestük a település nevét, de nem láttuk sehol. Össze-vissza mászkáltunk, mindenféle épületekben, de senkivel sem találkoztunk. Egyszer csak rájöttem, hogy ez egy álom, és mondtam neki, hogy csipkedjen meg, de aztán eszembe jutott, hogy nekem kell megcsípnem őt.

 

Erősen és hosszan megcsíptem a bal vállát, kicsit fájhatott is neki, az arcán láttam a fájdalmat. Felébresztettem magam, de nem látszódott semmi a karján, ő már ébren feküdt mellettem az ágyban. Viszont pont a csípés helyén van az oltás nyoma, ami hasonlít egy csípésre.

 

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, VEGYEN BE EGY, A CSÚCSHATÁS FILMBŐL ISMERT NZT PIRULÁT, ÉS FIGYELJE MEG A TUDATÁRA GYAKOROLT HATÁSÁT.

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, VEGYEN BE EGY, A CSÚCSHATÁS FILMBŐL ISMERT NZT PIRULÁT, ÉS FIGYELJE MEG A TUDATÁRA GYAKOROLT HATÁSÁT.

Első kísérlet: Az asztalon kerestem, de nem találtam és gyorsan kiestem.

 

Második kísérlet: Ott volt az asztalon. Bevettem és először nem éreztem semmit, de aztán hamar kitisztult a tudatosságom. Nehéz elmagyarázni. Csak álltam egy helyben és vártam, hogy mi lesz. Jobban éreztem a testem és a fázist is. Mélyebb lett a fázis. Az asztalon a mobiltelefonom elkezdett magától nagyon élénk színekben játszani. Ki akartam menni az ablakon, de nem sikerült.

 

Harmadik kísérlet: Könnyedén beléptem újra, és megint be akartam venni a tablettát. Az előbb meglehetősen jó érzés volt, érezni akartam újra. Kerestem a zsebemben, de nem találtam. Végül úgy döntöttem semmi értelme a keresésnek, inkább a kezembe teremtettem meg a pirulát, a saját szemem láttára. Miután bevettem, megint hasonlóan jó érzés volt, csak erőteljesebb.

 

Erős lett a fázis és kiélesedett. Az utcán álltam és nem tudtam mit kezdjek ezzel a helyzettel. Harcolni akartam egy fickóval, aki először megijedt, de aztán az elmémmel maradásra bírtam. Végül nem harcoltunk, nem láttam értelmét. Aztán megjelent Michael R., és elkezdtünk versenyt futni. Mindig egy lépéssel előttem volt, és egyszer csak azt mondta, hogy ne a fázis környezetre koncentráljak, hanem saját magamra.

 

Ezt megértettem, amitől azonnal felgyorsultam és lehagytam könnyedén. Egy üres rétre értem, és találkozni akartam valakivel, akivel régóta szeretnék. Meg is jelent, de túl távol volt tőlem. Aztán homályosabb lett, mintha csak a fejemben lenne, és onnan vetülne ki a fázis térbe. Végül ezt is meguntam és repülni akartam. Ébredés után azonnal újra be akartam kerülni, hogy újra bevehessek egy tablettát, valamiért nagyon jó volt.

 

Első kísérlet: Az asztalon kerestem, de nem találtam és gyorsan kiestem.

 

Második kísérlet: Ott volt az asztalon. Bevettem és először nem éreztem semmit, de aztán hamar kitisztult a tudatosságom. Nehéz elmagyarázni. Csak álltam egy helyben és vártam, hogy mi lesz. Jobban éreztem a testem és a fázist is. Mélyebb lett a fázis. Az asztalon a mobiltelefonom elkezdett magától nagyon élénk színekben játszani. Ki akartam menni az ablakon, de nem sikerült.

 

Harmadik kísérlet: Könnyedén beléptem újra, és megint be akartam venni a tablettát. Az előbb meglehetősen jó érzés volt, érezni akartam újra. Kerestem a zsebemben, de nem találtam. Végül úgy döntöttem semmi értelme a keresésnek, inkább a kezembe teremtettem meg a pirulát, a saját szemem láttára. Miután bevettem, megint hasonlóan jó érzés volt, csak erőteljesebb.

 

Erős lett a fázis és kiélesedett. Az utcán álltam és nem tudtam mit kezdjek ezzel a helyzettel. Harcolni akartam egy fickóval, aki először megijedt, de aztán az elmémmel maradásra bírtam. Végül nem harcoltunk, nem láttam értelmét. Aztán megjelent Michael R., és elkezdtünk versenyt futni. Mindig egy lépéssel előttem volt, és egyszer csak azt mondta, hogy ne a fázis környezetre koncentráljak, hanem saját magamra.

 

Ezt megértettem, amitől azonnal felgyorsultam és lehagytam könnyedén. Egy üres rétre értem, és találkozni akartam valakivel, akivel régóta szeretnék. Meg is jelent, de túl távol volt tőlem. Aztán homályosabb lett, mintha csak a fejemben lenne, és onnan vetülne ki a fázis térbe. Végül ezt is meguntam és repülni akartam. Ébredés után azonnal újra be akartam kerülni, hogy újra bevehessek egy tablettát, valamiért nagyon jó volt.

 

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, ÉS TÉPJE VAGY VÁGJA LE AZ EGYIK UJJÁT, FIGYELJE MEG A FÁJDALMAT, VALAMINT HOGY ÉRZI-E A LEVÁGOTT UJJAT ÉS TUDJA-E IRÁNYÍTANI.

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, ÉS TÉPJE VAGY VÁGJA LE AZ EGYIK UJJÁT, FIGYELJE MEG A FÁJDALMAT, VALAMINT HOGY ÉRZI-E A LEVÁGOTT UJJAT ÉS TUDJA-E IRÁNYÍTANI.

A régi lakásban vagyok a nappaliban. Ott van Fifi (a kutyám) is, és leginkább azzal múlatom az időt, hogy simogatom. A. behoz egy tálcán egy adag sült húst, aminek B. nagyon megörül. Odamegy, hogy levegyen belőle egy darabot, de aztán észreveszi, hogy ez nem az ő szájíze szerint van elkészítve. Ezen nagyon megsértődik és hisztizni kezd, kimegy a szobából.

 

Én is nézem a húsokat az ágyon ülve és az előbb látott jelenetre gondolok, hogy mégis mi történhetett. Elkezdem számolni az ujjaim, és 7-et számolok. Mivel a múlt éjjel is megettem ugyanezt, de akkor nem lettem tudatos (amit utólag nagyon felróttam magamnak), most azonnal azzá válok, gyorsan felállok és bemegyek a szobámba. A. utánam akár jönni, de kicsukom.

 

Egyedül akarok lenni, mert tudom, hogy ez a feladat nekem elég megterhelő. Valójában már többször eszembe jutott a fázisban, de sohasem tudtam levágni az ujjam. Egyszerűen képtelen voltam megtenni. És ez most sincs másképp. A kezeimből kijövő energiával újra és újra tárgyakat reptetek, hogy ezzel váljak benne biztossá újra és újra, hogy ez a fázis.

 

Elsőre sikerül megtalálnom vagy 4 fajta kést, de egyszerűen nem bírom levágni az ujjam. Minden nagyon mély és reális, mélyítéssel nem is kell foglalkoznom, gondolom az intenzív undor, hogy le kell vágnom az ujjam, automatikusan mélyít.

 

Eszembe jut, hogy talán ha elkezdem a jobb kezemmel a bal kezem mutató ujját leszakítani,  az elviselhetőbb lesz, bár hosszadalmasabb. El is kezdem húzni, de ahelyett, hogy leszakadna, elkezd nyúlni, mint a tészta és fáj is. Arra gondolok, hogy ez így csak nem lesz jó, mert ha így folytatom, akkor soha az életben nem végzek a feladattal, mégiscsak egy késsel kellene levágni.

 

Újra a késekre nézek, de úgy tűnik, hogy az ízületek miatt ez sem menne túl gyorsan, és félek hogy egy hosszadalmas trancsírozásba torkollna az öncsonkításom, amihez szintén nincs semmi kedvem. Arra gondolok, talán egy recés élű késsel jobban menne és találok is egyet, mégsem tudom ezzel sem megtenni. Elkezdem megint húzni az ujjam, megint elkezd nyúlni és megint fáj.

 

Aztán újra a kés használatán kezdek gondolkodni és ez a kör még megismétlődik párszor, aztán szépen lassan felébredek, de annyira homályos a tudatom, hogy nem bírok egy ciklust sem végig csinálni az indirekt technikákkal, és felébredek teljesen. Az ujjamban ugyanaz a fájó, zsibbadó érzés van, mint a fázisban. Egy adott ponton fáj, a kézfejem felöli ujjperc közepe, a fázisban ez a rész vékonyodott el, amikor húztam.

 

Még most is érzékeny ha rá gondolok, pedig már vagy negyedóra eltelt. Ha mozgatom az ujjaim, egyértelműen érzem a fájdalmat, ami most már inkább zsibbadás, a többi ujjamhoz viszonyítva. Az érdekes, hogy ébredés után elkezdtem ugyanúgy húzni egy másik ujjamat mint a fázisban, de a valóságban egyáltalán nem úgy fáj. A fázisban egy adott ponton fájt, ahol elvékonyodott, a valóságban viszont az egész ujjam.

 

A fázisban nem is éreztem a másik kezem szorítását az ujjamon, most ez is feltűnt, a fázisban eszembe sem jutott. Számomra egyértelmű, hogy az érzést az agyam hozta létre, egyszerűen ezt a típusú fájdalmat így tartotta reálisnak. Ezzel kapcsolatba nem hiszem, hogy volt konkrét tapasztalata, amiből ki tudott volna indulni. (Sohasem húztam/húzta senki semmilyen testrészemet, azért, hogy leszakítsa.) Az érdekes, hogy ez a modellezett fájdalom megmaradt ébredés után, és még most is érzem kicsit. Persze, a fázisból felébredve a fizikai és mentális érzések is velem maradnak, de a fázisból kiindulva nem emlékszem ilyen intenzívre korábbról.

 

A régi lakásban vagyok a nappaliban. Ott van Fifi (a kutyám) is, és leginkább azzal múlatom az időt, hogy simogatom. A. behoz egy tálcán egy adag sült húst, aminek B. nagyon megörül. Odamegy, hogy levegyen belőle egy darabot, de aztán észreveszi, hogy ez nem az ő szájíze szerint van elkészítve. Ezen nagyon megsértődik és hisztizni kezd, kimegy a szobából.

 

Én is nézem a húsokat az ágyon ülve és az előbb látott jelenetre gondolok, hogy mégis mi történhetett. Elkezdem számolni az ujjaim, és 7-et számolok. Mivel a múlt éjjel is megettem ugyanezt, de akkor nem lettem tudatos (amit utólag nagyon felróttam magamnak), most azonnal azzá válok, gyorsan felállok és bemegyek a szobámba. A. utánam akár jönni, de kicsukom.

 

Egyedül akarok lenni, mert tudom, hogy ez a feladat nekem elég megterhelő. Valójában már többször eszembe jutott a fázisban, de sohasem tudtam levágni az ujjam. Egyszerűen képtelen voltam megtenni. És ez most sincs másképp. A kezeimből kijövő energiával újra és újra tárgyakat reptetek, hogy ezzel váljak benne biztossá újra és újra, hogy ez a fázis.

 

Elsőre sikerül megtalálnom vagy 4 fajta kést, de egyszerűen nem bírom levágni az ujjam. Minden nagyon mély és reális, mélyítéssel nem is kell foglalkoznom, gondolom az intenzív undor, hogy le kell vágnom az ujjam, automatikusan mélyít.

 

Eszembe jut, hogy talán ha elkezdem a jobb kezemmel a bal kezem mutató ujját leszakítani,  az elviselhetőbb lesz, bár hosszadalmasabb. El is kezdem húzni, de ahelyett, hogy leszakadna, elkezd nyúlni, mint a tészta és fáj is. Arra gondolok, hogy ez így csak nem lesz jó, mert ha így folytatom, akkor soha az életben nem végzek a feladattal, mégiscsak egy késsel kellene levágni.

 

Újra a késekre nézek, de úgy tűnik, hogy az ízületek miatt ez sem menne túl gyorsan, és félek hogy egy hosszadalmas trancsírozásba torkollna az öncsonkításom, amihez szintén nincs semmi kedvem. Arra gondolok, talán egy recés élű késsel jobban menne és találok is egyet, mégsem tudom ezzel sem megtenni. Elkezdem megint húzni az ujjam, megint elkezd nyúlni és megint fáj.

 

Aztán újra a kés használatán kezdek gondolkodni és ez a kör még megismétlődik párszor, aztán szépen lassan felébredek, de annyira homályos a tudatom, hogy nem bírok egy ciklust sem végig csinálni az indirekt technikákkal, és felébredek teljesen. Az ujjamban ugyanaz a fájó, zsibbadó érzés van, mint a fázisban. Egy adott ponton fáj, a kézfejem felöli ujjperc közepe, a fázisban ez a rész vékonyodott el, amikor húztam.

 

Még most is érzékeny ha rá gondolok, pedig már vagy negyedóra eltelt. Ha mozgatom az ujjaim, egyértelműen érzem a fájdalmat, ami most már inkább zsibbadás, a többi ujjamhoz viszonyítva. Az érdekes, hogy ébredés után elkezdtem ugyanúgy húzni egy másik ujjamat mint a fázisban, de a valóságban egyáltalán nem úgy fáj. A fázisban egy adott ponton fájt, ahol elvékonyodott, a valóságban viszont az egész ujjam.

 

A fázisban nem is éreztem a másik kezem szorítását az ujjamon, most ez is feltűnt, a fázisban eszembe sem jutott. Számomra egyértelmű, hogy az érzést az agyam hozta létre, egyszerűen ezt a típusú fájdalmat így tartotta reálisnak. Ezzel kapcsolatba nem hiszem, hogy volt konkrét tapasztalata, amiből ki tudott volna indulni. (Sohasem húztam/húzta senki semmilyen testrészemet, azért, hogy leszakítsa.) Az érdekes, hogy ez a modellezett fájdalom megmaradt ébredés után, és még most is érzem kicsit. Persze, a fázisból felébredve a fizikai és mentális érzések is velem maradnak, de a fázisból kiindulva nem emlékszem ilyen intenzívre korábbról.

 

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, ÉS TIZENÖT MÁSODPERCEN KERESZTÜL TAPOGASSA MEG INTENZÍVEN A SAJÁT TESTÉT, MIKÖZBEN MEGFIGYELI, HOGY MENNYIRE LETT REALISZTIKUSABB A FÁZIS TERE, ÉS A TESTÉRZÉKELÉSE.

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, ÉS TIZENÖT MÁSODPERCEN KERESZTÜL TAPOGASSA MEG INTENZÍVEN A SAJÁT TESTÉT, MIKÖZBEN MEGFIGYELI, HOGY MENNYIRE LETT REALISZTIKUSABB A FÁZIS TERE, ÉS A TESTÉRZÉKELÉSE.

A gyermekkori szobámban vagyok és elkezdem számolni az ujjaimat. Hatot számolok, és ettől rájövök, hogy egy álomban vagyok. Eszembe jut a feladat, és elkezdem tapogatni gyorsan a fejemet, aztán az egész testemet is. Ami feltűnik azonnal, hogy eddig nem éreztem a testemet, csak volt egyfajta testem, de a tapogatás után kezd el igazán a testem érzékelése beindulni, és egy intenzív hő is elkezd keletkezni a dörzsöléstől, de a fázis tér érzékelése nem lesz mélyebb.

 

Azt gondolom ideje valami mást is csinálni. Repülni akarok, elvetve egy másik cselekvési tervemet. Találkozni akartam pár másik emberrel, hogy megkérdezzen tőlük mit gondolnak rólam, de ezt most hirtelen teljesen lényegtelennek érzem. Megpróbálok felemelkedni a szobában, de nem sikerül. Kimegyek a bejárati ajtóhoz, hogy kintről rugaszkodjak el, a szabad ég alatt. Ahogyan kinyitom az ajtót, egy ismeretlen helyen találom magam, egy réten, hatalmas fákkal, gyönyörű az egész.

 

Egy óriási épület ajtajában vagyok, aminek a bejáratához egy magas lépcsősor visz. Ideális az elrugaszkodásra, és amint megteszem, ki is nézem magamnak a repülés irányát, és arra haladok. Érzem a levegőt magam körül, és arra gondolok, vajon miért ilyen népszerű a repülés a fázisban, és miért élvezem ennyire. Tudom, hogy bármit csinálhatnék, mégis ez az egyszerű folyamat annyira élvezetes számomra, hogy csak erre vágyom.

 

Közben megállok a levegőben és ismét elkezdem tapogatni magam, de az eredmény ugyanaz. Nem mélyül el a fázis. Egy idő után elsötétül minden. Ez igazán remek állapot a mélyítés tesztelésére, ezért újra elkezdem tapogatni a testem, arra vagyok kíváncsi, hogy ettől vajon újra megjelenik-e a tér, mert most még mindig egy sötét helyen vagyok, de nem járok sikerrel.

 

Nagyon szeretnék visszatérni egy teljes értékű fázisba, ezért váltok a szenzomotoros vizualizációra, aztán a kézdörzsölésre. A szenzomotoros vizualizációtól zöld foltok kezdenek el megjelenni, de nem fejlődnek tovább, ezért váltok a kézdörzsölésre, amitől megjelennek homályosan a kezeim, amikkel elkezdek újra tapogatni és kibontakozik egy helyiség.

 

Két kolléganőm van velem, egy ismeretlen teremben. Valamelyik oktatóról kezdenek el beszélni, és az egyikőjük kitessékel az ajtón, hogy ez most nem rám tartozik. Kicsit rosszul esik, de igazából nem érdekel a pletyka, megint repülni akarok. Ugyanannak az épületnek az ajtajához jutok ahonnan először próbálkoztam, és most kicsit nehezebben megy a repülés, de azért sikerül.

 

Látok a levegőben egy egyszarvút (szárnyak nélkül) repülni, és arra gondolok, hogy milyen menő lenne ráülni és vele együtt repülni, ezért próbálom utolérni, de nagyon hamar szem elől tévesztem. A fázis pedig megint elkezd elsötétülni. Igyekszem mindent alaposan fejben tartani, és a lényeg, hogy nekem nem mélyítette el a fázisomat a testen tapogatása, de a testemet sokkal intenzívebben érzékeltem tőle.

 

A gyermekkori szobámban vagyok és elkezdem számolni az ujjaimat. Hatot számolok, és ettől rájövök, hogy egy álomban vagyok. Eszembe jut a feladat, és elkezdem tapogatni gyorsan a fejemet, aztán az egész testemet is. Ami feltűnik azonnal, hogy eddig nem éreztem a testemet, csak volt egyfajta testem, de a tapogatás után kezd el igazán a testem érzékelése beindulni, és egy intenzív hő is elkezd keletkezni a dörzsöléstől, de a fázis tér érzékelése nem lesz mélyebb.

 

Azt gondolom ideje valami mást is csinálni. Repülni akarok, elvetve egy másik cselekvési tervemet. Találkozni akartam pár másik emberrel, hogy megkérdezzen tőlük mit gondolnak rólam, de ezt most hirtelen teljesen lényegtelennek érzem. Megpróbálok felemelkedni a szobában, de nem sikerül. Kimegyek a bejárati ajtóhoz, hogy kintről rugaszkodjak el, a szabad ég alatt. Ahogyan kinyitom az ajtót, egy ismeretlen helyen találom magam, egy réten, hatalmas fákkal, gyönyörű az egész.

 

Egy óriási épület ajtajában vagyok, aminek a bejáratához egy magas lépcsősor visz. Ideális az elrugaszkodásra, és amint megteszem, ki is nézem magamnak a repülés irányát, és arra haladok. Érzem a levegőt magam körül, és arra gondolok, vajon miért ilyen népszerű a repülés a fázisban, és miért élvezem ennyire. Tudom, hogy bármit csinálhatnék, mégis ez az egyszerű folyamat annyira élvezetes számomra, hogy csak erre vágyom.

 

Közben megállok a levegőben és ismét elkezdem tapogatni magam, de az eredmény ugyanaz. Nem mélyül el a fázis. Egy idő után elsötétül minden. Ez igazán remek állapot a mélyítés tesztelésére, ezért újra elkezdem tapogatni a testem, arra vagyok kíváncsi, hogy ettől vajon újra megjelenik-e a tér, mert most még mindig egy sötét helyen vagyok, de nem járok sikerrel.

 

Nagyon szeretnék visszatérni egy teljes értékű fázisba, ezért váltok a szenzomotoros vizualizációra, aztán a kézdörzsölésre. A szenzomotoros vizualizációtól zöld foltok kezdenek el megjelenni, de nem fejlődnek tovább, ezért váltok a kézdörzsölésre, amitől megjelennek homályosan a kezeim, amikkel elkezdek újra tapogatni és kibontakozik egy helyiség.

 

Két kolléganőm van velem, egy ismeretlen teremben. Valamelyik oktatóról kezdenek el beszélni, és az egyikőjük kitessékel az ajtón, hogy ez most nem rám tartozik. Kicsit rosszul esik, de igazából nem érdekel a pletyka, megint repülni akarok. Ugyanannak az épületnek az ajtajához jutok ahonnan először próbálkoztam, és most kicsit nehezebben megy a repülés, de azért sikerül.

 

Látok a levegőben egy egyszarvút (szárnyak nélkül) repülni, és arra gondolok, hogy milyen menő lenne ráülni és vele együtt repülni, ezért próbálom utolérni, de nagyon hamar szem elől tévesztem. A fázis pedig megint elkezd elsötétülni. Igyekszem mindent alaposan fejben tartani, és a lényeg, hogy nekem nem mélyítette el a fázisomat a testen tapogatása, de a testemet sokkal intenzívebben érzékeltem tőle.

 

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, EGYEN VALAMIT ÉS ÉREZZE, HOGY JÓLLAKOTT. A FÁZISBÓL KILÉPVE ELLENŐRIZZE, HOGY MEGMARADT-E VELE A JÓLLAKOTTSÁG ÉRZÉSE.

A GYAKORLÓ LÉPJEN A FÁZISBA, EGYEN VALAMIT ÉS ÉREZZE, HOGY JÓLLAKOTT. A FÁZISBÓL KILÉPVE ELLENŐRIZZE, HOGY MEGMARADT-E VELE A JÓLLAKOTTSÁG ÉRZÉSE.

Egyszer csak kikelek az ágyból, a régi lakásban vagyok. Elindulok az utcán, de még sötét van, és fura érzés vesz erőt rajtam. Az emberek körülöttem túl harsányak az utcán, nem akarok a közelükben lenni. Furcsállom, hogy az öltönyöm van rajtam, hiszen nem abban aludtam el, és nem is emlékszem, hogy miután felkeltem, felöltöztem volna. A szemmaszk a szememen van, és fura, hogy az egyik szememre mégis látok, átlátok rajta.

 

Ekkor jövök rá, hogy ez a fázis. Tapogatom a szemem, és rájövök, hogy tényleg ott a maszk, de átlátok rajta, csak a bal szememmel nem. Elhatározom, hogy azzal is látni akarok, ezért megteremtem a látásom, de kicsit tartok tőle, hogy felébredek közben. Szerencsére ez nem történik meg, sikerül teljesen bent maradnom. Fel akarok repülni, de nem járok sikerrel.

 

Eszembe jut, hogy ennem kell valamit, ezért gyorsan a konyhába teleportálom magam. Kinyitom a hűtőt, de nincs benne semmi olyasmi, amit szívesen megennék, viszont az előbb láttam az asztalon egy pizzát. Gondolom az is jó lesz, és szeretem is, úgyhogy odamegyek megenni. Előtte még megtapogatom a konyhabútort, hogy fenntartsak.

 

Mire odaérek a pizzához, addigra az már nem is pizza, hanem virslik egy kupacban, amikre sajt van olvasztva. Elkezdem enni, és közben bejön a konyhába A. Azt mondja, hogy nincs rendben az étkezésem és rendbe kellene rakni, amivel egyet is értek, a fázisban is, meg a valóságban is. De félre tolom A.-t, mert az ételre akarok koncentrálni.

 

Nem érzek semmi különöset, lenyelem a falatokat és érzem a gyomromat, azt érzem üres és éhes vagyok továbbra is. Próbálok még jobban koncentrálni, de ezen kívül nem érzek mást, aztán szép lassan felébresztem magam, de a valóságban is inkább csak üresnek és éhesek érzem a gyomrom, a virslit nem érzem benne.

 

Egyszer csak kikelek az ágyból, a régi lakásban vagyok. Elindulok az utcán, de még sötét van, és fura érzés vesz erőt rajtam. Az emberek körülöttem túl harsányak az utcán, nem akarok a közelükben lenni. Furcsállom, hogy az öltönyöm van rajtam, hiszen nem abban aludtam el, és nem is emlékszem, hogy miután felkeltem, felöltöztem volna. A szemmaszk a szememen van, és fura, hogy az egyik szememre mégis látok, átlátok rajta.

 

Ekkor jövök rá, hogy ez a fázis. Tapogatom a szemem, és rájövök, hogy tényleg ott a maszk, de átlátok rajta, csak a bal szememmel nem. Elhatározom, hogy azzal is látni akarok, ezért megteremtem a látásom, de kicsit tartok tőle, hogy felébredek közben. Szerencsére ez nem történik meg, sikerül teljesen bent maradnom. Fel akarok repülni, de nem járok sikerrel.

 

Eszembe jut, hogy ennem kell valamit, ezért gyorsan a konyhába teleportálom magam. Kinyitom a hűtőt, de nincs benne semmi olyasmi, amit szívesen megennék, viszont az előbb láttam az asztalon egy pizzát. Gondolom az is jó lesz, és szeretem is, úgyhogy odamegyek megenni. Előtte még megtapogatom a konyhabútort, hogy fenntartsak.

 

Mire odaérek a pizzához, addigra az már nem is pizza, hanem virslik egy kupacban, amikre sajt van olvasztva. Elkezdem enni, és közben bejön a konyhába A. Azt mondja, hogy nincs rendben az étkezésem és rendbe kellene rakni, amivel egyet is értek, a fázisban is, meg a valóságban is. De félre tolom A.-t, mert az ételre akarok koncentrálni.

 

Nem érzek semmi különöset, lenyelem a falatokat és érzem a gyomromat, azt érzem üres és éhes vagyok továbbra is. Próbálok még jobban koncentrálni, de ezen kívül nem érzek mást, aztán szép lassan felébresztem magam, de a valóságban is inkább csak üresnek és éhesek érzem a gyomrom, a virslit nem érzem benne.

 

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

PERSPEKTÍVÁK AZ ALVÁS TUDATOSSÁGÁRÓL

Az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság régóta vitatott téma mind a keleti, mind a nyugati filozófiában és tudományban. Míg a hagyományos nyugati felfogás szerint az álom nélküli alvás a tudatosság teljes hiányával jellemezhető, egyes indiai filozófiai...

ÁLOMTALAN ALVÁS ÉS TUDATOSSÁG

ÁLOMTALAN ALVÁS ÉS TUDATOSSÁG

Az alvás és az álmodás kutatása az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Míg korábban az álomtalan alvást gyakran a tudatosság teljes hiányával azonosították, az újabb kutatások arra utalnak, hogy ez a kép túlságosan leegyszerűsítő. Jennifer M....

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TISZTA TUDAT

TUDATOS ÁLMODÁS ÉS TISZTA TUDAT

A tudatos álmodás egy izgalmas és titokzatos jelenség, amely régóta foglalkoztatja az álomkutatókat és a spirituális gyakorlókat egyaránt. A következő tanulmány a tudatos álmodás és egy még mélyebb tudatállapot, a "tiszta tudat" közötti különbségeket vizsgálja. A...