AZ ÁLOM ÉS ALVÁS TIBETI JÓGÁJA (2008)

AZ ÁLOM ÉS ALVÁS TIBETI JÓGÁJA (2008)

A tudatos álmodás és a testen kívüli élmény jelenségei különböző népekre és kultúrákra eltérő mértékben hatottak. A tibeti buddhizmusban az alvásnak és az álmodásnak különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Évszázadokra nyúlnak vissza azok a gyakorlatok, amelyeket a kiválasztott, magas szinten lévő lámák, szerzetesek és jógik hajtottak végre, ezzel a világon egyedülálló hagyományt teremtve, amely a tudatos álmodásban a tudat fejlesztésének, és az illúziók felismerésének eszközét látja. Az álomjóga értelmezéseiben elmerülve sok hasonlóság fedezhető fel a nyugati világban élő fázis (tudatos álmodás/testen kívüli élmény) gyakorlók és a tibeti álomjóga gyakorlók nézőpontjai között. Az álom és alvás tibeti jógája könyvön keresztül Tenzin Wangyal Rinpócse megismerteti az olvasóval a tibeti álomjóga rendszerét, és gyakorlati útmutatásokkal is segíti az érdeklődőt.

 

Tenzin Wangyal Rinpócse szülei a kínai megszállás elől kénytelenek voltak elmenekülni Tibetből, a könyv szerzője nem sokkal ezután született. Édesanyja Bön gyakorló, édesapja buddhista láma. Miután az apa elhunyt, édesanyja új férjével együtt úgy döntött, hogy a gyermeket a doljini Bön kolostorba küldik, ahol szerzetessé szentelték. Később a kolostorban felismerik, mint Khyungtul Rinpócse reinkarnációját, miután Lopön Szangye Tenzin tanítványává válik.

 

„Mély benyomást hagyott bennem, hogy mennyire nagyra értékelik az álmokat a tibeti kultúrában és a Bön vallásban, és hogy a tudattalanból érkező információ gyakran jóval értékesebb, mint az, amit a tudatos elme biztosítani tud.”

 

A szerzetesi képzés során az álmokkal kapcsolatos legnagyobb hatást a Zhang Zhung Nyan Gyud, az Anyatantra és a Shrazda Rinpócse iratai gyakorolták rá. Tizenkilenc éves korától elkezdett tanítani. 1989-ben a nyugati világba utazott, ahol szintén tanítással is foglalkozott. 1991-ben kutatást kezdett a Rice Egyetemen, 1993-ban pedig publikálta első könyvét nyugaton, The Wonders of The Natural Mind címmel. Tudományos munkái mellett folyamatosan nagy hangsúlyt fektetett az álmaival kapcsolatos gyakorlásra is.

Az álom és alvás tibeti jógája tulajdonképpen a szerző kaliforniai és új-mexikói tanításainak gyűjteménye, a könyv hat részből áll, mindegyik rész pedig további pontokból.

 

 

1.  rész: Az álom természete

 

Az első részben az álmok természetéről osztja meg a szerző nézeteit, a tibeti álomjóga értelmezési módján keresztül. Hiába álmodik mindenki, ha nem emlékszik az álmaira, mert nem foglalkozik velük eléggé, vagy ha emlékszik is, akkor sem tulajdonít nekik nagy jelentőséget. Holott az álmodásban hatalmas spirituális és misztikus folyamatok játszódnak le, amelyek óriási lehetőséget hordoznak magukban. A tibeti álomjóga szerint az álom egy kiváló lehetőség arra, hogy felismerjük: a nappali ébrenlét is valótlan mint egy álom, ezért az álomjóga tulajdonképpen a nappali „álmokra” és az álmokra is ugyanúgy alkalmazható. Ebben az első részben szó van számos egyéb téma mellett a karmáról is, ami egy ok-okozati összefüggést jelent a történések és a cselekedetek között. Azonban ez a karmikus folyamat a tibeti álomjóga szerint álmodás közben sem áll le, tehát a nappali ébrenlét során történtek hatással vannak az álmokra, és ugyanez fordított irányban is igaz. Ez a kölcsönhatás az álomélet és a fizikai élet között gyakorlatilag a nyugati világban is alapvető az álmokkal való foglalkozás során. Azonban természetesen teljesen más szintnek tekinthető, amikor az ember tudatosan vesz részt az álom alakításában, nem pedig csak öntudatlanul sodródik az álmok eseményeiben.

A tanítások szerint a létezésnek hat birodalma van, amelyek az istenek, félistenek, emberek, állatok, éhes szellemek és pokollakók birodalmai. Ezek a birodalmak bár szilárdnak tűnnek, valójában álomszerűek.

 

 

2. rész: Az álmok használata és fajtái

 

Tenzin Wangyal Rinpócse és a tibeti álomjóga tanításai szerint az álomgyakorlat célja kettős lehet: egyrészt a megszabadulás, másrészt az úgynevezett relatív haszon. Utóbbi azt jelenti, hogy az álmodás pozitív hatással lehet a hétköznapi életre is, információszerzés és az álmokból nyerhető tapasztalatok útján.

Az álmoknak három típusa van, ezek a következők:

  • közönséges, szamszárikus álmok;
  • tiszta világosság álmai;
  • tiszta fény álmai.

Legtöbbször szamszárikus álmokat látunk, amelyeket a karmikus lenyomatok építenek fel, amelyek tulajdonképpen jelentés nélküliek, jelentést csupán az álmodó vetít rájuk. A tiszta világosság álmai tekinthetőek egy magasabb szintnek, megjelenésük pedig annak köszönhető, hogy a gyakorló egyre nagyobb tudatossággal van jelen az álomban, ezáltal az álmok egyre részletesebbé válnak és egyre több minden marad meg belőlük az emlékezetben. Ezen álmok átélése során az álmodó stabil, továbbá olyan tartalmak bukkannak fel, amelyek a konvencionális én szintje alatti tudatosságból származnak. Fontos, hogy a gyakorló ne keverje össze a szamszárikus álmokat a tiszta világosság álmaival, hiszen ezáltal összekeverhet helytelen, félelmekből és vágyakból származó információkat és tapasztalatokat olyanokkal, amelyek magasabb forrásból származnak. A tiszta fény álmai azok, amelyekben nincs sem ego, sem szubjektív álmodó, és nem keletkezik dualisztikus kapcsolat az én és az álom tartalma között, bármilyen tartalom is legyen az.

Az álmodás tehát felhasználható egyfajta spirituális haladáshoz, illetve az álmokon keresztül a gyakorló képessé válhat saját gyakorlati érettségének megfigyelésére.

 

 

3. rész: Az álomjóga gyakorlata

 

Bár az előző részben említésre került a tibeti álomjóga azon felfogása, miszerint az álmodást használhatjuk a megszabaduláshoz, illetve relatív haszon eléréséhez is, a tanítások szerint az előbbi fontosabb. A cél, hogy az álmodó ugyanolyan tudatos maradjon a köztes lét állapotában a halál után (bardo), mint amennyire ezt a tudatosságot megtapasztalta az álmodás során a gyakorlata által. A lényeg a halál folyamán a tudatfolytonosság elérése, mialatt a tudat eltávozik az életből. A tibeti álomjóga gyakorlatai elsősorban ezt a célt szolgálják. Az éber tudatosságot először az ébrenléti időben kell megteremteni, amelynek célja, hogy a gyakorló megőrizze jelenlétét. Ezt a Siné segíti, amely összpontosítja és lecsendesíti a tudatot. Ez tulajdonképpen egy tárgyra irányuló meditációs gyakorlat.

 

“A gyakorló olyan, mint a szőlővenyige, úgy tud nőni, ha van támasza.”

 

Egy másik gyakorlat nagyon hasonlít ahhoz, amit valóságtesztelésnek nevezünk, azzal a különbséggel, hogy a gyakorló ebben az esetben nem azt próbálja megfigyelni, hogy melyek az ébrenléti és az álomvilág közötti eltérések (hogy erről eszébe jusson álmodás során hogy álmodik). Ehelyett napközben igyekszik folyamatosan arra gondolni, hogy a nappali élet is csak egy álom. Ennek köszönhetően minden tapasztalás azt a gondolatot fogja magával vonni, hogy „mindez álom”, ezért az álomban megtörténik magának az álomnak a felismerése. Ne feledjük, hogy a tibeti buddhizmus felfogása szerint a fizikai élet tapasztalatai is csupán álom természetűek, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy természetesen Tenzin Wangyal Rinpócse is tisztában van az úgynevezett konvencionális világ korlátaival, azaz felhívja a figyelmet rá, hogy ez a gyakorlat nem azt jelenti, hogy a fizikai világban is úgy kell viselkednünk ahogyan egy álomban, hiszen: „Ha nem dolgozol, a számlákat senki sem fizeti ki. Tedd a kezed a tűzbe, és megég.” Szóval a relatív világban többen élünk és tetteink következményeivel számolni kell. Ennek a gyakorlatnak a következő verziója, amikor a gyakorló a saját reakcióira is igyekszik úgy tekinteni mint álomra, a tárgyakon túl.

 

 

Negyven tény a tudatos álmodásról.

Kattints ide, és töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

 

A szándék megerősítésének gyakorlata elalvás előtti végzendő teendő, amely során a gyakorló igyekszik megerősíteni szándékát, hogy az álomban felismerje az álmot. Ez is meglehetősen elterjedt gyakorlat a nyugati világban is, ám a tibeti álomjóga gyakorlói emellett tanítóiknak, buddháknak és istenségeknek is küldenek imákat és szándékot, valamint ígéretet tesznek, hogy igyekeznek tudatosságban maradni.

Újabb hasonlóságra bukkanunk a nyugati tudatos álmodók eszköztára és az álomjóga gyakorlatai kapcsán, ugyanis Az emlékezőképesség és örömteli erőfeszítés kialakítása nevű gyakorlat az álmokra való emlékezés képességét fejleszti, illetve igyekszik megteremteni a gyakorlás folytonosságát és az iránta érzett örömöt. Ilyen és ehhez hasonló módszereket a nyugati világban is alkalmaznak, ahogyan például az Álomnapló és az Álomnapló applikációk I. cikkekben is olvasható.

 

“Ha stresszt és feszültséget viszünk magunkkal az ágyba, az követi fog minket az alvásba.”

 

A tibeti álomjóga és Tenzin Wangyal Rinpócse tanítása szerint az alvásra való felkészülés is fontos, aminek lényege, hogy az ember a nappali élet benyomásait igyekezzen magában helyes irányba terelni, és energiáit az alvásra és az álmodásra összpontosítsa. Ehhez is különböző gyakorlatok állnak rendelkezésre, mint például a Kilenc tisztító légzés, a Guru jóga, és a Védelem. A Guru jóga végrehajtása során tulajdonképpen egy mestert kell vizualizálni, akitől a gyakorló áldást kap. A védelem során pedig dákiniktől (gyönyörű istennőkként kell őket vizualizálni) kell segítséget kérni, hogy az alvás során vigyázzák az álmodót.

 

“Az alvás normális folyamata úgy indul, hogy a tudatosság visszavonul az érzékszervekből, a tudat szétszórtságba vész, mentális képzetekké és gondolatokká vékonyodik, aztán teljes sötétségbe merül.”

 

Amikor az ember ezeken túl van, elalvás során vizualizálnia kell egy négyszirmú vörös lótuszt a torok csakrájában, mind a négy szirmán különböző szavakkal. Miután elaludt, két órával később fel kell kelnie, egy légző gyakorlatot kell végrehajtania, és egy fehér fénygömböt, úgynevezett tiglé-t (vagy bindu-t) kell vizualizálnia a csakrájában. Ezután újbóli elalvás következik, majd nagyjából két óra elteltével ismét ébredésnek kell bekövetkeznie, amiből egy speciális testpozícióban kell visszaaludni, és közben a szív csakrában a „HUNG” szótagot kell vizualizálni. A gyakorlat negyedik részében a nemi szervek mögött lévő csakra fényes, fekete tigléjébe kell belépni.

A tibeti álomjóga szerint nagyon fontos, hogy a tudatos álmokban az álmodó elkezdje irányítani az álmokat, ezzel úgymond rugalmassá téve a tudatát. Ezáltal lebontódnak a szokás jellegű korlátok, ami jótékony hatást fejt ki a tudatra. Ennek során érdemes megváltoztatni az álmokban a méretet, mennyiséget, minőséget, gyorsaságot stb.

 

 

4. rész: Alvás

 

Az alvásnak három fajtája van:

  1. a nem-tudás alvása,
  2. szamszárikus alvás,
  3. tiszta fény alvása.

Az első esetben az alvó nincs tudatában semminek, ez gyakorlatilag a nagy sötétség. A szamszárikus alvás során megjelennek az álmok, az olyan álmok, amelyeket a múlt karmikus cselekedetei keltenek életre. A tiszta fény alvásban az álmodó a tiszta fény tudatosságában van.

 

 

5. rész: Az alvás jógájának gyakorlata

 

Először is kapcsolatot kell kialakítani Szalgye Du Dalmával, aki egy olyan dákini, aki védelmezi és őrzi a szakrális alvást. Ehhez elalvás során ragyogó fénygömbként kell vizualizálni, illetve célszerű napközben is felidézni újra és újra. Tulajdonképpen azt kell elérni, hogy a gyakorló mintegy társként és a gyakorlat vezetőjeként tekintsen rá és igyekezzen megtapasztalni. Ha ez a gyakorlónak valamiért kényelmetlen, akkor gondolhat egy másik lényre, istenségre, vagy szimbólumra is, de a tibeti álomjóga szerint a legtanácsosabb Szalgye Du Dalmát választani, mintegy eggyé kellene vele válni.

Az előkészítő gyakorlat során el lehet végezni a kilenc tisztító légzést és guru-jógát, illetve menedéket lehet venni a lámában, jidamban és a dákiniben. Egy gyertya vagy lámpa fénye pedig éberséget ad a tudatnak az éjszaka során. Egy másik előkészítő gyakorlat folyamán a gyakorló nem alszik 1-5 éjszakán keresztül (ennek egészségügyi kockázatai jelentősek – a cikk írójának megjegyzése), majd amikor a tanítvány elalszik, mestere rendszeresen felkelti és megkérdezi tőle, hogy álmodott-e, és sikerült-e ébernek maradnia.

 

“Végső soron az álmot arra akarjuk használni, hogy megszabaduljunk minden relatív feltételtől, nemcsak arra, hogy javítsunk rajtuk.”

 

Az alvás gyakorlatát négyszer kell elvégezni egy éjszaka, meghatározott testhelyzetben. Itt szintén lótuszvirágot kell vizualizálni, és imádkozni kell a dákinihez. Az alvás öt szakaszra tagozódik, amelyek a tudatosságot irányítják. Ezek tulajdonképpen az elalvás során az érzékszervek folyamatos visszahúzódását mutatják be a fizikai világból. Mindeközben a tiglé segítségével a tudatosságra kell hatással lenni. A fejezet részletesebben foglalkozik a tiglével, az előrehaladással és az akadályokkal, illetve további támogató gyakorlatok kerülnek bemutatásra, amelyek a fő alvás gyakorlataihoz járulnak hozzá. Ezek csak felsorolás szintjén a következők: Mester, Dákini, Magatartás, Ima, Feloldás, Kiterjedés és összehúzódás. Az integrációról szóló rész bemutatja, hogyan kell adaptálni a ringpát az életbe.

 

 

6. rész: További szempontok

 

Az utolsó rész tulajdonképpen egy kiegészítés a könyvben, amely a gyakorlat megalapozásának megértésében segít. Szó van benne arról, miszerint nagyon fontossá válhat, hogy a gyakorló személyes kapcsolatot létesítsen egy tanítóval, aki segíti őt az útján, még ha ritkán is kommunikálnak egymással. Továbbá szóba kerül a szenvedéstől és a nem-tudástól való szabadulás. Meg kell tanulni különbséget tenni a fogalmi tudat és a tudat természetének tiszta tudatossága között. A fogalmi tudat az a tudat, amellyel a hétköznapjaink során már nagyon jól megismerkedtünk. Folyamatosan cikáznak benne a gondolatok, érzelmek, képzetek, emlékek, belső dialógusok. Ezt érzékeljük énként. A rigpa pedig a nem-kettős tudatosság. Leginkább a tükörhöz hasonlítható, ami mindent visszatükröz a világból válogatás nélkül, ugyanakkor nincsenek rá hatással azok a tárgyak, amelyeket visszatükröz. A fejezet további részei szintén a tudat természetével, a tudat és a világ kapcsolatával és az egymásra gyakorolt hatásaival foglalkoznak. Szóba kerül a künsi, amely minden létezés alapja. Továbbá a szerző ír még a megismerésről, a tiszta világosság és üresség felismeréséről, az énről és a lényeg nélküli én paradoxonáról.

 

 

Összegzés

 

Első olvasásra annak, aki ezen a könyvön keresztül találkozik a tibeti álomjógával először, egy kissé zavarosnak tűnhet a sok filozófiai, vallásos és spirituális gondolat és gyakorlat. Viszont ha az ember többször átforgatja az oldalakat, azért összeállhat benne hogy pontosan mit és miért kell csinálni. Azoknak, akik már legalább egy kicsit is ismernek más tudatos álmodás módszereket és esetleg voltak is már tudatos álmaik, mindenképpen kitűnik a tibeti álomjóga kapcsán, hogy vannak közös pontjai a nyugati álmodás és tudatos álmodás módszerekkel, ugyanakkor jelentős eltérések is tapasztalhatóak. Ezek a következők.

 

Hasonlóságok az álomjóga és bizonyos nyugati tudatos álmodás módszerek között:

 

    • A tudatos álmodók sok esetben maguk is arra a következtetésre, illetve feltételezésre jutnak a tudatos álmaiknak köszönhetően, hogy a világ valamennyire illuzórikus, legalábbis megtapasztalása erősen szubjektív, az egyén képességeitől és tudatállapotától függő, korlátokhoz kötött.
    • A nyugati gyakorlók között is meglehetősen elterjedt számtalan meditációs módszer, amelyekkel a koncentrációs képességet és a tudatosságot kívánják fokozni, ami közvetett, de akár közvetlen módon is pozitív hatással van a tudatos álmok megtapasztalásának valószínűségére.
    • Az álomnapló sem csak az álomjógából ismeretes, a legtöbb tudatos álmodással foglalkozó szakirodalom erősen javasolja és alapnak tekinti használatát a tudatos álmodás eléréséhez.
    • A valóságtesztelést szintén megemlíti a legtöbb nyugati szakirodalom, bár kissé eltérő formában és módszerrel mint az álomjóga.
    • Az elalvás során történő koncentrációt ugyancsak sok könyv megemlíti, mint fontos metódust.
    • Az alvásra történő felkészüléssel is rengeteget foglalkozik más szakirodalom is.
    • Az álmok irányítása és az álmok során történő tapasztalatszerzés egyaránt nélkülözhetetlen eleme a nem álomjógát gyakorló tudatos álmodók körének is.

 

Eltérések az álomjóga és bizonyos nyugati tudatos álmodás módszerek között:

 

    • A tibeti álomjógát erősen átszövi a tibeti vallás, aminek köszönhetően rengeteg fogalom és rituálé vallásos jegyeket hordoz magában. Ilyenek például az imák, a szellemi lényekben való hit stb. A nyugati szakirodalmakban nem igazán jelennek meg a tudatos álmodás kapcsán vallásos elemek, viszont filozófiai okfejtések már gyakrabban megtalálhatóak.
    • A tibeti álomjóga tanításai Tibetben sokáig csakis egy hierarchikus rendszeren keresztül voltak elérhetőek a tanítványok számára, csupán a kiváltságosok férhettek hozzá. Napjainkban leginkább a kínai megszállás következtében a Tibetből elmenekült szerzetesek közvetítésének köszönhetően mindenki hozzáférhet az álomjógához, könyveken és az interneten keresztül.
    • Bár nyugaton sokan tekintenek úgy a tudatos álmodásra, mint a halálhoz közeli állapotra, mégsem mindenki gondolkodik így, és nem feltétlenül ebben a szellemben közelítik meg az emberek a gyakorlást. Az álomjóga tanításai szerint az álom és alvás tibeti jógájának fő célja, hogy az ember általa tudatossá váljon a bardóban, felkészüljön a halálra és megvilágosodjon.

 

Tudatos álmodás és testen kívüli élmény Facebook csoport.

A FÁZIS KUTATÁSA IV.

A FÁZIS KUTATÁSA IV.

Egyre több embert érdekelnek a fázis jelenségek (tudatos álom/testen kívüli élmény), és ennek köszönhetően a tudományos érdeklődés is egyre inkább növekszik a téma iránt. A kutatók eltérő stratégiákkal és módszerekkel igyekeznek különböző kérdéskörökre egzakt válaszokat találni, ám sokszor előfordul, hogy az eredmények fényében csak további kérdések merülnek fel. A kutatások egyik módszere – amelyet Michael Raduga is alkalmaz egyik projektjében, a Project Elijah-ban – olyan önkéntesek gyűjtése, akik képesek a fázisba lépni, és ezután különböző feladatokat végrehajtani, amelyeket később kiértékelnek. Ebben a cikksorozatban a szerző saját élményeit osztja meg a Project Elijah-val kapcsolatban. A feladatok csupán vázlatosan kerülnek ismertetésre, a vizsgálatok céljai nélkül. Nagyon fontos, hogy ezekből a tapasztalatokból semmilyen komoly következtetés nem vonható le, hiszen ezen kutatások célja éppen a tömeges eredményeken keresztül történő ismeretszerzés, hogy általuk nagyobb rálátásunk legyen a fázisra.

 

A gyakorló lépjen a fázisba, keressen valakit akit ismer, csípje meg és ébredés után ellenőrizze a csípés nyomát a valóságban.

XY-al egy ismeretlen településre jutottunk. Hegyvidéki volt, olyasmi, mint Sopron. Kerestük a település nevét, de nem láttuk sehol. Össze-vissza mászkáltunk, mindenféle épületekben, de senkivel sem találkoztunk. Egyszer csak rájöttem, hogy ez egy álom, és mondtam neki, hogy csipkedjen meg, de aztán eszembe jutott, hogy nekem kell megcsípnem őt. Erősen és hosszan megcsíptem a bal vállát, kicsit fájhatott is neki, az arcán láttam a fájdalmat. Felébresztettem magam, de nem látszódott semmi a karján, ő már ébren feküdt mellettem az ágyban. Viszont pont a csípés helyén van az oltás nyoma, ami hasonlít egy csípésre.

 

A gyakorló lépjen a fázisba, vegyen be egy, a Csúcshatás filmből ismert NZT pirulát, és figyelje meg a tudatára gyakorolt hatását.

Első kísérlet: Az asztalon kerestem, de nem találtam és gyorsan kiestem.

Második kísérlet: Ott volt az asztalon. Bevettem és először nem éreztem semmit, de aztán hamar kitisztult a tudatosságom. Nehéz elmagyarázni. Csak álltam egy helyben és vártam, hogy mi lesz. Jobban éreztem a testem és a fázist is. Mélyebb lett a fázis. Az asztalon a mobiltelefonom elkezdett magától nagyon élénk színekben játszani. Ki akartam menni az ablakon, de nem sikerült.

Harmadik kísérlet: Könnyedén beléptem újra, és megint be akartam venni a tablettát. Az előbb meglehetősen jó érzés volt, érezni akartam újra. Kerestem a zsebemben, de nem találtam. Végül úgy döntöttem semmi értelme a keresésnek, inkább a kezembe teremtettem meg a pirulát, a saját szemem láttára. Miután bevettem, megint hasonlóan jó érzés volt, csak erőteljesebb. Erős lett a fázis és kiélesedett. Az utcán álltam és nem tudtam mit kezdjek ezzel a helyzettel. Harcolni akartam egy fickóval, aki először megijedt, de aztán az elmémmel maradásra bírtam. Végül nem harcoltunk, nem láttam értelmét. Aztán megjelent Michael R., és elkezdtünk versenyt futni. Mindig egy lépéssel előttem volt, és egyszer csak azt mondta, hogy ne a fázis környezetre koncentráljak, hanem saját magamra. Ezt megértettem, amitől azonnal felgyorsultam és lehagytam könnyedén. Egy üres rétre értem, és találkozni akartam valakivel, akivel régóta szeretnék. Meg is jelent, de túl távol volt tőlem. Aztán homályosabb lett, mintha csak a fejemben lenne, és onnan vetülne ki a fázis térbe. Végül ezt is meguntam és repülni akartam. Ébredés után azonnal újra be akartam kerülni, hogy újra bevehessek egy tablettát, valamiért nagyon jó volt.

 

A gyakorló lépjen a fázisba, és tépje vagy vágja le az egyik ujját, figyelje meg a fájdalmat, valamint hogy érzi-e a levágott ujjat és tudja-e irányítani.

A régi lakásban vagyok a nappaliban. Ott van Fifi (a kutyám) is, és leginkább azzal múlatom az időt, hogy simogatom. A. behoz egy tálcán egy adag sült húst, aminek B. nagyon megörül. Odamegy, hogy levegyen belőle egy darabot, de aztán észreveszi, hogy ez nem az ő szájíze szerint van elkészítve. Ezen nagyon megsértődik és hisztizni kezd, kimegy a szobából. Én is nézem a húsokat az ágyon ülve és az előbb látott jelenetre gondolok, hogy mégis mi történhetett. Elkezdem számolni az ujjaim, és 7-et számolok. Mivel a múlt éjjel is megettem ugyanezt, de akkor nem lettem tudatos (amit utólag nagyon felróttam magamnak), most azonnal azzá válok, gyorsan felállok és bemegyek a szobámba. A. utánam akár jönni, de kicsukom. Egyedül akarok lenni, mert tudom, hogy ez a feladat nekem elég megterhelő. Valójában már többször eszembe jutott a fázisban, de sohasem tudtam levágni az ujjam. Egyszerűen képtelen voltam megtenni. És ez most sincs másképp. A kezeimből kijövő energiával újra és újra tárgyakat reptetek, hogy ezzel váljak benne biztossá újra és újra, hogy ez a fázis. Elsőre sikerül megtalálnom vagy 4 fajta kést, de egyszerűen nem bírom levágni az ujjam. Minden nagyon mély és reális, mélyítéssel nem is kell foglalkoznom, gondolom az intenzív undor, hogy le kell vágnom az ujjam, automatikusan mélyít.

Eszembe jut, hogy talán ha elkezdem a jobb kezemmel a bal kezem mutató ujját leszakítani,  az elviselhetőbb lesz, bár hosszadalmasabb. El is kezdem húzni, de ahelyett, hogy leszakadna, elkezd nyúlni, mint a tészta és fáj is. Arra gondolok, hogy ez így csak nem lesz jó, mert ha így folytatom, akkor soha az életben nem végzek a feladattal, mégiscsak egy késsel kellene levágni. Újra a késekre nézek, de úgy tűnik, hogy az ízületek miatt ez sem menne túl gyorsan, és félek hogy egy hosszadalmas trancsírozásba torkollna az öncsonkításom, amihez szintén nincs semmi kedvem. Arra gondolok, talán egy recés élű késsel jobban menne és találok is egyet, mégsem tudom ezzel sem megtenni. Elkezdem megint húzni az ujjam, megint elkezd nyúlni és megint fáj. Aztán újra a kés használatán kezdek gondolkodni és ez a kör még megismétlődik párszor, aztán szépen lassan felébredek, de annyira homályos a tudatom, hogy nem bírok egy ciklust sem végig csinálni az indirekt technikákkal, és felébredek teljesen. Az ujjamban ugyanaz a fájó, zsibbadó érzés van, mint a fázisban. Egy adott ponton fáj, a kézfejem felöli ujjperc közepe, a fázisban ez a rész vékonyodott el, amikor húztam.

Még most is érzékeny ha rá gondolok, pedig már vagy negyedóra eltelt. Ha mozgatom az ujjaim, egyértelműen érzem a fájdalmat, ami most már inkább zsibbadás, a többi ujjamhoz viszonyítva. Az érdekes, hogy ébredés után elkezdtem ugyanúgy húzni egy másik ujjamat mint a fázisban, de a valóságban egyáltalán nem úgy fáj. A fázisban egy adott ponton fájt, ahol elvékonyodott, a valóságban viszont az egész ujjam. A fázisban nem is éreztem a másik kezem szorítását az ujjamon, most ez is feltűnt, a fázisban eszembe sem jutott. Számomra egyértelmű, hogy az érzést az agyam hozta létre, egyszerűen ezt a típusú fájdalmat így tartotta reálisnak. Ezzel kapcsolatba nem hiszem, hogy volt konkrét tapasztalata, amiből ki tudott volna indulni. (Sohasem húztam/húzta senki semmilyen testrészemet, azért, hogy leszakítsa.) Az érdekes, hogy ez a modellezett fájdalom megmaradt ébredés után, és még most is érzem kicsit. Persze, a fázisból felébredve a fizikai és mentális érzések is velem maradnak, de a fázisból kiindulva nem emlékszem ilyen intenzívre korábbról.

 

Negyven tény a tudatos álmodásról.

Kattints ide, és töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

 

A gyakorló lépjen a fázisba, és tizenöt másodpercen keresztül tapogassa meg intenzíven a saját testét, miközben megfigyeli, hogy mennyire lett realisztikusabb a fázis tere, és a testérzékelése.

A gyermekkori szobámban vagyok és elkezdem számolni az ujjaimat. Hatot számolok, és ettől rájövök, hogy egy álomban vagyok. Eszembe jut a feladat, és elkezdem tapogatni gyorsan a fejemet, aztán az egész testemet is. Ami feltűnik azonnal, hogy eddig nem éreztem a testemet, csak volt egyfajta testem, de a tapogatás után kezd el igazán a testem érzékelése beindulni, és egy intenzív hő is elkezd keletkezni a dörzsöléstől, de a fázis tér érzékelése nem lesz mélyebb. Azt gondolom ideje valami mást is csinálni. Repülni akarok, elvetve egy másik cselekvési tervemet. Találkozni akartam pár másik emberrel, hogy megkérdezzen tőlük mit gondolnak rólam, de ezt most hirtelen teljesen lényegtelennek érzem. Megpróbálok felemelkedni a szobában, de nem sikerül. Kimegyek a bejárati ajtóhoz, hogy kintről rugaszkodjak el, a szabad ég alatt. Ahogyan kinyitom az ajtót, egy ismeretlen helyen találom magam, egy réten, hatalmas fákkal, gyönyörű az egész.

Egy óriási épület ajtajában vagyok, aminek a bejáratához egy magas lépcsősor visz. Ideális az elrugaszkodásra, és amint megteszem, ki is nézem magamnak a repülés irányát, és arra haladok. Érzem a levegőt magam körül, és arra gondolok, vajon miért ilyen népszerű a repülés a fázisban, és miért élvezem ennyire. Tudom, hogy bármit csinálhatnék, mégis ez az egyszerű folyamat annyira élvezetes számomra, hogy csak erre vágyom. Közben megállok a levegőben és ismét elkezdem tapogatni magam, de az eredmény ugyanaz. Nem mélyül el a fázis. Egy idő után elsötétül minden. Ez igazán remek állapot a mélyítés tesztelésére, ezért újra elkezdem tapogatni a testem, arra vagyok kíváncsi, hogy ettől vajon újra megjelenik-e a tér, mert most még mindig egy sötét helyen vagyok, de nem járok sikerrel. Nagyon szeretnék visszatérni egy teljes értékű fázisba, ezért váltok a szenzomotoros vizualizációra, aztán a kézdörzsölésre. A szenzomotoros vizualizációtól zöld foltok kezdenek el megjelenni, de nem fejlődnek tovább, ezért váltok a kézdörzsölésre, amitől megjelennek homályosan a kezeim, amikkel elkezdek újra tapogatni és kibontakozik egy helyiség.

Két kolléganőm van velem, egy ismeretlen teremben. Valamelyik oktatóról kezdenek el beszélni, és az egyikőjük kitessékel az ajtón, hogy ez most nem rám tartozik. Kicsit rosszul esik, de igazából nem érdekel a pletyka, megint repülni akarok. Ugyanannak az épületnek az ajtajához jutok ahonnan először próbálkoztam, és most kicsit nehezebben megy a repülés, de azért sikerül. Látok a levegőben egy egyszarvút (szárnyak nélkül) repülni, és arra gondolok, hogy milyen menő lenne ráülni és vele együtt repülni, ezért próbálom utolérni, de nagyon hamar szem elől tévesztem. A fázis pedig megint elkezd elsötétülni. Igyekszem mindent alaposan fejben tartani, és a lényeg, hogy nekem nem mélyítette el a fázisomat a testen tapogatása, de a testemet sokkal intenzívebben érzékeltem tőle.

 

A gyakorló lépjen a fázisba, egyen valamit és érezze, hogy jóllakott. A fázisból kilépve ellenőrizze, hogy megmaradt-e vele a jóllakottság érzése.

Egyszer csak kikelek az ágyból, a régi lakásban vagyok. Elindulok az utcán, de még sötét van, és fura érzés vesz erőt rajtam. Az emberek körülöttem túl harsányak az utcán, nem akarok a közelükben lenni. Furcsállom, hogy az öltönyöm van rajtam, hiszen nem abban aludtam el, és nem is emlékszem, hogy miután felkeltem, felöltöztem volna. A szemmaszk a szememen van, és fura, hogy az egyik szememre mégis látok, átlátok rajta. Ekkor jövök rá, hogy ez a fázis. Tapogatom a szemem, és rájövök, hogy tényleg ott a maszk, de átlátok rajta, csak a bal szememmel nem. Elhatározom, hogy azzal is látni akarok, ezért megteremtem a látásom, de kicsit tartok tőle, hogy felébredek közben. Szerencsére ez nem történik meg, sikerül teljesen bent maradnom. Fel akarok repülni, de nem járok sikerrel. Eszembe jut, hogy ennem kell valamit, ezért gyorsan a konyhába teleportálom magam. Kinyitom a hűtőt, de nincs benne semmi olyasmi, amit szívesen megennék, viszont az előbb láttam az asztalon egy pizzát. Gondolom az is jó lesz, és szeretem is, úgyhogy odamegyek megenni. Előtte még megtapogatom a konyhabútort, hogy fenntartsak. Mire odaérek a pizzához, addigra az már nem is pizza, hanem virslik egy kupacban, amikre sajt van olvasztva. Elkezdem enni, és közben bejön a konyhába A. Azt mondja, hogy nincs rendben az étkezésem és rendbe kellene rakni, amivel egyet is értek, a fázisban is, meg a valóságban is. De félre tolom A.-t, mert az ételre akarok koncentrálni. Nem érzek semmi különöset, lenyelem a falatokat és érzem a gyomromat, azt érzem üres és éhes vagyok továbbra is. Próbálok még jobban koncentrálni, de ezen kívül nem érzek mást, aztán szép lassan felébresztem magam, de a valóságban is inkább csak üresnek és éhesek érzem a gyomrom, a virslit nem érzem benne.

 

 

Tudatos álmodás és testen kívüli élmény Facebook csoport.

A TUDATOS ÁLMODÁS TITKAI (2020)

A TUDATOS ÁLMODÁS TITKAI (2020)

A tudatos álmodás titkai című könyv szerzője Kristen LaMarca, aki klinikai pszichológus, részt vesz a Lucidity Institute programjaiban, bizonyos projektekben együtt dolgozik Stephen LaBerge-gel, és nagy tapasztalattal rendelkezik a tudatos álmodás és az alvási rendellenességek terén. Szakterülete a rémálmok-, és a stressz kezelésére alkalmazott tudatos álmodás terápia. Művében igyekszik az alapoktól kiindulva felépíteni egy megbízhatóan használható gyakorlatsort, ami a kezdőknek nagyon hasznos, de még a tapasztaltabbak is találhatnak benne újdonságot.

A könyv megjelenése igényes és modern, letisztult, mégsem unalmas. A borító karton, de ennek ellenére nem tűnik sérülékenynek, egy kissé óvatos bánásmód mellett élvezhetően olvasható. A mű jól tagolt, egységes, néhány sematikus ábrával és összefoglaló táblázattal színesítve. Tulajdonképpen jó érzés kézbe venni a könyvet. Persze nyilván a belbecs az, ami igazán fontos, ezért fordítsuk figyelmünk nagy részét erre.

 

Az írás hat fejezetre tagolódik. Az első fejezetben szó van a tudatos álmodás fogalmáról, az élmény előnyeiről és néhány felhasználási területről. Ezen túlmenően szóba kerül a Tibeti álomjóga, és a tudatos álmodás gyakorlóinak különböző fejlettségi szintjei. Bemutatja a téma fő tudományos úttörőit, és az álomtudományról is ír.

“Az álomértelmezés nem ugyanaz, mint a tudatos álmodás, és nem is követelménye a lucid álomnak.”

A második fejezetben Kristen igyekszik bevezetni az olvasót a tudatos álmodásba. Leírja az alvás fázisait, az alvási paralízis jelenségét, tanácsokat ad az alváshigiénia rendbetételére, az álomfelidézésre és az álomnapló vezetésére is. Beszél az előre megtervezett tudatos álmok szerepéről, és arról, hogy ennek ellenére érdemes lehet időnként teret adni a cselekmény spontán alakulásának is.

“Néhány tudatos álmom teljesen megváltoztatta az önmagamról, illetve a valóságról alkotott elképzeléseimet.”

A könyv harmadik fejezetében az író elkezdi megosztani azoknak a konkrét teendőknek egy részét, amelyek előbb-utóbb a tudatos álmodás megtapasztalásához vezetnek. Szóba kerülnek az álomjelzők, az azonosításuk, a felismerésük és a kategorizálásuk. Ehhez mellékletként kapunk egy sematikus táblázatot, amelyhez hasonlóval más magyar nyelvre fordított szakirodalomban nem találkozhatunk. Ez egy kissé más megközelítése a valóságtesztek kategorizálásának, mint amit eddig megszokhattunk. Elgondolkodtató és minden bizonnyal hasznos lehet a gyakorlatba ültetni, mindazonáltal nem nélkülözhetetlen.

Ezután a MILD technika leírása következik, meglehetősen részletesen és közérthetően. Ez az ismertető is kissé eltér a máshol olvashatóaktól, ugyanakkor ez is inkább előnyére válik a műnek, semmint hátrányára.

“…az agyunk alkotta világmodell éppolyan képlékeny lehet, mint amikor tudatosan álmodunk.”

Csupán néhány kérdéses rész található a könyvben, ezek legsúlyosabbja a Galantamin gyógyszer ajánlása, mint a tudatos álmodást elősegítő eszköz. Mindannyian, akik tudatos álmodás technikákat gyakorolnak, tudják, hogy a sikeresség nagymértékben a memória működésével van összefüggésben. Stephen LaBerge kutatásai alapján éppen ebben tud segíteni a Galantamin, ami:

“… egy elbutulás (demencia) elleni gyógyszer, ami az enyhe és mérsékelt súlyosságú, Alzheimer típusú demencia (Alzheimer kór) kezelésére szolgál. Ez egy betegség, amely megváltoztatja az agy működését.

A tünetek közé tartozik a fokozódó memóriazavar, a zavartság, és a viselkedés megváltozása. Ennek eredményeképpen egyre nehezebbé válik a normális napi tevékenységek végzése.

Úgy gondolják, hogy ezek a tünetek az agysejtek közötti információ átvitelért felelős vegyület, az acetilkolin hiányával kapcsolatosak. A Galantamin Orion növeli az acetilkolin mennyiségét az agyban, és így javíthatja a betegség tüneteit.”

A gyógyszert azért is ajánlja Kristen, mert szerinte káros mellékhatásainak kockázata alacsony. Ugyanakkor megemlíti, hogy néhányak szervezetére mégis kiemelten káros lehet, mint például a szívproblémákkal küzdők esetében. Mindenki döntse el maga, hogy szeretné-e a betegtájékoztatóban felsorolt mellékhatások megjelenését kockáztatni, ráadásul úgy, hogy a kísérletek során bebizonyosodott: azoknál az alanyoknál is emelkedett a tudatos álmok száma, akik nem szedtek Galantamint, “csupán” a gyakorlatokat végezték.

A fejezet fennmaradó részében a WILD technikát ismerteti a szerző, hasonló részletességgel és igényességgel, ahogy azt korábban megszokhattuk.

“A lucid álmodás teljesen természetes és biztonságos tudatállapot.”

A negyedik fejezetben elérkezünk odáig, ahol már a tudatos álomban végrehajtható néhány cselekvés kerül bemutatásra. Ilyenek például a stabilitás előidézését szolgáló teendők, az irányítás, a pozitív érzelmek erősítése, a szex, a problémamegoldás és a rémálmok megszüntetése, amihez szintén egy jól áttekinthető táblázatot kapunk segítségül. A teljesség igénye nélkül továbbá szóba kerül az önintegráció, az archetípusok, a gyógyító álmok és a spirituális ébredés. A fejezet végén említésre kerülnek a testen kívüli élmények is, amiből nem szabad minden kétséget kizáró következtetéseket levonni. Érdemes mindenkinek a saját “bőrén” keresztül szerzett nagyszámú tapasztalatok után levonni a konklúziót.

“Nem számít, hol tartunk éppen a fejlődésben tudatos álmodóként, mindig lehet többet tanulni…”

Az ötödik fejezet az eddig megszerzett gyakorlati tudás elmélyítésére szolgál, ehhez kapunk napló sablont, táblázatokat, bemutatásra kerül az álominkubálás, és valamelyest a mindfullness.

A hatodik fejezet szintén hiánypótló a többi szakirodalommal összehasonítva. Ebben összefoglalja Kristen az eddig tanultakat, és segít felállítani egy gyakorlati rendszert.

Összességében a könyvet jó érzés kézbe venni és olvasni, bátran ajánlható a tudatos álmodás iránt érdeklődőknek. Ha valaki kezdő, akkor érdemes lehet a lucid álmodással kapcsolatos ismerkedést A tudatos álmodás titkai-val kezdenie, de ahogy korábban már említettük, akár a tapasztaltabbak számára is nyújthat újdonságokat, amelyeket érdemes lehet kipróbálni, vagy legalábbis elgondolkodni rajtuk. Azért helyenként érdemes megkérdőjelezni az író javaslatait, bármennyire is jó szándék által vezéreltek azok. Itt természetesen a Galantamin fogyasztására kell gondolni, aminek a tudatos álmodás elérése érdekében történő szedését semmi esetre sem ajánlom.

Forrás: https://www.webbeteg.hu/gyogyszerkereso/galantamin-orion-8/900456/betegtajekoztato

ÉBER ÁLMODÁS (2015)

ÉBER ÁLMODÁS (2015)

Charlie Morley tudatos álmodással (és árnyékmunkával) foglalkozik, buddhista irányzatból megközelítve, mégis figyelembe véve a nyugati kutatások eredményeit is. 12. születésnapjára egy NovaDreamer szemmaszkot kért édesapjától, azonban ezt sohasem kapta meg. Azonban az éber álmok iránti érdeklődése megmaradt, és elhatározta, hogy megtanulja hogyan kell tudatosan álmodni. Kamaszkorában leginkább szexuális vágyainak megtapasztalására használta a módszert, később a tibeti buddhizmuson keresztül megismerkedett az álomjógával is. Ezután könyveket kezdett el írni a témában, Magyarországon eddig két kötete került kiadásra: az Álmodj fényt a sötétségbe! (2018) és az Éber álmodás (2015). Nézzük meg az utóbbit egy kicsit alaposabban!

A könyv szerkezete meglehetősen olvasóbarát, jól tagolt, szellős, és a különböző célú szövegrészek jól elkülönítésre kerültek. Megtalálható benne az éber álmodás fogalmi leírása, alapvető gyakorlatok a tudatos álmodás eléréséhez, tudományos kutatások eredményei, néhány gondolat a buddhista filozófiából, ellenőrzőlisták, gyakorlati tapasztalatok/esettanulmányok, és felhasználási területek.

“… meg tudom erősíteni azt, amiben mindig is hittem: az éber álmodás meg tudja változtatni az életedet.”

Charlie különválasztja a tudatos álmokat a testen kívüli élményektől (és megjegyzi, hogy ez továbbra sem vitathatatlan nézet), ebben a könyvében pedig az előbbivel foglalkozik, ahogy az a cím alapján is várható. Elmagyarázza, hogy a tudatos álom egy olyan álom, amelyben az álmodó tudatában van annak, hogy álmodik. Tehát ez nem egy erős vizualizáció, és még csak nem is egy nagyon élénk álom. Bár a legtöbb tudatos álom meglehetősen valóságosnak tűnik, ez önmagában mégsem elég, ha az ember nem ismeri fel magát az álmot.

“Amint átlátunk az álom hallucinogén valóságán, és felismerjük, hogy illúzió, könnyebben felismerjük az illúziót az ébrenlét során is.”

A gyakorlatok leírása között megtalálható az álomnaplózás, az álmok felidézésével való foglalkozás néhány módszere, az álomjelzők észrevételének lépései, és a hipnagóg állapot felfedezésére irányuló stratégia. Továbbá beszél a valóságtesztelésről, és bemutat ezek közül hármat. A Columbo-módszerrel elmagyarázza, hogy a gyakorlónak napközben olyanná kell válnia, mint egy nyomozónak, aki éppen azt próbálja kideríteni, hogy ébren van-e, vagy pedig álmodik, miközben valóságteszteket végez. Ennek köszönhetően ez a szokás megjelenik az álmokban is, aminek következtében jóval nagyobb eséllyel válik tudatossá. Az “Ébresztő, majd pedig vissza az ágyba” technika arra szolgál, hogy az ember alvásának megszakításával visszaalváskor könnyebben tudjon éber álomba kerülni. A TEA-val, azaz a tudatos elalvás módszerével Charlie igyekszik bemutatni, hogyan szokott tudatosan belépni álmaiba, és hogyan érdemes ezzel az érdeklődőnek is kísérleteznie.

“A legfontosabb rejtély, amelyet meg kell oldanunk: hogy álmodunk-e.”

Továbbá (a teljesség igénye nélkül) elmeséli, hogy szerinte az ember a világos álmodás során milyen tudatossági fokozatokkal rendelkezhet, egyfajta éberség-skálát megalkotva. Egyéb érdekességek mellett további tanácsokat és ismereteket igyekszik átadni a tudatos álmodásra vágyóknak, melyek során még étkezési tippeket is ad, az éber álmodás könnyebb elérése érdekében. A könyv nagy előnye – ahogyan az korábban már említésre került -, a jelenség nem teljesen egyoldalú megközelítése. Olyan kutatásokat is megoszt az olvasókkal, melyekkel magyar nyelven máshol nem igazán találkozhatunk. Ilyenek például (szintén a teljesség igénye nélkül) a sportolással kapcsolatos egészen elképesztő eredmények. De ezen túlmenően beszél olyan, manapság már szélesebb körben ismert kísérletekről is, amelyek során dr. Keith Herane és Stephen LaBerge, egymástól függetlenül bebizonyították a tudatos álmodás létezését.

“… láthatjuk, hogy az éber álom olyan teret biztosít, ahol a psziché igazán mély rétegeivel léphetünk kapcsolatba, így amikor reggel felébredünk, más embernek érezzük magunkat.”

Összességében egy elég jól megírt könyvről van szó, aminek elsősorban azok fogják hasznát látni, akik még most ismerkednek az éber álmodás világával, és ehhez nem csak elbeszéléseket, hanem használható gyakorlatokat is keresnek. Valószínűleg még a haladók is találnak benne néhány olyan új tippet, amelyeket megkísérelnek letesztelni saját gyakorlatuk során, és az eredménytől függően később beépítik rutinjukba. Kevés pontatlanság található a műben, (például, hogy a tudatos álom korlátlanul meghosszabbítható), de Charlie tanácsai ezek ellenére is képesek egy jó alapot biztosítani a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) eléréséhez, a tudatos álmodás technikákon keresztül.

 

Tudatos álmodás és testen kívüli élmény Facebook csoport.

A FÁZIS KUTATÁSA III.

A FÁZIS KUTATÁSA III.

Egyre több embert érdekelnek a fázis jelenségek (tudatos álom/testen kívüli élmény), és ennek köszönhetően a tudományos érdeklődés is egyre inkább növekszik a téma iránt. A kutatók eltérő stratégiákkal és módszerekkel igyekeznek különböző kérdéskörökre egzakt válaszokat találni, ám sokszor előfordul, hogy az eredmények fényében csak további kérdések merülnek fel. A kutatások egyik módszere – amelyet Michael Raduga is alkalmaz egyik projektjében, a Project Elijah-ban – olyan önkéntesek gyűjtése, akik képesek a fázisba lépni, és ezután különböző feladatokat végrehajtani, amelyeket később kiértékelnek. Ebben a cikksorozatban a szerző saját élményeit osztja meg a Project Elijah-val kapcsolatban. A feladatok csupán vázlatosan kerülnek ismertetésre, a vizsgálatok céljai nélkül. Nagyon fontos, hogy ezekből a tapasztalatokból semmilyen komoly következtetés nem vonható le, hiszen ezen kutatások célja éppen a tömeges eredményeken keresztül történő ismeretszerzés, hogy általuk nagyobb rálátásunk legyen a fázisra.

A gyakorló lépjen a fázisba, és vegye alaposan szemügyre az ott található tárgyakat.

Visszafekvés után van pár jelentéktelen álmom és egy téves ébredésem. Sokat lebegek a hipnagóg állapotban, és azon kezdek el gondolkodni, hogy miért nem állok fel. Arra gondolok, hogy már régen eljutottam arra a szintre, hogy gyakorlatilag bármennyi fázisom lehetne, csak a megfelelő pillanatban sokszor lusta vagyok erőkifejtést végezni és inkább belezuhanok az alvásba. (Ezt már régóta tudom, nappali tudatállapotban is tisztán látom, hogy ez az egy komoly hibám maradt az évek alatt.) Tulajdonképpen az indirekt és direkt technika hibridjével jutok el arra a szintre, ahol már csak a szeparáció választ el a teljes értékű fázistól. Állj már fel! Állj már fel! Állj már fel! Az elméletem és a gyanúm 100%-ig beigazolódik, ugyanis a felállással már a fázisban is vagyok. Azonban minden sötét és homályos. Azt rögtön tudom, hogy a régi szobámban vagyok, de mindent homályosan látok, úgy, ahogyan a szoba kinéz az éjszaka közepén világítás nélkül. Ránézek a kezeimre és hat ujjat számolok, szóval ez tényleg sikerült. Kimegyek a konyhába, ahonnan éppen apu jön kifelé, akinek nem pont ugyanolyan az arca mint a valóságban, és közben arra gondolok, hogy nem kell foglalkoznom vele, csak egy álomkarakter. Nem is szólunk egymáshoz, csak elmegyünk egymás mellett. A konyhába érve észreveszem, hogy nagyon szomjas vagyok. Érzem, hogy ez nem fázis szomjúság, a fizikai testem valóban szomjas. Odamegyek a pulthoz, amin van egy csomó gyümölcslé, és arra gondolok, hogy ennek nem sok értelme van, mert így valódi folyadék nem jut a testembe, nekem pedig a testem szomjas, nem csupán az elmém. De ha már a fázisban vagyok, ahol bármit megtehetek, és tényleg ennyire szomjas vagyok, akkor miért ne innék? Érdekes, hogy az egész fázisban ezen a ponton a legélesebb az észlelésem, pedig nem mélyítek, csak az iváson jár az eszem. De végül nem iszom semmit. Eszembe jutnak a terveim, és az előszobába menve azonnal elkezdek tapogatni. Elkezdem megérinten a falat, de minden félhomályban úszik még mindig, az éjszaka közepe van a fázisomban, világítás nélkül. Ez eléggé zavar, fényre van szükségem. Megpróbálom kapcsolgatni a villanyt, de nincs fénye. Nagyon gyorsan, a másodperc tört része alatt villan át az agyamon, hogy ez elromlott, aztán rögtön az jut eszembe: Ja persze, ez a fázis, itt nem működnek a villanykapcsolók. Eszembe jut egy korábbi élmény, amikor ezzel már próbálkoztam, de ugyanígy eredménytelenül. Végül  folytatom a tapogatást. Nagyon gyorsan fogdosom a falat és a padlót, érzem hogy nagyon kemény és szilárd, még a tapéta mintáját és érdességét is ki tudom tapintani, de valahogy csak nem lesz világosabb. Arra gondolok, hogy remélem a tanulóim is olyan könnyen tudnak már a fázisba lépni mint én, és tartanom kéne nekik egy ingyenes webináriumot, ahol elmondom nekik, hogy hogyan juthatnak ilyen szintre, ha még eddig nem sikerült nekik. De csak nem lesz világosabb. Hagyni akarom már az egészet, és a privát célommal szeretném folytatni, de inkább nem teszem, mert mélyebb fázis nélkül nem látom értelmét. Tapogatok tovább, de hamarosan szétesik a fázis és megadom magam az ébredésnek.

(Megjegyzés: Felébredve ugyanúgy szomjasnak érzem magam, de ez keveredik az éhségérzettel. Pedig tudom, hogy valójában szomjas vagyok igazán. Nehéz megmagyarázni, és hülyén hangzik, de úgy érzem, hogy a fázisban jobban és erősebben éreztem, hogy valójában mire vágyik a testem. Arra gondolok, hogy a fázisban a tudatom élesebb képet ad számomra a fizikai állapotomról, mint ébren.)

A gyakorló lépjen a fázisba, és idézze fel, hogy mit evett aznap utoljára.

Éreztem, hogy elkezdek forogni, bár nem láttam semmit magam körül. Felerősítettem a forgást amennyire csak tudtam, mert nagyon szeretem ezt az érzést. Igazából már vágytam is rá. Amikor már nagyon erősen és gyorsan forogtam, egyszerűen felálltam. Továbbra sem láttam még semmit, de elkezdtem tapogatózni, és éreztem, hogy újra a régi szobámban vagyok, és éppen a gyerekkori szekrényem előtt állok. Tisztán kitapogattam a fogantyúját, és 1-2 másodpercre rá a képe is megjelent élesen. Ekkor eszembe jutott, hogy mandarin, mielőtt még a kérdést tudatosan feltettem volna magamban, és rögtön ezután eszembe jutott az is, hogy igen, ez volt a feladat, emlékeznem kellett a vacsorámra.

A gyakorló lépjen a fázisba, keressen egy fiókot amiben Rubik-kocka van, és addig nyitogassa, amíg meg nem látja benne a kockát kirakva (megoldva).

Hajnalban másodszor érzem, hogy erőteljesen forgok körbe, de először nem tudok felállni valamiért. Most határozottan be akarok lépni a fázisba, de valamilyen oknál fogva nem állok fel. Kinyitom a szemem, és egy lépcsőházban találom magam, egy régi épületben. Egy vörös hajú nő megy előttem, akit a fázisban ismerek, de a valóságban nem. Mondom neki, hogy segítsen felkelni, és időközben arra gondolok, milyen jó ötlet ez, így nem is kell tennem semmit, nagyon könnyű lesz. Felém nyújtja a kezét, én megragadom, így segít felkelni a padlóról. Ezután elkezdem követni, és ahogyan felmegyünk a lépcsőn, egy forduló után hirtelen ugyanazok a lépcsők jelennek meg úgy, mint az Erdet filmben, és ez nagyon tetszik. Azt gondolom, hogy ez az álom olyan, mintha az Eredetben lennék, remek. Aztán bemegyünk egy irodába, ahol van egy másik nő is, akihez a vörös hajú jött. Nem foglalkozom velük, odamegyek egy fiókos asztalhoz, amelyen már van egy Rubik-kocka, amit még nem raktak ki. Kihúzok egyszerre két fiókot, amelyek nemcsak a 3×3-as féle Rubik-kockát tartalmazzák, hanem mindenféle más méretűt is, de egyik sincs kirakva. Mindkét fiók tele van velük. Gyorsan visszatolom a fiókokat, és újra kihúzom őket. Más Rubik-kockák vannak bennük, de egyik sincs kirakva. Megint visszatolom a fiókokat, és ismét kihúzom őket. Az egyikben van 2 teljesen kirakott Rubik-kocka, amelyeket kiveszek, elforgatom és megnézem őket, és valójában minden oldaluk teljesen hibátlanul van megoldva.

A gyakorló lépjen a fázisba, és találkozzon egy elhunyt rokonával.

A barátnőmmel egy autóban utazunk. Csak ketten vagyunk a kocsiban, ami nem ismerős, én pedig egyedül ülök hátul. Ez gyanússá válik, ezért megszámolom az ujjaim. Hetet számolok, és szinte az összes torz. Ki akarok mászni a mozgó autó ablakán, de Juli azt mondja, hogy ez veszélyes, ne csináljam. Mondom neki, hogy ez a fázis, úgyhogy nem lesz semmi bajom. Kiugrok az ablakon és elindulok egy bolt felé. Egy férfi ül bent, nekem háttal, és arra gondolok, hogy ő Miklós. Megfordul, de nem ő az. Közben Juli a hátam mögött elkezd kiabálni, hogy ott van Miklós. Odamegyek, egy teraszon sörözik, tényleg ő az. Magam is meglepődöm rajta és elérzékenyülök, pedig már beszéltem vele régebben a fázisban. Úgy néz ki, mint a valóságban, leszámítva egy ősz tincset.

A gyakorló lépjen a fázisba, és nézze meg a Mona Lisa-t.

A nagyszüleimhez igyekszem, a falujukban vagyok. A család egy része már ott van, egy másik része még csak utánam érkezik. A gyermekkori triciklim is velem van, azzal közlekedem, és közben végtelenül büszke vagyok magamra, amiért azt csinálom amit éppen szeretnék, és nem érdekel mások véleménye. A tricikli azonban megcsuklik kissé a súlyom alatt, mert a kerekei műanyagból vannak és az első kerék eldeformálódik. Ekkor egy nagy, felnőtt biciklire rakom és úgy megyek tovább. Az úton néhány dolog nem úgy néz ki mint a valóságban, de valahogy sohasem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, inkább csak rácsodálkozom ezekre az eltérésekre. Megérkezem, a mamám pedig nagyon örül nekem, és én is neki. Alul egy harisnya és rövidnadrág van rajta, amit meglehetősen furcsállok, sohasem öltözködött így. Leülök az ágyra ahol van egy macska, aki nagyon dörgölőzik hozzám, amit szintén furcsállok, mert soha nem történt velem ilyen a mamáéknál. Kinti macskái voltak, amik nem nagyon jöttek oda hozzám. Van egy ruhaboltja is a mamának, és arra gondolok, hogy talán innen nekem is a vállalkozói vénám, bár a valóságban ruhaboltjuk sem volt. Hamarosan nagyon sokan leszünk a konyhában, mindenféle rokon, illetve olyanok is, akik nem ismerősek, de erre csak később jövök rá. Egyelőre csak az tűnik fel, hogy van két olyan rokon is ott, aki már meghalt. (Igazából több is, de akkor valamiért még csak ez a kettő tűnt fel.) Az egyikre már nem is emlékszem az álomból, de a másikra elég tisztán. Többször ránéztem, és arra gondoltam, hogy ez nagyon fura, hiszen ő már meghalt. Nem akartam direktbe rákérdezni, próbáltam emlékeket előhívni, és szépen biztossá váltam benne, hogy ő bizony tényleg meghalt. Ráadásul sokkal fiatalabb is volt, mint ahogyan én valaha is láttam a valóságban. Megfigyeltem még valamit, amivel eddig sohasem találkoztam. Ez a két ember, akiről tudtam, hogy már meghalt, fekete – fehér színű volt! Minden más színes. Utólag csak arra tudok gondolni, hogy a tudatalattim így akarta méginkább felhívni a figyelmemet, hogy tudatossá váljak. Szóval rájöttem, hogy álmodom. Innentől kezdve végig teljesen meg voltam győződve róla, hogy a saját tudatom kivetülésében mászkálok, és minden körülöttem lévő ember szintén a tudatom kivetülése. Ennek megfelelően beszéltem velük. Mondtam nekik, hogy majdnem sikerült átverniük (utalva arra, hogy nehezen jöttem rá hogy álmodom), ugyanis az álom nagyon intenzív és jó minőségű volt, olyannyira, hogy eszembe jutott, talán kéne csinálni még egy valóságtesztet is, de aztán eszembe jutott, hogy ezek a rokonok már biztosan elhunytak, ezért ez biztosan álom. Közöltem velük, hogy meg kell néznem a Mona Lisat, de utána még csinálhatunk mást is. Mondták, hogy a spájz utáni lakrészen van a falon, és eszembe jutott, hogy tényleg. (Tudom hihetetlen, de a valóságban nem így van, ennek ellenére mégis így emlékeztem.) A spájz kicsit sötét volt, illetve a szoba is ahol a kép van, és valamitől elkezdtem egy kicsit rettegni. Talán valami olyasmit találok és látok, amit nem kéne. Arra gondoltam, hogy a kivetült tudatalattim elő objektumai közül magammal viszek egyet, aki majd segít, ha bármi rossz történne. Megfogtam egy nő kezét, akit a valóságban nem ismerek, és mondtam, hogy ő most velem jön. Elindultunk és a kép meg is jelent előttem, és eszembe jutott, hogy ennek a mása anyuéknál is meg van otthon, kicsiben. Viszont nem a Mona Lisat láttam, hanem a Hölgy hermelinnelt, de ez akkor nem tudatosul bennem, csak ébredés után. Nagyon éles volt a kép, és tiszták voltak a vonások, úgy, mint Leonardo da Vinci képein. Amit láttam, az kb. 80%-ban egyezett az eredeti Hölgy hermelinnel festménnyel. Kicsit mások voltak a nő vonalai, a hermelin se pont úgy nézett ki, a háttér pedig nem sima fekete volt, hanem olyan mint a Mona Lisáé. De mindez csak ébredés után jutott eszembe, ott és akkor az álomban teljesen lenyűgözött a látvány.

 

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com