TALÁLKOZÁS ELHUNYTAKKAL
Szeretteink elvesztését mindannyian máshogyan dolgozzuk fel. Van, akit a hiányérzet, a magány, másokat az elhunyt léte felőli bizonytalanság (Hol van? Mi lehet vele?) kínoz. Sokan igyekeznek ilyenkor a gyászolók segítségére sietni, ki-ki a maga módján. A látók, a pszichológusok, a család, a barátok, a különböző vallások stb. mindannyian saját lehetőségeikhez mérten igyekeznek jó tanácsokkal ellátni az itt maradottakat, több-kevesebb sikerrel. Ugyanakkor a hozzátartozók beszámolóiból tudjuk, hogy létezik egy közismert jelenség, miszerint álmukban személyes üzenetet kapnak az eltávozottól. A fázisban (tudatos álom/testen kívüli élmény) pedig szándékosan idézhetünk elő ilyen találkozásokat.
Mindannyian hallottunk beszámolókat olyan álmokról, amelyekben az elhunyt megjelent a halál időpontjában, vagy azután nem sokkal, komoly hatást gyakorolva a gyászolóra. Ezek az álmok lehetnek felkavaróak, vagy megnyugtatóak, hiszen az ember gyakorlatilag a halál beállta után újra szemtől-szembe találkozik azzal, akivel az életében már sohasem fog. A sima álmokban ezek a találkozások véletlenszerűek, viszont a fázis segítségével akár indukálhatjuk is őket.
Valóság, vagy képzelet?
Bármennyire meglepő, de a tapasztalat szempontjából talán nem is olyan fontos, hogy ezek a találkozások valóban megtörténnek-e, vagy pedig „csupán” az agy teremti őket, mivel az átélő számára az élmény ugyanúgy kifejti hatását. Fontos megjegyezni, hogy sokan olyan információkat is kaptak ilyen találkozások alkalmával, amelyek nagyban segítették a tragédia feldolgozását, esetleg valamilyen más probléma megoldását.
Negyven tény a tudatos álmodásról. Töltsd le az ingyenes e-bookot!
Máig sem tisztázott, hogy azok az álmok, amelyekben elhunytakkal találkozunk, pontosan honnan erednek. Sokaknak van határozott elképzelése, de konkrét bizonyítékok aligha állnak rendelkezésre. A médiumok szerint ilyenkor valóban az elhunyt (vagy valamely lényrésze) jelenik meg előttünk egy olyan síkon, amihez álmunkban hozzáférünk, és a halott is képes ott tartózkodni rövidebb – hosszabb ideig. Történhet ez megnyugtatás céljából, a megboldogult így tudathatja szeretteivel, hogy minden rendben van vele, szereti és figyeli őket. De akár fel is hívhatja valamire a figyelmet, ami lényeges a túlélő számára, vagy amit életében nem tudott elmondani, de fontosnak tart tisztázni.
A pszichológia szerint a tudatalatti alkotja azokat az álomképeket, amelyekben az ember újra találkozik az elhunyttal, így támogatva a fájdalom feldolgozását és az elfojtott érzelmek megélését. Ezzel is segíti a kapcsolat lezárását, és az élet további kihívásaira való felkészülést. Ezek az álmok mindenképpen nagy jelentőséget kapnak a traumák feldolgozásában, és az esetleges bűntudatérzés enyhítésében is.
Az ilyen álmok hatására az átélő úgy érzi, hogy a kapcsolat tovább él, hiszen kontaktusba kerül az elhunyttal. Ezt a megnyugtató és bensőséges élményt nem lehet mással helyettesíteni.
A legtöbb fázisost nem azért kezdik el érdekelni a megváltozott tudatállapotok, mert elhunyt hozzátartozókkal akarnak kapcsolatot létesíteni. Azonban soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz az élet, és mikor tartjuk fontosnak akár erre is felhasználni lehetőségeinket.
Ezzel magam is így voltam, néhány héttel ezelőttig. Nem is olyan régen egy öngyilkossal találkoztam a fázisban. Mivel számomra feldolgozhatatlan és indokolhatatlan volt tette, igyekeztem utána járni az okoknak.
Miután álmomban megjelent, azonnal tudtam, hogy nem a fizikai valóságban vagyok. Az asztalnál ültünk, és egyből arra gondoltam, hogy végre feltehetem a kérdést, ami nem hagyott nyugodni. Ő jól nézett ki és normálisnak tűnt, úgy, mint régebben. Szóval egyből a lényegre tértem, és megkérdeztem:
– Miért tetted?
Ő nem válaszolt, próbálta valahogyan elmismásolni az egészet, mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam, de nem akartam hagyni, hogy kibújjon a válaszadás alól, ezért megpróbáltam hatást gyakorolni rá.
– Azt akarod, hogy mindannyian őrlődjünk egy életen keresztül?
– Szerettem én mindenkit. Magamat nem szerettem. Arra nem tanított meg senki.
Az élmény rövid távon felkavaró, hosszú távon azonban megnyugtató volt számomra. A válasz teljesen érthető és logikus, ezért óriási mértékben megkönnyítette számomra a továbblépést. Köszönöm.
