Tehát valahol ott tartottunk, hogy néhányaknak állítólag sikerült előre megálmodni a lottó számokat, ebből kiindulva pedig kísérletezésekbe kezdtem, amiknek közzétettem néhány eredményét. A koncepció az volt, hogy ha ezeket az információkat „egyszerű” álmokkal sikerült bárkinek is elérni, akkor ez egy tudatos álomban is megkísérelhető.
Ehhez természeten az információszerző technikákat használtam. Az esetek döntő többségében egyszerűen megkérdeztem az álomkaraktereket/élő objektumokat, hogy melyik számokat fogják kisorsolni a következő alkalommal. Az EuroJackpot és ötös lottó számai érdekeltek: ha már lúd, legyen kövér.
Miért működhet? Pro és kontra.
Az ezoterikus/okkultista/spirituális, stb. tanok azt állítják, hogy tulajdonképpen a múlt, és a jövő alakulásai kiolvashatóak más világokból. A számtalan kifejezésen és részletekbe menő leírásokon most kár leragadni, ezért maradjunk kultúránk legismertebb terminusánál, ami az Akasha-krónika. Az Akasha-krónikához való hozzáférés az elméletek szerint álom/testen kívüli élmény során elérhető, tehát megpróbálható az információk kinyerése. Nagyon leegyszerűsítve így írja le a spirituális elmélet, hogyan tartják lehetségesnek ezt a folyamatot.
Viszont a teória szerint mégsem tudható meg bármi. Az egyén megfelelő fejlettségi szintje, a kéréssel kompatibilis karmája, és az illetékes lények hozzájárulása nélkül az individuum nem kaphat jogosultságot bármilyen adat birtokba vételére.
A tudományos világ megközelítése szerint az emberi agy rengeteg információt tud tárolni (2,5 millió petabyte), de hogy ez a gyakorlatban pontosan mit is jelent, azt nehéz elképzelni. Mindenesetre az emberi elme hatalmas potenciált hordoz magában, és ezt a lehetőséget sokak szerint remekül ki lehet használni tudatos álomban.
A probléma az, hogy a lottó sorsoláshoz nem állnak rendelkezésre előzetes adatok, amelyek alapján az agy ki tudná számítani az események (számok húzásai) várható kimenetelét. Az, hogy az eddig kisorsolt számokat átnézzük, kevésnek bizonyul, legalábbis esetemben biztosan. Másrészről a véletlenek sorozata miatt inkább csak valószínűséget lehet megállapítani, pontos adatokat aligha.
A gyakorlatban látható volt, hogy ezek a nehézségek hogyan alakítják az élményeket. Bármilyen világnézet is áll hozzánk közelebb, az eredmények megkérdőjelezhetetlenek, már ha nem vagyunk túl fanatikusak.
Bár a fázisban (tudatos álom/testen kívüli élmény) az információszerzés nem túl bonyolult, az ilyen és ehhez hasonló gyakorlatok során mégis gyorsan kiderül a gyakorló számára, hogy bizonyos dolgokra nélkülözhetetlen figyelmet fordítani.
Olykor már a folyamat puszta megkezdése is nehézségeket okozhat, de ezek a hibák egy kis utólagos korrekcióval könnyen javíthatóak.
Amikor azonban olyan zavaros vizeken hajózunk, mint a nyertes lottó számok megjóslása, az információforrások gyakorlatilag teljesen használhatatlannak bizonyulnak. A legjobb esetben az objektum egyszerűen őszintén megmondja: nem tudja a választ. Máskor előfordul, hogy a megjátszható számtartományon kívül eső számokat kapunk, vagy esetleg többet, mint amennyit meg lehet játszani.
Konkrétan milyen eredményeket sikerült elérni?
A kísérletek közül mindössze egyszer sikerült annyi találatot elérni, amiért már fizetett is a Szerencsejáték Zrt. Ez is a legkisebb összeg volt, tehát összesen 3 számot sikerült eltalálni az EuroJackpoton, a 7 (5+2) számból.
Figyelmetlenség lenne ebből arra a téves következtetésre jutni, hogy a fázis információszerző technikái hatástalanok. Utalva a fentebb leírtakra, bármilyen világnézettel rendelkezzünk is, van rá észszerű magyarázat, hogy miért nem sikerülhetett a próbálkozás. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy más módon nem használhatjuk fel ezeket a módszereket életünk befolyásolására. És itt gyakorlati szempontból megint csak mellékes, hogy hogyan magyarázzuk a világ működését. Hiszen rengeteg más adat áll elménkben (vagy máshol) rendelkezésre, amelyek a nappali éber tudatot elkerülik, de szintén képesek biztosítani a céljaink eléréséhez szükséges tudnivalókat. Valójában innentől kezd izgalmassá és méllyé válni a fázis gyakorlata, és annak a célok elérésére gyakorolt hatása.
Persze ettől még a levegőben lóg a kérdés: mégis hogyan sikerült (állítólag) másoknak a számok megálmodása?
Erre csak találgatások vannak. Az egyik például, hogy ezeknek az embereknek mégiscsak szerencséjük volt. Mások azt mondanák, hogy az ő karmájukba már eleve dekódolva volt ez az életesemény.
Bárhogyan is, véleményem szerint kár lenne bárkit is lebeszélni, hogy próbálja megálmodni a számokat. Egyrészt biztosan lesznek, akik ezzel továbbra is kísérletezni fognak, hiszen túl nagy a kísértés. (Mindenesetre nem ajánlatos ezzel túl sok időt tölteni, hiszen más kérdésekkel és válaszokkal valódi hatást érhetünk el.) Másrészt ez egy óriási motiváció, és a lelkesedés elengedhetetlennek bizonyul a fázisba lépéshez, ami eleinte sokaknál hiányozhat. Harmadrészt pedig, 5-7 számot megtudni a fázisból, és felébredés után pontosan emlékezni rájuk, nem minden esetben egyszerű. Ezért ennek megkísérlése során a gyakorló rengeteg olyan tapasztalatra tesz szert, amiket kérőbb még kamatoztatni tud a belépés-, irányítás-, információszerzés-, emlékezés területén.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha többé nem fogok újra számok után kutatni a fázisban. Mint már említettem, a kísértés túl nagy, és 1-1 fázisélményt ezzel eltölteni még nem a világ vége. Ha pedig egyszer sikerrel járok, az OOBE – l i v e – tevékenységét akkor sem függeszteném fel, mert nem lennék képes elhagyni pénzért a szerelmet.
De most már ne csak rólam, és az én kísérleteimről legyen szó. Kedves olvasó, mi a helyzet veled: Te meg tudnád szerezni?
Ez a blogbejegyzés a sorozat harmadik része. Az első részt ide kattintva találod, amelyben olyan emberek történeteit ismerhettük meg, akik elmondásuk szerint előre megálmodták a nyertes lottó számokat. A bejegyzés végén egy saját kísérletemet is megosztottam, amelyben próbálkoztam a főnyeremény megszerzésével.
Időnként csak a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) végét követően, ébredés után derül ki a gyakorló számára, hogy valami hiba biztosan csúszott az eljárásba. Ennek elkerülése érdekében fontos még a folyamat közben utánagondolni a kapott információnak.
Apuék lépcsőházában voltam, a földszinten. Bementem az első lakásba, ott volt I., mosogatott. Megkérdeztem tőle, hogy merre van Zs., azt mondta a szobában. Benyitottam a legközelebb lévő szobába, de nem láttam. Viszont a nyitott ajtó mögül mocorgást hallottam, és ebből már gondoltam, hogy ő van ott. Az elvárásom be is igazolódott, egy élénk olajzöld pulóver volt rajta. Olyan színe volt, mint a logomnak alapjáraton. Tetszett a pulcsija, Zs. is szebb volt, mint a valóságban. Gyorsan meg is ragadtam a karját erősen, és a falhoz szorítottam. Volt ebben egy kis agresszió, de nem akartam húzni az időt, és ráadásul tetszett is neki ez a határozott fellépés. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e a legközelebbi ötös lottó sorsolás számait, és mosolyogva elkezdett számokat mondani. Gyorsan igyekeztem az emlékezetembe vésni őket, ami maradéktalanul sikerült is. Közben szépen lassan felébresztettem magam, nehogy hirtelen elfelejtsem őket. Csak miután már leírtam a számokat a papírra, akkor vettem észre, hogy ez nem is öt, hanem hat, de valamiért úgy érzem, hogy az 1-es a kakukktojás.
Olykor az információforrás nem húzza a gyakorló agyát hamis adatokkal, őszintén megmondja, hogy nem tudja a választ.
A házunk mellett mentem, és ránéztem a kezeimre, mert arra gondoltam, lehet, hogy álmodok. Mindig 7-8 ujjat számoltam, ebből pedig megbizonyosodtam róla, hogy egy álomban vagyok. Először elkezdtem az utcán lévő embereket a kezemből kijövő energiával a levegőbe emelni, aztán egy erkélyre repítettem őket. Meglehetősen mókás volt, de egy idősebb férfival valamiért ezt már nem tudtam megtenni. Végül úgy döntöttem kár erre az időt pocsékolni, ezért kivetítettem a tudatalattimat egy nőre. Megjelenésre teljesen átlagos volt, közben folyton a kezeimet dörzsölgettem. Megkérdeztem tőle, hogy mik lesznek az 5-ös lottó számai, de azt mondta nem tudja. Nem akartam ennyiben hagyni az egészet, abban reménykedtem, hogy blöfföl. Azzal próbáltam válaszadásra bírni, hogy megemlítettem, korábban egy csomó adatot megadtam neki, biztosan tudnia kell. Ekkor azt mondta (ha jól emlékszem), hogy tudja, de nem akarja elmondani. Mintha attól a következménytől tartott volna, hogy károsak lesznek rám a nagy vagyon hatásai. Folyamatosan mozgásban voltunk, de egy idő után szétesett az álom.
Szeretnél többet tudni a tudatos álmodásról? Kattints a képre, és töltsd le az e-bookot!
Előfordul, hogy az élő objektumon már elsőre látszik: teljesen megbízhatatlan. Ezekben az esetekben természetesen nem szabad időt pocsékolni rá, ehelyett érdemes másik utat választani a célhoz.
Megint sikeresen léptem be a fázisba. Azokat a teendőket követtem, amiket legutóbb. Röviden: a pékárú boltban találtam magam, ahol nem szolgáltak ki normálisan, ebből pedig rájöttem, hogy álmodok. Egy fiú elkezdte mondani a lottó számokat, de nem volt ép elméjű, hazudott nekem és erre rájöttem.
Ha sokáig ugyanazon a cselekvési terven dolgozunk a fázisban, előfordulhat, hogy szándékunkon kívül megjelentik a motívum, amikor már nem is élvez prioritást.
Elválás után ránéztem a kezemre, amiben egy kék cetli volt, fekete számokkal. Egyértelmű volt számomra (bár így utólag nem tudnám megmondani, hogy miből), ezek a lottó számok akarnak lenni. Bár nem izgatott már különösebben a téma, úgy voltam vele, hogy ha már így alakult, akár tehetek is vele egy próbát. Felnéztem a kezemről, hogy kipróbáljam fel tudom-e újra idézni a számokat magamtól. De mire visszanéztem a kék papírra, már teljesen más számokat láttam rajta. Arra gondoltam, hogy kár is vesződni ezzel, ezért összegyűrtem a papírt és eldobtam.
Szóval miután az előző bejegyzésben felidéztük, hogy néhányan beszámoltak a lottó számok megálmodásáról, végigmentünk egy gondolatmeneten, amely oda vezetett, hogy a tudatos álmokban ezek szerint talán meg lehetne jósolni a nyerő számokat. Zárásként még egy ez irányú kísérletemet is közzé tettem, most pedig következzen a többi.
A következőkben ismertetésre kerülő tapasztalatok korántsem tökéletesek, de ennek a bejegyzésnek nem is célja „hibamentes” fázisélmények (tudatos álmok/testen kívüli élmények) leírása. Ezek egyszerűen kísérletezések voltak, amik során sikerült a képességeimet csiszolni az utólagos elemzések segítségével. De végül is nem ez minden készség elsajátításának nélkülözhetetlen metódusa?
Emlékszem, ebben az időben gyakorlatilag mindent kipróbáltam, amiről akár csak feltételezhető volt, hogy segíti a tudatos álmok megjelenését. Ezért szereztem többek között például különleges italt Londonból, és az ásvány is így került a párnám alá. Persze ma már kissé kínosan érzem magam ezek miatt, de akkoriban minden lehetséges módszert fontosnak tartottam a gyakorlatban is kipróbálni, ami valahol érthető is. Érdekesség, hogy itt még voltak teljesen irreális gondolataim a jelenséggel kapcsolatban, amelyek könnyedén meg is találhatóak a következő szövegekben.
A párnám alatt labradorit volt, a szemtakarót és a füldugót is használtam. Többször felkeltem, wc-re mentem és visszaalváskor az 1-3 indirekt technikákat alkalmaztam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a ház előtt úszva repülök. Arra gondoltam, hogy ez most már vagy az álom, vagy csak hipnagógikus állapot. Aztán rájöttem, hogy álom, de mintha csak egy hajszál választotta volna el a hipnagóg állapottól. Ezért fixálni akartam. Rárepültem egy ágra és alaposan szemügyre vettem. Hirtelen nagyon valószerű lett, én pedig hangosan nevettem, hogy végre sikerült újra belépnem. Diadalittas voltam és repkedtem, de tudtam, hogy nem húzhatom az időt, dolgom van. Leszálltam a földre és hangosan elkezdtem kiabálni, hogy ki tudja a lottó számokat. Ekkor vettem észre, hogy egy lélek sincs rajtam kívül sehol. Hirtelen egy hangot hallottam magam mögül, a fák között. „Én tudom.” Odamentem, 3 lény állt ott. Valamiről beszélhettek, de a kiabálásommal megzavarhattam őket. Csak az egyikre koncentráltam, aki szólt hozzám. Kicsi, állat-ember szerű lény, nem láttam még ilyet. Fekete, durva szőre volt, de nem borította az arcát teljesen. Barna szemeivel nézett rám. Kérdeztem tőle a számokat, azt mondta tudja, de nem mondja el. Mondtam, hogy erre nincs időm és hamar otthagytam. A Teremtő után kiáltoztam, de nem jött válasz. Kérdeztem magát az álmot, de onnan se. Fel akartam repülni a Teremtőhöz, de nem ment, olyan magasra nem tudtam. Egy idő után rájöttem, hogy nem is fog. Közben utánam szaladt a lény, azt hiszem megsajnált. Azt mondta megmondja nekem a számokat. Hosszasan néztünk egymásra, arra gondoltam remélem nem egy ördögi lény, aki akar tőlem valamit cserébe. Aztán úgy éreztem nem az, és mivel nem volt kikötése, arra gondoltam nem lehet baj ebből. 1, 3, 6, 16, 48; 2, 8. Sokszor elmondattam vele, hogy megjegyezzem és mindig ugyanezeket mondta. Én is számtalanszor elmondtam, hogy emlékezzek rá ébredés után. Aztán még akartam csinálni mást is, de már közel voltam az ébredéshez. Vettem be két tablettát a hasfájásomra és egy nagyot a szememre. Volt néhány téves ébredésem, amikor a számokat írtam szelvényekre, aztán felébredtem és leírtam őket.
A következő eset érdekessége, hogy egy alapvető hiba miatt majdnem meghiúsult a fázisba (tudatos álom/testen kívüli élmény) lépés, később pedig maga az információszerzésre irányuló próbálkozásom fulladt majdnem kudarcba a repüléssel és a hasonló felesleges dolgokkal vesztegetett idő miatt.
Az egyik alkalommal érzem, hogy erőteljesen forgok körbe. Próbálok gyorsabban és intenzívebben forogni, ami sikerül is, de nem történik semmi, csak forgok oldalra. Mármint nem is esek le a földre, és ezzel egy rövid ideig nem tudok mit kezdeni, de egy idő után elvárásomnak megfelelően érzem, hogy mintha földet értem volna. Viszont nem látok semmit, ezért elkezdem tapogatni a körülöttem lévő tárgyakat. Kinyitom a szemem, de félek, hogy ez a valós szemeimre is hatást gyakorolhat, ezért megpróbálom mindezt nagyon óvatosan. Sikerül az egyiket majdnem teljesen, a másikat résnyire. Neon zöldek a kezeim, és a régi bútoraimat tapogatom velük gyorsan és agresszíven. Nem húzom az időt, odaszaladok az ablakhoz, hogy kirepüljek rajta az űrbe. Fel is állok a párkányra, de minden nagyon realisztikus, például tisztán hallom a madarak csiripelését, ezért ránézek még egyszer a kezeimre. Három kezem van a bal karomon, párhuzamosan nőnek ki egymás mögött. Ilyet még nem láttam, úgyhogy alaposan szemügyre veszem, ami mélyítésnek is kiváló. Aztán csak nekirugaszkodom, mert arra gondolok, hogy nem sok lehet az ébresztőig, tehát nem szabad húznom az időt. Belegabalyodok az ablakommal szemközt álló fába, és egy nagy ág a derekamra akad. Egy ideig így repülök, de érzem, hogy visszahúz, ezért leszedem magamról. Az űr a cél, de nem látom, viszont megjelenik három űrhajó, és próbálok az egyikre felszállni. Ezek a levegőben vannak már, ott várják az utasokat. Kinézem a legközelebb lévőt, de nem bírom megközelíteni, mindig kisodródok az útirányból, mintha erős szélbe kerülnék, vagy egy energiaburok lenne körülötte. Aztán a földön találom magam. (Már nem emlékszem pontosan hogyan kerültem oda.) Elkezdek mélyíteni és közben gondolkodom, hogy mitévő legyek. Kérdezgetem hangosan, hogy mik lesznek az Eurojackpot nyerőszámai, de nem kapok választ. Elkezdek nézelődni a tömegben és kérdezősködni. Egy emberre nézve az az érzésem támad, hogy ő tudni fogja a választ. Úgy néz ki mint a Simicska, de ezt akkor nem veszem észre, csak ébredés után jut az eszembe. Odamegyek hozzá és megkérdezem, hogy tudja-e a számokat. Már nem emlékszem pontosan mit mond, de arra igen, hogy olyan hangja van, mintha arra lenne kíváncsi, hogy vajon csak egy léhűtő vagyok-e, aki csak nagy pénzt akar szakítani, de dolgozni és küzdeni nem tud. Elkezdem sorolni, amiket felmutathatok, bármennyire is azt érzem, hogy ezek teljesen értéktelenek és nem fogok velük átmenni a tesztjén. „Csináltam egy technikusit, elvégeztem a főiskolát, felépítettem 2 vállalkozást, és a másodikból már bevételeim is vannak.” Úgy tűnik meggyőztem, mert azt mondja kövessem. Egy titkos klub helyiségbe visz, ahol milliárdosok vannak, de ő még náluk is gazdagabbnak számít. Amint belépek sokan megdöbbennek rajtam és a ruhám alkalmatlanságát elemezve összesúgnak. Az emberem viszont még hátrébb vezet egy különálló, üres terembe, ahol nincs senki, csak egy asztal, meg egy fogas (ha jól emlékszem). A fogason lógó nadrágba kezd matatni, egy belső zsebbe nyúl, ami a nadrág szárába van varra, belülről. Elővesz egy újságot és közben azt mondja, hogy ebben van az összes lottó szám, mert ezeket mindig előre meghatározzák, de ha valaki véletlen eltalálja őket, akkor annak kifizetik. Odaadja nekem az újságot, ami egy teljesen egyszerű, használt papírra nyomtatott fekete-fehér sajtótermék. Elkezdem olvasni, de valahogy teljesen logikátlanok a számok, pl. 3, 5, 6, 7, 59. Ez erősen felkelti a gyanúmat, mert eleve bizarr a számkombináció, arról nem is beszélve, hogy az 59 már kívül esik a megjátszható számok határán. Az se derül ki a felsorolásból, hogy melyik a különálló 5+2 szám. Úgy döntök nem akadok fenn a logikátlanságon, elvégre a kihúzott számok mégiscsak a véletlenre vannak bízva, bár az 59-es számmal így sem lehet mit kezdeni. Szóval ilyen aprósággal mit sem törődve tovább nézegetem az újságot (ha már itt vagyok), de folyton más számokat látok, amiket így nem is bírok megjegyezni, és ez felbosszant. Úgy érzem ez egy kudarcba fulladt próbálkozás, és ezért csalódottan felébresztem magam. Még megpróbálok szeparálódni, mert közben újra kedvet kapok hozzá, de érzem, hogy hamarosan amúgy is kelni kellene, úgyhogy inkább ránézek az órára, és valóban… pár perc múlva már szólna is az ébresztő, amit így kinyomok és elkezdem leírni az élményeim.
Bár a számok itt sem jöttek be, legalább átmentem sikeresen a plafonon, ami mindig egy különleges érzés, ahogyan az utána következő repülés is.
Már fogalmam sincs hogyan váltam tudatossá, de a szobámban voltam, és tudtam, hogy ez a fázis. A család zavart egy ideig, de aztán kimentek és becsuktam az ajtót. A cselekvési terven kívül semmi másra nem koncentráltam, azonnal eszembe jutott. Problémák adódtak azonban azzal, hogy hogyan jussak ki a szobából. Elkezdtem kérdezni a számokat, de nem kaptam pontos választ, úgy gondoltam jobb lenne az univerzumban. Kiugrani nem mertem, mert nagyon realisztikus volt minden, és féltem, hogy ha nem sikerül a repülés akkor a földbe fogok csapódni és egy nagyon kellemetlen élményben lesz részem, amiből még fel is ébredhetek. Próbáltam a plafonon keresztül kimászni, de a szobában sem tudtam felemelkedni. Ezért elkezdtem nézni a plafont, és azt előbb-utóbb elértem. Ekkor belemélyedtem először az egyik, aztán a másik kezemmel, végül a fejemet is bele nyomtam. Sötétség vett körbe, és elkezdtem a szememet ide-oda mozgatni, nehogy kiessek a REM szakaszból, ez be is vált. Kinyomtam magam és a tetőre kerültem, de a részletekre nem emlékszem túl tisztán. Viszont elkezdtem repülni, ami elég jól ment egy idő után. Voltak kisebb-nagyobb problémák, pl. volt hogy úgy éreztem elkezdek zuhanni, de ezt éppen a zuhanástól való félelmem válthatta ki. Sokat repültem, de nehezen jutottam az űrbe. Antennákat láttam, amelyeket az űrállomások használtak. Volt velem valaki, de nem láttam, csak ott volt. Egy légibázisra jutottunk, ahol azt mondta álljunk meg pihenni, meg enni. Halakat fogott, amiknek le kellett vágnom a fejét, de ezek valamiféle nagy ragadozóhalak voltak, hatalmas fogakkal. Ezért a másodiknál már nem is próbálkoztam, mert megharapott volna. Amúgy is teljesen feleslegesnek éreztem az egészet. Minek enni és pihenni a fázisban, főleg amikor cselekvési tervem is van? Mélyítettem szemrevételezéssel, és egy tablettát is bevettem. Aztán elkezdtem repülni, és egy sötét térbe kerültem, ahol megint megjelentek a hipnagóg képek. Nem akartam tovább várni, ezért újra megkérdeztem a számokat. De nem nagyon jött válasz, inkább úgy éreztem, hogy nekem kellett kierőltetni. Szóval nem volt túl meggyőző. De néhányszor elismételtem a kapott számokat, hogy ébredés után biztosan emlékezzek rájuk, azonban nem igazán tudtam őket felidézni.
Szeretnél többet tudni a tudatos álmodásról? Kattints a képre, és töltsd le az e-bookot!
Újra egy repülős álom, ami hamar véget ért, de legalább újra be tudtam lépni. A számok megjelenítése gondot okozott, az irányítás hiánya miatt érzett (indokolatlan) félelem pedig elhozta a fázis végét.
Egy repülőtéren voltam, ahol valami gonosz ember egy kis motoros géppel egy nagy utasszállító gépet akart megtámadni. Én azonban valahogyan felszálltam és ettől lettem tudatos. Nagyon könnyen repültem, úgy, mint Superman. Az egyedüli probléma az volt, hogy nem tudtam túl könnyen irányítani a repülés útvonalát, nehezen tudtam arra repülni, amerre akartam. Aztán persze elkezdtem gondolkodni, hogy innen hogyan lehetne kitalálni a lottó számokat, de hamarosan felébredtem, vagy legalábbis egy ahhoz közeli állapotba kerültem. Ebből kiindulva sikerült a szeparáció.
Újra elkezdtem a ciklusokat csinálni. Most kifejezetten figyeltem rá, hogy végigcsináljam őket, csak a módszerre koncentráljak, és bízzak az eredményben. Mindezt vegyítettem a forced asleep technikával – ha túl ébernek éreztem magam, próbáltam elaludni. Volt hogy csak erre koncentráltam néhány másodpercig, volt hogy a ciklusokkal párhuzamosan csináltam. Ha volt akár csak néhány másodperces tudatkiesésem is, akkor kezdtem mindent elölről. Egy alkalommal, amikor a sípolást hallottam (sokadjára) megpróbáltam ismét szeparálódni (sokadjára). Nem sikerült, de éreztem, hogy ez már a fázis, és váltottam a kézdörzsölésre. Egy pillanatra tisztán láttam a kezeim, és hallottam is őket, ahogyan egymáshoz dörzsölődnek. Azonnal felálltam, és 100%-ig meg voltam róla győződve, hogy ez nem fizikai felállás volt, hanem a fázisban vagyok. Már csak azért is, mert semmit sem láttam, csak éreztem, hogy állok. Elkezdtem összedörzsölni újra a kezeim, hogy megjelenjen a látás, de ez csak néhány másodperces eredményeket hozott, azokat is homályosan. Arra gondoltam, az lesz a megoldás, ha kinyitom a szemeim, mert úgy éreztem, hogy a fázisban is csukva vannak. Régebbi tapasztalataim jutottak eszembe, és tudtam, hogy ez veszélyes lehet. Számtalanszor nyitottam már ki így a fizikai szemeimet is, ami a fázis azonnali végét jelenti. Ezért elhatároztam, hogy nagyon lassan és óvatosan csinálom. Résnyi fényeket láttam először, aztán kibontakozott minden. Sikerült! Ügyeltem rá, hogy semmit se erőltessek túlzottan. A régi szobám ablaka előtt álltam. A fák levelei rozsdabarnák voltak, és ez még inkább meggyőzött arról, hogy ez már a fázis, ugyanis emlékeztem rá, hogy valójában tavasz van, és pár hete borult minden zöldbe. A házunk előtt volt egy másik 3 emeletes ház, ami a valóságban nincs ott. Ezt érdekesnek és szépnek is találtam, de nem akartam ezzel túl sokat foglalkozni. A nővérem is a lakásban volt, hallottam a hangját. Nem akartam engedni, hogy bármi is elterelje a figyelmemet, egyből a lottó számokra akartam koncentrálni. Tisztában voltam vele, hogy szombat reggel van, és ez a sorsolás előtti utolsó esélyem lehet. Az asztalomon volt a fehér álomnaplóm és úgy döntöttem, hogy egyszerűen csak oda írom az elsőre eszembe jutó számokat. Azzal tisztában voltam, hogy a valós naplómba ezek a számok nem lesznek benne, ezért meg kell őket jegyeznem. De ahogyan elkezdtem a naplót lapozgatni, minden oldalára volt már írva valami. Legfőképpen idézetek, de nem olvastam el őket, inkább csak egy üres lapot akartam keresni, hiába. Ez összezavart, kezdtem ideges lenni és elbizonytalanodni, ami visszahozott az ébrenlétbe. Nagyon sajnáltam, mert előtte minden nagyon mély és tiszta volt. Azonnal megpróbáltam belépni újra, de hiába.
Egy nagyon könnyű belépés után, egy mély fázisban sem biztos a siker. Mindig figyelni kell a cselekvési terv értelmes megvalósítására, éppen úgy, ahogyan a fizikai valóságban is tennénk.
Azt hiszem ennyire könnyedén még soha nem sikerült elválnom. Tényleg, mintha csak felálltam és elindultam volna, semmilyen ellenállást nem éreztem. A szobámban voltam, és az ajtó felől indultam el furcsa módon, Ági pedig ott állt mögöttem. Teljesen jelentéktelen volt számomra a jelenléte, ezért nem is foglalkoztam vele. Minden eléggé részletes és stabil volt. A kezemen is csak 5 ujjat számoltam, de biztos voltam benne, hogy ez már a fázis. Odamentem az ablak felé, viszont ahelyett, hogy kerestem volna valakit, akitől információt szerzek, egyszerűen elkezdtem kitöltögetni egy lottó szelvényt. (Lehet, hogy mégsem voltam annyira tudatos?!) Azokat a számokat írtam rá, amiket a Skandináv lottón évekig játszottam. Aztán hirtelen visszatértem, és hiába próbáltam újra szeparálódni, nem ment, de mondjuk nem is hittem benne eléggé. (Talán átfutott egy kósza gondolat visszatérés előtt a fejembe, amikor a testemre gondoltam.)
4,194 milliárd forint. Ennyit lehetett nyerni előző hétvégén az ötös lottó sorsoláson, és valaki meg is nyerte. Sokakban felmerül a kérdés. Meg lehet előre álmodni a számokat?
„A 70 éves Pearlie Smith és gyermekei, hitetlenül álltak a tény és a kamerák előtt, miután előléptek a fergeteges USA lottó jackpot igényléséhez. Valerie, a legidősebb lány válaszolt a sajtósok kérdéseire. Elmondta, hogy a megjátszott számok nem születésnapi vagy családi vonatkozású szerencseszámok voltak, hanem álomban látott lottó nyerőszámok.”
Amikor az ember ilyen, és ehhez hasonló cikkekbe szalad az interneten (néhányan pedig ettől függetlenül is), egy csapásra úgy érzi megvilágosodott, és képes megtenni azt, amire olyan sokan vágyakoznak: hirtelen nagy vagyonra tesz szert, onnantól kezdve pedig mindenre fittyet hányva él, mint Marci Hevesen. Ugyanis ha más megálmodta a lottó számokat, akkor erre egy kis tréningezéssel ő is képes lehet. Az már más kérdés, hogy ha ez így működik, akkor mégis hogyan lehet, hogy ez mégsem egy jól bevált szokás a vagyonosodásra. Sebaj, ezt a logikus kérdést nagystílűen figyelmen kívül hagyva, és gyorsan a szőnyeg alá söpörve megindul a további lehetőségek számbavétele. Ha ugyebár más egy sima álomban képes volt megálmodni a lottó számokat, akkor egy tudatos álomban, – ahol teljesen öntudatánál van az ember – ez minden bizonnyal gyerekjáték. Egy kicsit tovább kutakodva, idegen nyelvű, eldugott, tudatos álmodással foglalkozó csoportokban és fórumokon ugyan fellelhető pár próbálkozás és ezzel kapcsolatos beszámoló negatív eredményekről, de könnyen lehet, hogy ők valamit elrontottak, ezért érdemes lesz ebbe energiát fektetni. Főként, hogy egy tudatos álommal és egy lottó szelvénnyel milliárdokat kaszálni mindenképpen egy kis rizikófaktorú, ám annál nagyobb nyereséggel kecsegtető befektetés lehet.
„Elképesztő vagyont nyert a lottón egy virginiai férfi, aki a megtippelt számokat álmában látta. Victor Amole a 3, 10, 17, 26, 32 számokkal álmodott, és mikor felébredt, úgy gondolta, tesz velük egy próbát – írta a Huffington Post. Január 13-án jött a sorsolás, és láss csodát: a számok nyertek, a férfi szelvényenként 100 ezer dollárt, azaz összesen 400 ezer dollárt – mintegy 100 millió forintot – tehetett zsebre.”
„Emlékszem, egyszer apukám megálmodta a lottószámokat. Négyre pontosan emlékezett, az ötödikben nem volt biztos. Persze megjátszotta őket, az utolsó számnál pedig kettő közül vacillált, de nem jól döntött, így csak négyesünk lett az ötös lottón – idézte fel gyerekkori emlékét Dobó Kata.”
Bármennyire is érezhető az előző sorokban némi (nem kevés) irónia, azért lássuk be: mivel a fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény) nem sokan foglalkoznak, így sok felhasználási terület még nem látott napvilágot. Ennek tudatában pedig tényleg nem ördögtől való gondolat, hogy ezzel akár kísérletezni is lehet, főként, hogy túl sok veszíteni valója nincs az embernek. (Gondoljunk például az információszerző technikákra, és arra, hogy mennyi kérdés vár megválaszolásra ezzel kapcsolatban.) Legfeljebb a határok kezdenek el körvonalazódni, ami még mindig nem bizonyítja a jelenség használhatatlanságát, csupán a felhasználás irányát változtatja meg. Ezzel a hozzáállással valójában jómagam is meglehetősen sok időt és fázisélményt töltöttem azzal, hogy megpróbáljak olyan információkat szerezni a fázisból, amelyek segítségével jelentős összegeket vándoroltathatok a Szerencsejáték Zrt.-től a saját számlámra. Ebben a blog cikk sorozatban ezekből a tapasztalatokból fogok tízet megosztani. A sorozat végén pedig összegzem az eredményeket, de néhány dolgot előrevetítve azért pár gondolatot fontosnak tarok már most megjegyezni.
„Egy kanadai nő közel 30 éve ugyanazokkal a lottószámokkal játszik, és most megnyerte velük az 5,3 millió kanadai dollárt érő jackpotot. A kanadai Új-Skóciában élő Olga Beno saját elmondása szerint még régen, 1989 májusában álmodta meg ezeket a számokat, és azóta rendszeresen megjátszotta őket a lottón.”
Az ezzel a témával való kísérletezgetés hihetetlenül erős motivációt jelent, ami számomra megalapozta a fázis állapot eléréséhez szükséges lelkesedést, állhatatosságot és céltudatosságot. Ennek ellenére nyilvánvalóan mindig is világos volt számomra, hogy bármennyire is egyszerűnek és szépnek tűnjön az elmélet, ez mégsem garancia semmire. Éppen ezért tapasztalataimnak csak egy kis részét fordítottam ezekre a kísérletekre, és csak akkor, amikor a nyeremény összege elég motiváló volt számomra, ennek mértéke pedig furcsa módon folyton változott. Hiába, a pénz pszichológiája egy roppant izgalmas téma, de ebbe most ne menjünk bele, mert túl messzire vezetne. A tisztánlátás végett fontos megjegyezni (bármennyire is hihetetlennek tűnik), hogy többen beszámoltak már róla, a fázis, illetve a fázishoz nagyon hasonló módszerek segítségével sikerült feladatokat megoldaniuk, némelyiküknek pedig ezzel nagyobb vagyonra szert tenniük (Elis Howe, Dmitrij Mengyelejev, Dr. Otto Loewi, Friderich August Kekulé, Sarah Breedlove, Larry Page stb.). Akár nagyobbra, mint amennyit ezeken a játékokon nyerni lehet. Természetesen ehhez a fázis ismerete és felhasználása önmagában kevés, de mégis úgy tűnik, hogy néhány ehhez hasonló élmény erős kiindulópont volt többeknek. Amikor nem éppen számok jóslásával kötöttem le energiáim a fázisban, magam is rengeteg tanácsot, választ, biztatást kaptam a fázisból. Kétségtelen, hogy ezek nélkül nem lennék ugyanez az ember, és az OOBE – l i v e – sem létezne.
Szeretnél többet tudni a tudatos álmodásról? Kattints a képre, és töltsd le az e-bookot!
Ízelítőül a következő blogbejegyzéshez, következzen egy rövid kísérletem. Fontos tudni, hogy némelyik ilyen élmény több évre nyúlik vissza, így nyilvánvalóan vannak benne hibák, dilettáns megnyilvánulások és gondolatmenetek. Innen visszatekintve ezeken időnként magam is jókat mosolygok. Ezekre a hibákra azonban mindenképpen szükség volt a továbbfejlődés érdekében.
Ez a próbálkozás még az első néhány élmény közül való. Miért pont egy bankár? Ott és akkor, hirtelen ez jutott az eszembe. (:
„Megint sikerült a fázis. Éjjel nehezen aludtam el az allergia miatt és pisilnem is viszonylag sűrűn kellett. De mondogattam a tudatos álom mantrát. Aztán 4 után, fél 5 körül átjöttem M. szobájába. Nehezen aludtam el, fájt a torkom, kezdett világosodni. A forgó és az úszó gyakorlatot váltogattam és egyszer csak azt vettem észre, hogy egy uszodában úszok. Olimpikont csináltam magamból, de nem igazán élveztem. Aztán eszembe jutott, hogy mi a tervem. Úgy gondoltam egy bankár tudhatja az Eurojackpot számait, de tévedtem. 50-nél nagyobb számokat mondott és amikor megkérdeztem melyik mezőbe szól a 7 és 8, azt mondta, hogy azt látom a szelvényen. Azt se tudta, hogy két mezős. Sokszor a felébredés határára kerültem, de sikerült addig maradnom, amíg akarok.”
