A Netflix saját készítésű sorozata, a Van rá magyarázat: Az agy második részében az álmokkal foglalkozik, természetesen a tudomány szemüvegén keresztül. Hiába csak 19 perces a játékidő, rengeteg információt, és izgalmas kutatási eredményt sikerült ebbe a majdnem 20 percbe belesűríteni, egy elég ütős lezárással. Ez pedig megadja a választ arra a kérdésre, hogy miért érdemes foglalkozni behatóan a fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény), azon túl, hogy egy rendkívül izgalmas és egyedi, mindmáig felfedezetlen területe az emberi elmének. Plusz pont jár a készítőknek, amiért voltak annyira alaposak, hogy a tudatos álmodást is szóba hozták, egy gyakorlott tudatos álmodó segítségével.
A film rögtön egy rendkívül izgalmas és futurisztikus kísérlet rövid prezentációjával indul: olyan képsorokat mutatnak be, amelyeket egy számítógép reprezentált emberek álmaiból. Ennek elkészítéséhez tulajdonképpen megvizsgálták a kísérleti résztvevők agyát, miközben ébrenléti állapotban különböző képeket néztek. Ezután, amikor az alanyok álmodtak, azt vizsgálták, hogy agyuk mely részei mutattak aktivitást, és ebből következtetett a számítógép arra, hogy milyen képeket láthattak álmukban. Később, a képsorokat nézve, több résztvevő felismerte álmait. Kár, hogy ez csak afféle érdekes bevezető a filmben, és nem elemzik ki jobban a kísérletet. Lehetséges, hogy a jövőben úgy fogjuk megtudni, hogy mit álmodtunk, hogy visszanézzük az álmainkat, mint egy filmet?
„Ez az álomvilágba való bepillantás legújabb kísérlete.”
A filmben Robert Stickgold és Gina Poe idegtudósok rengeteg érdekes információval szolgálnak számunkra. Például azzal, hogy 1944-ben a tudósok még azt gondolták, hogy az álmok az ébredés pillanatában keletkeznek. Mára már tudjuk, hogy ez nem így van. (Habár az alvás valóban mindig REM szakasszal végződik.) Az agyi aktivitás jelentősen csökken az alvás során, nagyjából másfél órával később azonban az agy újra aktív tevékenységbe kezd.
„Az agyhullámok olyanok, mintha ébren lennénk.”
A testünk tulajdonképpen megbénul az agytörzs egy apró részének, a hídnak köszönhetően, az idegsejtek azonban mégis kommunikálni kezdenek egymással, és különböző jelzésekkel bombázzák az alvót. Az alvás REM (rapid eye movement) szakaszában, amikor a legtöbb esetben álmodunk, agyunk logikai szűrője, avagy a prefrontális kéreg (prefrontal cortex) kikapcsol. Viszont a nappali állapotnál sokkal aktívabbak az érzelmekért felelős központok, vagyis az amygdala és a hippocampus. Az álmokra való emlékezést megnehezíti a noradrenalin szint csökkenése az alvás során. Ez a kémiai vegyület az éberségért felel, és az emlékképzésben segít.
„Úgy tűnik, az alvással töltött idő egyötödében álmodunk.”
Sokáig azt gondolták, hogy az álmok tulajdonképpen isteni eredetű lények üzeneteit hordozzák az ember számára. Az álomfejtők igyekeztek az álmokból mindenkire érvényes szimbólumrendszereket alkotni, hogy ezeknek a segítségével tudják megbízóiknak megmagyarázni álmaik jelentését. Aztán az 1600-as évek végén a tudósok száműzték az álomfejtést a megbízhatatlan áltudományok világába. 1899-ben Freud Álomfejtés című alkotása vetett véget ennek a száműzetésnek, és ettől kezdve újra létjogosultságot nyert az álmokkal való egzakt foglalkozás. Az 1930-as években kutatások során elektromos áramot vezettek a kísérleti alanyok agyába, amitől élénk hallucinációkat éltek át. Ennek köszönhetően számos tudós manapság is azt gondolja, hogy az álmok tulajdonképpen
„…véletlen elektromos viharok az alvó agyban, amelyek jelentéktelen, értelmetlen látomásokhoz vezetnek.”
Sokak szerint (nem meglepő módon ezek közé az emberek közé tartozik Sigmond Freud és Carl Jung is) azonban az álmokban tudatalatti tartalmak bukkannak fel, például vágyálmok formájában, amikor is az alvó tulajdonképpen egy beteljesületlen vágyának a megvalósulását álmodja meg. A tudósok álmok összegyűjtése és elemzése során arra a következtetésre jutottak, hogy szoros összefüggés tapasztalható az ébrenléti időszakban átélt tapasztalatok, és az álomvilágban átélt élmények között. Dr. Stickgold hallgatók egy csoportjával naponta több órán keresztül Tetris-t játszatott, aminek hatására ezeknél az embereknél az álmaikban a Tetris-hez hasonló képek kezdtek el megjelenni. Ráadásul érdekes módon ugyanez az eredmény volt tapasztalható olyanoknál is, akik memóriazavarral küzdöttek, és a nappali tudatosság állapotában nem is emlékeztek rá, hogy Tetris-eztek.
„Az éber álmodás is pont olyan, mint minden képesség, mint a kosarazás.”
A film bemutatja Allison McCarthy-t, aki gyakorlott tudatos álmodó. Elmondja, hogy álomnaplót vezetve trenírozza az elméjét az erősebb álom-memória érdekében, és meg is mutatja ezzel kapcsolatos vázlatos rajzait. Ezen túlmenően azt is hangsúlyozza, mennyire fontosak számára a tudatos álmodás eléréséhez az úgynevezett valóságtesztek, amikor is megkérdőjelezi, hogy valóban ébren van-e, vagy pedig álmodik. Dr. Stickgold elmagyarázza, hogy a tudatos álmodók és a sima álmodók agya leginkább abban különbözik, hogy az előbbiek agyának homloklebenyi része álmodás közben aktiválódik, míg utóbbiaké inaktív marad.
„Szerintem a REM alvásban az agy olyan álmokat alkot meg, amelyek nem egy kérdésre válaszolnak, hanem segítenek észrevenni az összes megoldást.”
Dr. Stickgold és más kutatók tanulmányai arra engednek következtetni, hogy a nappali feladatainkkal való álmodás memóriafejlesztő hatást érvényesít az agyban, ráadásul azok, akik a feladataikkal álmodnak, és erre emlékeznek is, hatékonyabban oldják meg őket nappali életükben. Ezt szemlélteti az ismeret, miszerint minden egyes hím zebrapintynek egyedi dallamokkal kell meghódítania a kiszemelt tojót. Ehhez először apjuk énekét sajátítják el, és később ezt dolgozzák át egyedivé úgy, hogy az alvás REM szakaszaiban is ezen dolgozik az agyuk, az ébrenléti időn túl. Ez pedig az emberekkel is hasonló módon történik. Mármint a tanulással, és az új, kreatív megoldások megtalálásával kapcsolatban.
„A munkásságom az álmaim aprólékos megvalósításáról szól.” – Salvador Dalí
A film annak ajánlott, aki nem sajnálja a nem egészen 20 perces időtartamot arra, hogy új ismereteket szerezzen, új megközelítésben lássa az álmok szerepét és felhasználási területét, ami a hétköznapi élet feladatainak megoldásában is segítségére lehet.
Sokan tisztában vannak az álomnapló vezetésének jelentőségével, azonban már kevesebb azok száma, akik pontosan tudják, hogyan érdemes elkezdeni a naplózást. A kezdő gyakorlók, a tudatos álmodás elsajátításnak kezdetén gyakran kérdeznek az álomnapló vezetés rejtelmeiről, a fő tudnivalókról. Hazánkban is fellelhetőek külön erre a célra létrehozott füzetek és könyvek, azonban ezek a legtöbb esetben leginkább csak üres lapokból állnak, amit természetesen a használónak kell megtöltenie. Nógrádi Csilla Álomnapló könyvével, az előzőekkel szembemenve létrehozott valami újdonságot, amit nem csak a tudatos álmodás iránt érdeklődők, hanem az öntudatlan álmokkal foglalkozni kívánók is örömmel olvashatnak és tölthetnek meg, még több, egyedi tartalommal.
Az álomnapló vezetésének elsődleges célja, hogy általa fejlődjön az álommemória, és a leírt álmokat később felhasználhassuk, különböző igények szerint. A leggyakoribb felhasználási terület az álomfejtés, vagyis az álmok világának és üzeneteinek mélyebb megismerése, bármilyen okból kifolyólag.
A napló vezetésének egy másik oka a tudatos álmodás elérése, valamint, ha ez már megtörtént, akkor ezen képesség fenntartása és fejlesztése szokott lenni.
Persze nyilván vannak olyanok is, akik párhuzamosan mindkét célra használják álomnaplójukat.
Nógrádi Csilla neve már ismerősen csenghet, ugyanis ő írta az Álom és önismeret című könyvet. Az Álomnaplót olvasva az a benyomás támad az emberben, hogy az Álom és önismeretet felturbózták, egy kissé álomnapló-szerűvé tették, és kiadták egy egyedülálló megjelenéssel társítva. Mindez pozitívum, bár tény, hogy olykor ugyanazok a sorok köszönnek vissza az olvasóra, amelyekkel korábban is találkozott az Álom és önismeretben, ami meg is található az Álomnapló irodalomjegyzékében.
A könyv elrendezése és kivitelezése nagyon egységes és szemet gyönyörködtető látvány, ezt mindenképpen muszáj megjegyezni. A felépítése, mint már említésre került, kettős. Egyrészt eléggé szellős az olyan oldalak miatt, amelyek a címmel összhangban tulajdonképpen mintegy álomnaplóként funkcionálnak, ahová az olvasó feljegyezheti saját álmait.
Ezeken az oldalakon rendszerint az álom megfigyelésére, némi önálló álomfejtésre, és az álommal kapcsolatos feladatok végrehajtására buzdító sorok is olvashatóak.
Az ötlet jó, már csak azért is, mert a legtöbben a hétköznapok rohanásában egyszerűen csak feljegyezzük álmainkat (már aki vezet álomnaplót), több-kevesebb részletességgel, de aztán nem nagyon foglalkozunk velük. Pedig minél aktívabban törődünk álmainkkal a leíráson túl, annál könnyebben érjük el célunkat, legyen az önálló álommunka, vagy akár a tudatos álmodás megtapasztalása. Érdemes tehát végig is csinálni a feladatokat, még ha elsőre értelmetlennek is tűnnek, mivel ez még inkább fejleszti az álmokra való koncentrálás képességét.
A könyv azon részeiben, amelyek nem álomnaplóként funkcionálnak, bepillantást nyerhetünk az alvás folyamatába, az álmokra való emlékezés néhány módjába, álomtípusokba, különböző álomfejtési módszerekbe, elemzésekbe, és még a tudatos álmodáshoz is kapunk néhány instrukciót, ha nem is sokat.
Valójában sokféle módszerből kapunk egy-egy kevés ismertetőt, ami talán abból a szempontból kedvező, hogy az olvasó egy kicsit szélesebb spektrumban látja át az álmok világát, és később saját ízlése és érdeklődése szerint tud továbbhaladni az őt érdeklő irányzattal. További erőssége a könyvnek, hogy rengeteg, a témával kapcsolatos könyv- és filmajánló található benne.
Az Álomnapló annak lehet hasznos olvasmány, akit érdekelnek az álmokkal való foglalkozás különböző lehetőségei, az álommemória fejlesztése, és kész nemcsak elolvasni a könyvet, hanem arra is szán elegendő időt és energiát, hogy lejegyezze álmait, és végigcsinálja a könyvben leírt feladatokat. Ennek hatására valószínűleg rövid időn belül elmélyül saját álomvilágában, és ezen keresztül önmaga megismerésében. Annak, aki kifejezetten tudatos álmodással kapcsolatos irodalmat keres, a könyvben az ezzel kapcsolatos információk kevésnek bizonyulhatnak.
Manapság az álmokkal való foglalkozás és az álmok különböző értelmezési módszerei újra nagy népszerűségnek örvendenek. Az embert mindig is foglalkoztatta az álmok utólag megfoghatatlan, és nehezen értelmezhető világa. Valahogyan érezzük, hogy hatalmas jelentősége van számunkra ezeknek az éjszakai élményeknek, attól függetlenül, hogy sokszor nem nagyon tudunk mit kezdeni velük. Az ismeretlen megismerésének, és az ismeretlen lehetőségek kiaknázásnak a vágya számos különböző irányzat létrejöttét eredményezte, és ez a folyamat még napjainkban is tart. Elég Freudnak, és tanítványának, Jungnak a munkásságára gondolni, vagy a népi álomfejtő praktikákat taglaló, számos könyv írójára, akik valahogy mindannyian azon emberek segítségére igyekeznek lenni, akiknek célja, hogy az álmok rejtélyes világán keresztül közelebb kerüljenek önmaguk, és életük megértéséhez.
A Mit jelentenek az álmok? Lexikon A-tól Z-ig (Lexikon der Traumsymbole), éppen ezzel a céllal íródott, Ariston Verlag-nak köszönhetően. A könyvben sajnos nincs szó semmilyen fázistapasztalatról (tudatos álom/testen kívüli élmény), legalábbis direkt módon. A mű egyfajta álomértelmezési segédeszköz kíván lenni, amely három fő részből épül fel. Az első részben az olvasó egy általános bevezetőt kap az álmok világáról, és egyfajta kérdőívet, amely az álmok lejegyzését és értelmezését hivatott megkönnyíteni. A második részben példákon keresztül mutatja be Ariston, hogyan elemeznek álmokat. A harmadik részben, amely a könyv nagy részét kiteszi, egy álomszótárt kapunk, hasonlóan Krúdy Gyula Álmoskönyv címet hordozó alkotásához, amelyről ide kattintva további információ található.
Semmi értelme azt taglalni, hogy mennyire más szinten mozog a tudatos álmodás és az álomfejtés, mert azt már az említettbogcikkben megtettük. Remélhetőleg egyébként is mindenki számára evidens, hogy egy olyan álom, amelyben az álmodó teljesen tudatában van annak, hogy egy álomban van, sokkal komolyabb lehetőségeket hordoz magában, mint a szimpla álmok utólagos elemzése.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a könyv emiatt veszítene értékéből (bár a tudatos álmodás iránt érdeklődőknek valószínűleg unalmas és érdektelen olvasmány), ugyanis vannak benne érdekes információk, már ami elsősorban az első két részben leírtakat illeti.
Szerencsére a szerző egyáltalán nem elvakult, tisztában van vele, hogy a komoly álommunkához nem elég az ő műve, de az érdeklődők a könyv segítségével bátran elkezdhetik elemezni álmaikat. Írását régi álomfejtő könyvek, a francia Sciences occultes értelmezései, a pszichoanalízis, és saját gyakorlati tapasztalatai alapján állította össze.
„… nem minden álom magyarázható és fejthető meg e lexikon segítségével…”
Izgalmas része a könyvnek, amikor egy olyan eljárást említ benne, amelynek segítségével az emberek úgy érzik, hogy álmukban előző életeikhez térnek vissza. Azonban Ariston ebben az esetben sem köti az ebet a karóhoz, tisztában van vele, hogy ezek az élmények bármennyire is érdekfeszítőek, mégsem szolgálhatnak egyértelmű bizonyítékokat az előző életek valóságosságára.
Sokkal nagyobb hasznát vehetjük az olyan típusú álmoknak, melyek a jövőről hordoznak számunkra valós információkat, vagy olyanokat, amelyek segítségével új találmányok és felfedezések születnek.
Ezekre is hoz szép példákat, ilyen Niels Bohr professzor álma, amely az atomszerkezet felfedezéséhez segítette hozzá. Vagy ott van James Watt sztorija, aki amikor elakadt a gőzgép kivitelezésével kapcsolatos munkájában, egy álom segítségével lendült túl az akadályon. A jósló álmok egyik legsokkolóbb esetét is leírja a szerző.
A történet szerint Marcella Mariani előre megálmodta, hogy repülőjárata egy hegybe fog csapódni.
Bármennyire is félt attól, hogy az álom bekövetkezik, nem merte lemondani a repülőutat attól való félelmében, hogy ki fogják nevetni. Levélben leírta anyjának az álmát és rossz előérzetét, amely levelet a baleset után két nappal meg is kapott az anya.
Annak, aki érdeklődik az álomfejtés iránt, és szeretné ha kéznél lenne egy álomszótár, amely segíthet álmai értelmezésében, valószínűleg tetszeni fog a könyv. Persze ahogyan azt a szerző is említi, nem szabad csupán a kötetre hagyakozni, mert mindenkinek megvannak a saját álomszimbólumai, amelyek egyediek és nem magyarázhatóak sablonszerű mintázatokkal. Azoknak, akik a tudatos álmodásról vagy a testen kívüli élményekről szeretnének olvasni, ez a könyv csalódást fog okozni, ami nem is meglepő, mivel ez inkább egyfajta álomszótár, néhány érdekes bevezető résszel kiegészítve.
Sokan azt gondolják, hogy az álmokból olyan információk szerezhetőek, amelyekhez nappali tudatosságunkon keresztül nem férünk hozzá. A feltételezés egészen logikus, ha arra gondolunk, hogy az agy tulajdonképpen nemcsak nappal, hanem éjszaka is aktív. Az elme alvás közben önmagába fordulva tevékenykedik, többek között a nappal átélt fizikai és lelki ingerek feldolgozásán. Az álom és az ébrenléti állapot közötti lényeges különbség, hogy éjjel nem terelik el az elme figyelmét a környezet benyomásai, így jóval hatékonyabban tud dolgozni. Egyesek azt gondolják, hogy ez tisztán spirituális történés, míg mások szerint természetes fiziológiai folyamat.
Nem csak a mai embert foglalkoztatja a gondolat, hogy az álmokból használható információt lehetséges kinyerni. Tulajdonképpen minden korban éltek olyanok, akik úgy érezték, hogy az álmokon keresztüli informálódással erőteljesen kell foglalkozni. Néhányan ezt annyira komolyan vették, hogy sokszor az életük, és népük vezetésével kapcsolatos jelentőségteljes döntéseiket is álmok hatására hozták meg.
Az ókori Mezopotámiában élők hittek benne, hogy az álmaikon keresztül istenek üzennek nekik, és fel is használták ezeket a jövőre vonatkozó útmutatásokat. Leo Oppenheim szerint az asszírok kétféle álomtípust azonosítottak: istenek kinyilatkoztatásait, melyekben természetfeletti lények egyértelmű útmutatásokat adtak számukra, illetve olyan szimbolikus álmokat, amiknek megfejtését hivatásos álomfejtőkre bízták.
„Az ember az álmokból tudja meg, kicsoda is ő valójában.” – Mark Lawrence
Az ókori görög kultúrában az alvás és az álom istene Hüpnosz. Három fia Morpheusz, az álmok megformálója; Phobetor, a rémálom, a természethez és állatokhoz kapcsolódó álmok; valamint Phantaszosz, a rendkívüli, különös álmok alakítója. Hippokratész a kor legismertebb orvosa az álmokon keresztül kapott információkat felhasználta a betegségek lappangó tüneteinek meghatározására is. A görögök szerint az alvás egyfajta kis halál, ami eljuttat a túlvilágba, ébredéskor pedig természetes úton újra a fizikai világba térünk vissza. Az álomfejtő papok Aszklépiosz isten templomaiban éltek, ahová a beteg, segítségre vágyó zarándokok zarándokoltak, hogy gyógyító álmot kapjanak. Hüpnosz álomba juttatta az alanyt, Aszklépiosz (a gyógyítás istene) pedig közölte tanácsait az álomban.
„Az álom, amely ilyen gyakran visszatér, üzenetet akar átadni, amely óv a jövendőtől, vagy emlékeztet a múltra, amelyet idő előtt elfelejtettél.” – Peter Soyer Beagle
Az álmok jelentőségét az amerikai indiánok is nagyra tartották. Úgy gondolták, hogy szellemi és természeti erők nyilvánulnak meg általuk, az istenségek pedig ezeken keresztül közlik információikat, amelyek befolyásolták az indiánok döntéseit és ezen keresztül életüket. Igyekeztek álmok ihlette nevet adni gyermekeiknek, és életük minden jelentős eseményének alapját is álmok szolgáltatták. Álmokra támaszkodtak a szerelmi életükkel kapcsolatosan, ugyanúgy, ahogyan a jövőt illető kérdések megválaszolásában. A beavatások folyamán is kiemelt szerep jutott az álmoknak. Ehhez a gyermeknek a falutól távoli helyre kellett elvonulnia, hogy böjttel, imával és tánccal megidézze a szellemeket, akik álmon/látomáson keresztül hozták üzenetüket.
Az álomcsapda a gyermekek megvédésére szolgált, a rossz álmok ellen. Növényi részekből és állati inakból készítették, populárisabb változata azóta az egész világon elterjedt. A hálón fennakadtak a rossz szellemek és a rémálmok, a kellemes álmok viszont áthaladtak a lyukakon. Álomcsapdát a sámánok is használtak, a jósló álmok „begyűjtésére”. Spirituális eljárásokkal különböző anyagokba mártogatták, hogy ezzel igazán hatékonnyá tegyék őket.
De nem csak a felsorolt népek és kultúrák tulajdonítottak segítő szerepet az álmoknak, ez a törekvés napjainkban is fellelhető a különböző álomfejtő „mesterek”, könyvek és praktikák formájában. Nagyszüleink korában nagy népszerűségnek örvendett például Krúdy Gyula álmoskönyve, amelyben pontokba szedve találhatóak a különböző álomtartalmak jelentéseinek magyarázatai. Ebből néhány példa:
„Mezítelenül látni magunkat: nagyon jó.
Mezítelen férfival találkozni az országúton: félelmetes; a házban kacérság. Mezítelen asszony, aki volna idegen: búbánat, ha ismerősünk: némi szerencse. (Kerner.)
Valakit mezítelenül látni: nekünk nagy gond, az illetőnek szerencse. (R. M.)
A különös álmokban: idegen városban tartózkodni, ahol mezítelen emberek járnának az utcákon és a város kapui körül: jegyzi egy eltévelyedésünket, amelynek megadjuk az árát. Mezítelen leány: szép idő. Mezítelen gyermek: kis betegség. Mezítelenek bálján táncolni: mutat kiábrándulást egy szerelmünkből. Mezítelen öregember, aki belénk kapaszkodna: jegyzi betegségünket, amelyet legyőzünk. Mezítelen kép, amely fejünkre zuhanna: óvatosságra int egy asszonyi kelepcétől. (D. G. Gy.)
Mezítelen menyasszony: hamisság. (S. j.)
Locsolni: jó mulatság.
Ablakból locsolni asszonynak: egy férfi megszerelmesedését jegyzi. Kulcslyukon kilocsolni: kacérság. Öregember fejére fiatalasszonynak locsolni: paráznaság. (Kerner.)
Lomb. Utazás.
Lőcs. Gazdagság. Mennél nagyobb, annál jobb.
Lucfenyő. Alföldi embernek utazás.
Lutri (-n nyerni): öregség.
Lyuk. Csak ha kicsi, akkor jó.”
A fenti sorok elolvasása után érezhető, hogy ezek a leírások nem túl megbízhatóak, és ezzel szerencsére a szerző is tisztában van, így ír erről: „Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák halk elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak. „
„A neurológiai és fiziológiai folyamatok mindig csak az álmok feltételeit jellemzik, nem az álmodott történetet, azt pedig végképp nem, amit ez a történet az álmodónak jelent.” – Douwe Draaisma
A fázisban (tudatos álomban/testen kívüli élményben) történő információszerzés, persze teljesen más, mint amikor valaki könyveken, vagy segítőkön keresztül próbálja álmai üzenetét megfejteni. Ebben az esetben az álomtartalmak nem feltétlenül kódolva jelennek meg, már csak azért sem, mivel a tény, hogy az álmodó teljesen tudatában annak, hogy álmodik, sokkal akadálytalanabb információáramlást tesz lehetővé. Konkrét kérdések feltételével konkrét válaszokat kapunk, amelyeket az álomban tovább fejtegethetünk, és ezt érdemes mindenképpen meg is tenni. Azonban ez a módszer sem varázspirula. A fokozatos fejlődés, a józan ítélőképesség és a megfelelő technikák használata elengedhetetlen. Ezek hiányában megeshet, hogy a kérdező egy értelmetlen válasz esetén értéktelennek ítéli meg a teljes módszert, vagy fordítva: egy pontatlan információnak túl nagy jelentőséget tulajdonít.
Azonban ha valaki nem rendelkezik elég gyakorlattal és tudással a fázison keresztül történő információszerzéshez, fennállnak számára más alternatívák is. Többek között egy ilyen lehetőséget ír le például Patricia Garfield, amikor a kreatív álmok előidézésről beszél.
„Az álmok megvilágítják azokat a homályos helyeket, ahová az értelem még nem jutott el.” – Jordan B. Peterson
Patricia fontosnak tartja, hogy az ember merüljön el abban a kérdésben, amivel kapcsolatosan segítséget szeretne kérni. Érdemes az adott területről minél több információt összegyűjteni még ébren; könyvekből, előadásokból, filmekből, utazásokból, tanulásból, munkából. Azonosuljunk a témával, amennyire csak lehetséges. Koncentráljunk erre az érdeklődési területre néhány napon keresztül, és elalvásig foglalkozzunk vele, elalváskor pedig tűzzünk ki egy konkrét álomcélt, kérdést. Alvás után az álmot idézzük fel alaposan, és a lehető legpontosabb formában rögzítsük, például írásban. Amennyiben nem kapunk választ az első alkalommal, folytassuk a kísérletezést tovább.
Ez persze nem túl egyszerű és könnyű kivitelezési mód, bármennyire is észszerű. Annak, aki valóban ki akarja használni az álmokon keresztüli információszerzésben rejlő lehetőséget, mindenképpen érdemes elsajátítania a tudatos álmodást.
