TÉRIDŐ, FEKETE LYUKAK ÉS ÁLMAINK SZÖVETE

Szerző: Eszenyi Zsolt | 2025.04.20. | érdekesség, tudomány

TUDATOS ÁLMODÁS CSOMAG

A tudatos álmodás gyakorlói számára ismerős, hogy az álomvilág tér-idő érzete rugalmasabb, mint a fizikai valóságé. Most egy forradalmi elmélet, a Conversional Spacetime Model (CSM) filozófiai alapjaival mutatjuk be, hogyan kapcsolódik a téridő rugalmassága az álmokban átélt tapasztalatokhoz, illetve, hogy miért lehet ez a kulcs a valóság természetének megértéséhez.

A CONVERSIONAL SPACETIME MODEL (CSM) ALAPJAI

A CSM egy radikálisan új szemlélet a világegyetem természetéről. Lényege, hogy minden, ami létezik – az anyag, az energia, a tér és az idő – egyetlen homogén, átalakulásra képes szövetből, azaz a spacetime-ból (ST) ered, illetve abba tér vissza. Ez a modell a jelenlegi fizikai elméletek, például a húrelmélet vagy az egységes mezőelmélet filozófiai kiterjesztése, de egyben kritikája is. Célja, hogy egyszerűbb, egységesebb magyarázatot adjon a világegyetem rejtélyeire, például a sötét anyagra, a sötét energiára vagy a fekete lyukak szingularitásaira.

CSM három fő alapelve

1. Homogenitás és egyszerűség: A világegyetem legmélyebb szintjén minden ugyanabból a szövetből áll, amely képes különböző formákba átalakulni – legyen az részecske, energia vagy akár maga a téridő.

2. Rugalmas magyarázat: A modell a téridő tulajdonságainak hipotetikus módosításával igyekszik kitölteni a jelenlegi tudományos ismeretek hiányosságait, mindaddig, amíg ezek nem mondanak ellent a megfigyeléseknek.

3. Folyamatos fejlődés: Elismeri, hogy tudásunk hiányos, ezért a modell bármikor módosítható új felfedezések vagy elméletek fényében.

A CSM egy radikálisan új szemlélet a világegyetem természetéről. Lényege, hogy minden, ami létezik – az anyag, az energia, a tér és az idő – egyetlen homogén, átalakulásra képes szövetből, azaz a spacetime-ból (ST) ered, illetve abba tér vissza. Ez a modell a jelenlegi fizikai elméletek, például a húrelmélet vagy az egységes mezőelmélet filozófiai kiterjesztése, de egyben kritikája is. Célja, hogy egyszerűbb, egységesebb magyarázatot adjon a világegyetem rejtélyeire, például a sötét anyagra, a sötét energiára vagy a fekete lyukak szingularitásaira.

CSM három fő alapelve

1. Homogenitás és egyszerűség: A világegyetem legmélyebb szintjén minden ugyanabból a szövetből áll, amely képes különböző formákba átalakulni – legyen az részecske, energia vagy akár maga a téridő.

2. Rugalmas magyarázat: A modell a téridő tulajdonságainak hipotetikus módosításával igyekszik kitölteni a jelenlegi tudományos ismeretek hiányosságait, mindaddig, amíg ezek nem mondanak ellent a megfigyeléseknek.

3. Folyamatos fejlődés: Elismeri, hogy tudásunk hiányos, ezért a modell bármikor módosítható új felfedezések vagy elméletek fényében.

A TÉRIDŐ, MINT A VALÓSÁG ALAPJA

A CSM szerint minden részecske, minden kölcsönhatás, sőt maga az anyag és energia is a téridő szövetének különböző megnyilvánulása. A tömeg nélküli részecskék (például a fotonok) a téridő hullámai, míg a tömeggel rendelkező részecskék a téridő szövetének „összenyomott” vagy „meggörbült” állapotai. A részecskék tulajdonságai – mint a töltés, a spin vagy a tömeg – mind a téridő szövetének sajátos konfigurációi.

A téridő képes minden ismert kölcsönhatást hordozni: a gravitációt, az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatást is. A kvantummechanika törvényei mikroszkopikus szinten, míg az általános relativitás elvei makroszkopikus szinten érvényesülnek, de mindkettő végső soron a téridő szövetének tulajdonságaiból ered.

A CSM szerint minden részecske, minden kölcsönhatás, sőt maga az anyag és energia is a téridő szövetének különböző megnyilvánulása. A tömeg nélküli részecskék (például a fotonok) a téridő hullámai, míg a tömeggel rendelkező részecskék a téridő szövetének „összenyomott” vagy „meggörbült” állapotai. A részecskék tulajdonságai – mint a töltés, a spin vagy a tömeg – mind a téridő szövetének sajátos konfigurációi.

A téridő képes minden ismert kölcsönhatást hordozni: a gravitációt, az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatást is. A kvantummechanika törvényei mikroszkopikus szinten, míg az általános relativitás elvei makroszkopikus szinten érvényesülnek, de mindkettő végső soron a téridő szövetének tulajdonságaiból ered.

FEKETE LYUKAK, SÖTÉT ANYAG ÉS A VILÁGEGYETEM SZERKEZETE

A CSM egyik legizgalmasabb állítása, hogy a fekete lyukakban az anyag visszaalakul téridővé. Ez a folyamat magyarázatot adhat arra, miért tűnik el anyag a fekete lyukakban, illetve arra, hogyan alakulnak ki a sötét anyagként érzékelt gravitációs hatások.

A fekete lyukakból kiinduló, átalakult téridő „kitolja” a környező téridőt, így jönnek létre a téridő-dudorok (STBs – spacetime bulges), amelyek a galaxisok középpontjából kiindulva gravitációs lencsézést okoznak, és sötét anyagként jelennek meg a megfigyelésekben. Ezek a dudorok nem követik a látható anyag eloszlását, sőt, akár attól függetlenül is létezhetnek, például galaxisütközések során kiszakadva.

A téridő-dudorok végül szétoszlanak az intergalaktikus térben, ahol a gravitációs potenciál „kinyílik” tényleges téridővé. Ez a folyamat táplálja a kozmikus ürességeket (voids), amelyek segítik a látható anyag mozgását a galaxisfilamentumokba. A téridő nyomása ezekben az ürességekben sötét energiaként jelenik meg, amely a világegyetem tágulását gyorsítja.

A CSM egyik legizgalmasabb állítása, hogy a fekete lyukakban az anyag visszaalakul téridővé. Ez a folyamat magyarázatot adhat arra, miért tűnik el anyag a fekete lyukakban, illetve arra, hogyan alakulnak ki a sötét anyagként érzékelt gravitációs hatások.

A fekete lyukakból kiinduló, átalakult téridő „kitolja” a környező téridőt, így jönnek létre a téridő-dudorok (STBs – spacetime bulges), amelyek a galaxisok középpontjából kiindulva gravitációs lencsézést okoznak, és sötét anyagként jelennek meg a megfigyelésekben. Ezek a dudorok nem követik a látható anyag eloszlását, sőt, akár attól függetlenül is létezhetnek, például galaxisütközések során kiszakadva.

A téridő-dudorok végül szétoszlanak az intergalaktikus térben, ahol a gravitációs potenciál „kinyílik” tényleges téridővé. Ez a folyamat táplálja a kozmikus ürességeket (voids), amelyek segítik a látható anyag mozgását a galaxisfilamentumokba. A téridő nyomása ezekben az ürességekben sötét energiaként jelenik meg, amely a világegyetem tágulását gyorsítja.

A VILÁGEGYETEM CIKLIKUS SZÜLETÉSE ÉS FEJLŐDÉSE

A CSM szerint a világegyetem tágulása és összehúzódása ciklikus folyamat: amikor a téridő tágulása eléri a kritikus sebességet, összeomlik, és újabb „kritikus sűrűségű események” (CDEs) jönnek létre, amelyek a Nagy Bummhoz hasonló, de szingularitás nélküli „robbanásokat” eredményeznek. Ezek során a téridő ismét részecskékké alakul, létrehozva az anyagot és energiát, majd a folyamat újraindul.

Ez a szemlélet lehetőséget ad arra, hogy a világegyetem életkora és eredete ne kizárólag a Nagy Bummhoz kötődjön, hanem egy sokkal tágabb, akár örök ciklus részeként értelmezzük a létezést.

A CSM szerint a világegyetem tágulása és összehúzódása ciklikus folyamat: amikor a téridő tágulása eléri a kritikus sebességet, összeomlik, és újabb „kritikus sűrűségű események” (CDEs) jönnek létre, amelyek a Nagy Bummhoz hasonló, de szingularitás nélküli „robbanásokat” eredményeznek. Ezek során a téridő ismét részecskékké alakul, létrehozva az anyagot és energiát, majd a folyamat újraindul.

Ez a szemlélet lehetőséget ad arra, hogy a világegyetem életkora és eredete ne kizárólag a Nagy Bummhoz kötődjön, hanem egy sokkal tágabb, akár örök ciklus részeként értelmezzük a létezést.

A CSM FILOZÓFIAI KÖVETKEZMÉNYEI ÉS A TUDATOS ÁLMODÁS PÁRHUZAMAI

A CSM nem csupán fizikai, hanem filozófiai modell is. Azzal, hogy minden létezőt egyetlen, homogén szövetként ír le, újraértelmezi a valóság és az illúzió viszonyát. A tudatos álmodás gyakorlói számára ismerős lehet az az élmény, amikor az álomvilág „valóságossága” nem különbözik a fizikai világétól – sőt, a két világ közötti határ elmosódik.

Homogenitás és a tudat: A CSM homogenitás-elvéből következik, hogy minden tapasztalat – legyen az álom vagy ébrenlét – végső soron ugyanabból a „szövetből” áll. A tudatos álmodás során átélt világ, az álomtest, az álombeli tárgyak, sőt maga az álmodó tudatosság is a valóság szövetének különböző konfigurációi lehetnek. Ez a gondolat összecseng a nonduális filozófiák vagy a modern tudatkutatás azon állításaival, miszerint a tudat és a valóság nem két különálló dolog, hanem ugyanannak a létezésnek eltérő aspektusai.

Átalakulás és tapasztalat: A CSM egyik kulcsgondolata az átalakulás (conversion): a téridő képes részecskékké, energiává, sőt akár információvá is átalakulni, majd vissza. A tudatos álmodásban is tapasztalhatjuk, hogy a gondolat, a szándék vagy az érzelem szinte azonnal „anyagiasul” – az álomvilágban a szándék képes formát ölteni, a tér és az idő szabályai rugalmasabbak, mint az ébrenléti világban.

Ez a párhuzam azt sugallja, hogy a tudatos álmodás során a tapasztalatok is egyfajta „téridő-konverzióként” értelmezhetők: a tudatosságunk által létrehozott álomvilág ugyanabból a szövetből áll, mint a fizikai valóság, csak éppen más szabályok szerint szerveződik.

Információ és emlék: A CSM szerint, amikor az anyag visszaalakul téridővé (például egy fekete lyukban), az információ elvileg megmaradhat a téridő szövetében, de a homogenitás miatt ez a megmaradás elhanyagolhatóvá válhat. Ez a gondolat érdekes analógiát kínál az álomemlékek természetére: gyakran úgy ébredünk, hogy az álom részletei elhalványulnak, mintha „visszaolvadtak” volna a tudat mélyebb rétegeibe.

A CSM nem csupán fizikai, hanem filozófiai modell is. Azzal, hogy minden létezőt egyetlen, homogén szövetként ír le, újraértelmezi a valóság és az illúzió viszonyát. A tudatos álmodás gyakorlói számára ismerős lehet az az élmény, amikor az álomvilág „valóságossága” nem különbözik a fizikai világétól – sőt, a két világ közötti határ elmosódik.

Homogenitás és a tudat: A CSM homogenitás-elvéből következik, hogy minden tapasztalat – legyen az álom vagy ébrenlét – végső soron ugyanabból a „szövetből” áll. A tudatos álmodás során átélt világ, az álomtest, az álombeli tárgyak, sőt maga az álmodó tudatosság is a valóság szövetének különböző konfigurációi lehetnek. Ez a gondolat összecseng a nonduális filozófiák vagy a modern tudatkutatás azon állításaival, miszerint a tudat és a valóság nem két különálló dolog, hanem ugyanannak a létezésnek eltérő aspektusai.

Átalakulás és tapasztalat: A CSM egyik kulcsgondolata az átalakulás (conversion): a téridő képes részecskékké, energiává, sőt akár információvá is átalakulni, majd vissza. A tudatos álmodásban is tapasztalhatjuk, hogy a gondolat, a szándék vagy az érzelem szinte azonnal „anyagiasul” – az álomvilágban a szándék képes formát ölteni, a tér és az idő szabályai rugalmasabbak, mint az ébrenléti világban.

Ez a párhuzam azt sugallja, hogy a tudatos álmodás során a tapasztalatok is egyfajta „téridő-konverzióként” értelmezhetők: a tudatosságunk által létrehozott álomvilág ugyanabból a szövetből áll, mint a fizikai valóság, csak éppen más szabályok szerint szerveződik.

Információ és emlék: A CSM szerint, amikor az anyag visszaalakul téridővé (például egy fekete lyukban), az információ elvileg megmaradhat a téridő szövetében, de a homogenitás miatt ez a megmaradás elhanyagolhatóvá válhat. Ez a gondolat érdekes analógiát kínál az álomemlékek természetére: gyakran úgy ébredünk, hogy az álom részletei elhalványulnak, mintha „visszaolvadtak” volna a tudat mélyebb rétegeibe.

A CSM TESZTELHETŐSÉGE ÉS A TUDATOS ÁLMODÁS KUTATÁSA

Bár a CSM jelenleg elsősorban filozófiai modell, számos konkrét, tesztelhető jóslatot is megfogalmaz:

Részecske szinten: Az univerzum tágulásának üteme és a látható anyag mennyiségének csökkenése összefügghet.

Galaktikus szinten: A fekete lyukak körüli téridő-dudorok viselkedése, különösen galaxisütközések után, vizsgálható.

Intergalaktikus szinten: A Hubble-áramlás sebessége és a téridő-konverzió intenzitása közötti kapcsolat kereshető.

Ősi univerzum szintjén: Az ősi fekete lyukak (PBHs) gyakorisága és eloszlása vizsgálható.

A tudatos álmodás kutatói számára ezek a tesztelési szintek inspirálóak lehetnek: vajon a tudatosság állapotai, az álomvilág szerkezete vagy az álomemlékek megőrzése is vizsgálható-e hasonló, „téridő-szintű” szemlélettel?

Bár a CSM jelenleg elsősorban filozófiai modell, számos konkrét, tesztelhető jóslatot is megfogalmaz:

Részecske szinten: Az univerzum tágulásának üteme és a látható anyag mennyiségének csökkenése összefügghet.

Galaktikus szinten: A fekete lyukak körüli téridő-dudorok viselkedése, különösen galaxisütközések után, vizsgálható.

Intergalaktikus szinten: A Hubble-áramlás sebessége és a téridő-konverzió intenzitása közötti kapcsolat kereshető.

Ősi univerzum szintjén: Az ősi fekete lyukak (PBHs) gyakorisága és eloszlása vizsgálható.

A tudatos álmodás kutatói számára ezek a tesztelési szintek inspirálóak lehetnek: vajon a tudatosság állapotai, az álomvilág szerkezete vagy az álomemlékek megőrzése is vizsgálható-e hasonló, „téridő-szintű” szemlélettel?

A CSM KORLÁTAI: FILOZÓFIAI ÉS TUDOMÁNYOS KIHÍVÁSOK

A CSM radikális újdonsága abban rejlik, hogy teljesen új tulajdonságokat tulajdonít a téridőnek. Például képes kölcsönösen átalakulni részecskékké, különböző nyomású régiókat alkot, vagy akár információt is tárolhat. Ugyanakkor a modell jelenleg nem kínál pontos matematikai leírást vagy kísérleti bizonyítékot ezekre a folyamatokra – ezért elsősorban filozófiai keretként értelmezhető.

A CSM nem magyarázza például a barion-aszimmetria problémáját, és nem tudja pontosan leírni, hogyan hordozza a téridő az összes ismert kölcsönhatást. Ezek a hiányosságok azonban nem csökkentik a modell inspiráló erejét: a filozófiai rugalmasság lehetővé teszi, hogy a CSM folyamatosan fejlődjön, újabb és újabb kérdésekre adjon választ.

A CSM radikális újdonsága abban rejlik, hogy teljesen új tulajdonságokat tulajdonít a téridőnek. Például képes kölcsönösen átalakulni részecskékké, különböző nyomású régiókat alkot, vagy akár információt is tárolhat. Ugyanakkor a modell jelenleg nem kínál pontos matematikai leírást vagy kísérleti bizonyítékot ezekre a folyamatokra – ezért elsősorban filozófiai keretként értelmezhető.

A CSM nem magyarázza például a barion-aszimmetria problémáját, és nem tudja pontosan leírni, hogyan hordozza a téridő az összes ismert kölcsönhatást. Ezek a hiányosságok azonban nem csökkentik a modell inspiráló erejét: a filozófiai rugalmasság lehetővé teszi, hogy a CSM folyamatosan fejlődjön, újabb és újabb kérdésekre adjon választ.

EGY ÚJ SZEMLÉLET A VALÓSÁGRÓL ÉS A TUDATOS ÁLMODÁSRÓL

A Conversional Spacetime Model egy merész, egységesítő elmélet, amely szerint minden létező a téridő szövetének különböző megnyilvánulása. Ez a gondolat nemcsak a kozmológia, hanem a tudatos álmodás filozófiája számára is új távlatokat nyit. Ha a valóság szövete valóban homogén és átalakulásra képes, akkor a tudatos álmodás során átélt világok, testek, tárgyak és élmények is ugyanennek a szövetnek a játékai – csak éppen a tudatosságunk által formálva.

Ez a szemlélet segíthet abban, hogy a tudatos álmodást ne csupán pszichológiai vagy neurológiai jelenségként, hanem a valóság természetének mélyebb, filozófiai aspektusaként is értelmezzük. A CSM inspirációt adhat a tudatos álmodók számára: amikor álmodunk, talán éppúgy „átalakítjuk” a valóság szövetét, mint ahogy a világegyetemben az anyag és a téridő folyamatosan átalakul egymásba.

A Conversional Spacetime Model nem ad végső választ a valóság természetének kérdésére, de új, egységesítő keretet kínál a világ, az álom és a tudat kapcsolatának vizsgálatához. A tudatos álmodás gyakorlóinak és kutatóinak érdemes elgondolkodniuk azon, hogy a saját tapasztalataik mennyiben tükrözik vissza ezt a kozmikus homogenitást és átalakulást – hiszen minden álom, minden gondolat, minden érzés talán ugyanabból a végtelen, átalakulásra képes szövetből születik, amelyből maga a világegyetem is.

Ez a cikk is érdekes: Utazás a rendkívüli élmények birodalmába.

A Conversional Spacetime Model egy merész, egységesítő elmélet, amely szerint minden létező a téridő szövetének különböző megnyilvánulása. Ez a gondolat nemcsak a kozmológia, hanem a tudatos álmodás filozófiája számára is új távlatokat nyit. Ha a valóság szövete valóban homogén és átalakulásra képes, akkor a tudatos álmodás során átélt világok, testek, tárgyak és élmények is ugyanennek a szövetnek a játékai – csak éppen a tudatosságunk által formálva.

Ez a szemlélet segíthet abban, hogy a tudatos álmodást ne csupán pszichológiai vagy neurológiai jelenségként, hanem a valóság természetének mélyebb, filozófiai aspektusaként is értelmezzük. A CSM inspirációt adhat a tudatos álmodók számára: amikor álmodunk, talán éppúgy „átalakítjuk” a valóság szövetét, mint ahogy a világegyetemben az anyag és a téridő folyamatosan átalakul egymásba.

A Conversional Spacetime Model nem ad végső választ a valóság természetének kérdésére, de új, egységesítő keretet kínál a világ, az álom és a tudat kapcsolatának vizsgálatához. A tudatos álmodás gyakorlóinak és kutatóinak érdemes elgondolkodniuk azon, hogy a saját tapasztalataik mennyiben tükrözik vissza ezt a kozmikus homogenitást és átalakulást – hiszen minden álom, minden gondolat, minden érzés talán ugyanabból a végtelen, átalakulásra képes szövetből születik, amelyből maga a világegyetem is.

Ez a cikk is érdekes: Utazás a rendkívüli élmények birodalmába.

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

TUDATOS ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

LABERGE ÉS THOLEY PÁRBESZÉDE

Szerző: Eszenyi Zsolt | jún 13, 2025 | Egyéb

A tudatos álmodás az a képesség, amikor az álmodó felismeri az álmot, és bizonyos mértékig irányítani is tudja. Ez a különleges tudatállapot egyszerre nyit kaput a tudatalatti mélyebb rétegeihez és a kreatív önismerethez. Stephen LaBerge és Paul Tholey beszélgetése...

AGYHULLÁMOK, EMLÉKEK ÉS TUDATOSSÁG

Szerző: Eszenyi Zsolt | jún 7, 2025 | érdekesség, tudomány

A tudatos álmodás világa sokakat vonz, hiszen álmaink irányításának képessége nemcsak izgalmas, hanem a tudatosság fejlesztésének is fontos eszköze lehet. Azonban ahhoz, hogy igazán megértsük, mi történik az agyunkban alvás közben, és hogyan lehet ezt a folyamatot...

RÉMÁLMOK KEZELÉSE TUDATOS ÁLMODÁSSAL

Szerző: Eszenyi Zsolt | jún 4, 2025 | Egyéb, gyakorlat, tudomány

A rémálmok ismétlődő, erős és negatív érzelmekkel járó, élénken felidézhető álmok, amelyekben az álmodó gyakran fenyegetve érzi magát, vagy veszélyben látja saját vagy mások testi épségét. Ezek az álmok leggyakrabban a gyors szemmozgásos alvás (REM) fázisában jelennek...

« Régebbi bejegyzések

Forrás: Raduga, M. (2024). Conversional Spacetime Model. Preprint.

Link: https://www.researchgate.net/publication/386054124_Conversional_Spacetime_Model

Forrás: Raduga, M. (2024). Conversional Spacetime Model. Preprint.

Link: https://www.researchgate.net/publication/386054124_Conversional_Spacetime_Model

SÖTÉT ANYAG (2016)

Szerző: Eszenyi Zsolt | 2019.08.30. | könyv

TUDATOS ÁLMODÁS CSOMAG

„AZ ALKALMAZOTT FIZIKA – A FENÉBE IS, MINDEN TERMÉSZETTUDOMÁNY – A PROBLÉMAMEGOLDÁSRÓL SZÓL. DE NEM LEHET AZ ÖSSZESET EGYSZERRE MEGOLDANI. MINDIG LESZ EGY NAGY, GLOBÁLIS KÉRDÉS: A VÉGCÉL. DE HA AZ EMBER RETTEGNI KEZD A BELÁTHATATLAN MÉRETEITŐL, AKKOR NEM LESZ KÉPES KONCENTRÁLNI.”

A történelem során a fázist (tudatos álom/testen kívüli élmény) sokan, sokféleképpen igyekeztek megmagyarázni. Ezeket a magyarázatokat leginkább az átélők, vagy a témáról gondolkodók aktuális világnézetei határozták meg.

Ennek köszönhető, hogy a testen kívüli élményeket főként ezoterikus és spirituális elméletekkel próbálták alátámasztani, azonban figyelemre méltó, hogy manapság sok materialista is az aktívan gyakorlók táborát gyarapítja.

Ebből leszűrhető, hogy ezek az élmények nem kötődnek semmilyen vallásos vagy misztikus meggyőződéshez. Ez egyesek számára érthetetlen, másokat megnyugtat.

De még a tudatos álmodás értelmezési metódusát is sokan igyekeznek kisajátítani, abbéli meggyőződésük alapján, hogy csakis az ő megvilágításuk helyes, mindenki más téved.

Bárhogyan is, a kvantumfizika kísérletei és eredményei rengeteg hasonlóságot mutatnak a fázis, és terének működésével kapcsolatban, ami megengedi, hogy egy újfajta felfogással közelítsük meg az ezen a módon kiterjesztett tudatosság állapotait.

Ez lehetővé teszi, hogy egy sokkal szélesebb spektrumú, ám mégis földhözragadtabb nézőpontból gondolkodjunk a világról és a fázisról, ami talán összeköthet más világképeket is, egy új nómenklatúrában.

A történelem során a fázist (tudatos álom/testen kívüli élmény) sokan, sokféleképpen igyekeztek megmagyarázni. Ezeket a magyarázatokat leginkább az átélők, vagy a témáról gondolkodók aktuális világnézetei határozták meg.

Ennek köszönhető, hogy a testen kívüli élményeket főként ezoterikus és spirituális elméletekkel próbálták alátámasztani, azonban figyelemre méltó, hogy manapság sok materialista is az aktívan gyakorlók táborát gyarapítja.

Ebből leszűrhető, hogy ezek az élmények nem kötődnek semmilyen vallásos vagy misztikus meggyőződéshez. Ez egyesek számára érthetetlen, másokat megnyugtat.

De még a tudatos álmodás értelmezési metódusát is sokan igyekeznek kisajátítani, abbéli meggyőződésük alapján, hogy csakis az ő megvilágításuk helyes, mindenki más téved.

Bárhogyan is, a kvantumfizika kísérletei és eredményei rengeteg hasonlóságot mutatnak a fázis, és terének működésével kapcsolatban, ami megengedi, hogy egy újfajta felfogással közelítsük meg az ezen a módon kiterjesztett tudatosság állapotait.

Ez lehetővé teszi, hogy egy sokkal szélesebb spektrumú, ám mégis földhözragadtabb nézőpontból gondolkodjunk a világról és a fázisról, ami talán összeköthet más világképeket is, egy új nómenklatúrában.

„A KVANTUMMECHANIKA SOKVILÁG-INTERPRETÁCIÓJA AZT TÉTELEZI FEL, HOGY AZ ÖSSZES LEHETSÉGES VALÓSÁG LÉTEZIK.”

Az olyan felfedezések/kísérletek és elméletek, mint például a

- Kétrés-kísérlet, a
- Heisenberg féle határozatlansági elv,
- Schrödinger macskája, a
- szuperpozíció elve, a
- hullámfüggvény és a hullámfüggvény összeomlásának elméletei, és a
- hasonló kvantumfizikával foglalkozó kutatások

sokakban azt a feltételezést erősítik, hogy a multiverzum egy létező jelenség, amit tudományos bizonyítékokkal egyelőre nem lehet teljesen egyértelműen alátámasztani, de sok megfigyelés és számítás alapján mégis erre lehet következtetni.

Az olyan felfedezések/kísérletek és elméletek, mint például a

- Kétrés-kísérlet, a
- Heisenberg féle határozatlansági elv,
- Schrödinger macskája, a
- szuperpozíció elve, a
- hullámfüggvény és a hullámfüggvény összeomlásának elméletei, és a
- hasonló kvantumfizikával foglalkozó kutatások

sokakban azt a feltételezést erősítik, hogy a multiverzum egy létező jelenség, amit tudományos bizonyítékokkal egyelőre nem lehet teljesen egyértelműen alátámasztani, de sok megfigyelés és számítás alapján mégis erre lehet következtetni.

„SZERETEM AZ ÉLETEMET, DE IDŐTLEN IDŐK ÓTA NEM ÉREZTEM EZT A SÚLYTALANSÁGOT.”

Blake Crouch Sötét anyag című sience fiction thriller könyvét ezen a vonalon elindulva írta meg, és igazán zseniálisra sikerült. A fő irányvonal arra az elvre épül, amely szerint minden életünkben meghozott döntés egy útelágazáshoz vezet.

Mi ezeken az utakon járva a végtelen lehetőségek ellenére mindig csak egyetlen irányban haladhatunk, és csakis ezt tapasztalhatjuk meg. Azonban minden más variáció is ugyanúgy létezik mint a sajátunk (kvantum-szuperpozíció), de a hullámfüggvény összeomlása következtében mi csakis ezt az egyet éljük át.

Blake Crouch Sötét anyag című sience fiction thriller könyvét ezen a vonalon elindulva írta meg, és igazán zseniálisra sikerült. A fő irányvonal arra az elvre épül, amely szerint minden életünkben meghozott döntés egy útelágazáshoz vezet.

Mi ezeken az utakon járva a végtelen lehetőségek ellenére mindig csak egyetlen irányban haladhatunk, és csakis ezt tapasztalhatjuk meg. Azonban minden más variáció is ugyanúgy létezik mint a sajátunk (kvantum-szuperpozíció), de a hullámfüggvény összeomlása következtében mi csakis ezt az egyet éljük át.

„VÉGIG AZON GONDOLKOZTUNK, HOGY HOL VAN A VEZÉRLŐMŰ… DE MI VAGYUNK AZ.”

Jasson Dessen végtelen sok verziójából az egyik úgy dönt, hogy mindent alárendel karrierjének és tudományos kutatásainak.

Ennek köszönhetően rájön, hogyan lehetséges az ember számára a kvantum-szuperpozíció állapotába kerülni, ahonnan tetszőlegesen választhat ki magának olyan valóságot, amelyben élni szeretne.

Ugyanis idővel ráébred, hogy hiába az elért szakmai csúcspozíció, van valami az életéből, ami kimaradt. Ezt a valamit szeretné megszerezni, ami természetesen komoly bonyodalmakat okoz a saját világában, és sok másikban is.

Jasson Dessen végtelen sok verziójából az egyik úgy dönt, hogy mindent alárendel karrierjének és tudományos kutatásainak.

Ennek köszönhetően rájön, hogyan lehetséges az ember számára a kvantum-szuperpozíció állapotába kerülni, ahonnan tetszőlegesen választhat ki magának olyan valóságot, amelyben élni szeretne.

Ugyanis idővel ráébred, hogy hiába az elért szakmai csúcspozíció, van valami az életéből, ami kimaradt. Ezt a valamit szeretné megszerezni, ami természetesen komoly bonyodalmakat okoz a saját világában, és sok másikban is.

„MINDNYÁJAN CSAK TÉVELYGÜNK A LÉTEZÉS TUNDRÁJÁBAN, ÉS ÉRTÉKET TULAJDONÍTUNK ÉRTÉKTELEN DOLGOKNAK, NOHA MINDEN, AMIT SZERETÜNK ÉS GYŰLÖLÜNK, MINDEN, AMIBEN HISZÜNK, AMIÉRT HARCOLUNK, AMIÉRT GYILKOLUNK ÉS AMIÉRT MEGHALUNK, ÉPPEN OLYAN SÚLYTALAN, MINT A PLEXIRE VETÍTETT KÉPSOROK.”

A Sötét anyag nem egy könnyen emészthető regény, inkább az a hidegrázós, gyomorbizsergetős fajta. Az emberben mély nyomokat hagy, amiket az olvasó kénytelen tovább vinni a hétköznapokba. Nem véletlenül mondják, hogy Blakenek eddig ez a legjobban megírt könyve. Újszerű, letehetetlen, zseniális, kivételes és provokatív.

„HA AZ AJTÓK SZÁMA VÉGTELEN, AKKOR MAGA A DÖNTÉS STATISZTIKAI SZEMPONTBÓL MINDENT JELENT ÉS SEMMIT SEM.”

Blake művében alappillér, hogy bár a multiverzumban lehetséges a különböző valóságok közötti utazás, viszont amikor belépünk az egyikbe, le kell mondanunk a másikról. Ez okozza a karakterek cselekedeteit kiváltó belső feszültséget is.

Teljesen jogos és érthető, hogy az ember tudja, választásainak és tetteinek súlya van, mert mindegyik visszafordíthatatlan folyamatot indít be, ami valahol a jövőben fog kicsúcsosodni. Éppen így van ez a múlttal is.

Az, hogy most itt vagyok, és nem egy másik helyen egy teljesen más szituációban, a múltban hozott döntéseimnek köszönhető leginkább. Bármennyire is megadja a szabadság és függetlenség érzését ez a tény, másik oldalról nyomasztó a felelősség és az önmagunkra utaltság érzése.

Blake művében alappillér, hogy bár a multiverzumban lehetséges a különböző valóságok közötti utazás, viszont amikor belépünk az egyikbe, le kell mondanunk a másikról. Ez okozza a karakterek cselekedeteit kiváltó belső feszültséget is.

Teljesen jogos és érthető, hogy az ember tudja, választásainak és tetteinek súlya van, mert mindegyik visszafordíthatatlan folyamatot indít be, ami valahol a jövőben fog kicsúcsosodni. Éppen így van ez a múlttal is.

Az, hogy most itt vagyok, és nem egy másik helyen egy teljesen más szituációban, a múltban hozott döntéseimnek köszönhető leginkább. Bármennyire is megadja a szabadság és függetlenség érzését ez a tény, másik oldalról nyomasztó a felelősség és az önmagunkra utaltság érzése.

„MI VAN, HA TÉNYLEG EGY MULTIVERZUMBAN LÉTEZÜNK, DE AZ AGYUNK ÚGY FEJLŐDÖTT KI, HOGY LÉTREJÖTT BENNE EGY TŰZFAL, AMI EGYETLEN UNIVERZUMRA KORLÁTOZZA AZ ÉRZÉKELÉSÜNKET? EGYETLEN VILÁGVONALRA. ARRA, AMIT MI VÁLASZTUNK EGYIK PILLANATRÓL A MÁSIKRA. EZ LOGIKUS, HA AZ EMBER BELEGONDOL. NEM LENNÉNK KÉPESEK ARRA, HOGY FOLYAMATOSAN NYOMON KÖVESSÜK AZ ÖSSZES LEHETSÉGES VALÓSÁGOT EGYSZERRE.”

Ezzel pedig ahogyan Jason Dessen, úgy mi sem tudunk mit kezdeni. Éljük az életünket, azzal a tudattal, hogy minden alakulhatott volna teljesen máshogyan is, ha évekkel ezelőtt más döntéseket hozunk.

Persze mindig a tőlünk telhető legjobb módon igyekszünk választani, olykor mégis elgondolkozunk rajta, hogy mi lett volna, ha… A főszereplővel ellentétben azonban nekünk csak ideiglenesen kell lemondanunk erről a valóságról, amikor belépünk egy másikba.

A fázisnak köszönhetően meg van rá a lehetőségünk. Képesek vagyunk egyszerre több világban létezni, ami jelentős lehetőségekkel kecsegtet.

Ezzel a tudattal sokkal könnyebb elviselni, hogy elhatározásainknak visszafordíthatatlan következményei vannak, és az eredmény mindig csak egyféle verzióban nyilvánul meg életünkben.

A fázisban szabadon mozoghatunk különböző tapasztalatokat keresve, felébredés után viszont állandóan visszatérünk kiindulópontunkhoz, új élményekkel gazdagodva.

Ezzel pedig ahogyan Jason Dessen, úgy mi sem tudunk mit kezdeni. Éljük az életünket, azzal a tudattal, hogy minden alakulhatott volna teljesen máshogyan is, ha évekkel ezelőtt más döntéseket hozunk.

Persze mindig a tőlünk telhető legjobb módon igyekszünk választani, olykor mégis elgondolkozunk rajta, hogy mi lett volna, ha… A főszereplővel ellentétben azonban nekünk csak ideiglenesen kell lemondanunk erről a valóságról, amikor belépünk egy másikba.

A fázisnak köszönhetően meg van rá a lehetőségünk. Képesek vagyunk egyszerre több világban létezni, ami jelentős lehetőségekkel kecsegtet.

Ezzel a tudattal sokkal könnyebb elviselni, hogy elhatározásainknak visszafordíthatatlan következményei vannak, és az eredmény mindig csak egyféle verzióban nyilvánul meg életünkben.

A fázisban szabadon mozoghatunk különböző tapasztalatokat keresve, felébredés után viszont állandóan visszatérünk kiindulópontunkhoz, új élményekkel gazdagodva.

„MILYEN BIZARR DOLOG VALÓSÁGOSRA KÉPZELNI EGY VILÁGOT PUSZTÁN SZAVAKKAL, SZÁNDÉKKAL ÉS VÁGGYAL.”

Ettől függetlenül ez természetesen nem azt jelenti, hogy nappali életünket félvállról kellene vennünk. Jason különböző verzióinak története felébreszti bennük a kérdéseket: Mi az, ami igazán fontos számunkra? Mi az, amiről le tudunk mondani?

Képesek vagyunk-e olyan életet élni, hogy ne vágyjunk egy jobbra? Mert bármennyi esélyt is kínál a fázis az élmények és a fejlődés lehetőségeit tekintve, bármennyire is kihasználjuk, hogy egyszerre több világban létezhetünk, a lényeg mégiscsak változatlan.

Olyan életet kell élnünk, hogy ha lehetőségünk adódna rá, akkor se akarjuk elcserélni egy másikra. És bármennyire is paradoxon, ehhez sokszor pont a fázis adja meg a szükséges lelkiállapotot, és biztosítja számunkra a legizgalmasabb eszközöket, éppen azáltal, hogy általa megélhetünk más valóságokat is.

Ettől függetlenül ez természetesen nem azt jelenti, hogy nappali életünket félvállról kellene vennünk. Jason különböző verzióinak története felébreszti bennük a kérdéseket: Mi az, ami igazán fontos számunkra? Mi az, amiről le tudunk mondani?

Képesek vagyunk-e olyan életet élni, hogy ne vágyjunk egy jobbra? Mert bármennyi esélyt is kínál a fázis az élmények és a fejlődés lehetőségeit tekintve, bármennyire is kihasználjuk, hogy egyszerre több világban létezhetünk, a lényeg mégiscsak változatlan.

Olyan életet kell élnünk, hogy ha lehetőségünk adódna rá, akkor se akarjuk elcserélni egy másikra. És bármennyire is paradoxon, ehhez sokszor pont a fázis adja meg a szükséges lelkiállapotot, és biztosítja számunkra a legizgalmasabb eszközöket, éppen azáltal, hogy általa megélhetünk más valóságokat is.

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

TUDATOS ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

„… VAGY AZT KAPJUK MEG AMIT SZERETNÉNK, VAGY AZ OKOT, HOGY MIÉRT NEM KAPHATJUK MEG.”

Korábban már volt szó róla, hogy azért fellelhető némi magyar nyelvű irodalom a fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény) kapcsolatban, csak egy kicsit kutakodni kell. Persze természetesen az is előfordulhat, hogy amiről első ránézésre úgy tűnik, hogy sok köze van a fázishoz, később kiderül: nem igazán.

Ez persze a legtöbb esetben nem a szerző hibája, most éppen én nyúltam alaposan mellé. Ugyanis teljesen más élmény volt végigolvasni ezt a könyvet, mint amire számítottam. A cím, és a borító, illetve egy kis belelapozás után úgy döntöttem érdemes energiát tenni a könyv végigolvasásába.

Valójában végül csak azért olvastam el, hogy nyugodt lelkiismerettel meg tudjam írni a beszámolót, nehogy más is abba a hibába essen, mint amibe én. Egyébként volt szó a könyvben a tudatos álmodásról is, de egyáltalán nem ez volt a központi téma.

Még egyszer: ez nem a szerző és a kiadó hibája, egyszerűen másra számítottam. De hogy mit is vártam volna, azt majd a bejegyzés végén kifejtem. Egyenlőre nagy vonalakban nézzük meg a könyv fő irányvonalait.

Korábban már volt szó róla, hogy azért fellelhető némi magyar nyelvű irodalom a fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény) kapcsolatban, csak egy kicsit kutakodni kell. Persze természetesen az is előfordulhat, hogy amiről első ránézésre úgy tűnik, hogy sok köze van a fázishoz, később kiderül: nem igazán.

Ez persze a legtöbb esetben nem a szerző hibája, most éppen én nyúltam alaposan mellé. Ugyanis teljesen más élmény volt végigolvasni ezt a könyvet, mint amire számítottam. A cím, és a borító, illetve egy kis belelapozás után úgy döntöttem érdemes energiát tenni a könyv végigolvasásába.

Valójában végül csak azért olvastam el, hogy nyugodt lelkiismerettel meg tudjam írni a beszámolót, nehogy más is abba a hibába essen, mint amibe én. Egyébként volt szó a könyvben a tudatos álmodásról is, de egyáltalán nem ez volt a központi téma.

Még egyszer: ez nem a szerző és a kiadó hibája, egyszerűen másra számítottam. De hogy mit is vártam volna, azt majd a bejegyzés végén kifejtem. Egyenlőre nagy vonalakban nézzük meg a könyv fő irányvonalait.

„FÉLÜNK KITÖRNI A TÖMEGBŐL, ÉS VALAMI TELJESEN MÁST CSINÁLNI.”

A szerző, Dr. Alberto Villoldo több mint 25 éven keresztül tanulmányozta az Andok és az Amazonos környékén élő sámánok spirituális hitrendszereit és szokásait. Könyveket ír, expedíciókat vezet, és elmondása szerint sok sámán úgy tekint rá, mint aki ősi üzeneteiket eljuttatja a modern civilizáció számára.

A könyv alapvetően a teremtésről szól, arról, hogy a sámánok hogyan „álmodják életre” a valóságot. Ennek a módját igyekszik Alberto megosztani, de ami engem összezavart, hogy nincsenek megadva az egymás utáni konkrét gyakorlati lépések (véleményem szerint ez a megszokott és legjobban kivitelezhető stratégia válik be leginkább).

Ugyan vannak leírt gyakorlatok, de a könyv nagy részét elméletek és különböző történetek teszik ki.

Az álmodás szót sem feltétlenül abban az értelemben használja, ahogyan a tudatos álmodás kontextusában használni szoktuk. Sokszor inkább arról a fajta álmodásról beszél, amit nap közben is végzünk, amikor például arra gondolunk, hogy mennyire jó lenne a Hawaii szigeteken koktélt szürcsölni.

Máskor azonban, a tényleges tudatos álmodásról van szó, bár nem sok. Például itt:

A szerző, Dr. Alberto Villoldo több mint 25 éven keresztül tanulmányozta az Andok és az Amazonos környékén élő sámánok spirituális hitrendszereit és szokásait. Könyveket ír, expedíciókat vezet, és elmondása szerint sok sámán úgy tekint rá, mint aki ősi üzeneteiket eljuttatja a modern civilizáció számára.

A könyv alapvetően a teremtésről szól, arról, hogy a sámánok hogyan „álmodják életre” a valóságot. Ennek a módját igyekszik Alberto megosztani, de ami engem összezavart, hogy nincsenek megadva az egymás utáni konkrét gyakorlati lépések (véleményem szerint ez a megszokott és legjobban kivitelezhető stratégia válik be leginkább).

Ugyan vannak leírt gyakorlatok, de a könyv nagy részét elméletek és különböző történetek teszik ki.

Az álmodás szót sem feltétlenül abban az értelemben használja, ahogyan a tudatos álmodás kontextusában használni szoktuk. Sokszor inkább arról a fajta álmodásról beszél, amit nap közben is végzünk, amikor például arra gondolunk, hogy mennyire jó lenne a Hawaii szigeteken koktélt szürcsölni.

Máskor azonban, a tényleges tudatos álmodásról van szó, bár nem sok. Például itt:

„AZ AUSZTRÁL ŐSLAKOSOK ÚGY TARTJÁK, KÉT KÜLÖNÁLLÓ VALÓSÁG LÉTEZIK: AZ EGYIK A MINDENNAPI ÉLET VALÓSÁGA, A MÁSOL PEDIG AZ ÁLOMIDŐÉ, AZ IDŐTLEN VALÓSÁGÉ, AHONNAN AZ ENERGIALÁNYEK (ISTENEK) ELŐSZÖR „LÉTRE ÉNEKELTÉK” A VILÁGOT… A SÁMÁNOK SZERINT EZ A FONTOSABB A KÉT VALÓSÁG KÖZÜL, MIVEL EZ SZÜLI, FORMÁLJA, ÉS ALAKÍTJA A FIZIKAI VALÓSÁGOT.”

Nagyon örültem volna, ha ebbe jobban belemegy a szerző, kifejti pontosan, hogy hogyan képzelik és élik meg a sámánok ezt a folyamatot, illetve ők hogyan csinálják.

Szóval nem kaptam olyan konkrétumokat, mint amikre valamiért számítottam. Az író azonban valamennyire mégis elkezdi ezeket magyarázni. Kiderül például, hogy ebben a megközelítésben a tudatnak négy szintje van: sastudat, kolibritudat, jaguártudat, kígyótudat.

A sastudat az érzékelés legmagasabb szintje, ami a mély alvás állapotában történik, a teremtés tartománya. Valószínűleg most felcsillan a szemed, és arra gondolsz: „Azta, ezt meg akarom tanulni!”

Sajnos azonban valamiért ennek az eljárásnak a mikéntje nincs leírva. Könnyedén lehetne „érveket” találni rá, hogy ha ez működik is, miért nincs róla részletesebb tájékoztató, de a hasonló magyarázkodások nem célravezetőek.

A nemet mindig meg lehet indokolni, gyakorlatiasabb azonban a hogyanra fókuszálni. A kolibritudat a szív és a lélek szintje, és az alvás, álmodás, eltűnődés állapota, egy kreatív állapot, amelyben megjelennek azok a gondolatok, amelyek egyébként napközben el vannak nyomva.

Ezen a szinten érdemes vizualizációt alkalmazni a teremtés érdekében. A jaguártudat az ötletek birodalma, kapcsolódik a meditációhoz, relaxáláshoz, éber átmeneti álmodáshoz. A kígyótudat a fizikai szint, az ösztönös cselekvés színtere.

A könyv fő gerince, hogy ezen a négy tudatszinten kell egyszerre teremtenünk, – természetesen nem egoista módon – , és akkor az ősi sámán hagyományoknak, illetve a kvantumfizikának köszönhetően „létre álmodjuk” az univerzummal közösen együttműködve a valóságunkat.

Nagyon örültem volna, ha ebbe jobban belemegy a szerző, kifejti pontosan, hogy hogyan képzelik és élik meg a sámánok ezt a folyamatot, illetve ők hogyan csinálják.

Szóval nem kaptam olyan konkrétumokat, mint amikre valamiért számítottam. Az író azonban valamennyire mégis elkezdi ezeket magyarázni. Kiderül például, hogy ebben a megközelítésben a tudatnak négy szintje van: sastudat, kolibritudat, jaguártudat, kígyótudat.

A sastudat az érzékelés legmagasabb szintje, ami a mély alvás állapotában történik, a teremtés tartománya. Valószínűleg most felcsillan a szemed, és arra gondolsz: „Azta, ezt meg akarom tanulni!”

Sajnos azonban valamiért ennek az eljárásnak a mikéntje nincs leírva. Könnyedén lehetne „érveket” találni rá, hogy ha ez működik is, miért nincs róla részletesebb tájékoztató, de a hasonló magyarázkodások nem célravezetőek.

A nemet mindig meg lehet indokolni, gyakorlatiasabb azonban a hogyanra fókuszálni. A kolibritudat a szív és a lélek szintje, és az alvás, álmodás, eltűnődés állapota, egy kreatív állapot, amelyben megjelennek azok a gondolatok, amelyek egyébként napközben el vannak nyomva.

Ezen a szinten érdemes vizualizációt alkalmazni a teremtés érdekében. A jaguártudat az ötletek birodalma, kapcsolódik a meditációhoz, relaxáláshoz, éber átmeneti álmodáshoz. A kígyótudat a fizikai szint, az ösztönös cselekvés színtere.

A könyv fő gerince, hogy ezen a négy tudatszinten kell egyszerre teremtenünk, – természetesen nem egoista módon – , és akkor az ősi sámán hagyományoknak, illetve a kvantumfizikának köszönhetően „létre álmodjuk” az univerzummal közösen együttműködve a valóságunkat.

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

TUDATOS ÁLMODÁS CSOMAG