A LEGŐRÜLTEBB TUDATOS ÁLMODÁS KUTATÁS

A LEGŐRÜLTEBB TUDATOS ÁLMODÁS KUTATÁS

Az álmok mindig is izgatták az emberi képzeletet, és a tudósokat is régóta foglalkoztatja, hogy miként lehetne befolyásolni és irányítani ezeket a rejtélyes tudatállapotokat. Egy új tanulmányban a kutatók elektróda agyba ültetésével és az agy elektromos stimulációjával (EBS) vizsgálták ezen módszer álmokra és az alvás minőségére gyakorolt hatását. Az eredmények lenyűgöző felfedezéseket és izgalmas lehetőségeket tárnak fel az álmok irányításával kapcsolatban.

Kutatók az 1950-es és 1960-as évek óta foglalkoznak vele, hogy az álmok hogyan befolyásolhatóak az alvás során az alvó különböző érzékszerveinek ingerlésével. Ezek a kutatások több szempontból is fontosak. Egyrészt segítségükkel megállapítható, hogy az alvó környezetében felmerülő ingerek (hangok, hő stb.) hogyan és milyen mértékben befolyásolják az álmodó álomkörnyezetét. Másrészt, ha sikerül a kutatóknak kifejleszteniük egy olyan eszközt, amely a külvilágból irányítva hatással van az álomban zajló eseményekre, ez jelentősen megkönnyítheti a tudatos álmok előidézését. Ehhez természetesen két dolog szükséges:

 

    • Az álmodó az álomban egyértelműen be tudja azonosítani az inger által az álomban bekövetkező változásnak köszönhetően, hogy álmodik;
    • ne ébredjen fel ettől az ingertől.

 

Az álmok befolyásolásának kutatása az 1950-es és 1960-as években kezdődött, hangokkal, szomatoszenzoros stimulációs vizsgálatokkal, hideg vízzel, elektromos árammal, lézerekkel stb.

 

Dement és Wolpert elsőként tesztelték a vizuális stimulációt, amely az álmokba való beépülés terén még mindig nem elég hatékony. 1988 óta szagok álmodásra történő hatásával is kísérleteznek, amelyek elég ígéretesnek is tűnnek, mivel ismert, hogy ez a fajta stimuláció nem zavarja az alvást.

Trotter és munkatársai kellemes és kellemetlen szagokat használtak, míg Schredl és kollégái álmokat próbáltak kiváltani vidéki és városi területek illatanyagaival. 1996 óta pedig a vesztibuláris érzések hatását tesztelték az álomba való beépülésre. Az 51 kapcsolódó tanulmány metaanalízise azt mutatja, hogy az érzékszervi észlelés hatással lehet az álmokra, de a bevonásra került tanulmányok közül egyik sem mutatott stabil és megbízható eredményeket.

 

Nyilvánvaló, hogy a megbízható álomszabályozási eszközök keresése még napjainkban is folyamatban van.

 

Michael Raduga úgy gondolja, hogy az agy elektromos stimulációja (EBS) lehet a legközvetlenebb módja az álmok befolyásolásának az érzékelésen és mozgáson keresztül, mert az álomban és az ébrenlétben is ugyanazon a részen tevékeny a motoros agykéreg.

Bár ismert, hogy az álmodás közbeni mély agyi stimuláció (deep brain stimulation (DBS)) javíthatja a memória konszolidációját, az EBS/DBS-hez kapcsolódó kockázatok és veszélyek miatt soha nem használták embereken az álom szabályozási módszerek tesztelésére.

Vannak non-invazív módszerek az emberi agykéreggel való kölcsönhatásra, amelyek eddig nem voltak tesztelve az álmok irányítására, de elméletben használhatóak lennének erre a célra. Például 1987-ben kimutatták, hogy a transzkraniális mágneses stimuláció (TMS) a REM alvás során triggereli a végtag- és testizmokat. Ez azt jelenti, hogy a TMS befolyásolhatja az álmokat testmozgások révén.

 

2020-ban kimutatták, hogy a koponyán keresztüli egyenáramú stimuláció (tDCS) csökkenti az álommozgásokat, és álom szabályozására használható, bár a korábbi tanulmányok ezzel kapcsolatban ellentmondásosak voltak.

 

Ahogyan a tanulmányok mutatják, a TMS (transzkraniális mágneses stimuláció), és a tDCS (koponyán keresztüli egyenáramú stimuláció) a REM alvás során speciális kihívásokat állít a kutatók elé, amelyek kapcsolódnak az EBS-hez (agy elektromos stimulációja). Először is, ezek a stimulációk befolyásolhatnak olyan mozgásokat vagy érzéseket, amelyek nem figyelhetőek meg kívülállóként az alvó személynél. Ezért ezeket csak eszközökkel mérhetik. Ennek köszönhetően nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy ezek a stimulációk hogyan épülnek be az álmokba, ugyanis az említett ingerlések során átélt tapasztalatokat a kutatási alanyoknak kell megosztaniuk, de még a tapasztalt álmodók is csak álmaik töredékét képesek felidézni. Ennek eredménye, hogy az álmodás során sikeresen kivitelezett stimulációk sincsenek teljes mértékben feljegyezve.

A tudatos (világos, éber) álmok olyan álmok, amelyekben az ember fenntartja/visszanyeri a tudatosságát és képes végrehajtani előre meghatározott cselekvéseket.

 

A tudatos álmok létezését laboratóriumokban igazolták már az 1970-es és az 1980-as években.

 

Szinte kizárólag az alvás REM szakaszában fordulnak elő, körülbelül az emberek 55%-ának volt legalább egy tudatos álma. Viszont ez az elterjedtségi arány magasabb is lehet, akár 88% is, ha más idevonatkozó tudatállapotokat is figyelembe veszünk a REM-alvás közben, mint például az alvási bénulást, a testen kívüli élményeket és a téves ébredéseket.

 

 

Negyven tény a tudatos álmodásról.

Kattints ide, és töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

 

Bár a tudatos álmok természete továbbra is tisztázatlan, már sok tanulmány bemutatta gyakorlati felhasználási módjaikat az élet különböző területein, amelyek gyakran túlmutatnak a puszta szórakoztatáson. Így a tudatos álmok életképes eszköznek tekinthetők az EBS REM szakaszban történő alvás közbeni tanulmányozására is, mert lehetővé teszik, hogy elegendő kontrollt tartson fennt az álmodó ahhoz, hogy megfigyelje, mi történik az adott pillanatban.

 

Michael Raduga és munkatársai kutatásának elsődleges hipotézise az, hogy az EBS által kiváltott mozdulatok beépülhetnek az álmokba anélkül, hogy ébredéshez vezetnének.

 

Bár az EBS által kiváltott álmodás közbeni mozdulatoknak nem biztos, hogy van érzékszervi visszacsatolása, úgy, ahogyan az ébrenlét során, mert lehetséges, hogy az álmodó nem figyel rájuk tudatosan az álmodás közben. Ezen nehézség megoldására kapóra jön a tudatos álmodás, mert lehetővé teszik a célizom szándékos megfigyelését REM alvásban. Az EBS-t választották a TMS és a tDCS helyett, mert ez alapvetőbb módja annak, hogy ellenőrizze a hipotézist, és pontos irányítást biztosít az agykéreg kiválasztott régiója felett. Az eredmények hozzájárulhatnak sok más kutatáshoz. Először is segíthetnek új perspektívák feltárásában az álmok és tudatos álmok ellenőrzése és előidézése terén. A jelenlegi ismereteinket is bővíthetik az agyról, a motoros kéregről, az EBS-ről, a REM alvásról és az EBS-ről a REM alvásban.

A vizsgálat elvégzéséhez a kutatóknak olyan személyre volt szükségük akinek az agyába elektródák kerültek beültetésre, és mindemellett tapasztalt tudatos álmodó.

 

Mivel ilyen alanyt gyakorlatilag lehetetlen találni, Michael Raduga kénytelen volt saját magán végrehajtani egy rendkívül bonyolult, életveszélyes, és hajmeresztő műtétet, amely során saját maga ültetett be a saját agyába elektródákat.

 

Az elektródáknak specifikus agykérgi régióban kellett elhelyezkedniük. Bár a Helsinki Nyilatkozat nem nyilatkozik az önálló kísérletezés etikájával kapcsolatban, Michael közvetlen részvétele a tanulmányban mint alany, befolyásolhatja a tanulmány megbízhatóságát. A tanulmányt laboratóriumi körülmények között végezték, és az eredményeket többnyire objektíven mérték poliszomnográfiás (PSG) megfigyelésen keresztül.

 

Az elektródák a motoros kéreg fölé kerültek beültetésre, amely a bal kéz középső, gyűrűs és kisujjfeszítő izmaiért felelősek.

 

A PSG adatokat az Encephalan-EEGR-19/26 eszközzel rögzítették. Az EEG egy csatornával rendelkezett (Fpz és A2 pozíciók 10-20 rendszerben, 0,7-70 Hz-es sávszűrő), két elektrookulográfia (EOG) csatornával (0,7-70 Hz-es sávszűrő), valamint két EMG csatornával az állon és időnként a bal alkaron (16-70 Hz-es sávszűrő). Mindegyikhez 50 Hz-es bevágásos szűrőt alkalmaztak a PSG csatornákhoz.

Az egyedi elektródák bioinert platina, szilícium és polimer anyagból készültek. Ezeket helyi érzéstelenítéssel ültette be Michael a motoros kéreg középső része felett, ami a bal kéz gyűrűs és kisujj feszítő izmaiért felelős. Ugyanezt az egyedi elektromos rendszert használták az agykéreg stimulálására a beültetés és a vizsgálat során. Az elektromos impulzusokat (egyszeri vagy többszöri) 1000 Hz-es váltakozó árammal állították elő, melyek hossza 200-600 ms volt, az áram erőssége pedig 4,5-6 mA.

 

Elektromos stimulációt szabályzó berendezés.

 

A kísérleti feladat célja az volt, hogy teszteljék a hipotéziseket a motoros kéreg stimulálásával a REM alvás, a tudatos álmok és az alvási paralízis különböző időszakaiban (amennyire lehetséges). A REM szakasz során történő stimuláció után a résztvevő vagy elaludt, vagy felébredt, hogy beszámolhasson az álmodás közbeni eseményekről. Tudatos álom és alvási bénulás esetén az alanynak visszajelzést kellett adnia a többi kutató felé a tudatállapotáról (tisztában van vele hogy álmodik), ellenőrzött eljárással, előre meghatározott bal-jobb-bal irányú szemmozgásokkal. Ezeket a jeleket számolni lehetett a PSG-n (poliszomnográf). 

Ami a stimulációval kapott visszajelzést illeti, a résztvevő arra lett tréningezve, hogy küldjön EMG jeleket a bal alkarján keresztül minden alkalommal, amikor stimulációt érzett. Ha ez konkrét álomjelenetek vagy más váratlan okok miatt lehetetlen volt, a visszajelzést EOG-n (elektrookulográfia csatornán) keresztül is elküldhette (hasonlóan a tudatos álomhoz). A tudatos álmokban és az alvási paralízisben az EBS véletlenszerű egyszeri vagy páros stimulációval történhetett, és a résztvevőt kiképezték a megfelelő mennyiségű visszajelzésre. Minden tudatos álom vagy alvási bénulás után a résztvevőnek szóban kellett beszámolnia a részletekről.

 

EBS  ébrenlétben

 

Az ébrenléti EBS (agy elektromos stimulációja) alatt a résztvevő ujjrángásokat tapasztalt, rángásokhoz vagy görcsökhöz hasonló szenzoros érzetekkel (3,5 mA-tól kezdve). Minél nagyobb volt a stimuláció intenzitása, annál erőteljesebbek voltak a mozgások és az érzékelhető visszacsatolás.

 

EBS REM alvásban

 

Az EBS-t REM alvásban körülbelül 15 alkalommal végezték el, egyedülálló stimulációként, illetve hosszú sorozatokként (akár két percig is). Ezek az EBS-ek nem okoztak látható kárt a résztvevőnek. Fontos megjegyezni, hogy az EBS REM szakaszú alvásban csak néhányszor váltott ki ébredést a számos stimuláció közül. Valószínűleg minél nagyobb volt a beállított stimuláció erőssége, annál nagyobb volt az ébredés esélye. Legalább háromszor, leginkább a tanulmány kezdeti szakaszában az EBS megváltoztatta az álmok történéseit, úgy, hogy azok a kísérleti álomjelenetekhez kapcsolódtak. Egy esetben, amikor a résztvevőt egy rövid EBS-sorozat után szándékosan felébresztették, felidézett egy EBS-hez kapcsolódó álomtörténetet. Ugyanakkor a résztvevő nem tudott felidézni sem ujjmozgásokat, sem görcsöket, még közvetlenül a stimuláció utáni felébredés után sem az EBS-sel járó álmok során.

 

EBS behatások tónusos REM alvás közben.

 

EBS  tudatos álomban

 

Az elektródák beültetése jelentősen befolyásolta a résztvevő alvásminőségét és tudatos álmok indukálására való képességét. Lehetetlennek tűnt megtalálnia az alváshoz kényelmes testhelyzetet. Bár a résztvevő a kísérleti időszakban három tudatos álmot is indukált, az EBS-t ezek közül csak két alkalommal alkalmazták.

Az első tudatos álom során, ami nem volt szándékos, és egy intenzív EBS-el kezdődött (minden REM fázisú alvás közben volt EBS), a résztvevő nem küldte el az előre meghatározott szemjeleket, mivel nem volt célja a tudatos álom létrehozása (EBS-t akartak tesztelni általános REM alvás közben). A résztvevő álmában egy tárgyat (fogkefét) fogott a bal kezével, de nem tudta megfelelően tartani, mert azt gyorsan elejtette, ami eddig még sohasem fordult elő vele tudatos álmai során. A tudatos álmot csak szóban erősítette meg, de ebben az alvási periódusban minden fázisos REM fázisú alvásnál EBS-t végeztek. Ez azt jelenti, hogy az EBS időzítése megegyezett a jelentett tudatos álommal, mivel a tudatos álomban a szemmozgások természetes módon történtek.

A második tudatos álom esetében, amely rövid ébredés után következett be, a résztvevő kezdetben nem látott, de érezte az EBS által okozott görcsös érzéseket, és képes volt minden alkalommal megfelelő mennyiségű EMG visszajelzést küldeni. Annak ellenére, hogy ezek az érzések fizikai jellegűek voltak, nem akadályozták az tudatos álom/REM alvás indukcióját. Amikor a résztvevő látása végül megjelent a tudatos álomban, és az érzések stabilizálódtak, a görcsös érzések megszűntek, miközben az EBS még mindig aktív volt. Egy hiba miatt az EBS korán került  leállításra (további két stimuláció után), és a résztvevő nem tudta tovább figyelni az EBS hatásait tudatos álom közben.

 

Előre egyeztetett szemjelek az EOG-n.

 

EBS  alvási paralízisben

 

Legalább három alkalommal tapasztalt a résztvevő ébredéskor alvási paralíziseket, amelyek az EBS-hez kapcsolódó érzések voltak, és magyarázhatók a REM alvás reziduális mechanizmusaival. Egy esetben volt lehetőség az EBS alkalmazására alvási paralízis alatt. Bár a résztvevő nem érezte vagy látta ujjmozgását, egyértelműen érzékelte a görcsös érzéseket, és minden stimuláció után elküldte az előre meghatározott EOG visszajelzést (az érzékszervi bénulás miatt úgy döntött, hogy az EOG-t használja az EMG helyett).

 

EBS behatások tudatos álomban az összes csatornán.

 

Összegzés

 

A kutató beültette az elektródákat agyának motoros kérgébe, majd végrehajtották az EBS-t REM alvás közben, tudatos álmok és alvási paralízis esetében is. Az eredmények új információkat nyújtottak a REM alvásról, a motoros és szomatoszenzoros funkciókról az agykéregben, valamint az izomtóniáról REM szakaszú alvás közben. A továbbfejlesztések és hasonló megközelítések hatékony és megbízható módszereket kínálhatnak a cselekmények és tárgyak beépítésére az álomjelenetekben.

 

A fő hipotézis megerősítésére vonatkozóan az adatok előzetesnek tekinthetők a kis minta miatt.

 

Bár több száz EBS történt REM alvás közben, anélkül, hogy nyilvánvaló összefüggést mutatna az ébredésekkel. Az EBS növelte a felébredés esélyét REM alvásból, különösen magasabb áramintenzitás esetén, azonban 5 mA körül ez a hatás kevésbé volt jelentős, és az EBS biztonságosan alkalmazható volt. Ez a küszöb személyenként eltérő lehet. Az EBS beépült a mozgásos tudatos álmokba, de több adatra van szükség hatásának tisztázásához. A motoros EBS REM alvásban a legtöbb álomban láthatatlan lehet, mivel nem jár szenzoros visszajelzéssel.

Nem világos, hogy az EBS hogyan befolyásolja az álmokat REM alvásban, ha a célizom vagy az érzés nem érzékelhető az álmodó személy számára. Néhány álomban az EBS-sel összefüggő történések voltak megfigyelhetőek, és ezt egyszer közvetlenül az ébredés után is megerősítette az alany. Azonban ezeket az adatokat óvatosan kell kezelni. Az álomtörténések korrelálhatnak az emberek gondolataival és elalvás előtti eseményekkel. Ez azt jelenti, hogy az EBS-hez kapcsolódó álomképek más úton is megjelenhetnek. Tehát az EBS közvetlenül befolyásolhatja az álmokat az álomérzetekre vagy mozgásokra való hatással, valamint közvetve, az emlékek megjelenésén és feldolgozásán keresztül.

 

A fő vizsgálat mellett érdekes megfigyelés volt a motoros EBS szenzoros küszöbe tudatos álmok és alvási paralízis alatt.

 

Mivel a tudatos álmok és az alvási paralízisek szinte kizárólag REM alvásban fordulnak elő, a kapott adatok a REM alvásra vonatkozóan is érvényesek lehetnek. Az EBS stabil REM alvási fázisban nem rendelkezett szenzoros visszacsatolással, de egyértelműen megfigyelhető és igazolható volt az alvási paralízis, illetve kezdeti tudatos álom szakaszokban, amelyek rövid ébredés után alakultak ki. A szenzoros EBS-ek során az EMG-jelek ugyanolyan mértékű izomtóniát mutattak, mint egy mély REM szakaszban. Ez arra utal, hogy az izomatonia REM alvásban nem teljesen korrelál a REM alvással járó szenzoros deprivációval. Az érzékszervi visszacsatolás az EBS során talán nem volt megfigyelhető minden alvási paralízis esetében, talán csak akkor fordul elő, ha az alvási paralízis közel van a végéhez vagy éppen kezdődik. Ha ez igaz, akkor az tudatos álomra és REM alvásra általában érvényes lehet. Érdekes módon, egy esetben, amikor rövid ébredés és EBS után indukált az alany tudatos álmot, a szenzoros visszacsatolás nem befolyásolta a tudatos álom indukcióját; nem vezetett felébredéshez, és egyszerűen eltűnt, ahogy a tudatos álom elmélyült. Ez a hatás ellentmond az elvárásoknak, és további tanulmányokra van szükség annak megerősítéséhez, hogy ez valós hatás vagy csak véletlen egybeesés volt.

 

Csatlakoztatva az elektromos rendszer elektródáihoz.

 

Az  EBS  perspektívái  az  álmok  irányításához

 

A tanulmány kimutatta, hogy az EBS által kiváltott hatások beépülése az álmokba csak akkor jár észlelési hatással, ha ezek az érzések vagy események nem kerülik el az álmodó személy figyelmét. Ennek köszönhetően például az ujjak EBS által kiváltott mozgásai szinte semmilyen hatással nem voltak az álmokra, mert többnyire kívül esnek az álmodó megfigyelésén, és nincs az ébrenléthez hasonló szenzoros visszacsatolás, amellyel észre lehetne venni őket. Ez a hipotézis korlátozza az álmokban megfigyelhető EBS-beépülések mennyiségét.

Azonban annak ellenére, hogy vannak ilyen korlátok, az EBS előidézése elméletileg lehetséges beépülést biztosíthat az álmokba. Az álmokban megfigyelhető beépülések nagy része érzékszervi észlelésekre (testmozgások érzete, imbolygás, vesztibuláris érzések, bizsergés, hőmérsékletváltozások, fulladás, zajok, hangok, vizuális észlelések, hallucinációk stb.), érzelmi észlelésekre (boldogság, harag, szorongás, félelem, szomorúság stb.), motoros beépülésekre (test- és szemmozgások, beszédleállás, verbális hatások, sírás, rágás stb.), autonóm beépülésekre (légzés, apnoe stb.) és kognitív beépülésekre (déjà vu, múltbeli tapasztalatok újraélése, parafázia, emlékek felidézése stb.) terjedhetnek. Ezek a stimulációk széleskörű álomeseményeket érinthetnek.

 

Az EBS perspektívái tudatos álmok esetén

 

A tudatos álmok esetében az EBS kevésbé korlátozott, mivel az emberek szándékosan figyelmet fordíthatnak a stimulációkra, amelyek kívül esnek az általános megfigyelés területén.

A legnagyobb különbség a motoros stimulációk esetében tapasztalható, amelyek többsége a tudatos álmokban volt megfigyelhető. Ez a szituáció több lehetőséget kínál a tér szabályozására a tudatos álmokban, mint a normál álmokban.

Még érdekesebb megvizsgálni a tudatos álmok EBS-en keresztüli indukálásának lehetőségeit. Elméletileg ez olyan megbízható eszközök kialakításához vezethet, amelyek ébredés nélkül képesek tudatosságot kelteni az álmokban. Amint a jelen tanulmány kimutatta, sok EBS-t lehet elvégezni a REM  fázisú alvásban. Ha ezeket a beépüléseket be lehetne vezetni az álmodó általános figyelmének területére, akkor az álmodási folyamat közvetlen jeleivé válhatnának. Ha egy személyt megtanítanak ezek helyes értelmezésére, az segítene abban, hogy álom közben tudatosuljon. Például a foszfének, az érzelmek, levitáció és sok más érzékszervi észlelés az álom jelzőivé válhatnak. Ezeket az EBS-en keresztül váltanák ki, amíg a személy meg nem érti, mi történik vele. Elméletileg az agykéreg EBS-ei, amelyek valamilyen kognitív hatásért felelősek, közvetlenül felébreszthetik a tudatot REM-alvás során, ezáltal tudatos álommá alakítva azt.

 

A tanulmány korlátai

 

A jelen tanulmánynak három alapvető korlátja van, amelyekkel a jövő kutatóinak foglalkozniuk kell. Először is, bár kihívást jelent majd hasonló tanulmányok megszervezése, a szerzőknek nem szabad bennük részt venniük. Viszont ezt a konkrét vizsgálatot nem is lehetett volna másképpen elvégezni, mert túl nehéz volt agykéregbe ültetett elektródákkal olyan személyt találni, aki képes tudatos álmot előidézni. Másodszor, ezt a vizsgálatot egyetlen személyen végezték el. Ez a kis minta jelentősen befolyásolhatja az eredményeket. Harmadszor, sokkal több álomba épülést kell megfigyelni az alvás REM szakaszában és tudatos álmokban, hogy stabilabb következtetéseket lehessen levonni.

A jövőbeni vizsgálatok több hasznos információt tárhatnak fel pusztán egy nagyobb minta felhasználásával. A szenzoros kéreg stimulációjára és más, változatosabb EBS-hatásokra összpontosíthatnának, amelyek teljesen eltérőek lehetnek a REM-alvás, a tudatos álmok és az alvási paralízis során. Az érzékszervi visszacsatolás kérdésével a jövőbeli tanulmányokban is foglalkozni kell. Nagyon valószínű, hogy a nem invazív TMS hasonló hatásokat válthat ki, mint az EBS a REM alvásban és a tudatos álmokban. Ugyanakkor a DBS a REM szakaszú alvásban sokkal mélyebb hatást fejthet ki. Az ezekkel a témakörökkel kapcsolatos jövőbeni tanulmányok jelentősen javíthatják a REM-alvás és általában az agy megértését.

 

Az eredeti tanulmány megtalálható az alábbi linken: https://www.researchgate.net/publication/371830829_Electrical_stimulation_of_the_motor_cortex_during_REM_sleep_sleep_paralysis_and_lucid_dreams

A TUDATOS ÁLMODÓ (2022)

A TUDATOS ÁLMODÓ (2022)

Amikor az emberek valamilyen olyan, új készséget akarnak elsajátítani ami összetett és sok gyakorlást igényel, gyakran fordulnak könyvekhez segítségül. Nincs ez másképpen a fázis (tudatos álmodás/testen kívüli élmény) esetében sem. Mivel kézenfekvő, kényelmes és gyors megoldásnak tűnik egy könyv feldolgozása a témában, sokak számára megkérdőjelezhetetlen evidencia ez a tanulási módszer. Szerencsére a magyar könyvpiacon is számos könyvvel találkozhatunk a témában, mint például: AZ ÁLOM ÉS ALVÁS TIBETI JÓGÁJA (2008); A TUDATOS ÁLMODÁS TITKAI (2020); ÉBER ÁLMODÁS (2015); ASZTRÁLUTAZÁS (2003); ÁLOMNAPLÓ (2019); TEREMTŐ ÁLOM (1999); MIÉRT ÁLMODUNK? (2018). De most az egyik legfrissebb magyar nyelven megjelenő könyvet vegyük egy kicsit górcső alá, ami Tree Carr írása, A tudatos álmodó címet viseli, és Magyarországon 2022-ben jelent meg.

 

A mű egészen egyedi. Megjelenése szempontjából legalábbis mindenképpen, ugyanis dizájnja leginkább egy mesekönyvhöz hasonlít, ami már a borítóra nézve is szembetűnő. Valakinek tetszeni fog, másoknak kevésbé, és nincs is ezzel semmi probléma, hiszen az álmok világára sokan még mindig úgy tekintenek, mint valamilyen fantáziavilágra. Ez olykor találó is lehet, máskor azonban degradáló, ugyanis sokkal mélyebb tartalmakat és rétegeket fedezhetünk fel ebben a dimenzióban, mint a tudat egyszerű fantáziáit. Ez pedig a fázis világára (tudatos álom/testen kívüli élmény) fokozottan igaz.

A könyvre és annak szerkezetére visszatérve: egy kis belelapozás után könnyen felismerhetővé válik a koncepció:

 

Valószínűleg az volt a cél, hogy minél játékosabbá és könnyebben emészthetővé tegyék a tartalmat, amit sikerült teljes mértékben megvalósítani.

 

Például nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy gyakorlatilag nem található egyetlen fehér oldal sem a könyvben. A kötet sematikus ábrákkal gazdagon illusztrált, és rendkívül szellősen megírt. Éppen ezért néhány óra alatt ki is olvasható, bár a szerző célja valójában nem az egy szuszra történő olvashatóság volt, hanem az, hogy 30 napon keresztül dolgozza fel az olvasó az anyagot, és minden nap csinálja meg az aznapi, álmodással és tudatos álmodással kapcsolatos feladatokat.

 

Emiatt a könyv felfogható amolyan csináld magad tanfolyami munkafüzetnek is. Hasonlóan struktúált beosztással számtalanszor találkozhatunk az élet egyéb különböző területein is (harminc napos diéta, harminc napos edzésterv stb.). A kérdés csupán az, hogy ez kinél milyen hatékonysággal működik. A sikerhez általában két dolog szükséges:

    • jól összerakott gyakorlatsor;
    • a gyakorlatokon konzisztensen és önállóan végighaladó gyakorló.

Fontos megjegyezni, hogy ez a 30 nap a szerző állítása szerint is csak a kezdet, és inkább a rutin kialakítását hivatott megalapozni, tehát természetesen a 30 nap letelte után is folytatni kell a gyakorlatok végrehajtását, amelyek egyébként eléggé változatosak. Egy részük rendszeresen ismétlődik, és vannak olyanok, amelyeket csak időnként kell végrehajtani.

Természetesen megtalálhatóak köztük olyan alapgyakorlatok is, amelyek jóformán alig hiányozhatnak a tudatos álmodás gyakorlóinak eszköztárából, mint például az álomnaplózás és a valóságtesztelés.

 

Nagyon előrelátó dolog, ha valaki a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) világa felé haladva már az útja elején tisztázza magában, hogy milyen céljai vannak, és hogyan fogja ez hosszútávon a fejlődését segíteni, valamint hogyan fogja a hétköznapjaiba integrálni a technikákat. Sok kezdő gyakorló szemléletmódjából hiányzik ez az alapvető elem, aminek köszönhetően egy idő után elfogy a lendület és a motiváció. Erre szerencsére Tree Carr is felhívja a figyelmet, és igyekszik arra serkenteni az olvasót, hogy igenis foglalkozzon a gyakorlat ezen aspektusával is, tisztázza le magában mindenki a miérteket.

 

 

Negyven tény a tudatos álmodásról.

Kattints ide, és töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

 

Érdekesség, hogy a könyvben folyamatosan arra ösztökéli az olvasót Tree, hogy ossza meg gyakorlatainak különböző  részleteit a közösségi médiában, pl. az álomtemplomáról, alvópózáról, álomserkentő gyógynövényről stb. Hogy ennek marketing céljai vannak, vagy ténylegesen azt gondolja a szerző, hogy ez valóban jótékony hatással van a gyakorlatra, az nem egyértelmű, mindenki döntse el magában.

Viszont valószínűleg ennek a megközelítésnek több lehet a hátránya mint az előnye, és jobb a gyakorlatunk részleteit csupán olyanokkal megosztani, akik maguk is érdeklődnek a téma iránt, és nem szkeptikusak.

 

Bár nehéz megérteni, hogy hogyan lehet valaki szkeptikus valami iránt, ami tudományos módszerekkel bizonyított és napjainkban egyre szélesebb körben kutatott jelenség, de ez egy másik téma…

 

Bemutat a könyv továbbá olyan gyakorlatokat is, amelyek valóban hasznosak: szó van az álomjelzőkről és ezek megkereséséről, a WILD technikáról, a prekognitív álmokról (álmok, amelyek előre jeleznek bizonyos eseményeket), álmok megtestesítéséről (a hasznos álmok tartalmának hétköznapi életbe történő integrálásáról), progresszív álmodásról (álmok előre eltervezéséről és félbemaradt álmok folytatásáról) és álmodókör alapításáról, ami alatt az álmodás iránt érdeklődő és aktív gyakorlókból álló közösség létrehozását és fenntartását érti az író.

 

Elsősorban olyan kezdők számára lesz hasznos a könyv, akik nem riadnak vissza néhány ezoterikus metódustól, szeretnek az álmaikkal foglalkozni és érdekli őket a tudatos álmodás, valamint elkötelezettek a gyakorlás iránt.

 

Azok, akik egzakt, gyors eredményeket hozó technikákra, száraz, tudományos hangvételű könyvre és gyakorlatokra vágynak, valószínűleg csalódni fognak valamelyest. Ugyanakkor azoknak, akik szeretnek a témában teljesen, részletekbe menően képben lenni és gyűjtik a fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény) kapcsolatos szakirodalomi műveket, érdemes lehet beszerezni ezt a könyvet is a gyűjteményükbe.

 

 

Gyere és csatlakozz a tudatos álmodással foglalkozó Facebook csoportunkba: https://www.facebook.com/groups/oobelivegroup/

ÚTMUTATÓ AZ ALVÁSHOZ (2021)

ÚTMUTATÓ AZ ALVÁSHOZ (2021)

Az Útmutató az alváshoz a Netflix saját készítésű, 7 részes minisorozata, részenként átlagosan 16 perc játékidővel. A készítők igyekeztek tisztázni a nézővel az alvás alapvető fogalmait, olykor érdekes információkkal és kutatási eredménnyel vegyítve. Mindeközben a széria címéhez hűen, néhány hasznos tanáccsal látja el az embert a könnyű alvás érdekében, illetve minden rész végén található egy alvást segítő meditáció is. Mindez olyan érzelemvilágú és színösszetételű animációval van vegyítve, amely már önmagában is álmosító hatású lehet, ezért a megtekintés olyankor is ajánlott, amikor az embernek nem jön álom a szemére, sőt. Talán ilyenkor lehet a leginkább kamatoztatni a sorozatban rejlő lehetőségeket.

 

Első rész: Hogyan aludjunk jobban? – 15 perc

Az első részben megismerhetünk pár alapvető tudnivalót az alvásról, a készítők pedig igyekeznek eloszlatni néhány általánosan elterjedt tévképzetet is, így például azt, hogy mindenkinek minden egyes éjszaka 8 órát kellene aludnia. Kiderül, hogy a 7-9 órányi alvás egészséges, és ezen az intervallumon belül az egyéni alkattól, körülményektől, életkortól függően változhat az alvásigény. (Természetesen ez sem minden esetben helytálló, elegendő a babák magas alvásigényére gondolni, de a sorozat természetesen nem megy bele ennyire mélyen a részletekbe.)

Megtudjuk azt is, hogy nem csupán a túl kevés alvás ellen érdemes tenni, a túl sok alvás szintén hordoz magában veszélyeket. A rendszeres, kilenc óra feletti alvás megnövelheti a cukor- és szívbetegség, valamint egyéb rendellenességek kialakulásának kockázatát. Viszont az is igaz, hogy a számolgatásnál sokkal fontosabb szervezetünk igényeit és jelzéseit szem előtt tartanunk. Mindenesetre, amikor az alvás és ébrenlét ütemezése hétről-hétre változik (három műszak), az gondokat okozhat, hiába lehet egy-két rosszabb alvásminőséggel töltött éjszakát korrigálni a következő éjszakai alvás során. A legfontosabb amit ezzel kapcsolatban érdemes fejben tartani, hogy súlyos egészségügyi problémák léphetnek fel, ha a megfelelő mértékű alvás hiányzik az életünkből.

Hogyan lehet könnyebben aludni? Például úgy, hogy nem végzünk intenzív testedzést egy órával a lefekvés előtt, bár a könnyedebb edzés azért belefér. De mi a helyzet az elalvás előtti alkoholfogyasztással? Nos, a szervezet óránként bont le egy italnyi alkoholt, ami azt jelenti, hogy elalvás előtt két órával már nem érdemes inni.

A koffeinfogyasztással kapcsolatban a sorozatból kiderül, hogy a napi 2-3 csésze kávé vagy tea nem befolyásolja az alvás minőségét, de mindenképpen érdemes ezek fogyasztását délután öt óra előttire ütemezni. Ha valaki szeretne jobban aludni, akkor érdemes megtanulnia meditálni, a sorozat készítői leginkább a mindfulness-t javasolják. Ennek megkönnyítése érdekében az epizód végén a narrátor végigvezeti a nézőt egy meditáción, és mivel szerencsére szinkronosan is nézhető a sorozat, így azok is végig tudják csinálni, akik nem beszélnek angolul (vagy franciául, németül, esetleg románul). A meditáció egyébként légzésmeditációval indul, van benne vizualizációs gyakorlat, a végén pedig visszafelé kell benne számolni.

 

Második rész: Alvó mód be – 12 perc

Az ipari forradalom és a világítás elterjedése előtt az évszakok határozták meg, hogy mennyit aludtunk. Jelenleg viszont már nemcsak a lámpák fénye nehezíti meg az elalvást, mivel kütyüinket mindenhová magunkkal visszük, legrosszabb esetben még az ágyunkba is, ami komolyan befolyásolhatja az alvásminőséget. Régen az ébrenlét szabályozásáért felelős kék fények csak a Napból voltak elérhetőek számunkra, azonban manapság ezek folyamatosan jelen vannak életünkben, ami jelentős hatást gyakorol cirkadián ritmusunkra, teljesen felborítva azt. Ugyanis a melatonin termelése a kevesebb fénynek köszönhetően indul be, márpedig a melatonin egyre erősödő jelenléte miatt érezzük magunkat fáradtnak és szeretnénk elaludni.

Szóval normális esetben a melatonin termelése megemelkedik a szervezetben néhány órával az elalvás előtt, a küytükből jövő fény pedig ezt gátolja. Akik elalvás előtt használják kék fényt kibocsájtó eszközeiket, azoknak ziláltabb az alvásritmusa, rövidebbek a REM szakaszai. Éppen ezért tanácsos inkább egy könyvet olvasni lefekvés előtt. A probléma mérséklésében segíthet az is, ha bekapcsoljuk a telefonon/tableten az éjszakai módot, ami által kevesebb fény éri szervezetünket. A legjobb azonban, ha egészséges szokásokat alakítunk ki életünkben, és visszaszorítjuk ezen eszközök használatát. A közösségi média például fokozza a dopamin jelenlétét a szervezetben, ami szintén gátolja az alvást. A legjobb, ha estére bekapcsoljuk a ne zavarj, illetve a repülőgép üzemmódot a telefonon. A második rész végén szintén egy meditácó hallható, amelyben a légzésre kell koncentrálni, később pedig vissza kell emlékezni a napunkra.

 

Harmadik rész: Az álmok különös világa – 14 perc

Ebből a részből többek között megtudhatjuk, hogy az alvás REM szakaszaiban emelkedik a pulzusunk és a vérnyomásunk, a szemeink gyorsan mozognak, a légzésünk pedig szaporábbá válik. Érdekes és hasznos adat a tudatosan álmodni vágyók számára, hogy egy 8 órás alvási periódus során akár két órán keresztül is lehetünk REM szakaszban, tehát két órán keresztül lehetnek élénkebb álmaink. Ebben az állapotban kikapcsol a homloklebeny, agyunknak az a területe, amely a logikus gondolkodásért felelős. Ezért nem kérdőjelezzük meg hogy álmodunk, legalábbis az esetek döntő többségében, ami alól a gyakorlott tudatos álmodók természetesen kivételt jelentenek. Ebből a szempontból mondhatjuk, hogy a rutinos fázisozók (tudatos álmodással / testen kívüli élmény gyakorlatával foglalkozók) agya másképpen reagál bizonyos szituációkban. Jó tudni azt is, hogy álmodás közben az agyhullámok hasonlóak a nappaliakhoz, az agy viszont megbénítja a kar és lábizmokat.

A mikroébredések során aktiválódnak az emlékek kialakításáért felelős agyterületek, amiből az következik, hogy akinek sok mikroébredése van, jobban emlékszik az álmaira is. De vajon tudjuk-e irányítani álmainkat? Deidre Barret álominkubációra folytatott kísérlete is azt mutatja, hogy igen. A Harvard-on végzett kutatásai során a résztvevőket arra kérte, hogy álmukban oldjanak meg egy feladatot. Miután hét éjszakán keresztül folytatták a kísérletet, a harvardi hallgatók közel fele azt vallotta, hogy a feladatról álmodott, és többségük beszámolója szerint ezek olyan álmok voltak, amelyek magukban hordozták a választ.

 

Negyven tény a tudatos álmodásról.

Kattints ide, és töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

És mi a helyzet az olyan súlyos rémálmokkal, amelyek megzavarják pihentető alvásunkat? A pszichológusok szerint ebben az esetben a képzeletbeli ismétlés lehet segítségünkre. Ennek lényege, hogy napközben sokszor felidézzük a rémálmot, de egy pozitív végkimenetelt társítunk hozzá.

Szerencsére a sorozat készítő voltak annyira alaposak, hogy ebben az álmokról szóló részben megemlítik a fázist is, a tudatos álmodás vonatkozásában. Az epizódban megjegyzik azt is, hogy átlagosan, havonta a felnőttek negyede él át tudatos álmot. Pozitív korrelációt fedeztek fel a rendszeres meditáció és a tudatos álmodás között. Néhány kutató szerint a tudatos álmodók kevésbe hajlamosak a szorongásra, kreatívabbak és motoros készségeiket is fejlesztik. Természtesen a harmadik rész is meditációval zárul.

 

Negyedik rész: Stresszkezelés – 19 perc

Létezik egy alapvető kérdés azoknál, akik nem tudnak jól aludni a stressz miatt: Miért tűnik a stressz erősebbnek az álmosságnál? Az alváshoz sajnos nincs semmilyen kapcsolónk, amit ha megnyomunk, már alszunk is. Ehelyett a jó alváshoz a test és az elme egészséges egyensúlya szükséges, ami ha meg van, akkor energikusak és kipihentek vagyunk, viszont ha nincs, akkor stresszesnek érezzük magunkat.

Hogy ez jobban érthetővé váljon, képzeljük el, hogy az alvást és az ébrenlétet egy mérleg két különböző serpenyőbe helyezzük. Amikor az egyik túlsúlyban van, akkor a másik kevésbé tud érvényesülni.

Amikor az ágyban fekve a pénzügyek, a munkahelyi problémák, és a kapcsolataink miatt kezdünk el aggódni, akkor tulajdonképpen azt üzenjük az agyunknak, hogy baj van, vészhelyzet, amit meg kell oldani. Emiatt nő bennünk a stressz, ami: “üss vagy fuss” reakciót vált ki agyunkban, ami azt jelenti, hogy a szervezet elsősorban a veszély elhárítására törekszik. Ennek következtében kortizol, adrenalin, és más stresszhormok szabadulnak fel a testben, ami fokozza a vérkeringést és a szívverést, ezáltal pedig magas éberségi szintet okoz. Ennek a folyamatnak a kialakulása elkerülhetetlen volt az evolúció során, veszély esetén muszáj ébernek lennünk. (Igaz, hogy a hétköznapok során másfajta stresszel találkozunk, de ettől függetlenül ez a fajta stressz ugyanúgy nem enged aludni.)

Ezekhez a körülményekhez más fajok máshogyan alkalmazkodtak, a delfinek és a bálnák például képesek nyitott szemmel aludni, ami azt jelenti, hogy agyuk egyik része alszik, míg a másik része éber. A kacsák csoportjának szélén lévő egyedek is így alszanak. Nálunk, embereknél is hasonló jelenség játszódik le, amikor ismeretlen helyen alszunk, ugyanis ilyenkor agyunk egy része nem alszik olyan mélyen, amíg meg nem szokjuk az új helyet.

 

Mit tehetsz a stressz csökkentése érdekében?

    • Töltsd az időd egy részét a természetben (ez csökkenti a kortizol nevű stresszhormont, és javítja az érzelmi állapotodat);
    • végezz egészséges testmozgást (ennek eredménye a stresszt csökkenése, és a könnyedebb elalvás);
    • rakd rendbe a hálószobádat;
    • ha így sem sikerül elaludni, menj át a másik szobába, ahol olvass vagy hallgass zenét félhomályban, kezdj el mélyen lélegezni: ez megnyugtatja az idegrendszert;
    • a napközbeni mindfulness meditáció az egyik legjobb módszer stressz ellen, általa megtanulod ellazítani a testedet és egyensúlyba hozhatod az ébrenlét – álmosság mérlegét.

 

 

 

Ötödik rész: Minden, amit az altatókról tudni kell – 19 perc

Ebben a részben az altatókról tudhatunk meg néhány alapvető és nélkülözhetetlen információt, érdekességet. Például azt, hogy egy brit kutatás szerint az alvásminőség fontosabb a boldogsághoz, mint az, hogy mennyi pénzt keres az ember, ez pedig megmagyarázza az altatók iránti nagy keresletet. Az altatók ugyanis gyors megoldást kínálnak a rossz minőségű alvás égető problémájára. De valóban olyan jók? Mik az előnyei és a hátrányai az altatóknak, illetve mi a hosszú távú hatásuk?

 

Amit az altatók kínálnak:

    • Tizenöt percen belüli elalvást;
    • azt, hogy általuk átalszod az éjszakát;
    • és kipihenten, frissen ébredsz.

Az amerikai járványügyi központ felmérése szerint az amerikaiak harmada rendszeresen rosszul alszik, vagy nem eleget. Ennek következtében ezeknél az embereknél megnő az elhízás, magas vérnyomás és a szívbetegség kockázata. Mindezek elkerülése érdekében egyre többen szednek altatót, a gyors megoldás reményében.

Amerikaiak milliói szednek valamilyen alvást javító szert, ami azt jelenti, hogy ez egy több milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát. Ezek olyan erős gyógyszerek, amelyek a véráramba kerülve elárasztják az agyat kémiai üzenetekkel: „Fáradt vagy, nagyon.” Ezek a szerek egyszerűen becsapják az agyat, ráadásul több kutatás is bebizonyította, hogy hosszú távon eredménytelenek. Használatuk következtében felületessé válnak a REM szakaszok, vagy azok akár teljesen ki is maradhatnak az alvási ciklusokból, aminek eredményeképpen az ember valójában képtelen kialudni magát. Illetve további veszélyeket hordoz magában, hogy ezek a gyógyszerek függőséget okozhatnak. Egyszerűen arról van szó, hogy gyógyszerekkel akarjuk előállítani azokat az alvást segítő biokémiai folyamatokat, amelyeket a test előtte önmagától állított elő.

A vény nélkül kapható szerek fő hatóanyagai leginkább az antihisztaminok, amelyek agyi vegyületeket blokkolnak, ennek köszönhető az altató hatás, amihez viszont a szervezet hamar hozzászokik, és ezután eredménytelenség tapasztalható.

A gyógynövények piaca sok egyéb megoldást kínál, például melatonint, ami segít az időeltolódás okozta kellemetlenségek áthidalásában (jetlag).

Ide sorolható még a macskagyökér, a kava-kava (mámorbors), és például a CBD (bár kenderben található, de nem pszichoaktív molekula). Ezeknek a piaca meglehetősen szabályozatlan, ráadásul nappal kábaságot, émelygést okozhatnak, az idő előrehaladtával pedig csökkenhet a hatásuk. Logikus a kérdés, hogy mindezek tudatában egyáltalán van-e értelme használni ezeket?

Súlyos inszominia esetén mindenképpen ajánlott szomnológus tanácsát kérni. Alkalmi álmatlanság esetén viszont segíthetnek a különböző meditációk, mint például a mindfullness, ami csökkenti a pulzust, aktivizálja a paraszimpatikus idegrendszert, lassítja a légzést, de természetesen nem helyettesíti az orvosi tanácsadást.

 

Hatodik rész: Egy ágyban az álmatlansággal – 19 perc

Ez a rész az inszomniáról szól, arról, hogy az hogyan hat a testünkre, elménkre és a mindennapjainkra. Kik szenvednek inszomniában? Azok, akik nem tudnak elaludni; túl korán ébrednek fel; álmosak, de mégis úgy érzik, hogy folyton pörögnek. Az inszomnia leegyszerűsítve, végsősoron kialvatlanságot jelent. Azt viszont fontos fejben tartanunk, hogy egyénenként változik, ki mit tart jó alvásnak és mitől érzi jó magát.

Az átmeneti inszonmia pár naptól pár hétig tarthat, a felnőtt lakosság körülbelül harmada szenved benne. Okai lehetnek a mindennapos stressz, közeli hozzátartozó halála, betegség, szorongás, depresszió, öröklött hajlam.

A Washington University in St. Louis Orvostudományi Karának kutatói azt kutatták, hogy van-e köze az álmatlanságnak a génekhez. A kutatást legyek vizsgálatával kezdték. Egy egészséges légy 12 órát alszik naponta. Ezt az alvásigényt szelektáltan szaporítva a legyeket, lecsökkentették egy órára, így sikerrel azonosították a legyek alvását szabályozó géneket.

Ezek a fáradt legyek nehezen tartják meg az egyensúlyukat, túlsúlyosak és nehezen tanulnak. Később a tudósok embereknél is azonosítottak olyan géneket, amelyek hajlamosabbá tesznek az inszomniára, de ahhoz, hogy kóros állapot alakuljon ki, más is szükséges, mint például a stressz. A stresszkezelési módszereken márpedig szerencsére lehet változtatni. A stressz egyik elsődleges forrása az inszomniásoknál, hogy nem tudnak elaludni, amivel aktiválják a már említett „üss vagy fuss” rendszert, amitől még éberebbek lesznek.

 

Az esetenkénti álmatlansági hullámok kezelésének módszere:

    • türelmesnek kell lenni;
    • csak akkor szabad lefeküdni, ha valóban álmosak vagyunk, hogy az agy újra szabályozhassa az alvást.

 

Ha éjszaka felébredsz, és nem tudsz aludni:

    • kelj fel és csendesen foglald le magad;
    • vizualizálj (képzelj el valamit, amitől megnyugszol);
    • hallgass lágy zenét, ez csökkenti a stresszhormon, a kortizol szintjét;
    • végezz mély légzési gyakorlatokat;
    • érdemes napközbeni mindfullness gyakorlatot végezni.

 

Hetedik rész: A tökéletes alvásritmus – 20 perc

Mindenkinek máskor van az optimális lefekvési ideje, és mindenkinél más az ideális alvással töltött idő hossza. Az éjszakai bagoly típusú emberek szeretnek sokáig fent maradni, míg a pacsirta típusúak korán reggel a legaktívabbak. Mindenkinek a saját biológiai órája szabályozza, hogy mikor alszik, és mikor van ébren. A melatoninhormon növekvő szintje készteti alvásra a szervezetet, amely a sötétség beálltával kezd emelkedni. Tehát a sötétség megjelenése ideális esetben segíti az elalvást, a reggeli fények beköszöntével pedig a melatoninszint csökkeni kezd.

Michel Siffre egy francia tudós volt, aki 1962-ben elhatározta, hogy kideríti, valóban a napfény szabályozza-e az alvást. Ehhez elvonult egy barlangba óra és naptár nélkül, és amikor 60 nappal később szóltak neki, hogy vége a kísérletnek, Michel azt hitte még csak a felénél jár. Kiderült, hogy mivel a fény hiányában szervezete nem tudta érzékelni a napszakokat, nem volt képes érzékelni az idő múlását sem, és ennek az érzékelésnek a hiánya zavart okozott az alvás – ébrenlét ritmusban. A barlangban tartózkodás eredményekképpen Michel-nek torzult az időérzéke. Ez a kísérlet is egyértelműen bizonyítja, hogy életünk és alvási ritmusunk szorosan kötődik a Naphoz.

Az elektromosság felfedezése előtt az emberek javarészt napnyugtakor mentek aludni. Néhány kutató szerint két fázisban aludtak, ami azt jelenti, hogy miután lefeküdtek, néhány óra elteltével felkeltek, ébren voltak egy ideig, aztán újra visszaaludtak és reggelig aludtak tovább.

Sokan azok közül akik megengedhetik maguknak, nap közben is ledőlnek aludni egy kicsit. Néhányan azt tapasztalták, hogy a szervezet az ébrenléti idő felénél takarék üzemmódra kapcsol. Ha ez a napközbeni szundikálás max. 30 perc, akkor nem káros és nem zavarja az éjszakai alvás ritmusát.

 

Dr. Jason Ong – Northwestern Egyetem alváskutatója pár tippje alváshoz:

    • lefekvés előtt 1-2 órával már csak lágy fény legyen a szobában, a melatonin termelés miatt;
    • reggel be kell engedni egy kis napfényt a szobába;
    • az állandó ébredési idő fontosabb, mint az állandó lefekvési idő;
    • nem szabad görcsölni az alváson, azon, hogy hogyan és hány órát kellene aludni.

Tudatos álmodás és testen kívüli élmény Facebook csoport.

ALVÁS (2018)

ALVÁS (2018)

Rendkívül zavaró tud lenni, amikor az ember nem tudja magát normálisan kialudni. Anélkül is, hogy bármilyen orvosi jelentéseket és kimutatásokat olvasnánk az alváshiány hatásairól, mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a kialvatlanság milyen bosszúságokat okoz, akár már rövidtávon is. Legalább néhányszor szinte mindenki a saját bőrén tapasztalta meg ezt a kellemetlen érzést. Az egyetemisták a vizsgaidőszakban, a munkavállalók a túlórázás és a túlhajszolás időszakaiban, a kamaszok egy-egy átmulatott éjszaka után, amikor másnap korán kellett kelni. Sorozatok? Internet? Egy jó könyv? Filmnézés? Közösségi média? Sokszor egészen banális okai vannak a kialvatlanságnak, mégis (vagy talán éppen ezért) az embernek nehezére esik néhány logikus szabály megalkotása, és következetes betartása. Pedig sokszor ennyi is elég lenne.

Ráadásul még csak az alapigényeket érintettük, amikor az ember „csupán” azért akar eleget aludni, hogy másnap kipihentnek és összeszedettnek érezze magát. Néhány ritka kivételtől eltekintve azonban a fázisozás (tudatos álmodással/testen kívüli élménnyel való foglalkozás) minőségére is drasztikusan negatív hatással van a rossz alváshigiénia. De mit lehet ez ellen tenni, merre érdemes elindulni? Erre a kérdésre ad néhány praktikus választ az Alvás, Dr. Arlene K. Uger könyve.

A legtöbb esetben az alvásproblémákat a rossz beidegződések és az elégtelen alvási szokások okozzák, amelyeken néhány életmódbeli változtatással úrrá lehetünk. Nem biztos, hogy érdemes ezen módszerek kipróbálása és tesztelése előtt, azonnal altatók szedéséhez folyamodni. Már csak azért sem, mert könnyedén hozzájuk szokhat a szervezet, ezáltal gyengül a hatékonyságuk és függőséget okozhatnak, ráadásul az alvási ciklusokat is összezavarhatják.

Ezért érdemes először is az alapokat rendbe rakni, ami sokszor megszünteti a gyökérokokat, és ezáltal orvosolja a fő problémát.

Ehhez akár az olyan könyvek is megadhatják a kiindulópontot, mint például az Alvás. Vegyük egy kicsit alaposabban szemügyre! Először is fontos megjegyezni, hogy a könyv kifejezés kissé túlzó, hiszen a rengeteg nagyméretű kép, a betűméret, a sortávolság bőre eresztése miatt nem beszélhetünk szokványos struktúráról. Ráadásul eleve a kötet méretei sem egy átlagos könyvével azonosak, inkább valahol a könyv és a füzet közé sorolható a kiadvány. Ez tekinthető egyfajta előnynek is, hiszen egyrészt meglehetősen szépre sikerült az alkotás a sok színes képpel, és könnyen emészthetővé tette ez a „szellős” megjelenés a művet. Másrészt, aki jobban szeretne aludni, az nem feltétlenül egy több száz oldalas, apró betűs, száraz anyagon akarja átrágni magát, csupán néhány hasznos tanácsot keres, amit gyorsan kipróbálhat, és ez az anyag pont ilyen.

„50 Mindfullnes és relaxációs gyakorlat a pihentető alvás érdekében”

Az egyértelmű és rövid alcím pontosan tisztázza az olvasó számára, hogy mire számíthat, és mit kap. Egy rövid bevezetés után rögtön kezdődnek is az író összegyűjtött tanácsai, amiket a megfelelő alvás érdekében vethetünk be. Ezek a javaslatok és praktikák meglehetősen sokszínűek. Van közöttük olyan progresszív relaxációs technika, amely a stressz levezetésében támogat, vannak tanácsok, amelyek az alvásra való mentális és fizikai felkészülést segítik. Felhívja a figyelmet a hálószobával kapcsolatos alapvető tudnivalókra, ad néhány étkezési tanácsot, amik természetesen szintén az alvást javítják. És a sor természetesen még folytatható, például a megfelelő testmozgásra való figyelemfelhívással, különböző további relaxációs és meditációs technikákkal.

A könyv azoknak lesz hasznos, akik nem szenvednek súlyos alvásproblémákban, és szeretnének javítani alvásuk minőségén, ehhez pedig gyors, praktikus tanácsokat keresnek, amelyeket azonnal, és egyszerűen kipróbálhatnak, legyenek azok mentális gyakorlatok, vagy életvitellel kapcsolatos javaslatok.

NÉGY GYAKORLAT ALVÁSHOZ

NÉGY GYAKORLAT ALVÁSHOZ

Sokat hallhatunk és olvashatunk arról, hogy kiemelt fontosságú az egészség megőrzése érdekében a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás. Amikor az ember elkezd foglalkozni a fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény), akkor már nem csak az egészség támogatása miatt kap fontos szerepet a megfelelő alváshigiénia. A gyakorló általában hamar rájön, hogy az alvás minősége kiemelt hatással van kísérleteinek eredményességre. Az alvás időnkénti megszakadása, és az alvásidő egy részének újfajta módon történő felhasználása mind-mind arra ösztökélik a fázisozni vágyót, hogy fokozott figyelmet fordítson alvási szokásaira. A lehető legtöbbet kell kihoznia magából, és mindezt úgy, hogy ne érintse hátrányosan szervezete regenerációját. Ez pedig nem minden esetben könnyű feladat.

Röviden és tömören úgy is mondhatjuk, hogy a fázisos célja az alvás egy újfajta módon történő megközelítése, úgy, hogy az a lehető legkisebb mértékben legyen negatív hatással az alvás egyéb funkcióira. Persze ez kihívások elé állítja az újdonsült fázisost, ami arra készteti, hogy több ismeretet szerezzen az alvásról, és a jó alvásminőséget elősegítő módszerekről. Ma már meglehetősen bő szakirodalmi anyag áll rendelkezésünkre az alvást segítő praktikákról, amikből ötleteket meríthetünk.

Olykor a feszültség és a düh érzései állnak az alvás előtti nélkülözhetetlen ellazulás útjába, ami nélkül szinte lehetetlenné válik az alvásba sodródás.

Ilyen esetben a cél természetesen a gondolatok elterelése, és az elme lenyugtatása. Számos vizualizációs technikát igyekezhetünk bevetni hasonló szituációkban, amelyek segítségével jó eséllyel sikerül átadni magunkat az olyan különböző elcsendesítő jeleneteknek, mint például a következő.

 

Negyven tény a tudatos álmodásról. Kattints ide, és töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

1) A gyakorlat megkezdésekor helyezkedjünk el kényelmes pozícióban, szemeinket pedig csukjuk be. Képzeljük magunkat egy mágikus erdő kellős közepébe, ahol éppen éjszaka van. Az erdő legyen sűrű és sötét, de barátságos és bizalomgerjesztő. Próbáljuk minél élénkebben és részletesebben elképzelni, hogy a természetben vagyunk, és egy ösvényen lépdelve érezzük meztelen talpunk alatt a puha és meleg talajt.

Egyszer csak nagyon fáradtnak érezzük magunkat, ezért igyekszünk keresni egy fekhelyet, de a fák keresztezik utunkat. Arra vágyunk, hogy valamilyen útmutatást kapjunk. Aztán különös módon a növények szentéllyé alakulnak. Végre lefeküdhetünk a puha és meleg talajra, és álomra hajtjuk fejünket. A reggeli nap sugaraival nyugodtan és pozitívan térünk vissza a jelenbe.

Amikor az a célunk, hogy minél hamarabb elaludjunk, de mégis úgy érezzük, hogy ez nem fog könnyedén megvalósulni, akkor ne nehezteljünk magunkra. Inkább fogadjuk el az állapotot, és nyugodtan próbáljunk meg változtatni rajta.

2) Csukjuk be szemünket egy kényelmes testhelyzetben, és képzeljünk el egy baglyot, ami egy közeli fáról néz minket, hatalmas szemeivel. Hangos visítozása mellett lehetetlenné válik az alvás, bármennyire is szeretnénk végre aludni. Rákiáltunk a madárra, ami csak nem hagyja abba a vijjogást. Egy idő után kénytelenek vagyunk belenyugodni, hogy egyszerűen ilyen a természete, és ezt elfogadjuk, ahogyan magunkat is.

Ekkor hirtelen nyugalom árad szét testünkben, és a bagoly is elcsendesedik. Elrepül, és eltűnik az éjszakába.

Olykor felébredünk az éjszaka közepén, és képtelenek vagyunk visszaaludni. Ebben az esetben jöhet jól a következő meditáció.

3) Maradjunk fekvő pozícióban, szemeink csukva. Vegyünk mély lélegzetet, és minden egyes lélegzetvétellel igyekezzünk egyre jobban és mélyebben ellazulni. Képzeljük el, hogy magasztos galambok veszik körül az ágyunkat, és minden rendben van.

Folytassuk a légzést és figyelmünket továbbra is fókuszáljuk a galambokra. Érezzük a szeretetüket és törődésüket. Ha hirtelen megmozdulnánk, attól megijednének és elrepülnének, ezért muszáj csendben maradunk, miközben álomba merülünk.

Legtöbbször valószínűleg a felgyülemlett stressz áll az alvás útjában, ami lehetetlenné teszi az alvás előtti ellazult állapotba való jutást.

Az alábbi gyakorlat az ilyen esetekben igyekszik segítségünkre lenni, rendszeres használatával megtanulhatjuk gyorsan és könnyedén ellazítani magunkat.

4) Feküdjünk kényelmes pozícióba, és figyeljünk légzésünkre. A megszokott módon vegyünk levegőt, viszont minden kilégzéskor ügyeljünk arra, hogy szervezetünkből távozzon a kiengedett levegővel együtt a nap során felgyülemlett feszültség minden gondolata és érzése is. Minden egyes lélegzetvétellel egyre jobban érzékeljük testünket.

A kiáramló levegő segítségével könnyedebbnek és nyugodtabbnak érezzünk bensőnket, a stresszt kiváltó érzésektől pedig könnyedén megszabadulunk. Néhány gondolat talán nem engedi, hogy eltereljük róla a figyelmünket, de ne foglalkozzunk velük. Ehelyett koncentráljunk továbbra is a légzésre, és arra, hogy ennek köszönhetően egyre nagyobb nyugalom és béke árad szét bennünk.

Most kezdjünk el fókuszálni az ágyban fekvő testünkre. Érezzük azon részeit, amelyek az ággyal és a takaróval érintkeznek.

Érezzük, ahogyan a takaró súlya ránk nehezedik, és ahogyan testünk az ágyba mélyed. Koncentráljunk a kényelemre és jóllétre.

Kezdjük el hallgatni a körülöttünk lévő apró hangokat és zörejeket. Vizsgáljuk meg, hogy mennyi ideig tudunk rájuk figyelni anélkül, hogy megzavarnánk koncentrációnkat. Ezután pedig kezdjük el elemezni testünk érzéseit. Könnyebb, vagy nehezebb, mint amikor elkezdtük a gyakorlatot? Sikerült eléggé elcsendesednünk? Érzünk még nyugtalanságot? Mely részeink vannak teljes nyugalomban, és hol érzünk még némi feszültséget? A fejünktől kiindulva alaposan pásztázzuk át az egész testünket a lábujjak felé haladva. Elképzelhető, hogy többször is átvizsgáljuk újra és újra a fizikumunkat, mire úgy érezzük, hogy minden egyes porcikánkat sikerült teljesen ellazítanunk és megnyugtatnunk, elménkkel együtt.