NE HIGGY A SZEMÉNEK (2021)

NE HIGGY A SZEMÉNEK (2021)

Mivel kevés sorozat hozza kapcsolatba történetét tudatos álmokkal és testen kívüli élményekkel, ezért mindenképpen izgalmas, amikor felbukkan egy olyan széria a láthatáron, ami a fázist választja cselekménye hátteréül. Azt természetesen már megszokhattuk más alkotások kapcsán, hogy ezeknek a történeteknek általában többé-kevésbé csak laza kapcsolódási pontjaik vannak a valósággal, ezért nem is érdemes hozzájuk ebből a szempontból komoly elvárásokkal közelíteni. Ha viszont ezzel tisztában vagyunk, és úgy nézzük ezeket a filmeket, hogy közben az egyetlen célunk a szórakozás, akkor nem fenyeget a veszély, hogy illúziókba ringatjuk magunkat, vagy csalódottá válunk a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) elbulvárosítása miatt. Ha ezt fejben tartjuk, a Ne higgy a szemének izgalmas szórakozásnak ígérkezhet.

A Ne higgy a szemének sztoriját Sarah Pinborough írónőnek köszönhetjük, aki először könyv formájában tárta a világ elé nem mindennapi történetét, később pedig e könyv alapján készítette el a Netflix a hatrészes, egyenként 46 – 50 perces minisorozatát.

Ha röviden és tömören szeretnénk fogalmazni arról, hogy mire számíthat az, aki elkezdi nézni a sorozatot, akkor annyit mondhatnánk: valami betegre. Persze ez nem azt jelenti, hogy a megbotránkoztatás az egyedüli célja. A Ne higgy a szemének inkább cselekményének és végkifejletének köszönheti azt, aminek hatására néhány néző a sorozat végére azt érezheti, hogy ez azért kicsit sok volt. Másoknál pont az ellenkező hatást érheti el, ami szintén nem véletlen: tényleg egészen egyedire sikerült mind a hangulat, mind maga a történet, aminek természetesen számunkra a fázissal való kapcsolata adja a krémjét.

“Csipkedem magam, mint egy őrült. Hülyének érzem magam.”

Ha kicsit mélyebbre akarunk menni ennek megértésében, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a Ne higgy a szemének olyan különböző műfajokat kever egészen egyedi módon, amihez még a sokat látott nézők sem igazán vannak hozzászokva. Az epizódok nézése közben az embernek néhol az a benyomása, hogy a Netflix le akar nyomni egy brazil szappanoperák mintájára készített valamit a torkán. Ugyanakkor a sorozat ezeket az elemeket éppen csak annyira és éppen csak úgy használja, hogy amikor az már túl menne a tűréshatáron, elkezdi csepegtetni a természetfelettit (már amennyiben a fázist nevezhetjük természetfelettinek) és a misztikumot, amit mesterien átitat thriller elemekkel. Azt is mondhatjuk, hogy a Ne higgy a szemének egyesíti és keveri a természetfeletti-, pszichológiai thrillerek feszültségét és baljós hangulatát a szappanoperákra jellemző szerelmi háromszögekkel és függőségi viszonyokkal.

“Akarnod kell a változást!”

Olyan filmek szájízét idézi fel a nézőben a Netflix alkotócsapata a Ne higgy a szemének segítségével, mint például a Holtodiglan és A homok titkai, de jut egy csipetnyi A szürke ötven árnyalatából is. Ha pedig tudatos  álmodás, akkor természetesen legtöbbeknek az Eredet fog eszébe jutni a sorozat láttán, de meg kell említenünk az Álomküzdőket is, a testen kívüli élményekkel kapcsolatban pedig az Astral-t. Egészen elképesztő, hogy ennyi különböző témájú és hangulatú filmre emlékezteti az embert a sorozat, egy dolog azonban biztos. Ha ezeket szeretnénk szándékosan összegyúrni, akkor aligha végezhetne bárki jobb munkát, mint Sarah és a Netflix. Amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy a feszültségkeltést és fenntartást mesterien használja az író, aminek köszönhetően aki rákap a sorozat ízére, aligha tudja megállni, hogy kikapcsolja mielőtt a hat rész végére ér.

“Örökké rémálmokkal akarsz küzdeni?”

Előzetes információk nélkül szinte lehetetlen kitalálni a végkifejletet, és hogy ki mivé válik a sorozat végére. Emiatt is annyira lebilincselő a történet, képes teljesen behúzni a nézőt, aki folyamatosan csak kapkodja a fejét és próbálja kitalálni, hogy ki lehet az igazi áldozat és valójában ki a minden szálat mozgató pszichopata. A lezárás pedig hagy maga után egy enyhe gyomorgörcsöt az emberben, amitől kellemetlenül érzi magát, ugyanakkor megéli, hogy végre valamitől leesett az álla és sikerült valami nem mindennapi filmélménnyel gazdagodnia. Persze mindettől függetlenül kétségtelen, hogy nem fogja elnyerni mindenkinek a tetszését.

 

 

Szándékosan nem fogjuk kivesézni a történet cselekményét, és nem kezdjük el a  realitástartalmát elemezni, hiszen ezzel tönkretennénk az élvezhetőséget, márpedig a Ne higgy a szemének nem akar mást, csak szórakoztatni. Sarah valami izgalmasat és egyedit akart alkotni, amitől felfigyelnek írói tehetségére, ezt pedig sikeresen abszolválta. Ugyanakkor a sorozat egy szélesebb nézőközönséghez fogja eljuttatni a tudatos álmok és a testen kívüli élmények jelenségét, olyanokhoz is, akik egyébként nem feltétlenül filozofálnának ezeken a témákon, így viszont elkerülhetetlenül látóterükbe kerül a fázis.

“Meg kell tanulnod irányítani az álmaid.”

Hogy ennek hatása mekkora lesz, azt előre nehéz megmondani, de jelenleg az látható, hogy mind a könyv, mind a sorozat nagy népszerűségnek örvend. Az más kérdés, hogy a hiszékeny és rutintalan nézők mennyire fognak irreális elvárásokat táplálni a sorozat megtekintése után a fázissal kapcsolatban, már csak azért is, mert még a tapasztalt gyakorlók előtt is rendszeresen felbukkannak új kérdések, amelyek megválaszolása további kutatások eredményeitől függ.

“Az alvás mást jelent számomra.”

Összességében a Ne higgy a szemének bátran ajánlható olyanok számára, aki szeretik a váratlan fordulatokban bővelkedő természetfeletti/pszichológiai thrillert, a beteges szerelmi szálakat és háromszögeket, és érdekli őket a tudatos álmodás és testen kívüli élmény. Azok viszont, akik valami olyasmit keresnek, ami releváns a fázissal, de azért kissé szórakoztató formában van tálalva, inkább egyelőre ne kezdjenek bele a sorozatba.

 

Tudatos álmodás és testen kívüli élmény Facebook csoport.

ÁLMOK (2019)

ÁLMOK (2019)

A Netflix saját készítésű sorozata, a Van rá magyarázat: Az agy második részében az álmokkal foglalkozik, természetesen a tudomány szemüvegén keresztül. Hiába csak 19 perces a játékidő, rengeteg információt, és izgalmas kutatási eredményt sikerült ebbe a majdnem 20 percbe belesűríteni, egy elég ütős lezárással. Ez pedig megadja a választ arra a kérdésre, hogy miért érdemes foglalkozni behatóan a fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény), azon túl, hogy egy rendkívül izgalmas és egyedi, mindmáig felfedezetlen területe az emberi elmének. Plusz pont jár a készítőknek, amiért voltak annyira alaposak, hogy a tudatos álmodást is szóba hozták, egy gyakorlott tudatos álmodó segítségével.

A film rögtön egy rendkívül izgalmas és futurisztikus kísérlet rövid prezentációjával indul: olyan képsorokat mutatnak be, amelyeket egy számítógép reprezentált emberek álmaiból. Ennek elkészítéséhez tulajdonképpen megvizsgálták a kísérleti résztvevők agyát, miközben ébrenléti állapotban különböző képeket néztek. Ezután, amikor az alanyok álmodtak, azt vizsgálták, hogy agyuk mely részei mutattak aktivitást, és ebből következtetett a számítógép arra, hogy milyen képeket láthattak álmukban. Később, a képsorokat nézve, több résztvevő felismerte álmait. Kár, hogy ez csak afféle érdekes bevezető a filmben, és nem elemzik ki jobban a kísérletet. Lehetséges, hogy a jövőben úgy fogjuk megtudni, hogy mit álmodtunk, hogy visszanézzük az álmainkat, mint egy filmet?

„Ez az álomvilágba való bepillantás legújabb kísérlete.”

A filmben Robert Stickgold és Gina Poe idegtudósok rengeteg érdekes információval szolgálnak számunkra. Például azzal, hogy 1944-ben a tudósok még azt gondolták, hogy az álmok az ébredés pillanatában keletkeznek. Mára már tudjuk, hogy ez nem így van. (Habár az alvás valóban mindig REM szakasszal végződik.) Az agyi aktivitás jelentősen csökken az alvás során, nagyjából másfél órával később azonban az agy újra aktív tevékenységbe kezd.

„Az agyhullámok olyanok, mintha ébren lennénk.”

A testünk tulajdonképpen megbénul az agytörzs egy apró részének, a hídnak köszönhetően, az idegsejtek azonban mégis kommunikálni kezdenek egymással, és különböző jelzésekkel bombázzák az alvót. Az alvás REM (rapid eye movement) szakaszában, amikor a legtöbb esetben álmodunk, agyunk logikai szűrője, avagy a prefrontális kéreg (prefrontal cortex) kikapcsol. Viszont a nappali állapotnál sokkal aktívabbak az érzelmekért felelős központok, vagyis az amygdala és a hippocampus. Az álmokra való emlékezést megnehezíti a noradrenalin szint csökkenése az alvás során. Ez a kémiai vegyület az éberségért felel, és az emlékképzésben segít.

“Úgy tűnik, az alvással töltött idő egyötödében álmodunk.”

Sokáig azt gondolták, hogy az álmok tulajdonképpen isteni eredetű lények üzeneteit hordozzák az ember számára. Az álomfejtők igyekeztek az álmokból mindenkire érvényes szimbólumrendszereket alkotni, hogy ezeknek a segítségével tudják megbízóiknak megmagyarázni álmaik jelentését. Aztán az 1600-as évek végén a tudósok száműzték az álomfejtést a megbízhatatlan áltudományok világába. 1899-ben Freud Álomfejtés című alkotása vetett véget ennek a száműzetésnek, és ettől kezdve újra létjogosultságot nyert az álmokkal való egzakt foglalkozás. Az 1930-as években kutatások során elektromos áramot vezettek a kísérleti alanyok agyába, amitől élénk hallucinációkat éltek át. Ennek köszönhetően számos tudós manapság is azt gondolja, hogy az álmok tulajdonképpen

“…véletlen elektromos viharok az alvó agyban, amelyek jelentéktelen, értelmetlen látomásokhoz vezetnek.”

Sokak szerint (nem meglepő módon ezek közé az emberek közé tartozik Sigmond Freud és Carl Jung is) azonban az álmokban tudatalatti tartalmak bukkannak fel, például vágyálmok formájában, amikor is az alvó tulajdonképpen egy beteljesületlen vágyának a megvalósulását álmodja meg. A tudósok álmok összegyűjtése és elemzése során arra a következtetésre jutottak, hogy szoros összefüggés tapasztalható az ébrenléti időszakban átélt tapasztalatok, és az álomvilágban átélt élmények között. Dr. Stickgold hallgatók egy csoportjával naponta több órán keresztül Tetris-t játszatott, aminek hatására ezeknél az embereknél az álmaikban a Tetris-hez hasonló képek kezdtek el megjelenni. Ráadásul érdekes módon ugyanez az eredmény volt tapasztalható olyanoknál is, akik memóriazavarral küzdöttek, és a nappali tudatosság állapotában nem is emlékeztek rá, hogy Tetris-eztek.

“Az éber álmodás is pont olyan, mint minden képesség, mint a kosarazás.”

A film bemutatja Allison McCarthy-t, aki gyakorlott tudatos álmodó. Elmondja, hogy álomnaplót vezetve trenírozza az elméjét az erősebb álom-memória érdekében, és meg is mutatja ezzel kapcsolatos vázlatos rajzait. Ezen túlmenően azt is hangsúlyozza, mennyire fontosak számára a tudatos álmodás eléréséhez az úgynevezett valóságtesztek, amikor is megkérdőjelezi, hogy valóban ébren van-e, vagy pedig álmodik. Dr. Stickgold elmagyarázza, hogy a tudatos álmodók és a sima álmodók agya leginkább abban különbözik, hogy az előbbiek agyának homloklebenyi része álmodás közben aktiválódik, míg utóbbiaké inaktív marad.

“Szerintem a REM alvásban az agy olyan álmokat alkot meg, amelyek nem egy kérdésre válaszolnak, hanem segítenek észrevenni az összes megoldást.”

Dr. Stickgold és más kutatók tanulmányai arra engednek következtetni, hogy a nappali feladatainkkal való álmodás memóriafejlesztő hatást érvényesít az agyban, ráadásul azok, akik a feladataikkal álmodnak, és erre emlékeznek is, hatékonyabban oldják meg őket nappali életükben. Ezt szemlélteti az ismeret, miszerint minden egyes hím zebrapintynek egyedi dallamokkal kell meghódítania a kiszemelt tojót. Ehhez először apjuk énekét sajátítják el, és később ezt dolgozzák át egyedivé úgy, hogy az alvás REM szakaszaiban is ezen dolgozik az agyuk, az ébrenléti időn túl. Ez pedig az emberekkel is hasonló módon történik. Mármint a tanulással, és az új, kreatív megoldások megtalálásával kapcsolatban.

“A munkásságom az álmaim aprólékos megvalósításáról szól.” – Salvador Dalí

A film annak ajánlott, aki nem sajnálja a nem egészen 20 perces időtartamot arra, hogy új ismereteket szerezzen, új megközelítésben lássa az álmok szerepét és felhasználási területét, ami a hétköznapi élet feladatainak megoldásában is segítségére lehet.

EMLÉK (2019)

EMLÉK (2019)

Amikor az ember elkezd foglalkozni a fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény), szinte gyakorlatának legelején ráébred, mennyire szorosan összefonódik a sikeresség mértéke (fázis elérésének gyorsasága) memóriájának minőségével. Hamar felszínre bukkannak az emberi emlékezőképesség hiányosságai, melyeknek a legtöbben nincsenek tudatában, vagy egyszerűen kínjukban a szőnyeg alá söprik emlékeik pontatlanságának tényét. Pedig időnként bármennyire is megbízhatatlanok az emlékek, életünk és személyiségünk alapvető tartóoszlopai. Nem árt legalább egy kicsit tisztában lenni azzal, hogy hogyan működik az agy ezen funkciója, és ez kiemelten fontos a fázisozók számára. A Netflix “Van rá magyarázat: Az agy” dokumentum-sorozatának első része, az “Emlék” ezzel a témával foglalkozik 20 percnyi műsoridejében, ami bármennyire is rövidnek tűnik, mégis meglehetősek sok és érdekes információt tár a néző elé.

A fázis gyakorlatának kezdetén a gyakorló két alapvető nehézséggel találja szemben magát, melyek a memóriával kapcsolatosak. Az egyik, hogy ébredés közben/után egyszerűen nehezére esik rögtön felidézni, hogy a gyakorlatát azonnal el kell kezdenie (indirekt technika). A másik a valóságtesztekkel kapcsolatos, és egy jóval szélesebb körben ismert probléma. Az alany megfeledkezik róla, hogy ha álmodik, akkor valóságtesztelnie kell. (Különösen ha valami szokatlan történik vele). Továbbá a fázisosnak ébredés után minél több álomra, minél részletesebben kell visszaemlékeznie, másrészt az álomvilágban a lehető legpontosabban kell felidéznie nappali életét és elhatározásait.

“Néhány pillanat annyira fontosnak érződik, hogy úgy hisszük, azok teljesen pontosan beleégtek az elménkbe.”

Jelenleg is folynak a kutatások, amelyek arra próbálnak fényt deríteni, hogy mennyire hatékonyan működik a memória a fázisban. A legújabb eredmények szerint az emlékezés minősége összefüggést mutat például az elvégzett technikák típusaival, és a fázis bekövetkezésének időpontjával kapcsolatban is. Úgy látszik, hogy az alvás minél korábbi szakaszában lép valaki a fázisba, annál rosszabb a memóriája, illetve fordítva. Minél inkább közelít a reggelhez a fázisba lépés időpontja, annál könnyebb benne felidézni emlékeket. Természetesen ezek statisztikák, és nem kőbe vésett szabályok, ám mégis fontos velük tisztában lenni. Ennek felismeréséhez elég azokra az esetekre gondolni, amikor a gyakorló képtelen felidézni cselekvési tervét, esetleg rosszul emlékszik rá, vagy nappali életének egyéb, konkrét és szimpla adataira. Ezek a jelenségek nem a gyakorló hiányosságait tükrözik, egyszerűen bizonyos esetekben pontatlanul működik az elme. Hogy ezen hogyan lehet valamelyest javítani, arra hamarosan láthatunk néhány módszert.

“Az emlékeink segítenek kapcsolatba lépni a világgal.”

Egészen különös érzés, amikor az ember rájön, hogy olykor a tudatos álmokat sem éppen egyszerű felidézni, ellentétben azzal, amit sok szakirodalom állít. Ráadásul több száz fázisélmény során az ember már nem érzi annyira szokatlannak az állapotot, mint gyakorlatának elején, ezért nem hagy benne feltétlenül olyan mély érzelmi nyomot, mint az első tapasztalatok alkalmaival.

“A jövő és a múlt valahogyan összekapcsolódik az elmében.”

Ez azt jelenti, hogy voltak olyan tudatos pillanatai az éjszakának, amikor a gyakorló nagyon is tisztában volt a ténnyel, hogy álmodik, akár még a cselekvési tervét is sikeresen végrehajtotta, azonban erről már csak homályos emlékei vannak. Ebből egyértelműen következik, miszerint könnyedén előfordulhat, hogy a fázis tapasztalok (amikor a fázisos tudatánál van, és többé-kevésbé tudatosan cselekszik) egy bizonyos százaléka a feledés örök homályába merül! De talán ez csak elsőre megdöbbentő, legalábbis ha belegondolunk, hogy hétköznapjaink jelentős részére ugyanúgy nem (vagy pontatlanul) emlékszünk, hiába vagyunk (elvileg) teljesen tudatunknál.

“Az emlék részleteinek a fele megváltozik egy év alatt, annak ellenére, hogy a legtöbben váltig állítják, pontosan emlékeznek.”

Egy másik, még megdöbbentőbb jelenség, amikor az ember az álomban elkezd a jelenéből kiindulva hamis emlékeket gyártani az álom cselekményének igazolására, és maradéktalanul el is fogadja azokat. Tulajdonképpen álmodás közben folyamatosan ezt játssza velünk az agyunk, ezért is nehéz tisztába kerülni az álmodás tényével. Álmodás közben, ha nem készülünk fel ezekre a jelenségekre, nagyrészt teljesen megfeledkezünk az analizálásról, és a nappali életünkhöz kötődő emlékekről, pedig éppen ezek szükségesek a tudatra ébredéshez az álmodás során.

“Az emberek emlékezete olyan, mint egy kiaknázatlan, feltérképezetlen aranybánya.”

A film részben magyarázatot ad az említett mozzanatokra. Valós példákon keresztül mutatja be, hogy agyunk a történésekből származó információkból csupán néhány adatot raktároz el, a többi hézagot tulajdonképpen a jelenből kiindulva tölti fel. Tehát az emlékezés nem úgy működik, mint egy merevlemez, mert az agyunkban meglévő, múltra vonatkozó adatokat az agy a jelenben folyamatosan formálja, visszamenőleg.

“… az emlékezet könnyen javítható az egészséges, aktív élettel.”

És az elme ezen tulajdonságának köszönhetően tudósok egy csoportja egészen elképesztő eredményeket ért el. Többek között sikeresen ültettek el hamis, gyerekkori emlékeket felnőtt emberek fejében, például hőlégballonos utazásról. Egy másik kísérletben a résztvevők 70%-ának sikerült olyan emlékeket felidézniük, amelyek szerint korábban elkövettek valamilyen bűntényt, holott az egyáltalán nem történt meg. A kutatók addig tettek fel rávezető kérdéseket az alanyoknak, amíg ők elkezdtek emlékeket gyártani a meg nem történt eseményekről. Hasonló módon történhet, hogy egy megerőszakolt nő összekeveri egy ártatlan ember arcát az elkövetőével, akire képtelen pontosan emlékezni. Így fordulhat elő, hogy az áldozatok pontatlan emlékeinek köszönhetően, tévesen ítélnek el ártatlanokat, amire csak a DNS tesztek elvégzését követően derül fény. (“Az USA-ban számtalan ítéletet bíráltak felül DNS minták alapján, amelyek 70%-át szemtanúk beszámolói alapján hozták meg.”)

“Valami, ami minden tanulmányban visszatér, mint “biztos módszer”, az a meditáció.”

De mit tehetünk annak érdekében, hogy valamelyest javítsuk memóriánkat? A film több támpontot ad ehhez, először is azt, miszerint az emlékeket megerősítik a történetek, a helyszínek (jobban emlékszünk helyszínekre) és az érzelemdús események. Yanjaa Wintersoul memóriabajnok, aki képes 10 perc alatt 500, 3 jegyű számot megjegyezni, elárulja módszerét. A számokat először képzeletben betűkké alakítja, amikből valamilyen érdekes dologra asszociál, ezeket a különböző asszociációkat pedig összeköti valamilyen izgalmas szituációvá. (Hasonlóan a memóriafogas technikához.)

“Érzelmekkel, vizuális alapon tanulunk.”

Ezeket a jeleneteket ezután elhelyezi egy általa jól ismert útvonalon, amin képzeletben végigmegy, hogy eszébe jussanak az általa megalkotott epizódok. Bár ez így sem tűnik túl egyszerűnek, és a memóriabajnokok eredményei ezek ismeretében is elképesztőek, a lényeg az, hogy ők sem magukat a számokat jegyzik meg, hanem kihasználják a memória működési metódusát: minél szokatlanabb, és minél több érzelmet kavar fel valami, annál könnyebb felidézni.

“A memóriabajnokok nem feltétlenül okosabbak az átlagembereknél, és nincs nagyobb agyuk. Csupán megváltoztatják agyi kapcsolataikat a memóriapalotához hasonló technikákkal.”

További segítség lehet a memória fenntartásában és fejlesztésében az egészséges táplálkozás, a fizikailag aktív életmód, a megfelelő hosszúságú és minőségű alvás, rendszeres meditáció, idegennyelv-tanulás. Valamint álmok esetében természetesen az álomnaplózás.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com