Miután túl vagyunk a Maniac és az Álomcsapda boncolgatásán, következzen ismét egy igazi különlegesség, ami felkeltheti a fázishoz (tudatos álom/testen kívüli élmény) vonzódók figyelmét.

Nyugalom, semmi kötődése nincs a filmnek a zöldséghez. Viszont helyette kapunk egy izgalmas és elgondolkodtató japán animációs művet, egy bűnügyi thrillert, aminek leginkább a tudatos álmodáshoz van köze, és szerencsére a kivitelezése is nagyon jó minőségű.

A történet röviden:

Néhány kutató elkészít egy fejre illeszthető eszközt (DC-mini), amellyel képesek rögzíteni az álmokat, később pedig vissza tudják nézni azokat. Sőt, arra is képessé válnak, hogy újra belépjenek az álomba, akár nappali ébrenlétből közvetlenül.

(Különös, hogy valamiért a filmkészítők úgy gondolták, ettől függetlenül egyszerre mozoghat az ember teste a valóságban, úgy, ahogyan az álomban, ami természetesen olykor komoly balesetekhez vezet.)

Nem sokat kell várnunk a film alapvető komplikációjáig,  ugyanis hamarosan ellopják a készüléket, amivel az előzőleg felsorolt felhasználási területeken túl még mások álmába is be lehet lépni.

A sztori odáig fejlődik, hogy hirtelen rengeteg ember kerül más álmába, amik ezáltal összekeverednek, és a szereplők nem értik, hogy mit keresnek egymás víziójában. Tokió egy kollektív rémálom színhelyévé változik, amiből Paprika igyekszik kihozni az ott élőket.

(Paprika létformája már önmagában is egy izgalmas elgondolás, de most nem lövöm le a meglepetést előre. Azonban már most leszögezném: ezt a filmet mindenképpen érdemes megnézni.)

Persze mindeközben a kutatók próbálják megtalálni a tolvajt, aki irányítja az egész folyamatot, és szándékosan okoz zavart az emberek álmaiban.

Miután túl vagyunk a Maniac és az Álomcsapda boncolgatásán, következzen ismét egy igazi különlegesség, ami felkeltheti a fázishoz (tudatos álom/testen kívüli élmény) vonzódók figyelmét.

Nyugalom, semmi kötődése nincs a filmnek a zöldséghez. Viszont helyette kapunk egy izgalmas és elgondolkodtató japán animációs művet, egy bűnügyi thrillert, aminek leginkább a tudatos álmodáshoz van köze, és szerencsére a kivitelezése is nagyon jó minőségű.

A történet röviden:

Néhány kutató elkészít egy fejre illeszthető eszközt (DC-mini), amellyel képesek rögzíteni az álmokat, később pedig vissza tudják nézni azokat. Sőt, arra is képessé válnak, hogy újra belépjenek az álomba, akár nappali ébrenlétből közvetlenül.

(Különös, hogy valamiért a filmkészítők úgy gondolták, ettől függetlenül egyszerre mozoghat az ember teste a valóságban, úgy, ahogyan az álomban, ami természetesen olykor komoly balesetekhez vezet.)

Nem sokat kell várnunk a film alapvető komplikációjáig,  ugyanis hamarosan ellopják a készüléket, amivel az előzőleg felsorolt felhasználási területeken túl még mások álmába is be lehet lépni.

A sztori odáig fejlődik, hogy hirtelen rengeteg ember kerül más álmába, amik ezáltal összekeverednek, és a szereplők nem értik, hogy mit keresnek egymás víziójában. Tokió egy kollektív rémálom színhelyévé változik, amiből Paprika igyekszik kihozni az ott élőket.

(Paprika létformája már önmagában is egy izgalmas elgondolás, de most nem lövöm le a meglepetést előre. Azonban már most leszögezném: ezt a filmet mindenképpen érdemes megnézni.)

Persze mindeközben a kutatók próbálják megtalálni a tolvajt, aki irányítja az egész folyamatot, és szándékosan okoz zavart az emberek álmaiban.

Ebben a történetben is fájó pont, hogy hiába tudják a szereplők, hogy egy álomban vannak, nem próbálják meg teljességgel irányítani azt. Ehelyett inkább elmenekülnek…

Tehát miért is érdemes megnézni a filmet? Őszintén szólva nehezemre esett, hogy leüljek és a monitor elé szögezzem magam 1 órán és 26 percen keresztül. Ez főként a hétköznap esti időzítésnek köszönhető, valamint annak, hogy magam sem tudom megmondani miért, de nem sokat vártam ettől a másfél órától.

Ehhez képest nagyon pozitívan csalódtam, mind a történet felépítésében, mind a kivitelezésben. De ami az egészet megfűszerezte, hogy volt a filmben nem kevés olyan mondat és jelenet, amire még így is felkaptam a fejem. Néhány ezek közül:

Amikor két szereplő, akik egymással harcolnak az álomban Paprikáért és közben egy testben vannak, mint egy sziámi ikerpár, az valami zseniális szerintem!

Ebben a történetben is fájó pont, hogy hiába tudják a szereplők, hogy egy álomban vannak, nem próbálják meg teljességgel irányítani azt. Ehelyett inkább elmenekülnek…

Tehát miért is érdemes megnézni a filmet? Őszintén szólva nehezemre esett, hogy leüljek és a monitor elé szögezzem magam 1 órán és 26 percen keresztül. Ez főként a hétköznap esti időzítésnek köszönhető, valamint annak, hogy magam sem tudom megmondani miért, de nem sokat vártam ettől a másfél órától.

Ehhez képest nagyon pozitívan csalódtam, mind a történet felépítésében, mind a kivitelezésben. De ami az egészet megfűszerezte, hogy volt a filmben nem kevés olyan mondat és jelenet, amire még így is felkaptam a fejem. Néhány ezek közül:

Amikor két szereplő, akik egymással harcolnak az álomban Paprikáért és közben egy testben vannak, mint egy sziámi ikerpár, az valami zseniális szerintem!

Vagy amikor egy karakter Paprikába belenyúl a ruháján keresztül, és lehántja róla a bőrét ruhástól, ő pedig meztelenül esik a padlóra. Ettől a látványtól eléggé elkerekednek az ember szemei.

Amikor pedig Paprika magába szívja a gonoszságot az álomban, ezzel megerősödve és a gonoszt legyengítve… Nos, azok is nagyon ötletes és látványos képsorok. Érdemes  egyszer kipróbálni egy tudatos álomban!

Persze nem csak a jelenetek okoznak kellemes meglepetést, hanem a szereplők szájából elhangzó gondolatok is alkalmasak rá, hogy az ember élvezettel adja át magát a filmnek, és mélyebb elmélkedésbe kezdjen. Könnyedén leszűrhető, hogy a készítők maguk is járatosak valamelyest az álmok világában. Például:

„A kín valódi.” – Mondja ezt az egyik figura, miután az álomban eltalálja egy lövedék.

„Biztos, hogy ez a valódi világ?” – Kérdezik egymástól, miután felébrednek. Kár, hogy nem tesztelik le szakszerűen, csak nevetnek a nem sokkal korábban elcsattant pofon valószerűségén…

Nézzük meg, hogy az alapvető motívumok mennyire állják meg helyüket a valóságban:

Vagy amikor egy karakter Paprikába belenyúl a ruháján keresztül, és lehántja róla a bőrét ruhástól, ő pedig meztelenül esik a padlóra. Ettől a látványtól eléggé elkerekednek az ember szemei.

Amikor pedig Paprika magába szívja a gonoszságot az álomban, ezzel megerősödve és a gonoszt legyengítve… Nos, azok is nagyon ötletes és látványos képsorok. Érdemes  egyszer kipróbálni egy tudatos álomban!

Persze nem csak a jelenetek okoznak kellemes meglepetést, hanem a szereplők szájából elhangzó gondolatok is alkalmasak rá, hogy az ember élvezettel adja át magát a filmnek, és mélyebb elmélkedésbe kezdjen. Könnyedén leszűrhető, hogy a készítők maguk is járatosak valamelyest az álmok világában. Például:

„A kín valódi.” – Mondja ezt az egyik figura, miután az álomban eltalálja egy lövedék.

„Biztos, hogy ez a valódi világ?” – Kérdezik egymástól, miután felébrednek. Kár, hogy nem tesztelik le szakszerűen, csak nevetnek a nem sokkal korábban elcsattant pofon valószerűségén…

Nézzük meg, hogy az alapvető motívumok mennyire állják meg helyüket a valóságban:

ÁLMOK RÖGZÍTÉSE, ÉS VISSZANÉZÉSE

ÁLMOK RÖGZÍTÉSE, ÉS VISSZANÉZÉSE

Talán azt hiszed, hogy ez merő képzelgés, pedig nem. Michio Kaku beszámolt róla (1), hogy sikerült nekik álmokból képeket előhívniuk, és emlékeket tárolniuk. Horikava és munkatársai szintén értek el hasonló eredményeket (2).

Talán azt hiszed, hogy ez merő képzelgés, pedig nem. Michio Kaku beszámolt róla (1), hogy sikerült nekik álmokból képeket előhívniuk, és emlékeket tárolniuk. Horikava és munkatársai szintén értek el hasonló eredményeket (2).

EGYMÁS ÁLMÁBA VALÓ BELÉPÉS ÉS HARCOLÁS EGYMÁSSAL

EGYMÁS ÁLMÁBA VALÓ BELÉPÉS ÉS HARCOLÁS EGYMÁSSAL

A csoportos álmodás tudományos megalapozottságáról már írtam egy korábbi bejegyzésben, itt (3). Nos, a helyzet azóta sem változott, de ha tudomásomra jut valamilyen ezzel kapcsolatos előrelépés, ígérem, hogy beszámolok róla. Ennek híján azonban az egymással való küzdést is meglehetősen nehéz kivitelezni.

A csoportos álmodás tudományos megalapozottságáról már írtam egy korábbi bejegyzésben, itt (3). Nos, a helyzet azóta sem változott, de ha tudomásomra jut valamilyen ezzel kapcsolatos előrelépés, ígérem, hogy beszámolok róla. Ennek híján azonban az egymással való küzdést is meglehetősen nehéz kivitelezni.

MOZGÁS AZ ÁLMODÁS SORÁN.

MOZGÁS AZ ÁLMODÁS SORÁN.

Egészséges embereknél a fizikai test álmodás során nyugalomba marad. A test természetes védelmi mechanizmusa, hogy megbénítja magát az alvás különböző periódusaiban, ezzel biztosítva a sértetlenséget.

Ismert azonban egy rendellenesség, amelynek következtében a REM szakaszban „mozgásvihar” jelentkezik az éppen alvó alanynál. Ezek akaratlan mozgások, amelyek összetettebbek is lehetnek, mint például a futás (4) (5).

Végül egy kis meglepetés (nem ez lesz az utolsó a blog bejegyzéseimben, tehát érdemes lesz a többit is olvasni.) Itt meg tudod nézni a teljes filmet.

Egészséges embereknél a fizikai test álmodás során nyugalomba marad. A test természetes védelmi mechanizmusa, hogy megbénítja magát az alvás különböző periódusaiban, ezzel biztosítva a sértetlenséget.

Ismert azonban egy rendellenesség, amelynek következtében a REM szakaszban „mozgásvihar” jelentkezik az éppen alvó alanynál. Ezek akaratlan mozgások, amelyek összetettebbek is lehetnek, mint például a futás (4) (5).

Végül egy kis meglepetés (nem ez lesz az utolsó a blog bejegyzéseimben, tehát érdemes lesz a többit is olvasni.) Itt meg tudod nézni a teljes filmet.

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG