Bár az írók gyakran színesítik történeteiket azzal, hogy az álomvilágban történő halál a fizikai világban is bekövetkezik, ahogyan például a Dreamscapeben, vagy az Álomcsapdában, nekünk ettől mégsem kell tartanunk. Hiszen mindannyiunknak voltak már rémálmai, és sokan már az alvási paralízist is megéltük, mégis itt vagyunk. Azonban úgy tűnik, mégsem ennyire egyszerű a helyzet, ugyanis vannak, akiket álmukban ér a halál, mindenféle konkrét biológiai előjel nélkül. Természetesen a néphagyományoknak erre is meg vannak a magyarázatai, és ahány népcsoport, annyi verzió, de a lényeg ugyanaz. Egy démoni lény támadja meg az alvó, vagy félálomba sodródó áldozatot, akit kedvére kínoz.
Ilyen jelenségnevek a különböző kultúrákban: babitat (Fülöp-szigetek), baku (Japán), mare (Anglia), lidérc (Magyarország), tindihan (Indonézia), kanashibari (Japán), kokma (St. Lucia szigete), phi um, phi kau, ka wi nulita, (Korea és Thaiföld), urum és ngarat (filippínók), dab tsog (Laosz). Most ismerkedjünk meg a legutóbbival, ugyanis izgalmas történetek kapcsolódnak hozzá, nézzük meg mit tanulhatunk belőlük.
Az 1980-as évek Amerikájában 117 fiatal, életerős férfi halt meg álmában. Az orvosok tanácstalanul álltak az esetek előtt, ugyanis semmilyen szervi elváltozás nem indokolta ezeket a haláleseteket. A halált kiváltó ok minden esetben, hogy az áldozatoknak alvás közben leállt a szívük. Hiába boncolták fel őket, és hiába elemezték ki utólag pszichológiai jellemzőiket, nem kerültek közelebb a megoldáshoz. Az orvosok a SUNDS mozaikszóból álló nevet adták a jelenségnek, ami magyarra fordítva hirtelen éjszakai halált jelent.
Egyetlen közös pont volt az áldozatok életében, ami eléggé elgondolkodtató. Mindannyian körülbelül másfél éve költöztek az Egyesült Államok különböző részeire a laoszi hegyvidékről, és ugyanahhoz a zárt közösséghez tartoztak, hmongok voltak.
A hmongok Laoszban az USA oldalán harcoltak az észak-vietnami katonák ellen a CIA beszervezésével. A háború végére a törzs tagjainak jelentős részét elveszítette. A harcok után az Egyesült Államok több tízezer hmongot fogadott be, és az ország különböző, egymástól távol eső helyeire telepítették őket. A depresszió és az öngyilkosság kimagasló mértékben terjed el közöttük, köszönhetően a magas munkanélküliségnek és az őket ért kríziseknek, amelyek nem csak a háborúban, hanem az új otthonukban is sújtották őket.
A hmongoknak pontos elképzelésük volt arról, hogy mi okozta a haláleseteket. Beszámolóik szerint minden egyes ilyen tragédiát speciális rémálmok idéztek elő. Hitük szerint álmukban a dab tsognak nevezett lény kínozta őket, amitől annyira féltek, hogy alvás közben leállt a szívük. Shelley Adler antropológus szerint, aki tizenöt éven keresztül vizsgálta a hmongokat, az emberek halálát a stressz és a nagymértékű félelem okozta.
A hmongok szerint a dab tsog az álmokban megjelenve, nőknél terméketlenséget, férfiaknál halált okoz. Különösen kegyetlenül bánik azokkal, akik nem foglalkoznak őseikkel, és a vallásos hagyományokkal. Márpedig az Egyesült Államokba emigrálva ez nem igazán volt teljesíthető követelmény, viszont a legenda szerint a dab tsog „csak” a harmadik megjelenés alkalmával végez áldozatával. Mindazok, akik túlélték a találkozást, tipikus alvási paralízis élményről számoltak be, nyilván a népcsoport hitvilágával azonos mintázatokkal kiegészítve: nehéz súly a mellkason, mozgásképtelenség, és a dab tsog megjelenése. A hozzátartozók látták ahogyan az áldozatok ebben az állapotban görcsös rángatózásba kezdenek, és elkékülnek. A nagy nyomás és a pszichés stressz okozhat szívmegállást, az érintettek élete pedig a tragédia előtt kifejezetten küzdelmes, stresszes és feszült volt, mivel az emigráció óta életük a folyamatos konfrontálódásról szólt. Az elégtelen alvás szintén súlyosbító tényező, és a beszámolók szerint az áldozatok éppen a dab tsogtól való félelem miatt igyekeztek keveset aludni, de amikor az álom elnyomta őket, az alváshiány következtében élénk és mély REM szakaszokba kerültek, ami erős félelemmel keverve intenzív alvási paralízis élményt és rémálmokat idéz elő.
A történet érdekessége, hogy akkoriban eléggé felkapta a sajtó, és ez adott táptalajt a Rémálom az Elm utcában című filmnek, ugyanis Wes Craven fejében ennek a legendának hatására fogant meg Freddy Kruger karaktere.
De vajon mi lett volna, ha a hmongok más hiedelemvilággal rendelkeznek, és a dab tsog és az alvási paralízis felbukkanását nem halálos fenyegetésként fogták volna fel, hanem álomjelzőként, ahogyan azt a tudatos álmodással foglalkozók teszik? Persze utólag nem lehet pontosan megmondani, hogy valóban a rémálom okozta stresszbe haltak-e bele ezek a férfiak, vagy éppen fordítva, a rémálmok csupán a halálos kimenetelű stressz és kimerültség szimbólumaként jelentek-e meg. Mindenesetre valószínű, hogy a magatehetetlenség, és a természetfelettitől való félelem érzésében fulladozva meg sem fordult a fejükben (vagy nem elég komolyan), hogy akár szembe is szállhatnak támadójukkal, és legyőzhetik őt, vagy más módszerekkel vethetnek véget az élmények.
Pedig tény, hogy az alvási paralízis és az intenzív rémálmok olykor spontán kaput nyitnak az olyan fázisélmények felé, mint például a testen kívüli élmény (az átélő úgy érzi, hogy a testén kívül helyezkedik el), és a tudatos álmodás. Ez sokaknál annyira emlékezetes tapasztalatot idéz elő, hogy később tévesen azt hiszik, alvási paralízis nélkül el sem érhető egy teljes értékű fázis. Ugyanakkor a képzett és tudatos gyakorlók tudják, hogy ez nem így van. Viszont ők az eleinte kellemetlen és negatív alvási bénulásos élményeket szándékosan fel tudják használni a fázis eléréséhez, ezzel egy alapvetően negatív tapasztalatból képesek elérni az átélők szerint legszebb tudatállapotot.
A tudatos álmodás életet menthet?
Ha valóban vannak rémálmok, amelyek képesek olyan intenzív félelmet és traumát okozni, hogy az szívmegállást eredményezzen, akkor valószínűleg igen. Ha az áldozatok valóban olyan álmokkal szembesültek, ahol a dab tsog állt velük szemben, akkor jó eséllyel már sikerült pozicionálni magukat, sikeresen tudatosíthatták, hogy ők valójában álmodnak és/vagy alvási paralízist élnek át. A probléma, hogy a rendkívül erős hitrendszerük és az ebből adódó félelmeik bénítóan hatottak rájuk, pedig a megoldás kézenfekvő lett volna. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy az információhiány és a jelenség generációkon átívelő félreismerése emberi életeket követelt. Ez persze nem meglepő, hiszen a történelemben visszatekintve az élet más területein is felfigyelhetünk ugyanerre a mintára.
Forrás: www.ujnemzedek.hu/hasznos/ha-ezekkel-az-remalom-dogokkel-futsz-ossze-alvas-kozben-akkor-nagy-a-baj www.cinegore.net/2016/08/21/igaz-tortenet-alapjan-remalom-az-elm-utcaban/ crescendo.hu/2006/10/15/alvasparalizis-mitoszokban-es-nephagyomanyban Alice Robb – Miért álmodunk?
Az emberiség, történelmének kezdete óta különös figyelmet szentel az álmoknak, és a különböző történeteknek. Általuk olyan világokba juthatunk, és olyan tapasztalatokat szerezhetünk, amilyenekre egyébként esélyünk sem lenne. Az embernek szüksége van rá, hogy ne csak a hétköznapi, szűk keretek között létezzen, hanem időnként elmerüljön más dimenziókban is, ahol újra önmagára ismerhet, más perspektívákból. A főnix ébredése zseniálisan keresztezi a fantasy világot a tudatos álmodással, még ha olykor logikátlan elemekkel is játszik. Anthony Sheenard (Szélesi Sándor), lebilincselő és egyedülálló alkotásában mintha összefonódott volna A Gyűrűk Ura, és az Eredet.
„Elaludt, és egy mágikus világban ébredt fel. Aztán felébredt itt is. És vissza fog térni oda. Van benne logika, mondta magának, van benne logika.”
Bár rengeteg könyv és film kapcsolódik a fázishoz (tudatos álom/testen kívüli élmény), ezek közül eléggé sok hasonlít egymásra, és általában nem túl komplexek. Ilyen például az Álomcsapda, vagy a Maniac, illetve a Dreamscape. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy emiatt bármivel is értéktelenebbek, mintha önmagukban vizsgálnánk őket, de az embernek egy idő után olyan érzése támad, mintha az írók nem mernének kilépni bizonyos keretek közül.
A Dreamworld trilógia azonban egy teljesen új felfogásba helyezi az álomvilágban játszódó legendáját. Valódi párhuzamos univerzumot teremt a fizikai mellé, ami leginkább A Gyűrűk Urára emlékezteti az olvasót. Miközben az emberek nagy része éjszakánként öntudatlan és összefüggéstelen álmokba merül, vannak kiválasztottak, akik egy tényleges párhuzamos világban kezdenek életet élni, az evilági létükhöz hasonlóan. Ők tisztában vannak vele, hogy álmodnak, de ebben az álomvilágban mégsem mindenki ilyen álmodó. Az itt élők nagy részének ez a világ az egyedüli otthona, és nem ismerik a miénket. Mivel egyre több ember kerül álmában ebbe a Trónok harcára emlékeztető szövevényes univerzumba, egy idő után komoly hatással vannak rá. Háború, szerelem, politika, gyilkosságok. Ezek mind köthetőek azokhoz az utazókhoz, akik második életüket itt kénytelenek élni.
„Az nem mágia, hogy ha lefekszel az ágyadba, egy másik világban ébredsz fel?”
A trilógia első kötete A főnix ébredése, a második A sárkánypap álmai, a harmadikra pedig egyelőre várni kell, elég régóta.
A főnix ébredésében megismerjük Stevet, és Főnixet, az írót és a grafikust. Tanújává válunk, ahogyan másokkal együtt igyekeznek beintegrálódni az álmaikban egyre jobban feltérképezett különös világba. Mindeközben nyilvánvalóvá válik, hogy a két sík elkerülhetetlenül hatással van egymásra. A főszereplők komoly kríziseken mennek keresztül, mialatt identitásukat megváltoztatja a két világban létezés. Többek között az olyan kérdések, hogy melyik világban kell megtalálniuk a szerelmet, és lopás-e ha egyik helyről a másikba visznek át ötleteket a karrierjük és előrehaladásuk érdekében, felerősítik egyébként is komoly belső vívódásaikat.
„Ha tényleg olyan sokan ébrednek itt közülünk, akkor ez a világ jelentősen megváltoztathatja a mi világunkat is.”
Tisztában kell lennünk vele, hogy bármennyire is sóvárognak néhányan azután, hogy álmukban egy hasonló világba jussanak, mint amit Szélesi Sándor leírt művében, ez (sajnos vagy sem) jelenlegi tudásunk szerint ebben a formában nem lehetséges. Az, ahogyan álomról-álomra egymásból következik és egymásra épül minden a Dreamworldben, hasonlóan a fizikai világunkhoz, sajnos még tudatos álmokban is csak ritkán jön össze.
Általában álmainkban különböző helyszínekről indulunk, és különböző karakterekkel vagyunk körülvéve, még akkor is, ha nagy átfedések vannak. Természetesen lehet kísérletezni folytatásos történetek megálmodásával, és ezek valóban nagy élményt adnak. Például miközben az álmodó ugyanazzal az álomkarakterrel álomról-álomra újra találkozik és fokozatosan kialakít bármilyen típusú kapcsolatot, egészen elképesztő és tanulságos tapasztalatot szerez.
„Az új világot könnyebb megszokni, mint sejtenéd. A régit azonban nehéz utána ugyanolyannak látni.”
A főnix ébredése egy kivételes könyv, az álmok, a fantasy, és a tudatos álmodás iránt érdeklődőknek különösen ajánlott olvasmány. Teljesen magával ragadja az olvasót, és könnyedén motivációt és inspirációt nyújthat a tudatos álmodás elsajátításához és műveléséhez. Bízzunk benne, hogy hamarosan kiderül a befejező rész várható megjelenésének időpontja. Igazán kár lenne, ha lezárás nélkül maradna Dreamworld históriája.
Az álmok, és azon belül is a tudatos álmok rengeteg filmkészítőt megihlettek, már a ’80-as években is. Ennek egyik ékes példája a Dreamscape, magyarul Álomküzdők. Nézzük meg, miről is van szó.
„Csodás adottságaid vannak, te meg eljátszod őket.”
Alex egy parapszichológiai képességekkel rendelkező fiatalember, akit régi kutatóorvosa felkeres, hogy felkínálja neki az új programjában való részvételt. Mivel Alex múltjában fellelhető néhány törvénybe ütköző cselekedet, amivel könnyedén sarokba tudják szorítani, kénytelen elvállalni a munkát. A kutatás lényege, hogy két ember agyhullámait gépek segítségével úgy hangolják össze, hogy egyszerre legyenek REM szakaszban. Ebben az állapotban egy Alex képességeivel rendelkező személy be tud lépni a mellette alvó ember álmába. Alex felkeresése előtt ezt már többször is sikeresen megtették, de most az ő segítségével akarnak továbbhaladni. A módszert leginkább lélekgyógyászati célokra használják, például lidérces álmok kezelésére. Az egyik beteg Buddy, aki egyedül képtelen megbirkózni rémálmaival, ezért Eduardot, egy másik segítőt bíznak meg vele, hogy csatlakozzon hozzá. Nem minden működik azonban tökéletesen. Eduard nem tud rajta segíteni, és a kísérletbe bele is roppan.
„Ez álom, Alex. Mindent megtehetsz, amit csak akarsz. Még nem jöttél rá?”
Hamarosan kiderül, hogy a kísérletezésben a kormány emberei is érdekeltek, de erről egy kicsit később. Eközben Alex első gyakorlati feladataként az egyik paciens álmába lépve felderíti, hogy súlyos kisebbségi komplexusai miatt vannak szexuális jellegű panaszai. Később rábeszéli a kísérlet vezetőjét, hogy engedje belépni Buddy álmába is. Ehhez annyi instrukciót kap, hogy mutassa meg a gyereknek az álomban, le tudja győzni azt, amitől fél. Sikerül is nekik a rettegett kígyófejű szörnyet alaposan helybenhagyni, Buddy pedig megmenekül a rémálmaitól.
A kutatás egy másik alanya, Tommy viszont veszélyes vizekre evez. Amikor egy idős nőn kellene segítenie álmában, végez vele. A film fő bonyodalmának alaptézise ugyanis éppen az, hogy:
„Ha álmodban meghalsz, meghalsz valóban.”
Érdekes, hogy ez más íróknak is megmozgatta a fantáziáját, például Amy Plum írónőjét, miközben az Álomcsapdán dolgozott. Erre az elméletre azonban továbbra sincsenek bizonyítékok, bár egy ilyen esetet elég nehéz is lenne alátámasztani, az álmok intim jellegének köszönhetően. (Az biztos, hogy vannak olyan álmaink, amelyekben meghalunk, reggel mégis felébredünk.) De éppen ez a bizonyíthatatlanság kelti fel a kormány titkosszolgálatainak figyelmét is, egy rendkívül diszkrét fegyvert látnak a lehetőségben. Szóval amíg Alex azon dolgozik, hogy mások álmába lépve segítsen rajtuk, Tommynak és megbízóinak teljesen más tervei vannak.
„Csak ül ott magában az irodában, és döntéseket hoz az álmai alapján… Biztosan nem ő az első vezető, aki komolyan veszi az álmait.”
Mivel az elnök régóta rémálmokkal küzd, arra hivatkoznak, hogy Tommy álmába lépve segít rajta, ezzel az érvvel pedig engedélyt kapnak, hogy bejussanak az elméjébe. Viszont valójában meg akarják ölni. Az elnök álmai ugyanis rendszeresen atomkatasztrófákat formálnak, ő pedig ezen álmok hatására szeretné leállítani az atomprogramot, amit nem mindenki gondol jó ötletnek. Alex az elnök segítségére siet, és együttes erővel legyőzik Tommyt az álomban.
„Mind úgy tartjuk, hogy a tervben rejlő lehetőségek mérhetetlenül izgalmasak.”
A ’80-as évek hidegháborújában, amikor az emberek a paranormális jelenségek felé is nagyobb érdeklődést mutattak, érdekesnek és ígéretesnek mutatkozott a Dreamscape forgatókönyve. Adva van benne minden, ami akkoriban különösen izgalmas volt: atomkatasztrófa, titkos ügynökök, titkos kísérletek, összeesküvés-elmélet, természetfeletti, rémálmok. Ha az ember nem a mai filmekhez igazodó elvárásaival közelít hozzá, akkor egy teljesen nézhető, érdekes sci-fi thrillert láthat, ami a tudatos álmok iránt érdeklődőknek igazi csemege lehet.
Kattints a képre, és töltsd le az ingyenes e-bookot!
Dr. Strange a MARVEL univerzum egy szuperhőse, a fázis szempontjából pedig azért érdemes foglalkoznunk vele, mert a szuper erővel rendelkező hősök között ő az egyik, aki szorosan köthető a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) világához. Nem sok mainstream filmben hangzik el az asztrális projekció, és a multiverzumhoz köthető elméletek reklámozása sem egy bevett hollywoodi fogás, bár azért ha alaposabban utána járunk, kiderül, hogy egyre felkapottabb a téma – szerencsére.
„Maga egy kulcslyukon keresztül látja a világot.”
Szóval 2016-ban izgatottan süppedtem a mozi székébe, és oly’ büszke voltam, hogy végre egy olyan nagyszabású filmes adaptációt láthatok, amely a szívemhez legközelebb álló témát választotta alapjául történetének. Persze Dr. Strange karakterével nem 2016-ban találkozhatott először a nagyérdemű, hiszen ez már 1963 júliusában megtörtént, természetesen képregény formájában. Innen hosszú út vezetett a mozivászonig, ahol a legtöbben kapcsolatba kerültek okkultistánkkal.
„Azt hiszi tudja hogyan működik a világ.”
Dr. Strange a történet elején egy megrögzött materialista sebész, aki balesetet szenved. Mivel a modern orvostudomány nem képes maradéktalanul helyreállítani sérüléseit, kétségbeesetten keresni kezdi gyógyulásának kulcsát. Csak egy emberről hall, aki hasonló súlyosságú, lehetetlennek tűnő helyzetéből teljesen meggyógyult, ő Jonathan. Miután felkeresi, Jonathan elmeséli, hogy egy távol keleti guru segített rajta, Kamar Taj-ban. Strange elutazik Nepálba a gyógyulás reményével. Itt aztán rájön, hogy a világ jóval több, mint amit a tudományos életén keresztül megismert belőle. Muszáj megjegyeznem, hogy bár a tudatos álmodás már 1975 óta tudományosan bizonyított tény (a tudatos álomhoz pedig szorosan kapcsolódik a testen kívüli élmény, ill. az asztrális projekció, bővebben itt), e felett az egyébként szintén a tudományos kutatások eredményeiben bízó szkeptikusok előszeretettel el szoktak siklani… Mindenesetre a filmben ez nem csak egy a társadalmunkban széleskörűen elfogadott logikátlan érvelés eredménye, hiszen mint már említettem, a karakter már 1963-ban megszületett, amikor a hozzám hasonlók még nem bújhattak a tudományos bizonyítékok mögé, hogy onnan ijedten a kétkedő tömegeknek jó szándékúan bizonygassák az igazságot, miszerint a tudatos álmodás nem egy New Age-s hókuszpókusz, hanem a valóság szerves része. Tehát szegény Dr. Strange bármennyire is jártas a tudomány világában, az ő idejében a fázist (tudatos álom/testen kívüli élmény) még nem bizonyították, ezért jogosan érez feszültséget a guru magyarázatait hallgatva. Szkepticizmusa azonban gyorsan megváltozik, amikor a mester egy ütés erejével kizökkenti fizikai testéből, ő pedig teljes tudatossággal megtapasztalja a testen kívüli élményt, és átlép az asztrális síkra.
„Ilyet is látott már bóvli-boltokban?”
Ezután főszereplőnk igencsak gyors fejlődésnek indul, és kezdetét veszi a szuperhősös filmekre jellemző jó és gonosz szembenállásának küzdelme, amihez a multiverzumból megidézett fegyvereket és pajzsokat, okkult eszközöket és varázslatokat használnak. Mindezt a filmkészítők egész látványosan vitték vászonra. (Kár, hogy nem 3D-ben néztük.)
Nem mehetek el amellett, hogy a film szarkasztikus humora, amivel a szereplők egymást kóstolgatják, jól eltalált és tényleg hatásos (legalábbis számomra biztosan), nem az a kínosan erőltetett hollywoodi kínlódás.
„Sok évnyi kitartás és gyakorlás.”
A lassan hagyománnyá váló szokásunkhoz híven nézzük meg, hogy mi az ami nem állja meg helyét a valóságban a fázissal kapcsolatban.
1. Az asztráltest kiütése a testből
Dr. Strange szkepticizmusa abban a pillanatban törik darabokra, amikor mestere egy ütéssel elválasztja az asztráltestét a fizikaitól. Erről az eljárásról Carlos Castaneda műveiben olvashatunk, talán innen jött az ötlet is, ugyanis máshol nem találkoztam hasonlóval. Mielőtt leszaladnál kötekedni az utcára, hátha valakitől olyat kapsz, amitől hirtelen a fázisban találod magad, elárulok két tudnivalót ezzel kapcsolatban: a fázisba lépéshez szerencsére nem kell ilyen eszközökhöz folyamodnod, illetve a gyakorlatban sem túl valószínű (értsd így: egyáltalán nem), hogy ez működik. Ha valakinek mégis sikerül, kérem jelezze felém, és akkor rommá veretem magam én is.
„Mi a valóság?”
2. Gyűrűkkel való utazás az univerzumok között
Mind ez idáig úgy éreztem, hogy erről is írok pár sort, de mire ide jutottam, rájöttem: teljesen felesleges.
3. Asszisztálás műtét közben az asztrális világból
Miközben Strangen életmentő műtéti beavatkozást hajt végre kedvese, ő megjelenik az asztrális testében és utasításokkal látja el a doktornőt. Bármennyire is tetszetős jelenet a filmben, senkinek sem sikerült még megjelenni mások előtt a fázis világából a valóságba. Talán vannak, akik most felháborodva olvassák soraimat, nekik akkor legyen ez egy kihívás.
4. Rejtett kolostorokban őrzött titkos tudás
Bármennyire is divatos és tetszetős bizonyos körökben, ki kell ábrándítanom (vagy megnyugtatnom) a fejlődni vágyókat: nem kell eldugott keleti kolostorokba menni, és titkos, megbarnult lapú kódexeket olvasni a fázis elsajátításához. Ezt rengeteg kísérleti szeminárium bizonyította a világ számos nagyvárosából. Magyarországon is sokan megtanulták a fázisozáshoz szükséges tudnivalókat, akik a gyakorlatban is képesek megvalósítani ezt az elkülönült érzéssel járó tudatállapotot. Az emberekben viszont érthetően él az egzotikus kultúrákhoz és tanokhoz való vonzódás, lévén, hogy a fázissal kapcsolatos tanok elterjedését sokan leginkább ezekhez a kultúrákhoz kötik.
„A létezés gyökerénél a tudat és az anyag találkozik.”
5. A fázisba való könnyű be- és kilépés a tudatosság teljes megőrzésével
Talán ezzel kellett volna kezdeni, hiszen ezzel kapcsolatban él a legtöbb félreértés az emberek fejében. Az egyetlen nagy gondom a filmmel, az asztrális világba való teljesen logikátlan, hirtelen utazgatás. A legtöbbször úgy tűnik, hogy Strangeék a fizikai testüket is utaztatják, máskor ez egyértelműen el van különítve. Az pedig, hogy gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra utazgatnak ide – oda a világok között, azt a feltételezést keltheti az érdeklődőkben, hogy ha nem is ennyire és ilyen módon, de ha tényleg létezik is az asztrálprojekció, az nem lehet túl bonyolult. „Biztosan csak azért nem ennyire elterjedt ez az egész, mert a hozzá szükséges titkokat féltve őrzik” – gondolhatja a gyanútlan lelkes néző. A valóság sokkal egyszerűbb, és kevésbé izgalmas. A fázis azért nem tudott elterjedni (még) a nyugati kultúrában, mert a legtöbb ember hinni sem mer benne, mivel rengeteg téves elképzelés kering a köztudatban. Másrészt, ha valaki ennek ellenére mégis képes előítélet mentesen nyílt maradni, a néhány spontán élménytől eltekintve tennie kell a fázisért, és még ha nem is túl bonyolult és megerőltető dolgokat, az egyre inkább instant megoldásokat előnyben részesítő emberekben ez hátráltatja a komoly elhatározást. Kár, mert igazán megéri. Addig is maradnak a filmek, és az ábrándozás. De ha mégsem szeretnél ebbe belenyugodni, elárulom: a fázis világa bárki számára elérhető.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Funkcionális sütik
Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak.
A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.
A feltétlenül szükséges sütiket mindenkor engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
