Az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság régóta vitatott téma mind a keleti, mind a nyugati filozófiában és tudományban. Míg a hagyományos nyugati felfogás szerint az álom nélküli alvás a tudatosság teljes hiányával jellemezhető, egyes indiai filozófiai iskolák azt állítják, hogy valamiféle minimális tudatosság ilyenkor is jelen lehet. Evan Thompson filozófus új megközelítést javasol ebben a vitában, amely ötvözi a keleti és nyugati perspektívákat, és új utakat nyit az álom nélküli alvás tudományos vizsgálata előtt.

Az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság régóta vitatott téma mind a keleti, mind a nyugati filozófiában és tudományban. Míg a hagyományos nyugati felfogás szerint az álom nélküli alvás a tudatosság teljes hiányával jellemezhető, egyes indiai filozófiai iskolák azt állítják, hogy valamiféle minimális tudatosság ilyenkor is jelen lehet. Evan Thompson filozófus új megközelítést javasol ebben a vitában, amely ötvözi a keleti és nyugati perspektívákat, és új utakat nyit az álom nélküli alvás tudományos vizsgálata előtt.

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK KLASSZIKUS INDIAI VITÁJA

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK KLASSZIKUS INDIAI VITÁJA

​Thompson rekonstruálja az álom nélküli alvás tudatosságáról szóló klasszikus indiai vitát az Advaita Vedānta és Nyāya iskolák között. A vita központi kérdése: Honnan tudjuk felébredés után, hogy békésen aludtunk?

Az Advaita Vedānta iskola szerint az álom nélküli alvásról szóló beszámolók emlékeken alapulnak – közvetlenül emlékezünk egy olyan állapotra, amelyben fenomenális tudatosságunk volt, de nem tapasztaltunk semmilyen konkrét gondolatot vagy képet. Szerintük az álom nélküli alvás során egy tartalommentes, tiszta tudatosság van jelen, amelyre elvileg lehet emlékezni és pontosan felidézhető ébredéskor.

Ezzel szemben a Nyāya iskola azt állítja, hogy az álom nélküli alvásról szóló beszámolók következtetésen alapulnak. Szerintük ha az álom nélküli alvás egyfajta nem-tudás állapota, akkor ez a nem-tudás nem lehet ismert sem alvás közben, sem visszamenőleg. Legfeljebb arra következtethetünk ébredéskor, hogy békésen aludtunk, ha kipihentnek érezzük magunkat és nem emlékszünk semmire.

​Thompson rekonstruálja az álom nélküli alvás tudatosságáról szóló klasszikus indiai vitát az Advaita Vedānta és Nyāya iskolák között. A vita központi kérdése: Honnan tudjuk felébredés után, hogy békésen aludtunk?

Az Advaita Vedānta iskola szerint az álom nélküli alvásról szóló beszámolók emlékeken alapulnak – közvetlenül emlékezünk egy olyan állapotra, amelyben fenomenális tudatosságunk volt, de nem tapasztaltunk semmilyen konkrét gondolatot vagy képet. Szerintük az álom nélküli alvás során egy tartalommentes, tiszta tudatosság van jelen, amelyre elvileg lehet emlékezni és pontosan felidézhető ébredéskor.

Ezzel szemben a Nyāya iskola azt állítja, hogy az álom nélküli alvásról szóló beszámolók következtetésen alapulnak. Szerintük ha az álom nélküli alvás egyfajta nem-tudás állapota, akkor ez a nem-tudás nem lehet ismert sem alvás közben, sem visszamenőleg. Legfeljebb arra következtethetünk ébredéskor, hogy békésen aludtunk, ha kipihentnek érezzük magunkat és nem emlékszünk semmire.

A VITA HÁTTERÉBEN AZ ÁLL, HOGY A KÉT ISKOLA ELTÉRŐEN ÉRTELMEZI A TUDATOSSÁG ÉS AZ ÉN VISZONYÁT

A VITA HÁTTERÉBEN AZ ÁLL, HOGY A KÉT ISKOLA ELTÉRŐEN ÉRTELMEZI A TUDATOSSÁG ÉS AZ ÉN VISZONYÁT

A Nyāya szerint a tudatosság az én járulékos tulajdonsága, vagyis az én akkor is létezhet, amikor a tudatosság megszűnik. Úgy vélik, hogy a megismerés mindig valamilyen tárgyra irányul, ami elkülönül magától a megismerési állapottól. Ez összeegyeztethető azzal, hogy álmok során tárgyakra irányuló gondolatok és képek jelenjenek meg, de kizárja a tárgy nélküli kognitív állapotok lehetőségét.

Az Advaita Vedānta szerint viszont az én maga a tiszta, reflexív (önmagát megvilágító) tudatosság. Ezért nem engedhetik meg, hogy a tudatosság teljesen eltűnjön alvás során, mert ez az én eltűnését is jelentené. Ugyanakkor nem gondolják, hogy a tudatosságnak szükségszerűen tárgyra kell irányulnia. A tudatosság és az én lényegi reflexivitását és önmegvilágító jellegét elkülönítik a tárgyra irányuló gondolkodástól, sőt ez utóbbi feltételének tekintik.

A Nyāya szerint a tudatosság az én járulékos tulajdonsága, vagyis az én akkor is létezhet, amikor a tudatosság megszűnik. Úgy vélik, hogy a megismerés mindig valamilyen tárgyra irányul, ami elkülönül magától a megismerési állapottól. Ez összeegyeztethető azzal, hogy álmok során tárgyakra irányuló gondolatok és képek jelenjenek meg, de kizárja a tárgy nélküli kognitív állapotok lehetőségét.

Az Advaita Vedānta szerint viszont az én maga a tiszta, reflexív (önmagát megvilágító) tudatosság. Ezért nem engedhetik meg, hogy a tudatosság teljesen eltűnjön alvás során, mert ez az én eltűnését is jelentené. Ugyanakkor nem gondolják, hogy a tudatosságnak szükségszerűen tárgyra kell irányulnia. A tudatosság és az én lényegi reflexivitását és önmegvilágító jellegét elkülönítik a tárgyra irányuló gondolkodástól, sőt ez utóbbi feltételének tekintik.

A NÉZETELTÉRÉSEK ELLENÉRE A KÉT ISKOLA SZÁMOS PONTON EGYETÉRT

A NÉZETELTÉRÉSEK ELLENÉRE A KÉT ISKOLA SZÁMOS PONTON EGYETÉRT

• • • ​Mindkét iskola elfogadja, hogy tárgyra irányuló tudatosság (pl. álmok formájában) előfordulhat alvás során, de nem tart ki végig.

• • • Egyetértenek abban is, hogy az álom nélküli alvás olyan állapot, amelyben a tárgyra irányultság megszűnik.

• • • Végül abban is egyetértenek, hogy az én fennmarad az álom nélküli alvás során, még a tárgyra irányultság hiányában is.

A vita tehát főként arról szól, hogy pontosan mit jelent az én fennmaradása az álom nélküli alvás során, illetve hogyan értelmezzük a tudatosság, az én és az emlékezeti beszámolók viszonyát.

• • • ​Mindkét iskola elfogadja, hogy tárgyra irányuló tudatosság (pl. álmok formájában) előfordulhat alvás során, de nem tart ki végig.

• • • Egyetértenek abban is, hogy az álom nélküli alvás olyan állapot, amelyben a tárgyra irányultság megszűnik.

• • • Végül abban is egyetértenek, hogy az én fennmarad az álom nélküli alvás során, még a tárgyra irányultság hiányában is.

A vita tehát főként arról szól, hogy pontosan mit jelent az én fennmaradása az álom nélküli alvás során, illetve hogyan értelmezzük a tudatosság, az én és az emlékezeti beszámolók viszonyát.

THOMPSON KRITIKÁJA ÉS JAVASLATA

THOMPSON KRITIKÁJA ÉS JAVASLATA

Thompson rekonstruálja és bírálja a Nyāya érvelését, amely szerint az álom nélküli alvásról való tudásunk következtetésen alapul. Rámutat, hogy ez az érvelés vagy körkörös, vagy végtelen regresszushoz vezet. Ahhoz ugyanis, hogy arra következtessek, hogy egy különleges állapotban voltam, amelyben semmit sem tudtam, először indokolnom kell, hogy miért gondolom, hogy különleges állapotban voltam. Ha az indokom az, hogy semmit sem tudtam ebben az állapotban, akkor előfeltételezem azt, amit bizonyítani kellene, és az érvelés körkörössé válik.

Thompson szerint az Advaita Vedānta megközelítése kínál kiutat ebből a problémából. Eszerint amikor felébredünk egy álom nélküli alvásból, úgy tűnik, hogy közvetlenül tudunk arról beszámolni, hogy épp egy ilyen alvásból ébredtünk fel, anélkül hogy ezt ki kellene következtetnünk. Thompson fő célja annak megállapítása, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság logikailag lehetséges. Ehhez elegendő, ha elvben lehetségesek az ilyen alvásról szóló hiteles emlékek és beszámolók.

Ugyanakkor Thompson álláspontja óvatosabb az Advaita Vedānta nézeténél:

• • • Nem állítja, hogy a tudatosság folyamatosan fennmarad az alvás során, hanem megengedi, hogy lehetnek tudattalan periódusok is.

• • • Elismeri, hogy az álom nélküli alvásról szóló emlékeink tévesek is lehetnek.

Thompson fő érve, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság puszta lehetősége is megkérdőjelezi az uralkodó nyugati felfogást, és rávilágít egy finomabb alvásállapot-taxonómia szükségességére. Ez a finomabb taxonómia lenne az álom nélküli alvás tudatosságának kísérleti vizsgálatának feltétele.

Thompson rekonstruálja és bírálja a Nyāya érvelését, amely szerint az álom nélküli alvásról való tudásunk következtetésen alapul. Rámutat, hogy ez az érvelés vagy körkörös, vagy végtelen regresszushoz vezet. Ahhoz ugyanis, hogy arra következtessek, hogy egy különleges állapotban voltam, amelyben semmit sem tudtam, először indokolnom kell, hogy miért gondolom, hogy különleges állapotban voltam. Ha az indokom az, hogy semmit sem tudtam ebben az állapotban, akkor előfeltételezem azt, amit bizonyítani kellene, és az érvelés körkörössé válik.

Thompson szerint az Advaita Vedānta megközelítése kínál kiutat ebből a problémából. Eszerint amikor felébredünk egy álom nélküli alvásból, úgy tűnik, hogy közvetlenül tudunk arról beszámolni, hogy épp egy ilyen alvásból ébredtünk fel, anélkül hogy ezt ki kellene következtetnünk. Thompson fő célja annak megállapítása, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság logikailag lehetséges. Ehhez elegendő, ha elvben lehetségesek az ilyen alvásról szóló hiteles emlékek és beszámolók.

Ugyanakkor Thompson álláspontja óvatosabb az Advaita Vedānta nézeténél:

• • • Nem állítja, hogy a tudatosság folyamatosan fennmarad az alvás során, hanem megengedi, hogy lehetnek tudattalan periódusok is.

• • • Elismeri, hogy az álom nélküli alvásról szóló emlékeink tévesek is lehetnek.

Thompson fő érve, hogy az álom nélküli alvás során tapasztalt tudatosság puszta lehetősége is megkérdőjelezi az uralkodó nyugati felfogást, és rávilágít egy finomabb alvásállapot-taxonómia szükségességére. Ez a finomabb taxonómia lenne az álom nélküli alvás tudatosságának kísérleti vizsgálatának feltétele.

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK VIZSGÁLATI LEHETŐSÉGEI

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGÁNAK VIZSGÁLATI LEHETŐSÉGEI

Thompson több javaslatot is tesz az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

1. A résztvevőket nem a tudatosság tárgyairól vagy tartalmáról kellene kérdezni (pl. „Mire gondolt ébredés előtt?”), hanem inkább az alvás fenomenális jellegére kellene irányítani figyelmüket (pl. „Milyen érzések vagy minőségi állapotok voltak jelen ébredés előtt?”).

2. A meditációs gyakorlat segítheti a hozzáférést az álom nélküli alvás állapotához, és pontosabb beszámolókat eredményezhet. Tapasztalt meditálók arról számolnak be, hogy „tanúi” voltak az álom nélküli alvásnak, vagy „tudatossá váltak” benne.

3. Az EEG-mintázatok változása lassú hullámú alvás során tapasztalt meditálóknál empirikus bizonyítékot szolgáltathat az álom nélküli alvás tudatosságára.

Thompson hangsúlyozza, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálatához új kísérleti protokollokra van szükség, amelyek ötvözik a fegyelmezett beszámolókat és az idegtudományi módszereket.

​

Thompson több javaslatot is tesz az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

1. A résztvevőket nem a tudatosság tárgyairól vagy tartalmáról kellene kérdezni (pl. „Mire gondolt ébredés előtt?”), hanem inkább az alvás fenomenális jellegére kellene irányítani figyelmüket (pl. „Milyen érzések vagy minőségi állapotok voltak jelen ébredés előtt?”).

2. A meditációs gyakorlat segítheti a hozzáférést az álom nélküli alvás állapotához, és pontosabb beszámolókat eredményezhet. Tapasztalt meditálók arról számolnak be, hogy „tanúi” voltak az álom nélküli alvásnak, vagy „tudatossá váltak” benne.

3. Az EEG-mintázatok változása lassú hullámú alvás során tapasztalt meditálóknál empirikus bizonyítékot szolgáltathat az álom nélküli alvás tudatosságára.

Thompson hangsúlyozza, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálatához új kísérleti protokollokra van szükség, amelyek ötvözik a fegyelmezett beszámolókat és az idegtudományi módszereket.

​

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGA MINT TISZTA IDŐBELI TAPASZTALAT

AZ ÁLOM NÉLKÜLI ALVÁS TUDATOSSÁGA MINT TISZTA IDŐBELI TAPASZTALAT

Jennifer Windt filozófus Thompson megközelítését továbbgondolva azt javasolja, hogy az álom nélküli alvás tudatosságát tiszta időbeli tapasztalatként írjuk le. Ez olyan fenomenális állapotokat jelent, amelyeknek időbeli szerkezetükön kívül nincs más intencionális tartalmuk – csak a szubjektív időtapasztalat jellemzi őket.

A tiszta időbeli tapasztalat nem strukturálódik észlelési tárgyak, események vagy érzelmek köré – ez egyszerűen az „éppen most”-ban levés tapasztalata. Windt szerint ez a megközelítés azért vonzó, mert nemcsak az álom nélküli alvás tudatosságának sajátosságait ragadja meg, hanem azt is megmutatja, hogyan illeszthető be ez a tapasztalat a különböző alvás közben tapasztalt élmények (beleértve az álmokat) tágabb elméleti keretébe.

A kulcsgondolat az, hogy miközben még a legegyszerűbb álmokat is a fenomenális éntudat, vagyis az én-tapasztalat jellemzi, az álom nélküli alvás tudatosságában még ez a minimális éntudat is elvész. Az álmok elemzése segíthet azonosítani a minimális fenomenális éntudat feltételeit, az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata pedig betekintést nyújthat egy még egyszerűbb (talán minimális) fenomenális tapasztalati formába.

​

Jennifer Windt filozófus Thompson megközelítését továbbgondolva azt javasolja, hogy az álom nélküli alvás tudatosságát tiszta időbeli tapasztalatként írjuk le. Ez olyan fenomenális állapotokat jelent, amelyeknek időbeli szerkezetükön kívül nincs más intencionális tartalmuk – csak a szubjektív időtapasztalat jellemzi őket.

A tiszta időbeli tapasztalat nem strukturálódik észlelési tárgyak, események vagy érzelmek köré – ez egyszerűen az „éppen most”-ban levés tapasztalata. Windt szerint ez a megközelítés azért vonzó, mert nemcsak az álom nélküli alvás tudatosságának sajátosságait ragadja meg, hanem azt is megmutatja, hogyan illeszthető be ez a tapasztalat a különböző alvás közben tapasztalt élmények (beleértve az álmokat) tágabb elméleti keretébe.

A kulcsgondolat az, hogy miközben még a legegyszerűbb álmokat is a fenomenális éntudat, vagyis az én-tapasztalat jellemzi, az álom nélküli alvás tudatosságában még ez a minimális éntudat is elvész. Az álmok elemzése segíthet azonosítani a minimális fenomenális éntudat feltételeit, az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata pedig betekintést nyújthat egy még egyszerűbb (talán minimális) fenomenális tapasztalati formába.

​

ÍGÉRETES KUTATÁSI IRÁNYOK

ÍGÉRETES KUTATÁSI IRÁNYOK

Windt három olyan jelenséget határoz meg, amelyek különösen alkalmasak lehetnek az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

1. Minimális vizuális tartalmú vagy képek nélküli tudatos álmok: Ezek olyan álomszerű tapasztalatok, amelyekben a vizuális képalkotás és a narratív komplexitás minimális vagy teljesen hiányzik, de valamiféle tudatosság még jelen van.

2. Fehér álmok: Olyan alvási epizódok, amelyekből felébredve az alany biztos benne, hogy álmodott, de semmilyen konkrét tartalomra nem emlékszik.

3. Az alvásállapot téves észlelése: Ez legdrámaiabban a szubjektív álmatlanságban figyelhető meg, amikor valaki úgy érzi, hogy egész éjjel ébren volt, miközben az objektív mérések szerint aludt.

Ezek a példák kiszélesítik a vizsgálandó jelenségek körét. Arra utalnak, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának elméleti és kísérleti vizsgálatai túlmutatnak a Thompson által tárgyalt tapasztalt meditálók esetén.

Windt három olyan jelenséget határoz meg, amelyek különösen alkalmasak lehetnek az álom nélküli alvás tudatosságának jövőbeli vizsgálatára:

1. Minimális vizuális tartalmú vagy képek nélküli tudatos álmok: Ezek olyan álomszerű tapasztalatok, amelyekben a vizuális képalkotás és a narratív komplexitás minimális vagy teljesen hiányzik, de valamiféle tudatosság még jelen van.

2. Fehér álmok: Olyan alvási epizódok, amelyekből felébredve az alany biztos benne, hogy álmodott, de semmilyen konkrét tartalomra nem emlékszik.

3. Az alvásállapot téves észlelése: Ez legdrámaiabban a szubjektív álmatlanságban figyelhető meg, amikor valaki úgy érzi, hogy egész éjjel ébren volt, miközben az objektív mérések szerint aludt.

Ezek a példák kiszélesítik a vizsgálandó jelenségek körét. Arra utalnak, hogy az álom nélküli alvás tudatosságának elméleti és kísérleti vizsgálatai túlmutatnak a Thompson által tárgyalt tapasztalt meditálók esetén.

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KITEKINTÉS

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KITEKINTÉS

Az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata izgalmas új területet nyit meg a tudatkutatásban. Ez a megközelítés ötvözi a keleti és nyugati filozófiai hagyományokat, miközben a modern idegtudományi módszereket is felhasználja. A kutatás potenciális eredményei messze túlmutatnak az alvás jobb megértésén:

• • • Új perspektívát nyújthatnak a tudat természetéről és az én-tapasztalat minimális feltételeiről.

• • • Segíthetnek jobban megérteni a különböző tudatállapotok közötti átmeneteket.

• • • Hozzájárulhatnak a meditáció és más megváltozott tudatállapotok mélyebb megértéséhez.

• • • Új megközelítéseket kínálhatnak az alvászavarok, különösen az álmatlanság kezelésében.

Ugyanakkor számos kihívással is szembe kell nézni:

• • • Módszertani nehézségek: Hogyan lehet megbízhatóan vizsgálni egy olyan állapotot, amelyről már a definíció szerint is nehéz beszámolni?

• • • Fogalmi kérdések: Hogyan definiáljuk pontosan az álom nélküli alvás tudatosságát, és hogyan különböztetjük meg más alvási és éber állapotoktól?

• • • Filozófiai problémák: Milyen következményei vannak ennek a megközelítésnek a tudat és az én természetére vonatkozó elméleteinkre?

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása még gyerekcipőben jár, de izgalmas lehetőségeket kínál mind az elméleti, mind a gyakorlati tudatkutatás számára. A keleti és nyugati megközelítések ötvözése, valamint a beszámolók és az idegtudományi módszerek integrálása új utakat nyithat meg a tudat természetének mélyebb megértése felé.

Mint tudatos álmodóknak, érdemes lehet kísérletezni az álom nélküli alvás tudatosságának megtapasztalásával is. Próbáljuk meg alvás közben fenntartani a tudatosságot akkor is, amikor már nincsenek álomképek vagy gondolatok. Figyeljük meg, milyen az, amikor csak a tiszta időbeli tapasztalat marad. Ez nemcsak érdekes élmény lehet, de hozzájárulhat az önmegismeréshez és a tudatosság természetének mélyebb megértéséhez is.

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása emlékeztet minket arra, hogy a tudat sokkal összetettebb és rejtélyesebb, mint azt gyakran gondoljuk. Még azokban a pillanatokban is, amikor látszólag „nem történik semmi”, a tudatosság egy alapvető formája jelen lehet. Ez a felismerés arra ösztönöz minket, hogy újragondoljuk a tudatról és az énről alkotott elképzeléseinket, és nyitottak legyünk az emberi tapasztalat eddig feltáratlan dimenzióira.

​Ez a blogcikk is hasonló témáról szól: Álomtalan alvás és tudatosság

Az álom nélküli alvás tudatosságának vizsgálata izgalmas új területet nyit meg a tudatkutatásban. Ez a megközelítés ötvözi a keleti és nyugati filozófiai hagyományokat, miközben a modern idegtudományi módszereket is felhasználja. A kutatás potenciális eredményei messze túlmutatnak az alvás jobb megértésén:

• • • Új perspektívát nyújthatnak a tudat természetéről és az én-tapasztalat minimális feltételeiről.

• • • Segíthetnek jobban megérteni a különböző tudatállapotok közötti átmeneteket.

• • • Hozzájárulhatnak a meditáció és más megváltozott tudatállapotok mélyebb megértéséhez.

• • • Új megközelítéseket kínálhatnak az alvászavarok, különösen az álmatlanság kezelésében.

Ugyanakkor számos kihívással is szembe kell nézni:

• • • Módszertani nehézségek: Hogyan lehet megbízhatóan vizsgálni egy olyan állapotot, amelyről már a definíció szerint is nehéz beszámolni?

• • • Fogalmi kérdések: Hogyan definiáljuk pontosan az álom nélküli alvás tudatosságát, és hogyan különböztetjük meg más alvási és éber állapotoktól?

• • • Filozófiai problémák: Milyen következményei vannak ennek a megközelítésnek a tudat és az én természetére vonatkozó elméleteinkre?

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása még gyerekcipőben jár, de izgalmas lehetőségeket kínál mind az elméleti, mind a gyakorlati tudatkutatás számára. A keleti és nyugati megközelítések ötvözése, valamint a beszámolók és az idegtudományi módszerek integrálása új utakat nyithat meg a tudat természetének mélyebb megértése felé.

Mint tudatos álmodóknak, érdemes lehet kísérletezni az álom nélküli alvás tudatosságának megtapasztalásával is. Próbáljuk meg alvás közben fenntartani a tudatosságot akkor is, amikor már nincsenek álomképek vagy gondolatok. Figyeljük meg, milyen az, amikor csak a tiszta időbeli tapasztalat marad. Ez nemcsak érdekes élmény lehet, de hozzájárulhat az önmegismeréshez és a tudatosság természetének mélyebb megértéséhez is.

Az álom nélküli alvás tudatosságának kutatása emlékeztet minket arra, hogy a tudat sokkal összetettebb és rejtélyesebb, mint azt gyakran gondoljuk. Még azokban a pillanatokban is, amikor látszólag „nem történik semmi”, a tudatosság egy alapvető formája jelen lehet. Ez a felismerés arra ösztönöz minket, hogy újragondoljuk a tudatról és az énről alkotott elképzeléseinket, és nyitottak legyünk az emberi tapasztalat eddig feltáratlan dimenzióira.

​Ez a blogcikk is hasonló témáról szól: Álomtalan alvás és tudatosság

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET