Az álomnapló meglehetősen fontos eszköz, amellyel a legtöbb tudatos álmodó tisztában van. Segít az álommemória fejlesztésében, általa rendszerezhetőek és visszaolvashatóak a korábbi álmok, továbbá számos egyéb funkciót is betölthet, például hatékonyabbá teheti a gyakorlást, elemzések által. Gyakorlatilag elengedhetetlen a hosszútávú és következetes fejlődés nyomonkövetéséhez, de ennek ellenére sokan mégsem használják ki ennyire tudatosan az álomnaplózásban rejlő lehetőségeket. A számítógépek és okostelefonok elterjedése előtt a naplózás folyamata kimerült a kézzel történő jegyzetelésben és/vagy rajzolásban, napjainkban azonban egyre több lehetőség áll rendelkezésre az álomnapló vezetéséhez. Az alábbi cikkben nézzünk meg egy kifejezetten erre a célra létrehozott applikációt, amely eleve több funkciót hordoz magában, mint az álmok tartalmának egyszerű rögzítése, ami akár a gyakorló hasznára is válhat. De valóban előnyös egy ilyen álomnapló használata, vagy csak egy újabb divatos, ám haszontalan alkalmazást telepítünk a telefonunkra, amennyiben élünk a lehetőséggel?
A Google Play áruházban számos álomnapló közül válogathatunk, ezek közül most a Learn Lucid Dreaming – et teszteljük, amelynek magyarul a neve “álom felvevő – rögzítse álmai naplóját”.
Az első benyomás egészen kellemes, ugyanis egy jópofa animációs videóval találkozunk, amelyben felületesen elmagyarázzák (angolul), hogy mi is az a tudatos álmodás, milyen előnyei lehetnek, illetve hogy hogyan segít az applikáció a tudatállapot megtapasztalásában.
Az alkalmazást telepítve egy egészen kellemes színvilágú felületet kapunk, amely az éjszakai ébredések és jegyzetelések alkalmával kevésbé veri ki a szemünkből az álmot (pláne ha levesszük a fényerőt, és kék fény szűrő alkalmazást is használunk mellé).
A kezelőfelületen lévő plusz ikont megérintve már rögzíthejük is első álmunkat. Ehhez meg kell adnunk a dátumot, időt, címet, tartalmat, továbbá adhatunk meg címkéket is, amely később a csoportosításban és a visszakeresésben lesz segítségünkre. Külön plusz pont a készítőknek, hogy nem csak írásban, hanem telefonunk mikrofonját használva verbálisan is el tudjuk menteni az álmokat, bár ez utóbbi esetben nem túl kényelmes a későbbi feldolgozás és/vagy visszakeresés. Mindenesetre vannak, akik ezt a megoldást részesítik előnyben, ők örülni fognak ennek a lehetőségnek.
Ezután lehet az applikációban értékelni az alvás minőségét, az álom tisztaságát (érzékelés), és az álom hangulatát. Az utolsó lépés az eddigi legfontosabb, ugyanis itt adhatjuk meg, hogy az álom tudatos volt (Lucid) vagy nem (Not lucid). Illetve ezen a képernyőn egy linket is találunk, amely arra hivatott, hogy elmagyarázza a bizonytalan felhasználónak, hogy pontosan mi is az a tudatos álom.
Sajnos azonban ez az oldal nem érhető el, és ez csak az egyik hibája az alkalmazásnak, ami az egyhetes tesztelés során kiderült, de erről bővebben egy kicsit később.
A lényeg, hogy a korábban megadott adatok alapján automatikusan elemzéseket és grafikonokat készít az applikáció, amelyek látványosak és akár hasznosnak is lehetnek, már amennyiben a felhasználó szakszerűen fel tudja őket dolgozni. Ez persze a rendelkezésre álló adatok mennyiségétől és minőségétől is függ, de erről is majd később. Három bontásban nézhetjük meg ezeket az információkat, ugyanis le tudjuk az előző hét napra, az előző harminc napra, és a teljes időtartamra vonatkozóan kérni őket.
Ez jóval több mint a semmi, és igen látványos, de komoly és hosszú távú elemzésekhez (például öt év több ezer álmának a vizsgálata) kevés lesz. Mindenesetre százalékos arányban láthatóvá válik, hogy mennyi álmunk volt öntudatlan és tudatos, a többi, korábban megadott adatot pedig oszlop diagram formátumban tárja elénk az alkalmazás.
Ezekből ha másra nem is, arra legalább tud következtetni a gyakorló, hogy van-e valamilyen összefüggés az alvás minősége, az álom tisztasága, és az álom hangulata között, amit természetesen számos más tényező is befolyásolhat, mint például a napközbeni és alvás előtti tevékenységek, táplálkozási szokások, stressz stb. (Ezek vezetéséhez és megfigyeléséhez ez az applikáció természetesen már kevés.)
Jó ötlet volt a készítők részéről, hogy viszonylag könnyen lehet keresni az alkalmazás adatbázisában dátumra, az álom hangulatára, tisztaságára, tudatosságra illetve tartalomra is. Ebben rejlik a digitális álomrögzítés egyik nagy előnye, amit a készítőknek sikerült jól kivitelezni.
Beállíthatunk továbbá jelszót is az álomnaplónkhoz, hogy illetéktelenek ne olvashassák az álmainkat, ami kétségtelenül hasznos, és sok kellemetlenségtől kímélheti meg a gyakorlót. További nagyon fontos funkció, hogy be lehet állítani olyan emlékeztetőket, amelyek emlékeztetnek, hogy ne felejtsül el a valóságtesztek végrehajtását napközben. Ennek gyakorisága tetszőlegesen változtatható napi háromtól maximum óránként háromig (több nem is kell), és ki lehet választani a jelzés típusát is (villogó fény, hang, rezgés, értesítési pötty), bár a tesztelés során valamiért csak a rezgés működött, pedig a hangjelzés is nagyon hasznos lehetne. Továbbá be lehet állítani egy úgynevezett Silent period-ot is, ami gyakorlatilag azt az időintervallumot jelenti, amikor az applikáció nem küld emlékeztetőket, így nem zavarja például az alvást.
Ez is egy remek ötlet a fejlesztők részészéről. Van még egy nagyon hasznos funkció: elvileg össze lehet kötni felhővel az álomnaplót, ami azt a célt szolgálja, hogy az ott lévő álmokat le lehessen tölteni az applikációba. Kár, hogy ez sem igazán működött, illetve hogy nem lehet az álmokat exportálni más adathordozóra, hogy azokat könnyebb legyen feldolgozni és tárolni, mondjuk egy Excel vagy egy Word dokumentumban. Tulajdonképpen ez a legnagyobb hiányossága az alkalmazásnak.
Gondoljunk bele, hogy ha a gyakorló egy éven keresztül több száz álmot rögzít az álomnaplóba, később azonban bármilyen oknál fogva úgy dönt, hogy ezeket az álmokat máshogy szeretné tárolni, de erre nincs lehetősége.
A Learn Lucid Dreaming előnyei:
igényes dizájn;
az álmok könnyű és gyors rögzítése;
diktafon is használható az álmok felviteléhez;
beépített statisztikák;
könnyű keresés az adatbázisban, akár kategóriák alapján is;
jelszavas védelem;
valóságteszt emlékeztető;
nincsenek reklámok;
ingyenes.
A Learn Lucid Dreaming hátrányai:
nem lehet exportálni az adatokat;
hiába állnak rendelkezésre grafikonok, ha azok nem elegendőek a komoly összefüggések megállapításához;
a teszt során csak a rezgés funkció működött, mint valóságteszt emlékeztető;
nem biztos, hogy jó, ha a gyakorlónak nem magától jut eszébe a valóságtesztelés.
Összességében jó dolog a digitális formátumú álomnapló vezetése, és látszik, hogy a készítők kreatívak voltak, viszont néhány alapvető funkció hiánya később okozhat kellemetlenséget a felhasználónak. Talán a következő verzió (ha lesz) jobban át lesz gondolva és minden funkciója működni fog.
Mindenesetre aki a papíralapú álomnaplózás híve, ide kattintvatalálhat kedvére valót.
Sokan tisztában vannak az álomnapló vezetésének jelentőségével, azonban már kevesebb azok száma, akik pontosan tudják, hogyan érdemes elkezdeni a naplózást. A kezdő gyakorlók, a tudatos álmodás elsajátításnak kezdetén gyakran kérdeznek az álomnapló vezetés rejtelmeiről, a fő tudnivalókról. Hazánkban is fellelhetőek külön erre a célra létrehozott füzetek és könyvek, azonban ezek a legtöbb esetben leginkább csak üres lapokból állnak, amit természetesen a használónak kell megtöltenie. Nógrádi Csilla Álomnapló könyvével, az előzőekkel szembemenve létrehozott valami újdonságot, amit nem csak a tudatos álmodás iránt érdeklődők, hanem az öntudatlan álmokkal foglalkozni kívánók is örömmel olvashatnak és tölthetnek meg, még több, egyedi tartalommal.
Az álomnapló vezetésének elsődleges célja, hogy általa fejlődjön az álommemória, és a leírt álmokat később felhasználhassuk, különböző igények szerint. A leggyakoribb felhasználási terület az álomfejtés, vagyis az álmok világának és üzeneteinek mélyebb megismerése, bármilyen okból kifolyólag.
A napló vezetésének egy másik oka a tudatos álmodás elérése, valamint, ha ez már megtörtént, akkor ezen képesség fenntartása és fejlesztése szokott lenni.
Persze nyilván vannak olyanok is, akik párhuzamosan mindkét célra használják álomnaplójukat.
Nógrádi Csilla neve már ismerősen csenghet, ugyanis ő írta az Álom és önismeret című könyvet. Az Álomnaplót olvasva az a benyomás támad az emberben, hogy az Álom és önismeretet felturbózták, egy kissé álomnapló-szerűvé tették, és kiadták egy egyedülálló megjelenéssel társítva. Mindez pozitívum, bár tény, hogy olykor ugyanazok a sorok köszönnek vissza az olvasóra, amelyekkel korábban is találkozott az Álom és önismeretben, ami meg is található az Álomnapló irodalomjegyzékében.
A könyv elrendezése és kivitelezése nagyon egységes és szemet gyönyörködtető látvány, ezt mindenképpen muszáj megjegyezni. A felépítése, mint már említésre került, kettős. Egyrészt eléggé szellős az olyan oldalak miatt, amelyek a címmel összhangban tulajdonképpen mintegy álomnaplóként funkcionálnak, ahová az olvasó feljegyezheti saját álmait.
Ezeken az oldalakon rendszerint az álom megfigyelésére, némi önálló álomfejtésre, és az álommal kapcsolatos feladatok végrehajtására buzdító sorok is olvashatóak.
Az ötlet jó, már csak azért is, mert a legtöbben a hétköznapok rohanásában egyszerűen csak feljegyezzük álmainkat (már aki vezet álomnaplót), több-kevesebb részletességgel, de aztán nem nagyon foglalkozunk velük. Pedig minél aktívabban törődünk álmainkkal a leíráson túl, annál könnyebben érjük el célunkat, legyen az önálló álommunka, vagy akár a tudatos álmodás megtapasztalása. Érdemes tehát végig is csinálni a feladatokat, még ha elsőre értelmetlennek is tűnnek, mivel ez még inkább fejleszti az álmokra való koncentrálás képességét.
A könyv azon részeiben, amelyek nem álomnaplóként funkcionálnak, bepillantást nyerhetünk az alvás folyamatába, az álmokra való emlékezés néhány módjába, álomtípusokba, különböző álomfejtési módszerekbe, elemzésekbe, és még a tudatos álmodáshoz is kapunk néhány instrukciót, ha nem is sokat.
Valójában sokféle módszerből kapunk egy-egy kevés ismertetőt, ami talán abból a szempontból kedvező, hogy az olvasó egy kicsit szélesebb spektrumban látja át az álmok világát, és később saját ízlése és érdeklődése szerint tud továbbhaladni az őt érdeklő irányzattal. További erőssége a könyvnek, hogy rengeteg, a témával kapcsolatos könyv- és filmajánló található benne.
Az Álomnapló annak lehet hasznos olvasmány, akit érdekelnek az álmokkal való foglalkozás különböző lehetőségei, az álommemória fejlesztése, és kész nemcsak elolvasni a könyvet, hanem arra is szán elegendő időt és energiát, hogy lejegyezze álmait, és végigcsinálja a könyvben leírt feladatokat. Ennek hatására valószínűleg rövid időn belül elmélyül saját álomvilágában, és ezen keresztül önmaga megismerésében. Annak, aki kifejezetten tudatos álmodással kapcsolatos irodalmat keres, a könyvben az ezzel kapcsolatos információk kevésnek bizonyulhatnak.
Sokan azt gondolják, hogy az álmokból olyan információk szerezhetőek, amelyekhez nappali tudatosságunkon keresztül nem férünk hozzá. A feltételezés egészen logikus, ha arra gondolunk, hogy az agy tulajdonképpen nemcsak nappal, hanem éjszaka is aktív. Az elme alvás közben önmagába fordulva tevékenykedik, többek között a nappal átélt fizikai és lelki ingerek feldolgozásán. Az álom és az ébrenléti állapot közötti lényeges különbség, hogy éjjel nem terelik el az elme figyelmét a környezet benyomásai, így jóval hatékonyabban tud dolgozni. Egyesek azt gondolják, hogy ez tisztán spirituális történés, míg mások szerint természetes fiziológiai folyamat.
Nem csak a mai embert foglalkoztatja a gondolat, hogy az álmokból használható információt lehetséges kinyerni. Tulajdonképpen minden korban éltek olyanok, akik úgy érezték, hogy az álmokon keresztüli informálódással erőteljesen kell foglalkozni. Néhányan ezt annyira komolyan vették, hogy sokszor az életük, és népük vezetésével kapcsolatos jelentőségteljes döntéseiket is álmok hatására hozták meg.
Az ókori Mezopotámiában élők hittek benne, hogy az álmaikon keresztül istenek üzennek nekik, és fel is használták ezeket a jövőre vonatkozó útmutatásokat. Leo Oppenheim szerint az asszírok kétféle álomtípust azonosítottak: istenek kinyilatkoztatásait, melyekben természetfeletti lények egyértelmű útmutatásokat adtak számukra, illetve olyan szimbolikus álmokat, amiknek megfejtését hivatásos álomfejtőkre bízták.
„Az ember az álmokból tudja meg, kicsoda is ő valójában.” – Mark Lawrence
Az ókori görög kultúrában az alvás és az álom istene Hüpnosz. Három fia Morpheusz, az álmok megformálója; Phobetor, a rémálom, a természethez és állatokhoz kapcsolódó álmok; valamint Phantaszosz, a rendkívüli, különös álmok alakítója. Hippokratész a kor legismertebb orvosa az álmokon keresztül kapott információkat felhasználta a betegségek lappangó tüneteinek meghatározására is. A görögök szerint az alvás egyfajta kis halál, ami eljuttat a túlvilágba, ébredéskor pedig természetes úton újra a fizikai világba térünk vissza. Az álomfejtő papok Aszklépiosz isten templomaiban éltek, ahová a beteg, segítségre vágyó zarándokok zarándokoltak, hogy gyógyító álmot kapjanak. Hüpnosz álomba juttatta az alanyt, Aszklépiosz (a gyógyítás istene) pedig közölte tanácsait az álomban.
„Az álom, amely ilyen gyakran visszatér, üzenetet akar átadni, amely óv a jövendőtől, vagy emlékeztet a múltra, amelyet idő előtt elfelejtettél.” – Peter Soyer Beagle
Az álmok jelentőségét az amerikai indiánok is nagyra tartották. Úgy gondolták, hogy szellemi és természeti erők nyilvánulnak meg általuk, az istenségek pedig ezeken keresztül közlik információikat, amelyek befolyásolták az indiánok döntéseit és ezen keresztül életüket. Igyekeztek álmok ihlette nevet adni gyermekeiknek, és életük minden jelentős eseményének alapját is álmok szolgáltatták. Álmokra támaszkodtak a szerelmi életükkel kapcsolatosan, ugyanúgy, ahogyan a jövőt illető kérdések megválaszolásában. A beavatások folyamán is kiemelt szerep jutott az álmoknak. Ehhez a gyermeknek a falutól távoli helyre kellett elvonulnia, hogy böjttel, imával és tánccal megidézze a szellemeket, akik álmon/látomáson keresztül hozták üzenetüket.
Az álomcsapda a gyermekek megvédésére szolgált, a rossz álmok ellen. Növényi részekből és állati inakból készítették, populárisabb változata azóta az egész világon elterjedt. A hálón fennakadtak a rossz szellemek és a rémálmok, a kellemes álmok viszont áthaladtak a lyukakon. Álomcsapdát a sámánok is használtak, a jósló álmok „begyűjtésére”. Spirituális eljárásokkal különböző anyagokba mártogatták, hogy ezzel igazán hatékonnyá tegyék őket.
De nem csak a felsorolt népek és kultúrák tulajdonítottak segítő szerepet az álmoknak, ez a törekvés napjainkban is fellelhető a különböző álomfejtő „mesterek”, könyvek és praktikák formájában. Nagyszüleink korában nagy népszerűségnek örvendett például Krúdy Gyula álmoskönyve, amelyben pontokba szedve találhatóak a különböző álomtartalmak jelentéseinek magyarázatai. Ebből néhány példa:
„Mezítelenül látni magunkat: nagyon jó.
Mezítelen férfival találkozni az országúton: félelmetes; a házban kacérság. Mezítelen asszony, aki volna idegen: búbánat, ha ismerősünk: némi szerencse. (Kerner.)
Valakit mezítelenül látni: nekünk nagy gond, az illetőnek szerencse. (R. M.)
A különös álmokban: idegen városban tartózkodni, ahol mezítelen emberek járnának az utcákon és a város kapui körül: jegyzi egy eltévelyedésünket, amelynek megadjuk az árát. Mezítelen leány: szép idő. Mezítelen gyermek: kis betegség. Mezítelenek bálján táncolni: mutat kiábrándulást egy szerelmünkből. Mezítelen öregember, aki belénk kapaszkodna: jegyzi betegségünket, amelyet legyőzünk. Mezítelen kép, amely fejünkre zuhanna: óvatosságra int egy asszonyi kelepcétől. (D. G. Gy.)
Mezítelen menyasszony: hamisság. (S. j.)
Locsolni: jó mulatság.
Ablakból locsolni asszonynak: egy férfi megszerelmesedését jegyzi. Kulcslyukon kilocsolni: kacérság. Öregember fejére fiatalasszonynak locsolni: paráznaság. (Kerner.)
Lomb. Utazás.
Lőcs. Gazdagság. Mennél nagyobb, annál jobb.
Lucfenyő. Alföldi embernek utazás.
Lutri (-n nyerni): öregség.
Lyuk. Csak ha kicsi, akkor jó.”
A fenti sorok elolvasása után érezhető, hogy ezek a leírások nem túl megbízhatóak, és ezzel szerencsére a szerző is tisztában van, így ír erről: „Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák halk elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak. „
„A neurológiai és fiziológiai folyamatok mindig csak az álmok feltételeit jellemzik, nem az álmodott történetet, azt pedig végképp nem, amit ez a történet az álmodónak jelent.” – Douwe Draaisma
A fázisban (tudatos álomban/testen kívüli élményben) történő információszerzés, persze teljesen más, mint amikor valaki könyveken, vagy segítőkön keresztül próbálja álmai üzenetét megfejteni. Ebben az esetben az álomtartalmak nem feltétlenül kódolva jelennek meg, már csak azért sem, mivel a tény, hogy az álmodó teljesen tudatában annak, hogy álmodik, sokkal akadálytalanabb információáramlást tesz lehetővé. Konkrét kérdések feltételével konkrét válaszokat kapunk, amelyeket az álomban tovább fejtegethetünk, és ezt érdemes mindenképpen meg is tenni. Azonban ez a módszer sem varázspirula. A fokozatos fejlődés, a józan ítélőképesség és a megfelelő technikák használata elengedhetetlen. Ezek hiányában megeshet, hogy a kérdező egy értelmetlen válasz esetén értéktelennek ítéli meg a teljes módszert, vagy fordítva: egy pontatlan információnak túl nagy jelentőséget tulajdonít.
Azonban ha valaki nem rendelkezik elég gyakorlattal és tudással a fázison keresztül történő információszerzéshez, fennállnak számára más alternatívák is. Többek között egy ilyen lehetőséget ír le például Patricia Garfield, amikor a kreatív álmok előidézésről beszél.
„Az álmok megvilágítják azokat a homályos helyeket, ahová az értelem még nem jutott el.” – Jordan B. Peterson
Patricia fontosnak tartja, hogy az ember merüljön el abban a kérdésben, amivel kapcsolatosan segítséget szeretne kérni. Érdemes az adott területről minél több információt összegyűjteni még ébren; könyvekből, előadásokból, filmekből, utazásokból, tanulásból, munkából. Azonosuljunk a témával, amennyire csak lehetséges. Koncentráljunk erre az érdeklődési területre néhány napon keresztül, és elalvásig foglalkozzunk vele, elalváskor pedig tűzzünk ki egy konkrét álomcélt, kérdést. Alvás után az álmot idézzük fel alaposan, és a lehető legpontosabb formában rögzítsük, például írásban. Amennyiben nem kapunk választ az első alkalommal, folytassuk a kísérletezést tovább.
Ez persze nem túl egyszerű és könnyű kivitelezési mód, bármennyire is észszerű. Annak, aki valóban ki akarja használni az álmokon keresztüli információszerzésben rejlő lehetőséget, mindenképpen érdemes elsajátítania a tudatos álmodást.
A tudatos álmodás, az asztrális projekció és a testen kívüli élmény (fázis) magyar nyelvű szakirodalma folyamatosan bővül (Miért álmodunk?, Álom és önismeret stb.), de azért akadnak régi klasszikusok is, amelyek természetesen nemcsak a magyarországi tudatos álmodás iránt érdeklődőkre voltak nagy hatással, hanem az egész világon elismerte őket az éber álmodás közössége. Patricia Garfield munkáit is határozottan ezek közé az alkotások közé sorolhatjuk. Bár itthon csak a Teremtő álom című könyvét (Creative Dreaming, 1974) adták ki, a szerzőnek más művei is megjelentek a témában, mint például a The Healing Power of Dreams; a Women’s Bodies, Women’s Dreams; a Your Child’s Dreams; és további hat könyv. Kézenfekvő, hogy megvizsgáljuk kissé közelebbről a szerzőnő egyetlen magyarra fordított művét, a Teremtő álmot.
Talán nem véletlen, hogy a Bioenergetic kiadó éppen ezt a könyvet adta ki nálunk, ugyanis Patriciának ez a legismertebb írása, amelyet szülőhazájában, 1974-es keménykötéses megjelenése után ’76-ban puhakötésben újra kiadtak, és tizenkilenc utánnyomást élt meg (1995-ös adat). A világ számos nyelvére lefordították, például megjelent franciául, németül, hollandul, svédül, finnül, norvégül, portugálul, japánul (szintén 1995 -ös adat). Sokakra óriási hatással voltak az olvasottak, többen ennek a könyvnek a folyományaként kezdtek el behatóbban foglalkozni az álmokkal, sőt, olyan is volt, aki álmokra specializálódó pszichológus lett a könyv hatására.
„A kreatív álmodás készségének elsajátításával képesek leszünk teljesen konkrét elemeket megjeleníteni az álmainkban, amelyek kiteljesítik az álmok nyújtotta lehetőségeket.”
Patricia Garfileld az Egyesült Államokban született, 1934-ben, jelenleg 85 éves. Nem mellékes, hogy klinikai pszichológiából Ph. D. fokozattal rendelkezik. Többek között Stephen LaBerge-el együttműködve megalapította a The Association for the Study of Dreams (azóta International Association for the Study of Dreams, IASD) szervezetet 1984-ben, amely az álmok kutatásával foglalkozik, és minden évben tartanak konferenciát.
„A kiterjedt álomgyakorlat ugyanis nem más, mint kísérletek sora, arra, hogy az álmodó megoldja a problémáit.”
Az előbbiekből már láthattuk, hogy Patrica mennyi munkát fektetett az álmok tanulmányozásába, ahogyan abba is, hogy eredményeit megossza másokkal. Ennek egyik ékes példája a szóban forgó könyv, melyben végigveszi különböző kultúrák és népcsoportok álmodáshoz fűződő viszonyát, és álomgyakorlatait. Ennek köszönhetően érdekes és izgalmas információkat tudhatunk meg az ókori álmodókról, akik különböző kérdésekre igyekeztek választ kapni álmaikban, az erre a célra létrehozott templomokba zarándokolva, illetve a gyógyulás reményében bízva. Garfield kielemzi, hogyan és minek köszönhetően jártak sikerrel, és rámutat, hogy valószínűleg az egyik legnagyobb szerepet ebben éppen a hit játszotta, ami teljesen egybevág mások megfigyeléseivel és tapasztalataival is.
„Függetlenségünk kialakulását elősegíthetjük azzal, hogy megfelelően használjuk az álmainkat.”
A szerző kivesézi az indiánok álmodási szokásait is, bemutatva, hogy az álmodás tulajdonképpen minden indián törzs életében központi szerepet játszott. Különböző történetekkel igyekszik elmagyarázni hogyan is történhetett ez a gyakorlatban, és hogyan befolyásolhatta akár csak egyetlen álom is a felnövekvő indiánok helyét a törzsi rendszerben. A könyv egy másik fejezetében nagyjából ugyanezeket a lehetőségeket vázolja fel számunkra is, modern korunkra átültetve, a kreatív álmok és felhasználási módjuk bemutatásával. Költők, írók, zeneszerzők, kutatók, tudósok olyan konkrét eseteit mutatja be, amelyekben álmok segítettek egy-egy művészeti alkotás létrehozásában, vagy éppen valamely tudományos munka előmenetelében. Ezután felsorol néhány jó tanácsot, annak érdekében, hogy bárki hasonló módon ki tudja használni a saját álmaiban rejlő lehetőségeket.
„Ha álmaink megfelelő használatával mindannyian fejlesztjük a képességeinket, az a társadalmunknak éppúgy javára válik, és épül tőle, ahogyan a mi személyiségünk is a hasznát látja és gazdagodik tőle.”
Később részletesen kitér a szenoi törzs szokásaira, és igyekszik levonni azokat a konzekvenciákat, amelyek a modern ember segítségére lehetnek, és amelyekkel nagyobb eséllyel tud létrehozni irányított álmot, tehát képessé válhat álomtartalmai befolyásolására. Felvázolja a különbséget az irányított, és a tudatos álom között, ezzel világossá téve, hogy bár lehet előre megtervezett álomeseményeket megálmodni, ez még nem feltételezi az öntudat teljes és tiszta jelenlétét az álomban, tehát ezekben az esetekben nem beszélhetünk egyértelműen tudatos álmokról.
„Miután álmaikban kezelték a válságot, a valóságban is könnyebben megbirkóznak vele. Látni fogjuk, hogy a hatásmegmaradásnak ez az elve más helyzetekben is gyakran előfordul. Az álmok döntő fontosságú tanulási tapasztalatok lehetnek.”
A tudatos álmok létrehozásával, az álmok tudatosításával kapcsolatban is kapunk útmutatásokat. Leírja, hogy mik a tudatos álmodás előnyei, mik az állapot elérésének megpróbáltatásai, és mire érdemes figyelni, hogy könnyebben megtapasztalhatóvá váljon ez a tudatállapot. Sokat beszél az álombéli repülés nehézségeiről és a kivitelezés hogyanjáról, a téves ébredésről, valamint Stephen LaBerge néhány hasznos tanácsát is megosztja az olvasóval. Miután bemutatja a jógik álmokkal kapcsolatos tapasztalatait és elképzeléseit, kitér az álomszabályozás fejlesztésére, részletesen tárgyalja saját, és mások álomnapló vezetési szokásait, praktikáit.
„Láttuk, hogy a primitív társadalmakban annak a kényszere, hogy valaki önállóan és csak magára támaszkodva cselekedjen, hogyan vezetett az álmok fokozott alkalmazásához. Függetlenségünket mi is kialakíthatjuk, ha a problémáinkra már az álmainkban is megoldást keresünk. Az élet válságos pillanatainak kezelésére úgy készülhetünk fel, hogy először magunkat készítjük fel rá az álmainkban. A sikeres problémamegoldás az álmokban a valóságos helyzeteken is érezteti a hatását.”
Patricia Garfield Teremtő álom könyve okkal lett elismert és elterjedt alkotás. Rengeteg információ megtalálható benne az álmokról, egészen az ókortól kezdődően modern korunkig. Segítséget nyújt a rémálok leküzdéséhez, az élvezetes és kreatív álmok előidézéséhez, az álmok felhasználásához mindennapos problémáink megoldása érdekében, és a tudatos álmodás eléréséhez. Nyugodtan mondhatjuk rá, hogy egy korszakalkotó alapmű, de az olvasás közben azért érdemes észben tartani, hogy az utolsó kiadás óta (1995) már többet tudunk az álmokról, és a tudatos álmodás megtapasztalásához is sikeresen kidolgozásra kerültek hatékonyabb módszerek.
„Ha megfelelően használjuk az álmainkat, növelhetjük belső erőforrásainkat. Speciális álomkezeléssel fejleszthetjük a meglévő képességeinket.”
Az álmokkal, és azon belül is a tudatos álmokkal foglalkozó szakirodalomból hazánkban nincs túl nagy választék, de szerencsére időnként megjelennek újabb kiadások. Ezek között elég éles a kontraszt, ugyanis vannak, akik teljesen ezoterikus módszerekkel járják körül a jelenséget, míg más művek hangsúlyozzák a tudományos megközelítés elengedhetetlenségét. Utóbbiak közé tartozik Alice Robb, Miért álmodunk? – A tudatos álmodás sorsformáló módszere (Why we dreams? – The Transformative Power) című könyve, amely nem árul zsákbamacskát, és nem beszél mellé. Pontosan arról szól, amit a cím alapján várhatunk tőle, bár kissé aránytalanul.
A könyv irodalmazásához lapozva azonnal feltűnik, hogy Alice hatalmas gyűjtőmunkát végzett az íráshoz, és rengeteg munkát fektetett bele. Hiszen a 437 hivatkozás, a könyv lényegi tartalmát adó (252-9) 243 oldalon azt jelenti, hogy minden egyes lapon átlagosan 1,8 utalás található más kiadványokra, cikkekre, interjúkra. Ebből is látható, hogy a szerző igyekezett egy széles spektrumú, objektív hangvételű könyvet a kezünkbe adni, amelyben leginkább valóban arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért álmodunk, és hogy jelenleg hol tartanak a kutatók ennek a kérdésnek a megválaszolásában.
„Ha arra szeretnénk használni az álmainkat, hogy új megoldásokat találjunk általuk a problémáinkra, muszáj emlékeznünk rájuk.”
Ennek köszönhetően olyan izgalmas témákba nyerhetünk bepillantást, amelyekről máshonnan keveset hallhatunk. Részletekbe menően ismerkedhetünk meg a tudatos álmodás néhány úttörőjének munkásságával, akik nyugati világunkban igyekeztek létjogosultságot szerezni a jelenségnek. Hatalmas hálával tartozunk nekik!
„Úgy tűnik, valami különös történik álmunkban, olyasvalami, amit éber állapotban nem lehet elvégezni.”
De nem csak a tudatos álmodással kapcsolatos kutatásokba nyerünk bepillantást a könyv által, hanem a hétköznapibb álmok világát is jobban megismerhetjük. Így például megtudhatjuk többek között, hogy milyen jellemzői vannak a depressziósok álmainak, milyen hatásai vannak, ha valakit nem hagynak aludni, vagy ha „csak” a REM szakaszoktól fosztják meg az alanyt hosszabb időszakon keresztül.
Arról is olvashatunk, hogyan adnak az álmok jelzéseket és útmutatást mindennapi problémáink és döntéseink segítése céljából, és hogyan igyekeznek a tudósok és magánemberekből álló csoportok megfejteni álmaink jelentéseit. Nehéz lenne kitérni minden egyes, a könyvben felsorolt kutatásra és az ezekhez kapcsolódó konklúziók bemutatására, mivel tényleg sok minden szóba kerül, részletes leírásokkal bemutatva.
Mindemellett Alice elmeséli kalandos történetét, hogy hogyan ismerkedett meg a tudatos álmodás módszerével, mely könyv volt rá a legnagyobb hatással, és hogy hol, és milyen társaságokhoz csatlakozva igyekezett tudását elmélyíteni.
„A tudatos álmodás mesterei konkrét problémákról álmodhatnak, válaszokat kereshetnek álmukban, katartikus találkozásaik lehetnek, és felszínre hozhatják a tudatalattijuk mélyén rejtőző dolgokat. A tudatos álmodók élen járnak a rémálmok gyógyításában és az emlékezetes, érzelmileg felszabadító és jó érzést okozó álmok létrehozásában.”
Azonban a tudatos álmodás módszereiről már jóval kevesebbet olvashatunk a könyvben, bár a szerző ezeket is igyekezett kellő alapossággal bemutatni. Az általa ismert alapvető technikák hatékonysága nem túlzottan kiemelkedő, ezeknél már jóval eredményesebb módszerek is kidolgozásra és igazolásra kerültek. Talán ennek is köszönhető, hogy egy-egy tudatos álmot egy heti előkészülettel és koncentrációval igyekszik elérni, ami eléggé megdöbbentő.
Illetve a pozitív kritika lehetőségeit kihasználva szeretnék két megjegyzésére reflektálni, amelyeket olvasva alaposan meglepődtem:
„A tudatos álmodás egyik leginkább zavarba ejtő vonása, hogy a többi szereplő teljesen önálló és független benne – akárcsak a való életben, nemigen tudjuk mások viselkedését befolyásolni álmunkban.”
Igaz, a kevesebb tapasztalattal rendelkező tudatos álmodó könnyedén jut a fenti következtetésre, hiszen éppen a saját határait feszegetve talán eszébe sem jut, hogy hatással lehet az álmában megjelenő karakterek viselkedésére. És valóban, ilyen irányú kísérletekkel és leírásokkal magam sem találkoztam. Ezért is döbbentem meg rajta, amikor hosszú évek tapasztalatai eljuttattak egy olyan szintre, ahol képessé váltam az álomalakokat először csak szavakkal és érvekkel, később pedig gondolatokkal és elvárásokkal is irányítani. Egészen elképesztő élmény, ami további kérdéseket is felvet. Most elégedjünk meg ezzel kapcsolatban annyival, hogy bármennyire is megdöbbentő, de lehetséges.
„A tudatos álmodás gyakoriságát nem könnyű mérni, és a fogalom meghatározása körüli bizonytalanságok komplikálják a kérdést: a tudatosság egy spektrum, és a tudósoknak egyelőre nem sikerült konszenzusra jutniuk abban, hogy milyen fokú tudatosságtól és kontrolltól tekinthető egy álom tudatosnak.”
Tény, hogy az álmodó éber álmaiban különböző tudatossági szinteket tapasztalhat meg önmagán, melyek legtöbbjét csak ébredés után képes kiértékelni. Azonban óriási akadályokba ütköznénk a különböző módszerek és stratégiák hatékonyságának osztályozáskor, ha nem lennénk képesek megállapítani, hogy mely technikákkal, mennyi idő alatt, mennyi tudatos álmot sikerült elérni. Tudtommal már régen sikerült a kutatásoknak eljutni arra szintre, hogy egyezményesen kijelenthetjük: ha az álmodó tisztában van a ténnyel, hogy álmodik, akkor tudatos álomról beszélünk. Az más kérdés, hogy egy ilyen felismerés után az ember könnyedén elvesztheti a megszerzett tudatosságát, és hogy bizonyos esetekben a tudatossága ellenére sem képes teljesen kitartani józan logikája és elhatározásai mellett, de ennek elkerülésére is léteznek módszerek.
Összességében a Miért álmodunk? egy komoly kiadvány, tele izgalmas adatokkal és történetekkel, amelyekkel az álmodás és a tudatos álmodás iránt érdeklődőknek érdemes megismerkedniük. Akik a témában teljesen járatlanok, és az a céljuk, hogy minél gyorsabban és minél hatékonyabban elsajátítsák a tudatos álmodás gyakorlatát, azoknak mást ajánlanék első olvasmánynak. Ha azonban már rendelkezel tapasztalatokkal, és szeretnéd elmélyíteni a tudásodat, vagy egyszerűen csak szeretnél több információhoz jutni erről a területről, akkor biztosan nem fogsz csalódni a könyvben.
