Az álmok mindig is izgatták az emberi képzeletet, és a tudósokat is régóta foglalkoztatja, hogy miként lehetne befolyásolni és irányítani ezeket a rejtélyes tudatállapotokat. Egy új tanulmányban a kutatók elektróda agyba ültetésével és az agy elektromos stimulációjával (EBS) vizsgálták ezen módszer álmokra és az alvás minőségére gyakorolt hatását. Az eredmények lenyűgöző felfedezéseket és izgalmas lehetőségeket tárnak fel az álmok irányításával kapcsolatban.
Kutatók az 1950-es és 1960-as évek óta foglalkoznak vele, hogy az álmok hogyan befolyásolhatóak az alvás során az alvó különböző érzékszerveinek ingerlésével. Ezek a kutatások több szempontból is fontosak. Egyrészt segítségükkel megállapítható, hogy az alvó környezetében felmerülő ingerek (hangok, hő stb.) hogyan és milyen mértékben befolyásolják az álmodó álomkörnyezetét. Másrészt, ha sikerül a kutatóknak kifejleszteniük egy olyan eszközt, amely a külvilágból irányítva hatással van az álomban zajló eseményekre, ez jelentősen megkönnyítheti a tudatos álmok előidézését. Ehhez természetesen két dolog szükséges:
Az álmodó az álomban egyértelműen be tudja azonosítani az inger által az álomban bekövetkező változásnak köszönhetően, hogy álmodik;
ne ébredjen fel ettől az ingertől.
Az álmok befolyásolásának kutatása az 1950-es és 1960-as években kezdődött, hangokkal, szomatoszenzoros stimulációs vizsgálatokkal, hideg vízzel, elektromos árammal, lézerekkel stb.
Dement és Wolpert elsőként tesztelték a vizuális stimulációt, amely az álmokba való beépülés terén még mindig nem elég hatékony. 1988 óta szagok álmodásra történő hatásával is kísérleteznek, amelyek elég ígéretesnek is tűnnek, mivel ismert, hogy ez a fajta stimuláció nem zavarja az alvást.
Trotter és munkatársai kellemes és kellemetlen szagokat használtak, míg Schredl és kollégái álmokat próbáltak kiváltani vidéki és városi területek illatanyagaival. 1996 óta pedig a vesztibuláris érzések hatását tesztelték az álomba való beépülésre. Az 51 kapcsolódó tanulmány metaanalízise azt mutatja, hogy az érzékszervi észlelés hatással lehet az álmokra, de a bevonásra került tanulmányok közül egyik sem mutatott stabil és megbízható eredményeket.
Nyilvánvaló, hogy a megbízható álomszabályozási eszközök keresése még napjainkban is folyamatban van.
Michael Raduga úgy gondolja, hogy az agy elektromos stimulációja (EBS) lehet a legközvetlenebb módja az álmok befolyásolásának az érzékelésen és mozgáson keresztül, mert az álomban és az ébrenlétben is ugyanazon a részen tevékeny a motoros agykéreg.
Bár ismert, hogy az álmodás közbeni mély agyi stimuláció (deep brain stimulation (DBS)) javíthatja a memória konszolidációját, az EBS/DBS-hez kapcsolódó kockázatok és veszélyek miatt soha nem használták embereken az álom szabályozási módszerek tesztelésére.
Vannak non-invazív módszerek az emberi agykéreggel való kölcsönhatásra, amelyek eddig nem voltak tesztelve az álmok irányítására, de elméletben használhatóak lennének erre a célra. Például 1987-ben kimutatták, hogy a transzkraniális mágneses stimuláció (TMS) a REM alvás során triggereli a végtag- és testizmokat. Ez azt jelenti, hogy a TMS befolyásolhatja az álmokat testmozgások révén.
2020-ban kimutatták, hogy a koponyán keresztüli egyenáramú stimuláció (tDCS) csökkenti az álommozgásokat, és álom szabályozására használható, bár a korábbi tanulmányok ezzel kapcsolatban ellentmondásosak voltak.
Ahogyan a tanulmányok mutatják, a TMS (transzkraniális mágneses stimuláció), és a tDCS (koponyán keresztüli egyenáramú stimuláció) a REM alvás során speciális kihívásokat állít a kutatók elé, amelyek kapcsolódnak az EBS-hez (agy elektromos stimulációja). Először is, ezek a stimulációk befolyásolhatnak olyan mozgásokat vagy érzéseket, amelyek nem figyelhetőek meg kívülállóként az alvó személynél. Ezért ezeket csak eszközökkel mérhetik. Ennek köszönhetően nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy ezek a stimulációk hogyan épülnek be az álmokba, ugyanis az említett ingerlések során átélt tapasztalatokat a kutatási alanyoknak kell megosztaniuk, de még a tapasztalt álmodók is csak álmaik töredékét képesek felidézni. Ennek eredménye, hogy az álmodás során sikeresen kivitelezett stimulációk sincsenek teljes mértékben feljegyezve.
A tudatos (világos, éber) álmok olyan álmok, amelyekben az ember fenntartja/visszanyeri a tudatosságát és képes végrehajtani előre meghatározott cselekvéseket.
A tudatos álmok létezését laboratóriumokban igazolták már az 1970-es és az 1980-as években.
Szinte kizárólag az alvás REM szakaszában fordulnak elő, körülbelül az emberek 55%-ának volt legalább egy tudatos álma. Viszont ez az elterjedtségi arány magasabb is lehet, akár 88% is, ha más idevonatkozó tudatállapotokat is figyelembe veszünk a REM-alvás közben, mint például az alvási bénulást, a testen kívüli élményeket és a téves ébredéseket.
Bár a tudatos álmok természete továbbra is tisztázatlan, már sok tanulmány bemutatta gyakorlati felhasználási módjaikat az élet különböző területein, amelyek gyakran túlmutatnak a puszta szórakoztatáson. Így a tudatos álmok életképes eszköznek tekinthetők az EBS REM szakaszban történő alvás közbeni tanulmányozására is, mert lehetővé teszik, hogy elegendő kontrollt tartson fennt az álmodó ahhoz, hogy megfigyelje, mi történik az adott pillanatban.
Michael Raduga és munkatársai kutatásának elsődleges hipotézise az, hogy az EBS által kiváltott mozdulatok beépülhetnek az álmokba anélkül, hogy ébredéshez vezetnének.
Bár az EBS által kiváltott álmodás közbeni mozdulatoknak nem biztos, hogy van érzékszervi visszacsatolása, úgy, ahogyan az ébrenlét során, mert lehetséges, hogy az álmodó nem figyel rájuk tudatosan az álmodás közben. Ezen nehézség megoldására kapóra jön a tudatos álmodás, mert lehetővé teszik a célizom szándékos megfigyelését REM alvásban. Az EBS-t választották a TMS és a tDCS helyett, mert ez alapvetőbb módja annak, hogy ellenőrizze a hipotézist, és pontos irányítást biztosít az agykéreg kiválasztott régiója felett. Az eredmények hozzájárulhatnak sok más kutatáshoz. Először is segíthetnek új perspektívák feltárásában az álmok és tudatos álmok ellenőrzése és előidézése terén. A jelenlegi ismereteinket is bővíthetik az agyról, a motoros kéregről, az EBS-ről, a REM alvásról és az EBS-ről a REM alvásban.
A vizsgálat elvégzéséhez a kutatóknak olyan személyre volt szükségük akinek az agyába elektródák kerültek beültetésre, és mindemellett tapasztalt tudatos álmodó.
Mivel ilyen alanyt gyakorlatilag lehetetlen találni, Michael Raduga kénytelen volt saját magán végrehajtani egy rendkívül bonyolult, életveszélyes, és hajmeresztő műtétet, amely során saját maga ültetett be a saját agyába elektródákat.
Az elektródáknak specifikus agykérgi régióban kellett elhelyezkedniük. Bár a Helsinki Nyilatkozat nem nyilatkozik az önálló kísérletezés etikájával kapcsolatban, Michael közvetlen részvétele a tanulmányban mint alany, befolyásolhatja a tanulmány megbízhatóságát. A tanulmányt laboratóriumi körülmények között végezték, és az eredményeket többnyire objektíven mérték poliszomnográfiás (PSG) megfigyelésen keresztül.
Az elektródák a motoros kéreg fölé kerültek beültetésre, amely a bal kéz középső, gyűrűs és kisujjfeszítő izmaiért felelősek.
A PSG adatokat az Encephalan-EEGR-19/26 eszközzel rögzítették. Az EEG egy csatornával rendelkezett (Fpz és A2 pozíciók 10-20 rendszerben, 0,7-70 Hz-es sávszűrő), két elektrookulográfia (EOG) csatornával (0,7-70 Hz-es sávszűrő), valamint két EMG csatornával az állon és időnként a bal alkaron (16-70 Hz-es sávszűrő). Mindegyikhez 50 Hz-es bevágásos szűrőt alkalmaztak a PSG csatornákhoz.
Az egyedi elektródák bioinert platina, szilícium és polimer anyagból készültek. Ezeket helyi érzéstelenítéssel ültette be Michael a motoros kéreg középső része felett, ami a bal kéz gyűrűs és kisujj feszítő izmaiért felelős. Ugyanezt az egyedi elektromos rendszert használták az agykéreg stimulálására a beültetés és a vizsgálat során. Az elektromos impulzusokat (egyszeri vagy többszöri) 1000 Hz-es váltakozó árammal állították elő, melyek hossza 200-600 ms volt, az áram erőssége pedig 4,5-6 mA.
Elektromos stimulációt szabályzó berendezés.
A kísérleti feladat célja az volt, hogy teszteljék a hipotéziseket a motoros kéreg stimulálásával a REM alvás, a tudatos álmok és az alvási paralízis különböző időszakaiban (amennyire lehetséges). A REM szakasz során történő stimuláció után a résztvevő vagy elaludt, vagy felébredt, hogy beszámolhasson az álmodás közbeni eseményekről. Tudatos álom és alvási bénulás esetén az alanynak visszajelzést kellett adnia a többi kutató felé a tudatállapotáról (tisztában van vele hogy álmodik), ellenőrzött eljárással, előre meghatározott bal-jobb-bal irányú szemmozgásokkal. Ezeket a jeleket számolni lehetett a PSG-n (poliszomnográf).
Ami a stimulációval kapott visszajelzést illeti, a résztvevő arra lett tréningezve, hogy küldjön EMG jeleket a bal alkarján keresztül minden alkalommal, amikor stimulációt érzett. Ha ez konkrét álomjelenetek vagy más váratlan okok miatt lehetetlen volt, a visszajelzést EOG-n (elektrookulográfia csatornán) keresztül is elküldhette (hasonlóan a tudatos álomhoz). A tudatos álmokban és az alvási paralízisben az EBS véletlenszerű egyszeri vagy páros stimulációval történhetett, és a résztvevőt kiképezték a megfelelő mennyiségű visszajelzésre. Minden tudatos álom vagy alvási bénulás után a résztvevőnek szóban kellett beszámolnia a részletekről.
EBS ébrenlétben
Az ébrenléti EBS (agy elektromos stimulációja) alatt a résztvevő ujjrángásokat tapasztalt, rángásokhoz vagy görcsökhöz hasonló szenzoros érzetekkel (3,5 mA-tól kezdve). Minél nagyobb volt a stimuláció intenzitása, annál erőteljesebbek voltak a mozgások és az érzékelhető visszacsatolás.
EBS REM alvásban
Az EBS-t REM alvásban körülbelül 15 alkalommal végezték el, egyedülálló stimulációként, illetve hosszú sorozatokként (akár két percig is). Ezek az EBS-ek nem okoztak látható kárt a résztvevőnek. Fontos megjegyezni, hogy az EBS REM szakaszú alvásban csak néhányszor váltott ki ébredést a számos stimuláció közül. Valószínűleg minél nagyobb volt a beállított stimuláció erőssége, annál nagyobb volt az ébredés esélye. Legalább háromszor, leginkább a tanulmány kezdeti szakaszában az EBS megváltoztatta az álmok történéseit, úgy, hogy azok a kísérleti álomjelenetekhez kapcsolódtak. Egy esetben, amikor a résztvevőt egy rövid EBS-sorozat után szándékosan felébresztették, felidézett egy EBS-hez kapcsolódó álomtörténetet. Ugyanakkor a résztvevő nem tudott felidézni sem ujjmozgásokat, sem görcsöket, még közvetlenül a stimuláció utáni felébredés után sem az EBS-sel járó álmok során.
EBS behatások tónusos REM alvás közben.
EBS tudatos álomban
Az elektródák beültetése jelentősen befolyásolta a résztvevő alvásminőségét és tudatos álmok indukálására való képességét. Lehetetlennek tűnt megtalálnia az alváshoz kényelmes testhelyzetet. Bár a résztvevő a kísérleti időszakban három tudatos álmot is indukált, az EBS-t ezek közül csak két alkalommal alkalmazták.
Az első tudatos álom során, ami nem volt szándékos, és egy intenzív EBS-el kezdődött (minden REM fázisú alvás közben volt EBS), a résztvevő nem küldte el az előre meghatározott szemjeleket, mivel nem volt célja a tudatos álom létrehozása (EBS-t akartak tesztelni általános REM alvás közben). A résztvevő álmában egy tárgyat (fogkefét) fogott a bal kezével, de nem tudta megfelelően tartani, mert azt gyorsan elejtette, ami eddig még sohasem fordult elő vele tudatos álmai során. A tudatos álmot csak szóban erősítette meg, de ebben az alvási periódusban minden fázisos REM fázisú alvásnál EBS-t végeztek. Ez azt jelenti, hogy az EBS időzítése megegyezett a jelentett tudatos álommal, mivel a tudatos álomban a szemmozgások természetes módon történtek.
A második tudatos álom esetében, amely rövid ébredés után következett be, a résztvevő kezdetben nem látott, de érezte az EBS által okozott görcsös érzéseket, és képes volt minden alkalommal megfelelő mennyiségű EMG visszajelzést küldeni. Annak ellenére, hogy ezek az érzések fizikai jellegűek voltak, nem akadályozták az tudatos álom/REM alvás indukcióját. Amikor a résztvevő látása végül megjelent a tudatos álomban, és az érzések stabilizálódtak, a görcsös érzések megszűntek, miközben az EBS még mindig aktív volt. Egy hiba miatt az EBS korán került leállításra (további két stimuláció után), és a résztvevő nem tudta tovább figyelni az EBS hatásait tudatos álom közben.
Előre egyeztetett szemjelek az EOG-n.
EBS alvási paralízisben
Legalább három alkalommal tapasztalt a résztvevő ébredéskor alvási paralíziseket, amelyek az EBS-hez kapcsolódó érzések voltak, és magyarázhatók a REM alvás reziduális mechanizmusaival. Egy esetben volt lehetőség az EBS alkalmazására alvási paralízis alatt. Bár a résztvevő nem érezte vagy látta ujjmozgását, egyértelműen érzékelte a görcsös érzéseket, és minden stimuláció után elküldte az előre meghatározott EOG visszajelzést (az érzékszervi bénulás miatt úgy döntött, hogy az EOG-t használja az EMG helyett).
EBS behatások tudatos álomban az összes csatornán.
Összegzés
A kutató beültette az elektródákat agyának motoros kérgébe, majd végrehajtották az EBS-t REM alvás közben, tudatos álmok és alvási paralízis esetében is. Az eredmények új információkat nyújtottak a REM alvásról, a motoros és szomatoszenzoros funkciókról az agykéregben, valamint az izomtóniáról REM szakaszú alvás közben. A továbbfejlesztések és hasonló megközelítések hatékony és megbízható módszereket kínálhatnak a cselekmények és tárgyak beépítésére az álomjelenetekben.
A fő hipotézis megerősítésére vonatkozóan az adatok előzetesnek tekinthetők a kis minta miatt.
Bár több száz EBS történt REM alvás közben, anélkül, hogy nyilvánvaló összefüggést mutatna az ébredésekkel. Az EBS növelte a felébredés esélyét REM alvásból, különösen magasabb áramintenzitás esetén, azonban 5 mA körül ez a hatás kevésbé volt jelentős, és az EBS biztonságosan alkalmazható volt. Ez a küszöb személyenként eltérő lehet. Az EBS beépült a mozgásos tudatos álmokba, de több adatra van szükség hatásának tisztázásához. A motoros EBS REM alvásban a legtöbb álomban láthatatlan lehet, mivel nem jár szenzoros visszajelzéssel.
Nem világos, hogy az EBS hogyan befolyásolja az álmokat REM alvásban, ha a célizom vagy az érzés nem érzékelhető az álmodó személy számára. Néhány álomban az EBS-sel összefüggő történések voltak megfigyelhetőek, és ezt egyszer közvetlenül az ébredés után is megerősítette az alany. Azonban ezeket az adatokat óvatosan kell kezelni. Az álomtörténések korrelálhatnak az emberek gondolataival és elalvás előtti eseményekkel. Ez azt jelenti, hogy az EBS-hez kapcsolódó álomképek más úton is megjelenhetnek. Tehát az EBS közvetlenül befolyásolhatja az álmokat az álomérzetekre vagy mozgásokra való hatással, valamint közvetve, az emlékek megjelenésén és feldolgozásán keresztül.
A fő vizsgálat mellett érdekes megfigyelés volt a motoros EBS szenzoros küszöbe tudatos álmok és alvási paralízis alatt.
Mivel a tudatos álmok és az alvási paralízisek szinte kizárólag REM alvásban fordulnak elő, a kapott adatok a REM alvásra vonatkozóan is érvényesek lehetnek. Az EBS stabil REM alvási fázisban nem rendelkezett szenzoros visszacsatolással, de egyértelműen megfigyelhető és igazolható volt az alvási paralízis, illetve kezdeti tudatos álom szakaszokban, amelyek rövid ébredés után alakultak ki. A szenzoros EBS-ek során az EMG-jelek ugyanolyan mértékű izomtóniát mutattak, mint egy mély REM szakaszban. Ez arra utal, hogy az izomatonia REM alvásban nem teljesen korrelál a REM alvással járó szenzoros deprivációval. Az érzékszervi visszacsatolás az EBS során talán nem volt megfigyelhető minden alvási paralízis esetében, talán csak akkor fordul elő, ha az alvási paralízis közel van a végéhez vagy éppen kezdődik. Ha ez igaz, akkor az tudatos álomra és REM alvásra általában érvényes lehet. Érdekes módon, egy esetben, amikor rövid ébredés és EBS után indukált az alany tudatos álmot, a szenzoros visszacsatolás nem befolyásolta a tudatos álom indukcióját; nem vezetett felébredéshez, és egyszerűen eltűnt, ahogy a tudatos álom elmélyült. Ez a hatás ellentmond az elvárásoknak, és további tanulmányokra van szükség annak megerősítéséhez, hogy ez valós hatás vagy csak véletlen egybeesés volt.
Csatlakoztatva az elektromos rendszer elektródáihoz.
Az EBS perspektívái az álmok irányításához
A tanulmány kimutatta, hogy az EBS által kiváltott hatások beépülése az álmokba csak akkor jár észlelési hatással, ha ezek az érzések vagy események nem kerülik el az álmodó személy figyelmét. Ennek köszönhetően például az ujjak EBS által kiváltott mozgásai szinte semmilyen hatással nem voltak az álmokra, mert többnyire kívül esnek az álmodó megfigyelésén, és nincs az ébrenléthez hasonló szenzoros visszacsatolás, amellyel észre lehetne venni őket. Ez a hipotézis korlátozza az álmokban megfigyelhető EBS-beépülések mennyiségét.
Azonban annak ellenére, hogy vannak ilyen korlátok, az EBS előidézése elméletileg lehetséges beépülést biztosíthat az álmokba. Az álmokban megfigyelhető beépülések nagy része érzékszervi észlelésekre (testmozgások érzete, imbolygás, vesztibuláris érzések, bizsergés, hőmérsékletváltozások, fulladás, zajok, hangok, vizuális észlelések, hallucinációk stb.), érzelmi észlelésekre (boldogság, harag, szorongás, félelem, szomorúság stb.), motoros beépülésekre (test- és szemmozgások, beszédleállás, verbális hatások, sírás, rágás stb.), autonóm beépülésekre (légzés, apnoe stb.) és kognitív beépülésekre (déjà vu, múltbeli tapasztalatok újraélése, parafázia, emlékek felidézése stb.) terjedhetnek. Ezek a stimulációk széleskörű álomeseményeket érinthetnek.
Az EBS perspektívái tudatos álmok esetén
A tudatos álmok esetében az EBS kevésbé korlátozott, mivel az emberek szándékosan figyelmet fordíthatnak a stimulációkra, amelyek kívül esnek az általános megfigyelés területén.
A legnagyobb különbség a motoros stimulációk esetében tapasztalható, amelyek többsége a tudatos álmokban volt megfigyelhető. Ez a szituáció több lehetőséget kínál a tér szabályozására a tudatos álmokban, mint a normál álmokban.
Még érdekesebb megvizsgálni a tudatos álmok EBS-en keresztüli indukálásának lehetőségeit. Elméletileg ez olyan megbízható eszközök kialakításához vezethet, amelyek ébredés nélkül képesek tudatosságot kelteni az álmokban. Amint a jelen tanulmány kimutatta, sok EBS-t lehet elvégezni a REM fázisú alvásban. Ha ezeket a beépüléseket be lehetne vezetni az álmodó általános figyelmének területére, akkor az álmodási folyamat közvetlen jeleivé válhatnának. Ha egy személyt megtanítanak ezek helyes értelmezésére, az segítene abban, hogy álom közben tudatosuljon. Például a foszfének, az érzelmek, levitáció és sok más érzékszervi észlelés az álom jelzőivé válhatnak. Ezeket az EBS-en keresztül váltanák ki, amíg a személy meg nem érti, mi történik vele. Elméletileg az agykéreg EBS-ei, amelyek valamilyen kognitív hatásért felelősek, közvetlenül felébreszthetik a tudatot REM-alvás során, ezáltal tudatos álommá alakítva azt.
A tanulmány korlátai
A jelen tanulmánynak három alapvető korlátja van, amelyekkel a jövő kutatóinak foglalkozniuk kell. Először is, bár kihívást jelent majd hasonló tanulmányok megszervezése, a szerzőknek nem szabad bennük részt venniük. Viszont ezt a konkrét vizsgálatot nem is lehetett volna másképpen elvégezni, mert túl nehéz volt agykéregbe ültetett elektródákkal olyan személyt találni, aki képes tudatos álmot előidézni. Másodszor, ezt a vizsgálatot egyetlen személyen végezték el. Ez a kis minta jelentősen befolyásolhatja az eredményeket. Harmadszor, sokkal több álomba épülést kell megfigyelni az alvás REM szakaszában és tudatos álmokban, hogy stabilabb következtetéseket lehessen levonni.
A jövőbeni vizsgálatok több hasznos információt tárhatnak fel pusztán egy nagyobb minta felhasználásával. A szenzoros kéreg stimulációjára és más, változatosabb EBS-hatásokra összpontosíthatnának, amelyek teljesen eltérőek lehetnek a REM-alvás, a tudatos álmok és az alvási paralízis során. Az érzékszervi visszacsatolás kérdésével a jövőbeli tanulmányokban is foglalkozni kell. Nagyon valószínű, hogy a nem invazív TMS hasonló hatásokat válthat ki, mint az EBS a REM alvásban és a tudatos álmokban. Ugyanakkor a DBS a REM szakaszú alvásban sokkal mélyebb hatást fejthet ki. Az ezekkel a témakörökkel kapcsolatos jövőbeni tanulmányok jelentősen javíthatják a REM-alvás és általában az agy megértését.
Amikor az emberek valamilyen olyan, új készséget akarnak elsajátítani ami összetett és sok gyakorlást igényel, gyakran fordulnak könyvekhez segítségül. Nincs ez másképpen a fázis (tudatos álmodás/testen kívüli élmény) esetében sem. Mivel kézenfekvő, kényelmes és gyors megoldásnak tűnik egy könyv feldolgozása a témában, sokak számára megkérdőjelezhetetlen evidencia ez a tanulási módszer. Szerencsére a magyar könyvpiacon is számos könyvvel találkozhatunk a témában, mint például: AZ ÁLOM ÉS ALVÁS TIBETI JÓGÁJA (2008); A TUDATOS ÁLMODÁS TITKAI (2020); ÉBER ÁLMODÁS (2015); ASZTRÁLUTAZÁS (2003); ÁLOMNAPLÓ (2019); TEREMTŐ ÁLOM (1999); MIÉRT ÁLMODUNK? (2018). De most az egyik legfrissebb magyar nyelven megjelenő könyvet vegyük egy kicsit górcső alá, ami Tree Carr írása, A tudatos álmodó címet viseli, és Magyarországon 2022-ben jelent meg.
A mű egészen egyedi. Megjelenése szempontjából legalábbis mindenképpen, ugyanis dizájnja leginkább egy mesekönyvhöz hasonlít, ami már a borítóra nézve is szembetűnő. Valakinek tetszeni fog, másoknak kevésbé, és nincs is ezzel semmi probléma, hiszen az álmok világára sokan még mindig úgy tekintenek, mint valamilyen fantáziavilágra. Ez olykor találó is lehet, máskor azonban degradáló, ugyanis sokkal mélyebb tartalmakat és rétegeket fedezhetünk fel ebben a dimenzióban, mint a tudat egyszerű fantáziáit. Ez pedig a fázis világára (tudatos álom/testen kívüli élmény) fokozottan igaz.
A könyvre és annak szerkezetére visszatérve: egy kis belelapozás után könnyen felismerhetővé válik a koncepció:
Valószínűleg az volt a cél, hogy minél játékosabbá és könnyebben emészthetővé tegyék a tartalmat, amit sikerült teljes mértékben megvalósítani.
Például nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy gyakorlatilag nem található egyetlen fehér oldal sem a könyvben. A kötet sematikus ábrákkal gazdagon illusztrált, és rendkívül szellősen megírt. Éppen ezért néhány óra alatt ki is olvasható, bár a szerző célja valójában nem az egy szuszra történő olvashatóság volt, hanem az, hogy 30 napon keresztül dolgozza fel az olvasó az anyagot, és minden nap csinálja meg az aznapi, álmodással és tudatos álmodással kapcsolatos feladatokat.
Emiatt a könyv felfogható amolyan csináld magad tanfolyami munkafüzetnek is. Hasonlóan struktúált beosztással számtalanszor találkozhatunk az élet egyéb különböző területein is (harminc napos diéta, harminc napos edzésterv stb.). A kérdés csupán az, hogy ez kinél milyen hatékonysággal működik. A sikerhez általában két dolog szükséges:
jól összerakott gyakorlatsor;
a gyakorlatokon konzisztensen és önállóan végighaladó gyakorló.
Fontos megjegyezni, hogy ez a 30 nap a szerző állítása szerint is csak a kezdet, és inkább a rutin kialakítását hivatott megalapozni, tehát természetesen a 30 nap letelte után is folytatni kell a gyakorlatok végrehajtását, amelyek egyébként eléggé változatosak. Egy részük rendszeresen ismétlődik, és vannak olyanok, amelyeket csak időnként kell végrehajtani.
Természetesen megtalálhatóak köztük olyan alapgyakorlatok is, amelyek jóformán alig hiányozhatnak a tudatos álmodás gyakorlóinak eszköztárából, mint például az álomnaplózás és a valóságtesztelés.
Nagyon előrelátó dolog, ha valaki a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) világa felé haladva már az útja elején tisztázza magában, hogy milyen céljai vannak, és hogyan fogja ez hosszútávon a fejlődését segíteni, valamint hogyan fogja a hétköznapjaiba integrálni a technikákat. Sok kezdő gyakorló szemléletmódjából hiányzik ez az alapvető elem, aminek köszönhetően egy idő után elfogy a lendület és a motiváció. Erre szerencsére Tree Carr is felhívja a figyelmet, és igyekszik arra serkenteni az olvasót, hogy igenis foglalkozzon a gyakorlat ezen aspektusával is, tisztázza le magában mindenki a miérteket.
Érdekesség, hogy a könyvben folyamatosan arra ösztökéli az olvasót Tree, hogy ossza meg gyakorlatainak különböző részleteit a közösségi médiában, pl. az álomtemplomáról, alvópózáról, álomserkentő gyógynövényről stb. Hogy ennek marketing céljai vannak, vagy ténylegesen azt gondolja a szerző, hogy ez valóban jótékony hatással van a gyakorlatra, az nem egyértelmű, mindenki döntse el magában.
Viszont valószínűleg ennek a megközelítésnek több lehet a hátránya mint az előnye, és jobb a gyakorlatunk részleteit csupán olyanokkal megosztani, akik maguk is érdeklődnek a téma iránt, és nem szkeptikusak.
Bár nehéz megérteni, hogy hogyan lehet valaki szkeptikus valami iránt, ami tudományos módszerekkel bizonyított és napjainkban egyre szélesebb körben kutatott jelenség, de ez egy másik téma…
Bemutat a könyv továbbá olyan gyakorlatokat is, amelyek valóban hasznosak: szó van az álomjelzőkről és ezek megkereséséről, a WILD technikáról, a prekognitív álmokról (álmok, amelyek előre jeleznek bizonyos eseményeket), álmok megtestesítéséről (a hasznos álmok tartalmának hétköznapi életbe történő integrálásáról), progresszív álmodásról (álmok előre eltervezéséről és félbemaradt álmok folytatásáról) és álmodókör alapításáról, ami alatt az álmodás iránt érdeklődő és aktív gyakorlókból álló közösség létrehozását és fenntartását érti az író.
Elsősorban olyan kezdők számára lesz hasznos a könyv, akik nem riadnak vissza néhány ezoterikus metódustól, szeretnek az álmaikkal foglalkozni és érdekli őket a tudatos álmodás, valamint elkötelezettek a gyakorlás iránt.
Azok, akik egzakt, gyors eredményeket hozó technikákra, száraz, tudományos hangvételű könyvre és gyakorlatokra vágynak, valószínűleg csalódni fognak valamelyest. Ugyanakkor azoknak, akik szeretnek a témában teljesen, részletekbe menően képben lenni és gyűjtik a fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény) kapcsolatos szakirodalomi műveket, érdemes lehet beszerezni ezt a könyvet is a gyűjteményükbe.
Az Eredetben eljátszottak a gondolattal (a filmről készült korábbi cikkeket itt és itt tudod elérni), hogy bizonyos tapasztalt álmodók képesek lehetnek mások álmába lépni, kapcsolatot létesíteni velük, és így féltve őrzött titkaikat megkaparinthatják a tudatalattijukból, illetve új információkat/gondolatokat ültethetnek el mások tudatalattijában. Úgy látszik, hogy ehhez a science fiction elképzeléshez egy hangyányival közelebb kerültünk a valóságban is, ugyanis kutatóknak sikerült “beszélgetésbe” bonyolódniuk tudatos álmodókkal (álmodókkal, akik tisztában vannak vele hogy álmodnak, miközben álmodnak) különböző kérdésekről és matematikai feladatokról.
“Ez a munka megkérdőjelezi az alvás alapvető funkcióit.” – Benjamin Baird
Ezidáig az alvást általában úgy határozták meg, mint egy olyan állapotot, amelyben az agynak nincs kapcsolata a külvilággal és nincs is tudatában annak. Bár néhány tanulmány szerint korábban már megpróbáltak kommunikálni tudatos álmodókkal például fények, rezgések és hangok segítségével, hogy „belépjenek” az álmaikba, de ezek a kísérletek csak minimális válaszokat eredményeztek az alvóktól, és nem jártak bonyolult információtovábbítással.
Franciaországban, Németországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban négy független csoport próbált továbbhaladni ezen elképzelés mentén, és komplex, kétirányú kommunikációt alakítottak ki az álmok során, hangokat használva. Olyan kérdéseket tettek fel a kísérletben résztvevőknek, amelyekkel az alvók nem találkozhattak a tréningezés alkalmával. 36 önkéntest toboroztak, köztük néhány tapasztalt tudatos álmodót, és olyanokat, akik korábban soha nem éltek át tudatos álmot, de hetente legalább egy álomra emlékeztek.
A kutatók először arra tanították a résztvevőket, hogy felismerjék a saját álmukat, amikor álmodnak.
Elmagyarázták nekik, hogyan működik a tudatos álmodás, és olyan jeleket egyeztettek le – hangokat, fényeket vagy ujjkoppintásokat –, amelyeket később az alvás során használtak. Az ötlet az volt, hogy ezek a jelek felhívják a résztvevők figyelmét arra, hogy álmodnak.
Az alvásokat különböző időpontokra ütemezték: néhányaknak éjszakára, amikor egyébként is aludni tértek volna, másoknak pedig kora reggelre. Mindegyik laboratórium más-más módon kommunikált az alvókkal, például szóban kimondott kérdésekkel és villogó fényekkel. Az alvóknak jelezniük kellett amikor tudatos álomba léptek, és válaszolniuk kellett a kérdésekre szemük és arcuk meghatározott módon történő mozgatásával – például háromszor balra mozgatva a szemet.
Miközben a résztvevők aludtak, a tudósok elektródákkal ellátott EEG készülékekkel figyelték agyi tevékenységüket, szemmozgásukat és arcizom-összehúzódásaikat – amelyek a REM alvás gyakori jelei. A kísérlet során hat személy jelezte 15 alkalommal, hogy tudatosan álmodik, az összesen 57 alvási alkalomból. A tesztek során a kutatók egyszerű eldöntendő kérdéseket tettek fel, vagy matematikai feladatokat adtak az álmodóknak, például, hogy mennyi nyolcból hat. A válaszadáshoz az álmodók azokat a jeleket használták, amelyeket elalvás előtt tanítottak nekik, beleértve a mosolygást vagy a szemöldökráncolást, illetve a szemük többszöri mozgatását is, hogy ezáltal jelezzék a kapott eredményeket. A német laboratóriumban a szemüket morzekódnak megfelelő minták szerint mozgatták.
158 kérdést tettek fel a tudatos álmodóknak, akik az esetek 18,6%-ában helyesen válaszoltak – számolnak be a kutatók a Current Biology című folyóiratban. Az álmodók csak a kérdések 3,2%-ára adtak rossz választ; válaszaik 17,7%-a nem volt egyértelmű, és a kérdések 60,8%-ára nem érkezett visszajelzés. A szakemberek szerint ezek a számok azt mutatják, hogy a kommunikáció, még ha nehéz is, de lehetséges.
„Ez a koncepció bizonyítéka.” – mondja Baird.
„És az a tény, hogy a különböző laboratóriumok különböző módszereket alkalmaztak annak bizonyítására, hogy lehetséges ez a fajta kétirányú kommunikáció… megerősíti az eredményeket.”
Néhány kérdés után az álmodókat felébresztették, és megkérték, hogy írják le álmaikat. Néhányan az álom részeként emlékeztek a kérdésekre. Az egyik álmodó egy autórádióból hallotta a matematikai feladatokat, egy másik bulin volt, amikor meghallotta, hogy a kutató félbeszakítja álmát, mint egy narrátor egy filmben, és megkérdezi tőle, beszél-e spanyolul.
A kísérlet az eddigieknél jobb módszert kínál az álmok tanulmányozására, mondja Karen Konkoly, a vezető kutató, a Northwestern Egyetem kognitív idegtudósa.
„Majdnem minden, amit az álmokról tudunk, a visszamenőleges beszámolókra támaszkodik, amikor az ember már ébren van, és ezek az emlékek torzulhatnak.” – Karen Konkoly
Konkoly azt reméli, hogy ezt a technikát a jövőben terápiák során is felhasználhatják az emberek álmainak befolyásolására, hogy jobban megbirkózzanak traumákkal, szorongással és depresszióval.
Az alvás alatti „beszélgetések” segíthetnek az álmodónak problémák megoldásában, új készségek elsajátításában, vagy akár kreatív ötletekben létrehozásában is – mondja Baird.
„Az álom erősen asszociatív állapot, ami előnyös lehet a kreativitás terén.” – Baird
Álmodás közben az emberek gondolatainak megváltoztatása még mindig sci-fi, hangsúlyozza Ken Paller társszerző és kognitív idegtudós, szintén Northwesternben. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a kísérlet fontos első lépés az álmodókkal való kommunikációban. Jelentőségét az első telefonáláshoz vagy egy másik bolygón lévő űrhajóssal történő információcseréhez hasonlítja. Most úgy tűnik, hogy a kutatók megtalálták a módját, hogy kommunikáljanak az emberekkel az álomvilágban.
A tudatos álmodás és a testen kívüli élmény jelenségei különböző népekre és kultúrákra eltérő mértékben hatottak. A tibeti buddhizmusban az alvásnak és az álmodásnak különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Évszázadokra nyúlnak vissza azok a gyakorlatok, amelyeket a kiválasztott, magas szinten lévő lámák, szerzetesek és jógik hajtottak végre, ezzel a világon egyedülálló hagyományt teremtve, amely a tudatos álmodásban a tudat fejlesztésének, és az illúziók felismerésének eszközét látja. Az álomjóga értelmezéseiben elmerülve sok hasonlóság fedezhető fel a nyugati világban élő fázis (tudatos álmodás/testen kívüli élmény) gyakorlók és a tibeti álomjóga gyakorlók nézőpontjai között. Az álom és alvás tibeti jógája könyvön keresztül Tenzin Wangyal Rinpócse megismerteti az olvasóval a tibeti álomjóga rendszerét, és gyakorlati útmutatásokkal is segíti az érdeklődőt.
Tenzin Wangyal Rinpócse szülei a kínai megszállás elől kénytelenek voltak elmenekülni Tibetből, a könyv szerzője nem sokkal ezután született. Édesanyja Bön gyakorló, édesapja buddhista láma. Miután az apa elhunyt, édesanyja új férjével együtt úgy döntött, hogy a gyermeket a doljini Bön kolostorba küldik, ahol szerzetessé szentelték. Később a kolostorban felismerik, mint Khyungtul Rinpócse reinkarnációját, miután Lopön Szangye Tenzin tanítványává válik.
„Mély benyomást hagyott bennem, hogy mennyire nagyra értékelik az álmokat a tibeti kultúrában és a Bön vallásban, és hogy a tudattalanból érkező információ gyakran jóval értékesebb, mint az, amit a tudatos elme biztosítani tud.”
A szerzetesi képzés során az álmokkal kapcsolatos legnagyobb hatást a Zhang Zhung Nyan Gyud, az Anyatantra és a Shrazda Rinpócse iratai gyakorolták rá. Tizenkilenc éves korától elkezdett tanítani. 1989-ben a nyugati világba utazott, ahol szintén tanítással is foglalkozott. 1991-ben kutatást kezdett a Rice Egyetemen, 1993-ban pedig publikálta első könyvét nyugaton, The Wonders of The Natural Mind címmel. Tudományos munkái mellett folyamatosan nagy hangsúlyt fektetett az álmaival kapcsolatos gyakorlásra is.
Az álom és alvás tibeti jógája tulajdonképpen a szerző kaliforniai és új-mexikói tanításainak gyűjteménye, a könyv hat részből áll, mindegyik rész pedig további pontokból.
1. rész: Az álom természete
Az első részben az álmok természetéről osztja meg a szerző nézeteit, a tibeti álomjóga értelmezési módján keresztül. Hiába álmodik mindenki, ha nem emlékszik az álmaira, mert nem foglalkozik velük eléggé, vagy ha emlékszik is, akkor sem tulajdonít nekik nagy jelentőséget. Holott az álmodásban hatalmas spirituális és misztikus folyamatok játszódnak le, amelyek óriási lehetőséget hordoznak magukban. A tibeti álomjóga szerint az álom egy kiváló lehetőség arra, hogy felismerjük: a nappali ébrenlét is valótlan mint egy álom, ezért az álomjóga tulajdonképpen a nappali „álmokra” és az álmokra is ugyanúgy alkalmazható. Ebben az első részben szó van számos egyéb téma mellett a karmáról is, ami egy ok-okozati összefüggést jelent a történések és a cselekedetek között. Azonban ez a karmikus folyamat a tibeti álomjóga szerint álmodás közben sem áll le, tehát a nappali ébrenlét során történtek hatással vannak az álmokra, és ugyanez fordított irányban is igaz. Ez a kölcsönhatás az álomélet és a fizikai élet között gyakorlatilag a nyugati világban is alapvető az álmokkal való foglalkozás során. Azonban természetesen teljesen más szintnek tekinthető, amikor az ember tudatosan vesz részt az álom alakításában, nem pedig csak öntudatlanul sodródik az álmok eseményeiben.
A tanítások szerint a létezésnek hat birodalma van, amelyek az istenek, félistenek, emberek, állatok, éhes szellemek és pokollakók birodalmai. Ezek a birodalmak bár szilárdnak tűnnek, valójában álomszerűek.
2. rész: Az álmok használata és fajtái
Tenzin Wangyal Rinpócse és a tibeti álomjóga tanításai szerint az álomgyakorlat célja kettős lehet: egyrészt a megszabadulás, másrészt az úgynevezett relatív haszon. Utóbbi azt jelenti, hogy az álmodás pozitív hatással lehet a hétköznapi életre is, információszerzés és az álmokból nyerhető tapasztalatok útján.
Az álmoknak három típusa van, ezek a következők:
közönséges, szamszárikus álmok;
tiszta világosság álmai;
tiszta fény álmai.
Legtöbbször szamszárikus álmokat látunk, amelyeket a karmikus lenyomatok építenek fel, amelyek tulajdonképpen jelentés nélküliek, jelentést csupán az álmodó vetít rájuk. A tiszta világosság álmai tekinthetőek egy magasabb szintnek, megjelenésük pedig annak köszönhető, hogy a gyakorló egyre nagyobb tudatossággal van jelen az álomban, ezáltal az álmok egyre részletesebbé válnak és egyre több minden marad meg belőlük az emlékezetben. Ezen álmok átélése során az álmodó stabil, továbbá olyan tartalmak bukkannak fel, amelyek a konvencionális én szintje alatti tudatosságból származnak. Fontos, hogy a gyakorló ne keverje össze a szamszárikus álmokat a tiszta világosság álmaival, hiszen ezáltal összekeverhet helytelen, félelmekből és vágyakból származó információkat és tapasztalatokat olyanokkal, amelyek magasabb forrásból származnak. A tiszta fény álmai azok, amelyekben nincs sem ego, sem szubjektív álmodó, és nem keletkezik dualisztikus kapcsolat az én és az álom tartalma között, bármilyen tartalom is legyen az.
Az álmodás tehát felhasználható egyfajta spirituális haladáshoz, illetve az álmokon keresztül a gyakorló képessé válhat saját gyakorlati érettségének megfigyelésére.
3. rész: Az álomjóga gyakorlata
Bár az előző részben említésre került a tibeti álomjóga azon felfogása, miszerint az álmodást használhatjuk a megszabaduláshoz, illetve relatív haszon eléréséhez is, a tanítások szerint az előbbi fontosabb. A cél, hogy az álmodó ugyanolyan tudatos maradjon a köztes lét állapotában a halál után (bardo), mint amennyire ezt a tudatosságot megtapasztalta az álmodás során a gyakorlata által. A lényeg a halál folyamán a tudatfolytonosság elérése, mialatt a tudat eltávozik az életből. A tibeti álomjóga gyakorlatai elsősorban ezt a célt szolgálják. Az éber tudatosságot először az ébrenléti időben kell megteremteni, amelynek célja, hogy a gyakorló megőrizze jelenlétét. Ezt a Siné segíti, amely összpontosítja és lecsendesíti a tudatot. Ez tulajdonképpen egy tárgyra irányuló meditációs gyakorlat.
„A gyakorló olyan, mint a szőlővenyige, úgy tud nőni, ha van támasza.”
Egy másik gyakorlat nagyon hasonlít ahhoz, amit valóságtesztelésnek nevezünk, azzal a különbséggel, hogy a gyakorló ebben az esetben nem azt próbálja megfigyelni, hogy melyek az ébrenléti és az álomvilág közötti eltérések (hogy erről eszébe jusson álmodás során hogy álmodik). Ehelyett napközben igyekszik folyamatosan arra gondolni, hogy a nappali élet is csak egy álom. Ennek köszönhetően minden tapasztalás azt a gondolatot fogja magával vonni, hogy „mindez álom”, ezért az álomban megtörténik magának az álomnak a felismerése. Ne feledjük, hogy a tibeti buddhizmus felfogása szerint a fizikai élet tapasztalatai is csupán álom természetűek, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy természetesen Tenzin Wangyal Rinpócse is tisztában van az úgynevezett konvencionális világ korlátaival, azaz felhívja a figyelmet rá, hogy ez a gyakorlat nem azt jelenti, hogy a fizikai világban is úgy kell viselkednünk ahogyan egy álomban, hiszen: „Ha nem dolgozol, a számlákat senki sem fizeti ki. Tedd a kezed a tűzbe, és megég.” Szóval a relatív világban többen élünk és tetteink következményeivel számolni kell. Ennek a gyakorlatnak a következő verziója, amikor a gyakorló a saját reakcióira is igyekszik úgy tekinteni mint álomra, a tárgyakon túl.
A szándék megerősítésének gyakorlata elalvás előtti végzendő teendő, amely során a gyakorló igyekszik megerősíteni szándékát, hogy az álomban felismerje az álmot. Ez is meglehetősen elterjedt gyakorlat a nyugati világban is, ám a tibeti álomjóga gyakorlói emellett tanítóiknak, buddháknak és istenségeknek is küldenek imákat és szándékot, valamint ígéretet tesznek, hogy igyekeznek tudatosságban maradni.
Újabb hasonlóságra bukkanunk a nyugati tudatos álmodók eszköztára és az álomjóga gyakorlatai kapcsán, ugyanis Az emlékezőképesség és örömteli erőfeszítés kialakítása nevű gyakorlat az álmokra való emlékezés képességét fejleszti, illetve igyekszik megteremteni a gyakorlás folytonosságát és az iránta érzett örömöt. Ilyen és ehhez hasonló módszereket a nyugati világban is alkalmaznak, ahogyan például az Álomnapló és az Álomnapló applikációk I. cikkekben is olvasható.
„Ha stresszt és feszültséget viszünk magunkkal az ágyba, az követi fog minket az alvásba.”
A tibeti álomjóga és Tenzin Wangyal Rinpócse tanítása szerint az alvásra való felkészülés is fontos, aminek lényege, hogy az ember a nappali élet benyomásait igyekezzen magában helyes irányba terelni, és energiáit az alvásra és az álmodásra összpontosítsa. Ehhez is különböző gyakorlatok állnak rendelkezésre, mint például a Kilenc tisztító légzés, a Gurujóga, és a Védelem. A Guru jóga végrehajtása során tulajdonképpen egy mestert kell vizualizálni, akitől a gyakorló áldást kap. A védelem során pedig dákiniktől (gyönyörű istennőkként kell őket vizualizálni) kell segítséget kérni, hogy az alvás során vigyázzák az álmodót.
„Az alvás normális folyamata úgy indul, hogy a tudatosság visszavonul az érzékszervekből, a tudat szétszórtságba vész, mentális képzetekké és gondolatokká vékonyodik, aztán teljes sötétségbe merül.”
Amikor az ember ezeken túl van, elalvás során vizualizálnia kell egy négyszirmú vörös lótuszt a torok csakrájában, mind a négy szirmán különböző szavakkal. Miután elaludt, két órával később fel kell kelnie, egy légző gyakorlatot kell végrehajtania, és egy fehér fénygömböt, úgynevezett tiglé-t (vagy bindu-t) kell vizualizálnia a csakrájában. Ezután újbóli elalvás következik, majd nagyjából két óra elteltével ismét ébredésnek kell bekövetkeznie, amiből egy speciális testpozícióban kell visszaaludni, és közben a szív csakrában a „HUNG” szótagot kell vizualizálni. A gyakorlat negyedik részében a nemi szervek mögött lévő csakra fényes, fekete tigléjébe kell belépni.
A tibeti álomjóga szerint nagyon fontos, hogy a tudatos álmokban az álmodó elkezdje irányítani az álmokat, ezzel úgymond rugalmassá téve a tudatát. Ezáltal lebontódnak a szokás jellegű korlátok, ami jótékony hatást fejt ki a tudatra. Ennek során érdemes megváltoztatni az álmokban a méretet, mennyiséget, minőséget, gyorsaságot stb.
4. rész: Alvás
Az alvásnak három fajtája van:
a nem-tudás alvása,
szamszárikus alvás,
tiszta fény alvása.
Az első esetben az alvó nincs tudatában semminek, ez gyakorlatilag a nagy sötétség. A szamszárikus alvás során megjelennek az álmok, az olyan álmok, amelyeket a múlt karmikus cselekedetei keltenek életre. A tiszta fény alvásban az álmodó a tiszta fény tudatosságában van.
5. rész: Az alvás jógájának gyakorlata
Először is kapcsolatot kell kialakítani Szalgye Du Dalmával, aki egy olyan dákini, aki védelmezi és őrzi a szakrális alvást. Ehhez elalvás során ragyogó fénygömbként kell vizualizálni, illetve célszerű napközben is felidézni újra és újra. Tulajdonképpen azt kell elérni, hogy a gyakorló mintegy társként és a gyakorlat vezetőjeként tekintsen rá és igyekezzen megtapasztalni. Ha ez a gyakorlónak valamiért kényelmetlen, akkor gondolhat egy másik lényre, istenségre, vagy szimbólumra is, de a tibeti álomjóga szerint a legtanácsosabb Szalgye Du Dalmát választani, mintegy eggyé kellene vele válni.
Az előkészítő gyakorlat során el lehet végezni a kilenc tisztító légzést és guru-jógát, illetve menedéket lehet venni a lámában, jidamban és a dákiniben. Egy gyertya vagy lámpa fénye pedig éberséget ad a tudatnak az éjszaka során. Egy másik előkészítő gyakorlat folyamán a gyakorló nem alszik 1-5 éjszakán keresztül (ennek egészségügyi kockázatai jelentősek – a cikk írójának megjegyzése), majd amikor a tanítvány elalszik, mestere rendszeresen felkelti és megkérdezi tőle, hogy álmodott-e, és sikerült-e ébernek maradnia.
„Végső soron az álmot arra akarjuk használni, hogy megszabaduljunk minden relatív feltételtől, nemcsak arra, hogy javítsunk rajtuk.”
Az alvás gyakorlatát négyszer kell elvégezni egy éjszaka, meghatározott testhelyzetben. Itt szintén lótuszvirágot kell vizualizálni, és imádkozni kell a dákinihez. Az alvás öt szakaszra tagozódik, amelyek a tudatosságot irányítják. Ezek tulajdonképpen az elalvás során az érzékszervek folyamatos visszahúzódását mutatják be a fizikai világból. Mindeközben a tiglé segítségével a tudatosságra kell hatással lenni. A fejezet részletesebben foglalkozik a tiglével, az előrehaladással és az akadályokkal, illetve további támogató gyakorlatok kerülnek bemutatásra, amelyek a fő alvás gyakorlataihoz járulnak hozzá. Ezek csak felsorolás szintjén a következők: Mester, Dákini, Magatartás, Ima, Feloldás, Kiterjedés és összehúzódás. Az integrációról szóló rész bemutatja, hogyan kell adaptálni a ringpát az életbe.
6. rész: További szempontok
Az utolsó rész tulajdonképpen egy kiegészítés a könyvben, amely a gyakorlat megalapozásának megértésében segít. Szó van benne arról, miszerint nagyon fontossá válhat, hogy a gyakorló személyes kapcsolatot létesítsen egy tanítóval, aki segíti őt az útján, még ha ritkán is kommunikálnak egymással. Továbbá szóba kerül a szenvedéstől és a nem-tudástól való szabadulás. Meg kell tanulni különbséget tenni a fogalmi tudat és a tudat természetének tiszta tudatossága között. A fogalmi tudat az a tudat, amellyel a hétköznapjaink során már nagyon jól megismerkedtünk. Folyamatosan cikáznak benne a gondolatok, érzelmek, képzetek, emlékek, belső dialógusok. Ezt érzékeljük énként. A rigpa pedig a nem-kettős tudatosság. Leginkább a tükörhöz hasonlítható, ami mindent visszatükröz a világból válogatás nélkül, ugyanakkor nincsenek rá hatással azok a tárgyak, amelyeket visszatükröz. A fejezet további részei szintén a tudat természetével, a tudat és a világ kapcsolatával és az egymásra gyakorolt hatásaival foglalkoznak. Szóba kerül a künsi, amely minden létezés alapja. Továbbá a szerző ír még a megismerésről, a tiszta világosság és üresség felismeréséről, az énről és a lényeg nélküli én paradoxonáról.
Összegzés
Első olvasásra annak, aki ezen a könyvön keresztül találkozik a tibeti álomjógával először, egy kissé zavarosnak tűnhet a sok filozófiai, vallásos és spirituális gondolat és gyakorlat. Viszont ha az ember többször átforgatja az oldalakat, azért összeállhat benne hogy pontosan mit és miért kell csinálni. Azoknak, akik már legalább egy kicsit is ismernek más tudatos álmodás módszereket és esetleg voltak is már tudatos álmaik, mindenképpen kitűnik a tibeti álomjóga kapcsán, hogy vannak közös pontjai a nyugati álmodás és tudatos álmodás módszerekkel, ugyanakkor jelentős eltérések is tapasztalhatóak. Ezek a következők.
Hasonlóságok az álomjóga és bizonyos nyugati tudatos álmodás módszerek között:
A tudatos álmodók sok esetben maguk is arra a következtetésre, illetve feltételezésre jutnak a tudatos álmaiknak köszönhetően, hogy a világ valamennyire illuzórikus, legalábbis megtapasztalása erősen szubjektív, az egyén képességeitől és tudatállapotától függő, korlátokhoz kötött.
A nyugati gyakorlók között is meglehetősen elterjedt számtalan meditációs módszer, amelyekkel a koncentrációs képességet és a tudatosságot kívánják fokozni, ami közvetett, de akár közvetlen módon is pozitív hatással van a tudatos álmok megtapasztalásának valószínűségére.
Az álomnapló sem csak az álomjógából ismeretes, a legtöbb tudatos álmodással foglalkozó szakirodalom erősen javasolja és alapnak tekinti használatát a tudatos álmodás eléréséhez.
A valóságtesztelést szintén megemlíti a legtöbb nyugati szakirodalom, bár kissé eltérő formában és módszerrel mint az álomjóga.
Az elalvás során történő koncentrációt ugyancsak sok könyv megemlíti, mint fontos metódust.
Az alvásra történő felkészüléssel is rengeteget foglalkozik más szakirodalom is.
Az álmok irányítása és az álmok során történő tapasztalatszerzés egyaránt nélkülözhetetlen eleme a nem álomjógát gyakorló tudatos álmodók körének is.
Eltérések az álomjóga és bizonyos nyugati tudatos álmodás módszerek között:
A tibeti álomjógát erősen átszövi a tibeti vallás, aminek köszönhetően rengeteg fogalom és rituálé vallásos jegyeket hordoz magában. Ilyenek például az imák, a szellemi lényekben való hit stb. A nyugati szakirodalmakban nem igazán jelennek meg a tudatos álmodás kapcsán vallásos elemek, viszont filozófiai okfejtések már gyakrabban megtalálhatóak.
A tibeti álomjóga tanításai Tibetben sokáig csakis egy hierarchikus rendszeren keresztül voltak elérhetőek a tanítványok számára, csupán a kiváltságosok férhettek hozzá. Napjainkban leginkább a kínai megszállás következtében a Tibetből elmenekült szerzetesek közvetítésének köszönhetően mindenki hozzáférhet az álomjógához, könyveken és az interneten keresztül.
Bár nyugaton sokan tekintenek úgy a tudatos álmodásra, mint a halálhoz közeli állapotra, mégsem mindenki gondolkodik így, és nem feltétlenül ebben a szellemben közelítik meg az emberek a gyakorlást. Az álomjóga tanításai szerint az álom és alvás tibeti jógájának fő célja, hogy az ember általa tudatossá váljon a bardóban, felkészüljön a halálra és megvilágosodjon.
Az álomnapló meglehetősen fontos eszköz, amellyel a legtöbb tudatos álmodó tisztában van. Segít az álommemória fejlesztésében, általa rendszerezhetőek és visszaolvashatóak a korábbi álmok, továbbá számos egyéb funkciót is betölthet, például hatékonyabbá teheti a gyakorlást, elemzések által. Gyakorlatilag elengedhetetlen a hosszútávú és következetes fejlődés nyomonkövetéséhez, de ennek ellenére sokan mégsem használják ki ennyire tudatosan az álomnaplózásban rejlő lehetőségeket. A számítógépek és okostelefonok elterjedése előtt a naplózás folyamata kimerült a kézzel történő jegyzetelésben és/vagy rajzolásban, napjainkban azonban egyre több lehetőség áll rendelkezésre az álomnapló vezetéséhez. Az alábbi cikkben nézzünk meg egy kifejezetten erre a célra létrehozott applikációt, amely eleve több funkciót hordoz magában, mint az álmok tartalmának egyszerű rögzítése, ami akár a gyakorló hasznára is válhat. De valóban előnyös egy ilyen álomnapló használata, vagy csak egy újabb divatos, ám haszontalan alkalmazást telepítünk a telefonunkra, amennyiben élünk a lehetőséggel?
A Google Play áruházban számos álomnapló közül válogathatunk, ezek közül most a Learn Lucid Dreaming – et teszteljük, amelynek magyarul a neve “álom felvevő – rögzítse álmai naplóját”.
Az első benyomás egészen kellemes, ugyanis egy jópofa animációs videóval találkozunk, amelyben felületesen elmagyarázzák (angolul), hogy mi is az a tudatos álmodás, milyen előnyei lehetnek, illetve hogy hogyan segít az applikáció a tudatállapot megtapasztalásában.
Az alkalmazást telepítve egy egészen kellemes színvilágú felületet kapunk, amely az éjszakai ébredések és jegyzetelések alkalmával kevésbé veri ki a szemünkből az álmot (pláne ha levesszük a fényerőt, és kék fény szűrő alkalmazást is használunk mellé).
A kezelőfelületen lévő plusz ikont megérintve már rögzíthejük is első álmunkat. Ehhez meg kell adnunk a dátumot, időt, címet, tartalmat, továbbá adhatunk meg címkéket is, amely később a csoportosításban és a visszakeresésben lesz segítségünkre. Külön plusz pont a készítőknek, hogy nem csak írásban, hanem telefonunk mikrofonját használva verbálisan is el tudjuk menteni az álmokat, bár ez utóbbi esetben nem túl kényelmes a későbbi feldolgozás és/vagy visszakeresés. Mindenesetre vannak, akik ezt a megoldást részesítik előnyben, ők örülni fognak ennek a lehetőségnek.
Ezután lehet az applikációban értékelni az alvás minőségét, az álom tisztaságát (érzékelés), és az álom hangulatát. Az utolsó lépés az eddigi legfontosabb, ugyanis itt adhatjuk meg, hogy az álom tudatos volt (Lucid) vagy nem (Not lucid). Illetve ezen a képernyőn egy linket is találunk, amely arra hivatott, hogy elmagyarázza a bizonytalan felhasználónak, hogy pontosan mi is az a tudatos álom.
Sajnos azonban ez az oldal nem érhető el, és ez csak az egyik hibája az alkalmazásnak, ami az egyhetes tesztelés során kiderült, de erről bővebben egy kicsit később.
A lényeg, hogy a korábban megadott adatok alapján automatikusan elemzéseket és grafikonokat készít az applikáció, amelyek látványosak és akár hasznosnak is lehetnek, már amennyiben a felhasználó szakszerűen fel tudja őket dolgozni. Ez persze a rendelkezésre álló adatok mennyiségétől és minőségétől is függ, de erről is majd később. Három bontásban nézhetjük meg ezeket az információkat, ugyanis le tudjuk az előző hét napra, az előző harminc napra, és a teljes időtartamra vonatkozóan kérni őket.
Ez jóval több mint a semmi, és igen látványos, de komoly és hosszú távú elemzésekhez (például öt év több ezer álmának a vizsgálata) kevés lesz. Mindenesetre százalékos arányban láthatóvá válik, hogy mennyi álmunk volt öntudatlan és tudatos, a többi, korábban megadott adatot pedig oszlop diagram formátumban tárja elénk az alkalmazás.
Ezekből ha másra nem is, arra legalább tud következtetni a gyakorló, hogy van-e valamilyen összefüggés az alvás minősége, az álom tisztasága, és az álom hangulata között, amit természetesen számos más tényező is befolyásolhat, mint például a napközbeni és alvás előtti tevékenységek, táplálkozási szokások, stressz stb. (Ezek vezetéséhez és megfigyeléséhez ez az applikáció természetesen már kevés.)
Jó ötlet volt a készítők részéről, hogy viszonylag könnyen lehet keresni az alkalmazás adatbázisában dátumra, az álom hangulatára, tisztaságára, tudatosságra illetve tartalomra is. Ebben rejlik a digitális álomrögzítés egyik nagy előnye, amit a készítőknek sikerült jól kivitelezni.
Beállíthatunk továbbá jelszót is az álomnaplónkhoz, hogy illetéktelenek ne olvashassák az álmainkat, ami kétségtelenül hasznos, és sok kellemetlenségtől kímélheti meg a gyakorlót. További nagyon fontos funkció, hogy be lehet állítani olyan emlékeztetőket, amelyek emlékeztetnek, hogy ne felejtsül el a valóságtesztek végrehajtását napközben. Ennek gyakorisága tetszőlegesen változtatható napi háromtól maximum óránként háromig (több nem is kell), és ki lehet választani a jelzés típusát is (villogó fény, hang, rezgés, értesítési pötty), bár a tesztelés során valamiért csak a rezgés működött, pedig a hangjelzés is nagyon hasznos lehetne. Továbbá be lehet állítani egy úgynevezett Silent period-ot is, ami gyakorlatilag azt az időintervallumot jelenti, amikor az applikáció nem küld emlékeztetőket, így nem zavarja például az alvást.
Ez is egy remek ötlet a fejlesztők részészéről. Van még egy nagyon hasznos funkció: elvileg össze lehet kötni felhővel az álomnaplót, ami azt a célt szolgálja, hogy az ott lévő álmokat le lehessen tölteni az applikációba. Kár, hogy ez sem igazán működött, illetve hogy nem lehet az álmokat exportálni más adathordozóra, hogy azokat könnyebb legyen feldolgozni és tárolni, mondjuk egy Excel vagy egy Word dokumentumban. Tulajdonképpen ez a legnagyobb hiányossága az alkalmazásnak.
Gondoljunk bele, hogy ha a gyakorló egy éven keresztül több száz álmot rögzít az álomnaplóba, később azonban bármilyen oknál fogva úgy dönt, hogy ezeket az álmokat máshogy szeretné tárolni, de erre nincs lehetősége.
A Learn Lucid Dreaming előnyei:
igényes dizájn;
az álmok könnyű és gyors rögzítése;
diktafon is használható az álmok felviteléhez;
beépített statisztikák;
könnyű keresés az adatbázisban, akár kategóriák alapján is;
jelszavas védelem;
valóságteszt emlékeztető;
nincsenek reklámok;
ingyenes.
A Learn Lucid Dreaming hátrányai:
nem lehet exportálni az adatokat;
hiába állnak rendelkezésre grafikonok, ha azok nem elegendőek a komoly összefüggések megállapításához;
a teszt során csak a rezgés funkció működött, mint valóságteszt emlékeztető;
nem biztos, hogy jó, ha a gyakorlónak nem magától jut eszébe a valóságtesztelés.
Összességében jó dolog a digitális formátumú álomnapló vezetése, és látszik, hogy a készítők kreatívak voltak, viszont néhány alapvető funkció hiánya később okozhat kellemetlenséget a felhasználónak. Talán a következő verzió (ha lesz) jobban át lesz gondolva és minden funkciója működni fog.
Mindenesetre aki a papíralapú álomnaplózás híve, ide kattintvatalálhat kedvére valót.
