Sok író fantáziáját megmozgatta a párhuzamos univerzumok elmélete (Doctor Strange, Maniac, Álomcsapda), aminek segítségével komplexebb, izgalmasabb és mélyebben szántó történetekkel igyekeznek a közönséget szórakoztatni, és elgondolkodtatni. Ilyen a Végtelen Világok Krízise képregény is. A képregényeknek kultúrájuk van, és nagy hatást gyakoroltak több nemzedékre, ezért ha témába vágnak, érdemes velük foglalkozni. Elvégre ki ne ismerné Supremant, vagy Batmant? A jól megírt és kitalált történeteknek ráadásul mindig van valamilyen szimbolikája. (Például Batman megtestesíti számunkra, a minden egészséges lelkületű emberben szunnyadó vágyat, hogy felszámoljunk a bűnözéssel, a korrupcióval és a sötét hatalmakkal.) Ebben a rövid összefoglalóban a Végtelen Világok Krízise mögött megbújó üzenetre vetünk egy pillantást.

“Az univerzum valaha sok részre szakadt… Mindegyik rész más lett, különálló… De gyengébb is, mint a sok rész együtt.”

A multiverzum elképzelése nemcsak a cselekmények bonyolultabbá tételére biztosít lehetőséget, hanem a bonyolultabb cselekmények leegyszerűsítésére is. Ezt pedig Mary Wolfman író ki is használta 1985-ben, a DC Végtelen Világok Krízise 12 részes képregény sorozatában. Az ezt megelőző években a DC világának szereplői annyi változáson és variáción mentek keresztül, hogy az átlag-, és  főként a frissen becsatlakozó olvasók számára követhetetlenné váltak a történetek, és azok karakterei. Ezt a problémakört igyekezett megoldani egy elegáns sztorival Mary, ehhez pedig számtalan univerzumot teremtett.

“Megannyi rész között kell felosztania energiáját. Mindegyiknek van ereje, de egyenként mind erőtlen.”

A lényeg, hogy a sok eltérő tulajdonsággal és háttérsztorival rendelkező hősök és ellenségeik más-más világban léteznek. Az egyik univerzumban például Superman őszül, az általunk ismertben nem. Ezeket az univerzumokat a pusztulás veszélye fenyegeti, ugyanis az antianyag sorra kebelezi be, és tünteti el őket. A multiverzumot Monitor felügyeli, az antianyag terjeszkedését és pusztítását pedig Anti-Monitor irányítja. A Föld számtalan verziója közül több is megsemmisül, de az általunk leginkább ismert szuperhősök világa, a Föld I még létezik. Monitor utasítására Hírvivő összegyűjti a szupererővel rendelkező hősöket, hogy a még megmaradt világokat együttes erejükkel megmentsék. Időközben Hírvivő elpusztítja Montiort, Anti-Monitor befolyása alatt. A halála előtti utolsó pillanatban a még megmaradt 5 Földet sikerül biztonságba helyeznie, amelyek így érintetlenül maradnak. Hírvivő később itt toborozza össze csapatát, mellyel támadást indít Anti-Monitor ellen, az antianyag univerzumba. A küzdelemben életét veszti Supergirl, az ellenlábasokat pedig Brainac egyesíti, akik szeretnék átvenni az irányítást a megmaradt Földek felett, melyek közben elkezdenek eggyé válni, térben és időben egyaránt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Föld érintett részein egyszerre létezik a múlt, a jelen és a jövő, illetve más Földek is. Monitor visszatérése után ezeket a maradék világokat is igyekszik elpusztítani. A harcban Flash életét veszti, Anti-Monitor pedig visszautazik az időben, hogy megakadályozza a különböző univerzumok létrejöttét. A hősök utána erednek, hogy megállítsák terve végigvitelében. Végül az öt Föld eggyé válik, az előző Földek hősei és gonoszai pedig ezen az egyesült Földön élnek tovább. Ez az Új Föld. Anti-Monitor ezt az eggyé vált, új világot is igyekszik elpusztítani, para-démonok segítségével. Az ütközet után az Új Föld megmenekül, azonban néhány szuperhős, akik emlékeznek előző otthonaikra, nem kívánnak az újonnan létrejött Földön maradni, ezért eltávoznak Luthor Junior által kreált másik univerzumba. Az Új Földön maradó minden szuperhős története újrakezdődik. A történet lezárásában, az Új Földön egyedül Hírvivő emlékszik az összes korábbi univerzumra. Egy elmegyógyintézetben találja magát, mivel senki sem hisz neki, és az univerzumok elvesztése  miatt érzett fájdalomba beleőrül.

A képregény nem könnyű olvasmány, a rengeteg szereplő és a helyszínek közötti folyamatos ugrálás fokozott figyelmet igényel az olvasótól, de még így is nehéz teljesen képben lenni.

 

Töltsd le, és olvasd el a NEGYVEN TÉNY A TUDATOS ÁLMODÁSRÓL ingyenes e-bookot itt!

 

A történet vezérvonala, hogy léteznek természetes úton létrejött párhuzamos univerzumok, amelyek kisebb-nagyobb mértékben térnek el a Föld I-től. Ezek elpusztulhatnak, és csak a szuperképességekkel rendelkező, különleges élőlények képesek ezt a folyamatot megakadályozni. A végtelen világoknak van egy felügyelője, Monitor, illetve felbukkan Anti-Monitor is, akinek legfőbb vágya, hogy ezeket a világokat az antianyag segítségével elpusztítsa.

“… minden változik körülöttünk. Az életünkre ismeretlen erők hatnak.”

De ha a történet mögé nézünk, és elkezdünk szabadon gondolkodni róla, milyen tanulságot szűrhetünk le belőle magunkra vonatkoztatva?

A mi világunkban a párhuzamos univerzumokban létezés leggyakorlatiasabb eszköze jelenlegi tudásunk szerint a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény). Legalábbis a fázist sok gyakorló úgy éli át, hogy párhuzamos világokban jár, néhányan pedig erről teljesen meg vannak győződve. Bárhogyan legyen is, azt mindenképpen el kell fogadnunk, hogy a fázisban szerzett tapasztalatoknak köszönhetően a gyakorlók jogosan érzik, hogy amit átélnek, teljesen valóságos, és minőség tekintetében nem különbözik a mindannyiunk által ismert hétköznapi, fizikai valóságtól. Ennek megtapasztalásához azonban nincs szükségünk semmilyen eszközre, semmilyen szuperképességre. Viszont a Végtelen Világok Krízisével ellentétben, ezek a világok számunkra nem léteznek, hiszen ha nincs róluk tudomásunk, és nem éljük át őket, akkor lényegében jelenlétük számunkra nem valóságos. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy magával az átéléssel hozzuk őket létre. Más szóval, a párhuzamos világok megtapasztalásának lehetősége mindenkinek adott, viszont ha nem teszünk ezért semmit, akkor ezek számunkra létre sem jönnek. A Végtelen Világok Krízisével ellentétben, minket nem az a veszély fenyeget, hogy elpusztulnak ezek a világok, hanem az, hogy meg sem teremtjük őket.

“Menj és válj hasznára a társadalomnak.”

De ha mégis keresnünk kellene egy fő “gonoszt”, aki azon munkálkodik, hogy ezeket a még létre sem jött világokat megsemmisítse, akkor talán nem is kellene olyan messzire mennünk. Ugyanis napjainkban, számos önkéntes kutatónak köszönhetően, már tényleg elegendő információ áll rendelkezésünkre, hogy képesek legyünk ezeket a lehetőségeket kihasználni. Akkor mégis, ki állhatna utunkba? Félreértés ne essék, nem az a cél, hogy az ember mire a bejegyzés végére ér, földbe döngölve érezze magát, és sírva törje darabokra az összes tükröt a lakásban, mert nem képes többé beléjük nézni. Éppen ellenkezőleg: amint rájövünk, hogy ebben az olvasatban a Végtelen Világok Krízise sokkal inkább játszódik bennünk, mint a képregények oldalain, képesnek kell lennünk kihasználni ezt a különleges lehetőséget. Tényleg ne legyenek illúzióink: mi magunk vagyunk Monitor, aki ezeket a végtelen belső (megtapasztalva rajtunk kívülálló) világokat felügyeli. De bennünk van Anti-Monitor is, aki azon dolgozik, hogy ezen univerzumok létjogosultságát megszüntesse. És mi vagyunk azok a szupererővel rendelkező lények is, akik ezt megakadályozhatják. A kérdés csak az, hogy ezt valóban megtesszük-e, vagy ez a hatalmas lehetőség kihasználatlan marad. Megelégszünk-e az általunk ismert egyetlen világgal, miközben képesek vagyunk korlátlan tapasztalatokat szerezni? Át akarjuk-e érezni, hogy valóban létező világokban járunk éjjelente, nappal pedig éljük szokásos életünket?

 

Forrás: Végtelen Világok Krízise képregény
Fabulous Industriues YouTube csatorna