Ez a blogbejegyzés a sorozat második része. Az első részt ide kattintva tudod elolvasni.
Szóval miután az előző bejegyzésben felidéztük, hogy néhányan beszámoltak a lottó számok megálmodásáról, végigmentünk egy gondolatmeneten, amely oda vezetett, hogy a tudatos álmokban ezek szerint talán meg lehetne jósolni a nyerő számokat. Zárásként még egy ez irányú kísérletemet is közzé tettem, most pedig következzen a többi.
A következőkben ismertetésre kerülő tapasztalatok korántsem tökéletesek, de ennek a bejegyzésnek nem is célja „hibamentes” fázisélmények (tudatos álmok/testen kívüli élmények) leírása. Ezek egyszerűen kísérletezések voltak, amik során sikerült a képességeimet csiszolni az utólagos elemzések segítségével. De végül is nem ez minden készség elsajátításának nélkülözhetetlen metódusa?
Emlékszem, ebben az időben gyakorlatilag mindent kipróbáltam, amiről akár csak feltételezhető volt, hogy segíti a tudatos álmok megjelenését. Ezért szereztem többek között például különleges italt Londonból, és az ásvány is így került a párnám alá. Persze ma már kissé kínosan érzem magam ezek miatt, de akkoriban minden lehetséges módszert fontosnak tartottam a gyakorlatban is kipróbálni, ami valahol érthető is. Érdekesség, hogy itt még voltak teljesen irreális gondolataim a jelenséggel kapcsolatban, amelyek könnyedén meg is találhatóak a következő szövegekben.
A párnám alatt labradorit volt, a szemtakarót és a füldugót is használtam. Többször felkeltem, wc-re mentem és visszaalváskor az 1-3 indirekt technikákat alkalmaztam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a ház előtt úszva repülök. Arra gondoltam, hogy ez most már vagy az álom, vagy csak hipnagógikus állapot. Aztán rájöttem, hogy álom, de mintha csak egy hajszál választotta volna el a hipnagóg állapottól. Ezért fixálni akartam. Rárepültem egy ágra és alaposan szemügyre vettem. Hirtelen nagyon valószerű lett, én pedig hangosan nevettem, hogy végre sikerült újra belépnem. Diadalittas voltam és repkedtem, de tudtam, hogy nem húzhatom az időt, dolgom van. Leszálltam a földre és hangosan elkezdtem kiabálni, hogy ki tudja a lottó számokat. Ekkor vettem észre, hogy egy lélek sincs rajtam kívül sehol. Hirtelen egy hangot hallottam magam mögül, a fák között. „Én tudom.” Odamentem, 3 lény állt ott. Valamiről beszélhettek, de a kiabálásommal megzavarhattam őket. Csak az egyikre koncentráltam, aki szólt hozzám. Kicsi, állat-ember szerű lény, nem láttam még ilyet. Fekete, durva szőre volt, de nem borította az arcát teljesen. Barna szemeivel nézett rám. Kérdeztem tőle a számokat, azt mondta tudja, de nem mondja el. Mondtam, hogy erre nincs időm és hamar otthagytam. A Teremtő után kiáltoztam, de nem jött válasz. Kérdeztem magát az álmot, de onnan se. Fel akartam repülni a Teremtőhöz, de nem ment, olyan magasra nem tudtam. Egy idő után rájöttem, hogy nem is fog. Közben utánam szaladt a lény, azt hiszem megsajnált. Azt mondta megmondja nekem a számokat. Hosszasan néztünk egymásra, arra gondoltam remélem nem egy ördögi lény, aki akar tőlem valamit cserébe. Aztán úgy éreztem nem az, és mivel nem volt kikötése, arra gondoltam nem lehet baj ebből. 1, 3, 6, 16, 48; 2, 8. Sokszor elmondattam vele, hogy megjegyezzem és mindig ugyanezeket mondta. Én is számtalanszor elmondtam, hogy emlékezzek rá ébredés után. Aztán még akartam csinálni mást is, de már közel voltam az ébredéshez. Vettem be két tablettát a hasfájásomra és egy nagyot a szememre. Volt néhány téves ébredésem, amikor a számokat írtam szelvényekre, aztán felébredtem és leírtam őket.
A következő eset érdekessége, hogy egy alapvető hiba miatt majdnem meghiúsult a fázisba (tudatos álom/testen kívüli élmény) lépés, később pedig maga az információszerzésre irányuló próbálkozásom fulladt majdnem kudarcba a repüléssel és a hasonló felesleges dolgokkal vesztegetett idő miatt.
Az egyik alkalommal érzem, hogy erőteljesen forgok körbe. Próbálok gyorsabban és intenzívebben forogni, ami sikerül is, de nem történik semmi, csak forgok oldalra. Mármint nem is esek le a földre, és ezzel egy rövid ideig nem tudok mit kezdeni, de egy idő után elvárásomnak megfelelően érzem, hogy mintha földet értem volna. Viszont nem látok semmit, ezért elkezdem tapogatni a körülöttem lévő tárgyakat. Kinyitom a szemem, de félek, hogy ez a valós szemeimre is hatást gyakorolhat, ezért megpróbálom mindezt nagyon óvatosan. Sikerül az egyiket majdnem teljesen, a másikat résnyire. Neon zöldek a kezeim, és a régi bútoraimat tapogatom velük gyorsan és agresszíven. Nem húzom az időt, odaszaladok az ablakhoz, hogy kirepüljek rajta az űrbe. Fel is állok a párkányra, de minden nagyon realisztikus, például tisztán hallom a madarak csiripelését, ezért ránézek még egyszer a kezeimre. Három kezem van a bal karomon, párhuzamosan nőnek ki egymás mögött. Ilyet még nem láttam, úgyhogy alaposan szemügyre veszem, ami mélyítésnek is kiváló. Aztán csak nekirugaszkodom, mert arra gondolok, hogy nem sok lehet az ébresztőig, tehát nem szabad húznom az időt. Belegabalyodok az ablakommal szemközt álló fába, és egy nagy ág a derekamra akad. Egy ideig így repülök, de érzem, hogy visszahúz, ezért leszedem magamról. Az űr a cél, de nem látom, viszont megjelenik három űrhajó, és próbálok az egyikre felszállni. Ezek a levegőben vannak már, ott várják az utasokat. Kinézem a legközelebb lévőt, de nem bírom megközelíteni, mindig kisodródok az útirányból, mintha erős szélbe kerülnék, vagy egy energiaburok lenne körülötte. Aztán a földön találom magam. (Már nem emlékszem pontosan hogyan kerültem oda.) Elkezdek mélyíteni és közben gondolkodom, hogy mitévő legyek. Kérdezgetem hangosan, hogy mik lesznek az Eurojackpot nyerőszámai, de nem kapok választ. Elkezdek nézelődni a tömegben és kérdezősködni. Egy emberre nézve az az érzésem támad, hogy ő tudni fogja a választ. Úgy néz ki mint a Simicska, de ezt akkor nem veszem észre, csak ébredés után jut az eszembe. Odamegyek hozzá és megkérdezem, hogy tudja-e a számokat. Már nem emlékszem pontosan mit mond, de arra igen, hogy olyan hangja van, mintha arra lenne kíváncsi, hogy vajon csak egy léhűtő vagyok-e, aki csak nagy pénzt akar szakítani, de dolgozni és küzdeni nem tud. Elkezdem sorolni, amiket felmutathatok, bármennyire is azt érzem, hogy ezek teljesen értéktelenek és nem fogok velük átmenni a tesztjén. „Csináltam egy technikusit, elvégeztem a főiskolát, felépítettem 2 vállalkozást, és a másodikból már bevételeim is vannak.” Úgy tűnik meggyőztem, mert azt mondja kövessem. Egy titkos klub helyiségbe visz, ahol milliárdosok vannak, de ő még náluk is gazdagabbnak számít. Amint belépek sokan megdöbbennek rajtam és a ruhám alkalmatlanságát elemezve összesúgnak. Az emberem viszont még hátrébb vezet egy különálló, üres terembe, ahol nincs senki, csak egy asztal, meg egy fogas (ha jól emlékszem). A fogason lógó nadrágba kezd matatni, egy belső zsebbe nyúl, ami a nadrág szárába van varra, belülről. Elővesz egy újságot és közben azt mondja, hogy ebben van az összes lottó szám, mert ezeket mindig előre meghatározzák, de ha valaki véletlen eltalálja őket, akkor annak kifizetik. Odaadja nekem az újságot, ami egy teljesen egyszerű, használt papírra nyomtatott fekete-fehér sajtótermék. Elkezdem olvasni, de valahogy teljesen logikátlanok a számok, pl. 3, 5, 6, 7, 59. Ez erősen felkelti a gyanúmat, mert eleve bizarr a számkombináció, arról nem is beszélve, hogy az 59 már kívül esik a megjátszható számok határán. Az se derül ki a felsorolásból, hogy melyik a különálló 5+2 szám. Úgy döntök nem akadok fenn a logikátlanságon, elvégre a kihúzott számok mégiscsak a véletlenre vannak bízva, bár az 59-es számmal így sem lehet mit kezdeni. Szóval ilyen aprósággal mit sem törődve tovább nézegetem az újságot (ha már itt vagyok), de folyton más számokat látok, amiket így nem is bírok megjegyezni, és ez felbosszant. Úgy érzem ez egy kudarcba fulladt próbálkozás, és ezért csalódottan felébresztem magam. Még megpróbálok szeparálódni, mert közben újra kedvet kapok hozzá, de érzem, hogy hamarosan amúgy is kelni kellene, úgyhogy inkább ránézek az órára, és valóban… pár perc múlva már szólna is az ébresztő, amit így kinyomok és elkezdem leírni az élményeim.
Bár a számok itt sem jöttek be, legalább átmentem sikeresen a plafonon, ami mindig egy különleges érzés, ahogyan az utána következő repülés is.
Már fogalmam sincs hogyan váltam tudatossá, de a szobámban voltam, és tudtam, hogy ez a fázis. A család zavart egy ideig, de aztán kimentek és becsuktam az ajtót. A cselekvési terven kívül semmi másra nem koncentráltam, azonnal eszembe jutott. Problémák adódtak azonban azzal, hogy hogyan jussak ki a szobából. Elkezdtem kérdezni a számokat, de nem kaptam pontos választ, úgy gondoltam jobb lenne az univerzumban. Kiugrani nem mertem, mert nagyon realisztikus volt minden, és féltem, hogy ha nem sikerül a repülés akkor a földbe fogok csapódni és egy nagyon kellemetlen élményben lesz részem, amiből még fel is ébredhetek. Próbáltam a plafonon keresztül kimászni, de a szobában sem tudtam felemelkedni. Ezért elkezdtem nézni a plafont, és azt előbb-utóbb elértem. Ekkor belemélyedtem először az egyik, aztán a másik kezemmel, végül a fejemet is bele nyomtam. Sötétség vett körbe, és elkezdtem a szememet ide-oda mozgatni, nehogy kiessek a REM szakaszból, ez be is vált. Kinyomtam magam és a tetőre kerültem, de a részletekre nem emlékszem túl tisztán. Viszont elkezdtem repülni, ami elég jól ment egy idő után. Voltak kisebb-nagyobb problémák, pl. volt hogy úgy éreztem elkezdek zuhanni, de ezt éppen a zuhanástól való félelmem válthatta ki. Sokat repültem, de nehezen jutottam az űrbe. Antennákat láttam, amelyeket az űrállomások használtak. Volt velem valaki, de nem láttam, csak ott volt. Egy légibázisra jutottunk, ahol azt mondta álljunk meg pihenni, meg enni. Halakat fogott, amiknek le kellett vágnom a fejét, de ezek valamiféle nagy ragadozóhalak voltak, hatalmas fogakkal. Ezért a másodiknál már nem is próbálkoztam, mert megharapott volna. Amúgy is teljesen feleslegesnek éreztem az egészet. Minek enni és pihenni a fázisban, főleg amikor cselekvési tervem is van? Mélyítettem szemrevételezéssel, és egy tablettát is bevettem. Aztán elkezdtem repülni, és egy sötét térbe kerültem, ahol megint megjelentek a hipnagóg képek. Nem akartam tovább várni, ezért újra megkérdeztem a számokat. De nem nagyon jött válasz, inkább úgy éreztem, hogy nekem kellett kierőltetni. Szóval nem volt túl meggyőző. De néhányszor elismételtem a kapott számokat, hogy ébredés után biztosan emlékezzek rájuk, azonban nem igazán tudtam őket felidézni.
Szeretnél többet tudni a tudatos álmodásról? Kattints a képre, és töltsd le az e-bookot!
Újra egy repülős álom, ami hamar véget ért, de legalább újra be tudtam lépni. A számok megjelenítése gondot okozott, az irányítás hiánya miatt érzett (indokolatlan) félelem pedig elhozta a fázis végét.
Egy repülőtéren voltam, ahol valami gonosz ember egy kis motoros géppel egy nagy utasszállító gépet akart megtámadni. Én azonban valahogyan felszálltam és ettől lettem tudatos. Nagyon könnyen repültem, úgy, mint Superman. Az egyedüli probléma az volt, hogy nem tudtam túl könnyen irányítani a repülés útvonalát, nehezen tudtam arra repülni, amerre akartam. Aztán persze elkezdtem gondolkodni, hogy innen hogyan lehetne kitalálni a lottó számokat, de hamarosan felébredtem, vagy legalábbis egy ahhoz közeli állapotba kerültem. Ebből kiindulva sikerült a szeparáció.
Újra elkezdtem a ciklusokat csinálni. Most kifejezetten figyeltem rá, hogy végigcsináljam őket, csak a módszerre koncentráljak, és bízzak az eredményben. Mindezt vegyítettem a forced asleep technikával – ha túl ébernek éreztem magam, próbáltam elaludni. Volt hogy csak erre koncentráltam néhány másodpercig, volt hogy a ciklusokkal párhuzamosan csináltam. Ha volt akár csak néhány másodperces tudatkiesésem is, akkor kezdtem mindent elölről. Egy alkalommal, amikor a sípolást hallottam (sokadjára) megpróbáltam ismét szeparálódni (sokadjára). Nem sikerült, de éreztem, hogy ez már a fázis, és váltottam a kézdörzsölésre. Egy pillanatra tisztán láttam a kezeim, és hallottam is őket, ahogyan egymáshoz dörzsölődnek. Azonnal felálltam, és 100%-ig meg voltam róla győződve, hogy ez nem fizikai felállás volt, hanem a fázisban vagyok. Már csak azért is, mert semmit sem láttam, csak éreztem, hogy állok. Elkezdtem összedörzsölni újra a kezeim, hogy megjelenjen a látás, de ez csak néhány másodperces eredményeket hozott, azokat is homályosan. Arra gondoltam, az lesz a megoldás, ha kinyitom a szemeim, mert úgy éreztem, hogy a fázisban is csukva vannak. Régebbi tapasztalataim jutottak eszembe, és tudtam, hogy ez veszélyes lehet. Számtalanszor nyitottam már ki így a fizikai szemeimet is, ami a fázis azonnali végét jelenti. Ezért elhatároztam, hogy nagyon lassan és óvatosan csinálom. Résnyi fényeket láttam először, aztán kibontakozott minden. Sikerült! Ügyeltem rá, hogy semmit se erőltessek túlzottan. A régi szobám ablaka előtt álltam. A fák levelei rozsdabarnák voltak, és ez még inkább meggyőzött arról, hogy ez már a fázis, ugyanis emlékeztem rá, hogy valójában tavasz van, és pár hete borult minden zöldbe. A házunk előtt volt egy másik 3 emeletes ház, ami a valóságban nincs ott. Ezt érdekesnek és szépnek is találtam, de nem akartam ezzel túl sokat foglalkozni. A nővérem is a lakásban volt, hallottam a hangját. Nem akartam engedni, hogy bármi is elterelje a figyelmemet, egyből a lottó számokra akartam koncentrálni. Tisztában voltam vele, hogy szombat reggel van, és ez a sorsolás előtti utolsó esélyem lehet. Az asztalomon volt a fehér álomnaplóm és úgy döntöttem, hogy egyszerűen csak oda írom az elsőre eszembe jutó számokat. Azzal tisztában voltam, hogy a valós naplómba ezek a számok nem lesznek benne, ezért meg kell őket jegyeznem. De ahogyan elkezdtem a naplót lapozgatni, minden oldalára volt már írva valami. Legfőképpen idézetek, de nem olvastam el őket, inkább csak egy üres lapot akartam keresni, hiába. Ez összezavart, kezdtem ideges lenni és elbizonytalanodni, ami visszahozott az ébrenlétbe. Nagyon sajnáltam, mert előtte minden nagyon mély és tiszta volt. Azonnal megpróbáltam belépni újra, de hiába.
Egy nagyon könnyű belépés után, egy mély fázisban sem biztos a siker. Mindig figyelni kell a cselekvési terv értelmes megvalósítására, éppen úgy, ahogyan a fizikai valóságban is tennénk.
Azt hiszem ennyire könnyedén még soha nem sikerült elválnom. Tényleg, mintha csak felálltam és elindultam volna, semmilyen ellenállást nem éreztem. A szobámban voltam, és az ajtó felől indultam el furcsa módon, Ági pedig ott állt mögöttem. Teljesen jelentéktelen volt számomra a jelenléte, ezért nem is foglalkoztam vele. Minden eléggé részletes és stabil volt. A kezemen is csak 5 ujjat számoltam, de biztos voltam benne, hogy ez már a fázis. Odamentem az ablak felé, viszont ahelyett, hogy kerestem volna valakit, akitől információt szerzek, egyszerűen elkezdtem kitöltögetni egy lottó szelvényt. (Lehet, hogy mégsem voltam annyira tudatos?!) Azokat a számokat írtam rá, amiket a Skandináv lottón évekig játszottam. Aztán hirtelen visszatértem, és hiába próbáltam újra szeparálódni, nem ment, de mondjuk nem is hittem benne eléggé. (Talán átfutott egy kósza gondolat visszatérés előtt a fejembe, amikor a testemre gondoltam.)
