Sokan azt gondolják, hogy az álmokból olyan információk szerezhetőek, amelyekhez nappali tudatosságunkon keresztül nem férünk hozzá. A feltételezés egészen logikus, ha arra gondolunk, hogy az agy tulajdonképpen nemcsak nappal, hanem éjszaka is aktív. Az elme alvás közben önmagába fordulva tevékenykedik, többek között a nappal átélt fizikai és lelki ingerek feldolgozásán. Az álom és az ébrenléti állapot közötti lényeges különbség, hogy éjjel nem terelik el az elme figyelmét a környezet benyomásai, így jóval hatékonyabban tud dolgozni. Egyesek azt gondolják, hogy ez tisztán spirituális történés, míg mások szerint természetes fiziológiai folyamat.

Nem csak a mai embert foglalkoztatja a gondolat, hogy az álmokból használható információt lehetséges kinyerni. Tulajdonképpen minden korban éltek olyanok, akik úgy érezték, hogy az álmokon keresztüli informálódással erőteljesen kell foglalkozni. Néhányan ezt annyira komolyan vették, hogy sokszor az életük, és népük vezetésével kapcsolatos jelentőségteljes döntéseiket is álmok hatására hozták meg.

Az ókori Mezopotámiában élők hittek benne, hogy az álmaikon keresztül istenek üzennek nekik, és fel is használták ezeket a jövőre vonatkozó útmutatásokat. Leo Oppenheim szerint az asszírok kétféle álomtípust azonosítottak: istenek kinyilatkoztatásait, melyekben természetfeletti lények egyértelmű útmutatásokat adtak számukra, illetve olyan szimbolikus álmokat, amiknek megfejtését hivatásos álomfejtőkre bízták.

„Az ember az álmokból tudja meg, kicsoda is ő valójában.” –  Mark Lawrence

Az ókori görög kultúrában az alvás és az álom istene Hüpnosz. Három fia Morpheusz, az álmok megformálója; Phobetor, a rémálom, a természethez és állatokhoz kapcsolódó álmok; valamint Phantaszosz, a rendkívüli, különös álmok alakítója. Hippokratész a kor legismertebb orvosa az álmokon keresztül kapott információkat felhasználta a betegségek lappangó tüneteinek meghatározására is. A görögök szerint az alvás egyfajta kis halál, ami eljuttat a túlvilágba, ébredéskor pedig természetes úton újra a fizikai világba térünk vissza. Az álomfejtő papok Aszklépiosz isten templomaiban éltek, ahová a beteg, segítségre vágyó zarándokok zarándokoltak, hogy gyógyító álmot kapjanak. Hüpnosz álomba juttatta az alanyt, Aszklépiosz (a gyógyítás istene) pedig közölte tanácsait az álomban.

„Az álom, amely ilyen gyakran visszatér, üzenetet akar átadni, amely óv a jövendőtől, vagy emlékeztet a múltra, amelyet idő előtt elfelejtettél.” – Peter Soyer Beagle

Az álmok jelentőségét az amerikai indiánok is nagyra tartották. Úgy gondolták, hogy szellemi és természeti erők nyilvánulnak meg általuk, az istenségek pedig ezeken keresztül közlik információikat, amelyek befolyásolták az indiánok döntéseit és ezen keresztül életüket. Igyekeztek álmok ihlette nevet adni gyermekeiknek, és életük minden jelentős eseményének alapját is álmok szolgáltatták. Álmokra támaszkodtak a szerelmi életükkel kapcsolatosan, ugyanúgy, ahogyan a jövőt illető kérdések megválaszolásában. A beavatások folyamán is kiemelt szerep jutott az álmoknak. Ehhez a gyermeknek a falutól távoli helyre kellett elvonulnia, hogy böjttel, imával és tánccal megidézze a szellemeket, akik álmon/látomáson keresztül hozták üzenetüket.

Az álomcsapda a gyermekek megvédésére szolgált, a rossz álmok ellen. Növényi részekből és állati inakból készítették, populárisabb változata azóta az egész világon elterjedt. A hálón fennakadtak a rossz szellemek és a rémálmok, a kellemes álmok viszont áthaladtak a lyukakon. Álomcsapdát a sámánok is használtak, a jósló álmok „begyűjtésére”. Spirituális eljárásokkal különböző anyagokba mártogatták, hogy ezzel igazán hatékonnyá tegyék őket.

 

Negyven tény a tudatos álmodásról. Kattints ide, és töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

De nem csak a felsorolt népek és kultúrák tulajdonítottak segítő szerepet az álmoknak, ez a törekvés napjainkban is fellelhető a különböző álomfejtő „mesterek”, könyvek és praktikák formájában. Nagyszüleink korában nagy népszerűségnek örvendett például Krúdy Gyula álmoskönyve, amelyben pontokba szedve találhatóak a különböző álomtartalmak jelentéseinek magyarázatai. Ebből néhány példa:

„Mezítelenül látni magunkat: nagyon jó.

Mezítelen férfival találkozni az országúton: félelmetes; a házban kacérság. Mezítelen asszony, aki volna idegen: búbánat, ha ismerősünk: némi szerencse. (Kerner.)

Valakit mezítelenül látni: nekünk nagy gond, az illetőnek szerencse. (R. M.)

A különös álmokban: idegen városban tartózkodni, ahol mezítelen emberek járnának az utcákon és a város kapui körül: jegyzi egy eltévelyedésünket, amelynek megadjuk az árát. Mezítelen leány: szép idő. Mezítelen gyermek: kis betegség. Mezítelenek bálján táncolni: mutat kiábrándulást egy szerelmünkből. Mezítelen öregember, aki belénk kapaszkodna: jegyzi betegségünket, amelyet legyőzünk. Mezítelen kép, amely fejünkre zuhanna: óvatosságra int egy asszonyi kelepcétől. (D. G. Gy.)

Mezítelen menyasszony: hamisság. (S. j.)

Locsolni: jó mulatság.

Ablakból locsolni asszonynak: egy férfi megszerelmesedését jegyzi. Kulcslyukon kilocsolni: kacérság. Öregember fejére fiatalasszonynak locsolni: paráznaság. (Kerner.)

Lomb. Utazás.

Lőcs. Gazdagság. Mennél nagyobb, annál jobb.

Lucfenyő. Alföldi embernek utazás.

Lutri (-n nyerni): öregség.

Lyuk. Csak ha kicsi, akkor jó.”

A fenti sorok elolvasása után érezhető, hogy ezek a leírások nem túl megbízhatóak, és ezzel szerencsére a szerző is tisztában van, így ír erről: „Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák halk elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak. „

„A neurológiai és fiziológiai folyamatok mindig csak az álmok feltételeit jellemzik, nem az álmodott történetet, azt pedig végképp nem, amit ez a történet az álmodónak jelent.” – Douwe Draaisma

A fázisban (tudatos álomban/testen kívüli élményben) történő információszerzés, persze teljesen más, mint amikor valaki könyveken, vagy segítőkön keresztül próbálja álmai üzenetét megfejteni. Ebben az esetben az álomtartalmak nem feltétlenül kódolva jelennek meg, már csak azért sem, mivel a tény, hogy az álmodó teljesen tudatában annak, hogy álmodik, sokkal akadálytalanabb információáramlást tesz lehetővé. Konkrét kérdések feltételével konkrét válaszokat kapunk, amelyeket az álomban tovább fejtegethetünk, és ezt érdemes mindenképpen meg is tenni. Azonban ez a módszer sem varázspirula. A fokozatos fejlődés, a józan ítélőképesség és a megfelelő technikák használata elengedhetetlen. Ezek hiányában megeshet, hogy a kérdező egy értelmetlen válasz esetén értéktelennek ítéli meg a teljes módszert, vagy fordítva: egy pontatlan információnak túl nagy jelentőséget tulajdonít.

Azonban ha valaki nem rendelkezik elég gyakorlattal és tudással a fázison keresztül történő információszerzéshez, fennállnak számára más alternatívák is. Többek között egy ilyen lehetőséget ír le például Patricia Garfield, amikor a kreatív álmok előidézésről beszél.

„Az álmok megvilágítják azokat a homályos helyeket, ahová az értelem még nem jutott el.” – Jordan B. Peterson

Patricia fontosnak tartja, hogy az ember merüljön el abban a kérdésben, amivel kapcsolatosan segítséget szeretne kérni. Érdemes az adott területről minél több információt összegyűjteni még ébren; könyvekből, előadásokból, filmekből, utazásokból, tanulásból, munkából. Azonosuljunk a témával, amennyire csak lehetséges. Koncentráljunk erre az érdeklődési területre néhány napon keresztül, és elalvásig foglalkozzunk vele, elalváskor pedig tűzzünk ki egy konkrét álomcélt, kérdést. Alvás után az álmot idézzük fel alaposan, és a lehető legpontosabb formában rögzítsük, például írásban. Amennyiben nem kapunk választ az első alkalommal, folytassuk a kísérletezést tovább.

Ez persze nem túl egyszerű és könnyű kivitelezési mód, bármennyire is észszerű. Annak, aki valóban ki akarja használni az álmokon keresztüli információszerzésben rejlő lehetőséget, mindenképpen érdemes elsajátítania a tudatos álmodást.