Valószínűleg az ember az egyetlen olyan élőlény, aki tudatában van elmúlásának. Az egy más kérdés, hogy ezzel mennyire nem szeretünk foglalkozni, pedig nem árt tisztában lennünk múlandóságunkkal. Ráadásul, ha sikerül szembenézni a fájdalmas felismeréssel, hogy egyszer itt kell hagynunk életünket, akkor megadatik a lehetőség, hogy objektívan tekintsünk a fennmaradó időnkre, és valóban ki is használjuk. Tényleg nem fontos, hogy hány évesek vagyunk, amikor ezt megtesszük. A lényeg, hogy megtanuljunk gazdálkodni azzal az idővel, ami még rendelkezésünkre áll. Persze senki sem tudja pontosan előre megmondani, hogy kinek mennyi van még hátra, de még mindig jobb tervekkel élni, és azokat megvalósítani, mint egyszer csak hirtelen ráébredni, hogy elpocsékoltuk az életünket. Ezt a célt szolgálják a bakancslistának hívott felsorolások, amelyekben pontokba gyűjtik az emberek, hogy mik azok az élmények, amiket mindenképpen át akarnak élni, mielőtt feldobják a bakancsot. Ennél jóval kifinomultabb eszközök azok a táblázatok, amelyekben az átlagéletkor szerint vannak beosztva az élet évei, hónapjai, hetei.

„Ez a valódi szabadság! Nem a pénz, hanem az idő.” – Meir Shalev

Amikor eltelik egy adott év/hónap/hét, akkor azt ki kell satírozni. Így a vizuális élmény hatására könnyebben tudatosul az emberben, hogy az idő vészesen fogy, és előreláthatólag mennyivel lehet még tervezni. Két dolgot lehet ezzel a felismeréssel tenni: vagy elkezdünk siránkozni, hogy minden nap elteltével egyre közelebb kerülünk a halálhoz (aminek nem sok értelme van), vagy pedig elkezdünk céltudatosan gazdálkodni legértékesebb energiaforrásunkkal, az időnkkel. Mi az amit még nem tettem meg, de úgy érzem muszáj véghezvinnem (utazás, mások megsegítése, önmagam és a világ fejlesztése, vagy egyszerűen csak a szomszéd szexi csaj leszólítása)? Mi az, amire elpocsékolom az értékes és visszaszerezhetetlen időmet, de semmi értelme (közösségi média, kiscicás videók, TV, értelmetlen beszélgetések)? Ezen a módon akár hosszabb távú tevékenységeket is részfeladatokra lehet osztani, de a legprofibbak képesek egész életüket előre, konkrétan megtervezni, és nyomon követni a megvalósulást. Nyomasztó? Talán az. De ami biztosan még nyomasztóbb, amikor az ember halálos ágyán visszasírja a kihasználatlan éveket.

 

Töltsd le és olvasd el az ingyenes e-bookot itt!

 

Azonban nem csak napközben élünk. A fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény) képesek vagyunk az alvás egyes szakaszaiban is öntudatosak lenni, és azzal a tudatossággal létezni bennük, amivel nappal is rendelkezünk. (Időnként mélyebbel is.) De vajon mennyire vesszük számításba, hogy a rendelkezésre álló éjszakáink száma is ugyanúgy fogyatkozik, ahogyan nappalaink? Tapasztalatok szerint az emberek nagy része semennyire. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a többségnek fogalma sincs róla, hogy fennáll egy megváltozott tudatállapot megtapasztalásának lehetősége. Másrészt ha tudnak is erről a potenciálról, akkor sem úgy gondolnak rá, mint amivel tervszerűen gazdálkodni kellene.

Vannak, akik szerint a fázisba kerülünk a halál után, és ezért nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget a fázissal való foglalkozásnak. Azonban jelenleg semmilyen tényszerű adat nem áll rendelkezésre, ami az előző állítást száz százalékig igazolni tudná. Persze egyértelműen cáfolni sem áll módunkban. Azok közül is, akik ezzel tisztában vannak, sokan úgy tekintenek a fázisélményekre, mint valami olyanra, ami egy plusz löketet ad a tudatosság felfedezéséhez, de nem feltétlenül igényel rendszeres és tervszerű foglalatosságot. Ha megjelenik az egy fantasztikus pozitívum, de ha nem, akkor is ugyanolyan teljes életet lehet élni. Ez így nyilván nem feltétlenül igaz, tekintve az élmények személyiségre gyakorolt hatását, valamint a fázis alkalmazásának lehetőségeit.

Szóval még egyszer: a számunkra fennmaradó éjszakák száma ugyanúgy fogyatkozik, ahogyan nappalaink. Számszerűsítsük, hogy mennyi időt töltünk abban az állapotban, amikor lehetőségünk adódik megtapasztalni a fázis állapotát. Ehhez tudnunk kell, hogy az alvásnak nem a teljes időszaka alkalmas a fázisozásra. Az alvásciklusok REM és NREM szakaszból állnak, nekünk pedig tulajdonképpen az előzőt kell figyelembe vennünk. Ugyanis jelenlegi információink szerint hiába jelennek meg az álmok mindkét szakaszban, a fázishoz leginkább a REM szakaszok adják meg a szükséges feltételeket. Ráadásul tudnunk kell azt is, hogy a különböző életkorokban változik a szervezet alvásigénye, és az alvásszakaszok aránya is, a táblázatban szemléltetett módon.

 

Bármennyire is látványos az alvás különböző szakaszainak napi bontása ebben a táblázatos formában, mégsem kaphatunk belőle pontos adatokat a számításunkhoz. (Mennyi REM szakaszunk van  még hátra?) Értelemszerűen az alvásidő, és a különböző szakaszok arányainak változása sem különíthető el élesen egyik éjszakáról a másikra, mert itt folyamatokról beszélünk. Illetve az emberek sem azonos rendszerességgel és ideig alszanak. Bár elmondható, hogy például a serdülőknek jól láthatóan és dokumentáltan nagyobb az alvásigénye, mint a felnőtteknek, az időseknek pedig kevesebb, lehetetlen pontos számokat megadni. Ezért a számításhoz most meg kell elégednünk egy középértékkel, ami feltehetően 8 óra alvás/nap, 20/80-as REM/NREM szakasz aránnyal. (Aki szeretné, az itteni számításokat pontosíthatja önmagára vonatkozatva.)

Jelenlegi példánkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy jelenleg 33 éves magyar férfinak előreláthatóan hány órányi REM szakaszban lesz még része életében.

Magyarországon a férfiak átlagéletkora 72 év, 2017-es adatok szerint. Ebből kivonjuk a már leélt éveket (72-33), így kapunk fennmaradó 39 évet. Ha alanyunk egy éjszaka átlagosan 8 órát tölt alvással, aminek átlagosan 20%-át tölti a REM szakaszban, akkor ezek szerint egy éjszaka 96 percet álmodik. Ha ezt az egy éjszakára kapott eredményt megszorozzuk 14.235-el (39×365 = a fennmaradó éjszakák száma, figyelmen kívül hagyva a szökőéveket), akkor 1.366.560 percet kapunk, azaz 22.776 órát. Tehát ennyi időt fog még előreláthatólag egy most 33 éves Magyarországon élő férfi REM szakaszban tölteni, ha 72 éves koráig él. Ez kerekítve 949 teljes nap, vagyis 2,6 év (949/365).

De az egyszerűség kedvéért számoljuk ki, hogy egy évben mennyi ideig van REM szakaszban egy olyan felnőtt, aki éjjelente átlagosan 8 órát tölt alvással:

96 (egy éjszaka REM szakaszban töltött percek száma átlagosan) x 365 = 35.040 perc, azaz 854 óra.  Ebből a számból kiindulva mindenki könnyebben tud számításokat végezni magára nézve. Ezen értékből kiindulva kiderül, hogy egy 72 évig élő férfi (a 2017-es adatok szerint a nők átlagéletkora Magyarországon 78,99 év) életében 61.488 órát tölt REM szakaszban, vagyis 2.562 napot, tehát összegezve 7 évet álmodik. (Figyelmen kívül hagyva a NREM szakasz sekélyes álmait, és a különböző életkorokra jellemző különböző alvásidőket és alvási arányokat, valamint a szökőéveket.)

Szóval ha legközelebb valaki azt mondja, hogy nem foglalkozik az álmaival, nem is akar rájuk emlékezni, és nem is érdeklik, akkor jusson eszünkbe ez a 7 év. Ugyanis ezek szerint az életéből ezt a 7 évnyi időt hagyja teljesen figyelmen kívül, ami egy brutálisan nagy szám.

Persze nyilvánvalóan ez még korántsem jelenti azt, hogy ennyi fázisban lehet részünk. Egyrészt az álmok nagy részét a legtöbben könnyedén elfelejtik (főleg akik nem edzik az álommemóriájukat), másrészt lehetetlen az összes fennálló REM szakaszban fázisba jutni. Azt, hogy élete során ki mennyi időt tölt a fázisban, befolyásolja a hajlam, de elsősorban mégis a felkészültség és a jártasság mérvadó. Ha valaki ki szeretné használni a rendelkezésre álló REM szakaszait fázisozásra, lehetőségeihez képest a legnagyobb mértékben, akkor ajánlott elszántan és állhatatosan ezirányú törekvéseinek megfelelőn tanulnia és tréningeznie önmagát. Fontos megjegyezni, hogy a példában 8 órás alvási átlaggal számoltunk, de minél többet alszik valaki, annál többet lesz REM szakaszban, és annál több esélye lesz a fázisba jutáshoz. Természetesen nem hangsúlyozható eléggé az egészséges életritmus szem előtt tartása. Tulajdonképpen ennek kell lennie a legfontosabbnak. Ugyanakkor ne feledjük, hogy minden egyes fázisban töltött perccel azt az időt növeljük, amelyben tudatosan vagyunk jelen életünkben, ily módon közvetetten többet is élünk, miközben testünk az alvás állapotában regenerálódik.

Amit mindenképpen ajánlott megértenünk: az életben nem csak azzal az idővel célszerű gazdálkodnunk, ami napközben számunkra adott. Érdemes számításba venni a fázisban töltött időt is, és tudatosan törekedni a növelésére, mert ezáltal jóval több tudatos tapasztalatban lesz részünk. A fázis adta lehetőségek kihasználásával életünkben több ideig lehetünk öntudatunknál, és ezáltal több tapasztalatra tehetünk szert (nem is akármilyenekre), miközben ugyanannyi évig élünk, mint amennyi egyébként is adatott számunkra.

Forrás:
Az alvásmedicina kézikönyve – Dr.Szakács Zoltán; Dr.Köves Péter
https://hu.wikipedia.org/
waitbutwhy.com