A tudatos álmodás és a deperszonalizáció (DP) témaköre az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a pszichológiai és neurológiai kutatásokban. Deperszonalizáció során az egyén elszakadtnak, idegennek érzi magát a saját testétől vagy önmagától. Ez az állapot akár zavaró is lehet, különösen, ha tartóssá válik. Egy 514 fő részvételével készült kutatás a deperszonalizációs jegyek és a testi önélmény kapcsolatát vizsgálta ébrenlét és álmodás során. A tanulmány különlegessége, hogy nem klinikai mintán, hanem egészséges felnőtteken mérte fel a deperszonalizációs tünetek gyakoriságát, intenzitását és ezek összefüggéseit az álomélményekkel.

A tudatos álmodás és a deperszonalizáció (DP) témaköre az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a pszichológiai és neurológiai kutatásokban. Deperszonalizáció során az egyén elszakadtnak, idegennek érzi magát a saját testétől vagy önmagától. Ez az állapot akár zavaró is lehet, különösen, ha tartóssá válik. Egy 514 fő részvételével készült kutatás a deperszonalizációs jegyek és a testi önélmény kapcsolatát vizsgálta ébrenlét és álmodás során. A tanulmány különlegessége, hogy nem klinikai mintán, hanem egészséges felnőtteken mérte fel a deperszonalizációs tünetek gyakoriságát, intenzitását és ezek összefüggéseit az álomélményekkel.

A DP JELENSÉGE

A DP JELENSÉGE

A deperszonalizációt a szakirodalom a testhez és az önmagunkhoz való viszony alapvető megváltozásaként írja le. Az érintettek gyakran tapasztalnak elidegenedést a saját testüktől, érzéketlenséget, sőt, néha a környezetüktől is eltávolodnak (derealizáció). Ezek az élmények átmenetiek is lehetnek, ám ha tartóssá válnak, deperszonalizációs zavar (DPD) diagnosztizálható. A lakosság 1-2%-át érinti tartós formában, de átmeneti DP-élmények akár a népesség 26-74%-ánál is előfordulhatnak. A DP egyik kulcstünete a test és az én közötti „szakadék” érzése, amely során a személy úgy érzi, mintha kívülről szemlélné önmagát vagy a világot.

A deperszonalizációt a szakirodalom a testhez és az önmagunkhoz való viszony alapvető megváltozásaként írja le. Az érintettek gyakran tapasztalnak elidegenedést a saját testüktől, érzéketlenséget, sőt, néha a környezetüktől is eltávolodnak (derealizáció). Ezek az élmények átmenetiek is lehetnek, ám ha tartóssá válnak, deperszonalizációs zavar (DPD) diagnosztizálható. A lakosság 1-2%-át érinti tartós formában, de átmeneti DP-élmények akár a népesség 26-74%-ánál is előfordulhatnak. A DP egyik kulcstünete a test és az én közötti „szakadék” érzése, amely során a személy úgy érzi, mintha kívülről szemlélné önmagát vagy a világot.

​AZ ÉN SZINTJEI ÉS A TESTI ÖNÉLMÉNY

​AZ ÉN SZINTJEI ÉS A TESTI ÖNÉLMÉNY

A tudományos és filozófiai megközelítések többféle én-szintet különböztetnek meg. A magasabb szintekhez tartozik a narratív vagy autobiografikus* én, amely emlékekre, történetekre, nyelvre épül. Ezekkel szemben áll az alacsonyabb szintű, ún. minimális én, amely a tudatos tapasztalat szubjektumaként való létezés élményét jelenti. A minimális én egyik alapvető összetevője a testi önélmény, vagyis az, hogy saját testünket a tapasztalat kiindulópontjaként, sajátunkként éljük meg. A modern kutatások szerint a test multiszenzoros jeleinek agyi integrációja alapvető szerepet játszik ebben az élményben.

A tudományos és filozófiai megközelítések többféle én-szintet különböztetnek meg. A magasabb szintekhez tartozik a narratív vagy autobiografikus* én, amely emlékekre, történetekre, nyelvre épül. Ezekkel szemben áll az alacsonyabb szintű, ún. minimális én, amely a tudatos tapasztalat szubjektumaként való létezés élményét jelenti. A minimális én egyik alapvető összetevője a testi önélmény, vagyis az, hogy saját testünket a tapasztalat kiindulópontjaként, sajátunkként éljük meg. A modern kutatások szerint a test multiszenzoros jeleinek agyi integrációja alapvető szerepet játszik ebben az élményben.

A TESTI ÖNÉLMÉNY ZAVARAI DP ESETÉN

A TESTI ÖNÉLMÉNY ZAVARAI DP ESETÉN

A DP-ben szenvedők gyakran számolnak be négyféle anomális testi élményről:

• Testtulajdonlás elvesztése,

• Cselekvőképesség elvesztése,

• Testen kívüliség érzése,

• Szomatoszenzoros torzulások.

Ezek az élmények összefüggésben állhatnak az agy multiszenzoros területeinek, különösen a parietális kéregnek az eltérő működésével. A DP tünetei gyakran társulnak a testhatárok gyengülésével, vagyis azzal, hogy az egyén kevésbé érzékeli saját testének határait, illetve a test és a külvilág közötti különbséget.

A DP-ben szenvedők gyakran számolnak be négyféle anomális testi élményről:

• Testtulajdonlás elvesztése,

• Cselekvőképesség elvesztése,

• Testen kívüliség érzése,

• Szomatoszenzoros torzulások.

Ezek az élmények összefüggésben állhatnak az agy multiszenzoros területeinek, különösen a parietális kéregnek az eltérő működésével. A DP tünetei gyakran társulnak a testhatárok gyengülésével, vagyis azzal, hogy az egyén kevésbé érzékeli saját testének határait, illetve a test és a külvilág közötti különbséget.

ÁLMODÁS ÉS TESTI ÖNÉLMÉNY

ÁLMODÁS ÉS TESTI ÖNÉLMÉNY

Az emberek életük egyharmadát alvással töltik, és ennek jelentős részében álmodnak. A szimulációs elméletek szerint az álom egyfajta „én a világban” élményt nyújt, amely azonban jelentősen eltérhet az ébrenléti tapasztalatoktól. Az álombeli éntapasztalat változatos, gyakran kíséri disszociáció, kognitív és testi élmények módosulása.

Bizonyos álomélmények, például a test kívülről való szemlélése, különös testi érzések vagy a test érzékelésének megváltozása, párhuzamba állíthatók a DP ébrenléti tüneteivel. Ezek az álmok gyakran nyugtalanítóak, sőt, rémálmokhoz is vezethetnek, amelyekben zavaró testi élmények (pl. bénultság, zuhanás) jelennek meg.

Az emberek életük egyharmadát alvással töltik, és ennek jelentős részében álmodnak. A szimulációs elméletek szerint az álom egyfajta „én a világban” élményt nyújt, amely azonban jelentősen eltérhet az ébrenléti tapasztalatoktól. Az álombeli éntapasztalat változatos, gyakran kíséri disszociáció, kognitív és testi élmények módosulása.

Bizonyos álomélmények, például a test kívülről való szemlélése, különös testi érzések vagy a test érzékelésének megváltozása, párhuzamba állíthatók a DP ébrenléti tüneteivel. Ezek az álmok gyakran nyugtalanítóak, sőt, rémálmokhoz is vezethetnek, amelyekben zavaró testi élmények (pl. bénultság, zuhanás) jelennek meg.

A KUTATÁS MÓDSZERTANA

A KUTATÁS MÓDSZERTANA

A vizsgálatban 514 egészséges felnőtt vett részt, akik online kérdőívet töltöttek ki. A kutatás során a következő mérőeszközöket alkalmazták:

• Cambridge Depersonalisation Scale (CDS-29): a deperszonalizációs élmények gyakoriságát és intenzitását méri,

• Testi élmények az álmokban skála: négy egyedi tétel, amelyek az álombeli testi tapasztalatokat vizsgálják (pl. kívülről szemlélés, test jelenléte/hiánya, különös testi érzések, test megváltozott érzékelése),

• Rémálom- és álomemlékezeti gyakoriság skála,

• Testhatárok vizuális analóg skála: a testhatárok szubjektív érzékelését méri ébrenlétben,

• Interoceptív tudatosság (MAIA-2): a belső testi jelek észlelését és azokba vetett bizalmat vizsgálja.

A résztvevők kizárólag egészséges felnőttek voltak, akik nem szedtek antidepresszánst vagy antipszichotikumot, és nem szenvedtek epilepsziában.

A vizsgálatban 514 egészséges felnőtt vett részt, akik online kérdőívet töltöttek ki. A kutatás során a következő mérőeszközöket alkalmazták:

• Cambridge Depersonalisation Scale (CDS-29): a deperszonalizációs élmények gyakoriságát és intenzitását méri,

• Testi élmények az álmokban skála: négy egyedi tétel, amelyek az álombeli testi tapasztalatokat vizsgálják (pl. kívülről szemlélés, test jelenléte/hiánya, különös testi érzések, test megváltozott érzékelése),

• Rémálom- és álomemlékezeti gyakoriság skála,

• Testhatárok vizuális analóg skála: a testhatárok szubjektív érzékelését méri ébrenlétben,

• Interoceptív tudatosság (MAIA-2): a belső testi jelek észlelését és azokba vetett bizalmat vizsgálja.

A résztvevők kizárólag egészséges felnőttek voltak, akik nem szedtek antidepresszánst vagy antipszichotikumot, és nem szenvedtek epilepsziában.

EREDMÉNYEK: DP ÉS ÁLOMÉLMÉNYEK KAPCSOLATA

EREDMÉNYEK: DP ÉS ÁLOMÉLMÉNYEK KAPCSOLATA

A kutatás főbb eredményei a következők:

• Magasabb DP-jegyekkel rendelkező személyek gyakrabban tapasztaltak álmaikban kívülről szemlélő perspektívát (r = 0,28),

• Gyakoribbak voltak náluk a különös, markáns testi érzések az álmokban (r = 0,23),

• Többször élték át, hogy álmukban testük érzékelése megváltozott, például a test alakja vagy működése eltért az ébrenléti élménytől (r = 0,24),

• Magasabb DP-pontszámok mellett gyakoribbak voltak a rémálmok (r = 0,33) és az álomemlékezés (r = 0,17),

• A testhatárok érzékelése ébrenlétben gyengébb volt (r = -0,31), vagyis a magas DP-jegyekkel rendelkező résztvevők kevésbé érzékelték testük határait,

• A belső testi jelekbe vetett bizalom (interoceptív bizalom) jelentősen alacsonyabb volt DP esetén (r = -0,52).

Fontos megjegyezni, hogy a DP-jegyek nem befolyásolták jelentősen, hogy álmukban mennyire voltak tudatában a résztvevők testük jelenlétének vagy hiányának.

A kutatás főbb eredményei a következők:

• Magasabb DP-jegyekkel rendelkező személyek gyakrabban tapasztaltak álmaikban kívülről szemlélő perspektívát (r = 0,28),

• Gyakoribbak voltak náluk a különös, markáns testi érzések az álmokban (r = 0,23),

• Többször élték át, hogy álmukban testük érzékelése megváltozott, például a test alakja vagy működése eltért az ébrenléti élménytől (r = 0,24),

• Magasabb DP-pontszámok mellett gyakoribbak voltak a rémálmok (r = 0,33) és az álomemlékezés (r = 0,17),

• A testhatárok érzékelése ébrenlétben gyengébb volt (r = -0,31), vagyis a magas DP-jegyekkel rendelkező résztvevők kevésbé érzékelték testük határait,

• A belső testi jelekbe vetett bizalom (interoceptív bizalom) jelentősen alacsonyabb volt DP esetén (r = -0,52).

Fontos megjegyezni, hogy a DP-jegyek nem befolyásolták jelentősen, hogy álmukban mennyire voltak tudatában a résztvevők testük jelenlétének vagy hiányának.

DP ÉS TESTI ÖNÉLMÉNY ÉBRENLÉTBEN

DP ÉS TESTI ÖNÉLMÉNY ÉBRENLÉTBEN

A DP-szimptómák és az ébrenléti testi önélmény között is szoros összefüggések mutatkoztak. A magasabb DP-pontszámokkal rendelkező személyek testhatárai kevésbé voltak élesek, azaz „átjárhatóbbnak” érezték saját testüket. Ez a tapasztalat összhangban áll a DP egyik fő tünetével, a test és az én közötti távolság érzésével.

Az interoceptív tudatosság** két aspektusát vizsgálták: a testi jelek észlelését és azokba vetett bizalmat. A DP-jegyek nem befolyásolták jelentősen a testi jelek észlelését, viszont erősen csökkentették a testi jelekbe vetett bizalmat. Ez azt jelenti, hogy a DP-vel élők kevésbé érzik „otthon magukat” a testükben, kevésbé bíznak a belső testi visszacsatolásban.

A DP-szimptómák és az ébrenléti testi önélmény között is szoros összefüggések mutatkoztak. A magasabb DP-pontszámokkal rendelkező személyek testhatárai kevésbé voltak élesek, azaz „átjárhatóbbnak” érezték saját testüket. Ez a tapasztalat összhangban áll a DP egyik fő tünetével, a test és az én közötti távolság érzésével.

Az interoceptív tudatosság** két aspektusát vizsgálták: a testi jelek észlelését és azokba vetett bizalmat. A DP-jegyek nem befolyásolták jelentősen a testi jelek észlelését, viszont erősen csökkentették a testi jelekbe vetett bizalmat. Ez azt jelenti, hogy a DP-vel élők kevésbé érzik „otthon magukat” a testükben, kevésbé bíznak a belső testi visszacsatolásban.

​

ÁLMODÁS, DP ÉS TUDATOS ÁLMODÁS

ÁLMODÁS, DP ÉS TUDATOS ÁLMODÁS

​A kutatás eredményei alapján felvethető, hogy a deperszonalizációs élmények és az álmodás bizonyos aspektusai között átfedések vannak. Az álombeli kívülről szemlélő perspektíva, a különös testi érzések vagy a test megváltozott érzékelése mind olyan élmények, amelyek a DP tüneteire emlékeztetnek. Ez különösen érdekes a tudatos álmodás szempontjából, hiszen a tudatos álmodók gyakran számolnak be arról, hogy képesek kívülről szemlélni önmagukat, vagy tudatosan alakítani álombeli testüket.

A kutatás azt is felveti, hogy az álomállapot akár „védett tér” is lehet, ahol a DP-vel élők ideiglenesen visszanyerhetik a testhez kötött éntapasztalatot. Ugyanakkor sokan épp az álmaikban is megélik a DP-tüneteket, sőt, ezek akár intenzívebbek is lehetnek, mint ébrenlétben.

​A kutatás eredményei alapján felvethető, hogy a deperszonalizációs élmények és az álmodás bizonyos aspektusai között átfedések vannak. Az álombeli kívülről szemlélő perspektíva, a különös testi érzések vagy a test megváltozott érzékelése mind olyan élmények, amelyek a DP tüneteire emlékeztetnek. Ez különösen érdekes a tudatos álmodás szempontjából, hiszen a tudatos álmodók gyakran számolnak be arról, hogy képesek kívülről szemlélni önmagukat, vagy tudatosan alakítani álombeli testüket.

A kutatás azt is felveti, hogy az álomállapot akár „védett tér” is lehet, ahol a DP-vel élők ideiglenesen visszanyerhetik a testhez kötött éntapasztalatot. Ugyanakkor sokan épp az álmaikban is megélik a DP-tüneteket, sőt, ezek akár intenzívebbek is lehetnek, mint ébrenlétben.

TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEK ÉS TOVÁBBI KUTATÁSI IRÁNYOK

TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEK ÉS TOVÁBBI KUTATÁSI IRÁNYOK

A kutatás eredményei alapján a DP és az álmodás kapcsolatának mélyebb megértése új terápiás lehetőségeket nyithat meg. Az álommunka, az álomnapló vezetése vagy a tudatos álmodás gyakorlása segítheti a testhez kötött éntapasztalat erősítését. A testhatárok érzékelésének fejlesztése, a belső testi jelekbe vetett bizalom növelése szintén fontos lehet a DP tüneteinek enyhítésében.

A jövőben érdemes lenne vizsgálni, hogy a tudatos álmodás technikái miként befolyásolják a DP-jegyeket, illetve, hogy a tudatos álmodók körében mennyire gyakoriak a deperszonalizációs élmények. Az is kérdés, hogy a DP-vel élők mennyire képesek irányítani álmaikat, illetve, hogy az álombeli testélmények tudatosítása hogyan hat vissza az ébrenléti önélményre.

A kutatás eredményei alapján a DP és az álmodás kapcsolatának mélyebb megértése új terápiás lehetőségeket nyithat meg. Az álommunka, az álomnapló vezetése vagy a tudatos álmodás gyakorlása segítheti a testhez kötött éntapasztalat erősítését. A testhatárok érzékelésének fejlesztése, a belső testi jelekbe vetett bizalom növelése szintén fontos lehet a DP tüneteinek enyhítésében.

A jövőben érdemes lenne vizsgálni, hogy a tudatos álmodás technikái miként befolyásolják a DP-jegyeket, illetve, hogy a tudatos álmodók körében mennyire gyakoriak a deperszonalizációs élmények. Az is kérdés, hogy a DP-vel élők mennyire képesek irányítani álmaikat, illetve, hogy az álombeli testélmények tudatosítása hogyan hat vissza az ébrenléti önélményre.

ÖSSZEFOGLALÁS

ÖSSZEFOGLALÁS

A bemutatott kutatás úttörő módon vizsgálta a deperszonalizációs jegyek és a testi önélmény kapcsolatát ébrenlétben és álmodás közben. Az eredmények alapján a magasabb DP-jegyekkel rendelkező személyek gyakrabban élnek át kívülről szemlélő álomélményeket, intenzívebb testi érzéseket és testérzékelési változásokat álmaikban, valamint gyakrabban tapasztalnak rémálmokat és emlékeznek vissza álmaikra. Ébrenlétben kevésbé érzékelik testük határait és kevésbé bíznak a belső testi jelekben. Ezek az összefüggések rámutatnak arra, hogy a DP nem csupán ébrenléti jelenség, hanem az álomélményekben is megjelenik, sőt, az álmodás akár terápiás lehetőséget is kínálhat a testhez kötött éntapasztalat visszanyerésére.

A tudatos álmodás gyakorlása, az álomélmények tudatosítása és az interoceptív tudatosság fejlesztése mind hozzájárulhat a deperszonalizációs tünetek enyhítéséhez, és segítheti az önmagunkhoz és testünkhöz való mélyebb kapcsolódást. A kutatás eredményei új irányokat jelölnek ki a DP és az álmodás kapcsolatának megértésében, és hangsúlyozzák a testi önélmény központi szerepét az én-tapasztalat kialakulásában és fenntartásában.

Ez a cikk is érdekes: Tudatos álmodás és misztikus tudtosság

*Autobiografikus én: az a részünk, amely emlékszik arra, hogy kik vagyunk, mi történt velünk, és hogyan kapcsolódnak össze életünk eseményei. Ez teszi lehetővé, hogy saját történetünket elmeséljük, és azonosuljunk a múltunkkal.

**Interoceptív tudatosság: azt jelenti, hogy mennyire figyelünk oda a testünk belső jelzéseire, és mennyire tudjuk ezeket helyesen értelmezni. Például, hogy észrevesszük-e, ha gyorsabban ver a szívünk, vagy ha éhséget, feszültséget érzünk, és tudjuk-e, mit üzen ezzel a testünk.

A bemutatott kutatás úttörő módon vizsgálta a deperszonalizációs jegyek és a testi önélmény kapcsolatát ébrenlétben és álmodás közben. Az eredmények alapján a magasabb DP-jegyekkel rendelkező személyek gyakrabban élnek át kívülről szemlélő álomélményeket, intenzívebb testi érzéseket és testérzékelési változásokat álmaikban, valamint gyakrabban tapasztalnak rémálmokat és emlékeznek vissza álmaikra. Ébrenlétben kevésbé érzékelik testük határait és kevésbé bíznak a belső testi jelekben. Ezek az összefüggések rámutatnak arra, hogy a DP nem csupán ébrenléti jelenség, hanem az álomélményekben is megjelenik, sőt, az álmodás akár terápiás lehetőséget is kínálhat a testhez kötött éntapasztalat visszanyerésére.

A tudatos álmodás gyakorlása, az álomélmények tudatosítása és az interoceptív tudatosság fejlesztése mind hozzájárulhat a deperszonalizációs tünetek enyhítéséhez, és segítheti az önmagunkhoz és testünkhöz való mélyebb kapcsolódást. A kutatás eredményei új irányokat jelölnek ki a DP és az álmodás kapcsolatának megértésében, és hangsúlyozzák a testi önélmény központi szerepét az én-tapasztalat kialakulásában és fenntartásában.

*Az autobiografikus én az a részünk, amely emlékszik arra, hogy kik vagyunk, mi történt velünk, és hogyan kapcsolódnak össze életünk eseményei. Ez teszi lehetővé, hogy saját történetünket elmeséljük, és azonosuljunk a múltunkkal.

**Az interoceptív tudatosság azt jelenti, hogy mennyire figyelünk oda a testünk belső jelzéseire, és mennyire tudjuk ezeket helyesen értelmezni. Például, hogy észrevesszük-e, ha gyorsabban ver a szívünk, vagy ha éhséget, feszültséget érzünk, és tudjuk-e, mit üzen ezzel a testünk.

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

INGYENES TUDATOS

ÁLMODÁS CSOMAG

EZ IS ÉRDEKELHET

EZ IS ÉRDEKELHET