Ez a blogbejegyzés a sorozat harmadik része. Az első részt ide kattintva találod, amelyben olyan emberek történeteit ismerhettük meg, akik elmondásuk szerint előre megálmodták a nyertes lottó számokat. A bejegyzés végén egy saját kísérletemet is megosztottam, amelyben próbálkoztam a főnyeremény megszerzésével.

A második részben további gyakorlataimat tettem elérhetővé, most pedig ezek folytatása következik.

Időnként csak a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) végét követően, ébredés után derül ki a gyakorló számára, hogy valami hiba biztosan csúszott az eljárásba. Ennek elkerülése érdekében fontos még a folyamat közben utánagondolni a kapott információnak.

Apuék lépcsőházában voltam, a földszinten. Bementem az első lakásba, ott volt  I., mosogatott. Megkérdeztem tőle, hogy merre van Zs., azt mondta a szobában. Benyitottam a legközelebb lévő szobába, de nem láttam. Viszont a nyitott ajtó mögül mocorgást hallottam, és ebből már gondoltam, hogy ő van ott. Az elvárásom be is igazolódott, egy élénk olajzöld pulóver volt rajta. Olyan színe volt, mint a logomnak alapjáraton. Tetszett a pulcsija, Zs. is szebb volt, mint a valóságban. Gyorsan meg is ragadtam a karját erősen, és a falhoz szorítottam. Volt ebben egy kis agresszió, de nem akartam húzni az időt, és ráadásul tetszett is neki ez a határozott fellépés. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e a legközelebbi ötös lottó sorsolás számait, és mosolyogva elkezdett számokat mondani. Gyorsan igyekeztem az emlékezetembe vésni őket, ami maradéktalanul sikerült is. Közben szépen lassan felébresztettem magam, nehogy hirtelen elfelejtsem őket. Csak miután már leírtam a számokat a papírra, akkor vettem észre, hogy ez nem is öt, hanem hat, de valamiért úgy érzem, hogy az 1-es a kakukktojás.

 Olykor az információforrás nem húzza a gyakorló agyát hamis adatokkal, őszintén megmondja, hogy nem tudja a választ.

A házunk mellett mentem, és ránéztem a kezeimre, mert arra gondoltam, lehet, hogy álmodok. Mindig 7-8 ujjat számoltam, ebből pedig megbizonyosodtam róla, hogy egy álomban vagyok. Először elkezdtem az utcán lévő embereket a kezemből kijövő energiával a levegőbe emelni, aztán egy erkélyre repítettem őket. Meglehetősen mókás volt, de egy idősebb férfival valamiért ezt már nem tudtam megtenni. Végül úgy döntöttem kár erre az időt pocsékolni, ezért kivetítettem a tudatalattimat egy nőre. Megjelenésre teljesen átlagos volt, közben folyton a kezeimet dörzsölgettem. Megkérdeztem tőle, hogy mik lesznek az 5-ös lottó számai, de azt mondta nem tudja. Nem akartam ennyiben hagyni az egészet, abban reménykedtem, hogy blöfföl. Azzal próbáltam válaszadásra bírni, hogy megemlítettem, korábban egy csomó adatot megadtam neki, biztosan tudnia kell. Ekkor azt mondta (ha jól emlékszem), hogy tudja, de nem akarja elmondani. Mintha attól a következménytől tartott volna, hogy károsak lesznek rám a nagy vagyon hatásai. Folyamatosan mozgásban voltunk, de egy idő után szétesett az álom.

Szeretnél többet tudni a tudatos álmodásról? Kattints a képre, és töltsd le az e-bookot!

Előfordul, hogy az élő objektumon már elsőre látszik: teljesen megbízhatatlan. Ezekben az esetekben természetesen nem szabad időt pocsékolni rá, ehelyett érdemes másik utat választani a célhoz.

Megint sikeresen léptem be a fázisba. Azokat a teendőket követtem, amiket legutóbb. Röviden: a pékárú boltban találtam magam, ahol nem szolgáltak ki normálisan, ebből pedig rájöttem, hogy álmodok. Egy fiú elkezdte mondani a lottó számokat, de nem volt ép elméjű, hazudott nekem és erre rájöttem.

Ha sokáig ugyanazon a cselekvési terven dolgozunk a fázisban, előfordulhat, hogy szándékunkon kívül megjelentik a motívum, amikor már nem is élvez prioritást.

Elválás után ránéztem a kezemre, amiben egy kék cetli volt, fekete számokkal. Egyértelmű volt számomra (bár így utólag nem tudnám megmondani, hogy miből), ezek a lottó számok akarnak lenni. Bár nem izgatott már különösebben a téma, úgy voltam vele, hogy ha már így alakult, akár tehetek is vele egy próbát. Felnéztem a kezemről, hogy kipróbáljam fel tudom-e újra idézni a számokat magamtól. De mire visszanéztem a kék papírra, már teljesen más számokat láttam rajta. Arra gondoltam, hogy kár is vesződni ezzel, ezért összegyűrtem a papírt és eldobtam.

A sorozat befejező részét itt tudod elolvasni.