MISZTIKUS TÖRTÉNETEK – TESTEN KÍVÜLI TAPASZTALATOK

MISZTIKUS TÖRTÉNETEK – TESTEN KÍVÜLI TAPASZTALATOK

A fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) témakörét tanulmányozva az ember óhatatlanul különös könyvekbe, filmekbe, emberekbe és csoportokba botlik. Valójában nincs ezzel semmi probléma, tudomásul kell venni, hogy a világ nem fekete és fehér, és a fázis nem egy hétköznapi beszédtéma, ezért evidens, hogy az érdeklődő szélsőséges dolgokra bukkan időnként. Egyszerűen el kell fogadni, ez benne van a pakliban, és éppen ezért kell megtanulni felelősségteljesen és józanul levonni a konklúziókat, minden ilyen találkozás után. Efféle találkozásnak mondható például a „Misztikus történetek – Testen Kívüli Tapasztalatok” című írással történő megismerkedés is. Valamiért a kiadványban sem az írót, sem a kiadás évét nem tüntette fel a kiadó, és ez bizony megalapozza a könyvvel kapcsolatos bizalmatlanságot – nem véletlenül.

A könyv – ahogyan az a címben is olvasható -, testen kívüli történetek gyűjteménye. Nincs benne említés semmilyen módszerről és technikáról, amelyek a megtapasztalást segítik, az összes bemutatott élmény spontán. Az, hogy ezeket az elbeszéléseket ki gyűjtötte össze és honnan, egy olyan kérdés, amely még a könyv elolvasása, és az interneten történő keresés után is nyitott marad. A nyomozást megnehezíti, hogy a könyvben nem említik a mű eredeti címét, holott minden bizonnyal fordításról beszélünk, egyetlen magyar név és helyszín sem szerepel benne.

A történetek meglehetősen változatosak, és a címmel ellentétben nem csak testen kívüli élményekről olvashatunk, hanem másról is.

Ilyenek például a különböző szerelemi történetek, szellemekkel és állatokkal kapcsolatos tapasztalok, véletlen egybeesésekről szóló beszámolók, amelyeket az olvasó indokolatlannak tarthat az írás címe alapján.

A testen kívüli tapasztalatok elbeszéléseire visszatérve, eléggé vegyes a felhozatal. Ugyanis a könyvben vannak olyan tipikus fázistapasztalatok, amelyek a tapasztalt gyakorlók számára teljesen hihetőnek tűnnek, mint például a következő:

„1983 nyarán, oldalt fekve a kanapén, elszunnyadtam; a karjaim össze voltak fűzve. Egy darabig rendesen aludtam, de aztán felébredtem, és azt vettem észre, hogy beúszom az >>álomparalízis<< szokásos állapotába. Próbáltam nem elveszíteni a fejemet, és arra gondoltam: ha egyik karomat meg tudnám mozdítani, minden rendbe jönne. Sajnos azonban összekulcsoltam a karjaimat, és ettől kétszeresen is nehézzé vált a feladat. Éppen arra gondoltam, hogy szétválasztom egymástól a karjaimat, – és ehelyett valahogy >>kihámozódtam<< a testemből. A következő pillanatban már a gázkandalló mellett álltam, ami közvetlenül a kanapé mellett foglalt helyet. Nincs szó leírni a rémületet és a pánikot, ami elfogott – soha nem fogom elfelejteni, az egyszer biztos…”

De nem kevés olyan történetről is olvashatunk, amelyek valóságtartalma (nagyon finoman szólva) igencsak megkérdőjelezhető, ilyen például Mrs. Sally Vinson esete.

A cselekmény leírásában franciaországi útján, két barátnőjével utazva, állítólag egy nem mindennapi élményen ment keresztül. Elmondása (vagy egyszerűen csak a szerző) szerint az utcán sétálva egyszer csak azt vették észre, hogy mind a hárman a levegőben lebegnek. Ijedtségükön gyorsan túllépve egymásra néztek, és hangosan elkezdtek nevetni. Miközben a levegőben siklottak, annyira nevettek, hogy ettől már a könnyük is kicsordult. Miután odalebegtek a szállodához, amit kerestek, észrevették, hogy odabent sehol sincs rajtuk kívül egy lélek sem. Elhatározták, hogy keresnek valakit az épületben, amikor azt vették észre, hogy furcsa, fehér fény árasztja el a folyosót. Találtak egy óriási tükröt, amibe mind a hárman belenéztek, de egyikőjüknek sem látszódott a tükörképe, egészen addig, amíg olyan közel nem mentek hozzá, hogy szinte már beleütköztek. Sally azt gondolta a tükörről, hogy az valamiféle dimenziókapu, amin majdnem keresztülhaladtak. Ettől nagyon megijedtek, visszarohantak a folyosón, ahonnan egy szobába jutottak, amiben öregasszonyok kézimunkáztak. Végül is kiszaladtak az egész épületből és elhagyták a várost.

A fenti sorokat elolvasva nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem az olvasó hibája, ha az az érzése, hogy egy kisgyermek képzelgéseit olvasta.

Végül is, egy valódi fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) egyetlen vonása sem fedezhető fel benne, talán a lebegésen kívül.

Sajnos nem ez az egyetlen zavarba ejtő történet a leírások között, pedig tényleg vannak közöttük olyanok is, amelyek tipikus fázistapasztalatok fémjeleit hordozzák magukon. Ez eléggé megnehezíti a tapasztalatlan olvasó kiigazodását a különböző minőségű történetek közt. Még nagyobb hibája a könyvnek, hogy ezekből a kétes történetekből olyan következtetéseket von le, amelyek egyáltalán nem megalapozottak, ennek ellenére mégis úgy tárja ezeket az olvasó elé, mint valamiféle örök érvényű igazságokat. Az egyetlen ilyen kivétel egy, a New York Times, 1986. október 28-ai számából kiemelt cikk.

A könyv annak ajánlott olvasmány, akit nem zavar, ha olyan történeteket olvas, amelyek egy része minden bizonnyal kitaláció, és nem egy olyan könyvet keres, amelyben a fázis megtapasztalásához szükséges technikák és módszerek kerülnek bemutatásra. Amennyiben valaki egzakt leírásokat és legalább hitelesnek tűnő elbeszéléseket szeretne olvasni a fázisról, nyugodtan kihagyhatja a művet, semmiről sem fog lemaradni.

MIT JELENTENEK AZ ÁLMOK? (1994)

MIT JELENTENEK AZ ÁLMOK? (1994)

Manapság az álmokkal való foglalkozás és az álmok különböző értelmezési módszerei újra nagy népszerűségnek örvendenek. Az embert mindig is foglalkoztatta az álmok utólag megfoghatatlan, és nehezen értelmezhető világa. Valahogyan érezzük, hogy hatalmas jelentősége van számunkra ezeknek az éjszakai élményeknek, attól függetlenül, hogy sokszor nem nagyon tudunk mit kezdeni velük. Az ismeretlen megismerésének, és az ismeretlen lehetőségek kiaknázásnak a vágya számos különböző irányzat létrejöttét eredményezte, és ez a folyamat még napjainkban is tart. Elég Freudnak, és tanítványának, Jungnak a munkásságára gondolni, vagy a népi álomfejtő praktikákat taglaló, számos könyv írójára, akik valahogy mindannyian azon emberek segítségére igyekeznek lenni, akiknek célja, hogy az álmok rejtélyes világán keresztül közelebb kerüljenek önmaguk, és életük megértéséhez.

A Mit jelentenek az álmok? Lexikon A-tól Z-ig (Lexikon der Traumsymbole), éppen ezzel a céllal íródott, Ariston Verlag-nak köszönhetően. A könyvben sajnos nincs szó semmilyen fázistapasztalatról (tudatos álom/testen kívüli élmény), legalábbis direkt módon. A mű egyfajta álomértelmezési segédeszköz kíván lenni, amely három fő részből épül fel. Az első részben az olvasó egy általános bevezetőt kap az álmok világáról, és egyfajta kérdőívet, amely az álmok lejegyzését és értelmezését hivatott megkönnyíteni. A második részben példákon keresztül mutatja be Ariston, hogyan elemeznek álmokat. A harmadik részben, amely a könyv nagy részét kiteszi, egy álomszótárt kapunk, hasonlóan Krúdy Gyula Álmoskönyv címet hordozó alkotásához, amelyről ide kattintva további információ található.

Semmi értelme azt taglalni, hogy mennyire más szinten mozog a tudatos álmodás és az álomfejtés, mert azt már az említett bogcikkben megtettük. Remélhetőleg egyébként is mindenki számára evidens, hogy egy olyan álom, amelyben az álmodó teljesen tudatában van annak, hogy egy álomban van, sokkal komolyabb lehetőségeket hordoz magában, mint a szimpla álmok utólagos elemzése.

 

Negyven tény a tudatos álmodásról. Kattints ide, és töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

Ez persze nem jelenti azt, hogy a könyv emiatt veszítene értékéből (bár a tudatos álmodás iránt érdeklődőknek valószínűleg unalmas és érdektelen olvasmány), ugyanis vannak benne érdekes információk, már ami elsősorban az első két részben leírtakat illeti.

Szerencsére a szerző egyáltalán nem elvakult, tisztában van vele, hogy a komoly álommunkához nem elég az ő műve, de az érdeklődők a könyv segítségével bátran elkezdhetik elemezni álmaikat. Írását régi álomfejtő könyvek, a francia Sciences occultes értelmezései, a pszichoanalízis, és saját gyakorlati tapasztalatai alapján állította össze.

“… nem minden álom magyarázható és fejthető meg e lexikon segítségével…”

Izgalmas része a könyvnek, amikor egy olyan eljárást említ benne, amelynek segítségével az emberek úgy érzik, hogy álmukban előző életeikhez térnek vissza. Azonban Ariston ebben az esetben sem köti az ebet a karóhoz, tisztában van vele, hogy ezek az élmények bármennyire is érdekfeszítőek, mégsem szolgálhatnak egyértelmű bizonyítékokat az előző életek valóságosságára.

Sokkal nagyobb hasznát vehetjük az olyan típusú álmoknak, melyek a jövőről hordoznak számunkra valós információkat, vagy olyanokat, amelyek segítségével új találmányok és felfedezések születnek.

Ezekre is hoz szép példákat, ilyen Niels Bohr professzor álma, amely az atomszerkezet felfedezéséhez segítette hozzá. Vagy ott van James Watt sztorija, aki amikor elakadt a gőzgép kivitelezésével kapcsolatos munkájában, egy álom segítségével lendült túl az akadályon. A jósló álmok egyik legsokkolóbb esetét is leírja a szerző.

A történet szerint Marcella Mariani előre megálmodta, hogy repülőjárata egy hegybe fog csapódni.

Bármennyire is félt attól, hogy az álom bekövetkezik, nem merte lemondani a repülőutat attól való félelmében, hogy ki fogják nevetni. Levélben leírta anyjának az álmát és rossz előérzetét, amely levelet a baleset után két nappal meg is kapott az anya.

Annak, aki érdeklődik az álomfejtés iránt, és szeretné ha kéznél lenne egy álomszótár, amely segíthet álmai értelmezésében, valószínűleg tetszeni fog a könyv. Persze ahogyan azt a szerző is említi, nem szabad csupán a kötetre hagyakozni, mert mindenkinek megvannak a saját álomszimbólumai, amelyek egyediek és nem magyarázhatóak sablonszerű mintázatokkal. Azoknak, akik a tudatos álmodásról vagy a testen kívüli élményekről szeretnének olvasni, ez a könyv csalódást fog okozni, ami nem is meglepő, mivel ez inkább egyfajta álomszótár, néhány érdekes bevezető résszel kiegészítve.

VELLIT BOE ÁLOM-UTAZÁSA (2018)

VELLIT BOE ÁLOM-UTAZÁSA (2018)

Az álmok életünk szerves részét képzik, és még manapság is számtalan rejtély és megválaszolatlan kérdés kapcsolódik hozzájuk. Ez rengeteg ember fantáziáját megmozgatja, néhányan pedig ezeket a fantáziákat kerek történetekké formálják, amelyek könyvek, vagy filmek formájában tárulnak elénk. Természetesen a legtöbb ilyen elbeszélés csupán néhány ponton kapcsolódik a valósággal, és ennek fényében kell rájuk tekinteni. Mégis hasznos az embernek időnként elszakadnia a valóságtól, és a hideg logika gyeplőit eleresztve, ezekbe a mások által alkotott valóságokba merészkedni, hogy visszatérve a hétköznapokba, az új élmények és ismeretek fényében más aspektusból is képes legyen univerzumára tekinteni.

Bár ezek a történetek teret engednek az írók képzeletének szabadon szárnyalásához, időnként az embernek mégis olyan érzése támad, hogy sok szempontból mintha mégsem lennének képesek kitörni néhány berögzült gondolatformából. Ez még azon túl is így tűnik, hogy a szerzők olykor nyíltan bevallják, ezek a történetek egymást ihlették, mint például a Lucid Dream az Eredet esetében. Vellit Boe álom-utazása viszont teljesen elüt a sémáktól, és ez eleinte akár zavaró is lehet. A könyv végére azonban kerek egésszé áll össze a történet, egy nem is akármilyen befejezéssel. Úgy tűnik Kij Johnson-nak sikerült valami teljesen egyedülállót alkotnia, de az legalábbis biztos, hogy a blogon idáig bemutatott könyvekhez és filmekhez képest egy teljesen új módon közelíti meg az álom és ébrenlét viszonyát.

“Ha valaki belép egy ilyen függönyös alkóvba, nehezen különbözteti meg a hallucinációt a valóságtól.”

A könyv az álmok világát úgy írja le, mint egy olyan párhuzamos valóságot, ahol az álomkaraktereknek önálló gondolataik, életük és kultúrájuk van. Sőt mi több, ezek a lények tudják jól, hogy az álomvilágban élnek, ahová időnként alámerülnek az éber világ lakói is, az emberek. Ebben az álomvilágban élnek istenek, szörnyek, démonok, szellemek, és az emberhez nagyon hasonló lények is, mint például maga Vellit Boe. Ez egy mágikus világ, ahol minden más, mint a fizikaiban, még a távolságok is állandóan változnak.

“Itt az embereknek senki sem mondja el, mit jelentenek, és mit jelent a világuk.”

Vellit Boe az Ultrahi Lánykollégium tanára, akinek egyik tanítványát, Clarie Julat-ot megszökteti egy álmodó az éber világba. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek, ezért Vellit-nek fel kell kerekednie, hogy egy hosszú és viszontagságos álom-utazást téve eljusson az éber világba, és visszahozza Clarie-t. Az úton rengeteg veszélyes szituációba keveredik, számunkra különös tájakon halad keresztül, és különös lényekkel találkozik, feleleveníti fiatalságát, régi utazásait és régi szerelmét.

“Maga itt marad, én meg visszatérek, és jobbá teszem az álmok földjét.”

Bár maga az alapötlet valóban elüt a megszokott sémáktól (legalábbis ami a blogon korábban tárgyalt történeteket illeti), és ez ad egyfajta egyediséget a sztorinak, mégis mintha ezt a lehetőséget nem sikerült volna teljes mértékben meglovagolnia az írónőnek. Egyrészt az álomvilág helyszíneinek, szereplőinek, élőlényeinek leírása olykor eléggé fárasztó, a nehezen elképzelhető tulajdonságok részletezésével mintha csak azt akarná érzékeltetni a szerző, hogy mennyire élénk a fantáziája. Ezek a cselekmény szempontjából sokszor teljesen lényegtelenek, és egyszerűen leültetik a történetet.

“Randoph Carter pedig ama kisugárzás birtokosa, ami csak a legerősebb álmodókat jellemzi.”

Fontos megjegyezni, hogy a mű kapcsolódik H.P. Lovecraft univerzumához, olyannyira, hogy a Zarándokút  Kadathba ihlette. Ezzel az írással még nem foglalkozott a blog, és könnyen lehet, hogy ennek a műnek a fényében kissé más megítélés alá esne Vellit Boe álom-utazása, és így akár el is veszítené legnagyobb erősségét, egyediségét.

“Eddig itt tudtam maradni, de érzem, ahogy az éber világ erős zsinege vissza akar rántani.”

Vellit Boe álom-utazása azok számára lehet érdekes olvasmány, akik szeretik a hétköznapoktól teljesen elrugaszkodott történeteket, amik már-már érthetetlen módon forgatják ki az álomvilág és az ébrenléti állapot kapcsolatát, és szeretnek a megszokotton kívüli, irreális univerzumokba látogatni.

TEREMTŐ ÁLOM (1999)

TEREMTŐ ÁLOM (1999)

A tudatos álmodás, az asztrális projekció és a testen kívüli élmény (fázis) magyar nyelvű szakirodalma folyamatosan bővül (Miért álmodunk?, Álom és önismeret stb.), de azért akadnak régi klasszikusok  is, amelyek természetesen nemcsak a magyarországi tudatos álmodás iránt érdeklődőkre voltak nagy hatással, hanem az egész világon elismerte őket az éber álmodás közössége. Patricia Garfield munkáit is határozottan ezek közé az alkotások közé sorolhatjuk. Bár itthon csak a Teremtő álom című könyvét (Creative Dreaming, 1974) adták ki, a szerzőnek más művei is megjelentek a témában, mint például a The Healing Power of Dreams; a Women’s Bodies, Women’s Dreams; a Your Child’s Dreams; és további hat könyv. Kézenfekvő, hogy megvizsgáljuk kissé közelebbről a szerzőnő egyetlen magyarra fordított művét, a Teremtő álmot.

Talán nem véletlen, hogy a Bioenergetic kiadó éppen ezt a könyvet adta ki nálunk, ugyanis Patriciának ez a legismertebb írása, amelyet szülőhazájában, 1974-es keménykötéses megjelenése után ’76-ban puhakötésben újra kiadtak, és tizenkilenc utánnyomást élt meg (1995-ös adat). A világ számos nyelvére lefordították, például megjelent franciául, németül, hollandul, svédül, finnül, norvégül, portugálul, japánul (szintén 1995 -ös adat). Sokakra óriási hatással voltak az olvasottak, többen ennek a könyvnek a folyományaként kezdtek el behatóbban foglalkozni az álmokkal, sőt, olyan is volt, aki álmokra specializálódó pszichológus lett a könyv hatására.

“A kreatív álmodás készségének elsajátításával képesek leszünk teljesen konkrét elemeket megjeleníteni az álmainkban, amelyek kiteljesítik az álmok nyújtotta lehetőségeket.”

Patricia Garfileld az Egyesült Államokban született, 1934-ben, jelenleg 85 éves. Nem mellékes, hogy klinikai pszichológiából Ph. D. fokozattal rendelkezik. Többek között Stephen LaBerge-el együttműködve megalapította a The Association for the Study of Dreams (azóta International Association for the Study of Dreams, IASD) szervezetet 1984-ben, amely az álmok kutatásával foglalkozik, és minden évben tartanak konferenciát.

“A kiterjedt álomgyakorlat ugyanis nem más, mint kísérletek sora, arra, hogy az álmodó megoldja a problémáit.”

Az előbbiekből már láthattuk, hogy Patrica mennyi munkát fektetett az álmok tanulmányozásába, ahogyan abba is, hogy eredményeit megossza másokkal. Ennek egyik ékes példája a szóban forgó könyv, melyben végigveszi különböző kultúrák és népcsoportok álmodáshoz fűződő viszonyát, és álomgyakorlatait. Ennek köszönhetően érdekes és izgalmas információkat tudhatunk meg az ókori álmodókról, akik különböző kérdésekre igyekeztek választ kapni álmaikban, az erre a célra létrehozott templomokba zarándokolva, illetve a gyógyulás reményében bízva. Garfield kielemzi, hogyan és minek köszönhetően jártak sikerrel, és rámutat, hogy valószínűleg az egyik legnagyobb szerepet ebben éppen a hit játszotta, ami teljesen egybevág mások megfigyeléseivel és tapasztalataival is.

“Függetlenségünk kialakulását elősegíthetjük azzal, hogy megfelelően használjuk az álmainkat.”

A szerző kivesézi az indiánok álmodási szokásait is, bemutatva, hogy az álmodás tulajdonképpen minden indián törzs életében központi szerepet játszott. Különböző történetekkel igyekszik elmagyarázni hogyan is történhetett ez a gyakorlatban, és hogyan befolyásolhatta akár csak egyetlen álom is a felnövekvő indiánok helyét a törzsi rendszerben. A könyv egy másik fejezetében nagyjából ugyanezeket a lehetőségeket vázolja fel számunkra is, modern korunkra átültetve,  a kreatív álmok és felhasználási módjuk bemutatásával. Költők, írók, zeneszerzők, kutatók, tudósok olyan konkrét eseteit mutatja be, amelyekben álmok segítettek egy-egy művészeti alkotás létrehozásában, vagy éppen valamely tudományos munka előmenetelében. Ezután felsorol néhány jó tanácsot, annak érdekében, hogy bárki hasonló módon ki tudja használni a saját álmaiban rejlő lehetőségeket.

“Ha álmaink megfelelő használatával mindannyian fejlesztjük a képességeinket, az a társadalmunknak éppúgy javára válik, és épül tőle, ahogyan a mi személyiségünk is a hasznát látja és gazdagodik tőle.”

Később részletesen kitér a szenoi törzs szokásaira, és igyekszik levonni azokat a konzekvenciákat, amelyek a modern ember segítségére lehetnek, és amelyekkel nagyobb eséllyel tud létrehozni irányított álmot, tehát képessé válhat álomtartalmai befolyásolására. Felvázolja a különbséget az irányított, és a tudatos álom között, ezzel világossá téve, hogy bár lehet előre megtervezett álomeseményeket megálmodni, ez még nem feltételezi az öntudat teljes és tiszta jelenlétét az álomban, tehát ezekben az esetekben nem beszélhetünk egyértelműen tudatos álmokról.

 

Negyven tény a tudatos álmodásról. Kattints ide, és töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

“Miután álmaikban kezelték a válságot, a valóságban is könnyebben megbirkóznak vele. Látni fogjuk, hogy a hatásmegmaradásnak ez az elve más helyzetekben is gyakran előfordul. Az álmok döntő fontosságú tanulási tapasztalatok lehetnek.”

A tudatos álmok létrehozásával, az álmok tudatosításával kapcsolatban is kapunk útmutatásokat. Leírja, hogy mik a tudatos álmodás előnyei, mik az állapot elérésének megpróbáltatásai, és mire érdemes figyelni, hogy könnyebben megtapasztalhatóvá váljon ez a tudatállapot. Sokat beszél az álombéli repülés nehézségeiről és a kivitelezés hogyanjáról, a téves ébredésről, valamint Stephen LaBerge néhány hasznos tanácsát is megosztja az olvasóval. Miután bemutatja a jógik álmokkal kapcsolatos tapasztalatait és elképzeléseit, kitér az álomszabályozás fejlesztésére, részletesen tárgyalja saját, és mások álomnapló vezetési szokásait, praktikáit.

“Láttuk, hogy a primitív társadalmakban annak a kényszere, hogy valaki önállóan és csak magára támaszkodva cselekedjen, hogyan vezetett az álmok fokozott alkalmazásához. Függetlenségünket mi is kialakíthatjuk, ha a problémáinkra már az álmainkban is megoldást keresünk. Az élet válságos pillanatainak kezelésére úgy készülhetünk fel, hogy először magunkat készítjük fel rá az álmainkban. A sikeres problémamegoldás az álmokban a valóságos helyzeteken is érezteti a hatását.”

Patricia Garfield Teremtő álom könyve okkal lett elismert és elterjedt alkotás. Rengeteg információ megtalálható benne az álmokról, egészen az ókortól kezdődően modern korunkig. Segítséget nyújt a rémálok leküzdéséhez, az élvezetes és kreatív álmok előidézéséhez, az álmok felhasználásához mindennapos problémáink  megoldása érdekében, és a tudatos álmodás eléréséhez. Nyugodtan mondhatjuk rá, hogy egy korszakalkotó alapmű, de az olvasás közben azért érdemes észben tartani, hogy az utolsó kiadás óta (1995) már többet tudunk az álmokról, és a tudatos álmodás megtapasztalásához is sikeresen kidolgozásra kerültek hatékonyabb módszerek.

“Ha megfelelően használjuk az álmainkat, növelhetjük belső erőforrásainkat. Speciális álomkezeléssel fejleszthetjük a meglévő képességeinket.”

MIÉRT ÁLMODUNK? (2018)

MIÉRT ÁLMODUNK? (2018)

Az álmokkal, és azon belül is a tudatos álmokkal foglalkozó szakirodalomból hazánkban nincs túl nagy választék, de szerencsére időnként megjelennek újabb kiadások. Ezek között elég éles a kontraszt, ugyanis vannak, akik teljesen ezoterikus módszerekkel járják körül a jelenséget, míg más művek hangsúlyozzák a tudományos megközelítés elengedhetetlenségét. Utóbbiak közé tartozik Alice Robb, Miért álmodunk? – A tudatos álmodás sorsformáló módszere (Why we dreams? – The Transformative Power) című könyve, amely nem árul zsákbamacskát, és nem beszél mellé. Pontosan arról szól, amit a cím alapján várhatunk tőle, bár kissé aránytalanul.

A könyv irodalmazásához lapozva azonnal feltűnik, hogy Alice hatalmas gyűjtőmunkát végzett az íráshoz, és rengeteg munkát fektetett bele. Hiszen a 437 hivatkozás, a könyv lényegi tartalmát adó (252-9) 243 oldalon azt jelenti, hogy minden egyes lapon átlagosan 1,8 utalás található más kiadványokra, cikkekre, interjúkra. Ebből is látható, hogy a szerző igyekezett egy széles spektrumú, objektív hangvételű könyvet a kezünkbe adni, amelyben leginkább valóban arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért álmodunk, és hogy jelenleg hol tartanak a kutatók ennek a kérdésnek a megválaszolásában.

“Ha arra szeretnénk használni az álmainkat, hogy új megoldásokat találjunk általuk a problémáinkra, muszáj emlékeznünk rájuk.”

Ennek köszönhetően olyan izgalmas témákba nyerhetünk bepillantást, amelyekről máshonnan keveset hallhatunk. Részletekbe menően ismerkedhetünk meg a tudatos álmodás néhány úttörőjének munkásságával, akik nyugati világunkban igyekeztek létjogosultságot szerezni a jelenségnek. Hatalmas hálával tartozunk nekik!

“Úgy tűnik, valami különös történik álmunkban, olyasvalami, amit éber állapotban nem lehet elvégezni.”

De nem csak a tudatos álmodással kapcsolatos kutatásokba nyerünk bepillantást a könyv által, hanem a hétköznapibb álmok világát is jobban megismerhetjük. Így például megtudhatjuk többek között, hogy milyen jellemzői vannak a depressziósok álmainak, milyen hatásai vannak, ha valakit nem hagynak aludni, vagy ha “csak” a REM szakaszoktól fosztják meg az alanyt hosszabb időszakon keresztül.

 

Negyven tény a tudatos álmodásról. Töltsd le az ingyenes e-bookot!

 

Arról is olvashatunk, hogyan adnak az álmok jelzéseket és útmutatást mindennapi problémáink és döntéseink segítése céljából, és hogyan igyekeznek a tudósok és magánemberekből álló csoportok megfejteni álmaink jelentéseit. Nehéz lenne kitérni minden egyes, a könyvben felsorolt kutatásra és az ezekhez kapcsolódó konklúziók bemutatására, mivel tényleg sok minden szóba kerül, részletes leírásokkal bemutatva.

Mindemellett Alice elmeséli kalandos történetét, hogy hogyan ismerkedett meg a tudatos álmodás módszerével, mely könyv volt rá a legnagyobb hatással, és hogy hol, és milyen társaságokhoz csatlakozva igyekezett tudását elmélyíteni.

“A tudatos álmodás mesterei konkrét problémákról álmodhatnak, válaszokat kereshetnek álmukban, katartikus találkozásaik lehetnek, és felszínre hozhatják a tudatalattijuk mélyén rejtőző dolgokat. A tudatos álmodók élen járnak a rémálmok gyógyításában és az emlékezetes, érzelmileg felszabadító és jó érzést okozó álmok létrehozásában.”

Azonban a tudatos álmodás módszereiről már jóval kevesebbet olvashatunk a könyvben, bár a szerző ezeket is igyekezett kellő alapossággal bemutatni. Az általa ismert alapvető technikák hatékonysága nem túlzottan kiemelkedő, ezeknél már jóval eredményesebb módszerek is kidolgozásra és igazolásra kerültek. Talán ennek is köszönhető, hogy egy-egy tudatos álmot egy heti előkészülettel és koncentrációval igyekszik elérni, ami eléggé megdöbbentő.

Illetve a pozitív kritika lehetőségeit kihasználva szeretnék két megjegyzésére reflektálni, amelyeket olvasva alaposan meglepődtem:

“A tudatos álmodás egyik leginkább zavarba ejtő vonása, hogy a többi szereplő teljesen önálló és független benne – akárcsak a való életben, nemigen tudjuk mások viselkedését befolyásolni álmunkban.”

Igaz, a kevesebb tapasztalattal rendelkező tudatos álmodó könnyedén jut a fenti következtetésre, hiszen éppen a saját határait feszegetve talán eszébe sem jut, hogy hatással lehet az álmában megjelenő karakterek viselkedésére. És valóban, ilyen irányú kísérletekkel és leírásokkal magam sem találkoztam. Ezért is döbbentem meg rajta, amikor hosszú évek tapasztalatai eljuttattak egy olyan szintre, ahol képessé váltam az álomalakokat először csak szavakkal és érvekkel, később pedig gondolatokkal és elvárásokkal is irányítani. Egészen elképesztő élmény, ami további kérdéseket is felvet. Most elégedjünk meg ezzel kapcsolatban annyival, hogy bármennyire is megdöbbentő, de lehetséges.

“A tudatos álmodás gyakoriságát nem könnyű mérni, és a fogalom meghatározása körüli bizonytalanságok komplikálják a kérdést: a tudatosság egy spektrum, és a tudósoknak egyelőre nem sikerült konszenzusra jutniuk abban, hogy milyen fokú tudatosságtól és kontrolltól tekinthető egy álom tudatosnak.”

Tény, hogy az álmodó éber álmaiban különböző tudatossági szinteket tapasztalhat meg önmagán, melyek legtöbbjét csak ébredés után képes kiértékelni. Azonban óriási akadályokba ütköznénk a különböző módszerek és stratégiák hatékonyságának osztályozáskor, ha nem lennénk képesek megállapítani, hogy mely technikákkal, mennyi idő alatt, mennyi tudatos álmot sikerült elérni. Tudtommal már régen sikerült a kutatásoknak eljutni arra szintre, hogy egyezményesen kijelenthetjük: ha az álmodó tisztában van a ténnyel, hogy álmodik, akkor tudatos álomról beszélünk. Az más kérdés, hogy egy ilyen felismerés után az ember könnyedén elvesztheti a megszerzett tudatosságát, és hogy bizonyos esetekben a tudatossága ellenére sem képes teljesen kitartani józan logikája és elhatározásai mellett, de ennek elkerülésére is léteznek módszerek.

Összességében a Miért álmodunk? egy komoly kiadvány, tele izgalmas adatokkal és történetekkel, amelyekkel az álmodás és a tudatos álmodás iránt érdeklődőknek érdemes megismerkedniük. Akik a témában teljesen járatlanok, és az a céljuk, hogy minél gyorsabban és minél hatékonyabban elsajátítsák a tudatos álmodás gyakorlatát, azoknak mást ajánlanék első olvasmánynak. Ha azonban már rendelkezel tapasztalatokkal, és szeretnéd elmélyíteni a tudásodat, vagy egyszerűen csak szeretnél több információhoz jutni erről a területről, akkor biztosan nem fogsz csalódni a könyvben.

 

A FŐNIX ÉBREDÉSE (2009)

A FŐNIX ÉBREDÉSE (2009)

Az emberiség, történelmének kezdete óta különös figyelmet szentel az álmoknak, és a különböző történeteknek. Általuk olyan világokba juthatunk, és olyan tapasztalatokat szerezhetünk, amilyenekre egyébként esélyünk sem lenne. Az embernek szüksége  van rá, hogy ne csak a hétköznapi, szűk keretek között létezzen, hanem időnként elmerüljön más dimenziókban is, ahol újra önmagára ismerhet, más perspektívákból. A főnix ébredése zseniálisan keresztezi a fantasy világot a tudatos álmodással, még ha olykor logikátlan elemekkel is játszik. Anthony Sheenard (Szélesi Sándor), lebilincselő és egyedülálló alkotásában mintha összefonódott volna A Gyűrűk Ura, és az Eredet.

“Elaludt, és egy mágikus világban ébredt fel. Aztán felébredt itt is. És vissza fog térni oda. Van benne logika, mondta magának, van benne logika.”

Bár rengeteg könyv és film kapcsolódik a fázishoz (tudatos álom/testen kívüli élmény), ezek közül eléggé sok hasonlít egymásra, és általában nem túl komplexek. Ilyen például  az Álomcsapda, vagy a Maniac, illetve a Dreamscape. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy emiatt bármivel is értéktelenebbek, mintha önmagukban vizsgálnánk őket, de az embernek egy idő után olyan érzése támad, mintha az írók nem mernének kilépni bizonyos keretek közül.

 

A tudatos álmodásról szóló ingyenes e-bookot ide kattintva tudod letölteni.

 

A Dreamworld trilógia azonban egy teljesen új felfogásba helyezi az álomvilágban játszódó legendáját. Valódi párhuzamos univerzumot teremt a fizikai mellé, ami leginkább A Gyűrűk Urára emlékezteti az olvasót. Miközben az emberek nagy része éjszakánként öntudatlan és összefüggéstelen álmokba merül, vannak kiválasztottak, akik egy tényleges párhuzamos világban kezdenek életet élni, az evilági létükhöz hasonlóan. Ők tisztában vannak vele, hogy álmodnak, de ebben az álomvilágban mégsem mindenki ilyen álmodó. Az itt élők nagy részének ez a világ az egyedüli otthona, és nem ismerik a miénket. Mivel egyre több ember kerül álmában ebbe a Trónok harcára emlékeztető szövevényes univerzumba, egy idő után komoly hatással vannak rá. Háború, szerelem, politika, gyilkosságok. Ezek mind köthetőek azokhoz az utazókhoz, akik második életüket itt kénytelenek élni.

“Az nem mágia, hogy ha lefekszel az ágyadba, egy másik világban ébredsz fel?”

A trilógia első kötete A főnix ébredése, a második A sárkánypap álmai, a harmadikra pedig egyelőre várni kell, elég régóta.

A főnix ébredésében megismerjük Stevet, és Főnixet, az írót és a grafikust. Tanújává válunk, ahogyan másokkal együtt igyekeznek beintegrálódni az álmaikban egyre jobban feltérképezett  különös világba. Mindeközben nyilvánvalóvá válik, hogy a két sík elkerülhetetlenül hatással van egymásra. A főszereplők komoly kríziseken mennek keresztül, mialatt identitásukat megváltoztatja a két világban létezés. Többek között az olyan kérdések, hogy melyik világban kell megtalálniuk a szerelmet, és lopás-e ha egyik helyről a másikba visznek át ötleteket a karrierjük és előrehaladásuk érdekében, felerősítik egyébként is komoly belső vívódásaikat.

“Ha tényleg olyan sokan ébrednek itt közülünk, akkor ez a világ jelentősen megváltoztathatja a mi világunkat is.”

Tisztában kell lennünk vele, hogy bármennyire is sóvárognak néhányan azután, hogy álmukban egy hasonló világba jussanak, mint amit Szélesi Sándor leírt művében, ez (sajnos vagy sem) jelenlegi tudásunk szerint ebben a formában nem lehetséges. Az, ahogyan álomról-álomra egymásból következik és egymásra épül minden a Dreamworldben, hasonlóan a fizikai világunkhoz, sajnos még tudatos álmokban is csak ritkán jön össze.

Általában álmainkban különböző helyszínekről indulunk, és különböző karakterekkel vagyunk körülvéve, még akkor is, ha nagy átfedések vannak. Természetesen lehet kísérletezni folytatásos történetek megálmodásával, és ezek valóban nagy élményt adnak. Például miközben az álmodó ugyanazzal az álomkarakterrel álomról-álomra újra találkozik és fokozatosan kialakít bármilyen típusú kapcsolatot, egészen elképesztő és tanulságos tapasztalatot szerez.

“Az új világot könnyebb megszokni, mint sejtenéd. A régit azonban nehéz utána ugyanolyannak látni.”

A főnix ébredése egy kivételes könyv, az álmok, a fantasy, és a tudatos álmodás iránt érdeklődőknek különösen ajánlott olvasmány. Teljesen magával ragadja az olvasót, és könnyedén motivációt és inspirációt nyújthat a tudatos álmodás elsajátításához és műveléséhez. Bízzunk benne, hogy hamarosan kiderül a befejező rész várható megjelenésének időpontja. Igazán kár lenne, ha lezárás nélkül maradna Dreamworld históriája.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com