Manapság az álmokkal való foglalkozás és az álmok különböző értelmezési módszerei újra nagy népszerűségnek örvendenek. Az embert mindig is foglalkoztatta az álmok utólag megfoghatatlan, és nehezen értelmezhető világa. Valahogyan érezzük, hogy hatalmas jelentősége van számunkra ezeknek az éjszakai élményeknek, attól függetlenül, hogy sokszor nem nagyon tudunk mit kezdeni velük. Az ismeretlen megismerésének, és az ismeretlen lehetőségek kiaknázásnak a vágya számos különböző irányzat létrejöttét eredményezte, és ez a folyamat még napjainkban is tart. Elég Freudnak, és tanítványának, Jungnak a munkásságára gondolni, vagy a népi álomfejtő praktikákat taglaló, számos könyv írójára, akik valahogy mindannyian azon emberek segítségére igyekeznek lenni, akiknek célja, hogy az álmok rejtélyes világán keresztül közelebb kerüljenek önmaguk, és életük megértéséhez.
A Mit jelentenek az álmok? Lexikon A-tól Z-ig (Lexikon der Traumsymbole), éppen ezzel a céllal íródott, Ariston Verlag-nak köszönhetően. A könyvben sajnos nincs szó semmilyen fázistapasztalatról (tudatos álom/testen kívüli élmény), legalábbis direkt módon. A mű egyfajta álomértelmezési segédeszköz kíván lenni, amely három fő részből épül fel. Az első részben az olvasó egy általános bevezetőt kap az álmok világáról, és egyfajta kérdőívet, amely az álmok lejegyzését és értelmezését hivatott megkönnyíteni. A második részben példákon keresztül mutatja be Ariston, hogyan elemeznek álmokat. A harmadik részben, amely a könyv nagy részét kiteszi, egy álomszótárt kapunk, hasonlóan Krúdy Gyula Álmoskönyv címet hordozó alkotásához, amelyről ide kattintva további információ található.
Semmi értelme azt taglalni, hogy mennyire más szinten mozog a tudatos álmodás és az álomfejtés, mert azt már az említettbogcikkben megtettük. Remélhetőleg egyébként is mindenki számára evidens, hogy egy olyan álom, amelyben az álmodó teljesen tudatában van annak, hogy egy álomban van, sokkal komolyabb lehetőségeket hordoz magában, mint a szimpla álmok utólagos elemzése.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a könyv emiatt veszítene értékéből (bár a tudatos álmodás iránt érdeklődőknek valószínűleg unalmas és érdektelen olvasmány), ugyanis vannak benne érdekes információk, már ami elsősorban az első két részben leírtakat illeti.
Szerencsére a szerző egyáltalán nem elvakult, tisztában van vele, hogy a komoly álommunkához nem elég az ő műve, de az érdeklődők a könyv segítségével bátran elkezdhetik elemezni álmaikat. Írását régi álomfejtő könyvek, a francia Sciences occultes értelmezései, a pszichoanalízis, és saját gyakorlati tapasztalatai alapján állította össze.
„… nem minden álom magyarázható és fejthető meg e lexikon segítségével…”
Izgalmas része a könyvnek, amikor egy olyan eljárást említ benne, amelynek segítségével az emberek úgy érzik, hogy álmukban előző életeikhez térnek vissza. Azonban Ariston ebben az esetben sem köti az ebet a karóhoz, tisztában van vele, hogy ezek az élmények bármennyire is érdekfeszítőek, mégsem szolgálhatnak egyértelmű bizonyítékokat az előző életek valóságosságára.
Sokkal nagyobb hasznát vehetjük az olyan típusú álmoknak, melyek a jövőről hordoznak számunkra valós információkat, vagy olyanokat, amelyek segítségével új találmányok és felfedezések születnek.
Ezekre is hoz szép példákat, ilyen Niels Bohr professzor álma, amely az atomszerkezet felfedezéséhez segítette hozzá. Vagy ott van James Watt sztorija, aki amikor elakadt a gőzgép kivitelezésével kapcsolatos munkájában, egy álom segítségével lendült túl az akadályon. A jósló álmok egyik legsokkolóbb esetét is leírja a szerző.
A történet szerint Marcella Mariani előre megálmodta, hogy repülőjárata egy hegybe fog csapódni.
Bármennyire is félt attól, hogy az álom bekövetkezik, nem merte lemondani a repülőutat attól való félelmében, hogy ki fogják nevetni. Levélben leírta anyjának az álmát és rossz előérzetét, amely levelet a baleset után két nappal meg is kapott az anya.
Annak, aki érdeklődik az álomfejtés iránt, és szeretné ha kéznél lenne egy álomszótár, amely segíthet álmai értelmezésében, valószínűleg tetszeni fog a könyv. Persze ahogyan azt a szerző is említi, nem szabad csupán a kötetre hagyakozni, mert mindenkinek megvannak a saját álomszimbólumai, amelyek egyediek és nem magyarázhatóak sablonszerű mintázatokkal. Azoknak, akik a tudatos álmodásról vagy a testen kívüli élményekről szeretnének olvasni, ez a könyv csalódást fog okozni, ami nem is meglepő, mivel ez inkább egyfajta álomszótár, néhány érdekes bevezető résszel kiegészítve.
Ha nyitott szemmel járunk, magunk is meggyőződhetünk róla, hogy a fázis (tudatos álom/testen kívüli élmény) sokkal inkább beívódott a kultúránkba, mint azt elsőre gondolnánk. Egyre több filmben, regényben, kutatásban bukkan fel mint központi téma, és ez még csak a jéghegy csúcsa, pláne ha figyelmen kívül hagyjuk a különböző finom utalásokat és a mindennapi életünkre gyakorolt közvetett hatásokat. Az előző sorokat igazolja, hogy még olyan karakterek is átélik a tudatos álmodás élményét, mint például Batman. És valóban, a Batman: The Animated Series 26. része teljes egészében egy olyan álomról szól, amelyben Bruce Wayne idilli világban találja magát, ahol szüleit nem gyilkolták meg, hamarosan feleségül veszi Selina-t, és nem ő Batman, hanem valaki más. A rengeteg álomjelző hatására ráébred a tényre, hogy egy álomban van, és azt is megtudja, kinek köszönhetően került ebbe a számára kellemetlen szituációba. Nem érdekel Batman, vagy alig tudsz róla valamit? Nem baj, ettől függetlenül valószínűleg ez a bejegyzés (is), érdekes lesz számodra.
A jelenleg 20-30 éves generáció számára bizonyára nem ismeretlen a rendkívül igényesen animált és történeteiben is jól összerakott Batman animációs sorozat, amely 1992 – 1995 között futott, és amit még Emmy díjra is jelöltek. Mindebből két dolog figyelemfelkeltő, ami a tudatos álmodás iránt érdeklődők számára is érdekes lehet. Egyrészt az, hogy az egyik legnépszerűbb szuperhős, – akit valószínűleg mindenki ismer -, egy jól összerakott, és azóta bizonyos körökben kultikussá vált sorozatában egy teljes rész a tudatos álmodással foglalkozik, nagyon jól felépítve. Másrészt pedig az, hogy a készítők, legalábbis Joe R. Lansdale ezek szerint biztosan tisztában van a tudatos álmodás fogalmával, és bátran használja, mint központi szálat. Száz szónak is egy a vége: a fázis nem kerüli el a filmkészítők figyelmét, és ennek köszönhetően egyre elterjedtebb lesz a köztudatban, legalábbis fogalmi szinten biztosan.
„Az életem egy álom. A legjobb, amit csak kívánhatok.”
Szóval az Álomvilág (Perchance to Dream) című epizódban Batman különös dolgokat tapasztal. Először is, egy szokatlan álom után téves ébredéssel indul a napja, és ez fel sem tűnik neki. Ez számunkra azért valamelyest megnyugtató, hiszen ha még Bruce Wayne sem ismeri fel azonnal a hamis ébredést, akkor talán magunkkal is lehetünk egy kicsit elnézőbbek. Persze azért nem árt résen lenni.
Bruce álmában ezután elkezdenek sokasodni az álomjelzők. Az egyik ilyen árulkodó jel, hogy Alfréd nem tudja ki az a Robin, Batman pedig nem emlékszik rá, hogyan került haza előző éjjel. A barlang is eltűnik, amelyben a sötét lovag bűnüldöző eszközeit rejtegeti a kíváncsi szemek elől, illetve találkozik gyermekkorában meggyilkolt szüleivel, akikkel ebben az álomban nem történt meg a bűntény.
„Nem, ez lehetetlen.”
Lassan körvonalazódnak ennek a Batman számára ismeretlen világnak a törvényei. Bruce szülei nyugdíjba mentek, ő pedig ezután a Wayne vállalat feje lett, jövő héten pedig összeházasodni készül Selina Kyle-al, azaz a Macskanővel. Az összes eddigi álomjelző közül talán ez sokkolja le leginkább a denevérembert. Úgy dönt, felkeresi a család orvosát, aki azzal magyarázza élményeit, hogy Bruce túl könnyen kapott meg mindent az életében, ezért szeretne Batman-nel azonosulni, aki sokat küzd, és nagy tetteket hajt végre. Ez az elmélet meggyőzi, és ettől teljesen megnyugszik.
„Úgy érzem, mintha valaki más lennék.”
Viszont újra összezavarodik, amikor olvasni szeretne egy könyvet, azonban az összefolyó sorok és a kusza betűk miatt képtelen rá. Felkeresi Batman-t az álomban, hogy megtudja mi folyik itt. Harcolni kezdenek, és a küzdelem során Bruce kimondja, hogy tudja, hogy egy álomban van. Kiderül az is, hogy egyik ellensége juttatta ide, szándékosan egy olyan álomvilágot teremtett számára, ami idilli. Ettől remélte, hogy amíg Batman az álomvilágában él, addig is legalább békén hagyja.
Az Álomvilág néhány pontatlanságától eltekintve egy érdekes filmélményben lehet része a nézőnek, akit foglalkoztat a tudatos álmodás, és Batman világa sem áll tőle távol. Nagyon jól fel vannak sorakoztatva a történetben az álomjelzők, olyannyira, hogy hasonlókkal, vagy akár teljesen azonosakkal is találkozhat a gyakorló élményei során. (Elhunyt hozzátartozók megjelenése, olvashatatlan vagy nehezen olvasható írás, ismerősök más szerepben való feltűnése.) Ugyanakkor Batman konklúziója a tudatos álmodással szemben, illetve a felhasználási mód hiányos bemutatása már nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Mindenesetre a nagyjából 20 percet megéri rászánni, még akkor is, ha az ember nem nézi meg a sorozat többi részét.
Amikor az ember elkezd foglalkozni a fázissal (tudatos álom/testen kívüli élmény), szinte gyakorlatának legelején ráébred, mennyire szorosan összefonódik a sikeresség mértéke (fázis elérésének gyorsasága) memóriájának minőségével. Hamar felszínre bukkannak az emberi emlékezőképesség hiányosságai, melyeknek a legtöbben nincsenek tudatában, vagy egyszerűen kínjukban a szőnyeg alá söprik emlékeik pontatlanságának tényét. Pedig időnként bármennyire is megbízhatatlanok az emlékek, életünk és személyiségünk alapvető tartóoszlopai. Nem árt legalább egy kicsit tisztában lenni azzal, hogy hogyan működik az agy ezen funkciója, és ez kiemelten fontos a fázisozók számára. A Netflix „Van rá magyarázat: Az agy” dokumentum-sorozatának első része, az „Emlék” ezzel a témával foglalkozik 20 percnyi műsoridejében, ami bármennyire is rövidnek tűnik, mégis meglehetősek sok és érdekes információt tár a néző elé.
A fázis gyakorlatának kezdetén a gyakorló két alapvető nehézséggel találja szemben magát, melyek a memóriával kapcsolatosak. Az egyik, hogy ébredés közben/után egyszerűen nehezére esik rögtön felidézni, hogy a gyakorlatát azonnal el kell kezdenie (indirekt technika). A másik a valóságtesztekkel kapcsolatos, és egy jóval szélesebb körben ismert probléma. Az alany megfeledkezik róla, hogy ha álmodik, akkor valóságtesztelnie kell. (Különösen ha valami szokatlan történik vele). Továbbá a fázisosnak ébredés után minél több álomra, minél részletesebben kell visszaemlékeznie, másrészt az álomvilágban a lehető legpontosabban kell felidéznie nappali életét és elhatározásait.
„Néhány pillanat annyira fontosnak érződik, hogy úgy hisszük, azok teljesen pontosan beleégtek az elménkbe.”
Jelenleg is folynak a kutatások, amelyek arra próbálnak fényt deríteni, hogy mennyire hatékonyan működik a memória a fázisban. A legújabb eredmények szerint az emlékezés minősége összefüggést mutat például az elvégzett technikák típusaival, és a fázis bekövetkezésének időpontjával kapcsolatban is. Úgy látszik, hogy az alvás minél korábbi szakaszában lép valaki a fázisba, annál rosszabb a memóriája, illetve fordítva. Minél inkább közelít a reggelhez a fázisba lépés időpontja, annál könnyebb benne felidézni emlékeket. Természetesen ezek statisztikák, és nem kőbe vésett szabályok, ám mégis fontos velük tisztában lenni. Ennek felismeréséhez elég azokra az esetekre gondolni, amikor a gyakorló képtelen felidézni cselekvési tervét, esetleg rosszul emlékszik rá, vagy nappali életének egyéb, konkrét és szimpla adataira. Ezek a jelenségek nem a gyakorló hiányosságait tükrözik, egyszerűen bizonyos esetekben pontatlanul működik az elme. Hogy ezen hogyan lehet valamelyest javítani, arra hamarosan láthatunk néhány módszert.
„Az emlékeink segítenek kapcsolatba lépni a világgal.”
Egészen különös érzés, amikor az ember rájön, hogy olykor a tudatos álmokat sem éppen egyszerű felidézni, ellentétben azzal, amit sok szakirodalom állít. Ráadásul több száz fázisélmény során az ember már nem érzi annyira szokatlannak az állapotot, mint gyakorlatának elején, ezért nem hagy benne feltétlenül olyan mély érzelmi nyomot, mint az első tapasztalatok alkalmaival.
„A jövő és a múlt valahogyan összekapcsolódik az elmében.”
Ez azt jelenti, hogy voltak olyan tudatos pillanatai az éjszakának, amikor a gyakorló nagyon is tisztában volt a ténnyel, hogy álmodik, akár még a cselekvési tervét is sikeresen végrehajtotta, azonban erről már csak homályos emlékei vannak. Ebből egyértelműen következik, miszerint könnyedén előfordulhat, hogy a fázis tapasztalok (amikor a fázisos tudatánál van, és többé-kevésbé tudatosan cselekszik) egy bizonyos százaléka a feledés örök homályába merül! De talán ez csak elsőre megdöbbentő, legalábbis ha belegondolunk, hogy hétköznapjaink jelentős részére ugyanúgy nem (vagy pontatlanul) emlékszünk, hiába vagyunk (elvileg) teljesen tudatunknál.
„Az emlék részleteinek a fele megváltozik egy év alatt, annak ellenére, hogy a legtöbben váltig állítják, pontosan emlékeznek.”
Egy másik, még megdöbbentőbb jelenség, amikor az ember az álomban elkezd a jelenéből kiindulva hamis emlékeket gyártani az álom cselekményének igazolására, és maradéktalanul el is fogadja azokat. Tulajdonképpen álmodás közben folyamatosan ezt játssza velünk az agyunk, ezért is nehéz tisztába kerülni az álmodás tényével. Álmodás közben, ha nem készülünk fel ezekre a jelenségekre, nagyrészt teljesen megfeledkezünk az analizálásról, és a nappali életünkhöz kötődő emlékekről, pedig éppen ezek szükségesek a tudatra ébredéshez az álmodás során.
„Az emberek emlékezete olyan, mint egy kiaknázatlan, feltérképezetlen aranybánya.”
A film részben magyarázatot ad az említett mozzanatokra. Valós példákon keresztül mutatja be, hogy agyunk a történésekből származó információkból csupán néhány adatot raktároz el, a többi hézagot tulajdonképpen a jelenből kiindulva tölti fel. Tehát az emlékezés nem úgy működik, mint egy merevlemez, mert az agyunkban meglévő, múltra vonatkozó adatokat az agy a jelenben folyamatosan formálja, visszamenőleg.
„… az emlékezet könnyen javítható az egészséges, aktív élettel.”
És az elme ezen tulajdonságának köszönhetően tudósok egy csoportja egészen elképesztő eredményeket ért el. Többek között sikeresen ültettek el hamis, gyerekkori emlékeket felnőtt emberek fejében, például hőlégballonos utazásról. Egy másik kísérletben a résztvevők 70%-ának sikerült olyan emlékeket felidézniük, amelyek szerint korábban elkövettek valamilyen bűntényt, holott az egyáltalán nem történt meg. A kutatók addig tettek fel rávezető kérdéseket az alanyoknak, amíg ők elkezdtek emlékeket gyártani a meg nem történt eseményekről. Hasonló módon történhet, hogy egy megerőszakolt nő összekeveri egy ártatlan ember arcát az elkövetőével, akire képtelen pontosan emlékezni. Így fordulhat elő, hogy az áldozatok pontatlan emlékeinek köszönhetően, tévesen ítélnek el ártatlanokat, amire csak a DNS tesztek elvégzését követően derül fény. („Az USA-ban számtalan ítéletet bíráltak felül DNS minták alapján, amelyek 70%-át szemtanúk beszámolói alapján hozták meg.”)
„Valami, ami minden tanulmányban visszatér, mint „biztos módszer”, az a meditáció.”
De mit tehetünk annak érdekében, hogy valamelyest javítsuk memóriánkat? A film több támpontot ad ehhez, először is azt, miszerint az emlékeket megerősítik a történetek, a helyszínek (jobban emlékszünk helyszínekre) és az érzelemdús események. Yanjaa Wintersoul memóriabajnok, aki képes 10 perc alatt 500, 3 jegyű számot megjegyezni, elárulja módszerét. A számokat először képzeletben betűkké alakítja, amikből valamilyen érdekes dologra asszociál, ezeket a különböző asszociációkat pedig összeköti valamilyen izgalmas szituációvá. (Hasonlóan a memóriafogas technikához.)
„Érzelmekkel, vizuális alapon tanulunk.”
Ezeket a jeleneteket ezután elhelyezi egy általa jól ismert útvonalon, amin képzeletben végigmegy, hogy eszébe jussanak az általa megalkotott epizódok. Bár ez így sem tűnik túl egyszerűnek, és a memóriabajnokok eredményei ezek ismeretében is elképesztőek, a lényeg az, hogy ők sem magukat a számokat jegyzik meg, hanem kihasználják a memória működési metódusát: minél szokatlanabb, és minél több érzelmet kavar fel valami, annál könnyebb felidézni.
„A memóriabajnokok nem feltétlenül okosabbak az átlagembereknél, és nincs nagyobb agyuk. Csupán megváltoztatják agyi kapcsolataikat a memóriapalotához hasonló technikákkal.”
További segítség lehet a memória fenntartásában és fejlesztésében az egészséges táplálkozás, a fizikailag aktív életmód, a megfelelő hosszúságú és minőségű alvás, rendszeres meditáció, idegennyelv-tanulás. Valamint álmok esetében természetesen az álomnaplózás.
Az álmok életünk szerves részét képzik, és még manapság is számtalan rejtély és megválaszolatlan kérdés kapcsolódik hozzájuk. Ez rengeteg ember fantáziáját megmozgatja, néhányan pedig ezeket a fantáziákat kerek történetekké formálják, amelyek könyvek, vagy filmek formájában tárulnak elénk. Természetesen a legtöbb ilyen elbeszélés csupán néhány ponton kapcsolódik a valósággal, és ennek fényében kell rájuk tekinteni. Mégis hasznos az embernek időnként elszakadnia a valóságtól, és a hideg logika gyeplőit eleresztve, ezekbe a mások által alkotott valóságokba merészkedni, hogy visszatérve a hétköznapokba, az új élmények és ismeretek fényében más aspektusból is képes legyen univerzumára tekinteni.
Bár ezek a történetek teret engednek az írók képzeletének szabadon szárnyalásához, időnként az embernek mégis olyan érzése támad, hogy sok szempontból mintha mégsem lennének képesek kitörni néhány berögzült gondolatformából. Ez még azon túl is így tűnik, hogy a szerzők olykor nyíltan bevallják, ezek a történetek egymást ihlették, mint például a Lucid Dream az Eredet esetében. Vellit Boe álom-utazása viszont teljesen elüt a sémáktól, és ez eleinte akár zavaró is lehet. A könyv végére azonban kerek egésszé áll össze a történet, egy nem is akármilyen befejezéssel. Úgy tűnik Kij Johnson-nak sikerült valami teljesen egyedülállót alkotnia, de az legalábbis biztos, hogy a blogon idáig bemutatott könyvekhez és filmekhez képest egy teljesen új módon közelíti meg az álom és ébrenlét viszonyát.
„Ha valaki belép egy ilyen függönyös alkóvba, nehezen különbözteti meg a hallucinációt a valóságtól.”
A könyv az álmok világát úgy írja le, mint egy olyan párhuzamos valóságot, ahol az álomkaraktereknek önálló gondolataik, életük és kultúrájuk van. Sőt mi több, ezek a lények tudják jól, hogy az álomvilágban élnek, ahová időnként alámerülnek az éber világ lakói is, az emberek. Ebben az álomvilágban élnek istenek, szörnyek, démonok, szellemek, és az emberhez nagyon hasonló lények is, mint például maga Vellit Boe. Ez egy mágikus világ, ahol minden más, mint a fizikaiban, még a távolságok is állandóan változnak.
„Itt az embereknek senki sem mondja el, mit jelentenek, és mit jelent a világuk.”
Vellit Boe az Ultrahi Lánykollégium tanára, akinek egyik tanítványát, Clarie Julat-ot megszökteti egy álmodó az éber világba. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek, ezért Vellit-nek fel kell kerekednie, hogy egy hosszú és viszontagságos álom-utazást téve eljusson az éber világba, és visszahozza Clarie-t. Az úton rengeteg veszélyes szituációba keveredik, számunkra különös tájakon halad keresztül, és különös lényekkel találkozik, feleleveníti fiatalságát, régi utazásait és régi szerelmét.
„Maga itt marad, én meg visszatérek, és jobbá teszem az álmok földjét.”
Bár maga az alapötlet valóban elüt a megszokott sémáktól (legalábbis ami a blogon korábban tárgyalt történeteket illeti), és ez ad egyfajta egyediséget a sztorinak, mégis mintha ezt a lehetőséget nem sikerült volna teljes mértékben meglovagolnia az írónőnek. Egyrészt az álomvilág helyszíneinek, szereplőinek, élőlényeinek leírása olykor eléggé fárasztó, a nehezen elképzelhető tulajdonságok részletezésével mintha csak azt akarná érzékeltetni a szerző, hogy mennyire élénk a fantáziája. Ezek a cselekmény szempontjából sokszor teljesen lényegtelenek, és egyszerűen leültetik a történetet.
„Randoph Carter pedig ama kisugárzás birtokosa, ami csak a legerősebb álmodókat jellemzi.”
Fontos megjegyezni, hogy a mű kapcsolódik H.P. Lovecraft univerzumához, olyannyira, hogy a Zarándokút Kadathba ihlette. Ezzel az írással még nem foglalkozott a blog, és könnyen lehet, hogy ennek a műnek a fényében kissé más megítélés alá esne Vellit Boe álom-utazása, és így akár el is veszítené legnagyobb erősségét, egyediségét.
„Eddig itt tudtam maradni, de érzem, ahogy az éber világ erős zsinege vissza akar rántani.”
Vellit Boe álom-utazása azok számára lehet érdekes olvasmány, akik szeretik a hétköznapoktól teljesen elrugaszkodott történeteket, amik már-már érthetetlen módon forgatják ki az álomvilág és az ébrenléti állapot kapcsolatát, és szeretnek a megszokotton kívüli, irreális univerzumokba látogatni.
Sokan azt gondolják, hogy az álmokból olyan információk szerezhetőek, amelyekhez nappali tudatosságunkon keresztül nem férünk hozzá. A feltételezés egészen logikus, ha arra gondolunk, hogy az agy tulajdonképpen nemcsak nappal, hanem éjszaka is aktív. Az elme alvás közben önmagába fordulva tevékenykedik, többek között a nappal átélt fizikai és lelki ingerek feldolgozásán. Az álom és az ébrenléti állapot közötti lényeges különbség, hogy éjjel nem terelik el az elme figyelmét a környezet benyomásai, így jóval hatékonyabban tud dolgozni. Egyesek azt gondolják, hogy ez tisztán spirituális történés, míg mások szerint természetes fiziológiai folyamat.
Nem csak a mai embert foglalkoztatja a gondolat, hogy az álmokból használható információt lehetséges kinyerni. Tulajdonképpen minden korban éltek olyanok, akik úgy érezték, hogy az álmokon keresztüli informálódással erőteljesen kell foglalkozni. Néhányan ezt annyira komolyan vették, hogy sokszor az életük, és népük vezetésével kapcsolatos jelentőségteljes döntéseiket is álmok hatására hozták meg.
Az ókori Mezopotámiában élők hittek benne, hogy az álmaikon keresztül istenek üzennek nekik, és fel is használták ezeket a jövőre vonatkozó útmutatásokat. Leo Oppenheim szerint az asszírok kétféle álomtípust azonosítottak: istenek kinyilatkoztatásait, melyekben természetfeletti lények egyértelmű útmutatásokat adtak számukra, illetve olyan szimbolikus álmokat, amiknek megfejtését hivatásos álomfejtőkre bízták.
„Az ember az álmokból tudja meg, kicsoda is ő valójában.” – Mark Lawrence
Az ókori görög kultúrában az alvás és az álom istene Hüpnosz. Három fia Morpheusz, az álmok megformálója; Phobetor, a rémálom, a természethez és állatokhoz kapcsolódó álmok; valamint Phantaszosz, a rendkívüli, különös álmok alakítója. Hippokratész a kor legismertebb orvosa az álmokon keresztül kapott információkat felhasználta a betegségek lappangó tüneteinek meghatározására is. A görögök szerint az alvás egyfajta kis halál, ami eljuttat a túlvilágba, ébredéskor pedig természetes úton újra a fizikai világba térünk vissza. Az álomfejtő papok Aszklépiosz isten templomaiban éltek, ahová a beteg, segítségre vágyó zarándokok zarándokoltak, hogy gyógyító álmot kapjanak. Hüpnosz álomba juttatta az alanyt, Aszklépiosz (a gyógyítás istene) pedig közölte tanácsait az álomban.
„Az álom, amely ilyen gyakran visszatér, üzenetet akar átadni, amely óv a jövendőtől, vagy emlékeztet a múltra, amelyet idő előtt elfelejtettél.” – Peter Soyer Beagle
Az álmok jelentőségét az amerikai indiánok is nagyra tartották. Úgy gondolták, hogy szellemi és természeti erők nyilvánulnak meg általuk, az istenségek pedig ezeken keresztül közlik információikat, amelyek befolyásolták az indiánok döntéseit és ezen keresztül életüket. Igyekeztek álmok ihlette nevet adni gyermekeiknek, és életük minden jelentős eseményének alapját is álmok szolgáltatták. Álmokra támaszkodtak a szerelmi életükkel kapcsolatosan, ugyanúgy, ahogyan a jövőt illető kérdések megválaszolásában. A beavatások folyamán is kiemelt szerep jutott az álmoknak. Ehhez a gyermeknek a falutól távoli helyre kellett elvonulnia, hogy böjttel, imával és tánccal megidézze a szellemeket, akik álmon/látomáson keresztül hozták üzenetüket.
Az álomcsapda a gyermekek megvédésére szolgált, a rossz álmok ellen. Növényi részekből és állati inakból készítették, populárisabb változata azóta az egész világon elterjedt. A hálón fennakadtak a rossz szellemek és a rémálmok, a kellemes álmok viszont áthaladtak a lyukakon. Álomcsapdát a sámánok is használtak, a jósló álmok „begyűjtésére”. Spirituális eljárásokkal különböző anyagokba mártogatták, hogy ezzel igazán hatékonnyá tegyék őket.
De nem csak a felsorolt népek és kultúrák tulajdonítottak segítő szerepet az álmoknak, ez a törekvés napjainkban is fellelhető a különböző álomfejtő „mesterek”, könyvek és praktikák formájában. Nagyszüleink korában nagy népszerűségnek örvendett például Krúdy Gyula álmoskönyve, amelyben pontokba szedve találhatóak a különböző álomtartalmak jelentéseinek magyarázatai. Ebből néhány példa:
„Mezítelenül látni magunkat: nagyon jó.
Mezítelen férfival találkozni az országúton: félelmetes; a házban kacérság. Mezítelen asszony, aki volna idegen: búbánat, ha ismerősünk: némi szerencse. (Kerner.)
Valakit mezítelenül látni: nekünk nagy gond, az illetőnek szerencse. (R. M.)
A különös álmokban: idegen városban tartózkodni, ahol mezítelen emberek járnának az utcákon és a város kapui körül: jegyzi egy eltévelyedésünket, amelynek megadjuk az árát. Mezítelen leány: szép idő. Mezítelen gyermek: kis betegség. Mezítelenek bálján táncolni: mutat kiábrándulást egy szerelmünkből. Mezítelen öregember, aki belénk kapaszkodna: jegyzi betegségünket, amelyet legyőzünk. Mezítelen kép, amely fejünkre zuhanna: óvatosságra int egy asszonyi kelepcétől. (D. G. Gy.)
Mezítelen menyasszony: hamisság. (S. j.)
Locsolni: jó mulatság.
Ablakból locsolni asszonynak: egy férfi megszerelmesedését jegyzi. Kulcslyukon kilocsolni: kacérság. Öregember fejére fiatalasszonynak locsolni: paráznaság. (Kerner.)
Lomb. Utazás.
Lőcs. Gazdagság. Mennél nagyobb, annál jobb.
Lucfenyő. Alföldi embernek utazás.
Lutri (-n nyerni): öregség.
Lyuk. Csak ha kicsi, akkor jó.”
A fenti sorok elolvasása után érezhető, hogy ezek a leírások nem túl megbízhatóak, és ezzel szerencsére a szerző is tisztában van, így ír erről: „Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák halk elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak. „
„A neurológiai és fiziológiai folyamatok mindig csak az álmok feltételeit jellemzik, nem az álmodott történetet, azt pedig végképp nem, amit ez a történet az álmodónak jelent.” – Douwe Draaisma
A fázisban (tudatos álomban/testen kívüli élményben) történő információszerzés, persze teljesen más, mint amikor valaki könyveken, vagy segítőkön keresztül próbálja álmai üzenetét megfejteni. Ebben az esetben az álomtartalmak nem feltétlenül kódolva jelennek meg, már csak azért sem, mivel a tény, hogy az álmodó teljesen tudatában annak, hogy álmodik, sokkal akadálytalanabb információáramlást tesz lehetővé. Konkrét kérdések feltételével konkrét válaszokat kapunk, amelyeket az álomban tovább fejtegethetünk, és ezt érdemes mindenképpen meg is tenni. Azonban ez a módszer sem varázspirula. A fokozatos fejlődés, a józan ítélőképesség és a megfelelő technikák használata elengedhetetlen. Ezek hiányában megeshet, hogy a kérdező egy értelmetlen válasz esetén értéktelennek ítéli meg a teljes módszert, vagy fordítva: egy pontatlan információnak túl nagy jelentőséget tulajdonít.
Azonban ha valaki nem rendelkezik elég gyakorlattal és tudással a fázison keresztül történő információszerzéshez, fennállnak számára más alternatívák is. Többek között egy ilyen lehetőséget ír le például Patricia Garfield, amikor a kreatív álmok előidézésről beszél.
„Az álmok megvilágítják azokat a homályos helyeket, ahová az értelem még nem jutott el.” – Jordan B. Peterson
Patricia fontosnak tartja, hogy az ember merüljön el abban a kérdésben, amivel kapcsolatosan segítséget szeretne kérni. Érdemes az adott területről minél több információt összegyűjteni még ébren; könyvekből, előadásokból, filmekből, utazásokból, tanulásból, munkából. Azonosuljunk a témával, amennyire csak lehetséges. Koncentráljunk erre az érdeklődési területre néhány napon keresztül, és elalvásig foglalkozzunk vele, elalváskor pedig tűzzünk ki egy konkrét álomcélt, kérdést. Alvás után az álmot idézzük fel alaposan, és a lehető legpontosabb formában rögzítsük, például írásban. Amennyiben nem kapunk választ az első alkalommal, folytassuk a kísérletezést tovább.
Ez persze nem túl egyszerű és könnyű kivitelezési mód, bármennyire is észszerű. Annak, aki valóban ki akarja használni az álmokon keresztüli információszerzésben rejlő lehetőséget, mindenképpen érdemes elsajátítania a tudatos álmodást.
